Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
Az álmok előbbre járnak A palik fái őrizte épületben saost éppen arról folyik a vita, hogy miből építsünk. Kávézás közben, cigarettaszünet alatt így vagy úgy, százhúsz szakember mond véleményt. A lehetőség a panel. Ezt gyártják a megyében, s figyelmen kívül hagyni nem lehet, amikor az asztalon a pausz fölé hajolnak a tervezők. Közben az alagútzsalus építési módról és a könnyűszerkezetekről álmodnak. Itt, ebben az irodában ez még a jövőt jelenti. Amikor a téglaközépblokk volt soron, akkor a panelről vitatkoztak, érveltek mellette vagy ellene, s megépítették a Somogybán készült első panelből a saját irodaházukat. A Somogy megyei Tervező Iroda akkor kényelmesen elfért itt Most már kicsi a hely. Nőttek a feladatok, nőtt a létszám is. Ma 182 ember dolgozik a közepes nagyságának számító tervezőirodában, s az elkészült tervek pauszmásolatai a pincébe szorultak. Az épület vasbet.onkerete így is szűkös: a technológiai csoportnak például új hely kellene. A napi gondok ,a fejlődést segítő viták közepette immár tíz esztendő múlt eL A kerek számot nem ünnepelték meg, de készítettek számvetést Ezekről beszélgettünk Szigetvári György igazgatóval, Móring Ede főmérnökkel és dr. Gulyás István párttitkárral. A tíz év legjellemzőbb számait sorolták. 1961-ben negyvennégyen kezdték; ahogy nőtt a létszám, szaporodott a munka is. Az .elmúlt tíz év alatt elkészített terveik értéke meghaladja a 75,5 millió forintot. E tervek alapján 2,5 milliárd forint értékű épület készült. E számoknál talán többet mond az, hogy a megyében megvalósult létesítmények körülbelül a felét ebben az intézetben tervezték. Az első a kaposvári kórház gyermekosztálya volt, aztán jött a taszári iskola, a megyei rendelőintézet melletti lakóház. ' © A legszebonek tartott, legjobban sikerült . épületeiket hosszan lehetne sorolni. Legtöbbjüket naponta látjuk Amikor elkészült, megálltunk mellette, megfigyeltük, ma már természetesnek tartjuk, hogy ott van. Megszoktuk. Tudjuk, hogy szép, art is, hogy kényelmes, jól teljesíti feladatát. Azért néhányat érdem« megemlíteni. A megyei pártbizottság székháza elkészülése előtt vitát, átadása után elismerést váltott ki. A Kosuxh Lajos utcában épült 9 emeletes lakóház a megye legnagyobb épülete, ma már mindenkinek tetszik. A Kapós-szálló újszerű megoldása, a Budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárának mutatós irodaépülete a tervezőirodában került pauszra. S itt tervezték a megye csaknem valamennyi törpe vízmüvét, a bekötő utak jó részét, s itt készülnek a községek rendezési tervéi is. — Ezek az épületek mutató- sabbak, valahogy mások, mint a. többiek — mondom, s megkérdem: — Miért van ez így? — Bennünket nemcsak egy épület, hanem egész életünk, munkánk köt a megyéhez, Kaposvárhoz. Amit tervezünk, azzal naponta találkozunk: halljuk, látjuk, hogyan fogadják az emberek. A megbízást, melyet a megyében kapunk, nem rutinmunkának, hanem csúcsfeladatnak tartjuk ... A mi munkánkban is van konkurrencia, de úgy érezzük az elkészült épületeink alapján, hogy álljuk a versenvt, s ebben része van annak is, hogy sókat vitatkozunk.. Az új mindig harc kérdése: amikor a kilencemele- tes lakóház meg a megyei pártbizottság székháza épült, Készülnek a cipőfelsőrészek acfcsas kérdezték, sa&firt éppen fölfelé? — & miért? — Miért ne fölfelé? Ml lati okol ja azt, hogy négy esne; létnél magasabb házakat nem lehet építeni Kaposváron? A konzervatív szemléleten kívül semmi. A magasabb házak szépek, impozánsak. Kellenek. — Mindig sikerül, amit a tervezők elképzelnék? — Sajnos nem. Mi nem azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem amit az építőipar vállal — Ez azt Is jelenti, hogy a tervezői álmok néha csak álmok maradnak? — Előfordul A Somogy megyei Tervező Irodában több mérnök és műszaki dolgozik, mint a megye egész építőiparában. — Sokszor mondják, hogy azért van kevés másutt, mert ide jönnek. Pedig az az igazság, hogy a tíz év alatt ösz- szesen két mérnök jött hozzánk az építőipari vállalatoktól, s ez nem sok. — A terveik? A jövő? — Mindig partnerek szeretnénk lenni, amikor az építésről, a jövőről döntenek. A mi munkánk — hisszük — nem a rajzasztalnál kezdődik. A városok, a megye arcának formálása nagy és nehéz feladat. E munkában a mi szellemi kapacitásunk is segíthet, ha ineghallgatjuk, amit mondanak, s meghallgatják azt is, amit mi mondunk. A barcsi Dráva Felsőipari Ktsz eddig 200 ezer íelsőrészrre kötött szerződést a pécsi Kossuth Ktsz-szel. Június l-től önálló üzletet kötnek a magdeburgi Rottercen cipőgyárral, melynek 240 ezer pár felsőrészt készítenek. Termékeikért 7 millió forintot kapnak. Képünkön: A szabászteremben összeállítják a felsőrészeket. Jegysetsoroh as Emberről Keress Imre Mai kommentárunk Demokratikus légkörben Pezsgő politikai fórumokká váltak a megyében eddig megtartott jelölő gyűlések. Azok a tudósítások, amelyekben a képviselők és a tanácstagok jelöléséről beszámoltunk, tükrözték, hogy a párt X. kongresszusa milyen kedvező légkört teremtett a választáshoz. Nemcsak jó indítás volt ez a hét, hanem biztos alap is a további jelölő gyűlések hangulatának fokozásához, az aktivitás növeléséhez. Elsősorban az országos politika állt a képviselői jelölő gyűlések középpontjában, de nagvon sok szó esett a megye, a választókerületek fejlődéséről, a távlatokról is. A nagy érdeklődést mutatja, hogy sokkal több választópolgár jelent meg a képviselők jelölő gyűlésein, mint négy évvel ezelőtt. Akik felszólaltak, lelkesen beszéltek az eredményekről, s mindenkit a kitűzött célok elérésére, a tervek megvalósítására mozgósítottak a népfront választási programja alapján. S ha úgy érezték, hogy szükséges, akkor a terület gondját is szóvá tették, mint például Tabon a vasút korszerűsítését, Nagyberkiben az általános iskola helyzetét, Kaposvár toponári városrészében a gyorsabb fejlesztést. S mindezt bensőséges hangulatú gyűléseken kérték a választópolgárok, olyan megfogalmazásban, hogy ők is hajlandók erejükhöz képest részt venni a gondok megszüntetésében. Ugyanilyen szellemben zajlottak le az eddig megtartott tanácstagi jelölő gyűlések is. Ezeken szinte otthonias volt a légkör, úgy beszélgettek az emberek az utca, a környék négyéves fejlődéséről, a még meglévő gondokról, mintha a lakásukban, a tv előtt ülnének. Egy statisztika szerint több mint négyezerhétszázan szólaltak fel a hét közepéig megtartott gyűléseken, s mindenki kivétel nélkül közérdekű problémákról beszélt. Siófokon, Kaposváron és Nagyatádon például a kereskedelem és az áruellátás került erősebben reflektorfénybe. Szinte az egész jelölés hangulatát visszaadja egy kaposvári történet. A tanácstag jelöltet megkérték a gyűlés után, hogy kísérje haza őket, mert így személyesen meggyőződhet róla, mi lyen sárban járnak az emberek a Gilicze utcában. Az első hét tapasztalatai szerint jól éltek a jelölő gyűlések a megnövekedett jogukkal, megfontoltan döntöttek, ki képviselje őket — ha megválasztják — az országgyűlésben, a helyi tanácsban. Szívesen éltek a megyében a kettős és a többes jelöléssel is. Két országgyűlési választókerületben két-két jelöltet állítottak, s csütörtökig a megye hetvenhét tanácsi körzetében jelöltek több személyt tanácstagnak. Különösen jó az a változó szemlélet, amellyel a nők és a fiatalok közéleti szereplését támogatják. Több helyen előfordult, hogy fiatal nőt vagy férfit jelöltek az ajánlott személy helyett. A demokratikus légkörben megtartott jelölő gyűlések a megye minden városában, községében tovább növelték a választópolgárok érdeklődését. Ennek alapján a helyi szerveknek lehetőségük van rá, hogy minél több választó- polgárt vonjanak be a közéleti tevékenységbe. U G. Tanácsköztársaság - tanácsválasztás AZ EMBER nem tartott kezében papírt, nem írta le előre gondolatait. Sokféle tanácskozáson, értekezleten, gyűlésen vettem már részt, de ez valahogyan emlékezetes marad. Nem azért, mert egy olyan fontos fórumon, ahol első felszólalóként jelentkezett, olyan nagyon közvetlen, szívből jövő szavakkal zárta mondandóját: » ... édes mindnyájuknak jó egészséget kívánok.-* Édes mindnyájuknak —• visz- szacseng a fülembe. Lehet, hogy ezért a két szóért is emlékeznék rá, ám ami valójában »kiemelte« őt a felszólalók sorából, az az, amiről és ahogyan beszélt. Az Ember kilenc évig volt szocialista brigádvezető, s a múlt év végén ment nyugdíjba. Erről a mozgalomról sokan és sokféleképpen beszéltek már, de igazi tartalmát annyira emberközelből kevésnek sikerült elmondania. Nem volt ezekben a mondatokban tervszám meg tényszám, de benne volt: »Mi nagyon becsültük a munkát és igy természetesen becsültük egymást.* Benne volt, hogy amikor a kitűzött cél eléréséért dolgoztak, akkor tulajdonképpen egymásért is dolgoztak. Éppúgy egymásért, mint amikor évente öt-hat társuknak segítették felépíteni a családi otthonát. Lehet-e szebben megfogalmazni a közösségi élet, a mozgalom formálta szocialista ember jellemzőit? Az Ember nem idézte a hármas jelszót, csak a saját életére hivatkozott, amikor azt mondta: »A régi szakmunkás- bizonyítvány ma már bizony nem sokat számít, ezzel legföljebb a korszerű telepek kapujáig lehet eljutni. Nem szabad, nem lehet elmaradni.. .* És szólt arról, hogy a segítség csak úgy segítség, ha nem egyszeri, nem alkalomszerű. Mert ők segítettek a sántosi iskolásoknak, mikor magnót vettek nekik, de ezzel nem tekintették befejezettnek társadalmi kötelezettségűket. A kapcsolat továbbra is tart, mert érdekli őket, mi lett a magnó sorsa, hogyan hasznosítják. Az Ember nyugdíjba vonult és emlékezett. Életének talán legszebb kilenc évére, amikor megtalált mindent társai körében, a munkahelyén és azon kívül is — amit megtalálhat egy valóban együtt érző, együtt dolgozó ember. Nem használt nagy szavakat, egyszerű mondatait esze és szíve diktálta. Mégis mindent elmondott, amikor így fogalmazott: »Antit egy munkásember megkaphat életében a fegyelmitől a kitüntetésig — én megkaptam mindent. Három kitüntetésem van, de én mégis mindig négyről beszélek. Ez a negyedik az — és talán a legkedvesebb —, hogy kilenc évig voltam vezetője a szocialista brigádnak*. A MOZGALOMRÓL sokan és sokféleképpen beszéltek már, de belső szép lényegét ennyire emberközelből kevésnek sikerült megfogalmaznia. Az Embert Druzsin Ferencnek hívják és a Kaposvári Állami Gazdaság dolgozója volt. Vörös Mária A Tanácsköztársaság, kikiáltásának 52. évfordulóján választásokra készülünk. Népünk jelölőgyűlések ezrein jelöli ki jövendő képviselőit a tanácsokba és az országgyűlésbe. A Magyar Tanácsköztársaság rövid 133 napja alatt, szinte föl sem lehet mérni, mi mindent alkotott. Mindig van valami, amit ki lehet emelni, felmutatni a sok közül. A Tanácsköztársaságra emlékezve felidézzük most, milyen volt annak választási rendszere. Az 1919. március 21-vel kezdődő időszakot egészen az intervenció megindulásáig a Ta- nács-Magyarország békés korszakának nevezzük. A magyar proletárállam vezetői a diktatúrának ezt a békés korszakát igyekeztek mielőbb legális, demokratikus alapokra helyezni. Ezért tűzték ki április első felére a tanácsok megválasztását. A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya értelmében választók és választhatók voltak nemre való tekintet nélkül mindazok, akik 18. életévüket betöltötték és a társadalom szempontjából hasznos munkából éltek. A választójog nem volt általános. így a kizsákmányolok, a kereskedők és papok nem kaptak választójogot. A körülményekre tekintettel a Tanácsköztársaság átmenetileg csak a dolgozóknak adott választójogot Most nyílt alkalom először arra, hogy a nincstelen proletárok, földmunkások, szegényebb kisgazdák, iparosok és más kisemberek részt vegyenek a választásokon. Első alkalommal szavazhattak a nők és a 18. életévüket betöltött fiatalok is. A korábbi nyilvánosan, élőszóval történt szavazás helyett most volt először titkos a szavazás. A választópolgár áthúzhatta azoknak a nevét, akikre nem akart szavazni, és más neveket írhatott helyükre, megválasztottnak pedig azokat tekintették, akik a legtöbb szavazatot kapták. 1919-ben Magyarországon mintegy 9 millió volt a lakosság lélekszáma, választójoga hozzávetőleg ezek felének volt. Összehasonlításként nem érdektelen megemlíteni, hogy az 1910-es választásokon mindösz- sze 700 000 embernek volt szavazati joga, azoknak, akik bizonyos vagyonnal rendelkeztek. A Tanácsköztársaság választási rendszere biztosította a tanácsrendszer centralizmusát. A a felsőbb tanácsok rendeletéit helyi tanácsok kötelesek voltak végrehajtani. A korabeli tudósítások tanúsága szerint a választás az egész országban lelkes hangulatban folyt le. Nem volt ez véletlen, hiszen a választók nagy része először élhetett szavazati jogával. Itt nem kortesek vásárolták meg a voksot pár liter borért vagy egy jó vacsoráért A választók öntudatosan, jó hangulatban mentek a szavazóhelyiségekbe, hogy megválasszák képviselőiket A megválasztottak az ipari városokban túlnyomórészt munkások, a falvakban pedig földmunkások, és szegényparasztok voltak. A Tanácsok Országos Gyűlése, illetve a Tanácskongresz- szus június 14-én kezdett hozzá az akkori elég bonyolult viszonyok között felelősségteljes munkájához. Ezzel kiépült a Magyar Tanácsköztársaság államszervezete. A szocializmus útjára lépett Magyar Népköztársaság sok mindent megőrzött és sok mindent továbbfejlesztett a Tanácsköztársaság választási rendszeréből. A mai évfordulón büszkén emlékezünk a dicső elődökre, akik bár történelmileg rendkívül rövid idő alatt maradandót alkotva sok minden egyéb mellett lefektették a munkáshatalom választási rendszerének és államszervezetének alapjait. Továbbra is bizalmat kapott A laktanya hatalmas étterme zsúfolásig megtelt. Fiatal, választói jogukkal először élő katonák, hivatásos tisztek vettek résrt a gyűlésen, melyen a Kaposvári Városi Tanács 91. sz. körzetébe jelölnek tanácstagot. Szabó Béla főtiszt köszöntötte a vendégeket, Papp Jánost, a városi pártbizottság titkárát, Horváth Sándort, a megyei pártbizottság munkatársát és a gyűlés részvevőit. Ezután rövid műsor következett, majd Évin Sándor főtiszt beszélt a legutóbbi választás óta végbement fejlődésről, a harmadik ötéves terv sikereiről, illetve a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről. Szólt arról a támogatásról is, amelyet hadseregünk az elmúlt években kapott, hogy hazánk békéjét, biztonságát megfelelően védelmezhesse. A választás jelentőségéről szólva hangsúlyozta: — Akit jelölünk, attól elvárjuk, hogy a Hazafias Népfront programjáért következetesen harcoljon. A katonai választókerület jelöltjének személye erre megfelelő biztosíték Müovecs József alezredest, a Somogy megyei katonai kiegészítő parancsnokát jelölték a városi tanácsba. Az egykor bányászként dolgozó hivatásos tiszt tizenkét évig volta tagja a megyei tanácsnak, s elnöke az ifjúságvédelmi állandó bizottságnak. Katonai feladatát, tanácstagi tevékenységét is eredményesen látta el. A gyűlésen felszólalók — Simon László főtiszt, Rabi Attila honvéd — arról beszéltek, hogy érzik felelősségüket, tudják, hogyan élhetnek igazán jól választójogukkal, s milyen felelősség hárul az először választó fiatal katonákra is. Milovecz József alezredes jelölésével mindenki egyetértett, ezt jelezte az egyhangú szavazás, amikor a gyűlés elnökének kérésére elfogadták a jelölt személyét. — Köszönöm a bizalmat, tudom mivel tartozom. Azon leszek, hogy munkámmal a jövőben is méltó legyek bizalmukra — mondott köszönetét Milovecz alezredes a gyűlés részvevőinek. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. martára 21.
