Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-29 / 124. szám

VISSZAPILLANTÓ TŰKOR Lad, 1971. május. Az autóbu­szon, mely a vasúton érkező utasokat az állomásról beviszi a faluba, többször megfigyel­tem már: a sofőr indulás előtt a visszapillantó tükörre néz, s miután meggyőződött róla, hogy minden rendben, csak akkor induL És ezt teszi a megállóknál is, mielőtt tovább menne. így biztonságos. S mi emberek, vajon nem így vagyunk-e a mindennapjaink­kal, az éveinkkel — az éle­tünkkel? Kell lennie egy visz- szapillantó tükörnek, amelybe időnként belenézünk: honnan indultunk el, mi van mögöt­tünk? Aztán megint továbbme­gyünk ... Évekkel ezelőtt riportsoroza­tot írtam erről a faluról. Be­tértem régi épületekbe, ame­lyekben valamikor egészen más élet folyt: most óvodások­kal találkoztam, s a grófi kas­télyban berendezett iskola padjában ültem. A határban földiekkel, öreg tsz-tagokkal, szülők és nagyszülők egykori pajtásaival meghánytuk-vetet- tük a szövetkezet életét és az ő egyéni sorsukat. Nem sokkal később, amikor a televízió is riportot készített ugyanebben a faluban, a műsort nézve lát­tam, hogy más emberek, más­milyen gondokkal, örömökkel is élnek itt. S hogy még ez a kép sem teljes, hogy az évek múlása sohasem enged szilárd keretet illeszteni a kép köré, mert ez mindig tágulni akar — ezt időről időre tapasztalom. Csaknem húsz éve annak, hogy szünidei feladványként igyekeztem feldolgozni a falu történetét, a régi falurészét és az újabbkori települését. So­kan segítettek ebben, néhá- nyan közülük sírkővel, fejfá­val cserélték ■ fel azóta a ház­számtáblájukat, s a katoliku­sok temetődombján vagy a re­formátusok temetőjében por­ladnak. A hatvanas évek köze­pén látszólag könnyebb. volt a dolgom, hiszen kevésbé kellett hagyatkoznom a sárguló doku­mentumokra, a riportkészítés­nél mellém álltak a falu itte­ni gyökerű vezetői: Andik Jó­zsef, Máti József a tanácstól, Stix József pedagógus és má­sok. Ám az óvodában, az isko­lában, a faluban a nevek em­lítése 'során meg-megállt a toll a jegyzetpapíron. Üj családne­vek bukkantak elő. Megtud­tam, hogy nem magyarosításról van szó — így csak néhány család változtatta meg a nevét annak idején —, hanem új la­kosokról. Akkor a tanácselnök­kel gondolatban végigjártuk az utcákat és kitűnt — persze ez csak nekem jelent újdon­ságot —, hogy szép lassan, szinte észrevétlenül kicserélő­dött a háztulajdonosok egy ré­sze, s ahol élnek is még a bennszülött öregek, gyakori, hogy a gyérekek vagy az uno­kák már másutt keresik boldo­gulásukat. S akik az őslakosok leszármazottaiból itt maradtak, most új beköltözőkkel kiegé­szülve építik, szépítik faluju­kat. Tulajdonképpen ezzel zá­rult riportsorozatom annak idején ... Régiói fogva minden évben május első vasárnapján tartják itt a búcsút. Ilyenkor' igazán kicsinosodik a falu: meszelik a falakat, megjavítják az utcai kerítést, rendbe teszik az uta­kat. Sokan érkeznek erre a napra vidékről: vannak, akik hazamennek, mások csak ro­konlátogatóba kopogtatnak. A falu évenként ismétlődő nagy eseménye tulajdonképpen most mér ebben merül ki: a roko­nok, barátok találkozásában. A látványosság megcsappant. Az idén, is mindössze néhány ba­zársátor, céllövölde állt a kocs­ma udvarán. »Ott volt hajdan a rmglispil, amott az ördög- hinta. A kuglipályán versenyt rendeztek, értékes díjakkal. A tűzfalon amolyan mini karám­ban szalaggal díszített birka bégetett. Hogy az meg minek volt ott? Kisorsolták. Bent, a kocsmában már délután javá­ban táncoltak. Nem, nem a presszóban. Hol volt akkor a presszó!...« Szóval, így ma­gyarázod a dolgokat, ha valaki egyáltalán kíváncsi rá, hogyan is volt az a régi búcsú. De én Várjál; még a jelentkezőket az ipart szakmnnkásképzi iskolákká A tapasztalat szerint évről évre növekszik azoknak az ál­talános iskolát végzett fiata­loknak a száma, akik a szak­munkásképzést választják to­vábbtanulásuk formájául. Az idén végző több mint 151000 nyolcadik osztályos közül 131 ezren kívánnak tovább tanulni. Ezeknek a fiataloknak több mint a fele, mintegy 70 000-en első helyen választották a szakmunkásképzést. Ennél is nagyobb, 60 százalékos ez az arány Bácsban, Baranyában, Hajdúságban és Szabolcs me­gyében. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya előze­tes felmérést végzett az irányí­tása alá tartozó ipari szakmun­kásképző iskolákban a felvéte­lek menetközbeni alakulásáról. Eszerint a csaknem 55 000 helyre 50 000 fiatal általános iskolai, 5000-et pedig középis­kolai végzettséggel vésznek föl. Az országos helyzetkép azt mutatja, hogy május elejéig a helyek háromnegyed része be­telt. Ezen belül a népszerűbb, az úgynevezett »divatos« szak­mákban a felvétel már lénye­gében befejezettnek tekinthe­tő, ugyanakkor néhány nehe­zen benépesíthető szakmában még bőven van üres pad. A minisztérium szakoktatási főosztálya most azoknak a té­továzóknak, tanácstalanoknak kíván segíteni, akik még nem jelentkeztek továbbtanulásra, illetőleg akiknek a felvételi kérelmét másutt elutasították. Ezek a fiatalok vidéken a me­gyeszékhelyen kereshetik föl az ipari szakmunkásképző is­kolát vagy a megyei tanács munkaügyi osztályát, ahol az egész megye vonatkozásában pontos tájékoztatást kapnak arról, hogy jelenleg hol és mi­lyen felvételi lehetőségek van­nak. most nem is erről akarok be­szélni. Piros téglás házak sorakoz­nak az út mellett — ezt látja az ember, ha az állomásról a faluba igyekszik. Itt csak el­szórtan állt egy-egy ház, most meg új, egybefüggő utcasor szegélyezi az utat, hozzá vil­lany, bitumenes járda. A Gyöpi kocsmánál buszmegálló, s bent a tanácsnál is egy. Az­tán a park ... Ezzel a kastélyparkkal én évekig nem voltam kibékülve. Valahányszor szóba került, mindig azt hajtogattam: jobb sorsra érdemes, gondozni kel­lene, halálos vétek tétlenül nézni a pusztulását. A máso­dik világháború után ugyanis eiéggé megnyirbálták, nemigen voltak tekintettel a ritkaság- számba menő fák értékére. Amikor az erdőgazdaság szé­kelt a kastélyban, a szakem­berek megpróbáltak mentőak­ciót kezdeni, ez több-kevesebb eredménnyel sikerült is nekik. Az utóbbi években és nap­jainkban is úgy tűnik, méltó megbecsülésben részesítik a területet: a századúnkban épült kastély nagyobb részében az általános iskola, egyik szár­nyában az erdészet kapott he­lyet, a park pedig immár kerí­téssel elhatárolt, "táblával je­lölt védett terület. S az út, amelyik ide vezet, ugyancsak jó. Járni az új utakat, újra is­merkedni a falu változó arcá­val, látni a szépülést, a vissza- fiatalodást — ez jutott nekem kellemes búcsúfiaként az idei májuson. De ezt is csak akkor veheti észre az ember, ha visz- szatekint. A visszapillantó tü­kör megmutatja mindazt, ami volt, s csak így lehet összeha­sonlítást tenni. Ez az összeha­sonlítás a jelen javára billen­ti a mérleget. Ezek az emberek összeszoktak, szokásaik jól megférnek egymás mellett, egy falu lakói — és az utóbbi években már a szomszéd falu­val közös termelőszövetkezet­ben dolgoznak. A falu jő hangú lányai­nak, asszonyainak és férfijai­nak van egy növekvő hírű, szö­vetkezeti énekkara, amely már több szép elismerést szerzett. Legutóbb Kaposváron, a La- tinca Sándor Művelődési Köz­pont színháztermében láttám őket, a szövetkezetek jubileu­mi ünnepségén léptek föl, megérdemelt sikerrel. Időseb­bek és fiatalok, ismert és új arcok álltak reflektorfényben. A régi és a mai falu együtt Hernesz Ferenc Cukorrépa-egyelés Írom falu határában Aki wm Mozgalmas az élet a péterhi tlai határban. Száztíz holdon vetettek cu­korrépát a komiósdi Béke Termelőszövetkezetben. Ezek­ben. a .napokban az egy elést végzik. Száznál több asszony dolgozik ezen a munkán a kamlósdi, a péterhidai és a drávaszentesi határban. Leg­több holdon — hetvenen — a péterhidai részen terem majd. A terület a tavalyihoz vi­szonyítva nőtt. Akkor meg csak nyolcvan holdon ve­tettek. Az átlagtermés sem volt túl magas. Az idén töb­bet várnak, holdanként száz- nyolcvan mázsát. Ebben az évben megfelelő Volt az elő­készítés. A Kaposvári Cu­korgyár sr megnövekedett te­rületért vető-, fejelő- és sze­dőgépet ígért a gazdaságnak. A gépek fáradságos munká­tól mentesítik a szövetkezet tagjait. ■ Esőt várnak a komlősdiak, mint ebben a megyében sok tsz-ben. Ez megerősítené re­ményeiket a jó termést il­letően, ahogy Feigli József elnök mondta. A Villa Negrából korszerű üzeni A három M hároi ere Nem szívesen vállalkozunk jóslásra, de nem kell külö­nösebb tenyérolvasó tudo­mány ahhoz a megállapításhoz, hogy a három M betű rövid időn belül országszerte ismert lesz (ha ugyan már nem az). A titokzatosnak látszó betűk mögött — akárhogy is forga­tom a nevét — a Mechanikai Művek Marcali gyáregysége, vagy a Marcali Mechanikai Művek áll. A Villa Negrát ■— így nevezik a gyár vezetői azt a két telephelyet, amelyet 1968 május—júniusában a megyei textilipari és a fi­nommechanikai és gépjavító vállalatoktól átvettek — egy­re korszerűbb gyár váltotta fel, ahol évente ötmillió elekt­rolit kondenzátort és százhat- vannégyezer olajkályhát gyár­tanak. A gyáregység ezer­négyszáz dolgozója évente kétszázkilencvenmilliö forint értéket termel. Mi a helyzet jelenleg az MMM-ben, s milyen fejlesz­tések valósulnak meg a ne­gyedik ötéves tervben? Ezek­ről a kérdésekről adott szá­mot Sátor János vezérigazga­tó a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén. A gyár »induló« létszáma kétszáznegyven volt, ma már ötször ennyi ember lépi át naponta a gyárkaput. A fo­galmazás így kétértelmű, de szántszándékkal, ugyanis amíg a törzsgyárban tavaly 27 szá­zalékos munkásvándorlást számítottak ki a statisztiku­sok, addig itt Marcaliban 47 százalékos a fluktuáció. Ko­rában olyan laza volt a mun­kafegyelem, hogy ha megje­lent az üzemben a fagyialtos, akkor a gépek mellől min­denki elment fagylaltozni. A munkások napközben jártak a piacra és a kocsmába, s könnyen tehették, mert kerí­Üdülöiskola Vajtán Felfrissülnek a tanulók Szép környezet — nyugodt körülmények A FEJÉR MEGYEI Vajtá­ra látogatott a napokban az SZMT üdülési bizottságának pedagógusokból, orvosokból és szakszervezeti aktívákból álló küldöttsége. Szükség van-e egyáltalán a gyermeküdültetésre? Külö­nösképpen arra, amely egész évben biztosítja a fiatalok számára a pihenést, a szó­rakozást, ugyanakkor az üdü­lőben tanulmányaikat is foly­tathatják a három hét alatt? A küldöttséget erről tájékoz­tatták Vajtán. — Sokan nem asm érik 1 a gyermeküdültetés jelentősé­gét — hangoztatta Kajtár Gyula, a vajtai gyermeküdülő vezető pedagógusa, — Ez az üdülő egész éven át a gyer­mekek rendelkezésére áll. Hu­szonhárom napot tölthetnek itt, s pedagógusok vezetésé­vel folytathatják az iskolában megkezdett tanulmányaikat. Itt a gyermek kipihenheti fáradalmait, szinte serkentő hatással van rá az új, egész­séges környezet. Mindez ter­mészetesen sok erőfeszítést kíván az itt dolgozó pedagó­gusoktól, akik mindent meg­tesznek azért, hogy az ország egész területéről ide érkező gyerekek kellemes körülmé­nyek között pihenjenek. Természetesen mindehhez hpzzéjárul az, ahogyan a gye­rekeket fogadják. Mit látnak meg először? Mi ragadja meg legjobban figyelmüket? Mit szabad és mit nem szabad csinálni itt az otthonhoz ké­pest? Mindezt már az első órákban elmagyarázzák nekik a vezetők. Kérik őket, mond­ják meg, hogy mit szeretné­nek. S ahogyan a gyerekek, a kollektíva dönt, mindazt, ked­vük szerint engedik meg. Ilyen volt egyes csopoftoknál az ebéd utáni csöndes pihe­nő. A gyermekek ellene sza­vaztak, s helyette inkább ját­szottak. Persze nem sokáig, mivel rövid idő után rájöttek arra, hogy mégiscsak van ér­telme az ebéd utáni pihenés­nek. Ehhez hasonló eset igen sok történt, s az eredmény: a gyermek pihentebb, felsza- badultabb lett, a tanulmányi eredménye is igen sokat ja­vult. • A mai kor gyorsabb, haj- szoltabb életmódot kíván meg nemcsak a szülőktől, hanem a gyermekéktől is. Az ilyen idegi kimerültséget sokszor gyógyszerrel próbálják gyó­gyítani a szülők, persze ered­ménytelenül, hisz a gyermek nem beteg, csak kimerült. Ilyenkor bizony csodákat mű­vel tanév közben a beuta­lás. Itt az- a cél, hogy a gyer­mek felszabaduljon a kötött­ségek alól, minél többet le­gyen a szabadban, s idejének nagy részét játékkal, szórako­zással töltse el —■ mondta előadásában dr. Öry Imre, a fővárosi gyermekegészségügyi szolgálat szervezési osztályá­nak vezetője. Az üdülőbe igen sokféle gyermek érkezik. Nehezen il­leszkednek be a környezetbe, vagy számukra idegen is az ilyen környezet. S itt hárul igen nagy feladat a pedagó­gusokra, hogy ezekből a fia­talokból rövid időn belül ba­ráti kis közösséget kovácsol­janak. Vajtán egy év alatt csak­nem háromezer gyermek üdül, s egyben tanul is. Egy- egy turnusban körülbelül százhatvan gyermekkel foglal­kozik az intézet öt pedagó­gusa és hat gondozónője. AZ ÜDÜLŐBEN és környé­kén tett séta meglepő volt va­lamennyi jelenlevő számára ‘Az a mód, ahogyan a gyer­mekekkel foglalkoznak, egye­dülálló. A huszonöt holdas park kiválóan alkalmas a nyugodt pihenésre és a játék­ra. Az egyik fasor szinte ko­paszon árválkodik. Mindez a. kicsik keze munkája, akik indiánosdit és más harci játé­kokat -játszottak. Ezen a ré­szen engedélyezték számukra a játékot A jó pedagógiának meg is lett a hatása. A huszonhárom nap után, melyet itt töltöttek a gyermekek, frissen, pihen­ten térhettek vissza otthonuk­ba. Mindezt levelek tömegé­vel illusztrálta az intézet ve­zetője. Legtöbbjét szülők ír­ták, s köszönetükét fejezték ki. A TAPASZTALATCSERE igen hasznos volt. Több ja­vaslat is elhangzott a somo­gyi pedagógusok és egészség- ügyi dolgozók részéről. Ész­szerű lenne, ha nemcsak az általános iskolás gyermekek, hanem a középiskolások szá­mára is adnának ilyen he­lyekre szakszervezeti beutaló­kat, hisz számukra is épp olyan szükséges a kikapcsoló­dás, a szellemi felfrissülés — kérte Papp Irén pedagógus, a pedagógus-szakszervezet me­gyei üdülési felelőse. Sajnos, még mindig akad olyan pedagógus is, aki me­reven elutasítja az iskolaév alatti üdültetést. Pedig bebi­zonyosodott, hogy létjogosult­sága van. Ha megszüntetnék, gyermekeinktől vonnánk meg a pihenést egészséges környe­zetben. Gyertyás László tés sem, volt. Néhány radiká­lis intézkedésre volt tehát szükség ahhoz, hogy a kétlaki dolgozók megértsék, mi a munkafegyelem. Ha már a munkafegyelem­nél tartunk, feltétlenül emlí­tésre méltó az a változás, mely a társadalmi tulajdon védelmében következett be. 1968-ban 430 olaj kályhával nem tudtak elszámolni a rak­tárosok, 1970-ben csupán két lopás történt, de a tolvajo­kat sikerült lefülelni. Az idén még nem fordult elő lopás. Lassan Marcaliban is kiala­kulóban van a nagyüzemi munkásság, amely azonban fi­zetésben alig-aiig közelíti meg a megyei átlagot. Igaz, hogy az MMM tömegcikkeket gyár­tó vállalat, alacsony szakmun­kaigénnyel, magas betanított-, illetve segédmunkás-létszám­mal. Az MMM-nél úgy dön­töttek, hogy csökkentik a gyáregységek — így a buda­pesti és a marcali — közötti bérfeszültségeket, s Marcali­ban két év alatt 18 szá­zalékos bérfejeszfósre került sor. Ez azt jelentette viszont, hogy a Mechanikai Műveknél egy héttel kevesebb nyereség­részesedést fizethettek ki. Koller Tamásné, a Mecha­nikai Művek párt-végrehajtó- bizottsógának titkára tájékoz­tatta a vb-t arról a meggyőző és felvilágosító munkáról, mely az ipartelepítést meg­előzte. Sok ellenzője volt a malcalf gyáregység alapításá­nak, jóllehet a vállalat gond­jait mindenképpen egy új üzem létesítésével lehetett csak megoldani. Ritka vélemény, hogy egy budapesti gyár nem misszió­nak és nem nagylelkűségnek fogja fel a vidéki ipartelepí­tést, hanem elsősorban a sa­ját hasznát keresi benne. Marcaliban a negyedik öt­éves terv során 56 millió fo­rintot ruháznak be. Ebből épül fel a hármas, négyes és ötös csarnok, a kazánház és ki- lencszázhatvan dolgozó részé­re öltöző, mosdó, vaamnint eb­ből a pénzből vásárolnak úi gépeket és berendezéseket. Á termelés értéke várhatóan megkétszereződik, négyszáz új dolgozót kívánnak alkalmaz­ni, s a termelékenység 65 szá­zalékos felfuttatásával szá­molnak. A végrehajtó bizottság az MMM tevékenységét értékel­ve dicséretben részesítette a vállalat budapesti és marcali vezetőit, s arra kérte őket, hogy továbbra is úgy viseljék szívükön a marcali gyáregy­ség fejlesztését, ahogyan ezt idáig is tették. S. G.-SOMOGYI KÉPláP I •m mtm m. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom