Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-14 / 87. szám

Ne csak oklevéllel honorálják a monkát HŰSVÉT KÖZBEN M ájusban Budapesten ren­dezik meg á fiatal mű­szakiak és közgazdá­szok tanácskozását, ezért elő­ször mindenütt helyi FMKT- tanácskozásokat tartanak. A napokban a Kaposvári Villa­mossági Gyár FMKT-tanácsa ült össze az első gyári konfe­renciára, s megvitatta a fiatal műszakiak helyzetét, munká­ját. Az utóbbi években nagyon meggyorsult hazánkban a tech­nikai haladás, s ez igen nagy lehetőséget ad a fiatal műsza­kiaknak, hogy tudásukat, te­hetségüket megmutassák, a fő­iskolákon vagy egyetemeken tanultakat munkahelyükön ka­matoztassák. — Ezzel a tanács­kozással azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok mondják el gondjaikat, problémáikat — hangsúlyozta vitaindító beszé­dében iIt. Sándor Gyula jogta­nácsos. Az utóbbi években megvál­tozott az értelmiség összetéte­le. Egyre több a fiatal szak­ember, ugyanakkor megnőtt a szakemberek iránt az igény is. A legnagyobb probléma azon­ban az, hogy a szakképzett fi­atalokat nem megfelelő munkakörben alkalmazzák, nem támoszkodnak kellőkép­pen a munkájukra. Olyan in­dokokat hoz fel ilyenkor a gaz­dasági vezetőség, hogy az egye­temen csak elméleti szempont­ból kaptak megfelelő képzést, gyakorlatban pedig semmit. Addig, amíg kellő gyakorlatot nem szereznek az üzemben vagy a gyárban, csak másod­vagy harmadrendű feladatok­kal bízzák meg őket. Nem kap­nak felelősségteljes munkát. S az eredmény — a fiatal mér­Tíssezer üveg kölni, ezer kiló sonka Telt ház a Kapósban és az Európa szállóban A részegek között egy fiatal! Nem lenne teljes a húsvéti ünnepekről nyújtott képünk, ha néhány adatot nem ismer­tetnénk. — A karácsonyinál nagyobb volt a forgalmunk, naponta 50—60 000 forint bevételt ér­tünk el — tájékoztattak az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállat kaposvári boltjában. Sokan vittek karikagyűrűt, vásároltak ajánrdéknak kar­órát, gázon gyújtót. ■— A tavaly húsvéti forga­lom dupláját, 200 000 forint bevételt értünk el az ünnepek előtti héten — közölték az Opera illatszerboltban. Szom­baton például 975 vevőt szol­gáltak ki, a héten eladtak 10 000 üveg kölnit, nagyon sok rúzst, manikűrkészletet és más ajándékot Nemcsak az ajándékot áru­sító üzletek, hanem az élelmi­szerboltok is nagy forgalmat bonyolítottak le. Elég erre egyetlen példa: a kaposvári 301-es Széchenyi téri élelmi­szerüzlet az ünnep előtti na­pon 150 000 forintot árult. A héten csak ebből az üzletből 5000 palack bort, 1200 palack szeszes italt és 1000 kiló son­kát vittek el a vevők. Húsvétkor a kellemes idő hatására minrtegy 20 000 em­ber látogatott el a Balatonra. Siófok és Balatonföldvár kö­zött valósággal összefüggő géukocsioszlop haladt, és Sió­fokon igen nagy feladatot je­lentett a 7-es útról letérni vagy arra rákanyarodni. Az Európa és a Hungária szálló zsúfolásig megtelt, sok vendég volt a foki-hegyi Tou­ring Hotelban is. Elsősorban hazai kirándulók, de volt köz­tük osztrák, német, olasz és jugoszláv kiránduló is. Az Európa étterme a két nap alatt 80 000, a Csárdás étte­rem 50 000, a siófoki és a fo- nyódi Delta pedig 40 000, illet­ve 50 000 forint forgalmat ért el. A kaposvári szórakozóhe­lyek is zsúfoltak voltak a hús­véti ünnepek alatt. A Kapos étteremben, a presszóban, a bistróban és a bárban az ünnepek alatti bevétel elérte a 150 000 forintot, a Corsó presszóban 42 000 forint bevé­tellel zárták az ünnepeket, egyebek között 15 000 darab süteményt adtak el. ‘Az Édes­ke bistróban is 10 000-nél több sütemény fogyott' el. A Sza­badság parki étteremre a csa­ládias hangulat volt a jellem­ző, a 30 000 forintos bevétel 40 százaléka ételből szárma­zott. A Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme a tavalyinál mintegy 25 százalékkal több süteményt készített az ünne­pekre, az utolsó napokban 100 000 forint értékű nyers­anyagot dolgoztak fel. Sajnos, az ünnepek króni­kájához tartozik a túlzott mértékű italozás is. A baleseti osztályra az ünnepnapokon sok ittas sérültet szállítottak be. A kórházi kijózanítójába, a férfi idegosztályra a felnőttek mellett egy fiatal fiút is bevitt a men­tő. Nem locsolás közben itta le magát — úgy látszik megfo­gadták ezt a felhívást a le­ányos mamák, s nem kínálták itallal a kiskorú locsolókat —, hanem még szombaton este a Kapos mellékhelyiségében esett össze, innen szállították el a mentők. Az orvosi véle­mény szerint jócskán felöntött a garatra de másnap már- ha­zamehetett a kórházból. nokok és közgazdászok egyik munkahelyről a másikra való vándorlása egyre erősebb. A fiatalok továbbképzése sincs kellőképpen megoldva. Felül kellene vizsgálniuk a vállalatoknak, hogy a fiatalok valóban olyan munkakörben dolgoznak-e, amelyik a kép­zettségüknek megfelel. A vitaindító beszédben fel­merült az is, hogy a fiatalok nem akarnak vidékre menni, inkább a fővárosban marad­nak, pedig ott van a legna­gyobb »szakember-telítettség« így más munkakörben helyez­kednek el. Ezután a fiatalok vették át a szót. Csak néhány probléma, mely Igen nagy vitát váltott ki körükben: Nem értenek egyet azzal, hogy az egyetem befejezése után a hathónapos gyakorlati időt egy munkaterületen tölt­sék el, hisz így csak a gyár egyik szűk munkaterületét is­merik meg, s ha később más területen probléma adódik, nem tudnak megfelelő segítsé­get adni. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa önkén­tes társadalmi szervezet, de minden eiővel igyekezni kell, hogy a fiatal műszakiak, köz­gazdászok, technikusok érde­keit védje. Az egyik feladata lenne lehetőséget teremteni a fiataloknak arra, hogy bizo­nyítsanak. Hogyan? Mindazok a fiatalok, akik úgy érzik, hogy többet tudnának nyújtani, mint amennyit jelenlegi mun­kakörük megenged, aktívan kapcsolódjanak be az FMKT munkájába, amelynek felada­ta, hogy a gyár által fölvetett problémákat megoldja. Ez szá­mukra hasznos, hisz bővül is­meretük. szakmai tudásuk, s alkalmuk is nyílik a bizonyí­tásra. Szeretnénk, ha a beadott, újításokat a vállalat alkalmaz­ná is. Ne csak oklevéllel hono­ráljanak bennünket — mond­ják. A gyári FMKT-konferen- cia hasznos volt. A másik cél­ja az lett volna még, hogy a villamossági gyár fiataljai megismerkedjenek a DÉDÁSZ és a Somogy-megyei Finom- mechanikai és Gépjavító Vál­lalat FMKT-munkájával. A két vállalat fiataljait meghív­ták a konferenciára — s nem mentek el. A fiatalok ugyan­akkor hiányolták, hogy a vá­rosi KISZ-bizottság sem kép­viseltette magát. A tanácskozás utolsó moz­zanataként Szondi Ist­ván, a gyár KISZ-bi- zottságának titkára és dr. Ko­csis Károly, az SZMT közgaz­dasági bizottság vezetője Orosz Lászlónak, Vitkai Sándornak, Domonkos Andrásnak, Györkő Máriának és Csűri Vilmosnak átadta a KISZ kb és a SZOT Kiváló mérnök és Kiváló köz­gazdász elismerő oklevelet és a vele járó pénzjutalmat — amelyet szakdolgozataikkal ér­demeltek ki! Gyeriyás László Egy somogyi öregasszony­tól! hallottam a dalt — nem szívesen nevezem népdalnak —, arról a frontharcosról szól, aki »katonáéktól« ballag ha­zafelé, a torkában ver a szí­ve, érzi a húsvéti sonka illa­tát is, és megáll a régi ablak alatt, beles. Látja, hogy he­lyét az asztalnál, jogait és gondjait a portán már más valaki foglalta le. Megfordul a kaputól, megrántja magán a gyűrött katonakabátot, és megy tovább ... Ballada ez, a valóság szomorújátéka. Húsvétkor ilyesmire nem­igen emlékezik az ember, hús­vétkor senki nem altar ünnep­rontó lenni, húsvétkor a falu barkás és kiscsibés ünnepei­ben szétárad a napfény és a jóllakott boldogság. A húsvét tiszta, gyereknevetős, nyuszi­fészkes örömeit nem szabad megrontani. A városi ember is áradó nosztalgiával gondol a szőlő szépen metszett so­raira, a »szentűt sunkára«, és reggel buszra rakja a famí­liát, irány a falusi zöld. Ta­lán éppen ezért nem is so­kan hallották húsvét másnap­jának reggelén a rádió riport­ját Hegedűs Tiborról, aki egy volt a fáradt, borostás hazaté­rő katonák közül, aki csukott ajtókra talált, aztán az or­szágutak padonalvó, rongyos vándora lett... Nem volt ün­neprontó mégsem a rádió. El­lenkezőleg. A sok rigmust idéző hímestojás-romantika — egyébként nagyon szép ro­mantika — mellé megidézett •napjainkból meg a múlttól egy darab kegyetlen valósá­got. Dehát ki felel a Hegedűs Tiborokért? Az asszony! hűség vagy in­kább hűtlenség nehezen von­ható a történelem vádlottjai­nak padjára, ráadásul az ösz- szekényszerített házasságok­nak igazi mérlegei voltak a háborús évek. A mából visz- szatekintve, amikor már anek­doták, vagy nevezzük nevén: viccek kísérik a hazatérő ka­tona emlékét, nagyon is egy­szerűnek látszik így ítélni. De hogyan mondja Madách az asszonyi hűtlenségről? »Bűne a koré, mely szülte őt«. Ki felel tehát a Hegedűs Ti­borokért? Olyan áldozatok ók, csonka felkiáltójelek minden­napjainkban, akiknek igazi fe­lelősét már felelősségre vonta a történelem. Azokat a bűnö­söket, akik bokrétás sorozás­ra, Don-menti határvédésre szédítették, vezényelték az embereket. Azokat, akik elő­ször jámbor hordószónok ké­pében és választékos kortes­fogásokon keresztül megtaní­tották borjújámborsággal bó­lintani az embereket. Akik miatt lövészárokban álmodtak a húsvéti csibékről. .. És rendben, is van, kerek egész a történelem! Becsuk­hatjuk a könyvet, pontot te­hetünk a sorok végére, mind­ez a múlt. A régi uralkodó osztály sallangjaival és slepp- jével lelépett a porondról, nem is érdemes említeni már. Tehát rendben vagyunk a múlttal? Akkor miért talál­juk meg az utcasarkon az egykori frontkatonát, aki az­előtt békés, dolgos ember volt? Különös dolog a felelősség. Az utókor felelőssége. . Mert felelhet-e a fiú az apa sor­sáért? Felelhetünk-e most a csalódottakért, a kizártakkért. Kötelesség. Egy egész kórház bizonyította segítségével... És nemcsak társadalmi, hanem egyéni felelősség is. (Tegyük hozzá a kényelmesek ked­véért, a társadalmi felelősség is csak egyének által való­sulhat meg.) Biztosan maradt a húsvét örömei között hely a felismerésnek is — az osztály, amelytől átvettük a hatalmat, megoldatlan és általa terem­tett gondok egész sorát örökí­tette ránk. És orvosolni köte­lesség. Nemcsak a társadalom pénzén, a kórházi ágyon, ha­nem az egykor bezárt ajtajú portán is. Tröszt Tibor Leány az ülés alatt Megnyitás óta félmillió utas Lakodalomba, szórakozni jönnek — A szezonban havonta 50 000 embert várnak Csendes, szinte elhagyatott a barcsi Dráva-híd környéke. A sorompók mindkét oldalon leeresztve, a szolgálatban levő fiatal határőr — egyéb híján — a kilátásban, a ragyogó ta­vaszi napfényben fürdő Drá­vában gyönyörködik. — Most viszonylag még ke­vés az utas és a munkánk is, de számítunk arra, hogy ha­marosan lélegzetvételnyi szü­netünk sem lesz majd. Csúcsforgalom: megnyitáskor Németh József főtiszt, az át­kelőhely parancsnokának sza­vait idéztem, akivel a május 1-én kétéves fennállását ün­neplő Dráva-híd forgalmáról, a hazánkba érkező, illetve in­nen távozó utasok számáról beszélgetünk. — A legnagyobb forgalmat a megnyitás napján, 1969. má­jus 1-én értük el. huszonnégy óra alatt 5000 ember lépte át az országhatárt. Közben is volt olyan nap, hogy 4000 em­ber okmányait vizsgáltuk fe­lül, S mint szavaiból megtudom, ezek turisták, rokonlátogatás­ra utazók, érkezők, névnapra, disznótorra menők — jövők, sokan keresik a szórakozást a határ másik oldalán. Az át­kelők többsége jugoszláv, őket a magyarok követik, aztán szovjetek, lengyelek, csehek egyre több az olasz, s mind gyakrabban jönnek-mennek üzletemberek, használják ki a kishatármenti forgalom lehe­tőségeit. Autóbusszal — lakodalomba Átugrom Viroviticára (Verőcére),' megköszöntöm a sógort...! Ma ez éppen olyan divattá vált Barcson és környékén, mint amennyire elterjedt Ju­goszláviában is, hogy a csa­ládi események kapcsán sze­mélyesen mondják el jókíván­ságaikat. Februárban például a Caz- ma Trans külön autóbusza hozta Barcsra azokat a Ju­goszláviában élő hozzátartozó­kat, akiket lakodalomba hív­tak meg. A híd megnyitása óta leg­alább tíz alkalommal jártak szomszédunknál a barcsi nép­zenészek, akiknek muzsikáját odaát is nagyon kedvelik. Heti három-négy alkalom­mal pedig mindkét oldalra ha­talmas tehergépkocsik viszik és hozák — még Székesfehér­várról is — a kishatármenti csereforgalom alapján a kü­lönböző árukat. Aztán művészeti és sport­együttesek járnak kölcsö- sen egymáshoz. Ai „Ascona 16“ utasa Márciusban történt... Nyugatnémet rendszámú »Ascona 16« márkájú gépko­csi kanyarodik az átkelőhely­hez. Vezetője, Oberthanner Guidó Anton NSZK-állampol- gár március elején érvényes útlevéllel Hegyeshalomnál ér­kezett hazánkba. Lejárt az itt- tartózkodás ideje, s Jugoszlá­vián keresztül kívánt távozni. Az tűnt fel, hogy a kocsi­ban és néhány bőröndben szo­katlanul nagy mennyiségű és már használt női ruhát talál­tak. A hátsó ülés alatt pedig kétrét görnyedve egy fiatal leányt, a berlini Gerlinde Schroovolót. Ö repülőgéppel jött az NDK-ból hazánkba, Budapesten találkoztak, s Oberthanner titokban akarta őt hazánkból Jugoszlávián át az NSZK-ba csempészni. Rajtavesztettek. . Lopott útlevéllel Hergott Jóska tavaszt érez simogató, könnyű sze­lek leparancsolták a ballont, a zakót. Mérgü­ket kilúgozta a verőfényes áp­rilisi napsugár. Kis füvek nyújtóztatták derekukat, vé­kony facsemeték álltak suda- rasodásra készen, s az ormót­lan törzsű fák kérgéből is friss lé csurrant. A parkban sétált, hancuro- zott a kisváros apraja-nagyja. Kártyalapok surrogtak az élénk színekre mázolt pado­kon, fiatal párok beszélgettek meghitten, csak egymásnak. A szobor mögötti pázsiton sihe- der fiúk tartottak erőpróbát. Vadul, fújva gyömöszölték egymást, kirobbanó, fiatalos erővel. Fáradhatatlanul. A pezsgő, virágillatot hozó, kibomló színorgiájú, tomboló tavaszban az erekben magas­ra szökken a vér, a gondolat­ban a téli szürke tunyaság helyét elfoglalja a tenni aka­rás. Valamit tenni minden áron! Valamit, ami a löttyedt, bepudvásodott izmokat meg­mozgatja, új nedveket pumpál a test minden kis részecskéjé­be. Cselekedni tisztán, a pusz­ta emberi tenni akar 's vágya által diktálva. — Holnap — mondta egy hajlott hátú bá­csika, aki megszállott tv-ra­jongó volt s a karácsonyi ün­nepek alatt egy teljes hétig csak az ablakból látta az eget, és a kinti világot —, hol­nap még egyszer elsétálok a L ipicára. A Lipica kicsiny puszta volt a városka mellett, itt tanult meg valamikor régen járni, s először a világra csodálkozni a bácsika. — Elmegyek. Még egyszer körülnézek ott, Hogy miért, azt maga sem tudta. Húzta, vonzotta vala­mi már évek óta, s a szürke kisvárosi hétköznapok egy­másra torlódó halmából most mindennél erősebben előbuk­kant ez a sóvár vágy. Hergott Jóska is ott ült az egyik pádon. Sűrűn hunyor­gott, mert vörös szemhéjait bántották a sugarak. Jóskát szinte mindenki ismerte a városkában. Tudták róla, hogy országos nevű birkózó volt, aki az olimpián is járt. Erejét, ügyességét valamikor félve emlegették az embe­rek. Később aztán másról kezdtek suttogni. Jóska neve mérhetetlen mennyiségű sö­röskriglikkel, rumosüvegek­kel fonódott össze. Menet­rendszerűen ordítozta végig éjjelenként a kihalt utcákat, rekedt, csukló »őzt a hergott- jaitóln rezegtek az ablakok. Akkor ragadt rá, maradt rajt a csúfnév, igazi nevét talán már ő is rég elfelej­tette. Mert Hergott Jóska öreglegény volt. Alkoholtól püffedt, zömök alakja hoz- zártartozott a környékhez. Indulatai lecsendesedtek, az ital iránti szenvedélye ma­radt. Idős, töpörödött édes­anyjával élt, hogy miből és hogyan, azt senki nem tudta. Jóska a srácokat figyelte, s lapos, csomós hajjal kere­tezett homlokát ráncolta. Bent motoszkált valami, meg­foghatatlanul, homályosan. Nézte a suhancok rugalma­san dagadó izomzatát, a má­sodpercek töredékével sem mérhető fürgeségét. Látta az örömtől csillogó szempárokat, melyekben igazi élmény vib­rált; győzelemérzet és re- vansvágy. Jóska belsejében kavarogni kezdett minden. Talán emlék, tálán gondolat, de lehet, hogy más. Felállt, bizonytalanul meg- megállva lépett közelebb. — Nem így kell azt — mondta jellegzetes rekedt, fel-fel- csukló hangján. — Kulcsold szorosabbra a testét! A srácok nevettek rajta. — Ni, a Hergott Jóska! — rikkantott az egyik. — Her­gott menedzser lett — rö­högtek a többiek. Jóska bambán nézte őket. Kezeit nadrágzsebébe süly- lyesztve hintázott sarkain. Maga sem tudta hogyan, de kicsúsztak száján a szavalt: — Tanulhatnátok tőlem... csak egy menetet. A kamaszok elhallgatták. Hergott Jóska mégiscsak fo­galom volt. S nem is akár­milyen. Aztán egy vigyorgó, mitesszeres, jókötésű srác odavakkantotta: — Gyere! Jóska félig öntudatlanul lépett előre. Réges-régi for­ró izgalmak remegteg végig testén. Kinyújtotta karját, s ösztönös mozdulattal állt bir­kózó állásba. Ám a fiú meg­ragadta, szorítása szinte fájt, s a zömök test repült a le­vegőben, és a gyenge fűre huppant. Ellenfele gyúrta, gyömöszölte, inas marokkal, szabálytalanul. Jóska érezte a fiú kirobbanó erejét, gyor­saságát, de nem tudta elhin­ni, hogy ő gyenge, s nem bír vele. A helyzet szokatlan, ria- dalomkeltő volt. Gyökeresen ellenkezett várakozásaival. A fiú fejét szorította, de az könnyedén bújt ki karjai kö­zül. Fölötte érezte a kirob­banni készülő nevetést. S tudta, hogy az kíméletlen lesz. A fiú elengedte. Felállt. Homlokán lassan szivárgott a vér, lehorzsolta valami ka­vics, amikor ellenfele maga alá gyűrte. Erősen lihegett, asztmásán, hörögve. — Ez így nem jó — nyögte. — Ez nul­la — motyogta, amikor a diadalmasan mgyorgó arcok­ra nézett. — Kétszer is nyúj­tottam a kezem, nem vetted észre. Sosem leszel te bir­kózó. Eh... Eloldalgott. Alig hallotta a gúnyos füttykoncertet, ami a háta mögött vijjogott. Csupor Tibor Mint ahogyan rajtavesztett az a jugoszláv bűnöző is, aki bűncselekményei következ­ményének, a felelősségrevonás elől szeretett volna hazánkba szökni. Útlevele az ellenőrzésnél azonban gyanúsnak tűnt. A tüzetesebb vizsgálat kimutat­ta, hogy a bűnöző vegyi eljá­rással eltüntette a régi adato­kat, és a magáét hamisította bele. — Egy barátomtól loptam az útlevelet.. . Magyarországra, s innen Ausztriába akartam szökni hát nem ígytörtént.. Valóban, mert haladéktala­nul visszaadták a jugoszláv hatóságoknak, hogy az eljá­rást — most már tiltott határ- átlépési kísérlettel és ok­mányhamisítással súlyosbítva — lefolytathassák ellene. — Szerencsére nem ez a jel­lemző. Az utasok többsége tiszteletben tartja a törvénye­ket, a vámelőírásokat — mondja Németh József pa­rancsnok. Mindenesetre a két példa is jelzi: egyetlen utasnak sem szabad megsértődnie, ha az átkelőhelyen dolgozók udva­riasan, de határozottan hajtó ják végre feladataikat! ßzalai László SOMOGYI NfiPbAP Szerda. 19TL április 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom