Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-11 / 86. szám
A demokratizmus: jog és kötelesség N |emrég az egyik autóbuszon egy — mint a beszélgetésből kiderült — állami gazdasági dolgozó arról panaszkodott a társának, hogy a csökkent arányú nyereségrészesedés miatt nemcsak a vezetőt, hanem az egész kollektívát elmarasztalta a szak- szervezeti kiküldött. — Akkor felálltam — emelte föl a hangját —, és megmondtam: arra nincs időnk, hogy beleszóljunk a főnökök dolgába. Meg aztán tudásunk sincs hozzá, az az igazság. A megjegyzést hallva, hirte len felidéződött bennem egy hónapokkal ezelőtt lejegyzett üzemvezetői vélemény. A fiatal, kitűnő szakemberként ismert mérnök vezető — hadd tegyem hozzá: fehér asztal mellett — »-kötelező rossznak«, »politikai divatnak« ítélte meg a demokratizmust, amelynek érvényesítésekor a dolgozók legtöbbször csak saját, egyéni dolgaikkal hozakodnak elő. vagy legföljebb kiragadnak valamit a környezetükből, és azt nagyítják fel. Arra nem képesek, hogy meglássák a mélyebb összefüggéseket. íme, a demokratizmus két oldala. Egyiken az »egyszerű dolgozó«, aki sok mindent észrevesz ugyan maga körül, társainak dohogva el is mondja, de nem tartja magát alkalmasnak a nyílt beleszólásra. A másikon pedig a demokratizmust elkerülhetetlen akadálynak ítélő vezető, aki a szakvezetők véleményén kívül nem igényel egyéb, a szélesebb rétegek részéről megfogalmazott bíráló, javító szándékú megjegyzést, javaslatot. Vajon igaz-e, hogy a munkapad, a futószalag mellett vagy a traktoron ülve, netán gyalogmunkát végezve nem lehet beleszólni a munkahely irányításába? Esetek, tények sora bizonyítja, hogy az elkötelezettséget vállaló, felelősséget érző dolgozó eredményesen vehet részt üzeme, gazdasága, intézménye vezetésében. Az utóbbin természetesen nem azt értem, hogy a fölöttese helyett oldjon meg akár csak részfeladatokat is, vagy dolgozzon ki terveket a termelés átszervezésére, a munkahely fejlesztésére. Ez a gazdasági és politikai vezetőség dolga. Azt azonban mindenképpen el lehet várni, hogy mindenki éljen a beleszólás lehetőségével. Azzal, hogy szóvá tegye a körülötte tapasztalt visszás jelenségeket, elmondja bármily egyszerűnek és jelentéktelennek is tűnő ötletét, javaslatát a munka jobb megszervezésére vagy a szociális jellegű gondók megoldására. Ez mindenkinek intézményesen biztosított lehetőségei Vele élni bármely szintű munkakörben dolgozónak elidegeníthetetlen joga, amelynek gyakorlása egyúttal társadalmunk lényegéből fakadó kötelessége is. Hogy ehhez mind több tudásra, megalapozott világnézetre, széleskörű politikai, általános és szakmai tájékozottságra van szükség? Senki sem tagadja. A beleszólás jogával ki-ki annál eredményesebben él, minél magasabb képzettséggel és az összefüggések meglátásának képességével rendelkezik. Az ismeretek bővülése egyik jelentős feltétele tehát a demokratizmus kibontakozásának — természetesen az erőfeszítésre kész elkötelezettséggel párosulva. A másik — talán még fontosabb körülmény — olyan munkahelyi légkör kialakítása amelyben nem »politikai divatból«, formaságból igénylik a vezetők a dolgozók őszinte véleménynyilvánítását, hanem azért, mert szükségesnek tartják. Az a vezető, aki nem tartja fontosnak a még oly aprónak látszó hibák, említésre alig méltó rendellenességek, jelentéktelennek tűnő ötletek, javaslatok felszínre kerülését nem jut az általa vezetett terület ellentmondásosságában egységes képéhez. Az apró mozaikok nélkülözhetetlenek az egészhez. Ha ezt nem tartja szem előtt a vezető, nemcsak a dolgozók, az egész kollektíva látja kárát, hanem előbb-utóbb önmaga is talaját veszti. Az a vezető cselekszik tehát helyesen, aki nemcsak igényli, hanem ösztönzi is a demokratizmus különböző formákban való megvalósulását. Aki felismeri, hogy a munkahely a pártszervezetével, tömegszervezeteivel brigádmozgalmával a dolgozók politikai aktivitásának kitűnő iskolája, az emberek sokoldalú fejlődésének, önmaguk kifejtésének egyik legfontosabb területe. $ Fiatalok patrónusa AZ ISKOLA szomszédságágában áll a kis ház Balaton- földváran. Itt él — ebben a házban és a megyében huszonkét éve Bertalan Ferenc, az általános iskola igazgató- helyettese, a fiatalok patrónusa. Ha életkorát nézzük, már nem fiatal, de lélekben együtt érez tanítványaival, a fiatalokkal, kiknek gondolkodásmódját már több év óta formálja. A politikai oktatást 1962- ben kezdte meg, amikor beiratkozott a Marxista—Leninista Esti Egyetemre. Amit akitor kezdett el tanulni, másnap továbbadta tanítványainak. Lassan, akadozva beszél, a kezdeti nehézségekről, amikor állandóan vándorolni kellett a fiatalokkal, egyik épületből a másikba. Nem volt a KISZ-fiataloknak olyan helyiségük, ahol a foglalkozásokat megtarthatták volna. — Huszonnyolcán járnak el rendszeresen az előadásokra. — mondja, s az eredmény igen biztató. Nincs annál nagyobb öröm, amikor az ember látja, hogy munkája eredményes. Minden érdekli a fiatalokat, ami a világban vagy szőkébb hazájukban történik. Egy-egy előadás sokszor a késő éjszakába nyúlt. Látszott rajtuk, hogy érdekli őket a X. pártkongresszus állásfoglalása, s mindezt életükre, munkahelyükre lebontva megtárgyalták. Több példát elmondtak azzal kapcsolatban, hogy a vállalat nem veszi jó néven, ha tovább akarnak tanulni, még akkor sem, ha hasznos lenne a vállalatnak is. Megbeszéltük, hogy ml az, amiben nekik van igazuk, s miben kell a vállalatnak változtatnia. Ilyenkor sokszor órákig tartó heves viták alakultak ki. Nehéz egy pedagógus helyzete falun, főleg akkor, amikor a politikai oktatást vezeti, hiszen a fiatalok többsége az általános iskola elvégzése után nem marad otthon. Így a falusi KISZ-alapszervezet is gyengül, a kis létszámú gárda pedig szétszéled. Ezért van szükség arra, hogy valaki felkarolja őket, segítse munkájukat. Tavaly beneveztek a »Virágos Balatonért« — mozgalomba, s az eredmény — elsők lettek. Az alapszervezet egy magnót kapott jutalmul. A régi pártszékházban helyiséget kaptak a fiatalok, s már be is költözhettek, nekiálltak egy új klub kialakításának. Hogy mindez sikerrel fog-e járni? Ez már tőlük függ. AZ IDŐ, amelyet eddig velük töltött, őt is fiatallá tette- Tudásával, akaraterejével egy kis közösséget tartott életben, és segítette őket az eredmények elérésében. Munkájának elismeréseképpen április 4-én KISZ Érdeméremmel tüntették ki. Gycctyás László ikszor hangoztatjuk: nem mindegy, hogy egy dolgozó miként érzi magát a munkahelyi közösségben. Magáénak vallja-e üzemét, törődik-e gondjaival, vagy csupán kenyérkereseti lehetőségnek tekinti, és néhány forinttal magasabb Jövedelemtől csábítva az első alkalommal elhagyja. Elsősorban a vezetői székből lehet és kell elősegíteni, hogy a dolgozók a beleszólás jogát gyakorolva mindjobban sajátjuknak érezzék munkahelyüket. Ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy lakóhelyük, tágabb környezetük közéletére Is jobban odafigyeljenek, abban mind bátrabban, növekvő felelősséggel és aktivitással vegyenek részt Paál László Út a csillagok felé Jurij Gagarin űrrepülésének 10. évfordulójára nemcsak népünk, hanem az egész emberiség eredményének tekintjük. Ezt az eredményt örömmel állítjuk minden nép szolgálatába, a haladás, az emberiség boldogsága és jóléte szolgálatába«. Az, egyetemesség természetesen nem áll ellentétben azzal, hogy az első űrhajós szovjet ember volt. Szinte szimbólumnak is tekinthetjük, hogy azok törtek elsőként utat a csillagok felé, akik 1917 októberében itt a Földön is először mutatták meg példájukkal a követendő utat. Büszkék lehetünk arra, hogy ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelynek életében megkezdődött az űrhajózás, S külön jogos büszkeség tölthet el bennünket, hogy ahhoz a szocialista táborhoz tartozunk, amely kiröpítette az első űrhajóst a világűrbe és biz- . .is: tóttá sikeres visszatérését. A Szovjetunió békeszózata a nagyszerű emberi értelemre hivatkozott, amikor megállapította, hogy a tudomány és a technika fejlődése korlátlan 'ehetőségeket nyit meg a természet erőinek leigázása és az ember javára való felhasználása előtt, de ehhez mindenekelőtt a békét kell biztosítani. Az első űrrepülés tizedik évfordulóján szeretettel köszöntjük azokat, akik megajándékozták az emberiséget a világtörténelmi jelentőségű tudományos győzelemmel, s elindították az embert a csillagok felé. Jurij Gagarin bronzszobra. A moszkvai Gagarin téren állítják majd feL 1961. április 12-én, a kora délelőtti órákban rendkívüli TASZSZ közleményt sugároztak a világ hírszolgálati irodái, ádióállomásai: a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Vosztok (Kelet) izputnyik űrhajót, amely a vi- ágon elsőként szállított embert az űrbe. Az űrhajó pilótája Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet repülőőrnagy volt. Évezredek álma valósult meg ezzel az első űrutazással. Az ember elhagyta a Földet és kitört a világűrbe. Oagarin neve és mindazoké, akik ennek a nagyszerű tettnek részesei voltak bekerült az emberiség történelmének legfényesebb lapjaira. Megkezdődött az ember űrrepülésének korszaka. S ha azóta már újabb, talán látványosabb eredmények is születtek, az ember Holdra lépésétől a Lunahodig, a Marsra ás a Vénuszra küldött műholdakig, az elsőség dicsősége visszavonhatatlanul a Vosztok tíz év előtti utazásához fűződik. Van ebben az eseményben valami egyetemes. A Szovjetuniónak e nagy napon a világ népeihez és kormányaihoz intézett békeszózata éppen ezt emelte ki: »A világűr meghódításában elért győzelmeket Biztatás levélben A párttitkár elvette a borítékot az íróasztaláról, kivett belőle egy tagfelvételi kérelmet és egy levelet. — Ez a fiatalember nemrégen szerelt le, még nem ismerjük annyira. Irtunk oda, ahol szolgált, s nézze milyen szép ajánlást küldtek róla. Ha tovább maradt volna, akkor ott is fölveszik a pártba. Az egyik ajánlója a KlSZ-szsrve- zet taggyűlése lesz az üzemben. Jó érzéssel hallgattam Nagy Józsefnek, a tejipari vállalat párttitkárának a szavait, mert eszembe jutott az a tanácskozás, amelyen szóba került, mennyi fiatal »elkallódhat«, aki alkalmas lenne párttagnak. A fent említett gyakorlat csak dicsérendő, hiszen a honvédség és a tejipari vállalat véleményének, tapasztalatának egybevetése után fiatal erővel gyarapszik a pártszervezet Sok fiatal vándorol például városból a községbe, onnan a városba. Van, aki tanulni megy el, a másik bejáró dolgozó, a harmadik katonai szolgálat' idejét tölti. Nagyon fontos, hogy ne kallódjanak el a párttagságra alkalmas fiatalok a leszerelés, a főiskola, a felsőfokú technikum elvégzése után, számítsák be az ottani .elytállásukat, magatartásukat Néhány pozitív példát a tej- pari vállalatnál hallotton kívül is ismerek. A tanítóképző Intézet levelet írt a községi Pártszervezetnek, s a figyelmébe ajánlotta volt hallgatóját. Ugyanezt a módszert alkalmazta a felsőfokú mezőgazda- sági technikum is. A kaposvári járásból például nagyon sok fiatal tanul a technikumban, azért ajánlották, a kaposvári iárási KISZ-bizottság figyelmébe őket. S biztosan érdemes rajtuk tartania a szemét, hiszen statisztikák bizonyítják, hogy a technikumból kikerülő hallgatók egyharmada a munkahelyén párttag lett A jövőt illetően valóban hasznos az ilyen együttműködés, ha a hadseregből, az iskolából kikerülő fiatalok ügyében levelet (mák. S ha az új helyen ebben a szellemben foglalkoznak velük, akkor hamarosan párttaggá válhatnak. Senki se sajnálja a fáradságot, ha Ilyen fiatalok kommunistává nevelését elősegítheti, 3ok fiatal ügyén lendíthet a baráti azó az elismerő levél. L G. Előítéletek hálójában »... vissza kell szomorodnom újra meg újra kiégett múltba, kopott emlékeimbe.« (Bari Károly: Kínom indított útnak) Részletek egy levélből: »Tizenkét éve, hogy a putrit otthagyva beköltöztem Szennára, szoba-konyhás lakásomba. Négy gyermekem van, három iskolás korú, egy pedig kisebb. Összezsúfolva szorongunk saját erőnkből épített háromszor három méteres kis szobánkban: a legnagyobb gyerekünk a szomszédban, nagyanyjánál kénytelen aludni. Szeretnénk még egy szobát hozzáépíteni a lakáshoz. Kértem a Szennai Községi Tanács Végrehajtó Bizottságát, hogy szíveskedjenek bontásból eredő, használt épületanyaggal rajtunk segíteni. Kérelmem beadására választ nem kaptam. A lebontásra ítélt szennai tanácsház bontási munkáit kiadták harmados elvégzésre. Jelentkeztem, hogy családommal és rokonságommal összefogva én is részt vegyek a munkában, de elutasítottak. így a bontást olyan emberek végzik, akik anyagilag erre nincsenek rászorulva...« Orsós Józseftk házáig földút vezet. Vigasztalanul esik az eső. Vakolatlan épületbe vezet a gazda. Magas, nehezen lélegző férfi. A falak hófehérre meszeltek, szögeken képek lógnak: a gyerekek portréi. Vékony, széparcú fiatalasszony kínál hellyel az egyik ágyon. »Sajnos csak ágy fér be. De az egyiket így is ki kell az udvarra tenni. Napközben ne foglaljon el helyet« Aztán Orsós József kezd beszélni : — Rokkantsági nyugdíjban vagyok fiatalon. A Pamutfonóipari Vállalatnál dolgoztam valamikor. Régen. Mert már több éve, hogy a nyugdíjasok kenyerét eszem. A magasépítőkhöz járok be negyednaponként éjjeliőrnek. A nyugdíj, a családi pótlék meg az éjjeliőrködés ad havonta 1428 forintot. A feleségem sem tud dolgozni: a gyerekek még kicsik. így aztán bizony elég nehéz. Hiszen néha a legnagyobb, aki tizenhárom éves már, azt mondja: »Apa! Én nem járhatok foltos ruhában a társak közé.« Igaza van. Kaposvárra járnak iskolába, oda csak nem engedhetem el akárhogyan! A tudás nagy dolog, meg kell érte harcolni. Néhány évvel ezelőtt engem is megtanítottak írni, olvasni az esti iskolában, így hát tudom. Nagyon szerettem volna, ha a tanácson beosztottak volna bontásra. De hiába mentem.,. A szennai tanács most már kies épületében beszélgetünk Karancz János vb-elnökkel. Kinn az udvaron emberek rakják Zetorra a berendezési tárgyakat. — Rosszkor jött —• Előzményei is voltak, hogy Orsós József nem kapott bontási munkát. A melléképületet cigányok bontották le, s nagyon elhúzódott a munka. Nekem kellett még járművet Bólintok. Az ügy, amelyben jöttem, azonban időt, figyelmet igényel. is szereznem, hogy elhordják az anyagot. S egyszer régebben is megjártam én már cigányokkal. Egyszer meg engedélyt adtam, hogy a nem használt disznóólát elviovék. Még aznap ideállítottak kocsival és elvitték. Én azt nem mondtam, hogy azonnal vihetik. Határidő volt. Igaz: Orsós József írt egy kérvényt. De én bontásból eredő használt épületanyagot nem adhattam neki. Jelentkezett a tanács bontási munkálatainak megkezdése előtt is. Előbb csak négy ember volt itt. örültem, hogy jól el tudom osztani közöttük a munkát. De másodjára a faluból már tizenöt-húszán jelentkeztek. Nem bírtam velük. Mondtam, hogy néggyel tárgyalok, azok társuliaoak, akikkel akarnak. Eredetileg csak e««vel állt szándékomban tárgyalni. — A négy ember között Orsós József is ott volt? — Nem, ön nem volt ott. De lehetősége volt arra, hogy bárkivel társuljon. Jakab József, az egyik bontó felel arra a kérdésemre, ho«v felmerült-e benne az Orsós Józseffel való társulás lehetősége. — Engem is más fogadott magához társnak. Fői se merült a »beteges« Jóska neve De megmondom őszintén: cigánnyal nem álltam volna ösz- sze. Szilják Imre tsz-tag is ott tartózkodik a teremben. — És, ha nem sikerülne neki időre lebontani a maga részét. Azért ki felelne? Visszakérdezek: — És, ha valaki megbetegszik közben a bontást végzők közül, akkor az ő munkáját ki végzi el? Az elnök szólal meg újra: — Azt hiszem, senki sem tudott volna jobban dönteni a helyemben. Annyi ember között ... — Igaz-e, hogy rá nem szoruló emberek kapták a jogot a bontásra? — Az egyik családban hat gyerek kéri a kenyeret. A másik háromnak mindnek van saját háza. A bővítéshez kell az anyag. — Vitatkozom a döntés helyességével. A rászorulók közül ezek szerint a hatgyermekes család után feltétlenül Or- sóséknak kellett volna következniük. — Maga sem tudott volna más ítéletet hozni. Az embereit már méterenként akarták beosztani a bontást. Mennyi jutott volna így egynek-egynek? Kevés. Azt megígérhetem, hogy a fel nem használt ablak- és aitóke’-etekből juttatok Orsós Józsefeknek is. Igaz: az egyik melléképület bontását már másnak ígértem, de a fele munkát elvégezhetik Orsósék. A kérdés ég bennem még hazafelé is: miért nem előbb? Miért csak most születhetett Ilyen döntés? Miért kellett egy embernek a meglevők mellé még egy sebet szereznie? S Jakab József mondata is a fülemben cseng: »Cigánnyal nem álltam volna össze.« Tudom: nem benne van a hiba. Évszázadokkal ezelőtt kialakult előítéleteket nem moshatott el ez a negyedszázad még teljesen. Mikor. Mikor tűnnek el végre? Leaké Lászlé SOMOGYI NIHAP VnÉnss UIL ifrtb 1L 5
