Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-31 / 76. szám
4 RÁD ló JÉG YZET Somogyi vallomások A zeneszerző tiszteletére Ügy vélem hű összegezése a kétrészes rádióműsornak, ha azt írom, a nemrégiben napvilágot látott könyv élő recenziója volt. Még egyszer megszólaltak az írók, élő szóban hallottunk részleteket. De lehet nevezni egy rádiós nyelven fogalmazott esszének is, a vallomások gazdag idézetanyagával. A legszembetűnőbb a műsor rendkívül nagy vitalitása volt. Amit történetírásunk lejegyzett már a tizenkilences Somogyról, a népéletről, a tsz- szervezésekről, a barcsi Vörös Csillagról, azt újrafogalmazták az emlékező szavak fonalán, a mából visszatekintve, néhol anekdoták gazdagságával (A Horváth története), másutt a szülőföld - szeretetének pátoszával. Gazdag anyag kínálkozott tehát »összevágásra«, és ami méginkább gondolat- gazdag esszévé avatta a műsort, a dokumentumokon túl a jelenről, a jövőről is számot adtak az itt élők, a megye iránti gondoskodásukról az elszármazottak. Egészen plasztikus és hatásos módszert választott Gál István rendező. Áttűnésekkel. szinte egymáshoz láncolódó montázsokkal élt Vidék és város a század első negyedében Losonczi Pál, Rostás' Károly, Németh Ferenc, Gyergyai Albert, Teknős Péter és a többiek emlékeiben. Mindenképpen szerencsésebb lett volna, ha egy műsorban kapjuk mindezt, a vallomások, az évek szervesebb összefüggésében. Csakhogy ez túlságosan is megnövesztette volna a műsoridőt. Pedig így is nemegyszer fellelhető volt az úgynevezett riporteri üresjárat, néhol sablonszerűén. Amikor például a jelenből visszatekint valaki a múlt élményei, eseményei közé. nem feltétlenül' szükséges mellévágni vagy hoZzákérdez- ni azt, hogy ma egy gyereknek hány nadrágja vagy hány ruhája van, és hogy biciklit szeretne. Több mint^ valószínű, hogy a biciklit meé is kapja, és ha megnő, esetleg kocsit is. A gondolatilag és érzelmileg gazdag dokumentumok mellett ez koránts.em tűnt eredetinek, hanem sablonosnak; Hiszen ez a különbségtétel amúgy is asszo- ciálódik a hallgatóban, és nem szorul ilyen »erősítésekre« ... Hasonlóképpen a gyógyszerek ■ oktatása is .. .. A műsor második része ilyen szempontból már sikeresebb. Bár a nagyon jól összevágott vallomásokat, a megnyilatkozásokat a jövőről néhol itt is terjengőssé tette a riporteri kérdezgetés. Mert nem interjúról volt szó — az túlságosan is ellentmondott volna a dokumentumok hangulatának, szerkezetének — így aztán az ösztöndíjasok esetén is kár volt az »összeszámoltatás«, hiszen mindenki tudja, hogy nem filantrópiáról, hanem egy visszatérülő és később kamatozó ráfordításról van szó. Gazdag irodalmi válogatás, Takáts, Berták, Fodor András kísérte a műsort. Éppen Kádár János szavaira emlékezve jegyzem meg újra, Csokonai nagyon is a múltat idézi. Szinte ellentmondott szavainak, hogy mindig és ezúttal is verse által idézzük a »sötét Somogyot«. Somogy irodalomtörténete ennél sokkal gazdagabb és más választási lehetőséget is kínál... A Vallomások Somogyról című antológia ihletője volt a műsornak. S mint minden könyv — ablak. Betekinthetett az ország megyénk történetébe, jövőjébe. T. T. A III. ötéves tervben épült Korszerű tűzoltólaktanya Kaposváron Tűzoltóink évente sokmilliós népgazdasági i^gyont és megyénk lakóinak nagyon sok értéket mentenek meg. Azok, akik tűzoltóink munkájára szorultak, nem tudták, hogy állami tűzoltóink milyen nehéz körülmények között végzik munkájukat. A kaposvári tűzoltólaktanyát 1703-ban eredetileg terményraktárnak építették. Jóval később, 1924-ben adtak helyet ebben az épületben a kaposvári tűzoltóknak, de a terményraktár is az épület egy részében maradt. Nem sok gondot fordítottak a múltban arra, hogy a nehéz és veszélyes munkát végzőknek emberi körülményeket teremtsenek- A legénységnek csupán egyetlen hálóhelyiség állt rendelkezésére, ahol 25—40 ember is »pihent« éjszakánként. Később ugyan megszüntették a terményraktárt, de kiderült: a csaknem háromszáz éves épület fagerendái elkorhadtak, életveszélyessé vált a , laktanya. Ezért 1968-ban elhatározták, hogy átépítik, korszerűsítik. A munkára hét és fél millió forintot költöttek, s az új épületet 1970 júniusában adták át. Bartók-hangverseny A kaposvári Bartók-nap eseményei esti hangversennyel zárultak. A műsor többé-kevésbé összképe volt a megyeszékhely zenei életének is. Gyermekek és felnőttek, kórusok és hangszeresek adóztak ..játékukkal, énekükkel Bartók Béla emlékének. A tanítóképző intézet zenei életéről szép és impozáns zenei keresztmetszet rajzolódott ki az esten. A kisdobosok kórusa Klausz Róbert vezényletével Lisznyay: Emberke, Kerényi: Elhajtanám a libát, Kodály: Kis kece lányom, Bárdos: Lám megmondtam című feldolgozásait adta elő. Az intézet női kara kétszer lépett pódiumra Sasvári Attila vezetésével. Először három Bartók-kórusművet adtak elő, és ami előadásuk értékét és a zeneszerző közelségét méltóképpen bizonyította gazdag énekkultúrájuk mellett az, hogy a Bartók-kórusművekben fellelhető nyelvi játék asszimilációjának hatásos ^előadását hallhattuk. Bárdos: Magas a rutafa című kórusműve talán az est egyik legszebb élményét adta, a népdal jókedvű dinamikáját és a lírát egyaránt szépen interpretálták. Az együttes serleget kapott ajándékba, elismerésképpen. Csupor László és Bernáth Magda, a zeneiskola tanárai Bartók: Magyar népi dallamok című művét adták elő fuvolán, zongorán, majd a kontrasztokat hallhattuk mindenképpen sikerültebb és dinamikusabb előadásban, kidolgozottabban. Az est legszebb hangszeres Bartók tolmácsolója Horváth Anikó volt. Két zongorajátékát hallhattuk, az Első román táncot és a Két siratóéneket. Az utóbbi egyszerű, visszafogott, intellektuális szempontból is értékes produkció volt. Az együtt éneklés lelkes örömét éreztem a pedagógus férfikar előadásában. Heisz: A Föld élesztőse és Lóránd: Menet című kórusműve új ihletést mutat, az utóbbi bal- ladisztikus erejű előadása különösen tetszeti Heisz Károly vezényletével. Zákányt Zsolt karnagy kóruT sai külön méltatásra érdemesek. Egyaránt összeforrasztja és jó előadóvá avatja a kisiskolásokat, a munkásokat és a diákokat is. A Hajnövesztő és a Hej, igazítsad magas színvonalról győzött meg bennünket, kíváncsian várjuk a Tóth Lajos iskola énekkarának további szereplését. A Vikár Kórus bizony gyengén áll az erősebb nemmel, ami a számszerűséget illeti. Jó lenne, ha a város énekeskedvű fiai és férfiai látnák a szép lehetőséget. Négy szlovák népdal helyenként élményszerű volt még így is. Szívesen hallgattuk volna a Munkácsy Gimnázium kamarakórusa mellett a Táncsics Gimnázium vegyes karát és a Munkáskórust is. Még annak rovására is, hogy a fellépett együttesek esetleg rövidebbre szabják műsorukat. Nem ártana ilyen alkalmakkor jobban odafigyelni meglevő értékeinkre A kaposvári szimfonikus zenekar Merényi György vezényletével Bartók Béla: Magyar képek című művét adta elő. Játékukon elsősorban az első téma líraiságában érződött az összeforrottság, a második, úgynevezett táncdallamoknál néhol . rapszodikusnak tűnt. Mindenképpen jó lenne, ha együtt muzsikálásuk túlnőne az alkalomszerűségen, ha nehézségek árán is, többször lépnének pódiumra, mert csak ez lehet záloga a kiforrott produkcióknak. Az est, melyet áthatott Bartók tisztelete és az együttesek dicséretes igyekezete — nagyobb szűréssel rövidebb és frappánsabb is lehetett volna. Tröszt. Tibor Nagyatádi tavasz Kérdezz-felelek a cérnagyárban Állami tűzoltóink számára teljesen megváltozott föltételeket" teremtettek, s mindent biztosítottak, ami felelősségteljes munkájuk végzéséhez szükséges. A hatalmas szertárba pillanatok alatt eljuthatnak aknán. csúszórúdon keresztül az ügyeletes, riasztott tűzoltók. Korszerű a hírközpont, állandó összeköttetést biztosít a járásokkal, városokkal és a szomszédos megyékkel, valamint a kaposvári nagyüzemekkel is. Ha nincs tűzveszély, a szolgálatban lévők pihenésére 3—5 ágyas szobák állnak rendelkezésre. A fürdő és a mosdó, az étterem és a konyha, a hűtőszekrényes élelmiszerraktár is mind egyetlen célt szolgál: tűzoltóink nyugodt körülmények között, korszerű technikai eszközökkel ellátva végezhessék nehéz, felelősségteljes munkájukat, S kulturált körülmények között pihenhessenek. — KEDDEN délután sajnos nem érek rá, mert taggyűlésre hívtak a cérnagyérba. Kíváncsiak a kommunisták, hogy mi minden történik a városban. Ha van kedve, jöjjön el velem, s hallgassa meg a munkásokat. Mondanom sem kell, hogy tetszett Hamvas János nagyközségi vb-elnök ajánlata, örültem a meghívásnak, s mint a három és fél órás beszélgetés után kiderült, soksok élménnyel, okos javaslattal gazdagodva léptünk ki a gyárkapun. . Kovács Ferencné, a megyei párt-vb tagja, a pártszervezet csúcstitkára fogadott bennünket, s a KISZ-esek klubhelyiSZIGETE 3. A Göncöl-szekér rúdja a nyugati látóhatár pereméhez közeledett. A tenger felől alig észrevehető, sejtelmes kék homály vibrált. A Mannonia út egyik be- szögelése mögött már hatodik órája várakozott Perenze százados. — »Bár mindig így vánszorogna az idő« — gondolta, és egyre gondterheltebben pillogott, szinte percenként, karórája foszforeszkáló számlapjára. Ideges türelmetlenség áradt szét sejtjeiben, és már látni lehetett a Fő utca néhány háza felett a halványan felszálló füstöt. — A pékek befűtöttek —■ mormogta fennhangon. A hátsó ülésen szorongó három csendőr is magához tért a nyitott szemű kábulatbói. Az őrmester megjegyezte: — Rövidesen munkába indulnak a parasztok is, és egy óra múlva felkel a nap. Lehet, hogy ez a gazember lóvá tett minket? — Nem hinném. De ne 'fe-, ledjék: az utcába az akció végéig senki sem léphet be — jegyezte meg Perenze. — Kordont húzzunk, százados úr? Amondó vagyok mégis, hogy a két mákvirág lelépett, mi meg mint egy rakás tehetetlenség, tétlenül nézzük, hogyan röppennek el orrunk elől a madárkák. — Ne károgjon! — intette le ingerülten őrmesterét Perenze. Ebben a pillanatban, mintha kemény héjú mogyorók koppantak volna a halott csendes utca járdakövére. — Hallották? — kapta ki fejét izgatottan a nyitott autóablakon <a százados. — Kettő... kettőt pukkant — szólt tárgyilagosan az őrmester. — Gyerünk! — ugrott ki Perenze az autóból. Az előttük várakozó gépkocsihoz lépett, és durván megrázta a kormánykerékre dőlten alvó sofőr vállát. — Hé! Készüljön! Palermóig meg se álljon! A sötétből rohanó léptek trappolása közelgett. Az első autó felvillantotta városi lámpáinak fényét. A járdán, mint a részeg, imbolygóit Pisciotta. Perenze elkapta a bandita karját, aki eszelősen hajtogatta: — Nem akarta elhinni, hogy nem vagyok aljas. Aljas vagyok! Megöltem. Nekem már az isten se irgalmaz. A véremet öltem meg! Maguk miatt! — Ne rikácsolj! — sziszegte a százados, és az őrmester segítségével az autóba tuszkolta Pisciottát. — Tűnj el! — förmedt a sofőrre a százados. A fekete Fiat megugrott, és rakoncátlan bakugrásokkal szökdécselt a városból kivezető úton. Perenze és csendőrei ekkor már visszabújta saját autójukba, és bőgő motorral hajtottak be a Via Antiquába. A lárma felzavarta a nyitott ablakok mögött alvókat, s mire a százados az ügyvéd háza előtt fékező autóból kiszállt, és elkezdte döngetni a kaput, a hajnali derengésben szemüket dörzsölő emberfejek jelentek meg az ablakokban, sört néhány hiányosan öltözött? férfi már a csendőrök felé futott. De Maria ezúttal is késle-' kedve nyitott kaput. A százados félrelökte az-út-') ból az elhízott ügyvédet, si mint aki jól ismeri a járást, egyenesen a hátsó lépcsőhöz^) rohant. Nyomában két csend-5 őre loholt, míg a harmadik a kapuban őrködött. Perenze feltépte Giuliano, szobájának ajtaját. Égett a. villany. Pisciotta elfelejtette kikapcsolni. Az ágyon ingre vetkőzötten hason feküdt Giuliano, a banditakirály. Bal hónalja alatt két sebből szivárgott a vér. A csendőrök sebbel-lobbal felhúzták a halottra a nadrágját, de zakót nem találtak. A tetemet ezután az udvarra vonszolták. Ekkor bukkant fel a keleti ég alján a nap. Pe- renzét az sem zavarta, hogy a keskeny udvart körbefogó szomszédos házak, ablakaiból kíváncsi szemek figyelték' minden mozdulatukat. Az udvar kövén a százados] hasra fordította Giulianót, és két rövid géppisztolysorozatot] eresztett bele. A lövésék nyomán azonban már nem ser-] kent ki a vér.'.. (Folytatjuk) ségébe irányított, ahol már a helyükön ültek a három alapszervezet kommunistái. — Az a tervünk, hogy Hamvas elvtárs mond egy húszhuszonöt perces vitaindítót, s utána a részvevők kérdeznek. A vb-elnök levette karóráját, kitette maga elé az asztalra, nehogy túllépje a megadott időt, hiszen a városról, Nagyatád terveiről órákat lehetne beszélni. — Önöket elsősorban az érdekli, hogyan lesz egy faluból város, mit jelent ez, milyen változásokat hoz? Talán azzal kezdeném, hogy egy település jövőjét a rendezési terv határozza meg. Nagyatádra 1964-ben »szabtak egy kabátot«, de azt régen kinőttük. Az új városrendezési terv 1985-ben tizenötezer lakóval számol — tehát körülbelül ötezerrel többel, mint most —, s ennyi ember számára állapítja meg a városi igény alapvető normáit. Nem kívánok futurológiái fejtegetésekbe bocsátkozni, ezért inkább a közelebbi és kézzelfogható tervekről, elsősorban a város negyedik ötéves tervéről beszélnék — mondta Hamvas János. Jegyzeteimben csak címszavakat írtam fel ennél a témánál, nem is akarok sokat időzni a fejlesztési elképzeléseknél, ez már lapunkban is megjelent. A különböző beruházások ismertetése azonban nem ment olyan gyorsan, ahogyan azt korábban tervezték, több mint fél órát tartott a felsorolás, de nem volt hiábavaló. A felszólalók'olyan gondokat vetettek föl, olyan jogos igényekről beszéltek, hogy minden egyes téma hallatán szinte egyszerre bólintott az összeá részvevő. A város peremkerületében néhány utca elhanyagolt, az utakon megáll a víz, egyik oldalon sincs járda. Hiányzik a vegyesbolt Simongát környékéről. A termelőszövetkezet zöldségboltjához úgy járnak be a teherautók, hogy közben tönkreteszik a járdát. Mikor lesz kész a szennyvíz-vezeték, hogyan állnak a kisajátítások, betemetik-e a Szabadság utcai nyílt árkot? . A kéréseken kívül azonban akadtak jó javaslatok is, ami. azt jelenti, hogy a gyár munkásai nemcsak követelnek, hanem adnak is. Kovács Lajosné mondta el, hogy a Szigetvári utcában kiszáradt néhány korábban ültetett akácfa, adjanak újakat, hogy elültethessék. Tóth Mária megkérdezte, hol látható a városfejlesztési terv. Az emberek igénylik a tájékoztatást. Azt is javasolta, hogy még az avatóünnepség előtt tartsanak nagytakarítást a városban, szívesen segítenek, ahol kell. Bartus Gyula gyárrészleg- vezető pedig azt közölte, hogy elkészültek a játszótér hintái, csak arra várnak, hogy kijelöljék végleges helyüket. Az elnök válaszában semmit nem szépített. Megmondta, hogy mit lehet, mire van pénz s mi az, amire várni kell. Ha voltak is olyan indokai, amelyekkel nem sikerült valamennyi részvevőt meggyőzni — a közműfejlesztési hozzájárulás összegének hallatán felszisszentek az emberek, pedig az ötezer forint öt éven át havi részletekre elosztva igazán nem vág földhöz senkit —, a többség mégis megértette, hogy a város csak akkor fejlődhet, csak úgy töltheti be funkcióját, ha a sovány pénztárca mellé a. nagyatádiak odateszik lelkesedésüket is. A TAGGYŰLÉS hangulatában fellelhető volt ez az' ígéret, s a gyárból távozóan mindannyian egy jól sikerült délután örömét vittük magunkkal. Az alapszervezet tagjai sok kérdést már másként ítélnek meg, a gyár és a város vezetői pedig tudják, hogy a munkások számára melyek a legfontosabb elintéznivalók. A rendszeres, kölcsönös és őszinte tájékoztatás azt a bizalmat eredményezi, amely nélkül soha nem lehet megteremteni az érdekek összhangját, Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. március 3L
