Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám

Közismereti tantárgyak a szakmunkásképzésben Elegendő és jó tankönyvet 1970 előtt — úgy em­legetik — a szakmunkáskép­zés zsákutcát jelentett az ok­tatásban. Elsősorban azért, mert ebből az Iskolatípusból1 nem tanulhattak tovább a fia­talok. A szakmunkásképzés tavaly bevezetett reformja, amely egyúttal a szakmun­kásképzés színvonalát is ma­gasabbra emelte, megszüntet­te ért- Korábban a művelt ember és a szakemberképzés két fogalom volt, csak a gya­korlati és a szakmával kap­csolatos fontosabb elméleti tudnivalók elsajátítására for­dítottak figyelmet A reform megnyitotta a zsákutcát: 284 szakmát 188-ra redukált: univerzálisabbá tet­te a szakembert, s a B-tago- zat létrehozásával a tovább­tanulók előtt is megnyílt a ka­pu. A B tagozat bevezetése a közvélemény szemléletén is gyökeresen változtatott Ezen a tagozaton — de általános jellemzője lett a reformált szakmunkásképzésnek is — a korszerű pedagógiai követel­mények érvényre juthatnak; a közismeretet egyenrangú ok­tatási csoportnak mondták ki, és országszerte milliókat ál­doztak a tárgyi és személyi feltételek javítására. A kapos­vári 503. sz. intézetben pél­dául félmillióért korszerűen fölszerelt kabinetekben (dia­vetítők, magnók, lemezjátszók, könyvtárak) oktatnak. Megva­lósult a kisebb csoportos (15— 20 tanulóból álló) tanműhe­ly« oktatás; a fiatalokat mérnökök, technikusok & kö­zépiskolai tanárok képezik. Harmonikus egységbe Ötvö­ződtek a társadalmi oktatási célok: a munkára való neve­lés, a szakmai, elméleti anyag bővítése és a közismereti óra­számok emelése. Az elmélet és gyakorlat szoros összekapcso­lódása kizárja a tanulás régi mechanikus módszereit; a ta­nuló magolással nemigen él meg az órákon, a modern technikai eszközök és követel­mények kereszttüzében mind­jobban rákényszerül az anyag logikus elsajátítására. Eltűnőben van tehát az a szemlélet: »minek tanuljon a szakmunkásjelölt történelmet, verseket, amikor úgy sem lesz rá szüksége«. Ugyanakkor számtalan új problémával kell az oktatásban megküzdeni. Az óraszámoknak még az A ta­gozatos, kétéves szakmákban is a fele közismereti. A B ta­gozaton elsőben például az órák 66 százaléka közismereti. Gond azonban a gyakorlati megvalósítás. Az intézetekben a tanároknak nem megy .má­ról holnapra az áttérés, szük­ség lenne tehát a szakfelügye­lői támogatásra. Egyelőre a megyében a középiskolai szak- felügyelők kapták meg a szak­munkásképző Intézetek fel­ügyeletét is, amely részükre is speciális problémák egész so­rát vetette föl. Ez feszültsé­get okoz mindaddig, amíg önálló szakfelügyeletet nem kapnak az intézetek. (A me­gyei tanácson rövidesen lesz státus ilyen állásra is.) A másik nehézséget a tan­tervek elkészítése jelenti. A száznyolcvannyolc szakmából ugyanis csak harminckettőben vezették be a reformot, a töb­bit fokozatosan vonják be. A tanárnak tehát régi és új tan- tervet is készítenie kell. Több szakmában a megnövekedett, közismereti anyagot még min­dig csak heti egy órában ad­ják le. A számonkérésre, az ismétlésre, az összefoglalásra és a rendszerezésre alig jut idő. S mivel nehezebben is­merhetik meg a gyerekeket, az osztályozás sem könnyű feladat. Mindezeket az ellentmondá­sokat mélyíti a hiányoa tan­könyvellátás Is. A tankönyv- kiadás ugyanis nem tartott lépést a reform bevezetésével. A néhány kitűnően szerkesz­tett tankönyvből (kémia, tör­ténelem, fizika) nem jut az ország valamennyi intézetébe. A B tagozaton az elsős törté­nelmet segédkönyvekből ta­nítják. Néhány új könyv vi­szont a szaktanárok szerint használhatatlan. így a B ta­gozaton az elsős irodalom ala­csony színvonalú, nem tartal­maz irodalomelméletet, és nem áll arányban a második osztályos követelményekkel. Az A tagozat nyelvtankönyve szintén hasznavehetetlen; nem rendszerezett, a főbb nyelvta­ni szabályok és táblázatok hiányoznak belőle. A három­éves irodalmi tananyag a B tagozaton is hiányos. Nem ta­nulnak a XVIII, századról és keveset a XIX. századról Ak­kor különösen ellentmondást szül ez, ha a tanuló például q gimnázium harmadik osztá­lyában szeretne tovább tanul­ni. Az intézetek sok kérdé sére választ ad majd (jól és elegendőt tanítanak-e), ha megérkeznek egy-két év múl­va a középiskolákból a visz- szajelzésék. A szakfelügyelők egyébként — mint legutóbb a somogyi ' szakmunkásképző intézetek igazgató-helyettesei­nek továbbképzésén megfogal­mazták — pozitívan értékel­ték, sőt több helyen a gim­náziumi tanárok elé példa­ként állították az intézeti ta­nárok kísérletező módszereit jobbra való törekvéseit. Az in­tézetek tantestülete most az általános iskolák szakfel­ügyelőivel igyekszik szoro­sabb munkakapcsolatot kiépí­teni. Mindenekelőtt azonban a tankönyvhelyzet javítását vár­ják. Bán Karma Nyitány Marcaliban Gazdag program a forradalmi ifjúsági napokon Fáklyás felvonulás Nagyatádon — Ifjúgárdaszemle Kaposváron ÖTÖDSZÖR rendezik meg a forradalmi ifjúsági napok ün­nepségsorozatát hazánkban. A megyei megnyitó ünnepség az idén Marcaliban lesz. A már­cius 14-i nyitány programjá­ból kiemelkedik a Somogybán élő fiatal képzőművészek tá: lata. Március 15-én a fiatalok megkoszorúzzák az 1848-as emléktáblákat, emlékműveket A megyeszékhelyen a hagyo­mányokhoz híven a Kossuth és a Petőfi-szobomál tartanak koszorúzási ünnepséget- Osz- topánban Noszlopy Gáspár ne- vét veszi föl az ifjúsági klub ezen a napon. Ebben az évben ünnepeljük a Párizsi Kommtin kikiáltásá­nak századik évfordulóját. A közép- és felsőfokú tanintéze­tek KISZ-szervezetei minden­hol megemlékeznek a cente­náriumról Gazdag programmal készül­nek a fiatalok a Tanácsköz­társaság kikiáltásának ötven- kettedik, a KISZ megalakulá­sának tizennegyedik évfordu­lójára. Március 20-án, szom­baton és március 21-én, vasár­nap a KISZ-szervezetek tag­jai koszorút helyeznek el a mártírok sírján, az emlékmű­vek talapzatán, részt vesznek a Tanácsköztársaság tisztele­tére rendezett ünnepségeken. Nagyatádon fáklyás felvonu­lás, Csurgón KlSZ-fogadalom- tétel lesz március 20-án. A kaposvári fiatalok túrára in­dulnak a Nádasdi erdőbe már­cius 21-én, A Pamutfonó-lpari Vállalat Ifjúgárda egysége Asztal« Ján« nevét veszi föl ezen a napon. Az ország és Somogy felsza­badulására először a kaposvá­ri járás fiataljai emlékeznek: harci túrát, ifjúsági találkozót rendezne^ március 29-én Nagybajom felszabadulásának évfordulóján. A KISZ-fogadalomtételek többsége április elején lesz a megyében. A nagyatádi új KlSZ-tagok április 3-án tesz­nek fogadalmat, a kaposvári középiskolás diákok április 2- án és 3-án, a textilművek, az elektroncsőgyár, a villamos­sági gyár munkásfiataljai pe­dig április 3-án és 4-én. A városi és a járási KISZ-M- zottságok az új KISZ-tagok tiszteletére megrendezik a fo­gadalomtevők bálját. Április 3- án és 4-én lesz minden já­rásban a felszabadulási lövész­verseny döntője, valamint az ifjúgárdaszemle. Április 22-én a hagyomá­nyokhoz híven emlékestet rendez a tanítóképző intézet Vlagyimir Iljics Lenin szüle­tése százegyedik évfordulójá­nak tiszteletére. A gyarmati ifjúság napjának alkalmából tábortüzek gyúlnak április 23-án a nagyatádi járásban, Iharosbe Fényben pedig gyar­mati fiatalok részvételével ta­lálkozó lesz- Április 25-én So- mogygesztlben rendesnek ifjú­sági találkozót, ezen a mer- nyei, felsőmoesoládi, polányi, eesenyi és szentgáloafcéri fia­talok is részt vesznek. Május 9-én, vasárnap á győ­zelem napját ünnepük a fia­talok. A Csurgó közelében le­vő Ágnesünkön ifjúsági talál­kozó les*. Az Ifjú Gárda me­gyei szemléjének színhelye Kaposvár. Május 8-án kezdő­dik a szemle a szakági verse­nyekkel, járőrversennyel Este tartják meg az lfjúgárdabált Május 9-én alaki «nemiével, menetdalversennyel folytató­dik az ünnepség. Az ered­ményhirdetés után a fiatalok megkoszorúzzák a szovjet hő­si emlékművet a Szabadság­parkban. A FORRADALMI ifjúsági napok idei programja elmé­lyíti a fiatalokban a hazasze­retetei, a proletár Internacio­nalizmust A rendezvények el­sősorban hazánk, megyénk negyedszázad« fejlődését Ál­lítják a középpontba, közéleti tevékenységre serkentik a fia­talokat Ezenkívül a figyelmet a KISZ Vili kongresszusára is irányítják. Vörsi séta Tóth Pálné igyekezete Sokáig sétáltunk a faluban. Szóbaelegyedtem a helybe­liekkel, de a megszokott, hét­köznapi találkozások udvarias mondatainál nem jutottunk többre. Pedig olyan Vörs széles utcáival, több mint fél évez­redes történetével, legendái­val, mint egy nyitott tenyér — mondhatná valaki — csak ol­vasni kell belőle. Kis község, dolgos lakókkal. Sokáig sétáltam a faluban. 3ekopogtam az espereshez is, aki jól ismeri a múltat, legen­dákat idéz arról az időről, ami­kor a Kis-Balatori vize még a mai utcák helyén terpeszke­dett, amikor a helybeli jobbá­gyok szorgalmas ekéje küszkö­dött a nádassal meg a sással. Robotoló, halászó, pákászó job­bágyok ivadéka a falu mai la­kossága. Sőt, már korábban is longobárdok temetkezőhelye volt, később Pribina fejedelem szláv jai alapítottak falut a kornyéken. Szláv eredetű a fa­lu neve is, a vrs szót oldotta fel a magyar nyelv szokásos törvényei szerint Vörssé. Ké­sőbb névsort láttam Sipos Ven­delről meg húsz társáról, aki­ket Kossuth zászlaja alá vo­nultatott a hazaszeretet. História, anekdota, évszá­mok — a múlt léiét? Megfogtam én is a ka­put. És megváltoztak az em- [ berek. Mondták is az asszo- ínyok később: »Nem is hittük volna, hogy ilyen közénkvaló tudsz majd lenni.« Tudtam, mert az ember alkalmazkodik. Csakhogy ez kölcsönös ... Büszkeség csillant a szemé­ben. Hogy miért, azt helyette én mondom el Szó szerint úgv. ilSi, t * . ¥ . — Nem is hittem volna, hogy a régi nóták érdekel­nek valakit A régi kúria — ma Tóth Pálné lakása. Sa az adatok között a föl nem jegyzett, de mindmáig je­lenvaló igyekezet, a vörsiek élete, egyszerű hétköznapjai. De hát a múltbeli arculat ma már csak érdekes váz a szemlélődének. A pitvarok meg vaskerítések között tévelyegvo pedig ismeretlen marad a falu. Kerestem Tóth Pálnét. Mond­ják, ő itt a lelke mindenek., Vöröskereszt-felelős, népmű­velő és talán a legállandóbb vörsi, mert itthon található. Az egykori urasági épületben lakik férjével együtt, aki a termelőszövetkezetben dolgo­zik. Mikor találkoztunk, ép­pen szavazási összeírólapokat vitt ki a falubelieknek. — Most ez is feladatom lett. Visszafordultunk. — Hat éve kerültem a falu­ba. Nehezen veszi be a falu az újonnan jöttékét. Megmon­dom őszintén, amolyan jött- mentnek tartottak minket is. Komit vezettem, kirúzsoztam a számat, nadrágban jártam, ter­mészetes, hogy idegenkedtek tőlem eleinte. De hát milyen a falusi élet? A falusi asszony­ahogy a fonyődi Járásnál Né­meth Ernő művelődésügyi osz­tályvezető mondta, ö lett az asszonynép lelke, rendezvé­nyek szervezője, öregek nap jár ők köszöntik a falu idős lakóit Ö szervezi a falu közművelő­dését. Készültek a művészet szemlére is, régi vörsi népdalo­kat énekelnek a lelkes öregek. És megváltoztak az emberek. —• Van egy négytagú me­nyecskekórusunk is... Kerestem Tóth Pálnét, s az a biztató, hogy nagyon sok fa­luban megleli az érdeklődő őket, lelkesedésüket, igényes emberszaretetüket. Simon István házához vitt tőle az utam. Ö, a műsor egyik szereplője, szép kis-balatoni népdalokat énekel, öregesen tett»vett a kert végében, s ami­kor arra kértük, hogy énekel­jen, megjött a bizalma. Lassú dalba fogott, hogy a toll is le­jegyezhesse, a szavakat leg­alább. «►Kis-Balaton vizén úszik egy százkilós nagy harcsa. Kedves, édes babám, ülj belc az én ladikomba, Kis-Balaton tiszta vizét szétvágja a százkilós nagy harcsa, Kedves, édes babám, ölelj át engem a két karodba.« — Azt mondják, szerepelni kell. Tudja, és nem is hittem volna, hogy ezek a régi nóták még érdekelnek valakit. Az öregapámtól tanultam mind­annyit, az is az öregapjától biz­tosan. Aztán a gólyatáncot i« meg­mutatta Simon látván. Még a tánciskolában tanította rá egy­kor a »mestör«. De hol van már a legényéleti És hol a régi Kis-Balaton? 3sak ezek a dálok idézik visz- >za, csak a tánclépések idézik vissza. Ünnep ez, amely Tóth Pálné igyekezete nyomán sar­jad ki újra az élet hétköznap­jai, egymásra rakódó gondjai alóL Tröszt Tiber Cowboy ok, indiánok, bohócok a tornateremben Jelmezbál a Krénusz iskolában A gyerekek már hetekkel ezelőtt készültek a karneválra Délután és az óraközi szüne­tekben alig esett másról szó, mint arról, hogy kinek milyen jelmeze lesz. Érthető az izga­lom, hiszen mindenki tudta, hogy a jelmezeket díjazzák. Az előkészületekből elsősorban az anyukák vették ki részüket, hi­Elkésett levél Hivatalunkat, a Darutoü- értékesitőt nemrégiben beol­vasztották a Disztoll-értéke- sitőbe. Íróasztalom minden hivatalos és privát iratait, 1imlomját átcipeltük a Dtsz- toll épületében lévő új Íróasz­talomba. Alig melegedtünk meg a Disztollnil, újabb átszervezés történt. A Dísztolt kettévált, és a régi Darutoll beolvadt a Tollértékesitőbe. Megint át kellett volna vinni a renge­teg papirt, de attól félve, hogy idővel a Pávatollhoz kerülünk és megint elpekedni kell, magánirataimat egy taxival hazavittem, és a szek­rény aljába dobáltam. Harmadnap ridegen meg­kérdezte a feleségem: — Kinek írtál levelet Mis­kolcra? — Senkinek — emodtíkaz- tani. — Hit ez mif — táncolta­tott feleségem szemem előtt egy fehér papírlapot. Elolvastam... Lángoló sze­relemről, fájó egyedüllétről, boldog viszontlátásról volt benne szó. Az irodából ho­zott papírok között találta meg. Elmosolyodtam. — Még nevetsz? — mérge­lődött a feleségem. — De hiszen ezt a levelet négy éve írtam. — Tudtommal hat éve va­gyunk házasok, tehát akár négy évvel ezelőtt írtad, akár most, bűnöd egyforma! Elvi- lok! — De szivem, ezt a levelet el sem küldtem. —■ Az nem számül Megír­tad! — Igen, de mivel Téglást, * kertársam lement a Fiatjá­val Miskolcra, vele mentem. Így nem kellett elküldeném a levelet, amely az irodai lo­mok között maradt. — Kinek írtad? Ki az a bestia? — Nem bestia. Angyal. — Még olajat öntesz a tűzre? — Hát nem emlékszel, hogy négy évvel ezelőtt te nyaraltál Miskolc-Tapolcán? Neked írtam! Megnézte a dátumot. 1966 június. — Akkor valóban Tapolcán nyaraltam — ismerte el — Te csak egy hétig, én kettőig. — Na látod. — Egyszer írtál nekem éle­tedben olyan levelet — foly­tatta még mindig dühösen az asszony —, amely tele van lángoló szerelemmel, és akkor sem kaptam meg! — De hiszen megkaptad, szivecském! Csak éppen négy évvel későbben ... Palásti László szén ők készítették -a lést« a kisdobosoknak. Ezt a karnevált ugyanis kizárólag nekik, az alsó tagozatosoknak rendezte az úttörőcsapat A zsúfolásig megtelt tornate­remben az I/b osztály köszön­tötte vidám farsangi műsorral a közönséget. A tréfás versek mellett helyet kaptak a somo­gyi mesék, dalok, népi játékok Is. A legnagyobb sikert az El kéne indulni és Kihajtottam in ludamat című játék aratta. A műsorban bemutatkozott még a felső tagozatosok kama­rakórusa és az iskola énekka­ra is. A karnevál fénypontja a több mint ötven jelmezes gye­rek felvonulása volt. Piros számmal a kezükben vonultak a bohócok, indiánok, a ké­ményseprő, a varázsló; volt tündér, Piroska, Ludat Matyi — mintha csak egy nagy me- <ekönyvből léptek volna ki És ahogy ez már ilyenkor len­ni szokott, a zsűri nehéz hely­zetben volt A sok ötletes, jó figura közül nagyon nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Vé­gül a gólya, a tlsztaságneklám ás egy zöldségnek öltözött kis­lány kapta a fő díjakat. A zsű­ri különdíját pedig egy hófe» 'ér kisoica nyerte el. Akinek pedig rém sikerült íyemi, vigasztalódott, hiszen jövőre is lesz karnevál, és ad­dig törheti a fejét hogy még ötletesebb jelmezzel állhasson elő» a ml • oiioefs pcplap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom