Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
Visszavárják a kismamákat — Rendezik a bérűket Többre van szükség Vállalati terv a nők életkörülményeinek javítására Átfogó terv készült a Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál a nők helyzetének javítására, a megszületett az első intézkedés is: a gyermeküket egyedül nevelő anyák évente segélyt kapnak. Az 1042 női dolgozóból száznegyvennek utaltak ki ilyen címen — a gyerekek számától függően — 500—1000 forintot, s az idén kapnak először (ugyancsak a gyerekek számától függően) 3—7 nap pótszabadságot is. — A vállalat vezetőivel kötött megállapodás rögzíti ezt — mondja Aján Gergely szb- titkár —, de a készülő új kollektív szerződésben már külön pontként szerepel majd. A tervek — melyek a nők élet- és munkakörülményeit könnyítik a vállalatnál — oldalakat tesznek ki. írásban rögzített, a szakszervezet által elfogadott elképzelések ezek. Valóra váltásukhoz azonban további vizsgálódásokra van szükség, hiszen nemcsak szervezési, hanem a vállalat gazdálkodását érintő intézkedésekre is szükség van. Felmérik, hogy — az eddigieken túl — melyik munkahelyeken lehetne még nőket alkalmazni. Számba veszik, hány házaspár dolgozik egymást váltó műszakban. S ha lehetséges, olyan «munkabeosztást vezetnek be, hogy a férj és a feleség egy időben legyen szabad. A felméréseket — ahol lehet — nyomban követik az intézkedések is. — A műhelybizottságokra vár a feladat, hogy felmérjék: milyen különbségek vannak az azonos beosztású nők és férfiak bére között, s már az idén hozzálátunk a korrekcióhoz. A munkánknak ez csak az egyik oldala. Ezzel együtt fogadni kell a gyermekgondozási szabadságról visszatérő anyákat is. Az elmúlt három év alatt női dolgozóinknak éppen tíz százaléka ment el szülési, majd ezt követően gyermekgondozási szabadságra. Az elv nálunk az, hogy visszatértük után a régi beosztásukba dolgozzanak tovább. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy e három év alatt emelkedtek a bérek, s amikor ők visszajönnek, nemcsak a férfiaknál, hanem az ugyanabban a beosztásban dolgozó nőknél is kevesebbet kapnak. Az ilyen béraránytalanságoknak a megváltoztatása is — mondhatom így — szinte napi feladattá vált. — Ebben az évben 5—5,2 millió forintot fordít bérfejlesztésre a vállalat — mondta Dohány Imre igazgató. — Ezt az összeget úgy kell elosztanunk, hogy jusson az ilyen gondok megoldására is, hiszen a gazdasági vezetés számára sem közömbös, hogyan ál, milyen körülmények között dolgozik az összlétszám egy- h armada. — Nekünk az a véleményünk, hogy egyenlő feltételek esetén a nőket kell előnyben részesíteni — mondta az szb-titkár. — Ezt a jutalmak elosztásánál, kitüntetések odaítélésénél s a kinevezéseknél is érvényre juttatjuk. A nők közül a legmagasabb beosztásban egy mérnök van: ő a kápolnásnyéki gázüzem vezetője. — E tekintetben milyen előrelépés! lehetőségek vannak? — Nehéz erre most válaszolni ... A jövőben az eddigieknél sokkal jobban oda kell figyelni erre, hiszen nemcsak a kinevezési papír kérdése ez, hanem a kiválasztásé, a nevelésé is. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál nemcsak arra tartják alkalmasnak a nőket, hogy gépeljenek, könyveljenek és kávét főzzenek. Az újonnan érkezett friss diplomájú mérnökök egyharmada nő. Pedig a vezetéképítés, a gáz- és olajszállítás nem tartozik a könnyű munkák közé. — Megfelelő körülmények között a nehéz munkát is el tudják látni. A negyedik ötéves tervben rekonstrukció alá kerülnek például a pro- pán-bután-telepek. Már a tervek készítésénél ügyelünk arra, hogy a beruházások megvalósulása után a korábbinál sokkal jobbak legyenek a szociális, kulturális létesítmények. még inkább a munkát végző embert szolgálják. Amit eddig tett a vállalat, az sem kevés. Megoldották például a rendszeres szűrő- vizsgálatot. A siófoki üzemi rendelőt körülbelül fél éve szerelték fel a szükséges műszerekkel. Határozat született arról, hogy a gyermekét egyedül nevelő nő — ha beutalót kap — a vállalat fizeti a térítést. — A nők sorsa, életkörülményei iránt eddig sem voltunk közömbösek. Annál azonban, amit a korábbi években tettünk, többre van szükség — mondta a szakszervezeti titkár. — Egycsapásra persze mindent nem lehet megoldani, de ha rendszeresen ügyelünk erre, minden évben előre lehet lépni. Kercza Imre Marika néni, a párttitkár Kisírt szemű fiataiasz- szony kopogtat az ajtón. Kezét tördelve ül le a székre, s csak hosszú hallgatás után szólal meg: — Marika néni, ha elmondhatnám, tudom, maga megért... — Aranyoskám, beszéljen! Csak bátran mondja el, mi bántja.. • Gyakran keresik fel Tóth lmrénét, a Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat pártszervezetének titkárát ügyes-bajos dolgaikkal a munkatársai. Tudják — hiszen nyolc év alatt, amióta párttitkár, tapasztalhatták —, Marika nénihez bátran fordulhatnak még a legkényesebb családi ügyeikkel is. És nemcsak megérti, vigasztalja őket, hanem amiben tud, segít is nekik. — Marika nénihez, mint tulajdon édesanyánkhoz, olyan bizalommal lehetünk... — mondta egyikük, társainak a nevében is. Tóth Imréné másfél évtizede dolgozik a vállalatnál. Ez az első munkahelye. Fésülőként kezdte— Soha nem felejtem el — mondta —, milyen szeretettel fogadtak, s álltak mellém a már nagyobb tapasztalattal rendelkezők. Látták, hogy vonz a szervezeti élet, a közösségi munka, és hamarosan bevontak a szakszervezetbe. Itt érett kommunistává 's. És amikor aztán párttitkámak választották, arra törekedett, hogy a munkában kiemelkedő asszon vök, lányok közül mi- t él többet kommunitává ne- velien. Azzal érvelt: nem elég, ha csupán munkájukkal bizonvítiák szocialista államunkhoz való tartozásukat, ragaszkodásukat, fontos, hogy 'polifizálianak, s így is küzdjenek a n^k egyenjogúságáért, elismeréséért. Tizenhat tagja volt a párt- szervezetnek, amikor titkár lett. ma ha tv'megvén vannak béri Lászlőné, Deleznyák ha josné. Hantul Magda, Dódity Miklósáé, Kovács Ferencné és még sokan azóta kerültek a kommunisták soraiba. Valamennyien az üzem régi, legjobb dolgozói közé tartoznak, s tevékenyen részt vállalnak a pártszervezet munkájában is. Tóth Imréné nemcsak arra buzdította asszonytársait, hogy politizáljanak, hanem arra is, hogy szakmailag kénezzék magukat, s fejlesszék általános műveltségüket Különösen azokat biztatta, akiknek munkájából látta, hogy képesek irányítói, vezetői munka elvégzésére is. S őszinte örömmel sorolja, hogy a tanulás eredményeként hány egykori fizikai munkás került magasabb beosztásba. Pauker Zoltánná minőségi ellenőr, Hantái Magda csoportvezető, Ze- mankó Gyulámé művezető, Dékány Jánosné pedig telepvezető lett- Ma is sokan járnak középiskolákba, s a párt- szervezet, a szakszervezet és a KISZ politikai tanfolyamain kétszázötvenen vesznek részt. A szocialista brtgádmozga- iom már tízéves náluk, % húsz brigádjukból kilenc elnyerte az arany, ezüst és bronz fokozatot. A politikai érettség kifejeződik abban. is, hogy mindenkor tudják, mikor és miben nyújthatnak a társa- dalomnak segítséget Elsőként ajánlották fel egynapi keresetüket az árvízkárosultaknak, s most is az összes brigád készségesen csatlakozott a kaposvári óvodaépítő akcióhoz. Alig több, mint száz ember dolgozott, amikor Tóth Imréné elkezdte a munkát Ma hatszázötvenen vannak, s a nyolcvan százalékuk nő. Érthető, hogy a pártszervezet — együtt a szakszervezettel, a KISZ-szel és a gazdasági vezetőkkel — különös gonddal fáradozik a nők helyzetének könnyítésén. Létrehoztak egy kilenctagú bizottságot (ez egy kivételével fizikai munkát végző nőkből áll), s kérdőívet töltettek ki a vállalat valamennyi asszonyával, leányával. Most a kérések, javaslatok megvalósításán fáradoznak. Ahol nem volt szükség három műszakra, ott megszüntették; a nagycsaládos asszonyokat nem osztják be éjszakai műszakba; a több- gyermekes anyák évenként rendszeresen segélyt kapnak. Munkájáról, a vállalathoz fűződő emlékeiről kérdeztem Tóth lmrénét, s ő arról a fejlődésről beszélt, ami másfél évtized alatt végbement. S arról, hogy tavaly a tervezett 18 700 forint helyett 21500 forint lett az átlagkereset, s hogy ez mennyire megkönnyíti a törzsgárda további megerősítését- Szívesen maradnak, dolgoznak itt a nők — jelenleg 360 munkás tartozik a törzsgárdához —, mert látják, hogy megbecsülik őket Mástól tudom meg, hogy Mária-napkor virágcsokrokkal felpakolva megy haza Tóth Imréné. Nők és férfiak — régi és új dolgozói a válalatnak — nem mulasztják el Marika néni felkős' ését Sokat bizonyít e* az apróság Azt, hogy a párttitkár kapcsolata nem szakadt meg régi munkatársaival, s azt is, hogy olyan ember áll a Kefe- és Műanyagipari Vállalat pártszervezetének élén, akit a vállalat dolgozói tisztelnek, szeretnek és becsülnek. ■zalai László Virágok, gondolatok Egy nagy csokor virágot kötöttünk. A szeretetnek, a tiszteletnek, a megbecsülésnek évszázadok. óta zöld levelek közé font szimbóluma a virág. Ez a csokor nem látható, nem helyezhető vázába — mégis van. A gondolat alkotta ezt a csokrot, és most, a gondolat nyújtja át mindazoknak, akik olvassák e sorokat, és azoknak az asszonyoknak, lányoknak is, akik nem tudják, hogy e nyomatott sorok őket köszöntik. Van abban valami megkapó, calami tiszta, szép harmónia, hogy a világ asszonyainak, lányainak nagy nemzetközi ünnepe éppen máicius nyolcadikál a esik, a tavasz első napjainak egyikére.. Először a harmónia, a párhuzam jut az eszünube, an .i az ünnep napja és az ünnepeltek között van. Azután a messzi múlt. 1910. március 8-a Koppenhága. Egy olyan történelmi folyamat forrása, ami ott s akkor nemzetközi méretekben felbuzgóit, amiből aztán ér, patak és nálunk már szélesen hömpölygő folyó lett. Hét ország nökül- löttsége akkor és ott a világ minden asszonya, lánya nevében először emelt szót jogaiért •Egyenlő munkáért, egyenlő bért, társadalmi elismerést*', **■válaszótjogot«... A forrás igy tört elő ellenállhatatlanul és kíapadhatatlanul. Ss szükségszerűen idekívánkozik most nyomban egy másik dátum: Budapest, 1970. február 18—19. Mert a kettő együtt teljes, és annak a koppenhágai nőkongresszusnak a mi népünk életében ez a másik nevezetes dátum nagyszerű, magas szintű folytatása, teljessé és tökéletessé tétele. »A nők teljes egyenjogúságáért tett erőfeszítéseket nem tekinthetjük befejezettnek: amíg a nők egyenjogúsága politikai és közjogi értelemben biztosított, addig érvényesülésüket korlátozzák szemléleti problémák, gazdasági lehetőségek ... A pártnak ez a megállapítása azóta újabbal egészült ki: -A kongresszus megállapítja, hogy további intézkedések szükségesek az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének következetes érvényesítésére, az anyák, a sokgyermekes családok, a gyermeknevelés támogatására, a nők szakképzettségének növelésére, a munkakörülmények javítására, úgyszintén a háztartás ellátásának könnyítésére.« (Idézet a X. kongresszus határozataiból.) Az egészet, a teljeset, a folyamatot kell tekintenünk, de ezen a március nyolcadikon mégis az utóbbi évre kell gondolnunk inkább. Felidézni mindazt, ami a nők érdekében történt országunkban és szőkébb hazánkban, Somogybán — szinte lehetetlen. Oldalak és órák kellenének ahhoz, hogy legalább részben elmondjuk: hány száz, hány ezer helyi döntés született az üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél, gazdaságoknál, faluban és városban. Nincs hét, hogy ne érkezne hir arról; itt így intézkedtek a dolgozó nők érdekében. ott ezt és ezt határozták el. Pedig ezek csak az első lépések. Hiszen a nőpolitikái határozat mindössze egyéves, és még fél év sem telt el a kongresszus óta; De valami nagy dolog mégis történt: nem maradt szó, nem maradt elv a kívánság, hogy legyen társadalmi ügy a nők helyzetének további javítása. A nemzetközi nőnapon az asszonyoknak és lányoknak jólesik a köszöntő, a figyelmességet kifejező nőnapi virágcsokor. De emellett jóval több az, amit megkap minden asszony és lány: a társadalmi segíteni akarást, a bizakodást, hogy amit elkezdtünk, jól kezdtük el, s tőlünk függ, hogy szép folytatása is legyen. Tőlünk, mindenkitől Azoktól is, akiket ünnepiünk, akiket köszöntünk. A gondolat alkotta csokrot most úgy nyújtjuk át: akarjuk, együtt akarjuk — szóval, tettel, cselekedettel —, hogy a nemes, szép elgondolások mielőbb köznapi valósággá váljanak. A napnyugta kint érte őket, messze a várostól, a Duna töltésén. Kalandos érzések támadnak ilyenkor az emberben. Sietni visz- sza a civilizáció biztonságába, hogy otthon legyen, mire éjszakába komorul a természet S mégis maradna a szívet szorongató titokzatosságban. De haza kellett menni. Ferenc, a vőlegény a szerelmesek őszinte nagylelkűségével ígérte: — Ibolykám, gyönyörű sátrat veszek majd. Amikor tehetjük, jövünk a szabadba. Amennyit öregít rajtunk a város, annyit visszafiatalít a természet. Hova suhant huszonegy esztendő? Számolgatja az asszony az időt, mint a nehezen keresett pénzt: ejnye, több csúszott ki a kezéből, mint ahogy akarta. Pedig mennyire vigyázott rá. Ibolyka, a szabadhegyi fonólány nagymamává csendesült, és jó lenne kitalálni, mire gondol a sudár nyárfa alatt, a drapp színű sátor előtt Ül a Rába-part gyapjas rétjén, nézi a folyót, amely habzó szilaj Sággal kergeti önmagát a duzsungelsűrűségű bozótfalak között Ritka az a szerencsés halandó, akit ne adóztatna meg a saját sorsa. Iboly a sokak közé tartozik, és ha valóra váltak ía reményei, megfizetett értük — fáradtsággal, aggodalommal S a fizetség közül a könnyek sem hiányoztak. Most úgy tűnik, itt a vízparton, ahol a bölcsöringás békéjét susogják, és az álmok ragyogását villantják a nyárfalombok, hogy csak egy héttel korábban hangzott el Ferenc ígérete: Ibolykám, gyönyörű sátrat veszek majd... Micsoda hosszú volt az a hét! Ibolykából Iboly lett, nevéről lekopott a becéző rag. Éjszakák ezreit virrasztotta át a Graab-gyár, a Fonoda, a Gardénia gépei mellett Las- son-lassan beletörődött végzetébe, lappangó fájdalommal eszmélt rá, hogy a gondokkal zsúfolt hétköznapok mind tá * S volabb sodorják az ifjűság- tóL S most beledöbben a boldogság, hogy még fiatal. Üde öröm támad benne a nyári szél simogatásától, hosszú haja ugyanúgy berzenkedik, mint azon a Duna-parti sétán, és az a gondolat sem le- gyinti meg ijedelemmel, hogy fürtjei közt viseli a fonodái éjszakák fehér szálú emlékeit Ismét rend lakozik életében. Ferenc, akiriek huszonegy év óta nem változott a neve, megint a régi. Jó dolog szeretni, jól érzés látni, amint horgászbotjával bajlódik a motorcsónak orrában. Ferenc, Ferenc... ígérte a hűséget • szelídséget, a boldogságot De bizony gyakran megunta az állhatatosságot, s elkószált le- génykedni mások életébe, pogány vígságokkal hangosítot- ta a kocsmákat Most itt van, vele van, vele is marad. Nem a szavaival kér bocsánatot, hanem azzal a régi kedves- hetyke viselkedésével, amiért annyira megszerette egy héttel ezelőtt a fekete biciklibajnokot A biciklibajnok ma Is fekete, csak azzal az egy héttel van mégis valami tévedés. Hiszen egészen más történt az elmúlt vasárnapon. Nem sétálni mentek a Duna-partra, hanem motorcsónakkal indult kirándulni a család a Rábára. Velük volt terhes asszonylányuk Is. Az orvos azt mondta, van még ideje: napozzon, mozogjon, jó az ilyenkor. Alig hagyták el a vashidat, vissza kellett fordulni. íme, máris köztük van a drága Jövevény. Rugdalozó, valódi emberke, a szabadhegyi fonólány Mihály nevű unokája. Mindez alig hihető. Hiszen a tájak, ahova a jegyesség idején álmodozni jártak, nem változtak semmit A Rábára ma is ugyanolyan márványmintákat kavarnak az örvények, mint huszonegy évvel ezelőtt A szederindákon ugyanolyan hamvaskék a gyümölcs, mint hajdanán. És azok a kalandos érzések is hibátlanul élednek fel az alkony láttán. Milyen őröm, hogy maradhatnak. Mennyi gazdagság fér a drapp színű sátor alá. Iboly, a szövőasszony fölrezzen tűnődéséből: — Nézd, Ibolyka! Törpeharcsát fogtam! Ó Ferenc! KI súgta meg neked, hogy még illik a ™ nevemhez az a két becéző betű?... Hagyd már a vizet, hiszen kifogtad belőle a valódi zsákmányt: a mi kettőnk örömét, amelyről azt hittem, hogy utolérhetetlen messzeségekbe sodorták az esztendők örvényei. Gerencsér : j SOMOGYI NÉPLAP VNtaMN un. infecfM X un. 5
