Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

\ /avasiatok nyomában Terven felül három és fél millió tégla A Somogy-Zaia megyei Tégla- és Cserépipari Válla­lat balatonszentgyörgyi 2-es számú gyárában a pártvezető- ségválasztó taggyűlésen el­hangzott egy javaslat, amely- lyel valamennyi kommunista egyetértett, — Több és jobb minőségű téglát kell gyártanunk, hogy ezzel is elősegíthessük az or­szágban folyó építkezések meggyorsítását Ennek érde­kében viszont még szervezet­tebbé, fegyelmezettebbé kell tenni munkánkat Frank Sándor művezető a mindössze tizennégy tagú pártalapszervezet titkára Ér- dek’ődésünkre, hogy mit tet­tek az azóta eltelt idő alatt e javaslat megvalósításáért, már eredményekről is számot adhat — A múlt év végén válla­latunk kommunistái a X. pártkongresszus határozata alapján felhívással fordultak az ország valamennyi tégla­gyárának dolgozóihoz, hogy indítsunk munkaversenyt az építkezésekhez szükséges két­milliárd 200 millió tégla gyár­tására, Ezt a felhívást ter­melési tanácskozáson vitattuk meg. Kommunisták és párton- kívüliek egyetértettünk ab­ban, hogy ez évi tervünké' szervezettebb munkával túl­teljesíthetjük — mondta a titkár. A termelési tanácskozást kő vető idő bizonyította ezt az egyetértést. A téli nagyjaví­tás, a gépek előkészítése soha nem tapasztalható lendülettel indult meg. Ebben is a kom­munisták mutattak példát tár­saiknak. Varjas Ervin karban­tartási művezető, Horn Jenő gépész és a többiek munkája tette lehetővé, hogy a nagy­javítással a tervezett hatvan­nyolc nap helyett negyvenkét nap alatt elkészültek, és feb­ruár 13-án megkezdődhetett a nyersgyártás, majd az égetés. Németh Rezső gyárvezető elégedetten ismerteti az első napok termelési adatait. — Tavaly a próbagyártás idején két műszakban készült annyi nyers és égetett tégla, mint az idén egy műszakban. A szocialista brigádok egy­mással versenyezve dolgoznak, hogy melyikük zárja jobb eredménnyel a napot. Ha az egyik brigád hatvan kocsi n-Ters téglát készít, a másik ezt másnap már túlszárnyalja. Volt olyan nap, hogy hetven­egy kocsi nyers tégla került ki a kezükből. Nagy János, Csá­szár Jánosné, Matkó Ferenc- né brigádja, Kereskai Józsej égető, Barabás Lajos rakodó és a többiek is minden elis­merést megérdemelnek mun­kájukért. Ezt igazolják a számok is. Február 24-én például 71 ezer nyers tégla készült, s 61 ezret égettek ki. Az első negyedévi tervük szerint -— március eleji indulást számítva — 1,4 millió téglát kellene gyárta­niuk, illetve 1,3 milliót éget­ni. Azzal viszont, hogy a nagyjavítással előbb végeztek, s korábban megkezdhették a termelést, már februárban terven felül 600 ezer téglái adnak Ennek alapján számol­nak úgy a gyár vezetői, hogy az első negyedben egymillió­val több téglát készítenek, mint amennyit várnak tőlük. Németh Rezső gyárveze­tő, Frank Sándor párttitkár egy levelet mutat — Szegedről, az 1. sz. ala- gútkemencés gyártól kaptuk. Versenyre hívnak bennünket, s az ország többi hasonló tég­lagyárát is. A verseny legfőbb feltétele: 4—5 százalékkal túl­teljesíteni az 1971. évi tervet, javítani a minőséget Csatla­kozunk a versenyhez, de azt vállaljuk, hogy nem négy-öt, hanem tizenöt százalékkal nö­veljük a termelésünket, s az idén 17,5 millió tégla helyett 21 millió téglát adunk A mi­nőséget három százalékkal ja­vítjuk, így a múlt évi 93 he­lyet 96 százalékos lesz. Most kezdték meg egy újfaj­ta, a korábbinál nagyobb mé­retű és jobb minőségű tégla készítését Tavaly az ország nehéz helyzete, az árvíz által romba döntött házak újjáépítése tő­lük is azt követelte, hogy még túlórában is készítsék a nyers téglát, végezzék az égetést. Az­iden ezen is változtatnak, a több és jobb minőségű téglát túlóra felhasználása nélkül gyártják. Szalai László Méltón Levin Tiborhoz Már többször találkoztam vele, ünnepségeken, ifjúsági találkozón. Legutóbb éppen egy pinceklubot avattak. Ki­takarították, rendbe tették a helyiséget. A vállalat bútoro­kat és más használati tárgya­kat vásárolt a fiataloknak A múlt év tapasztalatairól, ■a KISZ-munkáról, az ered­ményekről beszélgettünk Ka­darkúti Irénnel, a barcsi költ­ségvetési üzem KlSZ-titkárá- vaL A kaposvári közgazdasági technikumban végzett 1968- ban, majd visszament Barcsra. Könyvelő a költségvetési üzemben. Fiatal az üzem, alig léhóny éves. Tizenöt fiatal alakította meg a KlSZ-szerve- zetet. Sajnos, a nagy munka­erő-vándorlás miatt sok fiatal máshova ment dolgozni, így a '.étszám állandóan változott. Csak egy szemléltető adat: ta­valy az üzem kétszáz dolgozó­dnak a fele kicserélődött Egész munkabrigádok mentek el, köztük sok KISZ-fiatal is. A KISZ-titkár szenvedéllyel beszél a szervezetről. Tavaly fölvették Levin Tibor barcsi forradalmár nevét. A hős for­radalmárt állította példaképül az alapszervezet. A fiatalok megértik egy­mást, szeretik az újat, a mo­demet Van köztük ács, kő­műves, festő, parkettázó, tech­nikus és adminisztrátor. Kis helység Barcs, kevés a szórakozóhely. Klubnapjukat a művelődési házban szokták megtartani. Amikor megkérdeztem, mi­lyen egy jó KISZ-titkár, szinte gondolkodás nélkül válaszolt. — Fontos, hogy a fiatalok vezetője mindig értsen az em­berek nyelvén. Megértse gond­jaikat, örömeiket. Ami a leg­fontosabb, jó kapcsolat legyen a vállalat vezetőségével. He tenként tíz-tizenkét óra társa­dalmi munkát végez szabad dejében. Sok alapszervezethez síjár mint a járási KISZ-vb tagja. A választás joga — a választás lehetősége A választás alapelvei, a választók névjegyzéke Alkotmányunk alapvető elv­ként mondja ki, hogy ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé. Ezért államunk legfontosabb jogszabályai azok, amelyek arról gondos­kodnak, hogy az állampolgá­rok részt vehessenek az álé lám vezetésében, az ország ügyeinek intézésében, vagyis a hatalom gyakorlásában. A részvétel egyik formája az országgyűlés és a tanácsok . tagjainak megválasztása. A választópolgárok a választási törvényben szabályozott mó­don választják meg az ország- gyűlési képviselőket és a he­lyi tanácsok tagjait. ALAPELVEK Választási rendszerünk alap­elvei a következők: az álta­lánosság és egyenlőség, a vá­lasztások népfrontjellege, az egyéni választókerületek rend­szere, a szavazás titkossága, a képviselők és a tanácstagok beszámolási kötelezettsége ás a visszahívás joga. Az általánosság azt jelenti, hogy minden nagykorú ma­gyar állampolgárnak választó­joga van. Nagykorú az, aki a választás napjáig betölti 18. életévét, vagy házasságkötés révén nagykorúvá válik. Vá­lasztási törvényünk kizárja a választójogból a politikai vagy köztörvényes bűnözés miatt elítélteket, valamint azokat, akiket a bíróság eltiltott a közügyek gyakorlásától, to­vábbá az elmebetegeket még akkor is, ha nincsenek gond­nokság alá helyezve. Az egyenlőség elve az al­kotmányon alapul, és azt je­lenti, hogy minden választó­polgárnak egy szavazata van, és minden szavazat egyenlő. A VÁLASZTÓKERÜLETI B OSZTÁS ÉRTELME A választások népfrontjel­lege azt jelenti, hogy mind a2 országgyűlési képviselő-, mind a tanácstagjelöltek a Haza­fias Népfront — a párt cél­kitűzéseivel egybevágó — vá­lasztási programja alapján, azt képviselve lépnek föl a választásokon. Az egyéni vá­lasztókerületi beosztás lehető­vé teszi, hogy minden állam­polgár tudja, ki az ő képvi­selője az országgyűlésben, és ki képviseli őt a helyi tanács­ban. A képviselők és a ta­nácstagok időről időre kötele­sek beszámolni tevékenysé­gükről az őket megválasztó állampolgároknak. Ha a vá­lasztópolgárok nincsenek meg­elégedve országgyűlési képvi­selőjük vagy tanácstagjuk te­vékenységével, akkor a man­dátum lejárta előtt joguk van a képviselőt, illetve a tanács­tagot tisztségéből visszahívni. Fontos intézkedése a tör­vénynek a szavazás titkossá­gának biztosítása. Ennek az a jelentősége, hogy a választó- polgárok a szavazás napján, szavazatuk leadásakor minden külső befolyástól mentesen, saját akaratuk és lelkiismere tűk alapján szavazhassanak. A VÁLASZTÓK NÉVJEGYZÉKE A Népköztársaság Elnöki Tanácsának intézkedése sze­rint február 22-én az egész országban a helyi tanácsok megkezdték a választók név­jegyzékének összeállítását. Ennek első mozzanata, hogy az összeíró biztosok minden családot fölkeresnek lakóhe­lyén, és összeírják a válasz­tásra jogosultak nevét, szemé­lyi adatait. Az összeírás alapján legké­sőbb március 20-ig mindenütt elkészítik a választók név­jegyzékét, és azt március 22- től 30-ig a tanácsok hivatali helyiségében közszemlére te­szik. Ezzel egyeidejűleg min­den választót írásban is érte­sítenek a névjegyzékbe tör­tént felvételéről. Minden választópolgárnak saját érdeke: meggyőződjön arról, hogy ha választójoggal rendelkezik, fölvették-e a vá­lasztók névjegyzékébe, és ha valamilyen adminisztrációs hiba miatt Kihagyták, akkoi személyesen vagy írásban ki fogást emeljen lakóhelye ta­nácsánál. E felszólalások alap­ján a tanácsok, illetve vitás ügyekben a járásbíróságok — három nap alatt döntenek, és a kihagyott személyek adatai pótnévjegyzékbe veszik. Lelkiismeretes fiatalnak tartják_ mind a munkahelyén, mind a járási KlSZ-bizottsá- gon. Olyan embernek, akire, ha rábíznak valamit, biztos hogy elvégzi. Tavaly megkap­ta a KISZ-kb dicsérő okleve­lét az eddig végzett jó mun­kájáért Gy. L. MAI KOMMENTÁRUNK Öt munkanap Délelőtt órák, délután dol­gozatjavítás, szakkör, készül­ni kell a másnapi órákra. De hát ott van a család is, a háztartás — azt is kell vezet­ni. És a pedagógusnak is van gyereke — azzal is törődni kell. Nem állítom, hogy a pe- dagógusnöknek nehezebb, zsúfoltabb a munkanapjuk, mint egy háromműszakos anyának, és nem is érdemes úgy vizsgálódni, hogy kinek nehezebb­A lényeg az, hogy a nők­nek segítenünk kell. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány szál virágot és mennyi ajándékot kaptak a múlt hét­főn a nők. Ebből persze ko­rántsem következik az, hogy kiszámíthatatlan, mennyit se­gítünk a nőknek. Ha valaki, hát ők igazán tudják, hogy hol és mennyit segít­hetünk időben is, pénz- 'ben is. Pénzben ott, ahol az egyenlő munkáért egyenlő bér jár. És úgy is se­gíthetnénk, hogy több idő jus­son arra a vitathatatlan plusz munkára, melyet egyszerűen, gyakran lekicsinylőén, úgy nevezünk — háztartás. Ilyen *időbeli« segítség az új mi­niszteri rendelet is, amely szerint a jövőben a pedagó­gusnőknek heti egy szabadna­pot biztosi.a,iák. Tehát öt munkanapra is elosztható a heti kötelező tanítási órák száma. Számukra talán ez volt az egyik legszebb nőnapi aján­dék. Aki tudja, hány nő dol­gozik a pedagóguspályán je­lenleg, az könnyen belátja, hogy miért ilyen nagy jelen­tőségű ez a rendelkezés. A rendeletről kiadott MTl-tudó- sítást olvasva, máris látha­tunk egy jó példát a buda­pesti Árpád Gimnáizumban, ahol már így osztották el az órákat. Ám jó példáért nem kell a megyehatáron túlra menni. Ilyen szellemben írta át az órarendet a Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola tantestülete- Régóta tervezik a Munkácsy Gimnáziumban és rövidesen megvalósítják ott is. A férfi­kollégák értik tehát és köte­lességüknek tartják. Persze ez nemcsak megértés kérdése, hanem elsősorban lehetőségek kérdése. Az órarend átdolgo­zása nem kis feladat. Nagy tantestületeknek és kicsik­nek sem. De nem fizikai kép­telenség. És azt senki nem vi­tathatja, hogy ezt a fárad­ságot megérdemlik a nők. T. T. Egy kabarétréfa — és ami mögötte van A RÁDIÖKABARÉ márciu­si műsorában a sok más poén között ez is hatásos volt: de­rűs nevetés, hálás taps volt a humorista jutalma a stúdió­ban. Én, a rádióhallgató egy szerény mosolyt engedtem meg magamnak. Mert tényleg: Pesten olcsóbb a tojás, mint egynémely vidéki városban, s a következtetés, miszerint a tyúkok elmentek a fővárosba — mosolyogtató. A hallgatók között azonban sok a vásárló ezek ismerik a kabarétréfák lényegét, s még inkább ismé­ik ezt a lényeget ott, ahol a tojás »terem«- Amikor ugyanis valaminek már olyan súlyos anyagi vonzata van, mint eb­ben az esetben a tojásnak, ke­vésbé derülnek, különösen ott lem lelkesednek, ahol ez az anyagi rész konkrétan jelent­kezik. Arról van szó, hogy sok ház­táji és kisegítő gazdaság, szak­csoport berendezkedett nagy mennyiségű tojás termelésére az elmúlt években. Nagy hoza­mú tojóhibrideket szereztek be, korszerű tartási technológiát alkalmaztak, fejlődött a takar­mányozás módszere és válto­zott a takarmány összetétele. Tették mindezt azért, mert a kisegítő jövedelem megfelelő forrását látták ebben, s a nép­gazdaságnak is szüksége volt — az igények jobb kielégítése végett — erre az élelmezési cikkre. Most gyümölcsözne iga­zán a befektetés, ám úgy néz ki, hogy maholnap nem tudnak mit kezdeni a tojással — bár­ból legyen is a tyúk, Budapes­ten vagy Kaposváron. De maradjunk szűkebb há­lánkban, Somogybán, s hall­assunk oda egy tanácskozás 'elszólalóira. Ilyeneket hal­lunk: »Amikor a hibrid tyúkokat lépszerűsítették és kiadták, nem számoltak azzal, hogy mi ’.esz a tojással?« és »Hol van a biztonságos árutermelés ha­tára?« Fogyasztási szövetke­zetek illetékesei, kisállatte­nyésztők mondták ezt, és még sok egyebet, amire minden­képpen oda kell figyelni. És persze arra is, amiről ugyan­ezen a tanácskozáson a Ka­posvári Húskombinát igazgató- helyettese tájékoztatott. Esze­rint 1969-ben mintegy 90 mii­Kis csomagok a magboltoknak Naponta 30—70 mázsa vetőmagot csomagolnak >/< és 1 bg-os tasakokba a balatonmáriái ÁFÉSZ szentgyörgyi magtisztító telepén. 116 tojást vettek át. A múlt évre 110 milliós felvásárlást terveztek, és erre kötöttél szerződéseiket is. ezzel szem­ben 16 millióval többet kínál­tak fel, s ezt is átvették. Erre az évre több mint 130 millió tojás megvételét, illetve érté­kesítését irányozták elő. Gond a piackeresés, az áru elhelyezése- Senki se várhatja, hogy a kombinát udvarán to­jáshegy tornyosuljon. Mindet: 'gy igaz. Majrad tehát a javas­lat: kifizetődő a hízottliba-ér- tékesítés, jelentős májprémiu­mot kaphat az eladó, s érdé mes a házinyulakkal is foglal­kozni, szép áruk van. Húsga­lambtenyésztést nem ajánla­nak, mert a feldolgozás prob­lémát okoz a kombinátnak. Ajánlások, javaslatok —* s a hallgatóság bizony nem lelke- kesedik. De hát ez van, mit le­het tenni? Hallgatva a beszédeket, eszembe jutott néhány korábbi terv. Ilyen volt egyebek között hogy jó volna tojásport előáll: tó üzemet létrehozni, hisze: van itt tojás, nem kellene kül földről behozni a tojásport Pedig akkor még nem volt ilyen nagy gond, hogy mi le­gyen a tojással. Aztán itt van a húsgalamb. Probléma a fel­dolgozása, mert egy nagyüzem­ben ilyen kis tétellel foglal­kozni nem gazdaságos. De né hány kisállattenyésztő szép pénzt látott ebben, hallgatott a szóra, nekiállt húsgalambo: tenyészteni — s most bízom felszisszen: mit csináljon i. húsgalambbal, ha nem veszi! át tőle? Jó, egy részét meg­eszi, de mit kezdjen a többi vei? Igen, hajlamos az ember ar ra, hogy humoros köntösbe bújtassa ezt a témát, jóllehet komoly ötlete is van, például mi lenne, ha nem egy, hanen két-három megyében össze gyűjtenék a húsgalambokat, egy helyen dolgoznák fel, hog- megérje az átállást? TALÄN LEHETNE valami: tenni, eleinte csak egy-két lé­pést, aztán többet és gyorsab­ban a probléma megoldása fe- 'é. Mert a gond sürget, orszá­gosan is — ezt, ha más nem. iát a kabarétréfa is sejteti •.. H. F. •OHOfiTlKÉPLAP WSL misresxss SÜk

Next

/
Oldalképek
Tartalom