Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-02 / 78. szám

/ Petőfi nevét hímeztékazászlóra A III. ötéves tervben épült Harcban szerezték fegyverüket Politikai munkával kezdő­dött a Petőfi zászlóalj tevé­kenysége. Egyik röplapjuk a fasizmus elleni harcra szólított fel: »Anglia, Amerika és a Szovjetunió égyüttes figyel­meztetésében ez áll: Magyar- ország csak úgy kisebbítheti áldozatainak számát és csak úgy rövidítheti meg a háborút, ha a nácista Németország el­len fegyverrel küzd... Köves­setek bennünket, magyarokat, a Petőfi Sándor zászlóalj har­cosait, akik a fasizmus ellen, a magyarok és Magyarország szabadságáért küzdünk...« Az ilyen felhívások nem ma­radtak hatástalanok. Hatvartan kezdték a harcot a magyarok. (A zászlóaljban szerbek, hor- vátok, németek is voltak.) Testvérként, egy akaraton ösz- szesen kilencvenegyen. Az első harci feladatot nem ütközetben kapták. Az ellenség mögött egy vasútvonalat kel­lett megrongálniuk Coburi és Suhopolje között. Kiss István és Géri Károly vezette a fia­talokat. A tervezett időben a vasúti pálya használhatatlanná vált Fegyverük kezdetben alig volt. Harminc puska, két gép­pisztoly és tíz revolver. Szem­ben a páncélosokkal, tankok­kal, szemben az ágyúcsövekkel. — A fegyvereket magunknak kell megszereznünk — ezt mondta Kiss Ferenc kapitány. És robbantak a sínek alatt a töltések, az utánpótlás vagy a menekülés útját vágva el az ellenség elől. A zászlóalj harc­ban szerzett fegyvert. Az eszé­ki egységgel közösen szétver­tek egy ellenséges bandát Kra- vicában. Az erdő felől közelí­tették meg a falut, s az állá­sokba kézigránátoti hajítottak. A közelharc az ellenség vere­ségét jelentette. Ahogy Godó Agnes Magya­rok a jugoszláv népfelszabadí­tó harcokban című kitűnő ta­nulmányában írja: » ... a zász­lóalj 1943 szeptember végén a Dilji Osztaghoz került... Egyik jelentős akciójukon 1943 decemberében a petőfisek a Brod—Podvinje—Caglin or­szágutat biztosítva — ténylege­sen odaszorítva az ellenséget az állásaikba — megakadályoz- tek — a petőfisek parancsnok­SZIGETE J. Tegnap este hosszas vá­rakozás után, pontban hajnali három óra tizenöt perckor Renzi cséndőrőrmester két géppisztolyos férfit pillantott meg, amint azok a gyéren vi­lágított Via Gagginin film­felvevőnek álcázott teherau­tónk felé közeledtek. Renzi társaságában a bátor Catalano tiszthelyettes, ahogy előzete­sen megmagyaráztam embe­reimnek, feltartóztatta a két fegyverest, és ezalatt Renzi őrmester a -visszavonulás út­ját állta el. Én is a helyszín közelében voltam, és a gyér világítás ellenére az egyik alakban nyomban felismertem Giulianót, a banditát. Egyik emberemmel ekkor az utca túloldaláról óvatosan lopakodtam a Catalanóval vi­tatkozó fegyveresek felé. Nem azért mondom, de én már na­pok óta sejtettem, hogy a bandita valahol De Maria há­ták manőverezését.« Csatában edződtek 1944 májusában egy Dráva menti faluban, Vukosavljevi- cában pihent meg a Petőfi bri­gád. Ez a település a Bilo Go­ra északkeleti lejtőjén terül el. Pihenésüket azonban a szom­széd faluból érkező kétségbe­esett parasztok zavarták meg. Usztasa banda garázdálkodásá­ról hoztak aggasztó híreket, kérve a petőfisek segítségét. S csakugyan: Stari Gradac már lángokban állt. A politikai biztos, Géri Károly vezette őket harcra. A Stari Gradac fölötti domboldalról szemlélték a pusztítást. U alakú csatár- láncba fejlődve rohamozták meg az ellenséget, mely első meglepetésén átesve a Dráva felé kereste a menekülés útját. A folyón azonban nem volt idejük átkelni. Géri Károly né­hány emberrel már túl közel ’volt hozzájuk. Golyózápor fo'- gadta a petőfiseket. Ott esett el a fiatal politikai biztos is. Ha­lála új erőt öntött társaiba, s az ütközet rövidesen az ő ja­vukra dőlt eL Sikereket értek el a »Joza Vlahpvic« 16. ifjúsági dandár negyedik zászlóaljaként is. Kö­zülük talán a legnagyobbat a Podravska Slatinóért vívott harcban. Elzárták a menekülés útját az ellenség elől. Barcsról ugyan az usztasák támogatásá­ra a horthysták aknátüzet zú­dítottak rájuk, a petőfisek mégsem hátráltak. Stir úszta-, savezér menekülőinek a Drá­va és a túloldalról érkező mo­torcsónakok a menekülést je-' lentették volna. Kemény harc kezdődött. Az usztasóknak egy kisebb csoportja érte csak el a motorcsónakokat Aztán a mo­torcsónakok egy része is süly- lyedni kezdett a találatoktól.* 1943 októberében százhúszan voltak. A magyar dandár lét­rehozásának — amely 1000— 2000 harcost jelentett — eljött az ideje. A Petőfi zászlóalj nem volt híján a partizán virtusnak sem. Nagy offenzivájuk idején — melyet Virovitica ellen intéz­zában rejtőzhet. A csendőröm fülébe súgtam: tartóztassák még egy kicsit a két férfit, majd igazoltassák... Én ez alatt a De Maria házához siettem, és legnagyobb megle­petésemre a nyitva lévő ka­pun könnyen bejutottam, s az udvar árnyába húzódva vára­koztam. Alig álltam leshelyemen né­hány percig, amikor géppisz­toly-sorozatok kattogását hal­lottam. Már-már azt hittem, hogy a tűzharcban csendőreim végeztek' a banditákkal, ami­kor döngve kivágódott a De Maria-ház kapuja, és azon egy fegyveres árny ugrott az udvarba. Az árnyék berete­szelte maga mögött az ajtót, és amíg ezzel foglalkozott, rá­kiáltottam: »Add meg ma­gad!« Válaszul a rejtekhelyem felé lövések záporoztak, fgy önvédelemből magam is a tü­zelés viszonzására kényszerül­tem. Az első rövid, jól irány­zott sorozatom után az ár­nyék térdre rogyott, és az ud­var közepéig vonszolta magát. Ekkor újra felszólítottam: »Dobd el a fegyveredet!«... Már hason fetrengett, és még­is lőtt. Én is újra rálőttem .. Felkattintottam a villanyt, és odamentem. Giuliano négy óra előtt tíz perccel halt meg, uraim. Pon­tosan emlékezem, mert a hát­só udvarban a kakas kukoré­kolt, és én az órámra pillan­tottam. »Bánd meg bűneidet!« — mondtam, de nem válaszolt. Vizet akartam neki adni, de ügyet sem vetett rá. Magam sága üzenetet küldött Barcs polgármesteréhez két terézfal- vi halásszal: »Polgármester úr! Amennyiben továbbra is megpróbákoznak azzal, hogy bármilyen segítséget nyújtsa­nak ellenségeinknek, akiket Viroviticán körülzártunk, tü­zérséggel fogjuk lövetni a vá­rosát, Barcsot. Hogy meggyőződjék arról, mennyire igazat mondunk, figyelmeztetésképpen holnap, 1944. október 4-én pontosan 12 órakor városuk központjába három gránátot lövünk ...« S talán a három gránát pon­tes érkezésének hatására: Vi- roviticáért egyetlen horthysta alakulat sem szállt harcba. Együtt az útOD Az elesettek helyébe öten-tí- zen álltak. Már 1944. novem­ber ,°.3-án megalakult- Bácka Topolárí egy zászlóalj, amely szintén a Petőfi nevet vette fel. Kosta Nadj vajdasági főpa­rancsnok utasítására Kiscsány- ban egyesültek a szlavóniai, a vajdasági, és a magyarországi harcosok, s létrehozták a XV. »Petőfi Sándor« Népfelszaba­dító Rohamdandárt. A négy zászlóaljban mintegy 1200 har­cos várt tettrekészen a követ­kező nagy feladatra. Parancs­nokuk Kiss Ferenc, helyettese Varga István lett. Köztük voltak a Sztodulka László vezette pécsi fiatalok is, akik a Magyar Kommunista Párt pécsi szervezetének felhí­vására jelentkeztek partizán­nak. Egyiküket így hívták: Fá­bián Béla. Leskó László (Folytatjuk.) MHSZ-székház Kaposváron • *... .. . • ■ ■ *: • * , 1-• i " ' 1 > í. : a ü;i. no ■ % > ~ 1 i " * Ä Középiskolások gyakorlati órán az MHSZ székházéban. Ifjúságunk tudatának for­málásában, szocialista' ember­ré válásában mind nagyobb szerepet kap a honvédelmi ha­zafias nevelés. Ebben igen nagy szerepe van annak, hogy a fiatalok a Magyar Honvé­delmi Szövetség különböző klubjaiban, szakköreiben te­vékenykedve megismerkednek a korszerű technikával, meg­szeretik a gépeket, a rádiótól kezdve a járművekig, s köz­ben megismerkednek a hon­védelem jelentőségével, fon­tosságával. E munka végzéséhez azon­ban szükségesek a megfelelő Két kaposvári a rádió országos dalversenyén Március 29-én kezdődött és két hétig tart a Magyar Rádió országos dalversenye, melynek minden részletét egyenesadás- ban közvetíti a rádió. E héten naponta 19 órától a Petőfi adó sugározza a versenyt, a jövő héten 19.10 órakor kezdődik ez a műsor. A döntőkre április 9-én és 10-én kerül sor, a győz­tesek hangversenyét április 13- án, kedden 19.35 órakor közve­títi a rádió és a televízió. Országszerte fölfigyeltek fia­tal énekeseink a nagy erőpró­bára, és szokatlanul sokan, mintegy százötvenen jelentkez­tek a válogatóra. A zsűri har­minchatot választott ki, közöt­tük két Kaposváron tanult fia­talt is, Takács Klárát és Wild Jolánt. A verseny anyaga: a daliro­dalom a legrégibb időktől nap­jainkig, de főként a dalkölté­szet legnagyobb mesterének, Schubertnek a dalaiból válo­gattak a versenyzők. A két kaposvári énekes ezen a héten kerül sorra az első for­dulóban. feltételek is. Jelentős segít­séget, előrelépést jelentett ebben, hogy 1969 novemberé­ben Kaposváron felavatták a több mint négymillió forintba kerülő MHSZ-székházat. A háromemeletes, korszerű épületben sakkal jobb körül­mények között folytatódhatott a megyeszékhelyen levő kü­lönböző klubok, szakkörök munkája, s ezzel megváltozott alapokra helyeződött a hon­védelmi hazafias nevelés is. A szövetség gépjárműisko- kolájában, illetve az új szék­házban modern oktatóterem áll a sorköteles fiatalok és a gépjárműbarátok rendelkezé­sére. A rádiósok, a távírászok, és a repülőmodellezők is meg­változott körülmények között folytathatták munkájukat, is­merkedhettek a korszerű technikával. A székház felavatása óta az MHSZ munkája jelentősen ja­vult. A gépjárműképzésben országos első helyezést értek el, a rádiósok-távírászok sok ezer összeköttetést teremtet­tek, s a modellezők több or­szágos és nemzetközi versenyt nyertek meg. Az új MHSZ-székház a ka­posvári középiskolák tanulói­nak képzéséhez is nagy segít­séget nyújt. A gépjárműisko­la modem, makettekkel föl­szerelt tantermében hetenként több alkalommal is tanulnak a középiskolások. Kiváló le­hetőséget nyújt a székház a szövetség életéből rendezett kiállítások megtartására is. „Nem bántam meg semmit“ fl hónap végén tárgyalják a Dimitrov utcai gyilkosság bűnperét is döbbent némasággal néz- Szer csak váratlanul elővezet­tem rá, és figyeltem, hogyan ték a viterbói bírósági tárgya- vívta haláltusáját. Vonásai lásra, ahol a Giuliano-banda meredtek voltak, mintha a ' túlvilág előszele legyintette volna meg. Hát így történt, uraim, és ez a színtiszta igazság ... Nem ez volt az első,.sem az utolsó hazugság. Luca ezredes azonban men­ten megkapta a tábornoki tölgyfalombokat, Perenze szá­zados pedig őrnaggyá lépett elő. Az ötvenhat millió lírás vérdíjat viszont az olasz bel­ügyminisztérium megtakarí­totta. De Mariát, a castelvet- ranói maffiózó ügyvédet a caltanisettai bíróság először kegyetlenül megkínozták a bűnpártolás címén hathónapi csendőrségen, majd négy év negyveűkét tagjának s — kö­zöttük a Portella della Gl- nestra-i vérengzésben részt ve­vő banditáknak — a perét tárgyalták. A »12-es majomházat« kap­ta, vagyis azt a ketrecet, amelyben a Giuliano-banda tizenkét kisebb-nagyobb rangú vezetője ülte végig a tárgyalá­si napokat. A picciottók, a »fiúcskák« a terem szemközti fala mellett lévő tömegcellában zsúfolód­tak össze ... Mindegyiküket börtönre ítélte, de a fellebbe­zés során — bizonyítékok hiá­nyában — a vád alól felmen­tették. Nemcsak Verd inni rendőr- kapitány hagyta cserbe Giulia­nót. Luca tábornok szintén sorsára hagyta az árulót, Pis- ciottát. Az alvezér, a vezér unokafivére — életre s halál­ra szóló barátja és végül orv­gyilkosa — Giuliano halála után még öt hónapig élvezte a szabadságot. Végül is montel- leprei lakásán tartóztatta le a Palermo körzeti rendőrség új vezetője, Marzani rendőrkapi­tány. Pisciottát kihallgatták Pa- lermóban, majd nyomban utá­na a Róma melletti Viterbóba szállították. Ott három hóna­pi" tartották fogva anélkül, hogy bárki is törődött volna vele. A negyedév elteltével egy­Elkészült a vádirat a Di­mitrov utcai gyilkosság ügyé­ben. Csáki Bélát előre kiter­velt módon, nyereségvágyból elkövetett emberölés vádjával állítják bíróság elé. A többszörösen büntetett előéletű Csáki — eddig nyolc évet ült — rendszeresen italo­zott, így hamar üres .lett a zse­be. Tavaly november 14-e óta nem dolgozott, élettársa, a 35 éves, kaposvári Herman Gyuláné Üjhelyi Borbála táp­pénzen volt, s mivel a mérsék­letességet hírből sem ismerik, december elejére pénz nélkül maradtak. A Dimitrov utca 17. alatt volt egy ismerősük, a nyolc­vankét éves özvegy Kupái Jó- zsefné, hozzá fordultak köl­csönért. Az asszony egymagá­ban élt, nem járt hózzá senki, csak a postás, amikor kivitte a 462 forint nyugdíjat. A job­bára ágyhoz kötött, nagyot­halló asszony ebből a pénzből még félretenni is tudott. Meg­takarított pénzét, tizenkét—ti­zenhatezer forintot a szekrény­ben, egy papírdobozban őrizte. A százasokkal teli dobozt Csáki is látta, amikor meg­kapta a 250 forintot. Nem hagyta nyugodtan a gondolat: hogyan szerezhetné meg az idős asszony pénzét? Először A altatót akart beadni neki, az- Esitán letett róla. Így elárulná. után ítélet nélkül szabadon eresztették őket. SiTsR Pisciotta megjelenése felka­varta a bírósági tárgyalás te­mérdek formalitásába, unal­mába belefáradt kedélye­ket. . Giuliano meggyilkolá­sának körülményeiről ekkor hivatalosan még a Peremce őrnagy kitalálta változat tar­totta magát. Nap múlott nap után Pisciottát a bíróság csak nem íhogy ő a tolvaj. Más utat kell akarta kihallgatni. Giuliano (I hát találni... alvezére végül is megunta ezt á December 11-én reggel még a komédiát, és ügyvédjének(*®Syszer megnézte a zsebeit: eljuttatott egy levelet, amely- ?álkulcs’ ,a* élettársa kesztyű­v«m« an.« fÄ «0«. hogy »Mono Scelba belugy-A^ Kupainé nem csukta be az miniszter személyes hozzájá-iaitót. Amikor Csáki belépett, rulásával ő ölte meg Giulia-i1 élettársa után »érdeklődött«: nót«. <’ »A Bori nem járt itt?-" á Nem várta meg a választ. (Folytatjuk.) Odaugrott az asszonyhoz, meg­ragadta a torkát, és percekig szorította. A holttestet az ágy­ra dobta, de mielőtt letakarta volna, lehúzta az asszony ka­rikagyűrűjét. A zsebeibe gyűrte Kupainé megtakarított pénzét, aztán elmenekült. Több kocsmában italozott, végül is taxival vi­tette haza magát. Élettársának csak ennyit mondott: »Megszűnt a sze­génység, hazavágtam az öreg­asszonyt." . ■ Ennyi volt. ök ketten mára holnapra gondoltak, hogyan költsék el a pénzt? Pestre utaztak, vásároltak, szórakoz­tak. December 14-én a postás fe­dezte föl a gyilkosságot. Más­nap hajnalban Csákit és élet- társát letartóztatták. (Herman Gyulánét orgazdasággal vádol­ják.) Tegnap a börtönben beszél­gettünk Csákival. Először hisz­térikus üvöltözésben tört ki: »Kimondatták velem százszor, mikor terveltem ki, mikor in1 dúltam el hazulról, hogyan fojtottam meg! Ezen a rohadt helyen mindenki csak kérdez!" Ketten vagyunk a teremben. Üvölt. »Nem bántam meg semmit! A börtönben csak el­fásul az ember. Ha kezdetben éreztem is lelkiismeretfurda- lást, régen kiveszett belőlem." Látszott, azzal az elhatáro­zással jött a beszélőre, hogy szerepet játsszon. Talán ez volt a tárgyalás előtti főpróba. Mielőtt a cellájába kísérték, visszafordult. »Szeretnék túl­lenni az egészen. Semmit sem akarok, csak bizonyosságot. A büntetés nem érdekel". A negyvenkét éves Csáki bűnperét április 27-től tár­gyalja a Megye? Bíróság dr. Márton Géza tanácsa. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP wa* április &

Next

/
Oldalképek
Tartalom