Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-24 / 95. szám (96. szám)

Saépülő falvak A KIS TÁBLA BECSÜLETE Egészség, esztétika A vitatkozó gyermek Elég lenne csak két fényké­pet megnézni akármelyik so­mogyi faluról — egy tíz évvel ezelőttit és egy másikat, amely nemrég készült — azonnal fel­tűnne, micsoda fejlődésen ment át a községek külső ar­culata. Honfi Istvánnéval, a Vöröskereszt megyei szerveze­tének titkárával arról a folya­matról beszélgettünk, melyet a kifejezés takar: szépülő fdí­vák. — A községekben bekövetke­zett társadalmi változások ho­gyan éreztették hatásukat az egészséges életmód, az esz­tétikus környezet kialakításá­ban? — Elsősorban a biztonságos anyagi alap tudata hozta ma­gával azt, hogy az emberek egyre több időt szakítottak a létfenntartáshoz szorosan nem tartozó dolgokra is. Kezdtek költeni házakra, portákra. A régi, alacsony lakóépületeknek ma már nyomuk is alig van, megyer-zerte hatalmas ikerab­lakos, több szobás családi vil­lák sorakoznak. És nemcsak a kényelemre adnak az emberek, hanem igénylik a változatos formákat, a tetszetős külsőt ir- A csinosító kedvet, lendületet, néha szinte képtelen a keres­kedelem és az építőipar kö­vetni. Kovácsoltvas kerítésbő! például még egyr-zer ennyi is elfogyna. De érezhető a versen­gés a virágüzletekben is. Ma­napság nem is felel meg az egyszerű virág a ház előtt, évelő rózsatöveket vásárolnak. A tisztasági mozgalom tizen­két esztendejének rövid átte­kintésével szemléltethetem a változásokat. A szervezet 1950- ben, amikor a mozgalom célját megfogalmazta, csak egész­ségvédelmi szempontokat vett figyelembe. Az első akcióban még arról igyekeztünk meg­győzni mindenkit, hogy a trá­gyát a tsz fogatosainak segít­ségével azonnal szállítsák el a házak udvaráról. A máso­dik megmozdulás a mel­lékhelyiségek tisztántartása érdekében volt. A harma­dik a kutak védelme, a ne­gyedik pedig a gazdasági ud­varok rendben tartása. A virág kezdetben távoli vágyálom volt. De a nagyarányú társa­dalmi megmozdulások szinte kényszerítettek bennünket ar­ra, hogy túlnézzünk a régi cél­kitűzéseken, és bátran hasz­náljuk ki az emberek vállalko­zó kedvét. — Az a fogalom, hogy falu, ma már egészen más tartalom­mal töltődik meg, mint koráb­ban. A falvak is iparosodnak. Mennyiben jelent előnyt ez a kulturált falukép megteremté­sében? — Jóleső érzés látni, hogy szépséggel ér- pénzzel is gazda­godik a vidék. Az ipar (a ki­települt üzemrészek, a tsz mel­léküzemága érezteti hatását. Sajnos azonban nem mindig pozitívan. Érdekes ellentmon­dás: egy tsz-elnök, aki a há­za táján egyetlen legyet sem tűr meg, a melléküzemágban nem azól egy egész légyhac' miatt sem. A »magánerhberek« egészségügyi, esztétikai igénye ugrásszerűen változott, de r gazdasági vezetők, a középüle­tek, közterületek felelőseinek igényszintje alacsony. A társa­dalmi felelőség még szunnya- dozik. Persze szerencsére van­nak ellenkező példák: Babá­csán csak legutóbb száz tő ró­zsát hozattak az alföldről a községi parkba. — Hogyan próbái a helytelen szemléleten változtatni a Vörös­kereszt? — Fegyverünk a meggyőzés, a serkentés, a jó példák állí­tása. Éppen Ilyen okokból hir­dettük meg egyebek között az iskolák, a tsz-ek, az üzemek Előkészületek a jövő hangversenyévadra Új xenei ismeretek, sok játékkal Változatos, jó programot ígér a Filharmónia 1971/72. évi ifjúsági hangverseny bér­letsorozata. A cél ismét az, hogy meghatározott rendszer szerint új zenei ismeretekkel gazdagítsák a fiatalok tudását. Az idén az általános és kö­zépiskolások négy-négy bérleti előadásából kettőt azonos gon­dolat jegyében rendeznek. Mindkét csoportnak bemutat­ják — kiváló fővárosi művé­szek közreműködésével — a már országos sikerű A magyar zene és tánc ezer éve című összeállítást. A másik cél kö­zös, zenei utazás — több nép jellegzetes zenei kultúrájából kap ízelítőt a közönség. Ter­mészetesen a programok ki­dolgozásánál — így a rfteg- egyezőeknél is — a hallgatóság életkori sajátosságait, tanul­mányi anyagát is figyelembe vették. Az általános iskolások bérleti műsorajánlatai között szerepel egy zenei délután, A népdaltól az operáig, valamint egy másik, Versengő hangsze­rek címmel. A középiskoláso­kéban ilyen gondolatköröket találunk: Bécs, a muzsika vá­rosa, Az opera szülőföldje, Itália. Nem véleltenül használtuk azt a kifejezést, hogy műsor­ajánlat, hiszen a jövő évi hangversenyterv még csak ja­vaslatok formájában létezik. Csütörtökön délután a Filhar­mónia munkatársai műsorter­vükkel Kaposvárra látogattak, hogy a megye zenetanáraival, szakembereivel közösen pró­bálják a végleges műsorter­vet kialakítani. Megállapodás született például arról, hogy a következő hangversenyévad­ban jobban bevonják a zenei életbe az ifjú szakmunkásje­lölteket. Részükre Kaposváron önálló hangversenyt szervez­nek külön műsorral- A mar­cali középiskola kérése az volt, hogy az irodalommal, képzőművészettel is kapcsol­ják össze egy-egy zenei kor­szak anyagát. tisztasági mozgalmát. A gazda­sági és társadalmi szervezetek vezetőinek segítségére építünk. S nem eredménytelenül, bár Jobbára még az értékelés ide­jén is* kampányszerűen foglal­koznak a tisztasági mozgalom­mal. Dicsérendő a Nagyatád! Konzervgyár igyekezete: tár­sadalmi felajánlásokkal oldjál meg a gyár területének rende­zését. Gyönyörű a kadarkút ruhaüzemi részleg környéke is, üde színfolt a faluban. — A tisztasági mozgalom má­sodik évtizedében mi a legfon­tosabb cél? —- Elsősorban az, hogy m emberekben belső igénnyé vál­jon a tisztaság, az egészséges életmód. Két fő területen te­vékenykedünk. Az egyik éppen az, hogy megbecsüljék a köz­területeket, aggódjanak a köz­épületek tisztaságáért is. Hogy ne'kelljen buzdítani, felszólíta­ni senkit, hanem például, mint jörgetegen, Somogy tamócár vagy Iharosban maguktól a szép igénylése miatt rendezzék a falvakat. A másik pedig az otthonok korszerűsítése. Most már tágas, egészséget* konyhák vannak a házakban, az udva­rában mindenki szívesen gyö­nyörködik, de szeretnénk, ha jól érezné magát a fürdőszo­bájában is a falusi ember. Az első cél a közművesítés*, a szennyvízelvezetés megoldása, a víz bevezetése, az ivóvíz mi­nőségének javítása. A szépülő falut követelmény ugyanis egy­re közelebb kerül az ember­hez, egyre mélyebb tartalom­mal telítődik. Beleértjük már azt is, ami a házak homlokfa­lai mögött tárul elénk. Az eredményekben joggal bízunk, mert a Tiszta udvar, rendes ház táblácskának társadalmi rangja, becsülete van. Mintegy húszezer házon találunk ilyet Somogybán. Biztató tény az Is, hogy' településeink önállóan ir kezdeményeznek, Siófokon a város egészségügyi és tanáé:«' vezetői városszépitő bizottsá­got hoztak létre. Ingyenesen bocsátanak a város lakóinak rendelkezésére fűmagot, virág- palántát, facsemetéket, dísz­cserjéket, még vasárnap is üpyeletet tartanak. Ügy gon­dolom, példájuk hamarosan követésre talál B. Zs. A legtöbb szülő azt sze­retné, ha serdülő gyer­meke mindvégig meg­maradna annak az engedel­mes, szófogadó fiúnak vagy lánynak, amilyen kiskorában volt. »Istenem, milyen egysze­rű is volt — sóhajt fel sok szülő —, csak ráadtam a gye­rekre a szép ruhát, megmond­tam, hogy vigyázzon rá, mi­korra jöjjön haza, kivel barát­kozzon, mit olvasson, és min­den ment a maga rendjén, mint a karikacsapás. Most meg folyton ellentmond, vitat­kozik, kritizálja intézkedései­met, egyéni útjai vannak. Mi lesz ebből a gyerekből, ha így folytatja?« Szeretném megnyugtatni a kedves szülőt, hogy a gyer­mekből nagyon rendes, jól dől. gozó, sőt nemegyszer a mun­kahelyi szabályokat pontosan betartó férfi vagy nő lesz, még akkor is, ha egy ideig azt folytatja, amit a szülő a ser­dülő gyermeknél okkal vagy ok nélkül kifogásol. Mert mindaz, amit szeret­nénk »kinevelni« a gyermek­ből. éppen a fejlődés termé­szetes útja, az élet rendje. A gyermek nő, okosodik, sok mindent meglát, amit koráb­ban nem vett észre, figyel, gondolkodik, véleményt alkot és kritizál. Sokkal többször kritizál, mint helyesel. Ez is a serdülőkor sajátossága. Az' lehet mondani, hogy a gyer­mek a külső világot, a jelen­ségeket, tényeket, személye­ket sokkal élesebben figyeli és kritizálja, mint saját egyé­niségét. Az önkritika csak az érettebb kor tárgyilagosabb és bölcsebb szemlélődéséből ala­kul ki. Ezért nem lehet hara­gudni a serdülőkre, még ha időnkét összehasonlítjuk is cselekedetét az általa mások­nál kifogásolt viselkedéssel. tt természetesen nem a mindenben ellenkező, a szokásokkal, az ésszerű vagy éppen jogosan megköve­telhető viselkedéssel szembe­helyezkedő serdülőről van szó, hanem olyan fiatalról, aki sok kérdésben másképpen lát. mint a 'Szülei? vitatkozik állításaikkal, kívánságaikkal, ellentmond és azt kívánja, hogy a szülő Indokolja meg véleményét vagy döntését. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a serdülő az ilyen jelle­gű véleményét sokszor nem a legmegnyerőbb formában fe­jezi ki, mert nem állnak ren­delkezésére a kifejezés olyan 'választékos eszközei, mint a felnőtteknek. A gyermek sza­va, véleménye gyakran fölé­nyes, nyers, nem egyszer gú­nyolódó. Sok szülőnek ilyen­kor azonnal felugrik a vér­nyomása, alig tudja türtőztet­ni magát. A hirtelen kezűsk néha oda is ütnek, sokszor bizony hosszú időre jóvátehe­tetlen károkat okozva a szü­lő és gyermek egészséges kapcsolatának. A serdülőnek ez az erőtel­jesen megnövekedett vitakész­sége szinte mindenben meg­nyilvánulhat. Van olyan, aki köszönéskor nem veszi le a kalapját és ezt azzal indo­kolja, hogy a nők sokszor még a moziban is fenntartják a fejükön. Ha nekik szabad, miért nem szabad a fiúknak? Van, aki. lépten-nyomon bele­köt apja, anyja szavába, hogy az iskolában másképp tanul­ták, s azt az állítást, melvet a szülő mondott, már régen túlhaladta a tudomány. De ez még aránylag enyhe eset a szülők és a gyermekek konf­liktusában. Az okos szülő ha­mar észreveszi, hogy ismere­tei a természettudományok­ban, az irodalomban, politiká­ban, a történelemben és más társadalomtudományokban erősen megkoptak, s nem mond ellent mindenképpen a gyermeknek, legföljebb felhív­ja a figyelmét, hogy a tanult törvényszerűségek az életben összetett és bonyolult formák­ban jelennek meg. A serdülők rendkívül be­cses tulajdonsága, hogy a tár­sadalmi bajok forrásait, ft közéletben megmutatkozó visszásságokat szinte kímélet­lenül támadják, és sokszor túlzó büntetéseket helyeznek kilátásba. Ha ilyenkor a szü­lőnek valamilyen barátjáról van szó, rögtön kész a vita és összetűzés, mert »egy ilyen taknyos ne beszéljen komoly férfiakról ilyen tiszteletlenül«. Pedig, ha egy kicsit is oda­figyelünk ennek a vitának a lényegére, azt látjuk, hogy legtöbbször a serdülőnek van igaza. Sajnos, a felnőttek a társadalmi visszásságokat, a korrupciót valami »okos és he­lyénvaló ügyeskedőnek« fogják fel, élelmességnek, s néha még ajánlják is serdülő gyer­mekeiknek az ilyen tevékeny­kedést, végképpen összezavar­va ezzel a gyermek természe­tes és helyes erkölcsi érték­ítéletét. A serdülők makacs vita­kedve és erőteljes vir takészsége tehát nem azt jelenti, hogy a gyermek elromlott, kiállhatatlan és alig nevelhető alakká változott» hanem ez szellemi fejlődésük természetes sajátsága, amely­ből a későbbi mindenen gon­dolkodó, mindent latolgató, komoly társadalmi felelősséget hordozó felnőtt alakul ki. Vi­tatkozzunk tehát a gyermekkel, nyessiik meg túlzásait, szelí­dítsük nyerseségét, de ha meg­érdemli, dicsérjük meg gon­dolkodásának frisseségét, er­kölcsi felfogásának értékelt. Tart János A III. ötéves tervben épült A 004 fellegvára I Sh-1 N ^ kí fid KÁ IN SZÍ GE ÍE 23. — Nem, barátom, arra még lesz időnk. Intézkedjen, hogy az egyik civil rendszámú rend­őrségi kocsi parkoljon a Via Regina 38. számú ház bejá­ratával szemközti oldalon, és a lakásnyilvántartóból sze­rezzék be ennek az Umber- lónak az adatait. Marcot az egyik rádióskocsi adója szakította félbe. A szo­ba falán lógó hangszóróból: »Itt a három per hármas. Je­lentkezem.« — Mondd gyorsan — türel­metlenkedett a rádióügyeletes tiszt. »A Via Reginán haladunk. A látási viszonyok jók. (Fék­csikorgás.) A cél váratlanul jobbra, a járda szélén álló kocsik közé furakodott.« — Hol? Ezt viszont már Marc kér­dezte, aki bekapcsolódott a rádióbeszélgetésbe. — »A 40. számú ház előtt. Mi tovább megyünk. A Fiat mögött . három autó parkol még, és a negyedik hely üres. A három per négyes gyorsíthat és beállhat.« — Három per négy! — re­csegett az ügyeletes hangja. — Vegye át a figyelést, és parkoljon le a Via Regina 38-cal szemközti oldal szabad helyén! Érti? — »Értettem.« Marc ekkor újra megszólalt: — Nézzék meg a túloldalon pontosan a házszámot. És ne veszítsék szem elől az autót! — Igenis — szólt vissza az ügyeletes, és megismételte a főfelügyelő kérését. — Nos, Fleurot? — eresz­tette el Marc a mikrofon vál­tókapcsolóját. — Hova men­ne inkább? Az Opera kávé­házba vagy a Via Reginára? És elégedett mosoly játsza­dozott szájszegletén. Válaszra azonban nem várt, és ked­venc hasonlatát kezdte mon­dani: — Olyan ez, mint a rádió­zás. Az ember Chamonix kör­nyékén a Mont Blanc valame­lyik eldugott, isten háta mö­götti völgyében ücsörög egy kicsiny fa házban. Napok óta .nem látott embert. Ám egy­szer csak bekapcsolja táska­rádióját. Csavargatja a kere­ső gombját, és a tenyerébe jön a világ. Markában a Sca­la nagyzenekara muzsikál, s ha tetszik, ujjain a leningrá- di balett együttese táncol, vagy tankok dübörögnek, vi­lágok születnek és halnak el. És egy lépést sem kell utánuk menni. Odajönnek hozzá. Minden létező hangocska he­lyébe jön az űriből. Hát ezért maradunk mi itt, és se a Via Reginára, se az Opera kávé­házba nem megyünk. Fleurot viszont átment a másik szobába, hogy megnéz­ze a képtávíró frissen érke­zett anyagát. Liggio fájdalmas arckifeje­zéssel ült unokaöccse mellett a várakozó Fiatban. A gerin­ce még délelőtt hasogatni kez­dett. Túl gyorsan repülte át az évszakhatárt. Amikor reg­gel Palermóból elindult, még nyárias meleg búcsúztatta, és itt, északon, Milánóban nyir­kos, hűvös ősz fogadta. Csont­tuberkulózisa ugyanis az utób­bi időben egyre gyakrabban és egyre kíméletlenebből kí­nozta. Most is úgy érezte, ha még sokáig késlekedik az az átko­zott Angelo la Barbera, áld legkedvesebb haverját, Di Pi­sát lelőtte és felrobbantotta Manzella tatát, s megkísérel­te őt is eltenni láb alól, ak­kor szégyenszemre nem tudja végrehajtani a vendetta pa­rancsát és kerítenie kell egy orvost, aki fájdalmait csilla­pítja. Egyébként is szíveseb­ben maradt volna otthon, Cor- leonéban. Ha nincs ez a maf­fia^ családját és üzlettársait fenyegető kihívás, ő beletörő­dött volna a palermói új vá­sárcsarnok kettős birtoklásá­ba. Ezt kifetjette dr. Bertinel: is, aki a nagy L. képviseleté­ben jelent meg a donok ta­nácskozásán. Bár erről senki­nek sem szólt, de amióta Svájcban az a kellemetlen malőr történt vele, hogy ké­sőn vette észre a vonaton! razziázó detektíveket, és azok} két csomag heroint találtak} nála, úgy érezte: láthatatlan- árnyak lesik minden lépését. ! Nyugtalanul nézegetett kör-} be-körbe. | »Na végre« — nyögött han-| gosan, és bő szabású ragián-} kabátja alatt megmarkolta a} rövid csövű géppisztolyt. Meg-! látta, amint a szemközti ház- kapujából a járdára kilépett! a keresett ellenség, Angelo la! Barbera. Jól sejtette hát. Ösztönöst megérzései ezúttal sem csal-! ták meg. A volán mellett ülő! unokaöccse már napokkal ez-f előtt felfedezte Angelo Viaf Reginán levő milánói rejtek-f helyét, és tegnap táviratozott! bátyjának, hogy jöhet, a fickó! megvan. Liggio elégedett volt,| hiszíen a trükk is bevált, és pasas besétál a csőbe. — Indulhatok? — kérdezte a fivére, mert ő is észrevette az utcát leselkedve figyelő, magas, fekete hajú férfit, aki óvatosan lépkedett a bejárat-! tói néhány méterre parkolói piros színű autó felé. — Rajta! Ahogy megbeszél-} tűk — suttogta Liggio, és a! hideg gyűlölettől zöld cirmok-* ban játszó szemét le nem vettet Angelóról, akivel még nem is! múlott egy hete, hogy együtt! ült a mafűa nagytanácsának! megbeszélésén Manzella laká-J sán. ! (Folytatjuk.! A betegek gondja mindig sürgető, és a régi mentőállo­más szűkös viszonyai között már nem tudták megoldani a mentősök a sok beteg gyors szállítását. 1970 tavaszán adták át az új mentőállomást. A Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat építette a hét és fél mil­lió forintos létesíményt. Az épület emeleti részén korsze­rű ambulancia van, ahol a ki­sebb kezelésre is lehetőség nyílik. Éppen egy esztendő telt el az átadás óta, és bőven akadt dolga a földszinten a rádiós szolgálatvezetőnek, aki fölveszi és továbbítja az URH- adó-vevőkészülékkel a mentő­kocsinak a segélyhívásokat. A mentőállomás dolgozói a hombárral ellátott garázsra a legbüszkébbek, mert az itteni jó startolási lehetőség az egyik előfeltétele a gyors be­tegszállításnak. Belső körfor­galmú teret képeztek ki, és az indulási parancs után azonnal kifordulhat nappal a hét, éj­szaka pedig a szolgálatot tel­jesítő négy mentőkocsi. Sú­lyos és tömeges balesetek ese­tén a nagy rohamkocsi áll ki­futásra készen. Ez a létesít­mény az egyik legjobb mentő­állomása az országnak, fűtése is automata rendszerű, közpon­ti olajtüzeléses. A garázshoz modern műszaki blokk is csat­lakozik. Az egy év alatt tizenhétezer beteget szállítottak, ebből két­ezer volt a súlyos mentés, és hozzávetőlegesen tízezer a be­tegszállítás. Az ellátási körzet messze túlnő a város határán, ide tartozik a kaposvári járás falvainak nagy része, sőt né­hány község is a barcsi és á nagyatádi járásból« SOMOGYI SÍPLAP Saombat ML Amrilis 24. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom