Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-19 / 66. szám

Háromnegyed évszázad A Pécsi Nemzeti Színház jubileuma A Pro Theatro“ díj átadása, Illyés Gyula Bölcsek a fán című komédiájának díszbemutatója Emlékezés a kommünre A Pécsi Nemzeti Színház csütörtökön ünnepelte fennál­lásának 75. évfordulóját. Délelőtt a nagyszínházban társulati ülésén emlékeztek meg a jubileumról. Pécs kul­turális életének e kiemelkedő eseményén részt vett dr. Or­bán László, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese, Szabó Ervin, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének titkára, Ka­zimir Károly, a Magyar Szín­házi Szövetség főtitkára, a me­gye és a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek, kul­turális intézményeinek képvi­selői, a jubiláló színház volt vezetői és régi tagjai. Nógrádi Róbert Jászai-díjas. a Pécsi Nemzeti Színház igaz­gatója köszöntötte a jubileumi társulati ülés részvevőit, majd dr. Székely György, a Magyar Színháztudományi Intézet igazgatóhelyettese emlékezett meg a kapunyitás óta eltelt há­romnegyed évszázad munkájá­ról, küzdelmeiről, sikereiről. Pécsről sok magasba ívelő színészi pálya indult az elmúlt évtizedekben. Ma az ország legnagyobb létszámú vidéki társulata, önálló operarészleg­gel és balettegyüttessel, vala­mint gyermekszínházi műso­rokkal. A társulat gyakran sze­repel a Dunántúl városaiban, a balettegyüttes produkcióit pe­dig számos ország közönsége ismeri. A megye és a város párt- és állami szerveinek, valamint a színházkedvelő pécsi közönség­nek a nevében Papp Imre, a városi tanács vb-elnökhelyet- tese köszöntötte a jubiláló színház tagjait, vendégeit. A köszöntők után első alka­lommal nyújtották át a Pécsi Nemzeti Színház igazgatósága által a jubileum alkalmából alapított »Pro Theatro« díjat. A délelőtti titkos szavazás eredményeként Győri Emilnek, a társulat fiatal színművészé­nek ítélték a díjat és a vele já­ró díszes aranygyűrűt, amely Nádas Éva iparművész tervei alapján készült. A gyűrű tu­lajdonképpen vándordíj, ame­lyet évente másnak ítélnek, s elnyerőjét minden alkalommal ötezer forint jutalomban része­síti a színház. A társulati , ülés utón dr. Conner Mihály színháztöríé- nész megnyitotta a »Pécs szín­háztörténete« című kiállítást. Este 7 órakor Illyés Gyula komédiájának — Bölcsek a fán — díszbemutatójával zárult a jubileumi ünnepség. (Illyés Gyula a Pécsi Nemzeti Szín­ház kérésére írta ezt a dara­bot.) A bemutatón a szerző is megjelent. FILMJEGYZET Staféta-komplexus Ügy látszik, Kovács András a Nehéz emberekben egy na­gyon tiszteletreméltó ars poe­ticát fogalmazott meg, és az­óta is hű ehhez. Keresi éle­tünk mindennapi problémáit, a mindennapok nehéz embe reit. Igaz, ezek a nehézségek igen gyakran hasonlóak, s időnként megkockáztathatjuk az »általános érvényű jelzőt is. Ilyen a »staféta-komple­xus« is. (Ha van Oidipusz- komplexus, miért ne legyen ilyen ...) Ez a staféta-komp­lexus igen gyakran megjele­nik a filmen: a fiatalok nem­zedéke és az idősebbek »vál­tója«, amely — való igaz — mindig feszültségekkel jár, napjainkban is. Persze, ez nem afféle meg­nyugtatás, inkább csak közelí­tés ehhez a filmhez. És a staféta átadás-átvétel nem éppen sportszerű fegyelemmel zajliij az életben, hanem ép­pen a szabályok, a normák áthágásával. Kovács András filmje még­sem láttatja tisztán ezt a problémát. Elsősorban azért nem, mert felépítésében rend­kívül rapszodikus, másrészt a fölvetett probléma, a komp­lexus azonosítása — divato­sabban szólva konkretizálása — kevés sikerrel járt. Az egyetemista nemzedék min­dennapjai és a pedagógia je­len gyakorlata — a jövőjük mindennapjai. A két külön­böző világ között — senki nem tagadhatja — sok a szo­ros kapocs, de a két világot mégsem sikerült kapcsolatai­ban meggyőzően ábrázolni. Maradjunk az utóbbinál! Hová nyúljon az ember, ha valahol problémát lát? Tessék, ott a pedagógia! Mert ott túlteng az utasítás, a rendel­kezés, a szabályzatok tömkele­gé, mintha az iskola katedráin nem gondolkodó emberek áll­nának. A film két riportbetét­je nagyon helyesen éppen ar­ról győz meg bennünket, hogy gondolkodó fők tanítanak, s vannak elképzeléseik... De a film rossz irányban általáno­sít, mert ezek az elképzelé­sek nem megvalósíthatatlanok. Márpedig a megvalósítilatat- lanságukból bomlik ki az egész Staféta. És a rá adott felelet csak lázongás, hajcihő, mondván: fönt nem így akar­ják, föntről csak az utasítá­sokat tartják célravezetőnek, S éppen az a film hibája, hogy az »eső-eső lúd« módjára csak fölfelé tekintget. Pedig nem ártana körülnéz- ni. Mert ki köti meg az újat akaró, kísérletező pedagógus kezét? (Legföljebb egy hiva­talára féltékeny igazgató!) És az már más kérdés, hogy ez az újat keresés-e a jellem­Vita egy név körül Ráckeve kontra Soroksár Érdekes vitára tesznek pon­tot március 31-én a Magyar Tudományos Akadémia Föld- rajzinév-bizottságának ülésén. Arról döntenek majd, hogy a soroksári Duna-ág nevét Rác­kevei Duna-ágra változtas­sák-e vagy sem. A vita tavaly kezdődött, amikor megalakult a Ráckevei Duna-ág Intéző Bi­zottság, amely a Ráckevei Du­na-ág elnevezést javasolja, ké­rését azzal is indokolva, hogy Soroksár község a Budapest­hez csatolás után elvilég meg­szűnt, s a név így idővel vár­hatóan eltűnik a közhasználat­ból is. A terület túlnyomó ré­sze pedig közigazgatásilag a ráckevei járáshoz tartozik. A földrajzi, a nyelvtudomá­nyi és a térképészeti szakem­berek ellenvéleménye az, hogy felesleges a »patinás«, a köz­tudatban már jól ismert neve­ket megváltoztatni. Megnehe- képpen, és Kovács Andrást is1 zíti a vita eldöntését a Duna­ző. Sajnos, nem — és éppen ezért marad megoldásul a tanterv és az utasítás. Meg a reformok. Olyannyira nyitott kapukat döngetett a film Ifjú hősnője, hogy csaknem bezuhant, vég­legesen. Vitástól, szerkesztős­tül, problémástul. És hogy mégsem, az viszont nagy eré­nye a filmnek. És ebben ka­matoztatta igazán Kovács And-ás a rendezői tudását. A riportszerűség még fokozta is ezt. Az egyetemi élet hű ter­mészetrajzát láttuk. A hallga­tók és oktatók közötti feszült­séget, feloldását, fokozását, lázadozást és értelmes ló- latokat, Igényes, érdeklődés- teli közlekedést a valósághoz. Egyetemi életet. Vonzó életterület minden­Tegnap megyeszerte megem­lékeztek a párizsi kommün megalakulásának 100. évfordu­lójáról. Két iskolába látogat­tunk el. Ellesett párbeszédé Rákóczi iskolában: — Reggel bemondták a rá­dióban, hogy a mi Iskolánk is megemlékezik a centenárium­ról! Délelőtt a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában az úttörő­csapat és a két éve alakult honismereti szakkör tagjai tartottak bensőséges ünnepsé­get Embersics Imrének, a vá­rosi tanács vb-elnökhelyettesé- nek. a patronáló üzemek és a honvédség KISZ-küldötteinek, valamint a szülői munkaközös­ség tagjainak jelenlétében. Az osztályokat hattagú küldöttsé­gek képviselték. Honismereti szakkör a kom- münről? Igen! — Szakkörünk kedves fel­adatának tekinti szűkebb ha­zánk, Somogyország és ennek székhelye múltjának, jelené­nek és jövőjének megismerése mellett a munkásmozgalom hagyományainak ápolását, mind a hazai, mind a nemzet­közi munkásmozgalom kiemel­kedő eseményeinek tisztelet" ben tartását — mondotta Nagy Attila VHl/B-s tanuló. A műsor a Marseillaise- szel kezdődött. Változatos, pergő, eleven volt az összeállí­tás. Victor Hugo költeményét — Párizs ostromzár alatt — történelmi áttekintés követte, ezután Frankel Leónak egyik, Marx Károlyhoz írt levelét, majd Leninnek A kommün ta­nulságai című cikkét hallhat­tuk. í Eugén Pottier Intemacionálé című verse után megható jele­net következett: Kelemen Jó­zsef veteránt az úttörőszerve­zet soraiba fogadta. A mun­kásmozgalom idős harcosa ne­mint nemrégiben Bacsó Péteri — elragadta a hév, s talán túl sokat is akart el­mondani a staféta-komplexus ürügyén. Hogy a Kitörés még­is jobban sikerült, annak egy oka van: a benne fölvetett problémákban sokkal nagyobb horderejű volt a valóság; sok­kal élettelibbek voltak, mint a Staféta nagy kérdései. T. T. ág mentén élő lakosság köré­ben végzett felmérés eredmé­nye is: arra a kérdésre, hogy miként nevezik a folyamsza­kaszt, sokan a Kis-Duna vá­laszt adták. A bizottság ülésén minden­esetre élénk vitára számítanak. S hogy végül milyen név kerül a térképekre, arra a március 31-i ülés határozata ad majd választ. (MTI) 21-ét. Gazdag, sokrétű váloga­tás, nagy ívű áttekintés. Szép­veretű próza, korhangulatot teremtő eseményköaelség. És versek. Gyújtók és lelkesítők... Tóth Árpád: Március; Heltai Jenő: Szabadság; Neruda: Románc 1848. tavaszán, Petőfi: Föltámadott a tenger, Európa csendes, újra csendes; Ady: A mindegy átka, Hadak útján. Aztán Móricz tavaszi derűjű prózája, a Virágnyílás. Végül hetyke, dévaj, szilaj népi tánc. hezen talált köszönő szavakat. ^ Mezőgazdasági Szakközépis­A gyerekek remélik, hogy __ _______________________ g yakran felkeresi majd őket, s beszél a múltról, a küzdelmes évekről, a munkásság harcai" ról. kola a Helikonon 1969-ben ezüstéremmel, a márciusi vá­rosi bemutatón pedig arany fokozattal kitüntetett együtte­sének előadásában. Két iskola, két látásmód — sok élmény. Az_ általános Isko­lában a végzősök, a nyolcadi­kosok, a tizennégy-tizenötéve- sek szerepeltek, a technikum­ban az első évfolyam hallgatói, a tizennyolc-tizenkilenc éve­sek. S. F. Délután három óra. A Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum előcsarnokában vörös hát­térben három fehérlő évszám fogad: 1848. 1871, 1919. A he­lyiség zsúfolásig tömve. Első­sök állnak szemközt a közön­séggel, az irodalmi kör tagjai. Egy kicsit idegesek, néhol nem a megfelelő helyre kerül a hangsúly, néhol döccen a vers — pedig mennyit gyakorolták! A KISZ-szervezet műsora Márciusi forradalmak címmel Idézte március 15-ét, 18-át és A Társadalmi Szemlében olvashatjuk Képviselet és váiasztóiog A történelem első munkás­államának, a párizsi kommün- nek centenáriuma alkalmából a Társadalmi Szemle két cik­ket is közöl. Vadász Sándo­rét A párizsi kommiin emlé­kezete címmel, amely a kom­mün rendkívül összetett prob­lematikájából csak egy-két kérdést kiragadva von le idő­szerű tanulságokat. Érdekessé­ge, hogy egy eddig Ismeretlen Frankel-dókumentum alapján KÍQYÓBÖR-NAPOK ... De az ellen mit lehet tenni, ha ég az arc, tüzel a homlok? Ha munka közben megáll a kéz, mert a figye­lem messze kalandozott. Az ellen mit lehet tenni? A kéz­nek, lábnak lehet parancsot adni! Egy sima, egy fordított, egy sima, egy fordított... A kötőtű hegye kígyóként búj- kál a fehér szálak között, Mint kígyóról a bőr, vedle- nek le rólam ezek a napok. Hány bőröm van még? Hány bőröm? Egy sima, egy for­dított. .. Az Akácz Míhályné elé odakerült az »özvegy« szó. A huszonkét éves özvegy ma­napság ritka. Ezért talán még valami büszkeségfélét is kel­lene éreznem. Miska, ha él­ne, legalábbis ezt mondaná. Nem vagyok normálist Hi­szen ha élne, nem lenne most a nevem előtt az a szó! Az a mázsanehéz szó. Úgy ne­hezedik a mellemre, mint a malomkő. Misi! Ha legalább valamelyik írásodban talál­nék valami utasítást, hogy merre tovább... Utasítást? Csak egy mondatot, amiből tudjam, mihez kezdjek nél­küled. Próbáltam elemezni, ki is voltál nekem. Soha nem ismert apámból volt valami benned talán. A hajad fe­hérjét szerettem. A hajadét, amit rövidre vágattál. A gondolkodót tiszteltem ben­ned. A könyvek íróját. Ho­gyan tovább? Egy sima, egy fordított... Tegnap találkoztam Emő­kével. A blúzán ultrarrjrín- kék pöttyöket láttam, hány­szor mosolyogtunk Emőke blúzán! Ahogy a műterem­ben befejezett egy vásznat, úgy ment az utcára. Festék­pöttyökkel. Egy csöppet sem zavarja ez. Irigylem azért a lázas csillogásért, amit a sze­mében látok. Az én szemem még sohasem csillogott úgy­»Hónapok teltek el Misi halála óta. Ki kellene moz­dulnod.« Ezt mondta Emőke. Ráztam a fejemet. Megyek én eleget, hívnak minden­felé. Érzem a váraközásteli izgalmat, amikor belépek a falu vagy az üzem művelő­dési termébe. Kíváncsiság­szikrák pattannak felém: »■Hát ilyen a Nagy író öz­vegye? » Botladozva buknak elő a kérdések. Mindig ugyanazok. »Hogyan írt? Hány könyve van? Milyen férj volt?-» S én a kultúrfe- lelős figyelmeztető mozdula­tára darálom a sablonvála­szokat. A jelzők zsúfoltságát már régennem érzem, régen nem tiltakozik bennem sem­mi ellenük. »Ember méretű, gyengéd, humanista, szerető férj, bravúros képszerkesztő, sziszifuszi munkabírású...« Lemezre a tüt, aztán raj­ta! Csak ne mélyebbre! Csak ne vájjon mélyebbre a mar­kológép »keze». Nem tartozik rájuk, hogy ki is volt Misi, Nem úgy tartozik rájuk! Egy sima, egy fordított,.. Ma a villamoson egy hosz- szú hajú kezdett fixíroznU Kezei farmernadrágja zsebé­be süllyedtek, Elfordítottam a fejem, néztem ki az ab­lakon. Foltokká mázolódták a házak tömbjei. A hosszú ha­jú a megállóból utánam in­tett. Ha ég az arc, ha 'tüzel a homlok, mit lehet az ellen tenni? A kötés előtt diliport vettem be. Nem érzem a ha­tását. Ülök a »könyv-vád­ban, s keimben áll a kötő­tű. Misi »könyv-vára« nem menedék már. Ha kopogtat­nak vagy ha a csengőt nyom­ják, szeretnék kikiáltani a zárt ajtó mögül: »Nem, ké­rem, nem itt lakik Akácz Mihály özvegye! A Nagy Író özvegye elköltözött!» Bogdán professzor azt mondta: »Ma­gának, kislányom, nehéz sze­rep jutott. Viselnie kell min­den nyűgét. De állnia kell a sarat, higgye el! A nemzet­nek özvegy kell. Lám, a fáty­lat elhajító Szendrey Júliái még mindig Arany mértéké­vel mérjük! S jogosan!» Mit csinálhattam volna? Nekem nem illik, hogy ajtót mutassak. Állnom kell a san­da tekinteket, le kell pereg­niük rólam a köntörfalazás mögé rejtett gyanúsításoknak. Talán, ha a kultúrtermekben ülők közé keverednék, mesz- szlre elkerülve azt a magá­nyos sziget-asztalt, ott elöl, a kíváncsiság-szikrákat pattogó szemek előtt. Egy sima, egy fordított, egy sima, egy for­dított __ M it lehet az ellen tenni, ha az ember keze megáll a levegőben, s tüzel az arc, a homlok? Piacról siető asszo­nyokat láttam, a kezükben szatyorral. Szatyorba kapasz­kodó gyerekeket láttam. Húst vettek az asszonyok meg ke­nyeret. Egy sima, egy fordí­tott, egy sima, egy fordított. Komora Géza, Misi osztály­társa! Üzemvezető. Zizegnek ujjaim alatt a telefonkönyv lapjai. Testsimaságú kagyló a kézben. — Halló! Géza, maga az? Nem lenne egy adminisztrá­torra szükség az üzemben? Leskő László a cikkíró megjegyzéseket fűz a párizsi kommün vezetőinek elméleti felkészültségéhez. A másik méltatás Józsa Györgyé: A párizsi kommün marxi elemzéséről. Marx-, Engels- és Lenin-szemelvények egészítik ki az írást. A választások teszik idősze­rűvé dr. Schmidt Péter cikkét »A választás nemcsak a kép­viselő személye kiválasztásá­nak metódusa, hanem a tár­sadalom előtt álló feladatok kijelölésének fóruma« — írja többek között a Képviselet és választójogban. A probléma­kört 1945-től napjainkig elem­zi részletesen. Megyénk mező- gazdasági szakembereinek kü­lönösen hasznos dr. Dimény Imre miniszternek Az élelmi­szergazdaság feladatai a X kongresszus után című eszme- futtatása. A harmadik ötéves terv nehézségeinek értelmezé­sén kívül a megoldásra váró feladatok módjairól, az élelmi­szertermelés hatékonyságá­nak növeléséről, az anyagi­műszaki ellátás bővítéséről és a tudományos eredmények felhasználásáról ír. Sokakat érdeklő témát fe­szeget tír. Patak Ferenc Az el­osztás és az ösztönzés néhány szociálpszichológiai kérdése címmel. Néhány kérdéscso­port:. az anyagi és erkölcsi el­osztás dilemmája; elosztás és fogyasztás; elosztás és kollek­tivitás. A gazdasági haté­konysággal tír. Zala Júlia fog­lalkozik a folyóiratban. Konk­rét példák teszik izgalmassá dr. Varga Sándor fejtegetését a vállalati belső Irányításról, valamint az üzemi demokrá- iiáról. A tanácsrendszer kor­szerűsítése kapcsán foglalko­zik a járási államigazgatás oártirányításának néhány főm "-•S problémá*''”-'.! Te-'—vi Éva. A fejlett tőkés országok­nak az utóbbi években fellen­dült szakembercsábítási kam­pányáról, az »agylopásról« kö­zöl érdekes adatokat Pető Gábor Pál. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. március 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom