Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-26 / 72. szám
Az SZKP XXIV. kongresszusa előtt A Nagovicin-család rubeljei í MUNKASÉRDEK A KÖZMŰVELŐDÉSBEN \ ! Nem Don Quijote-i vállalkozás A ml gyárunk, a termelés gyimir Nagovicin főműszerész, költött a család tagjainak méreteit tekintve, a közepes vállalatokhoz tartozik. Az ötéves terv feladatait határidő előtt teljesítettük, a termelés mennyiségét öt év alatt több mint 30 százalékkal növeltük. Fokozódott a termelési alapok kihasználásának hatékonysága, s így a vállalat jelenleg 41,1 százalékkal nagyobb nyereséget könyvelhet el, mint öt évvel ezelőtt. Mit nyert ebből az ál-, lám, és mit nyertek a gyár dolgozói? A bevételek terhére teljesen fedeztük a vállalatnak kiegészítő forgóeszközökben és beruházásokban felmerülő szükségletét. Jelentős eszközeink vannak ahhoz, hogy ösztönözzük a munkások és a szakemberek tevékenységét, kielégítsük szociális és kulturális igényeiket, és technikai szempontból tökéletesítsük á termelést. A termelés hatékonyságának növekedése lehetővé tette, hogy további eszközöket fordítsunk a lakásépítésre, javítsuk a dolgozók kulturális ellátását és szolgáltatásait. A legutóbbi öt esztendő folyamán a vállalat lakásállománya 9600 négyzetméterrel növekedett. Abban a mikrokörzet- ben, ahol munkások és szakemberek élnek, szolgáltató kombinát, étterem, szálloda, zeneiskola, könyvtár, sport4- stadion nyílt meg. Mindezt a vállalat eszközeiből építettük és tartjuk fenn. Hogy konkrétan lássuk, mit jelentenek ezek, a változások egy-egy munkáscsalád életében, elemeztük egy átlagcsalád költségvetését. A családfő Vlaa felesege ugyancsak a gyárban dolgozik. Az év folyamán a Nagovicin-család (négy tagból áll) különböző szükségletekre 3942 rubelt fordított. Tavaly ebből az összegből 1712 rubelt használtak fel étkezésre, 1175 rubelt bútor-, ruha-, különféle háztartási eszközök vásárlására, 316 rubelt lakbérre és villanyra, gázra stb. 194 rubelért újságot, folyóiratot, könyvet, színház- és mozijegyet vásároltak. A fennmaradó ősz- szeget üdülésre utazásra fordították nyári szabadságuk idején. Ezek után nézzük a család jövedelmét. A házaspár évi fizetése 4411 rubel volt. Kiváló munkájukért, prémium formájában további 284 rubelt kaptak, összes keresetük tehát 4695 rubel volt Ez lényegesen több, mint ameny- nyit öt évvel ezelőtt kerestek. Az eltelt idő alatt gyárunkban a munkások keresete átlag 27 százalékkal növekedett. A munkabér mellett azonban — mint minden más dolgozó — a Nagovicin-házaspár szintén élvezi a társadalmi fogyasztási alapok jótékony hatását. Milyen többletet jelent ez a házaspár költségvetésében? A múlt esztendőben csupán ennek az egy munkáscsaládnak ingyenes étkeztetésére 470 rubelt fordítottunk, az állam 382 rubelt fizettek a Nagovicin-házaspár kislányának óvodai nevelésére, 94 rubelt fiúgyermekük tanulására; a házaspár csupán . negyedrészét fizette meg annak az összegnek, amibe az üdülői beutalás és az úttörőtábor került, s az állam további 291 rubelt egészségügyi, ellátására. A család összes jövedelme tehát a társadalmi fogyasztási alapokból élvezett kedvezmények beszámításával 1319 rubellel növekedett és 6014 rubelra rúgott. Így él egy átlagos munkás családja Permben. Kiszámítottuk, hogy a legutóbbi ötéves tervidőszakban csupán az ingyenes étkeztetésre, munkaruhára és tejtermékekre a vállalat évi átlagban 435 ezer rubelt költött. A gyár állandóan segíti a dolgozókat továbbképzésükben. szakképzettségük fokozásában. Erre a célra 69 ezer rubelt fordított, ebből 19 800 rubelra rúgott a továbbtanuló munkásoknak és szakembereknek kifizetett ösztöndíjak összege. Egymillió 993 ezer rubelba került a bölcsődék és óvodák fenntartása a vállalati dolgozók gyermekei számára. Ebből az összegből csupán 476- ezer rubel — 23,9 százalék — származott a dolgozók, a. szülők befizetéseiből. Az összeg többi részét az állami költségvetésből és a gyár eszközeiből fedeztük. A szovjet emberek tudják, hogy jólétük további emelkedése attól függ, hogyan dolgoznak, milyen eredményeket érnek el a termelésben. Ebből ered a dolgozók aktivitása, az hogy sok esetben maguk kezdeményezik a technikai újításokat, honosítanak meg új technológiai módszereket. V. Zsukov, a permi 3z. Ord/sonyíkid/e Vegyészeti Gyár igazgatója Ha a munkásérdek a közművelődésben nem jut kellőképpen kifejezésre, akkor joggal mondhatjuk, hogy az a közművelődés öncélú gyakorlatából fakad. Napjainkban a munkásérdek alatt összefoglalhatjuk a mezőgazdaságig dolgozók érdekeit is. Igaz ugyan, hogy a megvaósulásban, a közművelődés gyakorlatában más lehetőségekkel és feladatokkal számolnak a népművelők falun, a termelőszövetkezeti tagság érdekében, és megint másként az ipari munkásság érdekében. Felnőttoktatás Ahogy manapság jellemzik, »nehéz kérdés«. És iparosodó megyénkben sajátos színt, fokozottabb jelentőséget kap. hiszen a már meglevő szakképzett, és mondjuk ki, a lehetőségekhez képest már a továbbképzés igényével élő munkásréteg mellé most zárkózik fel, most töltődik fel egy újabb munkásréteg, amely vidékről, a mezőgazdaságból érkezik. A Kaposvári Városi Tanács V. B. napirendre tűzte a felnőttoktatás tapasztalatait, problémáit, külön is számolva ezzel a jelentős feladattal. És már itt is meggyőző volt a népművelő pedagógusok lelkes elszántsága. (Bár minél nagyobb lenne!) Joggal használom az elszántság szót, mert ehhez valóban ilyen akarat kell, és néha donquijoi- teinek tűnik. Sokan fölvetették már úgy is a kérdést, hogy kerüljön le végre a napirend“ ről, minek erőlködni, akit eddig nem sikerült — ahogy a szakzsargon mondja — beiskolázni, aki nem akar önszántából tanulni, minek bolygatni azt. Felesleges idő meg erőpo- csékolás is. Csakhogy a vb- ülésen nagyon helyesen megfogalmazódott az is, amit lefordíthatunk egyszerűen úgy: »érA kutyabarátok jubileuma Illedelmes ebeket Edzések a világkiállításra — Érdekelnek a kutyák, és szeretem is őket. Most két német juhászkutya gazdája vagyok. Csak 1969 óta tenyésztek. Engem ez a része érdekel, nem az adás-vétel. Persze a • tenyésztés nehezebb, fáradságosabb. Közép- iskolás koromban már foglalkoztam kutyával, de ért egy nagy csalódás. Előzőleg foxim volt, amelyik Pirity Lajos, kaposvári tenyésztő kiváló minősítésű kuvasza. Több nemzetközi verseny után májusban ismét bírák elé álL Közkedvelt felkiáltásaink közé tartozik az «-a kutyafáját«, vagy a "»kutyául érzem magam«, »amelyik kutya ugat, nem harap«. Van azonban Kaposváron egy fórum, ahol ezeket a megjegyzéseket aligha hallhatnánk. Egy klub, amelyben nem a tagság a főszereplő. A láthatatlan főhős: a kutya. Láthatatlan, mert a klubülésekre — őket sosem viszik el. Az ilyenfajta tenyésztési, adásvételi és egyéb tárgyalások nem valók jólnevelt kutyafüleknek. Az idén ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének kaposvári klubja. Egy évtizede, hogy minden hónap második vasárnapján — a megye távoli részeiből is — több mint százan összeülnek megtárgyalni a megye kutyaügyeit. A jubileummal egy időben 1971-ben két nagyszabású esemény is zajlik: májusban kétnapos, szeptemberben a vadászati világkiállítás idején pedig négynapos nem- zektözi verseny lesz. Külön lendületet ad ez az ebtenyésztőknek, s van is mit elvégezsenyben, a ktjtorék és vércsa- pázó csoportban. — Hogyan készülnek erre a megyében? — Csoportunk az idén — és az országban is először — három szakosztályt alakított. Az őrző-védő (rendőr) kutyák, va- dászkuyták és az ősi magyar pásztorkutyák szakosztályát. A saját reszortjában mindenki önállósággal dolgozik. A klub- összejövetelek közösek: tenyésztési kérdésekről, a kutyák táplálkozásáról, ápolásáról, egészségügyi problémáiról és nevelési feladatokról esik szó. Tiszta, rendes, illedelmes ebeket akarunk nevelni. Ez az elméleti rész, a gyakorlati kiképzés pedig a Zaranyerdőben van. Társadalmi munkában és a csoport kevés pénzén építjük a pályákat, itt folyik a vizsla, a kotorék és vércsapázó ebképzés, továbbá a nyomozó és személyvédő rendőrkutyák tanítása. Megemlítem még az egyik igen fontos szakosztályt. Az ősi magyar pásztorkutyák tulajdonosai, a puli, a komondor, a kuvasz és a pumi tegazdaszerető, de ugyanakkor barátkozó és vérengző is. A vadász szenvedélye miatt egy macskával is el tudták csalogatni. Sajnos el is veszett. A juhászkutya nagyobb, félnek tőle, és az udvaron goromba is. De jó ha velem van, nem érzem magam egyedül a határban, nagyobb kedvvel dolgozom. Bán Zsázsa niük. Halmi Pali bácsi, a klub elnöke 37 éve tagja az egyesületnek, nemzetközi aranykoszorús tacskóbíró. — Célkitűzésünk nemes: a fajtatiszta kutyák elszaporítá- sa, a sportszerű kutyatenyésztés meghonosítása vidéken is. És az, hogy a nemzetközi versenyeken a magyar kutyák eredményesen szerepeljenek. Az idén nem is marad el a próba. A vadászati kiállításra előreláthatólag négyezer kunyésztésére ügyelnek. Arra, hogy ne romoljon a minőség. A magyar kutyák iránt nagy a kereslet. Kisgyalánban egy állami pumitenyészet működik: küllemre tetsző, munkára pedig jó kutyák tenyésztésén kísérleteznek. Figyelemre méltóak a Lábodi Állami Gazdaság vadászkutyái. Eredményesen szerepeltek a hazai kiállításokon. Egy fonói háztáji tenyészetből például Svájcba exportáltak kuvaszt. A klubA klubban a női lélek kiszámíthatatlanságáról beszélgettek a férfiak. Egy fekete hajú, szemüveges férfi is hozzászólt a kérdéshez: — Volt nekem egy nőismerősöm, Ilonának hívták. Harmincéves, komoly, elég csinos teremtés. Egy bankban dolgozott. Ilonának két szenvedélye volt: a mozi és a dohányzás. A mozi nem okozott neki különösebb nehézséget: hetenként kétszer megváltotta szokásos páholyjegyét hol ebbe, hol abba a moziba. A nő hogy Ilona csökkentse vagy hagyja abba a dohányzást. Ilona tovább szívta a napi ötven cigarettát. Egy év múlva komoly gyomorfájdalmai támadtak. Újra elment az orvoshoz. Az orvos megállapította, hogy krónikus gyomorhurutja van, s a gyógyulásnak egyetlen módja, ha abbahagyja a dohányzást. tyát várnak Budapestre; Kanadából és Ausztráliából is jönnek. Rajtunk lesz a világ szeme. Mi, somogyiak, is bizonyíthatunk többféle versenyben. Állataink »rajtolnak«, például az agár- és vizslaverban is sokféle kutya van; az összes magyar fajta, ezenkívül boxer, német és skót juhászkutya, tacskó, orosz agár. Nagy György Simonfán tsz- agronómus, onnan jár be busz- szaL A dohányzással már több baja volt. Egy időben tartós fejfájásra panaszkodott. Elment az orvoshoz. Az megvizsgálta, kikérdezte tetőtől talpig, s megállapította, hogy a panasz oka a napi másfél doboz cigaretta. Javasolta, Ilona egy hétig kínlódott, aztán újra szívta a napi öt- vénét| — Inkább pusztuljak el, minthogy lemondjak a cigarettáról! — mondta barátnőinek. ted haragszom, nem ellened...- Vagyis meg kell valósítani még a nehézségek árán is, hogy a törzsgárda mellé egy képzett, új, igényes réteg csatlakozzék. De nem lehet mindezt kívülről kopogtatva a gyárkapun, amolyan modern »vándortanítókkal« megvalósítani, miközben belül a szak- szervezet, a gazdasági vezetés csukott füllel, érdektelenül fordul el a kérdéstől. Így aztán szélmalomharc marad a legjobb igyekezet is. És hiába citálunk akármilyen szociológiai vagy más divatos teszt felmérés — eredményt, nem lesz több, mint egy fénykép, amelyről éppen az egyik legfontosabb szereplő, a belső felelős, vagy felelősök hiányzanak. Az illetékes vezetők tanulásra ösztönző tevékenysége hiányzik! Csak mindezzel együtt, mindezek által, fejeződhet ki a munkásérdek közművelődésünkben. Közönség nélkül Persze korántsem szabad negatív példákon lovagolni, hiszen sok helyütt már' fenntartás nélkül beszélhetünk eredményeket hozó üzemi közművelődésről.. Jól működnek a szakkörök, rendszeresen szervezik a TIT előadásokat, megalakult esetleg az irodalmi színpad is, és ami már gyakoribb — igazi perifériája a köz- művelődésnek — saját zenekar pengeti a talpalávalót szombatonként a fiatalok klubjában. Néhol már amolyan gyáron belüli művelődési központ is kialakulóban van — például a VB...M Kaposvári Villamossági Gyára — de tegyük hozzá, hogy ez a központ nemcsak helyiség kérdése. Megyénkben arra is akad példa — az ÉDOSZ művelődési központ —, hogy több gyár, üzem — esetleg iparágon belül — létesít közös művelődési központot a szaktársaknak. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy itt alapkövetelmény, felelősségteljes alapkövetelmény, hogy kifejeződjék a munkásérdek. Iparosodó nagyközségekben pedig a községi művelődési központ programjában kell kifejeződnie ennek. Persze az említettek közül egyik sem ment fel egyetlen városi művelődési intézményt, művelődési házat az alól, hogy a munkásérdekek kielégítését ne tekintse feladatának. A szakkörök, előadások száma önmagában még nem sokat bizonyít. Mert igenis kísért az elszigeteltség veszélye, hogy mindig ugyanazok és gyakran ugyanazon kevesek járnak el... Vagy vegyük szemügyre az irodalmi színpadok »fájó« pontjait. Gyakran a kátyú fenyegeti ezeket a műkedvelő együtteseket, éppen az érdektelenség miatt. Ahogy mondják, hiába csinálják, nincsen közönség. Persze tapasztalat- szerzés céljából nem árt a »nagy valóság« sajátos dialektikáját figyelembe venni, a színház és közönsége kapcsolatában. Mert elsősorban a színház van a. közönségért, és zsák másodsorban igaz mindez fordítva is. Nos, ezek az üzemi irodalmi színpadok is eljuthatnak eddig a gondolatig. Nem elég, ha néhányan örömüket lelik ebben a tevékenységben, állítsák össze úgy a programjukat, hogy elégítsék ki azáltal a munkások érdeklődését, vagy igyekezzenek megteremteni azt. Jól tudom, olyan feladat ez, amit egy-egy színház sem szívesen vállal magára... Persze ez nem vállalás, hanem kötelező küldetés kérdése, amiben nem szabad magára hagyni ezeket a vállalati irodalmi színpadokat. Tehát a népművelőknek sarkában kell lennie rz ilyen kezdeményezéseknek, hogy feloldódhasson a sziget- szerű elzártság. Persze nem úgy, mint egyik gyárban, ahol a néptánccsoport mielőbbi megalakítását sürgették kívülről, vagy mondjuk úgy, ahogy a gyáriak megfogalmazták, fentről, pedig senki sem akarta. Megéri téhát pusztán formákban gondolkodni? Alakuló hagyományok Hogy kifejeződjék a munkásérdek a közművelődésben, sok útja van tehát. De az útkeresés mellett kötelező a hagyomány is. És a munkáshagyományok esetében nem a látványos, pántlikás főkötők jutnak az ember eszébe, hanem sokkal egyszerűbb, dé nagyon figyelemreméltó dolgok. Ezek a hagyományok — ha úgy tetszik a munkásfolklór — most alakulnak, most formálódnak megyénkben. Nem ártana erre a kórusmozgalomnak is mind jobban figyelni. Lehet, hogy naív példa, de van már irodalmi színpad, amelyik a gyár hétköznapjait — például az üzemi étkezde életét — próbálja »színpadra vinni«. Ártatlan kísérlet, de alkalmas arra, hogy szószólóvá legyen. Én nem hinném, hogy rózsaszín szemüveget hord az, aki ilyenre vágyik, mert közös érdek szabja feladatul. Tröszt Tibor A természetvédelem fejlesztése A természetvédelemről tíz évvel ezelőtt jelent meg törvényerejű rendelet. Természeti értékeink védelme azóta sokat fejlődött, de az új feladatok ás a tanácsok megmövekedet-t jogköre újabb, kormányszintű szabályozást tett szükségessé. Eddig az Országos Természetvédelmi Hivatal nyilváníthatott védetté természeti értékeket. A mostani kormány- rendelet különbséget tesz a helyi és az országos jelentőséHárom hét múlva a moziban megismerkedett egy fiúval. A fiú harminckét éves. jóvonálú, elegáns férfi volt. Szolidan élt, nem ivott, nem dohányzott. Egyik este a moziból jövet a sötét utcasarkon megcsókolta Ilonát. Kényes szája megérezte a dohányszagot. — Maga sokat szív, kedvesem, ugye? Sajnos, én olyan érzékeny vagyok, rögtön észreveszem a lányok száján, ha dohányoznak. Persze, tudom, a dohányzás szenvedély, arról nem köny- nyű lemondani. Két nap múlva Ilona abbahagyta a dohányzást Tar! János gű természeti értékek között, s a helyi jelentőségűek gazdájává a megyei tanács végrehajtó bizottságát teszi. A megyei tanácsok korábban is ellenőrizték a védettséget, ezentúl azonban maguk, is védetté nyilváníthatnak. Az ország társadalmi és gazdasági fejlődése (különösen a vidéki ipartelepítés) során egyre nagyobb gondot kell fordítani a természeti értékek védelmére. Ezért született az az új szabály, amely szerint a megyei tanácselnök egy hónapra, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke pedig hat hónapra terjedő ideiglenes védelmet rendelhet el olyankor, amikor már a védetté nyilvánítás előtt is meg kell óvni a pusztulástól vagy rongálástól a természeti értéket. tfj módon szabályozza a rendelet a madárvédelmet is. A rendelet a hazánkban élő, mintegy 330 féle madárfaj közül háromszázat nyilvánít védetté, s meghatározza a védelemből következő tilalmakat és korlátozásokat. A kormányrendelet egységes végrehajtására az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke az érdekelt miniszterekkel egyetértésben országos természetvédelmi szabályzatot ad ki. (MTI) 5 * SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. március 26.
