Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-28 / 123. szám
Egy nap a BNV-n Közel a főbejárathoz, az amerikai és a kanadai pavilonnál nagy a forgalom. MAI KOMMENTÁRUNK „Kettőn áll a vásár" Napi átlagban százezer látogatója van a BNV-nek, mondják a vásár szervezői. S akinek egy pillanatig is kétsége támad, az első pillanatban megszűnik, ha a vásár felé robogó autóbuszban öten is állnak egyszerre a lábán, s Ha a bejáratnál a néhány méter hosszú sor végére áll tjegyet váltani. Sőt, miután több ízben elsodorták az indiai pavilonban, s csak valahol a fejek erdei“ fölött vethetett egy-egy pillantást a Zsigulira, már azt is készségesen bevallja, hogy szerinte legalább félmillió ember tolong, lökdösődik, s nézi mohón mindazt, amit a harmincöt ország és hazánk ipara produkált, s ami ebből a kiállításon látható. Ablak a világra, egy kis kitekintés mindarra, ami határainkon kívül történik — az iparban, a technikában. Ugyanakkor ez a magyar ipar nagy seregszemléje is, a bemutatott termékeknek több mint negyven százaléka; magyar gyártmány. S ha már a számoknál, százalékoknál időzünk, szembetűnő, hogy a kiállított termékek nagy része — az öszesítő adatok szerint nyolcvan százaléka — elsősorban a szakemberek érdeklődésére számot tartó gép, műszer, célberendezés. Mi marad akkor a nagy közönségnek? A fennmaradó húsz százaléknyi áru, amelynek ismeri a rendeltetését, s feltehetően egy idő múltán a különböző boltokban hozzá tud jutni? A kiállított anyag még így is tetemes, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon sok embert érdekelnek azok a gépek, amelyeknek felhasználási területét alig ismerik. (Különösen, ha azt szellemes bemutatóval kötik össze. Ez mindig látványosságszámba megy.) A látogatóknak egyébként is jelentős része mérnök, technikus, szakmunkás; ők a látványon kívül elsősorban — hozzáértő szemmel — a praktikumot, a teljesítményt kutatják. Jellemző, hogy igen sokan tekintették meg a francia kiállítőcsarnokban a hasznos írisz számítógép család tagjait, amelyeknek egyébKedvező volt az időjárás a somogyi nagyüzemi telepítések és háztáji szórványgyümölcsösök virágzásának idején. Mit ígérnek most a gyümölcsösök, milyen fontos feladatokat jelent a veszteség- mentes betakarítás — erről nyilatkozott Bessenyei László, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője. — Felméréseik szerint milyen termés várható az idén Somogybán? — Elég sokat jártunk a gyümölcsösökben, sokfelől kaptunk tájékoztatásokat, jelentéseket — mondta. — Az általános képünk kedvező. Természetesen az egyes fajták szedéséig, a szüretig még sok idő telik el. Az időjárás jót és rosszat egyaránt tartogathat számunkra. Véleményem az, hogy cseresznyéből közepes, meggyből átlagon felüli, kajsziból közepes, őszibarackból jó termés várható. A körte — különösen a nyári körte — sokat ígérő. A szilvások közepes mennyiségű gyümölcsöt hoznak. Al- almából biztosan több lesz, mint tavaly, és a szőlőskertek ígérete is gazdagabb az átlagnál kent a külseje is klasszikus franciás formatervezésről árulkodott. Hogy mit tudnak ezek a gépek? Az írisz 80-as például Európában a legnagyobb teljesítményű számítógép. Egyszerre képes feldolgozni a sok-sok adatot, s távprogramozásra is képes. A pavilonokat járva az embernek önkéntelenül is szembetűnt, hogy egy-egy kiállító ország tulajdonképpeni gazdasági életének kereszt- metszetét látjuk magunk előtt, még akkor is, ha csak egy igen szűk keresztmetszetét, s azt is elsősorban különleges — üzleti, esztétikai, propagandiszti- kus — szempontok szerint ösz- szeválogatva. Akadt olyan csarnok, ahol gépet, műszert szinte nem is láttunk — Algéria, Szíria —, annál jobban megcsodáltuk a hagyományos exportcikkeknek, a gyümölcsöknek, a kézműipari és a népművészeti cikkek színvonalát. Egyelőre kizárólag ezekkel a termékekkel tudnak jelentkezni a világpiacon, fejlődő iparuk fiatal még, nem produkál kiállításra méltót. Más országok csarnokaiban pedig szinte csak modem automaták, precíziós szerszámok sorakoztak. Nagyon érdekes volt viszont az Egyesült Államok pavilonja, ahol az amerikai túlfűtött konformitásból kaphattunk egy kis ízelítőt, hozzátéve, kiállításuknak elsősorban reklámjellege volt, a szakember itt vajmi keveset kapott Valahogy úgy tűnt, hogy az amerikaiak a vásár ürügyén megpróbáltak becsempészni egy kicsit az általuk felsőbbrendűnek vélt amerikai életformából. Tehát nemcsak az áruk, termékek bemutatása folyik itt, hanem részben a kiállító ország életformájának propagálása is. Mert a vásár az elsősorban propaganda. Köztudott ugyanis, hogy a kereskedelemre nem érvényes a »meglátni, megszereti« szólásfnondás. Amíg égy-egy termék, áru a gyártó cégtől a kereskedelemig eljut, sok-sok tárgyalásra van szükség, s a végleges megálla— A termés megóvása érdekében milyen tennivalók várnak a termelőkre? i — A késő: tavaszi és nyári növényvédelem megszervezése, elvégzése elengedhetetlen. A kártevők tömegesen jelentkeznek. A cseresznyelégy, a különböző fajta molyok, a poloska szagú szilvadarázs és még sok fajta kártevő ellen csak a permetezés segíthet. Általában a nagyüzemi gyümölcsösökben gonddal végzik ezt él. Sok baj van viszont a háztáji szórványgyümölcsösök, házi- kertek növényvédelmével. Ebben nagy feladat vár az ÁFÉSZ-ek termeltetési, felvi- vásárlási szakembereire, akiknek szervező, felvilági- sító munkáját nem nélkülözhetjük. A régi, nagy gyakor-, lattal rendelkező felvásárlók is sokat segíthetnek. A kaposvári vetőmagszakijzlet és az ÁFÉSZ-boltok többsége rendelkezik a szükséges növényvédő szerrel. A termelőknek és a népgazdaságnak egyaránt érdeke, hogy egészséges gyümölcs kerüljön a felvásárló helyekre, a Lakosság ellátására. f — A korábbi években sok érett gyümölcs maradt a fákon, kivált a háztáji, szórványgyümölcsösökben. Az ellátás, az érdekeink podást időzítik aztán rendszerint a vásárra. De a végleges megállapodás, az ünnepélyes kézfogás már szintén a nagy- közönségnek szól. A külföldi majd a hazai pavilonokat járva, az jutott eszembe: a magyar iparnak sincs miért szégyenkeznie. Az egyes, nagy alapterületű pavilonok hihetetlen bőségben szemléltették, mi készül az ország gyáraiban. S a másik dolog: miért nem lehet ezeknek a töredékét sem kapni az üzletekben? (Elsősorban a fogyasztási cikkekre gondolunk.) S még egy, amit a jóízlésű ember sehogy sem tud megemészteni. A vásárlátogatók ugyanis nemcsak a büfék, jégkrémet áruló butikok előtt álltak hosszú sorban, hanem ott is, ahol valamit kapni lehet. (Persze ingyen I) Teljesen érthetetlen volt, miért taposták le egymást egyetlen kis vacak német kártyácska miatt, s miért vesztek össze (marakodtak!?) a kanadai pavilonban osztogatott egyszerű bevásárlószatyron? úgy kívánják, hogy nem mondhatunk le erről a termésről sem. — Természetesen. Ehhez még hozzáteszem azt, hogy amikor a madarak zsákmánya lett vagy elrothadt a gyümölcs — némelykor a vásárlók hiába keresték a boltokban. A konzervgyárak, a hűr tőházak az eddigi mennyiségnél — jobb minőségben — többet várnak az idén. Az exportlehetőségeik a gyümölcsfajtáknál jók. Különösen a meggyre hívnám tel a figyelmet, amelyből korlátlan lehetőségeink vannak. A legtöbb | gyümölcs ára kedvező. Tudom, hogy vannak olyan idős falusi emberek, akik nem tudnak létrára, fára másmi, hogy leszedjék a termést. Ebben az esetben is van megoldás, a régebbi ÁFÉSZ felvásárlók személyesen ismerik a gyümölcsösök tulajdonosait, tudják, tki szorul segítségre. A falvakban vannak élelmes fiatalok, akik részért vagy meghatározott bérért le tudják szedni a gyümölcsöt. Természetesen ehhez egy kis szervezési segítség kell. S akkor nem ismétlődik meg a korábbi rossz gyakorlat — fejezte be tájékoztatását . Bessenyei László. D. Z. Sőt, a rossz nyelvek azt beszélték, hogy a brazil kiállítók kénytelenek voltak bezárni a pavilont, mert amikor elfogyott az ingyenkávé, senki sem dugta az orrát még csak arrafelé sem. Hazafelé jövet arra gondoltam: mennyi mindent láttam a BNV-n hatórás látogatásom alatt. Aztán kezembe vettem a vásár térképét, s rájöttem: mi mindent láthattam volna még. Cs. T. Hat Egy kép villant elő. Asszonyok vödrökkel, fazekakkal. Végtelen hosszú sorban állnak a vizet hozó katonai tankkocsi előtt, s türelmetlenül várják, hogy az ő edényükbe is engedjen a csapból a minden morgást zsebre- vágó liiskatona. Akik a sor végén álltak, izgatottan latolgatták, vajon mikor áll helyre Kaposvár vízellátása, mikor szűnik meg ez a gyaloglás és cipekedés egy kanna ivóvízért. Az igazgató mondta, általában, s nem a tavalyi kaposvári árvíz kapcsán, hogy éltető elem a víz, természetes, ha folyik, senki se gondol azokra, akik éjjel-nappal dolgoznak azért, hogy elegendő és jó minőségű víz folyjon a csapokból. Vannak hétköznapi hőstettek. Amikor mindenki összefog, nem törődik a meccsei, az ultipartival, a randevúval. Azzal sem, hogy tizenhat órát dolgozott egyvégtében, s legföljebb egy szendvicset kapott be. Amikor kiöntött tavaly a Kapos és megbénult a megyeszékhely vízellátása a kutak és a víztermelő berendezések fertőzöttsége miatt, a vállalat minden fizikai és műszaki dolgozója példát mutatott önfeláldozásból, kötelességtudatból és lelkesedésből. Csak egy cél lebegett mindnyájuk szeme előtt, hogy senkinek se kelljen tovább zarándokolnia a kannákkal a várost járó tankkocsik után. — Azt se kérdezték az emberek, hogy fizetnek-e ezért, kapnak-e túlórát. A gépkocsivezető, a szerelő ugyanúgy állta a sarat, mint a segédmunkás — mondta Karádi Győzőné szb-titkár. — A műszakiak fegyelmének, összetartásának, a dolgozók áldozatos munkájának köszönhető, hogy aránylag gyorsan helyreállt a város vízellátása — teszi még hozzá az igazgató. e Sokan ülünk az igazgató irodájában. A szemben levő falon hat oklevél. Az utolsót A szólásmondások tömör alapigazságát olykor akaratlanul is idézi az ember. A »kettőn áll a vásár« kézenfekvő törvényszerűsége jutott eszembe, mikor legutóbb egy tanácskozáson az került szóba, miért nem sikerül gyorsabban kialakítani olyan együttműködési formákat, melyek mind a termelőszövetkezeteknek, mind a fogyasztási szövetkezeteknek érdekük lenne. Sok szó esett már a társulások előnyéről, a tőkekoncentráció fontosságáról, jelentőségéről, hasznáról. Ezúttal egy ismert, dé talán mégis kevésbé hangoztatott oldalról megközelítve került szóba ez a téma. A legilletékesebbek, a legérintettebbek, az emberek oldaláról. Az egyik egyesült nagy szövetkezet elnöke vetette föl, hogy hozzá, a szövetkezet vezetőihez többször fordulnak a tagok ilyen észrevétellel is: nagyon kellene egy bolt azon a területen, ahol élnek; nagy szükségük lenne egy presszóra; igen elkelne egy büfé stb. Hogy ilyen kérések is elhangzanak, ez tulajdonképpen örvendetes és jó, mert kihez fordulnának az emberek gondjaikkal, ha nem annak a közösségnek a vezetőihez, ahová tartoznak. De ezeknek az embereknek a többsége tagja a fogyasztási szövetkezeteknek is, így minden bizonnyal oda is »befutnak« az igények. »Természetes tehát — idézem az elnök szavait —, hogy a két testvérszövetkezeti szekárvízi helytállás csak morzsányi benne. — Az út, amely idáig elvezetett, nem volt sima és könnyű. Sok nehézséggel kellett megküzdeni. Hogy mégis eljutottunk idáig, dolgozóinknak köszönhető, akik évek óta szorgalmasan végzik munkájukat. Párszervezetünk pedig a motor szerepét töltötte be, a legtöbb javáslatot a kommunisták adták. Helyes politikai munkával segítették, hogy megvalósuljanak a vállalatvezetés elképzelései — összegezi Vétek József igazgató. Ott ül a párttitkár, Haslinger Lőrinc is. Ö annyit tesz hozzá: — Harminchatan vagyunk kommunisták. Mindent megtettünk azért, hogy a párthatározatok szellemében fejlesz- szük a vállalatot. Taggyűléseinken mindem olyan kérdést megbeszéltünk, amely összefügg feladatainkkal. Az eredményekhez hozzájárult a pártkongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny. A szakszervezeti titkár elmondta, hogy tíz, szocialista címért küzdő brigád alakult az ő szorgalmazásukra. Az új brigádok és a régiek — az Egyetértés,» a Május 1., a Pattantyús, a Kossuth, a Komarov — példamutatósa, felajánlásai megtestesülnek a kiváló cím elérésében. A vállalatnál egyébként kétéves a szocialista brigádmozgalom, az Egyetértés kétszer, a másik négy brigád egyszer nyerte ej a szocialista címet. © Az igazgató asztalán fehér telefon. A 13-381-et tárcsázom rajta. Kis szünet után szabályos időközönként ismétlődő búgás. Mindegyik harminc centi vízállást jelent a keceli tározóban. Erdős János művezető es Kovács Tibor üzemvezető újítása a - telefonhoz kapcsolható vízszint és üzemi állapotot jelző készülék. Az tor vezetőinek kötelességük* hogy az elhangzott kéréseket igyekezzenek orvosolni, teljesíteni De vajon miért ilyen vontatottan, nehezen bontakozik ki ez a közgazdaságilag is indokolt, az emberek érdekeivel is messzemenően egyező együttműködés? Tulajdonképpen nehéz lenne erre válaszolni, illetve elfogadható magyarázatot adni. A MÉSZÖV a tsz-szövetségekkel már megkötötte az együttműködési megállapodást. Ez két szinten foglalja össze a feladatokat: részben a szövetségek együttműködéséről, másrészt a szövetkezetek kapcsolatáról szól. Voltaképpen ez utóbbi az, amire utalt az említett tsz-elnök. Jobban szolgálni a tagság érdekét — egyformán feladata ez a tsz vezetőinek és a fogyasztási szövetkezetek irányítóinak. S ha ehhez szükség van az erők összefogására, akkor meg lehet — és meg kell — találni ennek a módját is. Nem csupán anyagi, gazdasági meggondolásból — bár ez is lényeges —, hanem az emberek, az adott területen élők érdekében is. S hogy mi szükséges ehhez? Talán az, hogy mindkét »félben■« ébredjen föl egy olyanfajta felelősség, amely kimondatlanul is benne volt ennek az elnöknek a szavaiban. Mert »kettőn áll a vásár« — és nagyon is közös érdek, hogy ez a »vásár-» mielőbb létrejöjjön. teszi a vízellátást, meggyorsítja a helyreállítást. Akár a társvállalatoktól, akár a külföldi és a hazai szakirodalomból merítik is az ötleteket, egyre pontosabb műszereket, berendezéséket állítanak munkába, hogy pontosan mérhessék a víz rneny- nyiségét, állapítsák meg a mélyfúrású kutak termelését. Tavaly óta már e kutak javítását és karbantartását is maguk végezhetik a beszerzett berendezéssel. Bármilyen furcsa is á laikusnak, a jó karbantartástól sokban függ a vízellátás. S mivel a vállalat nemcsak szolgáltat, hanem épít is — mégpedig törpe vízműveket — elsősorban a nehéz fizikai munka gépesítését szorgalmazták tavaly. Ahogy az igazgató megfogalmazta, az egyetlen árokásó gép tíz munkást helyettesített. Most már kettő van belőle. Ezt Nánási Imre főkönyvelő azzal egészíti ki. hogy a vállalat eredményének javulásában benne van az építőipari tevékenység termelékenységnövekedése. Nem hiába fordítottak annyit a gépesítésre, egymillióval több nyereséget hozott ez a részleg A városnak egyre több vízre van szüksége, mind több községben vágynak törpe vízműre. A jövő legnagyobb feladata ezeknek az igényeknek a kielégítése. Műszaki újdonságok, újítások, gépesítés, automatika, képzett szakemberek. Annyit hallottam erről az igazgatótól, és Horváth Tivadar főmérnöktől, hogy megkérdeztem, saját törekvésük-e az erőteljes műszaki fejlesztés. Igennel válaszoltak, mondván, hogy kimerültek a tartaléko' . s enélkül egy lépést se jutnának előre. Sok mindenről beszéltünk még, csupán egyet Idéznék abból, amit az igazgató mondott az eredmények forrásáról: — Sohasem azt keressük, hogyan nem lehet, hanem az1, hogyan lehet! ' Géza Jó termést ígérnek a somogyi gyümölcsösök Föl kell készülni a betakarításra V. M. oklevél a falon most kapta a Víz- és Csatornamű Vállalat: a megyei tanács vb és az SZMT elnöksége a tavalyi munkáért Kiváló vállalat címmel tüntette ki. Sok összetevőjük van a tavalyi eredményeknek, az igazgató, a főmérnök még késő este is felhívhatja ezt a számot, s e búgások alapján pontosan tájékozódhat arról, elegendő-e a víz a tározóban. S ez nem az egyetlen olyan BOHŰGTI »ÍPtáP Péntek. 197L májas 2*.
