Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-16 / 113. szám
S ok-sok történetet, vagy ahogy manapság mondják, sztorit hallottam már a lógósokról, notórius munkakerülőkről, s a munka- fegyelmet közvetve és közvetlenül lazító vándormadarakról, értékes félórákat elsikkasztók- róL De szép számmal akad olyan történetecske is, amely idős «»szakik“ végletekig fokozott lelkiismeretességéről szól, mint intő, figyelemre méltó példákról. «»Akkor még tudtak becsületesen dolgozni, a régieknek a vérükben van a pontos munka« — mondják a felületes, csak a tüneti jelenségekre figyelők. Mi is hát a fegyelmezettség, pontosabban a jó munkafegyelem titka? • Nem ritkán és tegyük hozzá, alaposan leegyszerűsítve sokan faji alapon válaszolnak a kérdésre: **a német az szorgalmas, az olasz és a néger nem«. S ha ezektől megkérdezzük: és a magyar? — többnyire szemérmesen hallgatnak. Ezek a leegyszerűsítő fekete-fehér alapon vélekedő emberek arra már nem tudnak választ adni, hogy miként kerül a lustának tartott dél-olasz az NSZK-ba, s miért végez ott izomfacsaró munkát évekig, napi 10—11 órán keresztül is, megállás nélkül. A munkafegyelem, illetve a szorgalom és a lelkiismeretesség tulajdonságát semmiképp sem lehet rosszízű lelki vagy nemzeti sajátosságokhoz kötni. Hát akkor mihez? Valamibe fogózni kell, mert a munkapad mellett dolgozó emberek között különbség van, s nem is akármilyen. Az is kétségtelen, hogy sok idős, kérgesedett tenyerű munkásember képtelen a keze alól kiadni olyan munkát, melyen a legparányibb igazítanivalő is akad. Az emberi természetnek egyébként is az egyik alapvető tulajdonsága a sikerélmény, a jól végzett munka öröme. Sokan úgy érzik, úgy gondolják, hogy ennél nagyszerűbb dolog kevés van az ember életében. Minden elvégzett munka egy kicsit alkotás is, s végtére az ember csak akkor érdemli meg nevét igazán, ha valami köze van ehhez a tevékenységhez. így van ez akkor, ha a termék, amit készít egyedi, s a legkisebb szö- gétől-gombjától kezdve minden a mester keze nyomán alakul, de így van ez akkor is, ha csupán a részműveletek hosszú sorát végzi a munkás, ás a végtermék a kollektíva hozzáértését, jó munkáját dicséri. M ért nem buzog akkor mindenkiben ez a vágy, miért nem követ el mindenki az erejéhez, tudásához képest mindent, hogy munkája kifogástalan, s minden szempontból megfelelő legyen? Miért nem dolgozik fegyelmezetten, üresjáratoktól mentesen mindenhol a munkás? Az építési és városfejlesztési miniszter egy előadásában arról beszélt, hogy a Balaton- parti építkezéseken nem ritkán találkozott ácsorgó vagy munkaidejükben kártyázó munkásokkal, akik napok hosszú sorát töltötték tétlenül, miközben a fontos beruházások messze a befejezési határidőn túl félbehagyva álltak. Hasonló cipőben járó munkások szerkesztőségünket is fölkeresték, s elpanaszolták, hogy nincs anyag, a gépet más helyre irányították, és ők — jobb híján — csak a munka- szervezést szidhatják egész nap. Ugyanezt mondták a Ba- laton-parti kártyázok a miniszternek is. Azt hiszem, közöttük munkafegyelemről még csak beszélni sem lehetett, s az is világos, hogy miért. Mert a munkafegyelem szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban van a munkaszervezéssel. Hr ugyanis — üzemi szóhasználattal élve — «»minden klappol«, akkor sokkal kevesebb a baj. Ha mindig megfelelő időben, A föld-öregek mosolyáért NEMI EGY termelőszövetkezetben még ott görnyednek kapával a kézben a földeken. Nyugdíjban — de nem pihenve. kiások otthon, a háztájiban szorgoskodnak. Hányszor és hányszor hallattuk már a szájukból: «»Nem tudnának munka nélkül meglenni.« Talán mosolyogtunk is rajtuk, s arra gondoltunk: ha egyszer mi megpihenhetünk, hát senki sem vesz rá bennünket, hogy ne tétlenkedésseű. töltsük a napot. Mintha csak kitalálták volna gondolatainkat, azt mondták nemegyszer: »Amikor az elnök kezet rázott velem, úgy gondoltam — elég a munkából. Aztán nem bírtam a tétlenséget.« Ott vannak a közgyűléseken. Naptól cserzett arcukon fény és árnyék változik. Az árnyék a bajt jelzi, a közös féltését, a fény az örömet a közös eredményekért. S elsőnek lendül kezük tapsra, ha valakit jó munkájáért kitüntetnék. Az ő munkájuk megbecsülése is ez. Hiszen tőlük tanultak a fiatalabbak. Ha falu ügyei kerülnek szóba, elmondják véleményüket. «»Politizálnak« — mondta róluk valaki nemrégiben. Kis ajkbiggyesztéssel mondta Pedig hát csakugyan politizáltak a falu öregei. A jövőt körvo- nalazgatták. S egyik sem mondta: azt már meg sem érjük. Valahogy mosoly.gósabbaik lettek nálunk az öregek ... Tegyünk többet azért, hogy a mosolyt tartósítsuk is. Ni- kosz Kazantzakisz írja idős édesanyjáról: «►Türelmes, ellenálló és jóságos volt, mint a föld. Anyai ágon őseim egytől egyig parasztok voltak. A föld fölé görnyedtek, a földben gyökereztek, a föld volt a kezük, a lábuk, az agyvelejük. Szerették a földet, abban volt miniden reménységük, nemzedékről nemzedékre eggyé váltak vele, aszályban együtt szomjaztak a földdel, és amikor megjött az eső, csontjaik megduzzadtak, mint a kalász...« írói emlékmű az anyának, a földműveseknek. Nem emlékműállítás a mi feladatunk. A tisztelet csupán. A mosoly tartósítása, ahogy fentebb írtam. Néhány termelőiszövetkezetben már fölismerték a feladatot a gazdaság vezetői és a fiatalok, Kéthely jut hirtelen eszembe. Nem nagy dolgokra gondolok. S nem is anyagiakra. De egy »»odahallgatásra«, hogy lássák: érdekel bennünket, mit mondanak. S ha ezekből meg is valósul valami, elmondhassák az unokának: ««Látod? Hallgattak rám«. Mert az évtizedek alatt felgyülemlett tapasztalatok okos ötleteket szülhetnek. Mire gondolok még? Egy kis szolgálaitkészségre. Főként ügyeik intézésekor. Egy régi, rossz rend gerincgörbítésre alázta őket a hivatalokban. Csak a kedves fogadtatás, meleg szavak egyenesíthetik ki ezeket a gerinceket, Mit tehetünk még? Apróbb szívességeket. Hogy a háziasszony bekukkantson a boltba menve a szomszédban lakó két öreghez: ««Szívesen hoznék valamit, ha szükséges!« NEM NAGY DOLGOK ezek, nem egy helyen gyakorlattá is váltak már az én >*■ javaslatom« nélkül is. Egyek voltak a földdel, legyenek egyek az utódokkal is akiket a traktor vár fogat helyett, akik köpenyben, ««gombnyomásra nevelnek« állatokat. I-eské Lásrfó mennyiségben és minőségben, kellően ütemezve érkeznek az alkatrészek a szalagnál és a gépek mellett dolgozók kezéhez, a munka természetéből adódóan nincs lehetőség a hosszú cigarettaszünetekre, a családi és sportesemények megtárgyalására. Félreértés ne legyen, nem azt akarom mondani, hogy ne tartsanak cigarettaszünetet és az említett dolgokról szó se essék. Az egészséges munkakedvhez ez is hozzá tartozik. De ne a szünet és a terefere jellemezze a nyolc órát, amikor dolgozni kell. A munka jó megszervezése elsősorban a vezetőtől füg- Ahol a munkás megszokta a hiábavaló álldogállást, a rendszeres üresjáratokat, ott később hiába kiabál az üzemvezető vagy a főmérnök. Ez csak rossz vért szül. A vezetőség nek legyen gondja a folyamatos anyagellátásra, a zökkenő- mentes munkabiztosítására, és a készülő termék pontosan meghatározott útjára. Állandó és hatékonyan kidolgozott követelményrendszer álljon a munkások előtt, amelyet következetesen betartanak és mindenkitől megkövetelnek. A z öreg törzsgárdatagok pórusaiba ivódott lelkiismeretesség és kötelességérzet kényszerben született. >«Ha nem dolgozol, ha hamarabb elfáradsz, veheted a munkakönyvedet« — ez volt az általános, munkára serkentő alapelv, á gyakorlat által úgy módosítva, hogy aki inasza- kadtáig dolgozott, még az is az utcán találhatta magát egyi) napról a másikra. Szocializmust építő rendszerünk azonban jóval humánusabb. Az ember lényegét magában foglaló munkára, a munkához való jogra és az emberhez méltó élethez szükséges anyagi javakra hivatkozik. Ám mind többet és többet adni azonos vagy alig több munkáért képtelenség. Bűvös kör, amelyből nincs kiút. Az anyagi ösztönzés önmagában nem csodaszer, a munkafegyelem nélkül semmit sem ér, hasonlóan a szép, vagy éppen haragos szavakhoz. A munkafegyelem alapköve a pontos és okos munka- szervezés. Csak ennek alapján lehet és kell az anyagi ösztönzés eszközéhez nyúlni. Jó és lelkiismeretes munkát ugyanis mindenki szeret és tud is végezni. Csupor Tibor a barcsi telep A barcsi járás Termelőszövetkezeteinek önálló, Közös Építőipari Vállalkozása építi a járásban a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet szakosított sertéstelepét. A mintegy 63 millió forintos munkát egy évvel ezelőtt kezdték, s várhatóan még az idén befejezik. Ez azt jelenti, hogy alig több mint másfél év alatt elkészülnek egy akkora mezőgazdasági komplexummal, amilyenből nem sok van a megyében. Az építkezésnél járva megerősödött a vélemény, hogy még az idén befejezik — ezt mutatta az épületek készültségi állapota. Eddig mintegy 25 millió forint értékű munkát végeztek el, illetve építettek be. Ez a szakosított sertéstelep évente tízezer hízott sertést ad majd. A TÖVÁL-nál elmondták, hogy a korszerű állatférőhelyek mellett (első képünk) egyéb, ugyancsak fontos és modem önkiszolgáló-ellátó beruházások is készülnek a telepen. Ilyen például a 360 vago- nos takarmánytároló (második képünk), amely komplett szári tó-keverő teleppel párosul: innen látják el az állományt egy majorközpontban, itt is takarmánnyal. A víztorony már megszokott látvány egy- egy majorközpontban itt is megtalálható. A központi fűtés tüzelőanyaga — olaj, s távfűtéssel biztosítják az épületek megfelelő hőmérsékletét. A trágya központi aknában gyűlik, innen zárt csőrendszerben jut ki a telepről. A hizlaldákban holland etetőrendszert használnak. A telep szociális épületeit ügy rendezik be, hogy azokban nemcsak tisztálkodni, ruhát váltani, hanem étkezni is lehet, sőt zárlat esetén —, hogy megakadályozzák a fertőző állatbetegségek terjedését — huzamosabb ott-tar- tózkodásra is alkalmassá teszik. Mindebből következik, hogy a létesítmény nemcsak a ma igényeit hivatott kielégíteni. S ami ugyancsak szembetűnő, az a több mint 60 milliós munka elkészítésére fordított viszonylag rövid idő. Másfél én ... h. r. Alsóhetény Mozaikok a pusztáról Ragyog a nap, délelőtt van. A házak, az utcák csendesek. Alig látni egy-két embert. Az a gyakorlat Aisóhetényben, hogy reggel hat és hét óra között már indulnak a földekre a termelőszövetkezet tagjai. Még ezelőtt végeznek a ház körüli munkákkal, rendbe teszik, megetetik az állatokat. Itt a dologidő, van mit tenni. Fontos, hogy gyűljön a munkaegység. 450 lakos, a volt cselédek és leszármazottaik. Kilencvennyolc két-háromszo- bás új családi ház a »pusztán«. Munkaszerető, szorgalmas nép. Az iskoláról, a művelődésről Fata Jártas iskolaigazgató: »A feleségemmel tanítunk. A felső tagozatba 28 diák jár. Hat nyolcadikos van, három ipari tanulónak, három a termelőszövetkezetbe megy az iskola befejezése után. Művelődési termünk van, ötszáz kötetes könyvtárral A múlt évben a tanács és a tsz segítségével — na meg sok társadalmi munkával — készült el az új színpad. A megyei könyvtár vándorfilmvetítései sok érdeklődőt vonzanak- Vendégművészek is szerepelnek itt. Legutóbb anyák napján az úttörő- színpad lépett fel.« A szövetkezet erős A kapospulai, Eziistkalász Termelőszövetkezethez tartozik Alsóhetény. 122-en dolgoznak aktívan a tsz-ben, közülük 65-en harminc éven aluliak. — Tavaly 84 forintot ért egy munkaegység — hallottam Jakos József üzemegység-vezetőtől — Egy-egy család 24— 40 000 forintot is kapott a zárszámadáskor, az évközi rendszeres előlegen túl. Az ősszel korlátlan mennyiségben vehettek a tagok terményt a szövetkezet készleteiből. Jól állunk a tavaszi munkákkal Azért, hogy az asszonyok is megszerezhessék az előírt munkaegységet, 15 holdon hagymát termelnek. A kukorica, csalamádé vetését már rég elfelejtették. Mérik a háztájit, a földből kibújt növények szépen sorolnak. Az asz- szonyok babot vetnek. Van család, ahol három hold a háztáji. Olvasnak a pusztáit — Látja, hogy tele van a táskám? Alig bírom a sok napi-, heti- és szaklapot Számszerűen a Somogyi Néplap vezet Hatvanöt családnak viszem naponta. Ritkán írnak rólunk. Pedig ez a nép megérdemelné. Egyszer kerültünk mi is az újságok első oldalára, amikor Kádár elvtárs itt járt. Ma is szívesen emlékezünk erre a napra. Mindezt Hajcsár József postástól hallottam. Kapospuláról az utas a nemrég készült új úton érheti el Alsóhetényt. Még egy védő. réteget kell ráhúzni — valószínű a nyáron kerül erre sor. Az út bekapcsolja őket is az ország vérkeringésébe. A pusztán ez a legnagyobb eredmény. Két autó van már Alsóhetényen, úgy hírlik újabban nyolcán fizettek be. A boltban — Amire csak szüksége van a lakosságnak, én igyekszem megszerezni — hallottam Bodor Pál boltvezetőtől. — 1963- ban kaptunk villanyt. Azóta száműzték a mosóteknőt. Minden házban gépesítették ezt a nehéz fizikai munkát. Hatvanöt televízió van a faluban, és ebből körülbelül negyvenötöt itt vettek meg nálam. Két- három év alatt a kilencvennyolc család, csak itt, 15 gáztűzhelyet, 12 hűtőszekrényt. 20 porszívót, 25 kerékpárt, 15 motort vett meg. Nem is tudom mennyi olajkályhát, tűzhelyet adtam el. Mindig tudom, kinek mi kell. Ezt divatos szóval piackutatásnak mondják. Zárszámadáskor legnagyobb a forgalom. Egyébként havonta átlag 90 000 forint értékű árut adok el, de mellettem az italbolt is eléri a 45 000 forintos havi forgalmat. Lakodalom a javából Nagy lakodalom volt itt május 8-án! Majdnem négyszázan ültek a terített asztaloknál. Az örómapa négy, 130 kiló körüli sertést, egy 120 kilós növendéket, 130 baromfit vágatott, 550 liter bort, 200 üveg sört, 30° liter szódát tett a lakodalmz asztalra. Bizony volt dolguk gazdaasszonyoknak. No és s menyecsketánc! 12 000 forini került a köténybe. Száz forintnál kevesebb összeget senki sem adott. Aztán a sok nászajándék! Annyi a paplan hogy egy fél üzletre elég lenne. Ami még jő lenne Le kellene kövezni a Petőfi utcát. Igaz, hogy ez egymilli' forintba kerülne. Mikor lei erre fedezet — nem tudni, másik: sok lakosnak van m;s gáztűzhelye, de csak két-ír rom év múlva ígérik azok be kötését. Jó lenne az időpontot előbbre hozni. Dévai Zoltán LELKIISMERETES MUNKAI MÉG AZ IDÉN ELKÉSZÜL... Tízezer hízót ad évente íOMOGTINÉPLAP a sárnap, 1971. május 16. 3
