Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-30 / 75. szám

A Mandragora sikere Emlékünnepség Kaposváron A nyerseség — nyereség Egy zenés vígjáték láttán amely elé ráadásul odakíván­kozik a klasszikus jelző is, nem maradhat megválaszolatlanul a kérdés, nos, hogy mulatott az agyalágyult Nicia mester, a kópé Ligurió és az olvadó Cal- limacó történetén? Köszönöm, nagyon jól mulattam a Mand- ragórán. És a köszönömből ko­rántsem a néző klasszikus tisz­telete, a múlt alkotásai előtti jámbor alázat érezhető. Az igé­nyes, klasszikus tisztelet éppen Zsámbéki Gábor rendezőt fog­ta kézen, ezért választotta az átdolgozás helyett nagyon sze­rencsésen a hű fordítást. Ezért sikerült messze kikerülnie a századelő polgári vígjátékainak kulcslyukleső furfangját, a nevettetés szalonkátéjának sza­bályait, és üde komédiát vará­zsolnia a színpadra. Tegyük hozzá, egyik eszköze sem tű­nik régiesnek, és ami feltétle­nül közelebb hozza hozzánk, az — mondjuk így — az említett kiskáté kötöttségeiből éledező komédiázás színpadainkon. Nyersnek, faragatlannak, né­hol talán vásárinak látszó esz­közök is előkerülnek, de min­denképpen erényére az elő­adásoknak. És ez a nyerseség (nemcsak a kaposvári színház­ban tapasztalható) nyeresége a színpadoknak. A comédia deli’ arte ötlet- gazdagsága éppen úgy meg- igézte korábban Machavellit — (ezért nagy lehetőséget ad a Mandragóra a rögtönzéseknek) mint ahogy most Zsámbéki Gábort is. Igaz, hogy a folto­zott vásári ponyvát nagyon szép díszlettel helyettesítették, diaképekkel . tették látványo­sabbá, nagyon ötletesen. De a lényeg a porondon maradt. A porond lényege pedig a vérbő komédiázás. Nem is a furfan­gos történetből fakad elsősor­ban a humor, hanem a cselek­mény szálait gombolyító jel­lemekből. Ahogyan elénk ér­kezik a csélcsap Ligurió, a ke- hes és szenilis Nicia, és a pénz- sóvár Timóteusz barát — Mentes Ferenc Jászai-díjás, Garay József és Dánffy Sándor alakításában. Gazdag komédiá- zásuknak, harsogó dialógusaik­nak, gesztusaiknak köszönhető a jó mulatság. A három alakí­tást szinte egyenértékűvé avat­ta az, hogy mindhárman szinte kimerítették a féltékenységet, a ravaszságot és a zsugorisá­got karikírozó eszközök fegy­vertárát., És nem szabad szó nélkül hagyni a nagyon ősi ele­meket használó pantomimet sem, mert annak is köszönhető a jó mulatás. Ahogyan az irodalomtörténet följegyezte, az ősi kínai szín­házban is »eljuthatnak egyik városból a másikba«, elég, ha átmennek a színpadon. Nos az itt látott gyaloglások kiválóan kihasználták ezt a lehetőséget, sőt, a mozgások még erős szí­neket adtak a portrék teljessé­géhez is. Hasonlóképpen az öt­letes kosztümök; Ligurió lom- possága, Nicia mester élő ka­rikatúrája a fringiával. A szín­pad és a nézőtér szerencsésen övezte a porondot. A vásári ki­kiáltóból és a bölcs narrátor­ból olvadt össze Szabó Ildikó prológja. Ugyanitt' a színpadi zenéről is. Sáry László fino­man illesztette a reneszánsz dallamvilágból merített meló­diákat a mozgáshoz, songszerű­vé komponálta a bölcselkedést, ami Brecht után már nem ide­gen a ma nézőjétől. Mindezeknek köszönhető te­hát, hogy jól mulattunk. Még jobban sikerült volna a mulat­ság, ha Callimaccó is megkí­sérli a paródiát — Kardos Gá­bor —, talán éppen szolgája, az ügyesen forgolódó Tóth Béla példájára, aki sok játékelemet alkalmazott. Nem ártott volna, ha a zenekar erősebben alá­húzza a mozgást, de úgy. lát­szik, megilletődöttek voltak, mert a rendező nagyon ötlete­sen, a színpadra ültette a mu­zsikusokat is. A firenzei asz- szonynép nagyon tetszett, Mé­száros Joli rövid epizódja, Hő­gye Zsuzsa finom és okos olasz asszonya. Réti Erika Lukréciá-, ja, ájtatossága és álszemérme sokkal több lehetőséget ad a játékra, mint amennyit kihasz­nált belőle. Tröszt Tibor A ///. ötéves tervben épült Az algyői olaj A magyar szénhidrogénprog- ram megvalósítása alig egy évtized alatt megváltoztatta a dél-alföldi tájat. A Szeged környéki tanyavilágban, lege­lőkön, szántóföldeken egymás után magasodnak a fúrótor­nyok. 1966-ban Algyőn — vagyis a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemében — 75 négy­zetkilométer területen mind­össze egy ideiglenes tankállo­más dolgozott, húsz emberrel. 1970 végére az algyői szén­hidrogén-medencében már 300 kút termelt, és az olaj kutakat 150 kilométer hosszú csőveze­ték kötötte össze a tankállo­másokkal. Megkezdte termelé­sét az új földgázüzem is, s a nemrégen elkészült csővezeté­ken elindult az olaj Százha­lombattára. A III. ötéves terv időszakában, 1966 óta több mint kétmilliárdot ruháztak be Algyőn, és az idők során 1600-ra nőtt az itt dolgozók száma. De az algyői olajmező fej­lesztésének e néhány év csu­pán a kezdete volt. A föld mé­lyének kincseit az idén és a Korszerű berendezések a szegedi olajvidéken. A MI BARTÓKUNK Előadás a tanítóképzőben — Kiállítás a zeneiskolában dományos Akadémia Bartók- archívumának munkatársa rendezte. A kiállított könyv-, címlap- és fényképanyag jól áttekinthető képet ad az élet­ükről, a gyermekkortól a nagy kiteljesedésig. Olvashatunk korabeli zenekritikákat és na­gyon sok kotta őrzi Bartók ke- zevonását. Láthatók zeneelmé­leti, zenétörténeti feljegyzései is. Külön tablón mutatják be azokat a fényképeket, melye­Egyébként hazudik, aki azt mondta rólam, hogy elárulta­lak Lucának. Bátyám, nehéz a helyzetünk. Magunkat meg­védeni már nem tudjuk. Döngve csapódott egy ajtó. A sötét folyosón halk beszéd- foszlányok haltak el az ódon falak között. A házigazda megkönnyebbülten sóhajtott, és visszacsoszogott a szobájá­ba. Pisciotta színpadias mozdu­lattal térdelt Giuliano élé. Körgallérját és géppisztolyát a heverőre dobta. — Bátyám! Minket i*útul rászedték. Huszonnégy embe­rünket már Róma mellé, Vi- terbóba szállították. Pert, tör­vényes komédiát akasztanak a nyakunkba. A barátod, Ver- diani kapitány hazudik... hó­napok óta ígéri az útlevelet, és hol az útlevél? — Luca is hazudik — szó­lalt meg komoran Giuliano. — Mondd, mivel hálózott be? Mennyiért vásárolt meg magá­nak? — Engem nem lehet meg­vásárolni — tápászkodott fel a térdelésből sértetten Pisciot­ta. — Én az életünket aka­rom megmenteni, a családun­kat. Anyád, testvéreid ismét börtönben ülnek. Ellenünk fordult a maffia is. Itt min­denki ártatlan, csak te meg én, mi vagyunk a gyilkosok. Burtók-nap kezdődött hétfőn délelőtt Kaposváron. Lu­kin László zenetanár tartott előadást a tanítóképző inté­zetben, utána a részvevők megtekintették a zeneiskolá­ban a Bartók-emlékkiállítást. Este ünnepi hangversenyt rendeztek a Latinca Művelődési Központban. A vendégeket Merő László, a Tanítóképző Intézet igazga­tója köszöntötte, majd Hor­váth Lajos, a Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője emléke­zett meg a zeneszerző életút- járól. A mi Bartókunk címmel Lukin László tartott előadást. Ismertette a Budapesten meg­rendezett nemzetközi Bartók- emlékülés eseményeit. Gazdag előadásának kiemelkedő gon­dolata volt, hogy a mostani emlékünnepségek azt bizonyít­ják, nem az évforduló kap­csán megrendezett puszta- látványosságokról van szó, hanem a ma embere a meg­ismerés szomjúságával köze­ledik Bartók Béla életművé­hez. A nemzetközi kongresz- szuson nagyon sok hazai ze­netörténész, esztéta, irodalom- történész és neves külföldi tu­dós foglalkozott az életmű értékelésével és néhány sajá­tosan jellemző darabjával. Kedves kísérője volt előadásá­nak a Kodály-hanglemez, me­lyen a nagy barát és kortárs emlékezik a kezdeti időszak­ról, hogyan kerültek mind­ketten kapcsolatba a magyar «.épdal-anyaggal, és az első találkozás hogyan lett megha­tározója művészetüknek. Lu­kin László nagyon plasztikus elemzéssel beszélt Bartók kó­rusműveiről, és közösen éne­kelte a népdalokat, majd a népdalfeldolgozást a hallgató­sággal. Élményszerű előadásá­ban sok anekdotát is hallhat­tunk, majd rövid, de rendkí­vül frappáns módszerrel egy zenemű struktúrájának az elemzését mutatta be. Az Este a székelyeknél című mű kap­csán beszélt a Bartók által említett úgynevezett új ma­gyar népdalról, illetve az ősi »ötfokúság« jelenlétéről. Na­gyon hatásosan elemezte azt is, miként olvasztotta művé­szetébe és hogyan tükrözte vissza a nagy zeneköltő a magyar népdalt. A zeneiskola nagytermében Merényi György .igazgató nyi­totta meg a Sártók-emlékkiál- lítást. Miként elmondta, a kopott képeken újra elevene­dik a vidék, a magyar, a ro­mán, a szlovák táj, ahol any- nyit és olyan szívesen időzött Bartók, ahol a »tiszta forrás­ra« rátalált. A kiállítást Lampert Vera zenetörténész, a Magyar Tu­Luca legalább írásban ígért útlevelet. Neked is. Még ma éjjel átvinnének bennünket a szoroson Tuniszba, ha te is akarod. Gyere velem. — Minden elveszett, Gaspa­re. És mi tulajdonképpen még nem is éltünk. Ma lennék hu­szonnyolc éves. És te? — töpr rengett hangosan Giuliano, miközben le s fel sétált a szobában. — Én? — hökkent meg a kérdéstől Pisciotta. — Én hu­szonhét múltam akkor, ha te huszonnyolc vagy. De hiába mondasz bármit, vagy gon­dolsz, én nem vagyak aljas. — Azt hiszed? — és Giulia­no hosszasan fürkészte unoka­öccse arcát. — Miért izzadsz? Pisciotta összerezzent. Nyir­kos tenyerével ösztönösen a homlokához kapott: — Én? Hogy micsoda vicceid vannak! — nevetett kényszeredetten. — A menekülésről, a j óvónk­ról beszélek, te meg azt kér­ded, miért izzadok. Meleg van. Fülledt az éjszaka. Te nem érzed? Giuliano tagadóan ingatta fejét. • — Te vagy az áruló! — csat­tant fel váratlanul Pisciotta. — Megszegted adott szavadat. Azt hiszed, nem tudom, hogy a hátam mögött átadtad Ver- diani kapitánynak az írásos nyilatkozatodat, és ebben a két ő maga készített, mikor fonográfjával járta az orszá­got. Érdekessége a kiállításnak a külön somogyi vitrin a nép- dalkottákkal, hiszen több mint húsz népdalt gyűjtött a me­gyében a zeneszerző. Látható a korabeli somogyi zenekriti­ka is, mely Bartók sikeréről beszél és a gyér számú kapos­vári közönségről panaszkodik. És amíg a látogató a képek, vitrinek, emlékek között idő­zik, a teremben Bartók-mu- zsika hallatszik. A zeneszerző játszik és a magnószalagról a régi fonográffelvételek kopot­tas hangján népdalok kísérik a szemlélődét. T. T. T Népszerű zenésznek, énekesnek lenni Könnyűzenei gálaest Kaposváron Nagy érdeklődés mellett szombaton tartották meg az V. országos könnyűzenei fesztivál területi döntőjét Kaposváron. A május 7—8—9-én Salgótar­jánban versenyző együttesek­hez a dél-dunántúli . megyék győzteseiben válogatott a zsűri. A nagykanizsai Fegyveres Érők Klubjának zenekara lé­pett elsőként a Megyei Műve­lődési Központ színpadára. Példamutatóan állnak ők az olyan együttesek előtt, ame­lyeknél enyhén szólva, a zenei műveltség nem számít. A kul­turált szórakozásra is nevel ez az együttes. Tagjai szinte sze­mélytelenül háttérben marad­nak, a szólistáknál is a haúg- szer kap főszerepet, s csali annyit a személy, amennyi szükséges. A legjobbak közé sorolhattuk a barcsi Vértes fiúkat is. No­ha saját szerzeményeiket mu­tatták be, ez esetben ez nem volt »folt« a műsoron. Majd minden együttes szíve­den szerez zenét, de — az V. J területi döntő tapasztalatai Ginestra-kapui vérfürdőről aszerint — ezek messze elma- mindent magadra, magunkra\radnak a játék színvonalától, vállaltál! Miért tetted? Somogyi vonatkozása van a — Hogy a viterbói tárgya- jPécsi Orvostudományi Egye­lás majomketrecébe zárt fiú- Vem »pol-eat«-es zenekarának: kon segítsek. !, vezetője kaposvári * fiú. Bőgő, — Röhögnöm kell) Ezt$?itár és énektercett, s mindez mondja Giuliano, az okos, aikellemesen szól, csak ismét a bölcs. Tudod, kiken segítettél? J«aját szerzeményű dalokat ki- A nagyhatalmú és tekintélyes Jfogásolhatjuk. Meg kell emlí- haverjaidon. Don Cárion, azon i deni még a tapolcai Mefiszto a szemét, malacképű Mátrán- (l együttest is, mely a közönség gán, aki a parancsot hozta, és#slőtt daSy tetszést aratott. Gi- Don Paolo . Bontán és a ke- itúrosuk bravúros szólót muta- reszténydemokrata főkorifeu- (dott be, a látványosságot azon- sokon. Hiszen leírtad, hogyd kan kerülnie kellene. redül te meg én vagyunk a énekesekkel sokkal több tösök és nem ők. Verdiani. <,baí volt pF. -befutott« az a rothadt kopó, rászedett, fenyőn kívüliem akadt iga­testvér. Hol a cserébe beígért tehetséges enekes. útlevél? Mutasd meg! Hol a<[Schwartz Katt mentette meg szabadság? A menekvés? És t?z ..f"ek®*elL ^ V' ezzel nemcsak a saját bőrö-?‘eruleb dontön-láttunk ellen­det kockáztattad, hanem az benA Koncz-másolatot Haran- enyémet is. Mindenkiét, aki'Iff,0 Ten-másolatot, de kinek hozzánk/ tartozott. fkellenek ezek, az eredeti min­. ' ,, , .. ... (’dig jobb a »kópiánál«. — A fiuk rács mögött van- ,i „ , ,, , . , nak— védekezett meghökken- Beszámolóm vegere szántam: ten Pisciotta vádjaitól Giulia- inéP?zeru, ™ Magyarországon no zenesznek, énekesnek lenni. —j,, ., _ \Ha így van, többet kellene tö­- , at aztan . Hónapok ótajrődni azzal, hogy milyen a lolyik mar a cirkusz ellenük. \ színvonal. Képzésük hogyan ixt a roma* urak óvatosak biztosítható? S ez elsősorban voltak, mert attól tartottak, megyei feladat is. hogy őket is bele tudjuk ke-# A ,enekultúra mellett esi­verni, de most felmentetted tolásraszorulsolTfiatal ze­Sttőn^hT61 fegpecsételted(|nész modora, viselkedési is. kettőnk balsorsát. Gálaest ide, gálaest oda, ízelí­Éjfel jóval elmúlt. Jtőt kaptunk ebből is, abból is. (Folytatjuk.) d H. B. SOMOGYI NÉPLAP L Kedd, 197L március 30. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom