Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-18 / 114. szám

A Vasas asztaliteniszezőinek újabb nagy győzelmei A K. V. Lobogó nyerte az NB lll-as somogyi rangadót KÉVÉS A SZAKEMBER Asztalitenisz-dömping volt a hét végén. A mérkőzéssorozat­ból kiemelkedik a Kaposvári Vasas NB I-es férficsapatának újabb abszólút győzelme. A Dunaújváros után most egy másik vidéki csapatot, a Sze­gedi Kendert győzték le 25:0 arányban a kaposváriak, pedig Balázs Miklós nem is játszott. Nagy győzelmet aratott a K. Vasas női együttese is. Az NB III-as csapatoknak viszont már kevésbé ment. Az idegenbeli ellenfelekkel szem­ben a Vörös Lobogó is meg a Rákóczi is alulmaradt Az egy­más elleni kaposvári rangadón a rutinosabb textiles csapat nyert. Érdekes, hogy a Rákóczi szintén az idősebb, tapasztal­tabb versenyzőit dobta frontba a rangadón. NB I férfi K. Vasas—Szegedi Kender 25:0 Győzteseik: Szálinger, Ivu­sza, Séra, Péter, Katona 5—5. NB II női K! Vasas—Székesfehérvári Videoton 14:2 Győztesek: Boldizsár, Várá­éi, Horváthné 4—4, Szerecz Á. 2., ill. Szenkovics, Horváth. NB III Bonyhád—K- Rákóczi 9:7 Győztesek: Berdhoffer 4, Háán 3, Szúnyog 2, illetve Pus­ka 3, Dómján 2, Bérdi II. 2. Ne üzemtörlénetet, hanem üzemi krónikái készítsenek öreg harcosok találkozója a kaposvári NB III-as asztali- tenisz rangadón. A két csapatkapitány: Műdig (K. V. Lobogó, balról) és Bcrdi I. (K. Rákóczi) üdvözli egymást. Komló—K. V. Lobogó 11:5 Győztesek: Rajczi 4, Kővári 3, Berta 2, Schmider 2, illetve Rák 3, Molnár 2. K. V. Lobogó—K. Rákóczi 9:7 Győztesek: Rák 4, Balogh 2, Műdig 2, Molnár, illetve Bérdi I. 3, Bérdi II. 2, Szalai 2. Miért sárga? A futballban már régen sza­kítottak a hagyományokkal: a nyers, bőrszínű labdák helyett divatba jött előbb a fehér (el­sősorban az esti mérkőzése­ken), majd a pettyes (ebben a televíziós közvetítések is köz­rejátszottak), amely most már az egész világon elterjedt Más sportágakban is kísérleteztek — több-kevesebb sikerrel — a labdák színezésével, így az asz­taliteniszben is, ahol talán •-forradalmi« változások várha­tók a közeli években. 4 világ sportja sorokban Kérdéses, hogy a svéd Ricky Bruch 68,32 m-es diszkoszve­tő Európa-csúcsát hitelesítik-e mert jelentések szerint a via­dalon kevés volt a verseny­bíró. * • » » Kosárlabda Európa-bajnoki selejtezőn Izrael 96:85 (48:39), arányban győzött Svédország ellen. • • • A Rio de Janeiro-i női ko­sárlabda világbajnokság se­lejtezőinek második fordulójá­ban lejátszott mérkőzések eredményeiből: Szovjetunió— Kanada 94:44 (47:20), Fran­ciaország—Egyesült Államok 68:51 (32:33), Csehszlovákia— Ausztrália 73:34 (36:18). • * * India már 3:l-re vezet a Japán elleni Davis Kupa te­niszmérkőzésen és továbbju­tott. • • • A francia Ceretti nyerte a nemzetközi női tőrvívóver­senyt a román Drimba, a szovjet Szamuszenko, a fran­cia Gapais, a szovjet Zabe­lina és Csirkova előtt. • * • Vancouverban először ült le egymással szemben a sakkvi­lágbajnoki párosmérközések negyeddöntője során a szov­jet Tajmanov és az amerikai Fischer. A találkozó a 41. lé­pésben függőben maradt. Sevillában Petroszjan (szov­jet) és Hübner (nyugatnémet) játszmája döntetlenül végző­dött. Három forduló után az állás 1,5—1,5. Fehér helyett sárga, ponto­sabban megfogalmazva na­rancssárga színű labdák kerül­nek esetleg játékba, noha elég sok vita, kísérletezés előzte és előzi meg ma is a bevezetést. Miért sárga labdával? Ezt kérdezik sokan és mi is ezzel a kérdéssel fordultunk dr. Eiben Ernőhöz, a Nemzet­közi Asztalitenisz Szövetség magyar orvosához. — Kiváló szemész orvosok már régen megállapították, hogy a sárga szín sok esetben kedvezőbb, mint a fehér — mondta. — Ezért alkalmazzák például gépkocsik ködlámpájá­nál, sok országban a közúti vi­lágításnál, s az útmunkások is sárga mellényben dolgoznak az egész világon. Jobban érvénye­sül a színkontraszt, nem za­varja a szemet és a színté­vesztők számára a sárga min­dig sárga marad. Így merült fel a gondolat, hogy az asztali- teniszben is meg kellene pró­bálkozni vele, s ha csatát nyer« mellette a sötétzöld he­lyett sötétszürke asztal-szín is, akkor az összhatás tökéletes lehet. Persze ilyen »simán« ez nem megy majd, amit tudnak a nemzetközi szövetség funkcio- nárusai is: érvek, ellenérvek hangzanak el sokfelé. Ezekhez tartozik, hogyha a sárga labda piszkolódik, jobban zavarja a játékost, mint a bepiszkolódott fehér; a tornatermekben, ahol az egész világon a legtöbb ed­zést tartják a játékosok, több­nyire a sárgás-világosbarna szín (bordásfalak, tomaszekré- nyek stb.) dominál; sok sport- csarnokban a székek, a padso­rok is sárgás színűek, és így tovább. A végső szót tehát még nem mondták ki, s nemrég Nago- yában, a világbajnokságon újabb határidőt szabtak meg: 1973. Addig még lehet vitázni, próbálkozni, s esetleg az újnál is újabbat kitalálni. Csak egy biztos: a zöld helyett nem lesz piros háló. Mert ez is a napi­rendén volt, de elvetették. Pe­dig a sportszergyárosok na­gyon érveltek mellette ... Üzemeinkben eddig nemigen beszélhettünk honis­mereti munkáról. Ha néhány helyen naplószerűen megőriz­ték is például a gyár életé­nek fontosabb eseményeit, ezek a följegyzések inkább ösztönösen készültek, mintsem valamilyen koncepció alapján. Pedig az üzemek fejlődésének hiteles dokumentálása nagy segítséget jelent a későbbiek­ben egyebek között a tudomá­nyos kutatóknak is. Nem be­szélve arról, hogy az ilyen­fajta munkálkodás összefüg­géseiben is feltárja az embe­reknek munkahelyüket, tudo­mást szerezhetnek a nagyobb jelentőségű eseményekről. Erősebb érzelmi szálakkal kapcsolódnak üzemükhöz, in­tézményükhöz. közvetve tehát a szocialista közgondolkodás­ra is hat. Ezért is foglalkoz­tak tavaly ősszel országos szinten az üzemi krónikaírás és az üzemi honismereti szak­köralakítás problémáival. A Hazafias Népfront tavaly szeptemberi ülésén egyebek között a következő határoza­tot hozta: »Föl kell venni a kapcsolatot az SZMT-vel és a tsz területi szövetségekkel, hogy azok a Hazafias Nép­fronttal közös akcióban segít­sék elő üzemi honismereti szakkörök alakulását és üze­mi krónikák írását.« A hon­ismereti mozgalom tízéves ju­bileumi tanácskozásán ebben a munkában a szocialista bri- gádmozgalóm és az ifjúsági mozgalom szerepét hangsú­lyozták. Ilyen előzmények után lá­tott hozzá az SZMT Somogy­bán is a kérdés megvizsgálá­sához. Felhívást küldtek min­den nagyobb termelőüzemnek és vállalatnak, amelyben kö­zölték, hogy az üzemen belü­li hazafias nevelőmunka tar­talmi és. módszertani fejlődé­sét kívánják ezzel is segíteni. A felhívással egy időben föl­mérést is készítettek. Eszerint a Kaposvári Villamossági Gyárban például már évek óta egy hattagú bizottság ír­ja a gyár történetét. Ez év végén, a gyár ötéves jubileu­ma alkalmából kiadványban megjelentetik. Az eddig megjelent üzem- történetek szinte kivétel nél­kül jubileumi kiadványok. így a balatonboglári, a kaposvári állami gazdaságé, a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalaté, a DÉDÁSZ-é, és a textilműveké. Ezek a kiadvá­nyok szükségesek, azonban nem egészen egyeznek a kró­nikaíró-mozgalom célkitűzé­seivel. A jubileumi értékelé­sek — érthetően — nem kis büszkeséggel készülnek, s ha hitelességük nem vonható is kétségbe, stílusukban mások, mint egy köznapibb hangvé­telű, aprólékosabb üzemi kró­nika. A krónikaírás alól te­hát ezek a kiadványok nem mentesítenek egy vállalatot sem. Elismerésre méltó a Bar­csi Fűrészüzem munkálkodása. A megyei felhívásra hoztak létre krónikaíró csoportokat a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. A So­mogy megyei Élelmiszer, Ház­tartási, Vegyiáru Kiskereske­delmi Vállalatnál a munka- verseny-felhívásba vették be­le a krónikaírást. Hozzáláttak a krónikavezetéshez a csur­gói ÁFÉSZ-nél és a Darány- pusztai Állami Gazdaságban is. A MESZÖV-nél a megyei szövetkezetek történetét készí­tik el tanulmány formájában. Talán így elég népes a fel­sorolás, vállalatainkhoz és üzemeinkhez viszonyítva azonban nem lehetünk elége­dettek. A Somogy—Zala me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál például többszöri kérésre is az volt a válasz: nincs szándékukban foglalkoz­ni a problémával. Néhány vál­lalatnál az okoz gondot, hogy szétszórtan, nagy területen dolgoznák az alkalmazottak. A szakszervezeti központi könyvtár mindenesetre felké­szült: a könyvtárban doku­mentációs részleget hoztak létre, amelyben egyelőre a ju­bileumi kiadványokat őrzik. Az üzemi krónikaírás hely­zetének reális értékeléséhez azonban néhány belső hátrál­tató erőt is meg kell említe­nünk. Legelsőként azt, hogy az üzemi krónikaírásnak nincs még kialakult módszere. Sok helyen azt sem tudják, hogyan lássanak hozzá. Nincs egy álláspont, amely leszögez­né: kik írják a krónikákat. Hiszen a hiteles vezetéshez olyan emberre van szükség, aki a fontosabb iratokhoz, anyagokhoz hozzáférhet és mélyebb összefüggéseiben is­meri a gyárat Gond a konk­rét kivitelezés. Nem rossz pél­dául a textilművék és a cu­korgyár elgondolása: az ada­tokat összegyűjtve történésze­ket kémek föl a rendszere­zésére. (Vidéken ebbe a mun­kába be lehetne vonni a TIT- ben tevékenykedő történelem- szakos tanárokat.) A Somogy megyei Honisme­reti Bizottság tagjai legutóbbi ülésükön alaposan megvitatták ezt a témát Ügy döntöttek, hamarosan megbeszélésre hív­ják össze az üzemi kultúrfele- lősöket és a már kijelölt kró­nikaírókat, s megadják nekik az alapvető szempontokat. Főképpen azt, hogy nem üzemtörténetet (az nagyobb felkészültséget, tudományos tájékozottságot igényel), ha­nem pontosan és gondosan megírt üzemkrónikákat kell vezetni. Helyes javaslat volt az is, hogy vegyünk példát a né­met krónikaírók már hagyo­mányos, jó módszereiről. Ki­adványaikból érdemes lenne lefordíttatni és a megyei Hon­ismereti Híradóban közreadni azokat A körülmények tisztá­zása bizonyára többeknek kedvet ad majd a krónika- íráshoz. Bán Zsuzsa Megyei népijáték- és néptánc-találkozó Az úttörők szívesen táncolnak Lélektani ruházkodás A napokban a feleségem­mel meglátogattuk rég nem látót barátnőjét, Pirit. Az örömteli viszontlátás után Piri bevezetett min­ket a nappali szobába. Per­cek múlva illatos forralt bort tálalt elénk. Jólesően szürcsölgettem kedvenc téli italomat, míg a két barátnő felelevenítette régi emlékeit. A forralt bor egykettőre el­fogyott, s érthető, ha unat­kozni kezdtem. Ekkor Piri felállt, és a kombinált szekrényhez lé­pett. — Most megmutatom a ruhatáramat. Ez bizonyára magát is érdekelni fogja — mondta kedvesen. — Feltétlenül — hajoltam meg udvariasan, és magam­ban átkoztam a sorsomat, amely ide vezetett. — Ruhatáramat tudomá­nyos szempontok szerint, mély lélektani alapon állí­tottam össze — kezdte Piri, és szélesre tárta a szekrény­ajtót: — Első randevúhoz jól megy például ez a fehér háromnegyedes kosztüm. Azon értékeimet is kihang­súlyozza, amik esetleg nin­csenek ... Hosszabb isme- rettség után ezt a tűzpiros bársonyruhát viselem. Ak­kor is lángolónak mutat, amikor már eszemágában sincs lobogni... Szakításhoz jól megy ez a türkizzöld kompié. Kicsit világos, de megnyugtatóan hat a férfi feldúlt idegeire... A szabás is fontos. Ezzel a japán ujjrésszel remekül lehet fáj­dalmas búcsúcsókot inteni nyugdíjazott szerelmünk­nek ... — Óriási vagy, Pirikém! — mondta a feleségem cso­dálattal. — Minden elismerésem a mélylélektani ruházkodásé — hajoltam meg elisme­rően. — A hivatalos ügyek inté­zéséhez megint más ruhák szükségesek — folytatta Pi­ri tanáros hangsúllyal. — Az ügyirat benyújtásakor ezt az enyhén kivágott, galamb- szürke szövetruhát viselem. Jól kihangsúlyozza szelíd lelkiségemet, de az enyhe kivágás azért azt mutatja, hogy némi áldozatra is haj­landó vagyok... Ha az ügye­met egy fél év utá.n sem intézik el, akkor jön ez a püspöklila blúz. Sokat sej­tet az ügyintézővel, Ennek a blúznak a segítségével már sok kilátástalannak lát­szó ügy nyert kedvező elin­tézést .’.. Ezután elbúcsúztunk a ki­tűnő barátnőtől, és haza­mentem az asszonnyal. Feleségem, amint hazatér­tünk, eltűnt, majd percek múlva megjelent smaragd­zöld kasmírpongyolában. — Miért öltöztél át, fiam? — kérdeztem kíváncsian. — Gondolom, így kissé megértőbb leszel hozzám. Eléggé kiköltekeztem a ha­vi kosztpénzből. Egy kis utánpótlást, ha lennél szíves — nézett rám könyörgő te­kintettel. Szó nélkül a szobába mentem, és villámgyorsan felvettem a sötét ünneplő­ruhámat. — Te miért öltöztél át? — érdeklődött a feleségem. Fölényesen válaszoltam: — Nézd Csak, édesem! A vállak méltóságteljes lejté­se, a szerényre méretezett nadrághajtóka és az egész öltöny komor, fekete színe jól hangsúlyozza, hogy eb­ben a hónapban már nem adok egy vasat sem. Galambos Szilveszter VASÁRNAP már reggel népviseletektől tarkállott a ba­latonboglári Vikár Béla Műve­lődési Ház udvara, A kislá­nyok felpántlikázva dúdolgat- tak, a fiúk pedig bőszárú gyolcsgatyáikat és kucsmáikat Igazgatták. Több tanár szo­rongva meg is jegyezte: jaj, tteak kitartson a jókedély, amíg rájuk kerül a sor. Bár tizenhét úttörőcsapat néptánc- csoportja várakozott a fellé­pésre, végig derű és fegyelem jellemezte a találkozót A fo- nyódi járási úttörőelnökség gördülékenyen, a gyerekek tü­relméhez, figyelméhez igazítva rendezte meg Somogy megye első úttörő, népijáték- és nép­tánc-találkozóját Az egyszerűen és stílusosan díszített színpad hangulatos keretet adott az igényesen ösz- szeállított, sokszínű műsorhoz. Ahány csoport, annyiféle di­cséret kívánkozna ide, hiszen már a törekvést is, jutalom il­leti. Nem is szólva a pontos, és lelkiismeretes anyaggyűj­tésről'— a szakemberek is ezt hangsúlyozták —, a somogyi táj népi hagyományainak hi­teles fölelevenítéséről. Külön­böző okai vannak, hogy né­hány csoport produkciója mégis kiemelkedett a találko­zón. A karádiak a rezgő és ka- násztáncot nagyon ötletes fel­dolgozásban, a néprajzi anyaghoz hűen ragaszkodva adták elő. Talán . egyetlen olyan csoport volt, ahol a gyerekek arcán a tánc belső, érzelmi átélése is tükröződött. Szép produkciót hoztak (So­mogyi táncok) a marcali lá­nyok, Koreográfiái szempont­ból az övéket ítélték a legtö­kéletesebbnek. A siófoki 2-es számú iskola úttörői újszerű népi játékkal szerepeltek. A Rege a Balatonról azért is érdekes, mert ebben tánc, ének, játék együtt kap helyet. Kulturált volt a rendezés, a tisztán szóló kórus lágyan ki­sérte a táncosokat, akik ön­állóan is megállták volna a helyüket. Az ilyen népi játé­kokkal jó lenne a megyében egyre több hel}ren találkozni. Ezek ugyanis nem hosszúak és szinte valamennyi, művé­szeti csoportban tevékenyke­dő úttörőt foglalkoztatni tud­nak. Az életkori sajátosságoknak megfelelő összeállításukért kerültek élre a marcali kisdo­bosok. A Babásjátékban ott­honosan érezték magukat és bájosan énekeltek. A nagy­atádiak ukrán táncot táncol­tak. Nagyon ügyesen, kitűnő zenekíséretre; ez a tánc azon­ban elbírná a még sodróbb, gyorsabb tempót is. A so- mogyvári és a homokszent- györgyi úttörők (azonkívül, hogy tánc- és dalkincsük rit­ka gyűjtés volt) is a kíséret és a tánc egységére szolgál­tattak jó példát. A somogyvá- ri két furulyás kislány és a homokszentgyörgyi citeraze- nekar is jól játszott. A fellépő csoportok figyelmét erre kü­lönösen felhívjuk, mert a leg­alapvetőbb hiba éhpen a kí­séretekben volt. Harmonikakí­séret ugyanis nem illik a ma­gyar néptánchoz. De az sem helyes, ha a táncosok énekel­nek kifulladásig. Elfogadható a jó zongorajáték, de legsze­rencsésebb, ha furulya, citera. cimbalom, klarinét, nyírfaké- regsíp, vagy egy kisebb ka­marakórus adja a kísérőze­nét. SZEKSZARDON, a dunán­túli úttörő néptánc- és népi­játék fesztiválon a karádiak képviselik megyénket. Tízna­pos szaktáborba utaznak a marcali és siófoki úttörők. A nagyatádiak, a somogyvári a!., a marcali kisdobosok és a homokszentgyörgyi pajtása:, pedig tárgyjutalmat kaptak. B. Zefc SOMOGYI NÉPLAP Kedd. un. otfjw S& 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom