Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-25 / 120. szám

Vetélkedő Ágneslakon SOMOGT!*«PtAP Kedd, 19TL májas 2S. Agneslak. Erdeszház, kút, fa­vályú, fenyők, tó — ezek az első impulzusok. A fák hűvö­sében kerék és hosszúkás fa- törzs-asztalok, fűrészelt rönk a szék. Kezdődik a vetélkedő. Há­rom vegyes csapat verseiig — csurgóiak, marcaliak, kaposvá­riak. Peregnek az általános és a Szovjetunióval kapcsolatos kérdések. Mit jelent a GYIM, és mikor ünnepeljük? Milyen termelést segítő mozgalmai vannak a KISZ-nek? Mi az infláció? Ki írta a DIVSZ-in- duló zenéjét? Melyek a legis­mertebb szovjet újságok? stb. Játékos feladatok következ­nek: léggömb felfújása, tejipari szakmával kapcsolatos vers írása, szalmaszálon vrzszívás, gépek — sajtkád, köpülő, pász­tor — kitalálása barkochbával. A zsűri tagjai: Szondi István, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója, Vancsura József, a Csurgói Nagyközségi Pártbi­zottság Útiéira. Nagy Imre, a vállalati pártszervezet szerve­ző titkára és Vas Gyula szb-tit- kár élesen figyelnek. Az erdészház mögött liget, hét tó és erdő határolja Térdig érő letaposatlan fű. Csoportok­ban álldogáló, beszélgető fák. Vannak különcök, magányo­sak is. A balzsamfenyő meg­dörzsölt levele narancsillatot áraszt. A páfráínyfenyő átme­net a tűlevelűek es a lombosok közptt. Szelídgesztenyék ritkás lombja. Libanoni cédrus. Amott fenyőcsoport. Szürkés füstgomolyag. A barna alom perzsaszőnyeg-puhasága. Jege­nyetölgy. Tuják meredek kúp­ja. Mammutfenyő. Hármas vasrúdról láncon ló­gó üst. Pattog a tűz, szenese- dik a fa. Forr a vörös lé. Vaddisznógulyás. A nagy fa­kanál behatol a húsdarabkák közé. Hosszúkás krumpliszele­tek várakoznak bevetésre. Mo­gyoróbot a piszkafa. Lóki La­jos és Korompai Zoltán ugyan­csak neki vetkőzött. — Ki a főszakács? — Az majd az ebédnél de­rül ki, ha jó, akkor én! Jónás Istvánnal, a Csurgói Sajtüzem KISZ-titkárával, Ká­vé Máriával, a Kaposvári Tej­ipari Vállalat KISZ-titkárával és Nebrek Máriával, a Marcali Sajtüzem KISZ-titkárával a közös kirándulás körülményei­ről beszélgetünk. — Márciusban alakult a marcali KISZ-szervezet, így a tejipari vállalaton belül most már három alapszervezet mű­ködik. Egymás munkáját sze­retnénk megismerni,, segíteni. — Április végén megalakult a koordinációs bizottság. Egyeztettük a teendőket. — Ágneslakot a csurgóiak javasolták. Az erdészettől kér­tünk engedélyt. — A vetélkedővel az volt a célunk, hogy a KISZ-tagok bi­zonyos ismereteket elsajátítsa­nak, épp ezért a kérdéseket és a helyes feleleteket előre kiad­tuk. Marcaliból tízen, Csurgóról tizenöten, Kaposvárról tízen érkeztek. Perzselően süt a nap. Van­nak, akik a vízben keresnek menedéket. Heverészők, kerge- tőzők, labdázók népesítik be az udvart. Ebéd után megérkezik a zenekar. Esteledik. Sírnak a tücskök. Elhallgatott a távoli kakukk­szó. A barangolásban, játék­ban, táncban elfáradt fiatalok hazafelé készülődnek, bár leg­szívesebben maradnának még. A marcaliak indulnak' először, őket Csurgóról vonat viszi. Az­tán a csurgóiak, majd a ka­posváriak. A gépkocsikból néz­ve gyorsan távolodik a táj. Hasznosan telt a szabad szombat, kevesen tudták, hogy Csurgótól tíz kilométerre ilyen tündérországot találni. Sipos Ferenc A kilencedik dolgozat vitája A sertéstenyésztés nagyüzemi tapasztalatai a nagyatádi járásban Három, év alatt kilenc szak- dolgozatot, tanulmányt készí­tettek az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottsága mellett mű­ködő mezőgazdasági elméleti és módszertani munkaközös­ség tagjai. A kilencedik dol­gozatban — amelynek meg­vitatására a napokban ke­rült Sor — a sertéstenyész­tés nagyüzemi gyakorlatának tapasztalatait összégezte a Lábodi Állami Gazdaság kí­sérletei alapján Andricz György, a gazdaság főállat­tenyésztője. A munkaközösség a sok­szorosított, csaknem félszáz oldalnyi tanulmányt a gazda­ság alsógyörgyöspusztai ser­téstelepének megtekintése Újabb bárom házgyár épül szovjet berendezésekkel Budapesten befejeződtek a Szovjetunió Külföldi Gazda­sági Kapcsolatai Állami Bi­zottságának delegációja és a Külkereskedelmi Minisztérium delegációjának tárgyalásai, amelyek eredményeként hét­főn a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban I. V. Arhipov, a Szovjetunió Külföldi Gazda­sági Kapcsolatai Állami Bi­zottságának első elnökhe­lyettese és Tordai Jenő kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tes jegyzőkönyvet írtak alá. A magyar és a szovjet kor­mány képviselői megállapod­tak a negyedik ötéves terv so­rán hazánkban épülő több nagy létesítményhez nyújtan­dó szovjet segítségről, a léte­sítményekhez szükséges be­rendezések szállításáról. A megállapodás értelmében a Szovjetunióból érkezik a Szeged körzetében épülő gáz- feldolgozó üzem második üte­méhez szükséges komplett be­rendezés, valamint a leninvá- rosi új kőolajfinomító első ütemben épülő üzemeinek be­rendezése. A lakásépítési program megvalósítását nagy­mértékben elősegíti a szovjet berendezésekkel épülő újabb három nagyplaneles házépítő kombinát. A megbeszélések során a tárgyalófelek egyeztették a dunai kőolajfeldolgozó, az orosházi síküveggyár és a nyergesújfalui azbesztpalagyár bővítéséhez szükséges beren­dezések szállításainak egyes kérdéseit is. A tárgyalások egyik fő témája az olefin­program megvalósításában való együttműködés is volt. után vitatta meg. Itt beszél­gettem a szerzővel, Andricz Györggyel. — Az emberi táplálkozás struktúrájának megváltozása több állati eredetű termék fogyasztásával jár. A gazda­ságoknak tehát állandóan nö­vekvő mennyiségi és minősé­gi igényt kell kielégíteniük. Ezért esett a választás erre a témára. Az volt a. feladatom, hogy a sertéstenyésztés prob­lémáival, időszerű kérdései­vel foglalkozzam részletei­ben. A dolgozat elemzi a fajta kérdését, a tenyésztési és tartási technológiákat, a takarmányozást, a tenyész- süldő-neveiést és az állat- egészségügyet. — Gazdaságunk sertéste­lepe évi 10—11 ezer hízott sertés kibocsátására alkal­mas, a telep termelési értéke harmincmillió forint körül van. Kísérleteinknél nagy gondot fordítottunk olyan sertésfajta előállítására, ami­lyent a külföldi élőexport és a hazai piac igényel. A gaz­daság kocaállománya egysé­ges, tiszta vérű angol serté­sekből áll. Jelentősen emelke­dett a malacszaporulat. Ke­resztezés! eljárásainkat rész­letesen ismertetem a dolgo­zatban, és beszámolok a ta­karmányozási kísérletekről, azok eredményeiről is. A módszertani munkakö­zösség tagjai nagy érdeklő­déssel tanulmányozták a gaz­daság sertéstelepét. A vita során kérdésekkel fordultak a főállattenyésztőhöz, s hasz­nos tapasztalatokkal térhet­tek vissza gazdaságaikba. He­lyes vofna, ha a megyei ag­rárklub vagy a TIT terjesz­tené a nagyatádi járás szak­embereinek másutt is hasz­nosítható dolgozatait, s hoz­zájárulna azok közkinccsé té­teléhez. Ügy véljük, érdemes lenne felfigyelni rájuk! D. S. A gép után egyszerre hét sor palánta »nő« ki a földből. Májusi kánikulában Reggel. A nap mindennap egy perc­cel korábban kel és egy perccel később nyugszik. A virágok rö­vid életűek; korábban nyílnak, korábban hullatják szirmukat. — Alig reggeledik, már ak­kora a hőség. Furcsa év az idei. Februárban volt tavasz, má­jusban meg már nyár... — Eső kéne. Egy kis eső. Mert a határ olyan, hogy öröm benne járni. Csak már igen szomjas a föld meg a kukorica. Elég az hozzá, mindennek kel­lene egy kis »májusi arany«. Az emberek korán kelnek. Fél nyolc felé már elnéptele­nedik a falu. öíborherével megrakott szekér kocog a kaposfői utcán. Kocog, mert majd minden ház előtt meg kell állnia. A háztájinak viszi a takarmányt. A bejárati kapuk előtt szapo­rodnak a kupacok. Amerre a szekér elmegy, s ahol éppen vaní otthon valaki, nyílik az aj­tó. Fekete kendős, öreg néni az unokájával: — Gyere, kisfiam, besegíted hordani. Ezt még mi is elbír­juk. Ne .legyen itt kinn ... A falu üres, a redőnyöket le­húzták, csukottak az ablaksze­mek. A nap vakít. A kerekek porhanyó, puha, szépen elmunkált földben fo­rognak. Nyomukban egyszerre hét sorban kerül a földbe a paradicsompalánta. A lányok — Németh Marika, Nősz Irma, Németh Ágota, Vadász Mária, Tóth Gyöngyi, Wágner Mária, — egy pillanatra fölegyenesed- nek, Mész Ferenc hátranéz. — Minden rendben? Fejkendővel keretezett, mo­solygós arcok, földes kezek. , — Még mondja valaki, hogy nincsenek fiatalok Meszteg- nyőn! — Csak a kertészetben van tizenöt lány! — És legények is akadnak? — Igen. Az egyik kertészünk is legényember... összenézés, huncut nevetés. — Jó itt nekünk... Porhanyó földben forognak a kerekek. Szép a palánta. — Ennek aztán nagyon jó lenne most egy csendes eső ... Alkonyat. Fanyar, jel­legzetes, sajá­tos illata van a frissen vá­gott lucerná­nak. Ha van terület, ahol most különösen nagy szükség van az igyekezetre — akkor a pillan­gós betakarítása az. És ha va­lahol az ember érzéseit meg­mozgatja az, amit szóval úgy szoktunk mondani: »mozgal­mas nagyüzem«, akkor itt ke­resés nélkül találkozhat ezzel. Egymás mögött jár két ka­sza, tőle távolabb a harmadik. Mintha borotválná ezt a térdig érő, gyönyörű, zsenge, új tele­pítésű lucernát. Nem messze tőle kék górrmyakával méltó­ságteljesen halad a járvaszecs- kázó, üres pótkocsit hoz, meg- rakottat visz a vontató. És a A Szovjetunió a BNY-n Piros burkolatú, arany-pi­ros betűs feliratú a BNV szovjet pavilonja. Sárga-szür­ke gépek, makettek, színes kiállítási tárgyak . töltik meg a hatalmas csarnokot. Fotók a XXIV. pártkongresszusról, az ember űrben aratott dia­daláról — csodálatos, színes, látványos felvételeken. Magyarország és a Szovjet­unió gazdasági, kereskedelmi kapcsolatát megannyi szer­számgép — textil-, bőripari, egészségügyi berendezés pél­dázza. 1970-ben annyi textil­ipari gépet vettünk a Szov­jetunióból, mint azt megelő­zően négy év alatt összesen. A háromezerkétszáz köb­méter űrtartalmú kohó mű­ködő makettje mellett ott az imponáló adat: napi teljesít­ménye 6500 tonna öntöttvas. Terepasztalon egy acélmű miniatűr fehér modellekből. Szépek a versenykerékpá­rok, a háztartási hűtőszekré­nyek a sportsezrek, a turista­felszerelések. Bájosak, kedve­sek a groteszk népművészeti babák, dobozok. Kecsesek, fi­nomak a szamovárok, a csip­kés, ezüst teáscsészetartók, az átlátszó porcelánok. De — női szemmel a legszebbek a fél­drágakövek, a kristály szer­kezetű onixok, a lazuritok, a rózsaszín kvarcok, a fehér agátok, jáspisok. Gyerekek, felnőttek csodál­ják a »TU—154«-es utasszál­lító repülőgép modelljét. He­likopterek, automata fényké­pezőgépek, színes televíziós készülékek, tranzisztoros rá­diók, sokat tudó órák a kiál­lítás érdekességei. A plovdivi nemzetközi vá­sáron aranyérmet kapott la­vina tirisztor, a lipcsei arany­érmes mesterséges lélegeztető készülék — a szakember és a laikus figyelmét egyaránt megérdemli. Radioizotóp mű­szerek, automata hegesztőgé­pek, fémfeldolgozók, gyógyá­szati berendezések, mezőgaz­dasági eszközök gazdagítják a sort. Először vesz részt a buda­pesti vásáron a Licenzintorg szabadalmi vállalat— a szov­jet tudományos-műszaki gon­dolkodás eredményeit hirdet­ve, kínálva. Traktorok és útépítő gé­pek, személy- és tehergépko­csik veszik körül a pavilont. Itt az új típusú Volga sze­mélyautó, a Zsiguli, nagy tel­jesítményű rakodógépeik, te­repjáró teherautók. A szovjet kiállítók több mint kétezer tárgyat, ezúttal először látható 500 gépet, mű­szert hoztak el a vásárvá­rosba. EL as. Térdig érő, új telepítésű lucernát »borotválnak« a gépek. Délben. A hatalmas cukorrépatáb­lán úgy állnak egymás mel­lett a kapák, mintha őrséget vállaltak volna. Perzsel a nap, a föld cserepes. Az út mentén és mindenütt, amerre a szem ellát, hófehér virágruhába öltöztek az aká­cok. Az asszonyok az árnyékban pihennek. Bőrük napégette. — Talán mára elfogy az egyelés. — Jó is lesz. Az ember délre már úgy elfárad, Alig tud lépni — Mégiscsak jobb, mikor az ember benn van az üzemben. — Ne is mondd! De hát az egyelésnek is el kell készülni. Csendesen beszélgetnek, ilyen hőségben a szavakkal is taka­rékoskodni kell. Minduntalan viszatér a téma, az üzem. Mert ők a kéthelyi szövetkezetben, a melléküzemben dolgoznak. Csak amikor sürget valami fel­adat, akkor segítenek be. Itt a rópaföld szomszédságában há­rom nap után már nagyon só­várogva emlegetik az épület hűvösét, az ottani könnyebb munkát. Nehéz a déli pihenő után új­ra elindulni. De a kapák úgy állnak ott őrségben, mintha már hívnák őket. »műveletsor« végén ott fordul, serénykedik lenge csillagkere­keivel a rendsodró. És ami utá­nuk marad — a tökéletesen tisztára betakarított, rendbe tett tarló. Ez van kinn a földön. És egy két kilométerrel odább, benn a majorban, ahol végleges helyé­re kerül a takarmány, ugyan­ilyen nyugalmas a kép. Nő a silóhalom, emelkedik a kazal, szomszédságában épül az új hideglevegős szárító. Berta Ferenc szérűfelelős gondosan jegyezget a füzetbe. — Tegnapelőtt 108,15, tegnap 90,26 forintot kerestek az em­berek. Ma is meglesz a szá­zas... — Győzzön valaki a mi kí­vánságunknak eleget tenni! Mi azt mondjuk, még egy-két na­pig tartson ki az idő eső nél­kül, míg bekerül a lucerna... Fáradtan, po­rosán ballag­nak haza az emberek. A lépések most lassúbbak, a kéz nehezebben mozdul. Virágot öntöz a kislány, any­ja fejni megy. Az ablakszemek most este nyílnak ki. És valahonnan messziről akácillatot hoz az enyhet adó esti szellő... VőrSs Márts Este. /*

Next

/
Oldalképek
Tartalom