Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

w A NEMZET MÚZEUMA A Nemzeti Múzeum a műit században. A z egykori Mehmed szul­tán útján, a régi vá­rosfalakon túl, nem RMSMe a kecskeméti városka­putól. a mai belváros kedvelt sétányán, a Múzeumkert he­lyén még 150—200 évvel ez­előtt is pocsolyás, puszta föl­dek húzódtak. A kis köruta­kon túli területeket csak 1930- foan kezdte Pest városa par­cellázni. S amikor 1802-ben Széchenyi Ferenc a nemzet­nek adományozta gyűjtemé­nyét, még üresen állt a telek, a mai Múzeumkert szomszéd­ságában a rablások, gyilkos­ságok színhelyeként hírhedt Két Pisztoly csárdával, né­hány rozzant házacskával, s a mai Kálvin tér helyén a szén­piaccal. Széchenyi már 1774-ben memorandumot nyújtott be a kancelláriához és a helytartó­tanácshoz könyvtárügyben. (S már akkor kötelezte a nyom­dászokat, hogy minden mun­kából küldjenek két példányt a könyvtárnak.) Széchenyi !á02 márciusában Ferenc csá­szártól kért engedélyt: »Felséges uram! Ifjúságom­tól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal sze­reztem meg magamnak a gyűj­teményt ... Méltóztassék ke­gyesen engedélyezni, hogy ezen gyűjteményt Magyaror­szágnak adományozhassam. „. Szabadjon a gyűjteményt éle­tem folyamán a sajátomból továbbra is gyarapítani, és amennyire csak lehetséges, teljessé tenni.« A Magyarországra vonatko­zó gyűjtemény közel 12 ezer nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmet­szetet, 2019 nemesi címert, 2675 érmet tartalmazott, to­vábbá itthon gyűjtött és Bécs- ben vásárolt régiségeket, kép­másokat. Pénzben 160 ezer fo­rintnyi volt az adomány (ösz- szehasonlításul: az ez idő tájt épített soproni kétemeletes, kettős szárnyú Széehenyi-pa- lota költségvetése mindössze 40 ezer forint volt) Az alapítólevél a nádorra bízta, a gyűjtemény kormány­zását. S József nádor közre­működésével már 1803 de­cemberében a volt pálos ko­lostorban megnyílt a könyv­teremből, olvasószobából, az érem- és a régiségek teréből álló gyűjtemény. I lenesek nem sitiiét A Nemzeti Múzeum megte­remtésének gondolatát az 1807-ből való Museum Hun- garicum című tanulmány így veti fel:-Ezen Magyar Tudomá­nyoknak szentelt Oltárt fel kell ékesíteni a hazánkat ér- deklő könyvekkel és iratok­nál; történetünk eseményeit, városainkat és várainkat be­mutató ábrázolásokkal, híres férfiak képmásával. Kerülje­nek ide a magyar földön ta­lált műemlékek és eszközök, az érmek és pénzek, fegyve­rek és ötvösművek. A három természet rendéiből (ásvány-, növény- és állatvilág) szár­mazó természettudományi és ipartörténeti gyűjtemények.« A nemesek, a nagy gyűjte­mények gazdái nem siettek a múzeum gyarapítására. Az el­ső ajándékozó, Kindli Má­tyás pesti szűcsmester 48 könyvet adományozott. József nádor 1813-ban vásá­rolta meg Batthyány Antal hercegtől a városkapun kí­vül fekvő 31 ezer négyzetmé­teres majorságot, a múzeum mái telkét. Két évtizedig ezek az — egykori forrásokban ré­gi múzeumnak nevezett — épületek adtak helyt a gyűjte- méhyéknek. Az 1832—36-os országgyűlés félmillió forintot ajánlott meg a »nemzeti művelődés díszé­re«, a múzeum építésére, mégpedig úgy, hogy -a sum­ma ne az adózó népet terhel­je, hanem egyedül a nemesi rendre fog felosztatni, és attól lesz beszedendő«. ’ A múzeum építésére Pol­lack Mihály kapott megbí­zást. (Aki akkor már a nádor alcsúti kastélya, a budai Sán­dor-palota, a régi pesti Viga­dó és a udoviceum építésé­vel szerzett hírnevet.) A klasszicista oszlopcsarnokos múzeum a kor legnagysze­rűbb építészeti alkotása lett. Találóan jegyezte meg Hau­sen, osztrák tanár: »csak egyetlen változtatást szabad rajta tenni, a homlokzatot márvánnyal burkolni, hogy soha el ne pusztuljon«. Pannónia babérkoszorúval A nádor Pietro Nobile bécsi építésszel, az akadémia igaz­gatójával vizsgáltatta felül Pollack terveit, s csak “költ­ségkímélés« okáért hagyták el az épület márványburkolatát és szobordíszeit. Csak a tym- panon háromszögébe került a müncheni Rafael Monti szo­borcsoportja: középen Pan­nónia nőalakja, kezében ba­bérkoszorú, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és hírnév meg­személyesítőjének nyújt át A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szim­bolizálja. Az alapozáshoz — mint a Hazai és a Külföldi Tudósítá­sok című lap hírül adta — .1837. június 22-én kezdtek. S bár az építést megzavarta az 1838-i nagv árvíz, mégis 1844 januárjában a főhom­lokzat, 1847 júliusában az egész épület körül lebontot­ták az állványokat Kossuth a Pesti Hírlapban köszöntötte a “Várost a Rákos mezejétől uraló nagyszerű alkotást és tervezőjét«. A 109 méter hosszú, 70 mé­ter széles, 24 méter magas épület már méreteivel is ki­emelkedett környezetéből. Kubinyi Ágoston igazgatása alatt az, új épületbe szállí­tották a muzeális anyagot be­rendezték a termeket. Az el­ső emeleten 14 termet kapott a Széchenyi Könyvtár. Nyolc terem Érem- és Régiségtár­nak jutott, a második emele­ten a Természetiek Tárának 14 helyiség. A földszintet la­kásnak használták. A könyv­tár élére Mátray Gábor poli­hisztor zenetörténész került Kiss Bálint festőművész kép­tárőri megbízást, Blaskovich Béla ügyvéd és Ramis Antal irnoki alkalmazást nyert. Alighogy elkészült a mú­zeum, viharos események színhelye és tanúja lett. Tör­ténelmi szerepe 1848. március 15-étől ívéit Az épület lép­csőjéről szavalta el Petőfi a fellelkesült tömegnek a Nem­zeti dalt. Innen, a lépcső bal támfaláról mondták el a “Mit kíván a magyar nemzet« 12 pontját E hepehupás műzeumudva- ron fogadta később a pesti if­júság a bécsi egyetem kül­döttségét amely Mátyás ki­rály testőrségének pajzsát hozta ajándékba a múzeum- nak, 1848-ban a belsőleg alig be­fejezett múzeum épületét kör­nyező telek még csak elöl volt vasráccsal ellátva, a többi há­rom oldalát szegényes fapa­lánk fogta be, amelyen belül kert helyett homokbuckák voltak, s itt tartották gyakor­lataikat a nemzetőrök. A második emeleti díszte­remben ülésezett az első nép- képviseleti országgyűlés. Ké­sőbb a Pestre összehívott or­szággyűlés főrendi háza is a Nemzeti Múzeum dísztermét használta ülésteremnek — egészen az országház felépíté­séig. Kossntti lestményl aiolt Budavár bevétele után 1849. május 27-én az első emeleti rotundában a pesti polgárság lakomán látta vendégül a győzedelmes honvédséget. A nemzeti kormánynak a leg­válságosabb időkben is gazdá­ja volt a Nemzeti Múzeum. Kossuth Lajos mint pénzügy- miniszter a volt kamaraelnö­ki lakásból 78 festményt adott át, s mint a Honvédelmi Bi­zottság elnöke úgy rendelke­zett, hogy a sáncásásoknál előkerülő régészeti leleteket küldjék a múzeumba. Mészáros Lázár honvédelmi miniszter fegyvereket, zászló­kat adományozott (Amikor az osztrákok bevonultak, el­jöttek rekvirálni a múzeumba is, és a régi fegyvereket, fa- modelleket is begyűjtötték.) Buda ostromakor május 23-án bomba robbant a hom­lokzat előtt, de kár nem esett az épületben. 1849. július ll-én a mú­zeum udvaráról indultak Arad felé az utolsó népfelke­lő csapatok. Néhány nap múl­va, július 19-én Haynau csa­patai megszállták a múzeu­mot, és kaszárnyának, raktár­nak használták. Kincseit Bécs- be akarták szállítani. Július 23-án ötperces kihallgatás után a főlépcsőnél agyonlőt­tek egy, a császári hadsereg­ből a honvédséghez átallott katonát „Zenélyek" a Jiszleremlieii Évek során, a szabadság- harc bukása után, ismét gya­rapodott, bővült a múzeum anyaga. Sokan adományozás­sal, alapítványokkal tettek hazafias érzésükről tanúságot A Múzeumkert telepítésére a díszteremben hangversenye­ket rendeztek. Ezeket a “zené- lyeket« többször Erkel és Liszt Ferenc vezényelte. Kazinczy születésének 100. évfordulóján, 1859-ben a mú­zeum dísztermében rendezett ünnepség az abszolutizmus el­leni tiltakozás impozáns meg­nyilvánulása volt. 1861-ben a díszteremben ülésező képvise­lőház mondott utoljára nemet Bécs beolvasztó politikájá­nak ... Mostanában csendes a Mű- zeumkert Egy-egy kiállítás megnyitása jelent csak na­gyobb eseményt, vagy az évenkénti március 15-i koszo­rúzás. Ott, balra a főlépcső­től, az emléktáblánál... Kádár Márta 150 éwél ezelőtt, 1821 már­ciusában inmtotta meg a gö­rögség szervezett fegyveres harcát a törökök ellen, és csak nyolc évi vérhullatás után alakulhatott meg az ön­álló, újgörög nemzeti állam. A görög nép soha nem nyu­godott bele a Bizánc buká­sát követő négyévszázados tö­rök hódoltságba; a hegyekben állandóan harcban állt a hó­dítókkal. Ss a vérrel öntözött ormokon és völgyekben gaz­dag népköltészet virágzott: a görög nép történelme legsöté­tebb éveiben is énekelt és táncolt. A kleftisz-dalok a délszláv hajduk-énekekkel, valamint a balkáni és a magyar szabad­ságharcos szellemtől áthatott betyárdalokkal, -balladákkal rokonok. Virágkoruk a XVIII. században Volt. A kleftisz szó tolvajt jelent Sok egysze­rű ember lett a társadalom számkivetettje: a rabság, a robot, a katonáskodás elől a hegyekbe húzódott, a szabad életet választotta. A népkölté­szeti alkotások a kleftiszek —■ immár szabadságharcosok — törökgyűlöletéről, a törőkhű görög földesurak iránt érzett megvetéséről, életük derűs perceiről vagy nehéz óráiról vallanak. A nép idealizálta kedves hőseit: csupa arany és ezüst fegyverekkel, ruhákkal díszítette fel őket; a híreseb­bek köré valóságos dalciklus fonódik. A maroknyi görögség élet­halál harca kivívta a világ népeinek rokonszenvét. Nagy nevű és egyszerű filhellének — köztük magyarok is — siet­tek a segítségére, s nálunk például Kölcsey, Vörösmarty és Berzsenyi merített erőt példamutató hősiességükből. Aztán amikor C. Fauriel francia történész 1824—25-ben megjelentette két kötetben az újkori görögség népköltésze­tének legszebb alkotásait, a görög nép nagyszerű alkotó szelleme is meghódította Eu­rópát. Megemlékezésünk szerény tisztelgés akar lenni e szeren­csétlen történelmi sorsával mindmáig perlekedő nép gé­niusza előtt nemzeti ünnepe jeles évfordulóján. Papp Árpád Jeanne Marie Darré hangversenyt ad Kaposváron »A csúcs, amelyet meghódított, a páratla­nul könnyed, szemeket csillantó, csillogó bra­vúrok köréből emelkedett ki... Darrénak most már nemcsak parádés megmutaínivalói, hanem érzékenyebb mondanivalói is van­nak ...« Molnár Jenő Antalt ragadtatta ilyen szavakra a zongoraművésznő egyik szereplé­se. Darré nevét az Egyesült Államokban és Európa csaknem valamennyi országában jól ismerik. A magyar kritikusoknak is bőven volt alkalmuk, hogy véleményt mondjanak lenyűgöző játékáról, hiszen több mint tizen­hat alkalommal látogatott Magyarországra. Kritikusok írják, hogy művészete az utóbbi évtizedek alatt hatalmasan fölfelé ívelt, s a művész levegőt teremt maga körül, amelyben a francia könnyedség, elegancia a forrón át­élt szenvedéllyel párosul. Legkedvesebb zene­szerzője Liszt, stílusa tehát gyökeresen ro­mantikus; legszívesebben a romantikus mu­zsika nagyjait szólaltatja meg. Kaposváron március 19-én ad hangversenyt a Latinca Művelődési Központban. Műsorát 5t zeneszerző műveiből válogatta. Hallhatjuk egyebek között Chopin cisz-moll scherzóját, H-moll szonátáját és Bartók Szvitjét. Debus- sytól a Pour le Pianínót játssza. Műsorán sze­repel még: Paganini—-Liszt É-dúr etűdje és a Lm. CampaneUa EZEN A NYÁRON ÉS EZEN A TAVASZON Ezen a nyáron és ezen a tavaszon, fehér papírt küldtek, fekete betűieket Valahányan, akik ott fönt kleftiszkedtek, Olimposz hegyéről tüstént lejöjjetek» vitéz Ali pasát mind megkövessétek. De két deli legény bizony csak nem jött le, fogta a puskáját, fénylő kardot kötött„ járta a hegyeket, ottan kleftiszkedett. Nehogy a kleftisz fegyverét Nehogy a kleftisz fegyverét elkótyavetyélj étek, Vigyétek a monostorba, imával tiszteljétek. Akasszátok jő magasra, pókhálós toronyba föl, vasát rozsda eméssze meg, gazdáját fekete föld. DIMOSZ BÜCSÜJA Leáldozóban már a nap, s Dimosz parancsot ád kis Induljatok, derék fiúk, ételt-italt szerezni. Lambrakisz unokám te meg üljél le ide mellérn, Örököljed meg mindenem, s te légy a kapitányuk. Ti meg, kleftisz-legényeim, fogjátok árva kardom, vagdossatok zöld ágakat, fektessetek reájuk, vigyetek el a pap elé, hadd gyónjam vétkeim meg. Küzdöttem harminc évet én katonaként a harcban, húszat meg kleftíszkedtem én, erdőn, szabad hegyekben, és most érzem, a vég közel, tudom, itt van halálom. Tágas legyen a sírverem, s legyen jó mélyre ásva, forgolódni legyen helyem, vívhassak benne állva. És a gödör jobb oldalán nyissatok ablakocskát: fecske meghozza a tavaszt, ki-be járhat síromba, s a május érkeztél azon csalogány megjelenti. Zahariasz Mi lelte Manisz hegyeit, hogy úgy elsötétedtek? Mintha sűrű hó szakadna, esőzápor hullana. Kleftiszeknek siratása, sűrű könnye, jajszava. Megölték a kapitányuk, megölték Zahariaszt, aki úr volt Moreában, parancsolt mezők-szerte. Ahány falu meghallotta, feketébe öltözött, egy kis madár meg leszállóit a templom elejibe, abbahagyta az éneklést, szóval siratni kezdte: “Halljátok-e, asszonynépek, halljátok-e, legények, húsvétra ne öltözzetek hószínű ruhátokba, hanem mint a hollómadár, minden fekete gyászba. Gubbasszatok, búsuljatok, legyen erős szívetek.« Hogy ezt hallják bajtársai, majd halálra rémülnek, egy alacsony, karcsú lány meg, gyönge édes kishúga, kiállott a keresztútra, a mezőt bebolyongta. Aki csak arra vetődött, mindtől ezt tudakolja; »Ütőnjárók, nem láttátok első kapitányotok?« “Mit kérdezgetel te minket, mit mondhatnánk mi neked? Tízesével szólt a puska, ezüstgolyó záporzott, meggyilkolták Zahariaszt, Kukelasz erődjénél. Magad is hallhatod arról a jajgatást, baglyokat Elsiratják Moreában első kapitányukat.« KITSZOSZ ANYJA Kitszosz anyja üldögélt az innenső patakparton. Pörlekedett a patakkal, kővel meghajigálta: Patak, apasszad meg vized, patak, forduljál vissza,, hadd mehessek át túlnanra, kleftiszek tanyájára! összegyűlt ott, tanácsot tart valamennyi kapitány. Elfogták Kitszoszt, kísérik, viszik, hogy felakasszák Elöl ezeren vigyázzák, mögötte kétannyian. Messze hátul édesanyja, keserű panasszóval: íCitszoszom, te hova tetted daliás fegyvereid, xabátódról hova lettek öt sor ezüstgombjaid? Aj, micsoda anya vagy te, eszed megháborodott;;, aem vitézségem siratod, nem is ifjú fejemet, hanem préda lett fegyverem, odaveszett díszemet ? SOMOGYINSPLAP 2921, másdtss 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom