Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-01 / 101. szám
A törzsgárda dicsérete ! Tekintély! szerzett a pártszervezet K ifizették a nyereségrészesedést — már ahol volt —, s ezzel ismét föllángolt az addig parázsként hunyó vita. Mert ahol pénzt osztanak — mondják tréfásan —, ott vitát is rejt a boríték. Igaz. Ám nemcsak akkor, ha bankó jelzi az elismerést. Ka- varodik vita akkor is, amikor lakásról, jutalomüdülésről, óvodai helyről döntenek, amikor a dicsérő szót, a kitüntetést, az elismerő oklevelet adják. Mindenkinek jó »igazság« nincsen. Igazság csak egyféle van, szemben a sokféle emberrel. Mert akad-e — s ha akad, nem fehér holló-e? — olyan ember, aki berzenkedés nélkül beismeri, hogy a másik jobb, igyekvőbb rátermettebb, hozzá értőbb mint ő? Az ifjú azért érzi jogosnak a több pénzt, mert tanult, iskolákat járt végig, az idősebb a tapasztalatai miatt, aki régi ember a munkahelyen azért, a másik meg éppen annak okán, hogy a többért jött el előző munkahelyéről. Lehet-e a sokféle igényt, óhajt, kívánságot, sőt nem ritkán követelést, igazságosan egyeztetni ? Lehet-e anyagiakban és erkölcsiekben olyan elismerési rendszert kialakítani, amelyben. leginkább megközelíthető az igazság? Azaz mit jutalmazzon, ismerjen el anyaiakkal, erkölcsiekkel egyaránt a vezetés, a vezető? Kézenfekvőnek tűnik a válasz: a tényleges teljesítményt. Nehezebbnek, ha tovább kérdezünk: mi a tényleges teljesítmény? Tegyük fel, hogy ugyanazt a munkát végzi, ugyanolyan minőségben egész éven át két ember. Az egyik egy éve, a másik huszonkét éve van a gyárban. Mivel teljesítménybérben dolgoznak, ot nincs vita. Am már vita kerekedik a nyereségrészesedéskor — mert a régi ember minden év után egy százalékkal többet kapott —, a társadalmi ösztöndíj odaítélésekor a régi dolgozó gyerekének, s nem a másiknak, pedig az is pályázott rá. Tehát? Van valami, ami nagyon igaz, mégis nehéz elfogadtatni. Nevezetesen: a régi ember, a hosszú évek óta egy helyben dolgozó nem pusztán azzal érdemli ki a töb bet, a nagyobb elismerést, hogy régóta ott van. Hanem — és csak például, mert más tényezője is van ennek — azzal, hogy vele biztonságosan számolhat termelési és létszámterveiben a gyár. Ö nem fogja egyik napról a másikra otthagyná a gépsort, a szerelő- szalagot, megakasztva tíz vagy ötven másik ember munkáját. Továbbá: nagy előnye az újakkal szemben, .hogy helyismerete, az ott lévő berendezésekhez, gépekhez munkákhoz kötődő tapasztalata, azaz rutinja van, könnyebben kiismeri magát, megleli a célravezető megoldásokat stb. (Egy- egy öreg karbantartó lakatos nagy géphibakor is azonnal megmondja, hol a baj!) Azután: a régi ember, azaz a törzsgárda tagja hosszú évek munkájának értékét fektette be az adott munkahely fejlesztésébe, tökéletesítésébe, társaival együtt megtermelte a haladás anyagi és erkölcsi fedezetét. H a elismerjük, hogy a föntebb írtak igazak — s az élet adta tapasztalat ösztökél minden józan gondolkodású embert ennek elismerése —, akkor már azt sem nehéz belátni, hogy a törzsgárda, a régóta együtt dolgozók alapvető tényezői a termelő kollektíva jelenének és holnapjának, de akár egy tervezőintézet, kutatóhely, szállítási vállalat közösségének is. Ott ugyanis ahol nagyon kevés a régi helyi tapasztalattal rendelkező ember — kivéve természetesen az újonnan épült, létrehozott helyeket —, könnyen megfigyelhető a betanítási, betanulási idő megbhosszabbodása, a közösség tétova útkeresése, a viták, veszekedések állandó jelenléte. S mindez azért mert nincs egy mag, amely köré fölrakodna a hús; az ösz- szetartó erő nincs meg a kollektívában. E fölismerés — s hozzátehetjük: rendkívül fontos fölismerés — szerencsére ma már nem ritka a munkahelyeken, a vezetők körében, s gyarapodik a gyakorlati cselekedetek száma is. Egyre több munkahely teremt törvényes kereteket a kollektív szerződés által arra, hogy többet adjon azoknak, akik évek hosszú sorának munkájával bizonyították e többre való érdemességüket. Bérben. jutalomban, nyereségrészesedésben, a szövetkezeti, vállalati lakásépítéskor való előny megadásában, üdültetésben, külföldi kiküldetésben, s ezer más dologban egyre fontosabb szerep jut annak, hogy ki mióta dolgozik a vállalatnál, a gyárban, az intézménynél. R engeteg még a teendő sok a mulasztás a hűség, a munkahelyhez való ragaszkodás megbecsülésében. Mégis, valami biztató, sokat ígérő folyamat elkezdődött. Ha ma még csak néhány helyen is, de már kezd lábra- kapni az az ítélkezés, amely félti a munkahely rangját a -ossz munkát végzőktől, a terveket a vándormadaraktól, a holnapot a könnyen továbbál- lóktól. Kezd becsülete lenne a hűségnek, a hosszú ideig egy helyben dolgozásnak, a közösséghez való ragaszkodásnak. S ahol magot teremtenek, ott az ereményre is biztosan számíthatnak. M. O. Nők a termelőszövetkezetben A gondok sokszor helyben megoldhatók A nők helyzete a termelőszövetkezeteikben — izgalmas, jellegzetesen mai téma. A kor szülte, a közös gazdaságok kialakulása. Nem véletlenül esett szó róla például az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnökségi üléséin sem a minap. A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei közismertek, nem kívánnak elemzést. A társadalom általános fejlődésével együtt változott a nők helyzete is, a teljes egyenjogúságtól azonban még elég messze vagyunk. Ez a megállapítás a termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok, lányok helyzetére is vonatkozik Pedig jelentős részt vállaltak és vállalnak a termelésből Sokan részt vesznek a szocialista munkaversenyben is. 1970 tavaszán megalakult az Országos Szövetkezeti Tanács Nőbizottsága, majd májusban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa mellett működő nőbizottság is, mely jelentős elvi és gyakorlati segítséget nyújt a termelőszövetkezeti nőmozgalomnak. A termelőszövetkezeti nőbizottságok megalakulásának gondolatát — ez az igazsághoz tartozik — nem minden szövetkezeti vezető fogadta egyértelmű segiteniakarással. Szükségességük viszont indokolt volt. Az észak-somogyi termelőszövetkezetekben például csak tizennégy gazdaságban van női tagja a vezetésnek. Pedig égetően fontos, hogy hallassák szavukat a nők is. És részt vállaljanak a gondok megoldásában. Ma már a többi szövetkezetben is, ahol nőbizottság működik, a nőbizottság elnökét meghívják a vezetőségi ülésekre. Közismert az is, hogy a háztáji gazdaságok tennivalóit általában a nők látják el, A »második, illetve harmadik műszakokban« helytállók ! helyzete további javításra vár. Egy-egy közösségen belül is, és a kisebb egységen, a családon belül is. »A legtöbb gazdaságban kallóén átgondolt lépéseket keil tenni a nők foglalkoztatási színvonalának javítása érdekében.« Azt hiszem nem árt, ha Hosszú Sdndornénak, a szövetség nő- bizottsága elnökének mondatát »megrágják« s gondolkodnak rajta néhány szövetkezetben. Akinek inge, vegye magára! alapon. Érdemes foglalkozni a beszámoló ama mondatával, mely szerint: »Javítani kell a munkahelyi körülményeket is.« A hozzászólók bizonyították, hogy milyen fontos témakör ez. Az egyik tsz jelenlevő vezetője elmondta: valósággal »kényszeríteni« kell az asszonyokat, hogy vegyék igénybe a szociális létesítményt, összetett dolog ez. Kiderült a további hozzászólásokból. Évszázados szemléleten kell itt győzelmet aratniuk a szövetkezeti vezetőknek. »Az én házam,’ az én váram« szemléletén. Hogy a »házon belül 'kell történnie mindennek«. Emlékszem egy falura, ahol csaknem »erkölcstelennek« bélyegezték azt az asszonyt, aki először fürdőit a tsz szociális épületének fürdőjében. Ma mindenki ott tisztálkodik, aki azon a munkaterületen dolgozik. Volt olyan falu is, ahol kezdetben idegenkedtek a gyermekintézménytől, a »gyerekmegőrzőtől«. Pedig a munka termelékenységére ez is hatással van. A dolgozó nőnek nem kell aggódnia az otthon hagyott — esetleg idős, kevésbé mozgékony nagyszülőre bízott — gyerekért. Sajnos, még elég kevés a falusi bölcsőde A célkitűzések között azoknak építése, létesítése is szerepel. Jelenleg az észak-somogyi termelőszövetkezetekben dolgozó szülők gyermekeinek alig egyötödét tudják csak bölcsődébe, egyiharmadát pedig óvodában elhelyezni. Meglepően kevés a termelőszövetkezeti üdültetés is. S még kevesebb ezen belül az üdülő nők aránya. Az egyik felszólaló elmondta, hogy tsz- ükben megteremtették az asz- szonyok üdültetésének lehetőségét Nagyon kevesen vállalkoztak volna arra, hogy családjuktól távol töltsenek néhány napot vagy egy hetet. S ennek oka talán nem is abban keresendő, hogy kevés a vállalkozó szellemű közöttük. Inkább az, hogy üdülés idején nem lett volna, aki helytálljon a »második, harmadik műszakban«. S itt úgy tűnik: bezárult a kör. Csakugyan? Eddig jobbára a nők szemléleti problémáiról esett szó, ennél a pontnál azonban már a férjekről, apákról kell elmarasztaló ítéletet hoznunk. Vállalniuk kell nekik is »a második és harmadik műszak« terheiből... A felsorolt tényezők mind olyanok, amelyek befolyásolják a nőknek a közösben való munkavégzését, de többségükben helyileg megszüntethetnek. Leski) László OTTHONÁBAN, tanulás közben találom Tar Jénő- nét, a nágocsi pártszervezet titkárát. — Vizsgára készülök, történelem szakos vagyok a Pécsi Tanárképző Főiskolán, kértem néhány nap szabadságot, hogy megfelelően felkészülhessek ... Néhány nap csak a vizsga, de azért szívesen szakít időt arra, hogy beszélgessünk a pártszervezet munkájáról, terveiről. Hetedik éve annak, hogy megválasztották párttitkárnak, s hogy ez alatt az idő alatt számban és tekintélyben is erősödött a pártszervezet, ez neki is elvitathatatlan érdeme. — Soha nem felejtem el azt a taggyűlést, amikor a nevem szóba került a titkári beosztásba. Egy idős elvtársnő mondta a taggyűlés után, amikor már megválasztották: — Kedveském, maga igazán szimpatikus és nagyon alkalmas is erre a feladatra. Csak ne nő lenne... De majd meglátjuk mit tud tenni... Sokat kellett tennie a párt- titkárnak és az egész pártvezetőségnek. A taggyűléseken régebben inkább különböző személyi ügyekkel foglalkoztak csak, a pártólettel nem törődtek eléggé. Ezen kívántak változtatni először, s fáradozásukat siker koronázta. Ma már a nágocsi kommunisták tanácskozása olyan fórum, ahol felelősséggel döntenek, határoznak a község sorsát előbbreviyő ügyekben. EGYIK ilyen lényeges kérdés volt, amelyben határozniuk kellett: állandó, rendszeres munkaalkalmat biztosítani a község asszonyainak. Volt ugyan a termelőszövetkezetben tavasztól őszig munkalehetőség, aztán a seprűké- szítés, diótörés is biztosított néhány asszonynak foglalkozást, ezt azonban kevésnek találták. Ekkor keresték föl az egyik budapesti szabó ktsz vezetőit, hogy létesítsenek Nágocson részleget. Akadtak ennek ellenzői mondván: mi lesz majd a kapálással, ki végzi el ezt i a munkát, ha az asszonyok a varrodában dolgoznak. Sikerült azonban megértetni, hogy a vegyszerezés, a gépek beállítása pótolhatja az asszonyok munkáját, az viszont az egész falunak jó, ha télen-nyáron dolgozhatnak. Ma a szabóság részlege már hatvan asszonynak, leánynak nyújt állandó munkát. A község értelmiségét is sikerült megnyernie a pártszervezetnek. Amióta Tarné a párttitkár, tíz pedagógust vettek föL Garat Lászlót és feleségét, Bíró Györgyöt és feleségét, a múlt hónapban Karsai Etát és még több pedagógust. Valamennyien szívesen dolgoznak, fáradoznak a párt- szervezet tekintélyének növelésén. — Nagy dolgokat nem csináltunk. Annak azonban örülünk, hogy a pártonkívüliek előtt nagy tekintélye van a pártszervezetnek, bizalommal fordulnak hozzánk, kérik a segítségünket Fontosnak tartotta a pártvezetőség azt is, hogy a kommunisták tanuljanak, képezzék magukat. Elsősorban azt, hogy a pedagógusok magasabb képesítést szerezzenek, s ezáltal az általános iskolában és a nevelőotthoniban színvonalasabban oktassák a gyerekeket. Mindenkor a pártvezetőség dönt abban — együtt az iskola és az intézet Vezetőivel —, hogy kit tartanak erre alkalmasnak. Ugyanakkor vállalják azt is, hogy vizsga, konzultáció idején távollétükben elvégzik helyettük munkájukat. Karsai Eta, Bíró György és felesége, Garai László és mások járnak Tárnával együtt a tanárképzőre Pécsre. — Nemrégen — a vezetőségválasztó taggyűlés határozata alapján két pártcsoportot szerveztünk. Az egyiket a nevelőotthonban, Garai Lászlómé a vezetője, a másikat a községben, ezt Cseplits István fogja össze. Hetedik éve azonos összetételben dolgozik a pártvezetőség: Tar Jenóné titkár, Müller Béla, Melisek István, Czi- gány Lászlóné, Dömötör János és a hét év alatt végzett munkájával nemcsak a párt- szervezet tagságának, hanem a község lakóinak bizalmát is kiérdemelte. — Azon vagyunk, hogy a megszerzett tekintélyt megtartsuk, tovább növeljük, s a jövőben nagyobb gondot fordítsunk a fizikai munkát végzők kommunistává nevelésére, mert például a ktsz részlegében dolgozó hatvan asszony között csupán egyetlen kommunista van — mondja búcsúzóul. FONTOS, helyes célkitűzés ez is. Hiszen a termelőszövetkezetben a szabóságnál is bizonyára vannak és lesznek majd olyanok, akik munkájuk, politikai hovatartozásuk alapján alkalmasak a párttagságra. Szalai László Épül a szakosított telep Sávolyon Tavaly kezdték meg a sávo- lyi Űj Élet Termelőszövetkezet központi majorjában a szakosított tehenészeti telep építését. A munkát a marcali TÖVÁL vállalta. Korábban ezen a területen már épült egy száz férőhelyes istálló — ez üzemel is. Azóta újabb épületek falai »nőttek ki« a földből. A százhúsz borjút befogadó »bocióvóda« egyik fele is tető alatt van, be is telepítették már. A másik felét most építik. De készül a kétszáz férőhelyes istálló és a bekötő út is! Az átadási határidő: 1972. december 31. A korszerű telep huszonnégymillió forintba kerül. Ennek felét a szövetkezet állja, másik felét állami támogatásból fedezik. rí Festenek, kalapálnak, pavilonokat bontanak és újakat emelnek, a régihez hozzáépítenek, födémet cserélnek. Homokbuckák, kavicshegyek közt teherautók targoncák döcögnek. Javában készülődnek a részvevők és a vendéglátók a városligeti vásárvárosban a BNV-re, a május 21-i nyitásra. Az idei Budapesti Nemzetkö zi Vásárra 32 ország jelentetKicserénk i ieMmAoeM. te részvételét. Közülük 27. ország nemzeti pavilonnal képviselteti magát. Ezúttal először állít ki a BNV-n Dánia és írország.Több évi szünet után újból lesz pavilonja az Egyesült Arab Köztársaságnak és Indiának is. A magyar vállalatok, cégek meglehetősen nagy számban képviseltetik magukat. A hazai ipar termékeinek széles skáláját mutatja be több mint ezer kiállítónk. Gazdagon képviselik például a vegyi és könnyűipart, az élelmiszer- ipart, az építő-, a mezőgazdasági, a műanyagipart. Kiállítanak fogyasztási cikkeket, anyagmozgatási és szálllító- eszközöket, vízgépeket, csomagológépeket, vagy légtechnikai berendezéseket. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kiosztják a Fővárosi Tanács nagy díj át a vásáro- szereplő tizenkét legszebb te • 'léknek. Ezenkívül vásárdíjjal jutalmaznak 100 Hváló újdonságot. Szarka József elnökkel a leendő telep szakemberigényeiről is beszélgettünk. Elmondta, hogy három embert iskoláztak be Kaposváron. Addigra végeznek, mire a telepet teljes egészében átadják. Az egyik állattenyésztő agronómusnak lakás épül. Két család lakik majd az emeletes új épületben: a főagronómus is ott kap szolgálatid lakást. Ötszáznegy- venezer forintért épül a szolgálati lakás. Összkomfortos lesz, központi fűtéssel. A szakemberellátás tehát biztosított a sávolyi szövetkezetben. Az új telep, ahol az eddigi hagyományos módszerek helyébe korszerűbbek lépnek — új feladatokat hoz majd az itt dolgozóknak is. A szakemberek irányításával tizenhatan tevékenykednek a felépült istállóban, borjúnevelőben. Szociális helyiségek, fürdő is készül nekik. Hátravan még az elletőistálló, a kerítés, a mázsáié is. Ezek a következő évben kerülnek sorra. Most még különböző majorokban vannak az állatok; kétszázhúsz darab. Tulajdonképpen nem túl régiek azok az épületek sem. A gazdaságosság azonban megköveteli, hogy egyetlen telepre költöztessék az állatokat. S a korszerű technika segít majd az eredményességben. Mert az új épületben már gépi berendezés adagolja ki a porciókat. A trágyakihordás sem lesz olyán nehéz, mint a mostani épületekben. A tejház a két istálló között áll majd, Elfa berendezés üzemel benne. A sávolyi termelőszövetkezetben a vezetőség és a tagság távlatokban gondolkodik. Előre terveznek néhány évre. Az állományt évekkel ezelőtt mentesítették a gümőkortól, most ezzel nem lesz gond. Mondják: már Szőkedencs- ről is jöttek, ismerkednek az épülő teleppel. L. L SOMOGYI NfiPLáP Szombat, 1971. mája« L i