Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-15 / 88. szám

NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT Előtérben Ha TOx parancsnok vezényet... az állattenyésztés szakosítása E gy, a megye mezőgaz­daságának múlt évéi. összegező értékelés szerint fontos szerepe volt az eredmények általános alakulásában az állattenyész­tésnek: főképp a kedvezőtlen időjárás miatt a növényter­mesztés volumenének fejlő­dése elmaradt a várakozás­tól, az állattenyésztésé vi­szont 6—7 százalékkal emel­kedett Olyan ágazattá erő­södött tehát az állattenyész­tés, amely jelentősen befo­lyásolja a mezőgazdaság helyzetét. Színvonaljavulás volt tapasztalható az elmúlt években. A III. ötéves terv időszakában a termelőszövet­kezetekben az 1965. évi 53 ezerről a múlt év végéig 57 ezerre nőtt a szarvasmarha­állomány, 116 ezerről 134 ezerre á sertésállomány. Jó­val több vágósertést, vágó­marhát és tejet értékesítet­tek, mint a tervidőszak első évében. Amikor az eredményekről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül azok mellett a tényezők mellett, arr -V-' Vk ezeket elősegítették. Meg kell nézni, hol és hogyan folyik a tenyésztés, a hizlalásj mi­lyen körülmények között ját­szódtak le ezek a folyamatok az elmúlt négy évben. Ha figyelembe vesszük, hogy a ül. ötéves terv épületberu­házásai során a megye ter­melőszövetkezeteiben az elő­irányzott 5500 helyett 10 364 tehénféröhely és a 9000 he­lyett 32 765 sertésférőhely épült, máris láthatjuk, milyen nagy lépéseket tettek a gaz­daságok a termelés emeléséért, a húsellátás feltételeinek megteremtéséért. E törekvés­nek megfelelően alakult a ve­tésszerkezet is: a termelőszö­vetkezetek és az állami gaz­daságok tavaly a szántóterü­let nagyobb részén termesz­tettek például kukoricát és lucernát, mint 1966-ban. Űj állatférőhelyék épültek, a korábbinál korszerűbb tech­nológiával, s megváltoztak az eredményességi mutatók is. Az egy tehénre jutó évi tejhozam 1966—1970 között a tsz-ekben 15,6 százalékkal emelkedett; a sertéseknél kevesebb abrakot használtak fel egy kilós súly- gyarapodás eléréséhez, mint a tervidőszak elején. De sorol­hatnánk az előrelépést tanúsí­tó adatokat az állami gazdasá­gok eredményeiből is. Visszatekintve az elmúlt évekre, kitűnik, hogy a megye termelőszövetkezeteiben egyre inkább előtérbe került az ál­lattenyésztésen belül a szako­sodás, a koncentrációs törek­vés. A szarvasmarha-tenyész­tésben például több mint öt­szörösére nőtt ez időszak alatt a 200 tehénnél nagyobb tehe­nészettel rendelkező közös gazdaságok száma: 1966-ban hat, a múlt év végén már 32 ilyen tsz volt a megyében. A sertéstenyésztésben a 120 ko­cánál többet tartó tsz-ek szá­ma megháromszorozódott. (Természetesen figyelem De kell venni, hogy a tervidőszak­ban az egyesülések révén szá­mottevően — 230-ról 141-re — csökkent a termelőszövetkeze tek száma a megyében.) Előtérbe került tehát az ál­lattenyésztésen belüli szako­sítás. Erre több helyütt jó alapul szolgált a területi kon­centráció, az egyesülés, amely módot adott az erők összefo­gására. Másrészt társulásos alapon, közös vállalkozásban több tsz hozott létre egy-egv állattenyésztési, hilzalási cent­rumot, telepet. A tendencia a beruházásokban hűen tükröző­dik: tavaly a tervidőszak leg­magasabb összegű beruházásé’ valósították meg a tsz-ek, s az 557 millió forintból 284 mil­lió volt az épületberuházás Ennek háromnegyede szarvas- marha- és sertésférőhelyekben öltött formát, s több mint 30 százalékos a szakosított tele­pek aránya. Tavaly 16 szako­sított tehenészeti és 12 sertés­telep építése folyt. A z elmúlt időszakban al­kalmaztak a tsz-ekben háztáji agronómusokat a háztáji árutermelés — ezen belül az állattenyésztés — szakmai kézbentartására: üze­mi állatorvosokat vettek fö! néhány szövetkezetben; kép­zett szakembereket állítottak ennek a fontos ágazatnak az élére. Éppen ezek azok a fel­adatok, amelyeknek megoldá­sát a jövőben is gyorsítani kell, nélkülük nem lehet iga­zán eredményes az állatte­nyésztés és hizlalás a negyedik ötéves tervben. Hernesz Ferenc Szaktanácsadás 406 600 holdon Öreg gerendák szerteága­zó, egymásba kapaszkodó fo­nadéka tartja a tetőt. Finom por szitál, apró, szúrós kis gá­zok illának el a hasadékokon bekukkanó napvilág felé. Ket­tős sorokban, katonásan köve­tik egymást a vaskupakos -kapszlik«. Elég elmozdítani a könnyű fémfedelet, hogy az izzó mélyből vastag hőoszlop rúgja fel magát a legfelső ge­rendák felé. Olyan, mint egy láthatatlan gejzír; a fölé hajo­ló veszi csak észre. De késő már: szeme, szája, frizurája tele lesz apró pernyével, lát­hatatlan salakszemcsékkel, csi­nos téglaporral. Lent ugyanis vörösen izzó tűzrengeteg dühöng. Fent alig írzünk valamit — másfél mé­ter, téglából és homokrétegből melt boltozat választ el ben­sőnket a tűz gócától. 900—1000 Celsius fok van odalenn. Alig valamivel feljebb fütyül a szél. \z öreg tető védi ugyan az itt dolgozókat, de csak a csapa­dék ellen. Sőt nyáron megre­ked az alulról-felülről érkező meleg, a 40—50 fok alig ki­bírható. Ilyenkor a tűzteret tápláló téglaégetők gyakran lépnek ki az erkélyszerű fa­tákolmányra levegőzni, ahová rendszeres időközönként ér­keznek a szén- és oiajosföld- szállítmányok, a méltóságtelje­sen kúszó, drótkötél vonta ta­licskákon. Több mint két évtizede dol­gozik itt Kovács Pál. Mozdu­lataiban a kiérlelt célszerűség- egyetlen fölösleges lépést nem tesz, mindig tudja, mikor kell a vaskupakot fölemelni, s mennyi szenet a mélybe hají­tani. Izomzatának legapróbb Az udvaron formás halmok­ban sorakozik a frissen elké­szült idei tégla. Talicskák nyi­korognak, térülnek, fordulnak, nyolcvanasával, százasával hozzák a kihűlt kemencékből az imént kiszedett vadonatúj építőanyagot. Rakott kiskocsik gördülnek a kemence tátongó szájához; a téglakihordással párhuzamosan folyik a nyers tégla behelyezése. Hárman rakják fel, fáradhatatlanul, minden igazítás nélkül, mégis szabályos rakattá alakítva. — Mennyi a súlya egy-egy nyers téglának? — Négy kiló, négy kiló húsz... — S hányat raknak be na­ponta? — A norma fejenként ki­lencezer. De raktunk már be többet is. Szikár, egyenletesen hajla­dozó alakjukat nézem, s arra gondolok, hogy reggel hat óra óta dolgoznak, s a fáradtság­nak a legcsekélyebb jelét sem fedeztem föl rajtuk. Pedig a súly, amellyel nap mint nap megbirkóznak, tekintélyes Durván számítva harminchat tonna. Megemelése — még ha apránként is — iszonyú ener­giát fogyaszt. Lehet ezt egyál­talán pótolni? — Kövér ember aligha él meg maguk között — Ne higgye. Ott is van egy — mutatnak a másik oldalra, ahol a vastag téglaporban alig látszanak a téglarakók szilu­ettje. — A Mackó... Kint a legelső téglacsomó- mónál találkoztam a »Mackói­val, polgári nevén Bárány Jó­*-A negyedik ötéves terv során a meliorációs munkák végzésére »(milliard forintot irányoztunk elő, amelynek felhasználása során messzemenően figyelembe vesszük a hatékonyságot, hogy a legkisebb ráfordítással, a leggyor­sabban és leghatékonyabban térüljenek meg a meliorációs beruházások«. (Részlet dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a MEDOSZ központi vezető­ségének tanácskozásán elhangzott előadásából.) A talajjavítás nagy múltra tekinthet vissza hazánkban, hisz Tessedik Sámuel mar mintegy 200 évvel ezelőtt meg­kezdte a szarvasi szikesek sár­gaföld terítését. Mégis e fon­tos munka csak a felszabadu­lás óta folyik jelentős mér­tékben. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztését még ma. is 6,1 millió holdon — a művelt terület 51 százalékán — olyan káros talaj tulajdonságok hát­ráltatják, amelyeknek meg­változtatása csak a talajvéde­lem, talajjavítás útján lehet­séges. Ilyen területekkel saj­nos Somogy is bőven rendel­kezik. E munkát Komárom megye kivételével az egész Dunántúlon a balatonboglári Dunántúli Talajjavító és Ta­lajvédelmi Vállalat végzi. A vállalat tevékenységéről, idei terveiről Eiter Sándor üzem­gazdásszal, Varga Sándor szaktanácsadási ágazatvezető­vel és Tarr István kémiai ága­zatvezetővel beszélgettünk. — Vállalatunk szinte min­den talajjavítási, talajvédelmi eljárással kapcsolatos beruhá­zásokhoz segítséget nyújt. El­vállaljuk a mezőgazdasági üzemek talajvédő gazdálkodá­sának, talajvédelmi és vízren­dezési munkáinak megtervezé­sét és kivitelezését is. 1964 óta szaktanácsadással segítjük a termelőszövetkezeteket és az állami gazdaságokat. Mintegy 280 mezőgazdasági üzemmel állunk üzleti kapcso­latban, az éves előirányzatunk erre az évre 220 millió forint. Ebből a kémiai talajjavítás 40, a talajvédelem 20,8, a víz­rendezés 57,9, az útépítés pedig 55 millió forinttal részesedik. Ezenfelül még jelentős meny- nyiségű bérmunkát is válla­lunk. Az utóbbi években, különö­sen Somogybán, nagy útépíté­si igény jelentkezett. Ezért alakult meg Kaposváron az útépítési iroda, amelynek ha­tásköre Baranya, Tolna és Veszprém megyére is kiter­jed. Útépítési munkáinknak csaknem kétharmada e négy m«~vére jut. Jelentősebb so­mogyi útépítések ebben az évben az Öregláki Állami Gazdaságban, a Nagyatádi Halgazdaságban és Attalán lesznek. Ezek külön-külön is több millió forintos beruhá­zások­6500 holdon terveznek az idén megyénkben kémiai ta­lajjavítást. Ennek jelentős ré­sze, 4500 hold, a Lábodi Ál­lami Gazdaság területe. Ezt í munkát még ebben az évben befejezzük. Jelentős területen végzünk komplex meliorációt is. Most fejeztünk be Szentegáton egy több éves munkát, 60 millió forint értékben. Jelenleg a Lábodi Állami Gazdaságban folyik hasonló méretű komp­lex melioráció. A hároméves vállalkozásból, mely 30—40 millió forint értékű, az idén 13 millió forint értéket aka­runk elvégezni. — Hogyan bírják munka­erővel ezt a gyakran fantasz­tikus méreteket öltő beruhá­zásokat? — Gépesítésre jelentős ösz- szeget fordítunk, tavaly pél­dául 30 millió forintot. Vet­tünk hat szovjet önjáró föld­gyalut — tíz van összesen az országban —, melynek telje­sítménye csak ezer köbméte­rekben mérhető. Egy ilyen gépnek 3 millió forint az éves árbevételi terve. Ezeket az M—1-es és M—7-es út készí­tésénél kívánjuk felhasználni. Ezenkívül tehergépkocsikkal, traktorokkal bővítettük gép­parkunkat. Ha a gépesítés ha­sonló ütemű marad, a jelen­leg foglalkoztatott 1400—1600 fővel elvégezhetjük munkáin­kat. — A talajjavítással szoro­san összefügg az okszerű ta­lajerő-gazdálkodás. Igénylik-e az üzemek az ezzel kapcsola­tos szaktanácsadást a válla­lattól? — Szaktanácsadással huszon­nyolcán foglalkozunk — veszi át a szót Varga Sándor. — Ez vállalati szinten 2 500 000 fo­rintot jelent. A szerződés ér­telmében négy évig dolgozunk egy-egy gazdaságnál. Tavaly 406 600 holdra adtunk taná­csot. Egyre több mezőgazda- sági vezető ismeri fel tevé­kenységünk jelentőségét, és ez örvendetes. A jelentkező igény miatt az idén már a szőlőt es gyümölcsöt termesztő gazdasá­gokat is segítjük. Vizsgála­tainkat az itteni laboratórium­ban végezzük, majd javasla­tot teszünk. Ilyenkor nemcsak s növény, hanem a talaj táp­anyagigényét is figyelembe vesszük. Ezért pontos kilo­grammban megadjuk, hogy egyes műtrágyákból mennyit és milyen arányban kell fel­használni. Ma már a makró tápanyagvizsgálaton kívül egy­re több gazdaság kéri a mik­roelem-vizsgálatok elvégzését. Győri András rézsecskéje, idegrendszere át van itatva ezzel a munkával. Vajon hány épület emelkedett azokból a téglákból, amelyek mind az ő vigyázó szeme, be­gyakorlott mozdulatai irányí­tásával égtek egészséges pi­rossá? zseffel. Arcán vastag csíkok­ban patakzik a verejték, fel­tűrt ingujjából izmos karok bukkannak elő. — Hogy bírja? — Meg se kottyan. Aki tíz ívig bunyózott, mint én, annak bírnia kelL Délután hazame­Javas latok nyomában Kicserélik a tapasztalatokat NEGYVENNEL TÖBB ön­állóan gazdálkodó üzem vagy üzemegység működik Siófokon. A különböző nagyságú és ren­deltetésű vállalatok, intézmé­nyek vezetői leggyakrabban csak tanácskozásokon találkoz­tak, s váltottak néhány szót. Tapasztalataikat inkább csak az üzemen belül hasznosítot­ták. Egymás gondjait nem is­merték eléggé A városi pártértekezleten Fecser Péter, a Siófoki Kő- olajvezeték Vállalat főmérnö­ke azt javasolta: alakítsák meg a városban a gazdasági műszaki klubot, s itt tartsa­nak olyan rendezvényeket, ahol kicserélhetik tapasztalataikat a vezetők, megismerhetik egymás módszereit, s véle­ményt alkothatnak azokról Ez biztosíték lehet, hogy a jó módszerek gyorsan elterjedje­nek, s a közös gondokra együttesen keresnek megol­dást. Megemlítette, hogy vol­tak már ilyen kezdeményezé­sek, néhány vállalatnál meg is valósították a műszakiak rend­szeres tapasztalatcseréjét, a vállalatok között azonban ezt még nem sikerült megtenni. Elmondta azt is, hogy a váro­si pártbizottság elősegíthetné ennek a kapcsolatnak a kiala­kulását. Kezdeményezhetné és koordinálhatná a gazdasági ve­zetők rendszeres találkozását. Mi lett a javaslat sorsa? Ju­hász István, a Siófoki Városi Pártbizottság titkára és Záko- nyi Tamás ipari főelőadó már a megvalósításról számol be. \ Dél- dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat siófoki üzlet- igazgatóságának épületében megtartották az első megbe­szélést. Nem értekezlet volt ez, hanem jól sikerült vitadélután. Itt arról is döntöttek, hogy ne­gyedévenként más-más válla­latnál találkoznak. Legköze­lebb a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat lesz a házigazda. A gazdasági vezetők számos — a szervezéssel kapcsolatos — érdekes és értékes tapaszta­latra tehetnek szert. Az első találkozón ugyanis már kiala­kult a gazdasági vezetők mű­szaki klubja, rendezvényeinek tematikája. A vendéglátó vál­lalat »bemutatkozik«. Ismer­tetik szervezeti felépítését, te­vékenységét, feladatait és módszereit. Ezt követően a legfontosabb gazdasági kérdé­sekről tanácskoznak. Ilyen té­maként jelölték meg például a termelékenység növelésének lehetőségét. Ezen belül foglal­koznak a gazdasági vezetők gyek, szusszanok egyet, elme­gyek a gyerekért az óvodába, s teljesen kilazulok. Ha nem csinálnám, az volna szokatlan. Negyvenhetén dolgoznak itt Kaposváron, a Szigetvári utca végén, a téglagyárban. Egy­szerre 150 ezer darab nyers tégla égetését kezdték meg áp­rilis 5-én. A tűz körbefut — szakaszosan éget, s a téglát is szakaszonként szedik ki. A be­gyújtott láng egészen késő őszig lobog, csak akkor alszik ki, ha a zord idő a nyersgyár­tást lehetetlenné teszi. — Ha minden simán megy. 5—6 millió téglát fogunk ké­szíteni az idén — mondja Torna Ferenc gyárvezető. A gyár Öreg már. A vén- ség csalhatatlan jeleit bárki leolvashatja málló vakolatú, egyenetlen falairól, szúette ge­rendáiról, s a hajdani gőzgép használaton kívüli, avítt kémé­nyéről. Hatvanéves. Az itt dol­gozók zöme se mai gyerek már. Mégis, mi tartja itt őket? Miért végzik nap mint nap ezt az izomfacsaró, kemény mun­kát? — Egyszer felmondtam, és gépkocsivezetőnek mentem áz AKÖV-höz — mondja Kovács Pál. — Mert ehhez is értek — teszi hozzá, s oldalra pillant, mintha zavarná, hogy a tégla­égetésen kívül máshoz is ért. — Aztán nemsokára visz- «zajöttem. Visszajöttem, mert ez a munka számomra az igazi. Itt nem hajtják az embert. Nem noszogat sen­ki. Csak a tűz... Ha ég, lobog, akkor nincs miért haj­tani a téglaégetőt. A munkát meghatározott ütem szerint végezzük, erősebb tüzet nem lehet rakni, de gyengébbet sem. Csak mindig annyit, amennyi a jó téglához kell. Olyan munkahely ez, ahol ma­ga a munka szabja meg, mit és mennyit dolgozzunk. Ezért jöttem vissza! Ez a jó! Csupor Tibor munkamódszereivel, azokkal a gazdasági és emberi tényezők­kel, amelyek befolyással lehet­nek a termelékenységre. A városi pártbizottság fiatal közgazdász ipari főelőadója megszívlelendő javaslatot is tett: elmondta, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem munkagazdaságtani tanszékének előadói szívesen vállalnák egy-egy vita vezeté­sét ilyen alkalmakkor. Ez pe­dig lehetővé tenné, hogy a Sió­fokon működő üzemek, válla­latok vezetői gyakran informá­lódjanak egy-egy új, érdekes módszerről. A SIÓFOKON megvalósított műszaki klub sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maguk az igazgatók, főmérnö­kök és kirendeltségvezetők — sok elfoglaltságuk ellenére — azt kérték, hogy ne negyed­évenként, hanem havonta tart­sák a találkozókat. Ez ugyanis olyan új informálódási lehető­séget jelent számukra, ame­lyet régóta hiányoltak. SOMOGYI NÉPLAP CaStSrtfik, !»7L áprflía 13. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom