Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-22 / 118. szám
Sikeré'mény és szakmai fejlődés Az eltalált újítás Síppal, dobbal — nádi hegedű nélkül Kaposvári pajtásokkal Jugoszláviában Ismerkedés a bjelovári lányokkal. Jól sikerült a megyében az úttörő művészeti csoportok bemutatkozása. S hogy a lelkesedés mennyiben köszönhető az idén a jubileumi mozgósításnak, nem tudom. Az sem mérhető még, milyen belső változásokat, maradandó élményeket szült a szereplés a gyerekekben. Egy bizonyos: oz úttörők sikeréhez a művészeti bemutatók rendszerébe most bevezetett újítás járult a legtöbbel. Félretéve a hagyományokat: nem hosszú, sok műfajú műsorokat szerveztek, hanem szakágazatonként (kórusok, zenekarok, néptáncok, népi- játékok) három vasárnap más-más helyen tartották a megyei szintű bemutatókat. Jó megoldás volt ez, amelyre — úgy gondolom — immár minden művészeti vezető és tanár egyhangúlag rászavaz Somogybán. Eddig ugyanis egy-egy kis > csoport egész évben készülődött, aztán helyet kapott egy három-négy órás italsorban. Ha az elsők között szólították őket a színpadra, szerencséjük volt. Ha nem, akkor az izgalomtól és a fáradtságtól elcsigázva láttak hozzá egész évi munkájuk bemutatásához. De a közönség is fáradékony — ki kell mondani —, s a végét már unta. Ahhoz, hogy élvezhető műsort szerkesszenek, kevesebb szereplő kell; azt azonban sohasem vállalta senki, hogy kihagyjon egyes csoportokat. Egyszóval megvolt a szereplés, megvolt az eredményhirdetés, és ha valaki nem kapott díjat — bármily fájdalmas, így van —, mintha ott sem lett volna, mást sem kapott. Még tapasztalatokat se nagyon, hiszen egy műfajon belül alig-alig láthatott versenytársat. A szakági bemutatóknak ezzel szemben az az előnyük: sokkal több művészeti csoport juthat pódiumhoz, mégis rövi- debbek, gördülékenyebbek a műsorok. Az együttesek végignézhetik, hallgathatják egymást. S átfogó képet kapnak egy-egy szakág pillanatnyi — megyei szintű — helyzetéről. Saját képességeiket Is mérhetik, és számtalan tapasztalattal gazdagodhatnak. S hogy még objektívebb és pontosabb legyen az önítélkezés, segítséget ad ehhez a szakmai zsűri. A bemutatók után ugyanis a közös ebédnél — fehér asztal mellett — szakmai megbeszéléseket tartanak, amelyen részletesen elemzik minden együttes produkcióját, s- ellátják őket tanácsokkal. A pedagógusok ezért is vallották: így érdemes máp fáradozni, utazgatni, mert további lépésekhez is erőt nyernek, ismereteket gyűjthetnek. De mint minden, a szakági bemutatók sem múltak el hibák nélkül. A szakmai összejöveteleken, megbeszéléseken — sajnos — nem jelent meg például minden vezető. Lehet, hogy objektív okai voltak, lehet, hogy csak egyszerű sértődés. Mindenesetre önmagát és a gyerekeket lopta meg az, aki elsietett! A műsor kiválasztásával nem volt annyi probléma, mint régen. Talán még egyszer érdemes elmondani: olyan darabokat kell keresni, amelyek a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelnek. Amelynek pontos előadásával nem-küszködik a gyerek, hanem önfeledten játszik, mert a szereplés örömet szerez neki. A műsorokat még lehetne csiszolni, s a produkciókat a jövőben gondosabban, bátrabban megszűrni. Ügy gondolom, a sikeres »premier« után ezek a kisebb tennivalók már. ríagyobb feladat lesz Viszont megvizsgálni azt: hol volt Kaposvár? A kórustalálkozón kívül ugyanis egyetlen ágazatban sem képviseltette magát (az iskolák és az úttörők számához . képest) »illően« megyeszékhelyünk. Talán hasznos lenne egyszer megvizsgálni azt is. hogy miért nincs ezeken a bemutatókon közönség? így mondanak talán ítéletet a művészeti bemutatókról? Vagy csak hiányos volt a szervezés? Vitatkozni ugyanis lehet azon: kell-e vagy sem továbbra is ez a művészeti fórum. Alkalomra vagy belső kényszerre dolgoznak-e a csoportok? Az úttörőknél, mindenesetre, szerencsés fordulat volt a szakágankénti rendezés. Helyes döntés az is, hogy csak kétévenként tartják meg ezeket A szakvezetők évenként ösz- szehívott szakmai táborozása pedig hasznos kezdeményezés. S gondolom, legközelebb a fesztivál elnevezést is fölváltják már az egyszerűbb, illőbb találkozóval. S amiben még változást remélünk, az a községi vezetőktől* és a szervezetektől /kapott támogatás. Hogy a gyerekeknek ne kelljen — mint például a homokszehtgyörgyieknek — hajnali fél háromkor vonatra ülni és éjjel egy órakor hazaérkezni, pusztán azért, mert nem kaptak semmilyen járművet. Ügy véljük, mindenhol megérdemlik az úttörők a támogatást. A homokszéntgyör- ffyiek például jutalmat is kaptak szép produkciójukért. Hasznos kezdeményezést indított el a Kaposvári Villamossági Gyár dr. Benedikt Ottó kétszeres szocialista brigádja: szocialista szerződést kötött a Krénusz János Általános Iskola úttörőcsapatával. Vállalták az iskola technikai berendezéseinek javítását, s új technikai szemléltető eszközök készítését. — Hogyan jött létre a szerződés ? . — Ennek gondolatával már régóta foglalkoztunk — mondta Virág Edit brigádvezető. — Talán azért esett éppen a Krénusz iskolára a választás, inert új intézmény, ahol segítségünknek hasznát vehetik. A brigád nemcsak az iskolarádió, a magnetofonok és Ül az öregasszony a konyha- asztal mellett, a Huszár-portán. A nagykendő és a vastag szemüveg beárnyékolja az arcát. Görcsösen markolja a botot, amely egyetlen társa már. — Piszkos kommunistának nevezték az uramat. Pedig csendőrőrrpester volt... Igen, akkoriban, hogy Tallián úrnak belőttek az ablakán. Vagyishogy azután. A terror idején. Elhiheti, tudtam követni az eseményeket. Éltem én Pesten is, sokáig, meg Bécsben is ... Három nyelven beszélek. Most már megöregedtem itt. Nem fogtam én soha panaszszóhoz eddig sem. Dé most, hogy a Huszár Anna sorsa után kérdezett, hát kitört belőlem ... Elmondom. De ... nem lesz ebből bajom? A vádirat Kiadta a Kaposvári Magyar Királyi hadosztálybíróság 40/ 13. szám alatt. »1919 november 17-e óta vizsgálati fogságban levő GuA bjelovári körzeti zeneiskola meghívására utazott három napra Jugoszláviába az úttörő fúvószenekar, hogy három hangversenyen mutatkozzon be az ottani közönségnek. A barcsi határállomásig gyorsan telt az idő, s rövid ott-tartózkodás után fölemelkedett á nemzetiszínü határ- sorompó: átgördültünk a hídon. A szomszédos határállomáson Popé Miska bácsi, a bjelovári zeneiskola tanára és Beketics Borisz, a fúvószenekar dirigense vártak bennünket, akik a három nap alatt jóformán csak az éjszakára Váltak el tőlünk. Az első délután a kis — húszezer lakosú — BjeloVá- ron a szálláskereséssel és az esti hangversenyre való felkészüléssel telt el. Három helyen adtak szállást a kis csoportnak. A városban az erősítő javítását vállalta, hanem új technikai eszközök elkészítését is. — Az iskola igényeitől függ, hogy mikor mit készítünk. Tervbe vettük például különböző szemléltető táblák készítését. A következő tanévben felszereljük a tornateremben az elektromos eredményjelző táblát. Ez elsősorban a nyári úttörőolimpia idején lesz hasznos, de más sportrendezvényeken is jó szolgálatot tehet. Nagy Előd, az iskola igazgatója: — A következő tanévben egyes tárgyak tanítását igyekszünk minél hatékonyabbá tenni. Ezt szolgálják majd a speciális matematikai, fizikai, kémiai szaktantermek is, lyás Imre, Vág községbeli születésű, róm. kath. vallású, nős, földműves, oszto páni őrsbeli III. osztályú legénységi szolgálati jellel ellátott, hadicikkek- re esküvel kötelezett csendőr- főtörzsőrmester elleni bűnügyben illetékes parancsnokom, csatolt vádparancs alapján a bűnperiratokat a következő vádirat kapcsán nyújtom be.« Mit tett tehát a kommün alatt egy magyar kir. csendőr főtörzsőrmester ? Mi történt a feleségevei? És miért tette? Erre adott választ az öregasszony, szavaiban reszketős lázadással a sorsa ellen. Erre felelnek a dokumentumok is. A nem színekkel hanem sorsokkal festett osztopáni képeskönyv lapjai. A tényekből összeáll a történet. És a történetből kirajegy szállodában, egy benzinkút melletti motelben s egy vadászházban, a Lovackl Dómban, ahol a mulatós kedvű vendégek hajnali öt órákor ültek kocsijukba. Az emeleten elszállásolt gyerekeknek hat órára volt kitűzve az ébresztő, de fél ötkór — miután egv óránál többet senki nem tudott aludni — már az erdőben hajkurászták a fácánokat. Ennyit a pihenésről, bár annyit még hozzátennék: az indulás előtt az a szállóige röppent fel a kocsiban, hogy aludni itthon is lehet... Vrbovac — egy körülbelül Csurgónak megfelelő település — látott vendégül bennünket pénteken este, s a nyolc órára hirdetett hangversenyre teljesen meg is telt a moziterem. Nagy tapsot kaptak az úttörőruhás kaposváriak és Fehérvári József, a karmesaz iskoláknak amelyeknek műszaki berendezését a brigád készíti. A brigád vállalta még, hogy a végzős növendékeknek gyárlátogatást szervez. Ennek során a tanulók megismerkedhetnek a gyár életével, a különböző szakmákkal, s ezzel a pályaválasztást is megkönnyítik számukra. A .szerződésben nemcsak a brigád vállalt kötelezettségeket, hanem az úttörőcsapat is. A gyár társadalmi rendezvényein például föllép majd az iskola kamarakórusa. A következő tanévben több műsort állítanak össze. < A szerződést megkötötték. A kapcsolat létrejött. Eredményei már most is észrevehető eik. lila színű gépelt sorokból a teljes portré is. A szél ellen Mindegyik csendőr tudta, ha már nem is ugatnak a puskák a harctéren, ha nem is kell szökevényekre vadászni, attól még nincs csend. Meg azt is tudták, hogy elkeseredett emberek jöttek meg katonáéktól. Gulyás Imre is nem egyszer mondta a járőrnek: — Vigyázni kell emberek! Történjék akármi... De rend legyen... És járták a határt, puskásán, kakastollasan. Igaz, hogy a paraszt lekapta most is a kalapját, de észrevehették néhol: a mozdulatból fojtott méreg árad ... Máskor meg mellüknek szegezték a kérdést: — Mondja meg, őrmester úr, mi van odafent! Mi történik Kapósba? Annyi mindent ír az újság... tér is. A harmadik—negyedik szám után érezni lehetett, hogy a fúvósok »megfogták« a közönséget, Boogey ezredes híres indulóját pedig (A Híd a Kxvai folyón című filmből) már végigtapsolták. Nagy volt az ováció. Mind a közönség, mind pedig a szakemberek hosszasan gratuláltak Fehérvári József, Csupor László, Sasvári Attila és Csajághy Károlyné zenetanároknak. Bjelováron nincs színház, helyette egy valamikori templomból’ átalakított kétszázötven személyes teremben rendezik az előadásokat, hangversenyeket. Itt adtak hangversenyt a gyerekek szombat este. Minden nap, s jóformán minden óra tartogat meglepetést, sőt ez a szombat délután szenzációt is. Torzonborz, szakállas, rongyos nadrágos bácsi bamamedvét sétáltatott az utcán, s a Zágráb étterem előtt — hála a kalapjába dobált pénzdaraboknak — megtáncoltatta a mackóját. Valami érthetetlen nótát dünhyö- gött, mire a medve két lábra állt, s háromszor megrázta busa fejét. Ez volt az egész produkció! Pedig a paraszt egyszeriben dolgának tekintette a politikát. Kaposvárról kevésszer jött világojs utasítás. Azt már hallották, hogy a mernyeiek mérgesednek ... — Oda a nyakuk közé az ólmot! Aztán vége a pof ázásnak — mondta a pótcsendőr. — Kominizálni akarnak. Vörös mulatságot. Az anyjukba... — Elég — zárta le Gulyás törzsőr. — Maga még csak pótcsendőr. Eképpen tartsa a száját is. Majd ha parancsot kap, akkor csinálhatja. És akkor s«m szájjal. Értette?! — Genis! — Leléphet! — Genis! Mikor a főtörzs kiment a legénységi szobából, a pótcsendőr odafordult a másikhoz: — Most mondd! Ez a gyütt- ment... Dirigál. Azok meg csinálják a ruszki kolhozt. — Bánom is én, mit csinál a sok marha! Itt Osztopánban nem lesz kolhoz, amíg töltény Vasárnap délelőtt tizenegy órára hirdették a térzenét Bjelováron a gyönyörű park betonpavilonjában. A kaposváriak közül néhányunkat a kedves Popé család látott vendégül tízóraira, s mire a nark- ba érkeztünk, a gyerekek már játszottak. A karmester viszont együtt ballagott a kis társasággal. — Látjátok — mondta a dirigens —, így kell tanítani nálatok is a zenét! A gyerekek önállóan is játszanak — ugratta vendéglátóinkat, akik persze nem tudták, és a fáktól nem is láthatták, hogy Csupor László vezényli a kis csapatot Vasárnap délután indultunk vissza. A határ előtt Virovi- ticán még elfagylaltoztuk az utolsó párákat (dinárja már senkinek sem volt), s negyedóra múlva feltűnt a Dráva fölött ívelő híd. A fúvószenekar emlékkönyvét számtalan dicsérő vélemény díszíti. Bjelovári barátaink azzal búcsúztak a gyerekektől, hogy elvannak ragadtatva zenei tudásuktól, képességeiktől. Az ottani zenészek már Kaposváron vannak, most adják vissza az Úttörőzenekar látogatását. van a puskámban. Azt megmutatom. A harmadik hallgatta őket idáig. — Majd ha parancsot kapsz rá, öcsém! De ne félj Kapósba’ se kommunisták ülnek még a megyeházán. Az őrmestvr az újságot bújta ezalatt. Nem -szerette a főtörzset, hagyta őket hát. Most szólalt csak meg. — Nem tudom... és töprengve, hosszan húzta az e-t. A pótcsendőr felkapta a fejét: — őrmester úr ... alássan... mit nem tetszik tudni? % — Mit, fiam? Hát azt, hogy már kik ülnek a megyeházán Kapósban. Azt, hogy ez a Károlyi úr-e még vagy a paraszt- király ... — Ügy tetszik gondolni? — Pótcsendőr úr, próbacsendőr úr, nyissák ki a fülüket, ha nem olvasnak újságot! Én nem gondolok semmit, de jobb lesz nem legénykedni. Majd lesz aki* rendbeteszi a dolgokat. Én egyelőre nem gondolok semmit! De a Gulyással vigyázzatok! Nagyon vigyázzatok és ne járassátok a pofátokat előtte a paraszt ellen. Értve?! — Igenis! őrmester úr! Tröszt Tibor PSdytatjuk.) zolódik egy arc. Először csak néhány vonása, aztán emlékmorzsákból, félmondatokból, ka. — Ne törődjék maga azzal! Nem- a maga dolga a politi8aly Géza Térzene a pavilonban. (Lengyel Miklós felv.Ji OSZTOPÁNI KÉPEK Vörös csillag — kakastoll Bán Zsuzsa Villanyújság, szaktantermek SOMOGYI NÉPLAP annum, un. métm U. J 6
