Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-29 / 99. szám

Városawafé nagygyűlés

(folytatás a 3. oldalról.)

művelődési háznak, a postának, az óvodának, és úgy haj lom, új mentőállomás is épül A kaposváriak figyelik és számon tartják a megye egyik legnagyobb egészségügyi beruházásának, a nagyatádi kórház építésének eseményeit, hiszen tudják, hogy ez enyhíti, csökkenti majd a megyeszékhely gondjait. Lám, itt is úgy vagyunk, mint a családban: amikor a gyermek, a kisebb testvér felnő, megerősödik, keresővé válik, növekszik a család jövedelme, emelkedik a többi testvér életszínvonala is.

— Mi látszik oda Kaposvárra innen Nagyatádról? Oda- látszik a régenvolt, álmatag és lapos városkép színesedése, megélénkülése, magasba- törése, amely nemcsak az épületek, hanem a gondolatok fölfelé szárnyalását is jelzi. Ennek alapja az izmosodó szocialista ipar, a virágzó mezőgazdaság, a tervszerű város- rendezés, Nagyatád párt-, állami és gazdasági szerveinek, s lakosságának áldozatos munkája és összefogása.

— Kaposvár szeretettel fogadja testvérének Nagyatádot — folytatta Rostás Károly. — Minden örömében szeretnénk, és minden gondjában akarunk osztozni. Es természetesen tanulni is akarunk tőle. Köszöntöm tehát hazánk, s megyénk legifjabb városát, és Kaposvár üdvözletét, jókívánságait tolmácsolom. Kívánjuk, hogy az újszülött város jó erőben, egészségben növekedjék, és töretlenül fejlődjék tovább.

Rostás Károly ezután ajándékot nyújtott át az új város tanácselnökének, majd a másik »-testvér« képviselője, Siófok tanácselnöke, dr. Gáti István köszöntötte a város lakóit.

— örömünkre szolgál, hogy Siófok várossá avatását követően két és fél év múlva az Elnöki Tanács megyénknek egy másik települését is városi rangra emelte. A Nagyatádon élő, építő, gondolkodó,

— Siófok minden lakója nevében sikert kívánok önöknek. Bízunk az együttműködésben, és abban, hogy mindkét város lakói a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom szellemében odaadóan hozzájáruljanak lakóhelyüknek továbbfejlesztéséhez.

Dr. Gáti István ezután ajándékot, egy hajó kormánykerekének másából formált csillárt nyújtott át Nagyatád tanácselnökének és azt mondotta;

— Azt kívánom, hogy a nagyatádi vezetők eredményesen kormányozzák az új várost, minél kevesebb vihart kelljen leküzdeniük, és minél nagyobb sikereket érjenek ed.

A somogyi városok vezetőinek köszöntése után Nagyatád képviselőd kértek szót, s

szép intézményekkel, korszerű szolgáltatással, kulturált igazgatással, rendezett közterületekkel. A városi rang nemcsak új lehetőségeket, hanem újabb kötelezettségeket is jelent; magasabb szinten kell kielégítenünk a lakosság igényeit.

Hamvas elvtárs ezután részletesen elmondta, hogy a . városi vezetésnek milyen tervei, elképzelései vannak e követelmény teljesítésére. Beszélt az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a lakásépítés^ a közlekedés, a közműfejlesztés, a művelődés és az egészségügy további fejlesztésének feladatairól, és mindehhez kérte mindenekelőtt a helyi lakosság, de nem utolsósorban a megyei és az állami vezetés segítségét is. Ezután megköszönte Nagyatád munkásainak, dolgozó népének eddigi áldozatos tevékenységét, az országos, a megyei és a helyi szervek segítségét, majd így fejezte be ünnepi felszólalását:

— Optimizmusunk, úgy vélem, megalapozott, realitásokra támaszkodik. Hiszem, hogy szeretett városunk, Nagyatád évről évre méltóbbá válik új státusához, lakóinak élete egyre szebb és boldogabb lesz.

Csert! Sándomé, a cérna- gyár segédművezetője a fiatalok nevében köszöntötte az ifjú várost.

A városi tanács, elnöke ezután ajándékot adott át Lo- sornezi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, majd Böhm József, a városavató nagygyűlés elnöke, fölolvasta az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények pártszervezeteinek s dolgozóinak üdvözlő .táviratait. Befejezésként Böhm József zárszavára került sor:

köszöntötték új városukat és vezető testületéit. Cserti Sár,- dorné, a cérnagyár dolgozója a munkások köszönetét tolmácsolta, és hitet tett: az

öröm, a büszkeség mellett vá>- lalják a terheket is, és Nagyatád munkássága — úgy, mint. eddig — ezután is kiveszi részét a történelmet formáló munkábóL Mészáros József

— Nagyatád ma elnyerte a városi rangot. Az ünneplés, az öröm perceiben látjuk, hogy a • városi cím ma még csak lehetőséget biztosít. Sokat kell tenni még azért, hogy ez a lehetőség valósággá váljék, és Nagyatád igazán várc» legyen.

— A várcsi cím viselése nagyon sok kötelezettséget ró a város párt- és állami szerveire) a nagyatádi' emberekre. Biztosak vagyunk abban, hogy a város dolgos népe, a párt- és az állami vezetés irányítása mellett, megfelel a nagy feladatoknak, és lelkesen munkálkodik városa építéséért, fejlesztéséért. ígérem, hogy a megyei párt- és állami vezetőszervek bátorítására, támogatására mindenkor számíthatnak Nagyatád, lakói és vezetői.

Nagy sikert aratott a városavatő napján megjelent Nagyatád című újság.

településüket szerető emberek munkájának elismerése ez. Űj városunk népe és vezetői rendkívül sokat tettek azért, hogy ma várossá avatást ünnepelhetünk. Ezen a napon az egész ország figyelme önök felé fordul; köszönti önöket a városok nagy családja, amelynek közösségébe léptek. Mi. siófokiak, édestestvérként üdvözöljük Nagyatádot, és bízunk abban, nogy a várossá alakulás az eddiginél is szorosabbra fűzi kapcsolatainkat az élet minden területén.

— Gondjaink nemcsak azonosak, s megoldásuk a Városok együttműködésével köny- nyebbé válhat. Elindíthat egy olyan pezsgést, amely nemeset az idősebb nemzedék, ha nem a fiatalok lelkesedését is táplálja, és mindenki kedvezd távlatokat láthat és teremthet önmaga számára is az ú’ városban.

SZAMOS

RUDOLF

K

ÁIN

SZ

I6ETE

közössége nevében köszöntötte a várost. Az értelmiséget pedig dr. Rótt Pál főorvos, a TIT elnöke képviselte, és szólt az értelmiség nagy lehetőségeiről, amelyeket éppen a várossá avatás nyit meg. a számukra.

Ezután kért szót Hamvas János, Nagyatád városi tanácsának elnöke. Somogy harmadik városa történelmének főbb állomásait méltatta a tanácselnök, értékelte a várossá fejlesztés előkészületeit, köszönetét mondott a lakosság áldozatkész munkájáért, s beszédének nagyobb részét — bizalmat keltóem — nem az ünnep méltatására, hanem a jövő feladatainak ismertetésere fordította.

— Korszerű, modem várost kell kialakítanunk Nagyatádon; fejlett, kedvező szerkezetű iparral, jó közművekkel,

Fémzárolják a burgonyát

A Mikei Rákóczi Tsz-ben ÍZ vagon vetöburgonyát tároltak. A prizmákat most bontják ki, a burgonyát válogatják és zsákokba rakják. 32 vagon burgonyát adtak el a tsz-eknek és az 'FEsz-cknek. Felső képünk: Beihammer János a megyei vetőmag-felügyelőségtől és Frank Gyula tsz- clnök ellenőrzi a vetőburgo- nva minőségét. Alsó képünk: Bontják a prizmákat.

KÉT ÉVTIZED

A labda továbbgurul

— Nagy utat tettünk meg 1950 óta — mondja Bokor József, a Delta Szövetkezet elnöke. Ugyanis ekkor lépett be tizennégy szíjgyártó a Kaposvári Bőripari Ktsz-be. Igaz, sehol sem lehetett volna lelkesebb embereket találni. A szíjgyártók azonban látták, hogy az idő gyors léptekkel halad, s gyorsabban akartak boldogulni ők is. így aztán 1954-ben * kenyértörésre került sor, és megalakították a Kaposvári Szíjgyártó Szövetkezetét. Felépítették' Kaposváron a Május 1. utcában az üzemházat is.

— Nehéz napokat éltünk át. A lószerszámnak befellegzett. Űj cikkeket gyártani, átképezni az embereket — nem volt könnyű feladat. Korábban készítettünk sportlabdákat is,

most pedig megkezdtük a spaltlabdák gyárátsát. Bőrgyáraktól megvettük a hulladékot, festettük, vasaltuk, s labdát varrtunk' belőle.

1966-ban az OKISZ elfogadta a fejlesztési programjukat, s megnyitották a lengyeltóti labdavarró részleget. Huszonkilenc lányt és asszonyt tanítottak meg a szakmára.

— öröm emlékezni arra, — mondta Bokor József, hogyan tanulták meg az első öltéseket. A fedett spalt-labdák készítésével kezdtük meg a termelést. Pedig ettől mindenki viszolygott a szövetkezeti iparban. Részben azért, mert melléküzemágként egy bőrfestő üzemre volt szükség. Nem szívesen gyártották azért sem, mert kisebb volt a terMariától azzal búcsúzott, iogy negyed tízre ide, a szálló elé küldi sofőrét, aki majd kifuvarozza a nemzetközi repülőtérre. A leány ezután szobájába vonult, és telefonált Miminek, aki szintén Berti ilkalmazottja volt, de mert Rómában saját lakással ren- lelkezett, nem a szállóban lakott.

Mimi nem tartózkodott odahaza.

Ezután Maria a távírdát kérte. Bertlnek üzent, hogy másnap e:>te várjon rá a palermói rer '(lőtéren. Küldött még egy táviratot Honkongba is, az Evens Streetre, a Victoria kerületbe, Liang Yolnak, és er- re-arra kér+e a régiségkereskedőt. Hogyha megvan még a nagy Buddhaszobor, most szeretné megvásárolni, ha nincs, ikkor szerezzen egyet, mert -eggel személyesen jelentkezik érte.

A táviratok után a fürdőszobába ment, kinyitotta melegvízcsapot, és levette fejéről a fantázia-műkontyot.

. Marcot és Fleurot-t a római repülőtéren az olasz fő- kapitányság kábítószer-ügyosztályénak főfelügyelője, a két francia detektív régi barátja és kollégája, Luigi várta. A jól megtermett, erősen tokásodó főfelügyelő, akit Marc és Fleurot a régi barátnak kijáró bizalmas hangon szólított, rácáfolt hagyományos bőbeszédűségére, és még az elleti is tiltakozott, hogy a repülőtéri büfében Marc kedvenc szenvedélyének, egy csésze feketekávénak hódoljon.

— Most sietni kell — hajtogatta Luigi.

— Olyan fontos? — kérdezte bánatos sóhajjal Marc, miközben megadta magát sorsának, melyet ezúttal Luigi képviselt. Marc szerint ugyanis ebben a szakmában semmi sem következhetett be oly váratlanul, hogy egy csésze kávé felhörpintésére ne maradna idő. Harmincéves rendőri tapasztalata volt ez, és kedvenc vesszőparipája.

Az ötvenedik évét .taposó római főfelügyelő azonban ezúttal rácáfolt Marc elméletére. Meg is indokolta:

— Ha 'érdekel — mondta vontatottan —, a nápolyi gépről alig másfél órával ezelőtt ugyanitt szállt le Franc Coppola és egy Maria Belloni nevű ifjú hölgy ..,

— No, nézd a vén csibészét! Maholnap hetvenéves lesz, és még mindig gáláns kalandokra kész?

— Marc, ezúttal ez nem tréfa. És Coppola mostanában nem ok nélkül, és nem szerelmi célból utazgat ifjú hölgyekkel.

— Jó jó. Nem kell nekem Coppola urat' bemutatni. Jobban ismerem a nacionáléját, mint az apámét. Született 1893-ban Palermóban, a szüléd hétéves korában vándoroltak ki Chicagóba. Tizenöt éves volt, amikor gyilkosság vádjával letartóztatták; de nem volt tanú, aki a vádat bizonyította volna. Később a nagy Álhoz, Capone úrhoz csatlakozott. Tagja volt a szeszcsempészek trösztjének, a Big Sevennek, a Hét Nagynak. A 20-as évek közepén Lucianóval társult. Nagy ötlete volt a Las Vegas-i játékváros. Háromszor került bíróság elé: a vád kábítószercsempészés, gyilkosság és adócsalás. Végül is az utóbbi miatt tizenkét évi börtönre ítélték. 1950-ben szabadult, és kitelepítették az Egyesült Államokból. Azóta Róma közélében egy ötven hektáros birtokot vásárolt, kastéllyal együtt. Többszörös milliomos. A kerestény segélyszervek bőkezű adakozója, a felső tízezer tagja. Miniszterek, képviselők grófok, selyemfiúk és kurtizánok barátja és uzsorása. Lányát egy monarchista képviselő vette nőül. Mit akartok még? — zsörtölődött Marc. — És ezért nem ihattam meg a kávémat?!

melési értéke, mint a hagyományos krómlabdáké.

Megszervezték a termelést, kialakították a bőrfestő műhelyt, s év végéré százhuazon- kettőre emelkedett a létszám. Huszonhárom ezer labdát küldtek exportra. 1968-ban pedig elnyerték az Ország kiváló szövetkezete kitüntető címet.

A kitüntetés további jó munkára ösztönzött. Elkészítettük a beruházási programot. Nagyrészt társadalmi munkában felépítettünk egy új, 360 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokot, ahol megszerveztük a sportlabda- gvártást, és a szabászatot. Ott helyeztük el a munkavédelmi cikkeket gyártó és ponyvát készítő részlegeket is. Termékeink eljutottak a moszkvai a kölni, a varsói, a párizsi, és a londoni kiállításra is. Nem veszett kárba ez a termékpropaganda sem, mivel a FORD autógyár megbízottai eljöttek Kaposvárra, és megállapodtunk, hogy — hor-szabb idő alatt — több százezer pár kesztyűt exportálunk. Arra gondoltunk, ha megéri egy cipőgyárnak, hogy a tőlünk vásárolt festett bőranyagokból szandált készítsen, akkor nekünk is kifizetődik. Felmértük az értékesítési lehetőségeket, megvásároltuk a szükséges gépeket és megkezdtük a pantonett szandálok és papucsok gyártását.

A szövektezet méltán nyerte el tehát a munkavenwny eredményeként 1971-ben a kiváló szövetkezet kitüntető címet. A múltról, a jelenről beszéltünk eddig most a jövőről kérdezem.

— Gépesítünk mindent, amit csak lehet. Tanítjuk, képezzük az embereket, hiszen csak

szakmájukat jól értő emberek állhatják meg helyüket a

gyorsan változó világban. Szeretnénk felépíteni az üzemházat, tartani a labdatermelés színvonalát. Tizenhárom millióról húszmillióra

akarjuk növelni a munkásvédelmi cikkek termelését, huszonnégyezer pár helyett hatvanezer cipőt szeretnénk készíteni már az idén.

(Folytatjuk.)

A ktsz műhelyeiben tovább zúgnak, zakatolnak a gépek. Arámiik az élet. Lassan elfelejtjük a húsz év előtti időket ..., ami akkor az életük volt, már csak emlék. Adat egy elsárgult irattartó mélyén.

Sz. K

SOMOGTI ȃPLAP

Csűtdr&Sk. ma. április 38,