Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

} LÍTHTBTUI BERUHÁZÁSOK Y ersenyképességet kell el­érni. Minőséget, tartós­ságot, korszerűséget. Bele kell építeni az iparba, az ipar szerkezetébe, a termelő- munkába, a temékekbe. Ez is beruházási program, országos méretű. Nem olyan látványos, mint egy cementmű építése: ágaskodó állványok nélkül fo­lyik rajztermekben, mérőszo­bákban, laboratóriumokban. Most, a 70-es években már egy-egy új gyárépület felhúzá­sa nem jelenti következéskép­pen és egyértelműen a nép­gazdaság vagy egy vállalat gyarapodását Az eredmény szempontjából ma már sokkal döntőbb az, hogy mi kerül egy- egy új épület falai közé: mi­lyen technológia és milyen gyártmány? Sőt — a hasznot hajtóbb technológia és gyárt­mány telepítéséhez nem kell új épület: ezeket a régi falak közé is beruházhatjuk. Gyor­sabban, mintha az építőkkel is időt kellene egyeztetni. Az idő pedig a versenyképesség szempontjából döntő motívum. A negyedik ötéves terv leg­összetettebb feladatának érté­kelhetjük a vérsenyképesség fokozását. A népgazdasági tervnek az életszínvonal javí­tását célzó valamennyi célki­tűzése, azok mértéke lényegé­Jó együttműködés jellemzi a lengyeltóti Somogy Népe Ter­melőszövetkezet és a felvásár­ló szervek közötti kapcsolatot — ez derült ki a Szován József tsz-elnökkel és Keizert József főagronómussal folytatott be­szélgetésből. Elmondták, hogy eredményesen dolgoznak együtt a dombóvári Vetőmag­termeltető és Ellátó Vállalat­tal. Tizenöt vagon gabonavető­mag termelésére kötöttek szer­ződést. Ha a minőségvizsgála­ton megfelel a búza, akkor egy mázsát 350 forintos áron tud­nak értékesíteni. Borsóvető­magra ugyancsak tizenöt va- gonnyi megrendelésük van. A gazdasági évet megelőző hónapokban szokták megkötni a szerződést a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalattal. A tavalyi esz­tendő, mint minden mezőgaz­dasági üzemnél, a lengyeltóti Somogy Népe Tsz-nél is gon­dot okozott. A tervezett nyolc­van vagon gabona helyett csak ötvenet sikerült értékesíteniük a termésátlagok alacsony érté­ke miatt. Ez kereken 900 000 forint árbevétel-csökkenést je­lentett a szövetkezetnek. Eb­ben annak feltételezésével fo­galmazódott meg, hogy a gaz­daság ezt a feladatot teljesíti. A versenyképesség javítása fel­adat a népgazdaság egészét te­kintve: növekedjen a korsze­rű, hatékony ágazatok súlya, aránya az ipar szerkezetében. Ezt a népgazdasági terv ki­emelt programokkal segíti elő. Ezek közé tartozik az energia- struktúra átalakításának foly­tatása, a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztése, az olefinkémiai program, a szá­mítástechnikai és a járműprog­ram, a mezőgazdaság belter­jességének fokozása. A ver­senyképesség ugyanakkor, s nem kisebb súllyal vállalati ügy is: valamennyi vállalatnál? korszerűbb, jobb minőségi és gazdasági jellemzőkkel ren­delkező gyártmányszerkezetet kell kialakítani. A vállalatok negyedik ötéves tervének ez tehát fő programja. Mindez a műszaki kutató és fejlesztő munka — a láthatatlan beru­házások — rangját, szerepét helyezi előtérbe. A következő öt esztendő­ben az előző tervidő­szakhoz képest valami­vel többet, a nemzeti jövede­lem 2,4—2,5 százalékát for­díthatjuk tudományos kuta­tásra, műszaki fejlesztésre. A párt tudománypolitikai irány­ben az évben éppen a dombó­vári partnerrel kialakult kap­csolatok miatt kevesebbet szerződtek a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalattal. A termelőszövetkezet áru­forgalmának hatvan százalé­kát az állattenyésztés adja. Ennek az ágazatnak a bevéte­li terve 7 582 000 forint volt. Ebből a húskombináttal nem kevesebb, mint 6 006 000 forint értékű állat szállítására szer­ződtek. Ezt jóval túlteljesítet­ték a múlt évben. A termelő­szövetkezeti tagok is a gaz­daság segítségével értékesítet­ték állataikat, összesen X millió 295 000 forint értékben. A si­kerhez sokban hozzájárult a húskombinát fonyódi kiren­deltségének vezetője, Stefá­niák István, és a lengyeltóti körzeti felvásárló, Németh Já­nos lelkiismeretes munkája is. Nekik köszönhető, hogy a ter­vezett felvásárlási ütemet si­került betartani. A szövetke­zet vezetői elmondták, hogy az 1972 januárjában üzemelni kezdő szakosított sertéstelep a mostaninál is nagyobb távla­tokat nyit majd az együttmű­ködésben. L, L. elveiből és a negyedik ötéves terv idevonatkozó részéből ki­tűnik, hogy ezt az összeget fő­képp arra szükséges fordíta •tünk, hogy a már rendelkezés re álló kutatási-fejlesztési bá­zison a hazai és a nemzetköz' kutatási eredmények miné1 gynrsabb gyakorlati alkalma­zását szorgalmazzuk, főképp a fejlesztési átfutási idő rövidíté­sével. Alapkutatásra csak ott szabad gondolni, ahol abbar már hagyományaink vannak, s adottságainknak, lehetősé­geinknek megfelel. Az országaz kutatási program összeállításá­hoz benyújtottak egy olyan té­mát is, amelyen pl. egy francia 'ntézetben már évek óta több mint kétszázan dolgoznak, s amelyben gyors és biztos si­kert — a szakirodalom szerint — csak egy négyezres létszá­mot a témára állítani tudó la­boratórium érhet el. A javas­lat' benyújtói most akarták kezdeni a munkát — alapku­tatást — 8 emberrel!... A nemzeti jövedelem 2 és fél szá­zaléka ugyan nem kis összeg de azért illúziókra nem futj- belőle... Erre a felismerésre alapsza­nak általában az ágazati kuta­tási programok. A láthatatlan beruházások egész sora indul el a negyedik ötéves tervben egyetlen ágazatnál is a közös, a fő cél elérésére — a verseny- képesség fokozása érdekében. A kutatási-fejlesztési mun­ka kapcsán létezik még egy rendkívül fontos tényező, és­pedig a nemzetközi kapcsola­tok fejlesztése. S ezen belül különösen a nemzetközi mun­kamegosztásban való részvétel fokozása. Elsősorban a nem­zetközi tudományos együttmű­ködés bővítése a baráti orszá­gokkal. Ez mindenképp növel­né adott anyagi erőforrásaink hatékonyságát. Koncentrálni — kölcsönösen — egy-egy adott cél érdekében. H-.pjainkban szerte a vi­lágon szakemberek szá­zai dolgoznak azon — iáiunk is —, hogy megfelelő számítási modellt szerkessze­nek, amellyel pontosan meg­határozhatják, előre kiszámít­hatják egy-egy kutatási, fej­lesztési program hozamát. Nem vitás, jó azt előre tudni, mennyi lesz a bevétel, hiszen a kutatásban mindig rejlik el­kerülhetetlen kockázat. Azt azonban különösebb matemati­kai bizonyítás nélkül is állít­hatja bárki: a legtöbb kocká­zat, sőt a biztos veszteség — a lemaradás a nemzetközi me­zőnytől, de a hazaitól is — ab­ban rejlik, ha valahol nem vál­lalkoznak az újításra vagy csak lassan, óvatoskodva al­kalmazzák a legújabb termelő­erőt — a tudományt. G. F. Ifibb mint hét és fél milliós bevétel az állattenyésztésben Kedvező szerződéskötések Víz program tíz évre Milliók és köbméterek Igény és lehetőség Érdekes elgondolás Kaposvár vízellátására A vízprog- am — a vál­lalkozás nagyságát te­kintve — ha- • sonló a falu villamosítá­sához. Ennek a nagy mun­kának a meg­szervezésére hozták létre a múlt évben Siófokon a Dunántúli Regionális Vízmű és Víz­gazdálkodási Vállalatot. A napokban el­készült az új irodaház, s ez lehetőséget teremtett a nagy program korszerű megszerve- Rózsavölgyi Imre. zésére. A vállalat hármas feladatá­ban nehéz rangsort felállíta­ni: a jó minőségű ivóvízellátás megteremtése, a szennyvíz- tisztító telepek építése és üze­meltetése éppen olyan fontos, mint a második tevékenységi kör, a mezőgazdasági; öntözés megszervezése, s az e célokat szolgáló harmadik feladat: a vízügyi építés, a hálózat kia­lakítása. A festékszagű irodában azt mondom Rózsavölgyi Imre igazgatónak: manapság sok szó esik a vízről. Szenvedéllyel válaszol. — Sok, de nem elég... Az igények robbanásszerűen je­lentkeztek. A falu társadal­mában végbement változások parancsolón írják elő az egész­séges ivóvízellátást is. Nyu­godtan mondhatom: a lehető­ségek ebben a tekintetben el­maradtak az igényektől. A fa­lusi házak többsége már für­dőszobával épül, de a vízveze­téknek még a terve sincs meg, s hiába lenne vezeték, hiány­zik a közegészségügyi szem­pontból is kifogástalan minő­ségű víz. Szerintem lagalább tíz esztendőre van még szük­ség, hogy az igényeket ki tud­juk elégíteni, hiszen a városok vízellátása' sem zavartalan. méter vizet ad. Ha teljes ka­pacitással dolgozik ez a rend­szer, megkezdik a siófoki vízműrendszer rekontstruk- cióját is. A számítások szerint 1975—76-ban az egész Bala- ton-part egységes rendszerben dolgozik. — Felvetődött a gondolat — mondta az igazgató —, hogyan lehetne megoldani ebből a vízműrendszerből Kaposvár el­látását. Eddig mindenki jónak tartotta az ötletet, hiszen két előnnyel is járhat;: egyrészt a Balaton felvidék karsztvize és a regionális vízműrendszer mindig bőséges ellátást bizto­sítana a megyeszékhelynek, másrészt ebben a hatalmas vízműrendszerben állandó fo­gyasztót jelentene a város. A berendezések ugyanis fo­gyasztási csúcsra" épülnek. A parti települések viszont éven­te két-három hónapig igényel­nek nagy mennyiségű vizet: Télen mindössze 25—30 száza­lékos a vízművek kihasznált­sága. A déli parton a vízellátás növelésére a vállalat saját fejlesztési alapjából is költ: a kútfúrásokra tízmillió forintot fordít, s ez jelentős összeg, ha az éves termelési értéket vesz- szük alapul.' Jelenleg ugyanis 128 millió forint ez az összeg •a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat­nál. A nagy program érdekében négy üzemfőmémökség dolgo­zik: Siófokon, Keszthelyen, Balatonfüreden és a Velencei­tó mellett, Gárdonyban. Jövő­re megalakítják az ajkai, 1974- ben pedig a székesfehérvári üzemfömémökséget. Itt egyéb­ként már működik az öntöző- kirendeltség. A nagy program első lépései ezek, azért, hogy tíz év múlva másként beszélhessünk a víz­gondról. Kercza Imre á Balaton-parton, a Velencei­tó környékén, Somogy és Fe­jér megye egy részén tevé­kenykedik. 1974-ig azonban Győr—Sopron és Komárom megye területét kivéve, az egész Dunántúl vízgazdálko­dását szervezi, irányítja. A nagy program a Balaton- parton már megkezdődött. Há­romszáz millió forintba kerül a Balatonszentgyörtől Őszödig húzódó nyugat-balatoni regio­nális vízműhálózat. A nyirádi bauxitbányák kristálytiszta karsztvizét hozzák majd ide. Siófokon pedig már jövőre megkezdi a próbaüzemet az új, százmillió forintos költség­gel épülő regionális vízmű. Balatonföldvártól Világosig (később Kenéséig) húzódik a hálózat, s naponta 12 000 köb­A települések gyorsabban fejlődnek, mint a közműháló­zat. Az építőipar az utóbbi években sokat korszerűsödött: erősödött a szerelő jelleg. A közműépítést azonban nagy­részt most is a hagyományos módszerekkel végzik, éppen úgy, mint húsz esztendővel ezelőtt. Pedig — bizonyára meglepő adat — egy lakóház járulékos beruházása — s en­nek nagy részét a közművek teszik ki — az építési költség 25 százalékát is eléri. A vállalat az idén még csak 14,3 millió forintos költséggel elkészült Siófokon a Dunán­túli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat új iroda­háza. A TANÉRTi Eredményes évet 'zárt a Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat: 1970-ben 330 millió forint értékben adtak el kü­lönböző iskolai felszereléseket, szemléltető eszközöket. Az idén 350 millió forintos forgalomra számítanak, s változatlan cél­juk: az oktatási és a népmű­velési intézmények igényeinek minél jobb kielégítése. 1971- ben a többi között 350 fizikai. 700 biológiai és 400 kémiai egységcsomagot gyártanak. Az új Ditán típusú diavetítőből ezer darab készül. Az idén ke­rül forgalomba a középiskolai fizikaórákon használható Elektrovaria II. kombinálható és változtatható összeállítású tanári 'bemutató eszköz, amely szinte valamennyi elektromos­ságtani kísérlet elvégzésére al­kálin s. 24 újabb oktatófilm gyantása is szerepel a TANÉRT idei programjában. Ezenkívül ké­szül hat diarorozat, valamint öt új hangszalag — az utót biak J5—2? ezer példányban - az által: t valamint a kö­zépiskolai magyar és idegen nyelvoktatás könnyítésére. dei programja Emellett a vállalat több olyan térképet hoz ismét forgalom­ba, mely az elmúlt években egyáltalán nem vagy csak na­gyon korlátozott számban volt kapható. Az óvodák régi kívánsága teljesül azzal, hogy ebben az esztendőben már rendelkezé­sükre áll az építőkocka-készlet ás új, korszerű, színes óvodai bútorok is forgalomba kerül­nek. • A korszerű eszközök válasz­tékának bővítését részben im­port útján biztosítják. Olcsóbb lesz az NDK-ból származó írásvetítő gép, a szovjet epi­diaszkóp, valamint a japán gyártmányú tanulói kismik- roszkóp. Szintén a válasz­ték bővítését szolgálják a ju­goszláv matematikai bemutató eszközök, episzkópok, epidiasz­kópok, diavetítő berendezések. Lengyelországból 16 millimé­teres filmvetítőket hoznak be, Bulgáriából biológiai szemlél­tető eszközöket. Az import összértéke az idén mintegy 25 millió forint lesz, ebből 150 féle eszközt vásárolnak. » Magánvélemény - szolgál latás ügy ben Nagyon őszintén, nagyon a szívemből mondom: örülök, hogy a figyelem napjainkban egyre jobban a szolgáltatások felé fordul. Szó volt róla a kongresszuson, berme szere­pel az ötéves tervtörvényben, nyomatékosan hangsúlyoztak a szolgáltatások fejlesztésének fontosságát a legutóbbi párt­bizottsági ülésen, a minap ol­vastam, hogy ez ügyben a megyei tanács pályázatot is hirdetett. A logika törvénye szerint mindebből arra lehet következtetni, hogy a követel­ményektől messze elmarad a szolgáltatásók színvonala, hogy jogos panaszukat, észre­vételüket a lakosok ezrei mondták el, s ennek termé­szetszerű folytatása, hogy az ország, a megye vezetői elha­tározták a hiányosságok meg­szüntetését, és fokozott erőfe­szítéseket tesznek a társadal­munk minden rétegét érintő. ülönböző szolgáltatások javí­tásáért. Mondom, őszintén örülök, és bízok. Meggyőződésem, hogy nem egyedül engem tölt el ez az érzés. Mert legyünk őszin­ték, beszélhetünk mi a dolgo­zó nők helyzetének könnyíté­séről, a munkafegyelem erő­sítéséről és sok mindenről, amíg ilyen alapvetően fontos tevékenységben, mint a szol­gáltatás, nem sikerül előbbre lépnünk. Nemcsak az a baj, hogy kevés, szűk a szolgáltató tevékenységek köre, hanem ami van, az is —- tisztelet a kivételnek — messze elmarad, a kívánalom mögött. Az csak óhaj, szép álom, hogy jó len­ne, mint gazdasági életünk más területén, itt is az egész­séges konkurrencia. Talán ak­kor más lenne a helyzet. De ehelyett viszont találunk vala­mi furcsa kényelmet, tespedt- séget4 amiben a legnagyobb jóindulat mellett sem tudjuk fölfedezni a szó igaz értelmé­ben vett szolgáltatást. Nézzünk egy példái X. Y„ vagy nevezzük őt Piros Jenő­nek (a név lényegtelen), Ka­posváron járva fölfedez a Kép­csarnok boltjában egy térelvá­lasztót. Régóta »vadászik« rá, megveszi. Igen ám, de a laká­sa Pécsen van. Mit tesz? Be­megy a Volán irodába, ahol kívül, belül ki van írva: »Ház­tól házig szállítás.« Ott meg­tudja, hogy kiírás van, de a szállítást a darábárurészlgg (Zalka Máté u. 2.) végzi. Ott viszont közük vele, hogy szí­veskedjen a térelválasztót hoz­zájuk levinni, és akkor majd elszállítják Pécsre. A háztól házig való szállításnál? egészen szokatlan, furcsa értelmezése ez. De a kérdés, nem sokáig marad kérdés, mert X. Y.-nak, vagy nevezzük- őt Piros Jenő­nek, rövidesen tudomására hozzák: ha lenne lakása Ka­posváron, és oda hazavinné a térelválasztót, akkor elmenné­nek érte — de így a boltba, nem! Miért? »-Boltból nem szoktunk szállítani.« És ezzgl kész. A szolgálta­tás valahogy így néz ki. Fél "iap utánjárás, szaladgálás, ide­geskedés. kiesés a munkából egy egészen kisszerű, hétköz­napi ügy miatt — és az ered­mény semmi. Nem jól van ez így! Nem jó, hogy a szolgál­tatást végzők velem, velünk, valahonnan magasból, valami­lyen láthatatlan dobogóról be­szélnek. Mintha legalábbis nem fizetnénk munkájukért tisztes­séges forintokat, hanem vala­mi igen nagy szívességet kér­nénk. Ez csak egy példa a sok kö­zül. Nem légből kapott Be­szélünk, hallunk, olvasunk a szolgáltatások fejlesztésének fontosságáról, és meggyőződé­sem, hogy sokadmagammal va­gyok, akik örülnek érmék. És bíznak abban, hogy a szép tervei? valóra is válnak. Hiszen nem csupán az egyén érdeke ez. A dolgok összefüggnek egymással. Nem mindegy a munkahelyen, hogy egy dol­gozó milyen körülmény ’ kö­zött és milyen »sebességiek* tudja elintézni a ihindennapí élethez hozza tartó: -ígyu ­bajos dolgait. V. :Vf. SOMOGYI NÉPLAP Szór* i *t, Véti. február 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom