Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-17 / 90. szám
Az elnök is dobálta a homokot A harmadik oklevél Az 1970. évi településfejlesztési verseny egyik győztese Görgeteg. Az oklevelet az elnök ünnepélyesen vette át, a vele járó pénzjutalmat is megkapták, a mintás szélű kartonpapír rövidesen odakerült az elnöki Írod* falára, a másik kettő mellé. Az 1968-es település- fejlesztési versenyben a mostani csatolt, akkor még önálló Kuntelep község győzött. Görgeteg a második helyre került. Ez a három oklevél kétszáznegyvenezer forintot hozott a Görgeteg, Rinyaszentkirály, Kúntelep »triónak-«. Bogdán György vb-elnökkel és Hoffmann Gyula vb-titkár- ral arról beszélgettünk, hogyan sikerült visszaszerezni a hegemóniát — A múlt évre 760 000 forint volt a fejlesztési alapunk, a teljesítés viszont elérte a másfél milliót. A különbséget a falu lakói társadalmi munkával hozták — kezdi a vb- elnök, de a titkárnak is van hozzáf űznivalój a: — Lakást építettünk az állatorvosnak, az emberek negyvenezer forint értékű virágot ültettek a házuk elé, a KISZ- esek vasárnaponként fogtak lapátot. Egyébként az elnök elvtárs is velük dolgozott, kár, hogy nem akkor jöttek, amikor éppen a homokot dobálta. Jól állt neki... Kuntelep és Görgeteg egyszer már kialakította a közös tanácsot, de aztán mégis különváltak. 1969. január elsejétől tartoznak ismét együvé. Az egy főre jutó társadalmi munka értéke eléri a kétszáz forintot. — Hiú emberek élnek itt? •— Azok bizony. Vancsura Béla beállít egyszer a tanácsházára, hogy az idős emberek háza előtt felássák a virágágyásokat, ne hiányozzon onnan se. A porták előtti virágokról véleményük van az embereknek, senki nem akarja, hogy megszólják emiatt. A község tavalyi legnagyobb beruházása a félmillió értékű állatorvosi lakás volt, de ezenÉpOlt a III. ötéves tervben A barcsi Dráva-híd kívül egy tanácsi lakást Is építettek. Hatvanezer forinttal segítették a lábodi szakorvosi rendelő megépítését, adtak pénzt a nagyatádi sportlétesítményekhez is. A negyedik ötéves tervben törpe vízmüvet kívánnak építeni 4,5 millióért, Kuntelep járdát kap, Rinyaszentkirály szintén. A tanácsvezetők egy szolgáltatóház építésének gondolatával is foglalkoznak, de ez egyelőre még csak távlati elképzelés." Az elnök büszkélkedik az utcai világítással — higanygőz lámpák szórják a fényt — és joggal, a titkár pedig a saját rezsis építőbrigád tevékenységét emeli ki, amely szintén sokat hoz a »konyhára«. — Ha a társadalmi munkáról ír, feltétlenül említse meg a Búzakalász Termelőszövetkezet áldozatkészségét és segítségét. Egyik legjobb partnerünk. — Mire költik a jutalmat? — Annyi helye volna, hogy ’.még nem tudtuk eldönteni. Szép summa a nyolcvanezer forint, csak hát sokszor ennyire volna szükség. — Mi sem egyzserűbb ennél. Legyenek jövőre is elsők — ajánlom nagylelkűen és tréfásan, de az elnök és a titkár komolyan veszi. — Azt hiszi nem próbáljuk meg? Dehogyisnem! De ígérje meg, ha ismét jól szerepelünk, meglátogatnak bennünket. Saly Géza Buda Ferenc és Csorba Győző a költészetről Megyénk vendégei voltak A költészet napja több formában hozza közelebb hozzánk a mai magyar költészetet. A rádió, a televízió, a napilapok ünnepi műsort, ünnepi oldalakat állítottak össze költőink legszebb terméseiből. Somogy két költővendéget fogadott a vers ünnepe alkalmából. Buda Ferenc Kecskemétről, Csorba Győző pedig Pécsről érkezett. Buda Ferenc a Ságvári úti klubkönyvtárban találkozott a versszerető olvasókkal, Csorba Győzőt a cseri könyvtár fogadta. 1 uda Ferenc legújabb verseskötete pár héttel ezelőtt jelent meg kétezerháromszáz példányban. Végigjártam a kaposvári üzleteket, a három boltban már nem lehetett kapni. Az Ébresszen aranysíp címet viselő kötet borítólapjára önéletrajzi vallomást írt a szerző. A sorokban ilyen gondolatokat fedezhetünk fel: »Erdőjénél — sivatagaival is — ez a város nevelt emberré: nincs miért megtagadnom« — írja Debrecenről, szülővárosáról. Vagy: »Apjának négy gyermek szólít.« — Ennyire fontosnak, meghatározónak tartja az életrajzi elemeket a költészetben, saját munkásságában ? — Nem éltünk könnyen sohasem. Gyerekkoromban a szüleimnél, ma az én házam fedele alatt sem. Szüleim kétkezi munkások voltak, őket követve lettem magam is felnőtt. De nem a munkát tartottam nehéznek, a gondok nehe— Üj kapu nyílt a magyar— jugoszláv határon — ezzel kezdtük 1969. május 1-i lapunkban megjelenő riportunkat, mely a barcsi Dráva-híd előző napi ünnepélyes felavatását adta hírül. Hazánkat- a szomszédos Jugoszláviával 283 méter hosszú híd köti össze, a gépkocsiknak 7.5 méter széles úttest, a gyalogosoknak a híd mindkét oldalán 1,5 méteres járda áll rendelkezésükre. — Szükség volt a hídra. a növekvő nemzetközi forgalom lebonyolítása csak megfelelő határátkelőhelyek építésével lehetséges. Jelentős útvonalak gyűlnek itt össze. Ezért nemcsak a két szomszédos ország, Jugoszlávia és Magyarország érdekeit szolgálja. Az itt átvezetető útvonalak a lengyel és csehszlovák utasok számára is jelentősen rövidítik a távolságot az Adriai-tenger felé. Ezen keresztül a legrövidebb az út a tenger és a Balaton között, ugyancsak nagy jelentőségű a híd a határmenti területek lakói számára. A barcsi Dráva- híd nemcsak átkelőhely, hanem szép műszaki alkotás is. Az avatáskor elhangzott ünnepi bsezédből idéztünk. Mondanivalóját az élet, a híd megnyitása óta eltelt csaknem két esztendő is igazolja. A 100 millió forint költséggel épült híd — ebben benne van az út korszerűsítése is — tíz- és tízezreknek, turistáknak, rokonlátogatásra utazóknak rövidítette meg útját az Adriai-tenger felé, illetve a Balatonra. A két év alatt nagy jelentőségű az a kishatármenti forgalom is, amely Jugoszláviával, az állami és szövetkezeti kereskedelmi szervezeteinkkel a lakosság ellátásának javítása érdekében kialakult. Megnyitás óta a hidat esaknem Hétmillió utas használta, s az idén nyáron havonta 50 000 embert várnak. Megnyitásakor hazánk és a szomszédos Jugoszlávia képviselői is hangoztatták: — Összekötő kapocs ez Jugoszlávia, Magyarország, és a közép- és kelet-európai szocialista országok között! Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt két évben több párt- és tanácsi, szakszervezeti, kulturális és sportküldöttség járt Jugoszláviában, illetve hazánkban, hogy megismerkedjenek egymás munkájával, kicseréljék tapasztalatukat, s így hasznosítsák a Dráva-híd nyújtotta lehetőségeket. SZAMOS RUDOLF K AIN sz IGETE 17. — Hej, ha csak egy pillanatra kukkanthanánk bele — mormogta Marc, miközben látcsöve képmezőjében csalókán közel haladt a villa lépcsőé terrasza felé Amporeale. — Fleurot! — szólalt meg izgatottan. — Látja, a fickó a márványkorlátra tette a táskát. És most meg eltűnt a <! házban. Fleurot is alaposan szemÍ " ügyre vette a terepet. — Lehetne valamit kezdeni, de nagyon kockázatos. Ha bármit is . észrevesz. — Megőrjít ez a bizonytalanság. Ha csak milligramm- nyi port tudnánk a fickó táskájából kikotorni. Fleurot — sóhajtott Marc —, kutya egy mesterség ez a miénk. Tv-jegyzet Jó estét — JÓ SZOMSZÉDOLÓK vagyunk mi, magyarok, sőt a mondás is azt tartja, hogy többet ér egy jó szomszéd, mint egy rossz rokon. Ügy látszik, szomszédolni kezd a magyar televízió is — és nem is akárhogyan. Esti vendégként kopogtatott egyszerre négy helységében az országnak — és kellemes esti találkozásokat teremtettek. Ez a körkapcsolás meglepően gazdag és nagyon színvonalas riportműsort hozott, amely bővelkedik ismeretterjesztésben, életképekben, néhol do- kumentokban is. Mindabban, amit kamera-szem megláthat, riporter-fül meghallhat. Jó bizonyítványt állított ki magáról a riportergárda, de a több mint kétszáz fős stáb is. A mintaszerűen pontos kör- kapcsolások, néha egészen jól Fleurot azonban már nemi hallotta főnöke sóhajtását. Számára Marc óhaja ezúttal is parancs volt és a főfelügyelő még észre sem vette, hogy eltűnt mellőle csoport- vezetője, amikor a látcsőben, a szeme előtt, egy hason kúszó alak feje bukkant fel, amint az a terrasz előtt levő ciprusbozótok tövén kígyózott az oszlopok felé. Érdeklődve figyelt. Mi ez? Talán valami váratlan fordulat? Még nem ismerte fel a terrasz korlátja felé igyekvő alakot »Az ördögbe is! A táska irányába halad« — mormogta, és azon töprengett, vajon kinek juthatott még eszébe rajta kívül a táska. »Fleurot!« — és majdnem hangosan felkiáltott. A felügyelő kúszott a kőkorlát felé. Marc visszafojtott lélegzettel figyelt és ingerült aggodalom kerítette hatalmába. Ráébredt, hogy ezúttal mennyire tehetetlen. Egyszerűen nem tud segíteni legkedvesebb emberén, ha azt. netalán véletlenül meglepnék most a gengszterek. Fleurot időközben a terrasz falának tövéhez ért. Óvatosan, mint áldozata után leselkedő kobrakígyó, lassan nyújtotta felfelé nyakát, törzsét a mellvéd kőpilonos korlátjához. A kőlécek mintás résein befelé leselkedett, majd egy gyors jó műsor! sikerült »képbeadások« — jól szomszédoltatták a nézőket Előkészített műsor volt, igaz, de ki bánja, ha jól halad a beszélgetés, ha kellő teret kapnak a spontaneitások is. Az egykori Eötvös-kollégisták megható találkozása és beszélgetése talán a körkapcsolás egyik legszebb élménye volt. Nagyon tetszett a családlátogatás a főorvoséknál, a taní- tóéknál és a két nyugdíjas házaspár otthonában. Az öregek otthonából talán egy kicsit többet vártunk, de kárpótolt bennünket Kovalik Károly rögtönzött barkochbája. TEHÁT JÓL ÉLT, hasznosan élt a televízió a vendégjoggal, kedvesen és udvariasan kíváncsiak, közvetlenek és nem közvetlenkedők voltak. Nem kell jóstehetség hozzá, az ország szeretni fogja ezt a műsort. T. T. Csorba Győző zek, s, ezek teszik komorrá a költészetemet. Mi kalapálja ki az embert, ha végül is nem a maga sorsa, élete? — A család, a gyermek rokonszenves vonása költészetének. Nyilván nem véletlenül kap nagy hansgúlyt az életrajzban a négy gyermek. — Abban, hogy »Négy gyermek szólít apjának«, tudatosság van, nem vallási előítélet. Nemcsak nekem kell élni —, hanem élnie kell a nemzetnek is. — Költészetével kapcsolatosan a vasat szokták emlegetni. Mit hordoz ez a Buda Ferenc-i vasvilág? — Említettem már, hogy mindig is vonzódtam a kétkezi munkához. Ügy érzem csak jól magamat, ha a két kezemet is használhatom. A teljes értékű ember tisztességesen dolgozhat a vassal. És ez a | szó, fogalom nagyon emberi is. A civilizáció a vasra épült, tudjuk jól. »Emberi« tulajdonsága, hogy erős, szilárd, de könnyen rozsdásodik is. Olyan tehát, mint az ember ... — Hitvallását miben látja? — A költészet: a manipuláció ellensége. Tehát, amivel haí.iat, az a teljes őszinteség. Csorba Győző »gyakorló dunántúlinak nevezi magát. 1916-ban a közeli Pécsen született. Ott él ma is. Alkata, lírája más, mint Buda Ferencé. Egyik lexikonunk Rónay György méltatását idézi művészete jellemzéseként: »Mély. komor, magvas költő... Nehézkes, de sokszor éppen ebben a nehézkességben van értéke. .. Nem a zene, hanem a gondolat felől indul neki a versnek, és elsősorban nem a világban néz szét, hanem önmagában.,« Először a »gyakorló dunántúlit magyarázta meg. — A Buda Ferenc vidéken élést, * vidéki tevékenységet egy időben azonosították a provincializmussal, ami ebben az esetben rosszértelmű volt. Én azt hiszem, hogy az utóbbi időben történt némi változás. Talán nekünk volt is ebben részünk, nekünk •gyakorló dunántúliaknak«. — Kit tart példaképének? — Homéroszt, Shakespeare-1, ás még sorolhatnám tovább az irodalom kiválóságait, tehát sokaktól tanultam. Ha csak egy példaképre gondolhatok, akkor József Attilát idézem. Azt a költőt, akinek születésnapja a mai magyar líra ün nepe lett, a költészet napja. — Könyvtárosként is tudomása lehet, hogy a mai magyar lírát mennyire keresik az olvasók. Versszerető nép vagyunk? — A költészet, mint olvasmány, teljesen kiürül az emberek tudatából sok helyen a világon. Nehéz elképzelni egy üzletembert, aki este, munka után verset olvas... A rohanó világ azt hiteti el velünk, hogy nek kell a világnak a költi szét... Magyarország erre szépen rácáfol, ötvennégyeze- példányban jelent meg például a Szép versek 1970 című antológia. Ez azt is jelenti, hogy ennyi elfogy. Magyarországon az általános »fejlődéssel- szemben egy különleges fejlődés megy végbe. A vers egyre közelebb kerül az emberekhez. Mi lehet az oka? A magyar irodalom a költészettel lett nagy — mondják az irodalomtörténészek. Lehet, hogy ezzel van összefüggésben, de a magyar lélek tulajdonságának is felfogható. Egészséges ösztönünk a költészetben keres otthont. Aki a költészet mellett kitart, mindig többet kap a költészettől, mint amennyit ő ad a költészetnek... Horányi Barna mozdulattal a korlát tetejéről leemelte az aktatáskát. »Bravó!« — szurkolt Marc, és izgatottan szemlélte az alagsori ablakokat. Fleurot öreg róka volt és nem kellett félteni. Ügy mozgott, hogy egyetlen ablak látószögébe se kerüljön. Mindez pillanatokig tartott. »Ravasz öreg kopó« — mosolygott magában Marc, akit a mesterség harminc esztendejének unott hétköznapjai sem tudtak érzéketlenné tenni, és egy-egy produkció, egy ügyes és gyors detektív húzás még mindig kiváltotta elismerését. Fleurot tíz perc múlva fújtatva toppant be a toronyszobába. — Színre heroin, főnök — lihegte. — Ej, Fleurot! Nem a maga szívének való már ez a sok lépcső — válaszolta Marc. — Ki mást küldtem volna? Ez volt az alkalmas pillanat. — A táskát precízen tette vissza? — Majd elválik, főnök. Ügy látom, a papasas visszatért. A terraszon Amporeale jelent meg. Látszólag érdektelenül szemlélődött, majd a korlátról leemelte táskáját, és ismét eltűnt a bejárati ajtó mögött — Nyert Fleurot! — tette le látcsövét a főfelügyelő. — Ha a végére értünk és újra Párizsban leszünk, két konyakot kap tőlem. Másnap a laboratóriumi vizsgálat is igazolta Fleurot gyanúját. A fehér por heroin volt — Eddig tehát meglennénk — mormogta Marc és Fleurot- ra nézett. A felügyelő, főnöke kérdő pillantására azonban nem válaszolhatott, mert felberregett a telefon. A hallgatót Fleurot emelte fel és leg-» nagyobb meglepetésére a készülékből a palermói rendőrfőnök, Casetti hangját hallotta. — Maga az, Fleurot? — kérdezte Casetti. — Ügy tűnt el, mint a kámfor. Még el se köszönt. — Nem volt rá időm. — És Fleurot intett Marénak, vegye fel a készülékhez kapcsolt ikerhallgatót — De talán mégsem ezért hívott. Történt valami? — Eltalálta! Párizsban keresésemre azt válaszolták, hogy az öreg bulldog Milánóban van. Fleurot zavartan pislogott főnökére és ádámcsutkája idegesen liftezett íel-alá. Bosz- szankodott, minek is biztatta főnökét, hogy a beszélgetésbe belehallgasson. Tétova mozdulatot tett Marc felé, mint aki azt mondja: erről ő nem tehet. A főfelügyelő azonban mosolyogva intett, folytassa csak. — Mondja meg neki, hogy a szabadon eresztett madárkája, miután itt nálunk hat fickót leterített, félórával ezelőtt felkapaszkodott a milánói repülőgépre és most észak felé szálldogál. Az öreg fiú biztosan csodamód meglepődne az örömtől, ha találkozna vele. Várhatnák a repülőtéren. Délután egy óra körűi kell neki megérkeznie... — Jól van, vén csataló, ezt még meghálálom — reccsent Marc, repedt kolomphoz hasonló hangja. — Mit mondott, Fleurot? — Én, én semmit — dadogta a felügyelő. — Nem Fleurot volt, hanem Marc. Érti? Marc, a maga öreg bulldogja. De nagyon köszönöm az értesítést. Legközelebb visszahálálom. — Marc ? — szólalt meg meglepetten, de örömmel Casetti. — Annál jobb. Remélem, tudja, kiről beszéltem? — Hogyne? És kíséri valaki a jómadarat? — Sajnos, maguk is, mi 1* lemaradtunk a gépről, de Cagliari pont most jelentette, hogy náluk nem szállt ki. A következő állomás Genova. Ott már vigyázzanak rá maguk. (Folytatja*! SOMOGYI NlPfiAP un. évtflto n.
