Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám

MEGJEGYZÉS Kérés vagy szál 1871—1971 A párizsi kommün és Magyarország A párizsi felkelés kezdete 1871. március 18-án a Chaussée de Menilmontant-on. Néha az ember kételkedni kényszerül a »szép szóban« is. Pedig hát a közművelődés éppen a szép szavak tartomá­nyában állítja össze fegyver­tárát Csak úgy látszik, ez nem mindig célravezető. Tegnap ülésezett a megyei Népművelési Tanács. Két igen fontos napirendni pontról tár­gyaltak: a termelőszövetkeze­tekben folyó kulturális mun­káról és az üzemekbén folyó kulturális nevelőmunkáról. Nos, amiért az újságíró csu­pán megjegyzésre kényszerül, egyszerűen az, hogy a szinte egy-egy beszámoló kapcsán át- foghatatlanul nagynak látszó két terület — amelynek vizs­gálata sokoldalú, gondos elem­zést igényel — mégsem átfog- hatatlan. Sőt, lakonikus egy­szerűséggel úgy is megfogal­mazható: nem éppen rózsás a helyzet. (Persze, mindez nem zárja ki a terület gondos elem­zését. Sőt!) Abból indultak ki a beszá­molók, hogy néhány éve mód­szertani füzetet ajánlott a me­gyei tanács vb művelődésügyi és mezőgazdasági osztálya a termelőszövetkezeteknek — segítségadás céljából. Aztán elteltek az évek, a száznegy­Az ifjúságszociológiai klub tavaly ősszel alakult tizenöt taggal a Kilián György Ifjú­sági és Űttörőházban. Azóta minden héten ugyanennyien járnak a kétórás foglalkozás­ra. Milyen célokat tűztek ma­guk elé, s mennyit sikerült megvalósítaniuk? — Erről be­szélgettünk a klub vezetőjé­vel, Jávorszky András tanár­ral, és néhány klubtaggal. — A mostani előkészületi év. Tavaly ugyanezek a fiata­lok — valamennyien gimna­zisták — a Lenin-órák szor­galmas hallgatói voltak itt a házban. Ismerős közösséggel indultunk tehát az idén: so­kan tanítványaim is voltak közülük. Szociológiai klubnak nem nevezzük magunkat, mert csak az ifjúságszociológiával igyekszünk közelebbről meg­ismerkedni. Azt akarjuk elér­ni, hogy a gyerekek tudjanak a szociológiáról, és később se menjenek el közönyösen egy- egy érdekes fölmérés vagy ta­nulmány mellett; no és hogy felkeltsük érdeklődésüket ko­molyabb tanulmányokra. Köz­ben szinte szemlátomást for­málódnak ők maguk is. Az első félévben általánosságban beszélgettünk a szociológiá­ról, most a második félévben a fölmérések jelentőségével, elkészítésének módjával, a ve­lük járó felelősséggel, vala­mint az értékeléssel foglal­koztunk. A. fejlődés például lemérhe­tő azon is, hogy a klubtagok pontosabban fogalmaznak bi­zonyos társadalmi kérdések­ben. Sokkal közelebb kerültek társadalmunkhoz, bátrabban, egyénien foglalnak állás egy- egy kérdésben. A mindennapi problémák között rendszere­zettebben mozognak, megala- pozottabbak megnyilvánulá­saik, és társadalomtudományi fogalomhasználatuk is csiszo­lódott. Értik a társadalmi mozgásokat, változásokat is, természetesen a maguk mű­veltségi szintjén. S hallatlan igény él bennük társadalmunk megismerésére, az összefüggé­sek megértésére. Talán azért Ifjúsági rádiójáték-seregszemle Budapesten rendezik meg a szocialista országok III. ifjú­sági rádiójáték-seregszemlé­jét. Április 4-e és 12-e között délelőttönként a Kossuth adón más-más ország szerző­jének egy-egy műve hangzik fel neves magyar színészek tolmácsolásában. A nagysza­bású fesztiválon szinte vala­mennyi szocialista ország kép­viselteti magát vennégy tsz-ből négy-öt mu­tat csak jó példát. A nagy át­lag hivatkozik sok mindenre Például a gazdasági problé­mákra, mérleghiányra, amit valóban alapvetően figyelembe kell venni, és nem szabad tü­relmetlenkedni. De abban az esetben már igen, amikor a kulturális és szociális alapnak csak egy töredékét költik ar­ra, ami alapvetően szükséges. Amikor a tsz-tagság kulturá­lis igényei sokkal nagyobbak annál (s ezt a megyei könyv­tár vizsgálata tanúsítja), mint amennyit a vezetőség kielégít' Sokszor — az egyébként már különválasztott, de a kénye­lem kedvéért még együtt mon­dott — szociális-kulturális alapból már az utóbbi jelző is elmarad. (Mi marad akkor?) Nem lehet egyenlőségjelet tenni községi közművelődés és a tsz-közművelődés között, mert számolni kell nagyon sok jó példát mutató ÁFÉSZ-szel, ktsz-szel, vagy néhány nagy­községben az ipar támogatá­sával is.. Mit lehet tehát tenni? Mert tenniakarás jellemezte a teg­napi ülést is, és több lehető­ség is kínálkozik. Az egyik közös az üzemi kultúrmunká­is járnak ilyen kitartó szor­galommal. — Elmesélném szemlélte­tésként az első feladatukat — mondta a klub vezetője. — Osztályukban tájékozódtak a klub tagíai: mi befolyásolja tanulót.'rsaik politikai, erköl­csi magatartását, és milyen szempontok alapján ítélik meg tanáraikat, milyennek tartják a tanár—diák viszonyt. A klubtagok — mint később ki­derült — olyan felszínes, ál­talános és pontatlan kérdése­ket tettek föl, hogy csakis ál­talános és kihasználhatatlan, őszinteséget nélkülöző álvála­szok születhettek. Erre ők maguk is rájöttek, s újra kellett kezdeniük, mert rádöb­bentek: nem olyan egyszerű véleményt kérni, saját véle­mény nélkül kérdezgetni. Mert bizonyos sablonokban, frázisokban fogalmaznak a ta­nulók is, megalapozott tudás, műveltség és a valóság, a kör­nyezet mélyreható ismerete nélkül. S még egy észrevétel: á világnézetünk alapjai tan­tárgy nagy segítséget nyújt nekünk. Alapfokon eligazítja 1071. március 28-án, tíz nappal később közli a So­mogy című hetilap Kaposváron a párizsi kommiin győzelmét. A hetilap szerkesztőjének, a 48-as forradalmat gyorsan elfe­lejtő és a kiegyezést agyondi­csérő konzervatív Roboz Ist­vánnak megremeg a tolla, ami­kor leírja, hogy Párisban. »... ismeretlen egyének úsznak a felszínen, a városházán vö­rös zászló leng.« A bevezető után ismerteti a kommün ve­zetőit, akik mögött ott áll egy­öntetűen a párizsi proletariá­tus. »A rendes katonaság egy része a nemzetőrséggel frater- nizál, s Párisban már győzve, Versailles-t fenyegeti.« Arról is beszámol a lap, hogy a buzsoá- ziának alig van 40 000 embere, és vidékről is mindenünnen jelentős proletár megmozdulá­sokról érkeznek hírek. Roboz lapjában továbbra is hasonló hangú tudósítások je­lentek meg, amelyek »a párisi proletárkormány intézkedé­seit« ismertették. Egy március 30-i párizsi táviratból megtud­hatta a kaposvári olvasó, hogy »A község (Kommün) elrendel­te, hogy a lakbérekből az utos- só három bérnegyedből leenge­dés fog tétn:.« Április 11-én a Somogy egy ütközetet ír le a burzsoá és a »communista csa­patok között«. Itt írta le Roboz val kapcsolatban megfogalma­zott teendőkkel. Az utóbbi tárgyalásakor ugyan nem folytatódott a gon­dok fölsorolása, egyrészt azért, mert nem akartak a Népmű­velési Tanács tagjai ismétlé­sekbe bocsátkozni. Tehát a helyzet itt sem rózsás. Van­nak értékes kezdeményezések — több és életrevalóbb is, mint a tsz-ekben, nem szabad egyiket sem figyelmen kívül hagyni. Hogyan lehetne azonban végre nagyobb eredményt el­érni. előre lépni? Mint elhangzott az ülésen: a tsz-ek esetében is a mód­szer a meggyőzés, jóllehet vannak más eszközök is. Nos, nem ártana néha az eszközö­ket és a módszereket köze­lebb vinni. Met vannak jog­szabályok, és született ez ügy­ben párthatározat is. És egyik sem azért, hogy csupán kér­jük végrehajtásukat, hanem azért, hogy időnként számon- kérjük — akár a tsz, akár az üzemi közművelődés hiánya esetén. Jóindulatú meggyőzés mellett ez is életrevaló lenne, hogy a »rosszindulatú« prob­lémák megoldódjanak végre. a diákokat a főbb kérdések­ben. Torma Márta, a Táncsics Gimnázium tanulója: — Nagyon érdekes és ta­nulságos számunkra ez a klub. Már megkaptuk az ifjú­sági háztól az első feladatot: mérjük fel, miért járnak a házba a fiatalok. Milyen az érdeklődési körük, mik a vá­gyaik, hogyan érzik itt a szakkörökben, klubokban ma­gukat? Ügy kell kérdeznünk, hogy ne befolyásoljuk a be­szélgetést, csak az irányvona­lat határozzuk meg. Aztán próbakérdőíveket állítunk ösz- sze, majd elvégezzük a fölmé­rést, és összegezzük az ered­ményt. Júniusig szeretnénk befejezni ezt a munkát. Ha a fölmérés sikeres lesz, akkor a kaposvári fiatalok kö­zött is szeretnék elvégezni a vizsgálódást. összegezéseiket — és segítségüket — pedig felajánlják a megyei KISZ- bizottságnak. Az ifjúsági prog­ramok tervezésénél bizonyára hasznát vehetik majd tapasz­talataiknak. először a kommunista szót, ami a későbbi híranyagában több­ször is visszatér. Egy másik számban az április végén meg­induló párizsi erődítési munká­latokról ír a Somogy: «■Ügy a torlaszok és gátmű­vek építése, mint a nagyobb magán- és középületek egy-egy részének munkálatai nagy szorgalommal teljesíttetnek. Éjjel-nappal szakadatlanul dol­goznak a véderő fejlesztésén. A munkások naponkint kétszer váltatnak föl, s ami feltűnő, a nők eme munkálatok alkalmá­val rendkívüli buzgalmat és erélyt fejtenek ki.« A munkás-hazaszeretetnek e nagyszerű példáját száz évvel ezelőtt a konzervatív helyi lap- szerkesztő nem érthette meg, de — úgy látszik — az érde­kesség kedvéért közölte. Egy egész világ választotta el a So­mogy című lapot a párizsi kommüntől, de ennek ellené­re a későbbiekben is hírt ad a kommünárd-ok hősiességétől. Május elején az Issy erődért — amelynek elfoglalását már beharangozta a burzsoá sajtó — folytatott harcról ezt írta: »... hősiesen tartja magát, a parancsnok büszkén utasító vissza a versaillesi részről hoz­zá intézett felhívást a capitu- latio végett.« Ugyanezen lap­számból — május 9-én — az újságolvasó megtudhatta azt is, Száz esztendeje tízerzek lel­kes éljenzése, ágyúdörgés és zenekarok fortissimója köze­pette kikiáltották a párizsi kommünt. Lelkesítő program­ja mellé egységesen, kiállt a felfegyverzett párizsi- nép, amely 1871. március 18-án megvédte az ellenforradalom­tól fegyvereit, elűzte Párizs­ból a burzsoá kormányt, meg­teremtette és 72 nap szinte szakdatian harcában védel­mezte a történelem első mun­kásállamát, . A kommün állított először — a nemzetközi polgári köz­vélemény nagy meghökkené­sére — munkásakat a “vezető tisztségekbe s bizonyította be először a munkásság állam­alkotó képességét. Aligha vé­letlen, hogy a kommün vere­sége után az ellenforradalmi’ bíróságok elítéltjeinek mint­egy négyötöde is munkás volt. A kommün tevékenységének talán legeredményesebb terü­lete a munkaügy volt, ame­lyet a forradalom kevés mar­xista vezetőinek egyike, a ma­gyar Frankel Leó irányított. Frankel' ekkor már évek óta az I. Intemacionálé tagja voit, forradalmi tevékenységéért a császárság idején börtönbün­tetést is szenvedett. A már­cius 26-i választásokon Pá­rizs egyik munkáskerülete — ezzel is hitet téve az inter­nacionalizmus eszméje mellett — a kommün tagjává válasz­totta az »idegen izgatót«, aki méltónak bizonyult a válasz­tók bizalmára. Számos — a munkások, a párizsi nép sor­sát közvetlenül érintő — in­tézkedés született Frankel »minisztériumában«. Frankel az ostromzár ellenére több­ször is levelet váltott Marx­szal, s tanácsait igyekezett Pá­rizsban megvalósítani. Tevé­kenységének másik »támasza« a munkásság volt. Rendeletéi­nek egy része a párizsi mun­kásszervezetek kívánságára született, s azok közreműköd­tek a végrehajtásban is. Fran­kel az utolsó napokban fegy­verrel küzdött a barikádokon, megsebesült, s csak szeren­cséjének köszönhető, hogy külföldre menekülhetett. Távollétóben halálra ítélték. A kommün nem maradt ki­zárólag Párizs falai közt. Pá­rizst követte Lyon, Marseille, Toulouse, Saint-Étienne. A fa­lusi dolgozókhoz intézett fel­hívást. amely a francia pa­rasztságot a párizsi munká­I hogy a versailles-i burzsoázia csapatai nőket, gyermekeket ágyúznak, és kivégezik fog­lyaikat. A kommün egyik tá- 1 bornokának, a lengyel Dab- rowskinak május 13-i győzel­mét és kitüntetését is közli a lap. S azt is, hogy több nem­zet emigráns forradalmárai küzdenek a párizsi proletárok oldalán. Az internacionalista támoga­tás világszerte kibontakozóban volt a párizsi kommün mel­lett, amikór május 27-én el­esett az utolsó barikád. Határtalan volt me a fenti hír hallatára. A So­mogy 1871. június 6-i számá­ban ez olvasható: »a rend hely­reállt Párisban«. Beszámol Raul Rigault haláláról is, akit a győzelemittas burzsoázia ki­végzett. A kommün kiemelke­dő vezetője »Éljen a kommün! Le a rablókkal!« felkiáltással az ajkán halt meg. A féktelen burzsoá terrorról a következő­ket olvashatjuk a fenti szám­ban: »Az erkölcsi állapotokról, melyek most Párisban ural­kodnak, egy belga lap igen szomorú, de fájdalom; igazság - hű képet rajzol. A denunciá- ció legutálatosabb alakjában napirenden van, ... most a fe­hér rém uralkodik.« A kivég­sok támogatására szólítja fel, léggömbökkel juttatták ki a fővárosból. Az elszigetelt vá­rosi kammünöket és a kibon­takozó parasztmozgalmakat azonban elfojtotta a hadse­reg. A magára maradt Párizs viszont hősiesen harcolt a né­met megszállók támogatását' is élvező, túlerőben levő ellen­forradalmi seregek ellen, de végül is az 1871. május 21— 28 közötti »véres héten« vere­séget szenvedett. A 72 napért iszonyatos megtorlás követke­zett. A kommün hatására bekö­vetkező fellendülés nem ke­rülte a fiatal magyarországi munkásmozgalmat sem. Az 1871 áprilisáig megjelenő mun­káslap, a Testvériség, párizsi levelezője révén, beszámolt a kommün kikiáltásáról, ame­lyet mint szociáldemokrata köztársaságot ünnepelt, és lel­kesülten írta, hogy a párizsi városházán »most a veres zászló lobog«. Sajnos, a Test­vériség 1871 április közepén megszűnt, s így a magyaror­szági munkások hazai szocia­lista forrásból nem tudták a párizsi eseményekkel kapcso­latban érdeklődésüket csillapí­tani, amelyet a közismert Frankel Leó — akinek később halálhírét is közölte a pesti pol­gári sajtó — párizsi szereplé­se csak fokozott. A kommün hatására meg­élénkült az Általános Mun­kásegylet tevékenysége is. Ez új budapesti és vidéki szak­egyletek, illetve fiókegyletek alakításában jutott kifejezésre. Addig nem látott méreteket öltött a sztrájmozgalom, ame­lyet a kortársak — barát és I zettek százai között »sok nő is van férfiöltönyben«. »A határt nem ismerő bosz- szúvágy üli ünnepét a szeren­csétlen fővárosban.« Ugyanitt június 3-i keltezés­sel olvasható a táviratok kö­zött, hogy a párizsi házkutatá­sok és elíogatások ezrével foly­tatódnak. A francia burzsoázia véres hadjáratának közepette látott napvilágot az Intemacionálé értékelése, amelyet a Somogy 1871. június 20-án átvett, és Politikai Szemle cím alatt kö­zölt. — »A forradalom jelen alak­ja a commune, mint vértanú esik el, de a burgeois-k a for­radalmi eszmét meg nem ölhe­tik. A forradalmi szellem meg nem gyilkolható. És ha most az elpusztult hadsereg, a so- ciális republikánusok holttes­tén és Paris füstölgő romjain diadalmaskodik, hogy az öreg megfélemlített társadalomnak némi nyugalmat adjon, ez csak rövid — az elnyomatásnak, az igazságtalanságnak s az er­kölcstelenségnek engedett — halasztás. Ami most történik, csak előhírnöke azon viharok­nak, melyek-t a jövő kebelé­ben rejt. A forradalmi eszme halhatatlan..« \ ellenség egyaránt —a kommün hatásával magyaráztak. A kommün bukásának híre megdöbbentette, de nem törte meg a magyarországi munkás­ságot. A sztrájok, tüntetések tovább folytatódtak. 1871. jú­nius 11-én az Általános Mun­kásegylet a hatósági tilalmat kijátszva népgyűlésen emléke­zett meg a »véres hét« már­tírjairól, majd mintegy 500 munkás — a gyász jelével a kalapján — végigvonult a vá­roson, éltetve az új, általános forradalmat. Ez az akció adta meg az utolsó lökést a kor­mány elhatározásához, hogy megtorlást alkalmazzon a fia­tal mozgalommal szemben. Jú­nius közepén letartóztatták az Általános Munkásegyletnek szinte valamennyi vezetőjét, bezárták helyiségét és lefog­lalták irattárát. Több száz munkásnál tartottak házkuta­tást, illetve vették egy részü­ket rövid időre őrizetbe. Az ügyészség huszonnyolcuk el­len adott ki vádiratot, ame­lyek fő pontja a hűtlenség volt, s a »kommunista köz­társaság« megteremtésének szándékával vádolták őket. A párizsi kommün néhány hónapjának azonban jelentős eredménye volt: ekkor ismer­ték meg, ekkor tanulták meg a magyar munkások, hogy mi az internacionalizmus és pro- íetárszolidaritás. Ezt az isme­retet, ezt az örökséget új ele­mekkel gazdagítva közvetítet­ték korunkig a folytatók, a nanv október internacionalis­tái, Madrid védői, az európai antifasiszta ellenállás magyar harcosai. A nemzetközi proletariátus vezetőinek fenti értékelése előtt látott napvilágot a So­mogybán a francia burzsoázia számvetése a kommün napjai I alatt elmaradt profitjáról. A francia tőkések gyilkosságai­nak gazdasági alapja — a po­litikai mellett — a napi 34 millió 275 ezer franknyi ha­szon elmaradása volt. A tőké­sekre jellemző pontossággal számították ki az egyes ipar­ágak és' kereskedők vesztesé­gét. Csak a párizsi divatcikk­gyárosok napi vesztesége 2,5 millió volt, míg az élelmiszer kereskedőké 2,4 millió. Az ide­genforgalomból élő kapitalis­ták naponta 9 millió frankkal kevesebbet vághattak zsebre. De a háziurak is bejelentették veszteségüket a naponta elma­radt kétmillióra. S a gyártulaj­donosok a munkabérek emelé­sével szintén csaknem kétmil­lió frankot vesztettek. A világlörténtiemben munkások elsőként teremtet­ték meg a proletariátus hatal­mát. A világ tőkései, nagybir­tokosai és elsősorban a porosz és francia kapitalisták — a tegnapi ellenségek — vadálla­ti módon verték le hetvenkét nap után a párizsi kommünt A levert első proletárállam magvetése azonban termékeny talajra hullott, elsőként Orosz­országban, 1917 októberében. A. Á Tröszt Tibor Látogatás az ifjúságszociológiai klubban Bán Zsuzsa A kommiin eseményei a Somogy című hetilapkan ■ SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. március 18­5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom