Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-19 / 115. szám
Kuruzslástól a korszerű gyógyszertárig Az egészség közügy Darányban Kiállítás nyílt az ifjúsági házban A vizuális nevelés = eitaevelés Bölcsőt vállalt Kaposvár Részlet az 1908. május 4-i megyei közgyűlés jegyzőkönyvéből. Az alispán jelentése: »...e járásból arról szereztem tudomást, hogy a rövid házasság alatt ismételten szülő anyákat Darány községben a lakosság gúnyolódásának és megrovásának teszik tárgyává, okolván különösen a község bábáját, aki az előző szülés után nem gondoskodott róla, hogy az újabb születés lehetetlenné tétessék.-« Részletek dr. Kovács József darányi körzeti orvos 1968. évi beszámolójából: »A kötelező védőoltásokat elvégeztük. A csecsemőknél rendszeresített D-vitaminozásnak is végére értünk. Az önkéntes véradásra szép számban jelentkeztek a község lakói. Űjabb TBC-s megbetegedés nem fordult elő, s ez a régen legcsúnyábbnak vélt népbetegség felszámolóban van. A BCG-oltásnak és a rendszeres ernyői énykép-szűrésnek kösznöhetők eredményeink.« Két részlet. Egymással pör- lekedőek az első pillanatra. Mérföldkövek egy falu életében. Közöttük hosszú az út. »Dombokon, völgyeken« át vezető. Egy település •egészségügyi térképét« elkészíteni érkeztem Darányba. A tiszta lapon bőven akad hely a betegségek elleni harc bástyáinak bejelölésére. A lapszéli margóra pedig a vallomások kerülnek majd a megtett útról, a ma gondjairól. Az »egészségügyi kultúra térképe« tulajdonképpen csak ürügy. A szűk témakerületről széles panoráma nyílik egy település lakóira, a darányi emberek életére, gond- dolkodásmódjukra, műveltségi szintjére. Milicz Miklósné tanácselnök-asszony egy azok közül, akik a »lavinát« elindították Darányban. Ez a lavina pusztulás helyett életet jelentett a falunak. — Az utóbbi tíz évben beszélhetünk előrelépésről. Méghozzá ugrásszerűről. S ez nem kis mértékben dr. Kovács Józsefnek köszönhető. A testápolás igényére nevelte az embereket. S nemcsak előadásain, hanem rendelésein is. Csaknem két évtizede él a faluban... Annyi minden tartozik a témához, amiről beszélgetünk. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy az emberek nem elégedtek meg azzal, hogy őket gyógyítják. A termelőszövetkezeti és a háztáji állatállományra is gondoltak. 1965-ben állatorvosi rendelő épült. Saját erőből. Fogorvoshoz kilométereket kellett utazni a község lakóinak. Százezer forintért vett a tanács egy házat, százharmincezerért átalakítatta, s berendeztette fogorvosi lakásnak, rendelőnek. Fiatal fogorvosunk — 1968 óta él itt — közmegelégedésre végzi munkáját. S ahol három orvos is van, gyógyszertár is kell — jelezték a település lakói. S tavaly nyáron átadták az új épületet. Hatszázezer forint volt felépítésének költségeiből a miénk. Egyébként nem véletlen, hogy a darányiak orvosokat és gyógyszertárakat »követeltek«. Sokat tesznek a falujukért ők maguk is. 1969- ben a járásunkban harmadik helyezést értünk el parkos! - tásban. Tízezer forintott kapott ezért Darány. Az emberek nem vártak arra, hogy a tanács veszi meg a házak elé a csemetefákat; valóságos kis •népmozgalom« volt itt az akácvásárlás. De nem egy ház előtt rózsafát is talál. Virágos az egész környék. A következő nagy feladatunk: iskola építése. Aztán a törpevízmű létesítése következik. Ez most még inkább csak álom. De szükség van rá, m»rt nem jó a vizünk. S a községben csak egy szivattyús kút működik, öt év alatt huszonöt ház épült Darányban. Fürdőszobával természetesen. Egy új házban, Jakab József ék portáján. Az új falak között idős asszony. Jakab József né 1904-ben született. Mellette a »tanulósarokban« kis unokája, Jóska. A lakásbelső. Nagy, tágas hall. A jobb és bal oldali falon ajtók sorakoznak. Hamarjában meg sem tudom állapítani, hány helyiség bújik meg mögöttük. Három szoba, kamra, kónyha, fürdőszoba. S ez utóbbi: kék csempés, bojleres. Jóska szülei a helyi termelőszövetkezetben dolgoznak; a »papa« már nyugdíjas, most a szőlőben tesz-vesz. Jakab Józsefné az egykori gyógymódokról mesél: — Amikor kislány voltam, a faluban egy idős, magányos öregasszony gyógyította az j embereket. Kulcsár Zsuzsanna. Mert orvos nem volt. Kál- ' máncsára kellett elmenni hozzá. Az pedig két óra járásra van Daránytól. Így hát maradt Kulcsár Zsuzsánna. Ha az embereiknek csúnyábban feltörött a keze a kaszálásban, sarlózásban, Kulcsár Zsuzsánna kígyóhagymával gyógyította. Vagy tejfölös főzettel. Egyszer mutattam neki én is a kezemet: Zsuzsánna néni, nézze! Nem akar fei- fakadni!« Liliamlevelet rakott rá. Fizettek neki a falubéliek. Azt mondta: »az orvosság a fűben, fában van«. Sokan kinevették, boszorkánynak tartották. No. az én bajomon ő sem tudott segtni. Kékült a lábam, egyre följebb. Az orvoshoz is elvittek édesapámék. Az csak csóválta a fejét: »Le kell vágni. Futóorbánc.« De az én apám megmakacsolta magát, szerencsémre. Befogatott, és Szuli- mánba kocsizott. Eljött hozzám a szulimáni »ráolvasó ember«. Én már nagyon rosz- szul voltam. Féltem is tőle, mert érthetetlen szavakat motyogott. A lábamat ecetes agyagba rakta. Látja, még most is járok vele! Kis Jóska mintha mosolyogna a történeten. — Téged hová visznek, ha beteg vagy? — A Kovács doktor bácsihoz. Első osztályos. Arról beszél, hogy nemrégiben fogkefét, mosdószappant, törülközőt kellett vinni az iskolába. A tanító néni minden gyereket megtanított a tisztálkodásra. Az iskolában. Gáli István igazgatóhelyettesnek van mi- rő beszámolnia. — Az egészséges testi nevelés is feladatunk. Van vörös- keresztes csoportunk is. Szép eredményeket értek el már különböző vetélkedőkön. Tor- dasi Katalin a vezetőjük, és a község védőnője kiképzésben részesítette őket. Ez a csoport ellenőrzi a iskola tisztaságát. Értékelik az osztály- termek rendjét is. Tisztasági sarkokat alakítottak ki. Tizenegy év óta nagyot változott itt minden, öltözködésre, ruházkodásra gondolok elsősorban. Elhanyagoltan ma senki sem érkezik az iskolába. A termelőszövetkezet létbiztonságot ad. A »bejárók« közül mostanában egyre több ember kéri magát a tsz-be. De azért még tele buszok indulnak Barcs és Szigetvár felé is reggelenként. Szalonnái Lászlóné szolgálja az egészségügyet legrégebben a községben. Védőnő. — 1952-ben lett Darány és másik tíz falu a körzetem. Akkor még csak három védőnője volt a barcsi járásnak. Kerékpárral naponta negyven-öt- ven kilométert kellett kerekezni. Számítgattam is: talán már kétszer is bekerekezhettem volna az Egyenlítőt, any- nyit nyomtam a pedált egyik falutól a másikig. Igaza lehet annak az egykori alispáni jelentésnek. Ez a település is az egykés falvak közé tartozott. Föld, föld és föld! Ez húzódott a háttérben. A szocializálás segített igazán. No, meg maguk a fiatalok. Amikor a sokholdas szülejű egyke fiú megszeretett egy kevésbé tehetős szülejű lányt, akkor ha meg akarták tömi az ellenállást, bizony öt-hat hónapra kellett érkeznie az utódnak a házasságkötés után. Én mégis eben a községben telepedtem le. Pusztított a népbetegség, a TBC. Harminc-negyven családban. Embertelen munka várt ránk dr. Kovács Józseffel. De elvégeztük. Leszoktattuk az embereket a közös pohárról családon belül is. Előadásokon bizonygattuk igazunkat. Ma három-négy családban van csak egy-egy számontar- tott, rendszeresen ellenőrzött bacilusgazda. A feladatok kazalszámra jelentkeztek. Számomra is. A »kövér« gyerek volt a divat. Zsíros ételek, jól »felfújni«, mert az a szép. Legalábbis így gondolták az asszonyok. Sok gond már a múlté, de azért van mit tenni ma is. Az egyke-korszak már messze! Két gyerek az általános a családoknál. A falu ifjúságának »épüléséért« a tanács ifiúságvédelmi csoportja is felelős. S bár a feladatok megosztottak, a körzeti rendőr vagy a tsz-tag is veszi a fáradságot, ha egy-egy maszatos gyereket lát, hogy szóljon neki. Megnyugtató a kép. A környékbeli települések centrumává növő Darányban törődnek egészségük védelmével, környezetük szépítésével az emberek. S ebből, adódnak további következtetések is, amelyeket Zsiluka József gyógyszerész mond ki: — ötvenezer forint a forgalmunk. Bizonyítja, hogy a darányiak fölkeresik az orvost panaszaikkal. De bizonyítja azt is, hogy a felvilágosító munka eredményes volt. S ez nemcsak egészségügyi, hanem úgy vélem: társadalmi és kulturális téren is kamato- zik« Leskó László Ritkán adódik az ember életében, hogy ott lehet egy új elképzelés, koncepció születésénél. Még az sem adatik meg gyakran és mindenkinek, hogy őrt álljon az »újszülött« bölcsőjénél. Hogyne töltene el tehát jogos büszkeséggel bennünket — Somogy székhelyén élőket — az a kiállítás, amelyet hétfőn délután nyitottak meg a Kilián György Ifjúsági és Úttörő- házban. Hogyne érezték volna megtisztelve magukat a rendezők, amikor a megnyitón ott látták megyénk, valamint városunk párt-, tanácsi, szakszervezeti és KISZ- vezetőit. Az esemény — mondhatnák sokan — alapjában véve nem nagy: a Petőfi Általános Iskola és az úttörőház — az úttörőszövetség jubileumának tiszteletére — gyermekrajzokból kiállítást rendezett. Az azonban, hogy a gyermekkezek munkáiból válogatott tárlatot Platthy György, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára nyitotta meg, mégis jelez valamit. Ez a kiállítás csak aprócska rügy egy olyan kertben, amelynek talaját most frissítik. Az ország vezető szakemberei ugyanis több éve munkálkodnak a rajzoktatás reformján (központjuk a Pécsi Tanárképző Főiskola). S mivel az új elgondolás születésekor ott tanult városunk egyik fiatal művésztanára, Leitner Sándor is, hazaterve a tanításon kívül szakkört szervezett, hogy hasznos segítője legyen az országos törekvésnek Bakos Gyula iskolaigazgató és Gulyás János, az úttörőház igazgatója lettek a szakkör szellemi és anyagi támogatói. Milyen bölcsőt vállalt Kaposvár? A megnyitón Platthy György, a szükebb szakmai beszélgetésen Soltra Elemér főiskolai tanár beszélt erről. Azt kutatják, hogyan érthetné meg jobban korunk embere a saját művészetét. A munkát az ifjúságnál kell kezdenünk — vallják. Elfelejtetni azt a fogalmat, hogy rajzóra, és helyette megtanítani ezt: vizuális nevelés Ez a két szó azt a középutat jelzi, amely már nemcsak rajztanítást jelent, de még nem is a művésszé nevelést. A cél, hogy a gyerek magában belső képeket alakítson ki, azokat rendszerezze, s ezekhez mérje igény- és érték- rendszerét. Tehát meg kell ismerte'.ni velük ko án a korszerű képzőművészeti eszközöket s anyagokat. Inspirálni kell őket, hogy képpé komponálják — s ne csak lemásolják — a valóságot. A vizuális nevelés éppen ezért emebrnevelés, amelyben a pedagógusoknak rendkívül nagy felelősségük van. A kiállítás anyaga ilyen szempontok szerint készült már. A szakkör 'tevékenységéről többször bészámol- tunk; ez a tárlatuk pedig az első jelentősebb mérföldkő, amelyre már a m:gye is felfigyelt. B. Zs. MIT MOND A TÜDŐS. Ki utazhat repülőgépen és fii nem? tMindenl a Itt a tavasz, s a mecseki üdülőből egyre többen indultak el a hegyi tárakra. Margitka is közéjük tartozott. Neki az volt a szerencséje, hogy az üdülőből autóbuszon tíz perc alatt el lehetett érni a várost. így mindennap lemehetett a városi gőzfürdőbe, ahol alaposan megdögönyözték izomlázas, fájós lábát. — Pihennie kellene — mondta neki a masszírozónő. Margitka szomorú arccal válaszolta: — Nem lehet! Holnap fel kell másznom a Tubes-csúcs- ra. Ma a Misinán voltunk, holnapután délelőtt a Tettye, délután a Kőlyuk a program, este pedig a Dömör- kapuhoz megyünk. — Kivel? — A fiúval... Nagy turista. Itt ismerkedtünk meg. Mindjárt nagyon megtetszett, ts képzelje, nőtlen! Ilyen ritkán adódik. El akarom őt venni férjül. — És ő? — érdeklődött a dögönyözés női mestere, miközben jó erősen rátenyerelt Margitka formás lábszárára. — ö folyton a turisztikáról beszél. Én szóvá teszem a családi élet szépségét, mire ő a menguszfalvi csúcsról álmodozik. En megemlíszeretemért tem, hogy milyen remek, ha a fiatal házasoknak frizsiderük van, ő a tájolás nehézségeit ecseteli. Én irigykedve beszélek a barátnőmről, akinek most lesz az esküvője, ő lelkesen magyarázza, hogy a versenyeken sohasem keiül kasirba. — De ez még semmi! Tíz nap van hátra az üdülésből, és én, aki Pesten egyetlen megállónyit sem megyek gyalog. Azt hazudtam, hogy szenvedélyes turista vagyok. Képzelje, a fiú a hét végén tizenöt kilométeres túrára akar vinni. A turista a hét végén meg is tartotta a szavát. Elmentek a nagy túrára ... Már vagy négy óra hosszat mentek, amikor a fiú felkiáltott: — Csak kasír ne lenne a világon! Eltévedtünk! Lehet, hogy vissza se mehetünk az üdülőbe, talán itt kell aludnunk a menedékházban... Margitka nem bírta tovább: — Hát idefigyeljen, Péter! En nem vagyok vérbeli turista, én semmilyen turista sem vagyok. Én maga miatt egy hete keservesen szenvedek, alig állok a lábamon, és túra előtt a masszírozónő állít talpra. Szinte összesrófol, hogy utána ismét kilihegjem maga mellett a tüdőmet, amikor hegyen-völgyön mászkálunk. ’— De Margitka, nem értem, izé... akkor miért... — Mert szeretem magát, maga szerencsétlen... ■ — Ez komoly? És annyira szeret, hogy mindennap ilyen nagy áldozatot hoz? És én, őrült, még a kezét és még azt a gyönyörű szőke haját se mertem megcsókolni. — Persze, hogy nem merte! Mert gyáva! — Margitka! En olyan, de olyan boldog vagyok. Első pillanatban belebolondultam magába, de azt hittem, olyan elérhetetlen,' mint a Gauri- zankar teteje. Engedje meg, hogy megkérjem ... — Persze, arra, hogy mász- szak fel magával a gerlach- falvi csúcsra? — Nem, hanem hogy megkérjem a kezét. — A magáé! — De epv kikötésem van. A lakodaion.mal kapcsolatban ... — Jó, jó, már teljesítve is van. — Nem is tudja, hogy mit kérek. — De tudom. Azt akarja, hogy stílszerű legyen az esküvő. Ne féljen: írni fognak róla az újságok. Az lesz a címe, hogy: »Hegyen-völgyön lakodalom/«, Pilist* László Napjainkban a repülőgép bevonult a tömegközlekedés eszközeinek sorába. A jelenlegi felfogás szerint mindenki utazhat repülőgépen, aki járni tud, fel tud menni a gép fedélzetére, és nem zavarja sem az utasokat, sem a személyzetet. Dr. Farkas Andor, az újpesti kórház belgyógyász főorvosa szerint azonban a kérdés nem ennyire egyszerű. A repülőgépen utazó betegek elég sok ártalomnak vannak kitéve. A pszichológiai természetű behatások mór akkor megkezdődhetnek, amikor az utas még nem is tette lábát a repülőgép fedélzetére. Szorongásos állapot, az utazás különböző ártalmaitól való félelem — sőt halálfélelem is — jelentkezhet a repülés előtt, és természetesen közben is. A védekezés módja: felvilágosítás, megnyugtatás, esetleg enyhe hatású nyugtatók. Az olyan beteg, akinél a félelem következtében bármilyen heveny ártalom léphet fel, inkább mondjon le a repülésről Az utazást megelőző különböző eljárások, a késéssel stb járó izgalmak súlyos streszt jelenthetnek a szívkoszorúér megbetegedéseiben vagy magas vérnyomásban szenvedőkre. Egyes statisztikák szerin' a légi közlekedéssel kapcsolatban meghalt betegeknek mintegy 43 százaléka a repülés előtt, 27 százaléka a leszállá; után halt meg, és csak 30 százalék jutott magára a repülésre. A légnyomás gyors csökkenése kis mértékben csökkenti az oxigéntelítettségei, ezt azonban az utasok általában nem észlelik, mert egy kis többletlélegzéssel pótolják a hiányt. Közismertek a fület érő hatások, és az úgyneve zett légibetegség, amely a korszerű gépeken már aránylag ritka, a gyógyszerek használatára alig kerül sor Egyébként a gyógyszerek hatása több órán át eltarthat, és veszélyes is lehet, ha az utas földreszállás után autó* vezet. A szuperszonikus utasgé pék megjelenése felveti a? időeltolódás élettani hatásainak kérdését. Ha például a föld forgásával megegyező irányban repülünk, előfordulhat, hogy reggel 8 órakor in dúlva 5 órai repüléssel érünk olyan helyre, ahol már este 10 óra van. Szervezetünk belső órája ilyenkor természetesen még csak délután egyet mutat. Ez az időeltolódás megzavarja a szervezet ritmusát, az úgynevezett bio- ciklust, amelynek helyreállításához körülbelül egy hét szükséges. Mindezek alapján tilos repülőgépen utazniuk az olyan koszorúérbetegségben szenvedőknek, akiknek gyakran és nagy fájdalmaik vannak, a súlyos szívritmuszavarokban és -dekonpenzációban szenvedőknek, valamint a lázas, illetve fertőző betegeknek, az akut gyomor- és bélbetegeknek, továbbá olyanoknak, akik gyógyszerrel nehezen befolyásolható hörgőasztmában szenvednek stb. A terhesség az első nyolc hónapban nem akadály. Az életkor vonatkozásában olyan meglepő adatokat állapítottak meg, hogy például a hivatásos pilóták baleseti kockázata 60—74 éves korban is csak alig haladja meg a 30—59 évesekét, és kisebb a 16—29 évesekénél. Felfelé tehát jóformán nincs korhatár a repülésben. Ezzel szemben a csecsemők csak a 10. nap után »ülhetnek« repülőre. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. május 19. 5