Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-23 / 119. szám

Harcgyakorlat az Istrángom-völgyében Tikkasztó a forráság. Itt, a Felsőtárkány melletti régi szénbánya völgyében megszo­rul a levegő, s olyan a hő­ség, mint egy mészégető ke­mencében. A lőszerraktár kö­zelében álló őrszem — fiatal munkásőr — azonban mitsem törődik a szinte elviselhetetlen meleggel. Időnként szeméhez emeli a látcsövét, és a völgy­ben kanyargó vasútvonal mel­letti bokrokat meg a közelben levő vasúti szerelvénynél a pá­lyatestet figyeli. Valami gyanús mozgás ragadhatta meg a fi­gyelmét. Egyszercsak a földre vágó­dik, fegyvere lövésre készen. S megragadja a tábori telefont: — Az 1-es számú őr jelenti: őrhelyem felé gyanús személy közeledik! — Riadó! Munkásőrök rohannak, hogy a támadástól megvédjék a gondjaikra bízott objektumot. Parancsszavak, halk utasítá­sok hangzanak. Lövések dörrennek a völgy­ből. A vasúti szerelvény mellett terepszín ruhába öltözött alak rohan. Közben szünet nélkül tüzel géppisztolyával a már fe­dezékben rejtőző őr és a többi munkásőr felé... A domb oldaláról rövid, tompa sorozat csattan. A roha­nó alak megtorpan, majd a sí­nekre zuhan, s mozdulatlanul ott marad. Kezéből messzi esik a fegyvere. A lőszerraktár másik olda­láról hangzik most az őr jel­zése. A hegy tetején levő er­dőből újabb ellenség tűnik fel, és kísérletet tesz a víztároló felrobbantására. Ködgránát füstjének leple alatt igyekeznek mind köze­lebb kerülni. Tűzpárbaj ala­kul ki, de ez rövid ideig tart, s hamarosan magasra emelt kézzel jelzi az ellenség: meg­adják magukat Nincs azonban vége az el­lenség támadási kísérletének. Most a mészkőbánya irányából támad egy erős csoport. Gép­puskák kelepeinek, kézigráná­tok robbannak mindkét olda­lon, aztán a magasba röppen egy rakéta: az ellenség hátrál, megfutamodik, s az őrszemély­zet egy része megkezdi üldö­zésüket. A gyakorlatot a Heves me­gyei munkásőrség gyöngyösi zászlóalja hajtotta végre, be­bizonyítva kiváló felkészültsé­gét. Ügyszintén a harcszerű lő- gyakorlatnál is, ahol géppisz­tollyal s pisztollyal kiválóan, a géppuskává pedig jó ered­ménnyel lőttek Nagyszerű be­mutató volt a hatástűz is, ami­kor az erre a célra emelt épü­leteket, téglarakásokat semmi­sítették meg fegyvereik össztű­zével. — Bányászok, üzemi mun­kások, termelőszövetkezetben dolgozó parasztok és más kü­lönböző beosztásban dolgozó emberek ténykednek a mun­kásőrségben. S elmondhatom: valamennyien becsületbeli kö­telességüknek érzik a munkás- őrfeladataik kiváló ellátását — tájékoztatta a' gyakorlatot megtekintő vendégeket Ármdn Aurél megyei parancsnok. — Elégedettek vagyunk munkásőreink helytállásával, a szolgálatban és munkahelyü­kön is. Jó dolog az is, hogy a gazdasági vezetők ezt a tévé­NAPOK É MESÉK Négy eve él nyugdíjban, nem pihenve. Igaz, már csak belülről, az udvarról figyeli az út sarával nehezen birkózó traktorokat. Valamikor ő számolta ki: lesz-e rájuk elegendő pénz. Számsorokat rótt tollal a papír húsára. Aztán a szíve rakoncátlankodott, az orvos elégedetlenül rázta a fejét. S a főkönyvelői szék üres lett egy időre, amikor nyugdíjba pa­rancsolta a betegség. Most is csak ötvenkét éves. Es nem akar pihenni. Gyü­mölcsfákat mutat. Hozzá tartoznak. Könyvet mutat. Hozzá­tartoznak. Gyöngykakast, nyulakat mutat. Hozzá tartoznak. Ezek a szálai életének. Összetett bonyolult életet él. Alkotó ember ott, Istvándiban. A múlt emlékeit is félti. A szemközti »talpasházat« lefényképeztette. Úgy érzi: a letűnt korok épüle­teiről, embereiről emlékeztetői kell. Ezért kezdte el g-yűjteni a betyártörténeteket, meséket, tanulságos históriákat. Idős ist- vándiaktól, szabadiaktól hallotta ezeket fiatalabb korában. Hát el ne vesszenek! Épüljenek belőle az utódok is. Mutatóba egy a történetekből. A Magdics története, »Ügy mesélem el, ahogy jó Kántor Jóska bácsitól hallot­tam egy akácfa alatt. Körülbelül a múlt század közepén tör­ténhetett. Valószínűleg a szabadságharc leverése után, mert hogy akkor hirdettek statáriumot. Ezen a vidéken is kóbo­rolt néhány szegénylegény, aki rablásra adta a fejét. Kinnál- lóknak mondták őket ezen a környéken, nem betyároknak. Az utasokat megtámadták, elvették tőlük az értékeiket. Ki ne hallott volna már ilyen esetről? A falu környékén a Mag­dics garázdálkodott. Egy szülő ki gazda — Lempel Szepi bácsi — Tarnóca felől jött Istvándiba. Két szép lova volt, új kocsi­ja, s új szerszám a lovakon. Csikót akart venni a Szepi bácsi. Délidő volt. Egyszer csak a sűrűben elétoppan a Mag­dics kinnálló, s azt mondja neki: — Szállj le, német, a ko­csidról, mert arra most én ülök fel. Te menj gyalog, amer­re látsz!... Lempel Szepi nem mert védekezni, mert látta az erdei ember kezében a pisztolyt. Még megfigyelte, hogy Magdics Tarnóca felé fordítja a kocsit. Beballagott hát a fa­luba, és jelentette a dalgot. A kocsinyom után el is érték a pandúrok Magdicsot Tornácánál. Lövése nem talált, vasra verve hozták Istvándiba. Bizony akasztásra ítélték. Méghoz­zá azon a helyen, ahol a rablás történt. Az akasztás színte­rét azóta is Magdics-hegynek nevezik. Az akác, amire fel­húzták, még sokáig élt. Csak lassan halt el. Az akácfák so­káig élnek.-« t De megírta már a tatárpusztító Pete Lőrinc históriáját is, meg Istók bácsi esetét is a farkasokkal. Gyűjtőcímnek ezt szánta: »Régi emberek, régi történetek.« Értelmes, szép emberi életet él Gréczi István. Kedvencei a rózsák. Húsz kilométerre is hajlandó elmenni, ha új fajtá­ra. hall. Mondják: aki a virágot szereti, rossz ember nem le­Leskő László kenységet igen fontos párt- megbizatásnak tekintik, s e szerint is becsülik munkás­őreinket — mondotta Oláh György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Heves megyei pártbizottság első tit­kára. A Heves megyei munkás­őrökre, nemcsak a szolgálat­ban, a munkában lehet szá­mítani. Amikor erdei tüzek keletkeztek, elsőnek rohantak azokat oltani. Ott lehetett őket látni az árvízvédelemnél is, biztosították a kiürített falvak védelmét. A legjobbak között emlege­ti a parancsnok a két Szalókit. Idős és ifjabb Szalóki Béla, a halmajugrai Béke Tsz-ben dolgoznak. Az apa elnök, a fia agronómus. Az apa az alkulás- tól kezdve munkásőr, a fia pe­dig amióta iskoláját elvégezte. A lövészeten elért kiváló ered­ményeikkel igazolták, hogy parancsnokaik joggal büszkék rájuk... De a többi egri munkásőr is: az objektumvédelmet bemuta­tó egység Kovács Imre pa­rancsnok irányításával, s a gyöngyösoroszi Thorez külszí­ni fejtés két raja, amely Fo­dor József és Tóvízi László vezetésével kiválót lőtt, mind azt bizonyította: megbízható, jó kezekben van a fegyver a Heves megyei munkásőröknél. Szalai László Csukott ablakok aapsőtésbeo Elhanyagolt környék. Az utca, ahol jártam, egyéb­ként híres (különösen a na­pokban volt az, hogy ott ütött tábort a Probst cirkusz). Éven­te egyszer még az is megta­nulhatja a nevét, aki akkor hallja először. A Gilicze ut­cáról van szó, a Malomárok jobb s bal oldalán lakókról, akiket röviden csak »-árvize­seknek« tudnak a kaposvá­riak. — Amióta itt lakom, ötször úsztunk. 1940. március 15-én, 1947. március 7-én, 1951. jú­nius 7-én, 1963. március 17-en és 1970. május 16-án. Tudja, mit jelent három napot el­tölteni a padláson? Tóth Lajos bácsi, a 13. szá­mú ház bérlője indulatosan beszél, a felesége igyekszik csitítani, de kevés eredmény­nyel. — Értse meg, asztmás va- gvok! Pár évvel ezelőtt be­utalták Gallyatetőre, s akár hiszi, akár nem, két nap múl­va elfelejtettem, hogy valaha is asztmám volt. Most pedig fulladok, köhögök. — Miért nem mennek el in­nen? — Ugyan miből? Hová? Ezer forint nyugdíjunk van, s mit gondol, még meddig élek? A hetvenegyedikben já­rok, az asszony is hatvanhat... Februárban a városi tanács ÉKV-osztályára egy megbe­szélésre/hívtak, ahol a Giti- cze utca lakóinak felolvasták az OTP vezérigazgatójának levelét, mely szerint lakóhe­lyüket árvízveszélyesnek nyil­vánították. A városi tanács felajánlotta az elköltözést az­zal, hogy olcsó cseretelket ad a Gilicze utcaiak helyett, meg­kapják az »-árvizes kölcsönt«, s ingatlanukat saját maguk bonthatják él. A fiatalabbak­nak tetszett is az ötlet, s vé­gül négy család — egy közü­lük nem a tanács segítségével — az elköltözés mellett dön­tött. Ez a környék azon­ban nemcsak a tavaszi ára­dások miatt jelent veszélyt, hanem az az iszonyatos bűz amit a Malomárok áraszt, jó­formán elvíseffietetlenné teszi az életet. Két és fél órát töltöttem az utcában. Tűzött a nap, az árok szaga összekeveredett az Állatforgalmi Vállalat telepén szenvedő szarvasmarhák sza­gával, és a vasút szennyével. Tátrai Béla korábban a köl­tözés mellett döntött. Ma vi­szont már annyira elkedvet­lenedett, hogy beszélni is alig akart róla. — Március első napjaiban jelentettem be, hogy a csalá­dommal együtt minden körül­mények között elköltözöm in­nen, mert az undorba bele­betegszem. Azóta számtalan­szor jártam a tanácson, az OTP-ben, de mindig csak az volt a válasz, hogy ért is, azt is tisztázni kell. Mikor kezd­jek neki az építkezésnek, ha lassan befejezzük a májust, és még azt sem tudom, mit döntenek? Az a százharminc- ezer forint kölcsön, amit ad­nak, csak akkor elég, ha a család valamennyi tagja ösz- szeáll és segít. De hát szét­szélednek, elköltöztek a város­ból, s nem vagyok milliomos én sem. A városi tanács költségve­tési üzeme utasítást kapott, hogy tisztítsák ki a Malom­árkot. Ez részben meg is tör­tént, de a hidak alatt megáll a szenny, elfogja a víz útját, bűzgócokat épít, s délután már nem lehet nyitva tartani az ablakot. Zolnai Sándoréknál egyhó­napos a baba. A fiatalok ta­valy házasodtak össze, meg­vették a '20. számú házat, de jövőre elmennek innen. — A Kisfaludy utcában igényeltünk telket; ezt a há­zat lebontjuk, a bontásból maradt anyag jó lesz garázs­nak. A gyerek miatt minden­képpen el kell mennünk. Kép­zelje el, hogy napjában há­romszor is meg kell fürdet­nem, olyan kormos lesz — panaszkodik az asszonyka. Kerítésük a vasúté, a vágányokon egymást vált­ják a mozdonyok. — Idegileg is kikészít ben­nünket a környék. Valame­lyik nap is ott álltunk a ka­puban, s vártuk, hogy dönt a víz. — A többiek miért nem költöznek? — Ügy gondolom, arra vár­nak, hogy majd a vasút ki­sajátítja. De hát arra várhat­nak. Az asszonyka talán nem is tudja, mennyire igazat mon­dott. Mikor kijövök a kertből, megszólít egy férfi. — Dávid Istvánnak hívnak, írja meg, ha kell, hogy mi társadalmi munkában is be­temetjük az árkot, csak csi­náljanak vde valamit, mert ígérik már több éve is. A Bognárék már a rádiónak is írtak, ahonnan art a választ leap Iák, hogy 1970-ben bete­metik. Valamit viszont kér­deznék még: miért kellett a Béla király úton betemetni, ahol jóformán ház sincs? Még egy házba kopogtattam be, ahol özv. Kovács Féretle­né és a Szabó család lakik. Szabóék telket vettek a Ke- cel-hegyen, ők biztosan köl­töznek, de Kovácsné hatvan­éves fejjel nem vág bele az é”ítkezésbe. A biztosítótól egészen minimális kártérítést kaptak, pedig a házban a combig érő víz jóformán min­dent tönkretett. Szabónénak elpusztultak a nyulai, máshol sok baromfi hullott el. A víz ott okozott kárt, ahol tudott. El innen minél hamarabb! De a költözés, sajnos, nem ilyen egyszerű. A felajánlott cseretelek négyszögöle száz­ötven forint. Az itteniek kö­zül pedig jő néhányan törlesz- tenek, részleteket fizetnek. Egyik adósságból a másikba csak az mer belemenni, aki­nek van elég ereje és kitar­tása. A hatvanéveseknek pe­dig nincs. Az utcában — ha esik az eső — kizárólag gumicsiz­mában lehet közlekedni, mert a járda csak az egyik oldalon, a DÉDÁSZ járműtelepéig van. A kocsik fölverik a port, min­den csukaszürke és büdös. Az árvízveszély körülbelül százhúsz, az elviselhetetlen szag több mint kétszázötven embert érint Saly Géza Huszonöt éve történt: n szénbányák államosítása A felszabadulás után egy évvel az egész országban tá­madásba lendültek az ellen­séges erők. Erőtdjesen folyt a suttogó propaganda, az uszítás; hdyenként tünteté­sek robbantak ki, s merény­leteket követtek d hdyi funkcionáriusok és földjd- ken dolgozó újgazclák ellen. Az ellenség támadta a föld- rd'ormot, mindenárooi meg akarta akadályozni a gazda­sági det stabilizálását, hogy a nyomorúság okozita dége- detlenséget kihasználhassa sa­ját politikai cdjaira. Ugyanakkor erőtdjesen folytak az új, értékálló pénz, a forint kibocsátásak doké- születei. Meg kellett teremte­ni hozzá a szükséges fdtéte- leket Így került sor a szén- oányak államosításáról szoló torvenyjavasrat megtárgyaiá- sara a nemzetgyűlés oen. Az akkori kormánykoalíció va­lamennyi pártja és képvise­lőinek túlnyomó többsége d- ismerte: amiként a földre­Sarabolják a hagymát A kaposvári Kossuth Tsz-ben a® idén termelnek először magról hagymát, s kísérlet­képpen fél holdat vetettek be. form jogos volt, jogos és in­dokolt, hogy a föld mélyének kincsei egyes emberek vagy részvénytársaságok - tulajdoná­ból az egész nép tulajdoná­ba ménjenek át. A parlamenti tárgyalás so­rán Zgyerka János es Bor­bély János képvisdők bá- nyászrtársaik .múltbdi nehéz sorsáról beszéltek. Negyven­éves volt a szolgálati idő, a tőkések nem gondoskodtak a bányák technikai felszerelé­séről, és a földmunkás csdé- dekem kívül aligha volt olyan elnyomott es kisemmizett ré­tege az országnak, mint a bá­nyamunkásság. Apró Antal képvisdő arról beszélt, hogy a bányabárók fenntartás nél­kül kiszolgálták a hitleris­ták háborús cdjait, a felsza- dulás után sem gondoskod­tak a termelés zavartansá- gáról, ezért az államosítás végrehajtása nemcsak gazda­sági, hanem politikai győze­lem js lesz. A nemzetgyűlésben csak­úgy, mint az ország közvde- ményében, mind nagyobb tért hódított az a felismerés, hogy a bányáik államosítása csak ‘ a kezdetet jdenti: ezt követően végre kell hajtani a Függetlenségi Front tdjes ál­lamosítási programját 1946. május 24-én — hol­nap lesz huszonöt éve — a nemzetgyűlés kimondta, hogy a törvényjavaslat tulajdon­képpen újabb lépése annak a jóvátételnek, mdyd a ma­gyar állam a magyar dolgo­zó népnek tartozik. — Arra van szükség, hogy a technikai és gazdasági szakembereik vessék latba erejüket a szénbányászat fd- virágoztatásáért, a bánya­munkásság nyerjen lehetősé­get a termdés és a vezetés dlenőrzésére. Azt az ered­ményt, melyet elértünk, hogy bányászaink a kezdeti 1055 vagonról minden nehézség ellenére 2200 vagonra emd- ték a napi széntermelést, to­vábbfejlesztjük — mondották a felszólaló képviselőik. Az elhangzott állásfogalá- sok után a nemzetgyűlés a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta. ▼. F. SOMOGVINÉPLAP Vasárnap, 197L május 23. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom