Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
Külföldi találkosás Az eset megtörtént, minién változtatás nélkül adom közre. Két rendőr állított be az NDK-beli Erfurt város egyik fordítóirodájába. Az igazgatót keresték majd az irodájából .néhány perc múlva kilépve az egyik magyar származású alkalmazott, P.-né iránt tudakozódtak. Csinos fiatalasszony jelentkezett, kissé megszeppenve a bűnügyi szervek képviselői láttán. Udvariasan közölték vele, hftgy öt jelölte ki a direktor agy kihallgatáshoz tolmácsnak, szíveskedjen velük menni. Az asszonyka megkönnyebbülten vette a kabátját, és indult a két egyenruhás férfi társaságában. A kocsiban az egyik rendőr szűkszavúan tájékoztatta az esetről. Eszerint egy itt dolgozó magyar kislányt kell kihallgatniuk, akit néhány héttel ezelőtt elütött egy autó. A baleset lábtöréssel végződött, a lány kórházba került, ahonnan a napokban tért vissza a szállására. Az eset egyébként tiszta, a Trabant tulajdonosa okozta a karambolt, de szükséges az áldozat vallomását is rögzíteniük. A beteg szobájában hárman | .várták őket: a baleset hírére ugyanis ide utazott a kislány édesanyja és sógornője. AJiogy beléptek, a tolmácsnő csodálkozva nézett honfitársaira. Az idősebb asszony, az anya arca... De lehet, hogy csupán hasonlóság. A neve..! Jaj, éppen ebben a pillanatban nem jüt az eszébe! Pedig talán, ha kimondaná... Még mindig az asszony arcát fürkészve, tétován bemutatkozott. A neveket nem értette. A vendéglátók is zavartan néztek rá, a német név semmit nem mondott számukra. Mindegy, meg kell kérdezni, honnan, jöttek. Az asszony nem kis büszkeséggel, a válasz hatását lesve, mondta: — Somogyból, kedvesem! Ha ismerős arra, mondanám a községet is. Pillanatnyi csönd, és hirtelen felbukkant az eddig makacsul rejtőzött név: — T. néni! Igaz? — Hát mégiscsak maga? Jaj, de örülök! Mindjárt olyan ismerős volt, de azért nem mertem volna ráfogni. Ez az idegen környezet úgy megzavarja az embert! Boldog nevetéssel ölelkeztek össze. A rendőrök értetlenül néztek egymásra. Szerényen várták, amíg a tolmácsnő észreveszi, hpgy ők is itt állnak, és lelkendezve megmagyarázza. Hazai ismerősök! Községbeliek! A szomszéd utcában laknak, és most nagyon örülünk egymásnak. A rend szigorú őrei megértették, hogy itt most nem lehet elrontani a hangulatot hivataloskodó mozzanatokkal. A szíves kínálásra megragadták a kisüsti pálinkával megtöltött poharakat, mire persze hogy nem tudtak ellenállni a magyar kolbásznak, májasnak, sült húsoknak. Aztán bor is került elő, és amikor már erősen veszélyben forgott a kihallgatás, az egyik rendőr sebtében néhány szót jegyzett a füzetébe. Gyors aláírás, és ezt újra ünnepelni kellett. Ittak a találkozás, a megismerkedés, örömére, a magyar—német barátságra, az emberiségre, a békére. Aztán szöVeg helyett csak nevettek nagyokat, és engedélyt kértek a hölgyektől, hogy a hirtelen fölmelegedett szo- hában kigombolhassák a zubbonyukat. P. L. A puska művesnél Kicsi, zsúfolt helyiségben látogattam meg Takács Kálmánt. A satuba egy alaktalan fadarabot fogott be. Az asztalon franciakulcs, kalapács, reszelő és számomra ismeretlen eszközök hevertek. — Min dolgozik most? —■ kérdeztem. — Égy balkezes agyat készítek diófából. — Mikor került kapcsolatba a fegyverekkel? — A vadászat szenvedélyét a nagyapámtól örököltem — hangzott a válasz. — Tizenhárom éves múltam, amikor az első önálló lőfegyveremet elkészítettem. Egycsövű, kakasos puska volt. A csövét az ócskavastelepről szereztem, mert nem volt pénzem alkatrészeket venni. Később sem volt mestere, vasakarattal, egyedül képezte magát. A szakmája géplakatos. — A produktumon látszik az, hogy mit ér az ember munkája, nem a mesteri címen. Nem vagyok mester, de hozzám még senki sem jött reklamációval. .-V- Kihaló mesterség a puskaművesség? — Elég kevesen űzik, az elő* döm már nyugdíjba ment. Legnagyobb bánatom az, hogy nincs utánpótlás. Szeretnék egy tanulót fölvenni, mert jelenleg egy személyben javító, anyagbeszerző, rendelésfelvevő és takarító vagyok. A mi szakmánkban a fiatalok talán nem látnak nagy kereseti lehetőséget. — Régen hogyan készítettek el egy fegyvert?. — A csövét acéltüskére csavart erős drótból csinálták. Kovácsműhelvben forrasztották össze a drótot. Külsőleg a/ meglátszott rajta, de belül kicsiszolták. No meg a használattól is tükörsima lett. A belevaló sörétet nem ólomból, hanem drótból vagdosták fel. — Mennyi puskát javíttatnak havonta? — Húszat-harmincat. Télen a síkos időben előfordul, hogy megcsúszik a vadász és eltöri a puskaagyat. Bár ez asztalos- munka, azért ehhez is értek egy kicsit. — Mi a hobbyja? — tettem fel az utolsó kérdést. —1954 óta vágyok tagja vadásztársaságnak. Most' a nagybajomi Takarékosság Társaságban vadászok. Havonta sgyszer-kétszer kimegyek a kedvenc területemre, a vadregényes erdőbe. Legnagyobb zsákmányom egy szarvasbika, tavaly szeptember 10-én lőttem — felmutat a falra, ahol hatalmas agancs lóg. — Tizenkettes agancs — mondja —, majdnem ezüstérmet nyertem vele. Sz. Á. | Az osztályfőnök levelet kapott „Péter gondoskodott rólunk” HOSSZABBAN időztem az iskolában, egy negyed délelőttön át sétáltam a tanítóképző gyakorlóiskolájának folyosóján. Pintér Pétert vártam, hogy beszélgethessek vele. Eljutott hozzám is a jó cselekedetének híre, aztán kézhez kaptam az osztályfőnökének írt levelet is, és elolvastam a gyönge kézzel rótt elismerő sorokat. Lehetne belőle idézni, de az egészet fontosnak tartom. »Vörös Júlia tanárnő, osz- ályfőnök. Kaposvár. Pintér Péter IlI/a osztályos tanuló jó cselekedetéről számolok be a kedves Tanárnőnek. Január 4-én megbetegedtem és nyolcnapi fekvés után, alighogy felkelhettem, idős, úlyos szívbeteg Édesanyámat ellett ellátnom, mert időközben ö is beteg lett. Erőm alig volt a sok fekvés után. Sajnos, rokkant vagyok, gerincbeteg, a szememet is operálták. Vasárnap volt. Ilyen állapotban nem tudtam volna sorba állni élelmiszerért. Pintér Péter volt az a fiú, aki gondoskodott »rólunk. Minden szükséges élelmet megvásárolt, a pénzzel pontosan elszámolt. Lehetett látni az arcán is, hogy szívesen tesz eleget a kérésnek, és biztosan futott, mert a lélegzete szapora volt. Űgv látom. Pintér Péter azok közé tartozik, akik jólelkűek, készséggel segítenek az idős és beteg embereknek. Tisztelettudóan viselkedik az idősekkel. Kérem Önt, hogy ezen jó cselekedetét figyelembe venni szíveskedjék. Kaposvár, 1971. jan. 20. Török Gizella és özvegy Török Istvánné.-« A levélből Vörös Júlia tanárnő arcára pillantok. Mit szólt a postához? — Végtelenül örültem, hogy a mi iskolánkba, az én osztályomba jár egy ilyen igazi kisdobos. Sokszor úgy tűnik, hogy csak beszélünk a jó cselekedetekről. Most ezzel a tettel igazolódott is, hogy nem hiába. Amit várunk, bekövetkezett... Jólesett az is, hogy észrevették és jelezték az iskolának. — A levélnek nevelő ereje van. — Havonta értékeljük az iskolában a tanulók magaviseletét, tanulmányi munkáját. Ezt a levelet felolvastuk a tanulók előtt is. Péter kinn állt előttük... — Még nem találkoztam Péterrel, milyen fiúnak ismeri ön? ■— Jószívű és ő is- szeretetre méltó. Jó cselekedetében a szülői ház érdemét is látni kell. Péter éppen olyan, mint a többi pajtása. Talán csak állandóan viselt, barna simléderes sapkája kelt figyelmet, amint messziről elnézem, ahogyan az udvaron játszik barátaival a szünetben. Közelebbről izgatottnak látom az arcát, már tudja, hogy miért akarok vele beszélni. De hát mit lehet erről mondani, fut át nyilván most agyán a kérdés. Zavartan viselkedik, mint általában a gyerek az ismeretlen felnőttel szemben. Kék munkaköpenyén piros selyemszalagon jelvény; csiszolt rézlapocskán bevésett 5-ös. — Milyen jelvény ez? — Azok kapják meg, akik kitűnnek valamivel a többiek közül. Jó magatartású vagyok az iskolában, nincs rám panasz. A szavak nem elégítenek ki, mert azt hiszem igaza volt Péternek abban a percben, amikor arra gondolt, hogy mit is lehet mondani a jó cselekedetről. Megtette... — És sietni kellett, mert különben nem készül el a húsleves ... A házmesternek leviszem az emeletről a pumpát, ha lapos a kerékpárgumija. Szép az a bicigli... Év végén én is kapok. A NAP BELESÜT a szemébe, pislog, aztán lejjebb húzza a sapka ellenzőjét. — Becsöngetek. Énekóra lesz, viszontlátásra! — Szervusz, Péter! — kiáltottam utána, mert már az udvar másik sarkában, egy ajtó kilincsén volt a keze. Horányi Barna „A földkerekség fattyúi" Jon Lennon szétrombolja a Beatles-legendát Több mint 230 millió hanglemezüket adták el a világon. Durva becslések szerint is eddig összesen több mint 400 millió frankot kerestek, de sem a csengő pénz, sem a pop-muzsika nem volt elég erős kötelék, hogy összetartsa a gombafejek kvartettjét: ellenkezőleg, a Paul McCartney, John . Lennon, Ringó Starr és George Harrison közötti véleményeltérések oly hevessé és áthidalhatatlanná váltak, hogy ma már el lehet mondani: a »beatlesek« között »totálissá« vált a háború. Ez alkalommal Paul Mac- Cartney vetett be egy nehéz löveget: törvényszéki eljárást indított hosszú sörényű popkollégái ellen, és kérte az 1967- ben alapított »The Beatles and Co.« társaság feloszlatását, valamint számos egyéb, a csoport tulajdonában lévő vállalkozás megszüntetését. A négy partner között az üzletvezetés körül régóta folytak viták. Paul alighogy feleségül vette 1969-ben Linda Eastman amerikai fényképésznőt és több milliós vagyon leendő örökösét, máris külön tervek megvalósítására kezdett törekedni. Barátai egyáltalán nem voltak elragadtatva attól az ötletétől, hogy apósára, Lee Eastman amerikai t ügyvédre bízza a jövedelmező beatles- vállalkozás (70 millió frank évente) vezetését, azt a tisztséget, amely Brian Epstein beat- les-menedzser halála óta betöltetlen volt. Exparthere, MacCartney »törvény előtti kereszteshadjáratára« John Lennon igen fanyarul reagált, és az amerikai ^Rolling Stone« folyóiratnak adott interjújában megragadta az alkalmat, hogy keményen visszavágjon és mossa kezeit. »A beatlesek turnéi korábban nagv orgiák voltak« — leplezi le magukat Lennon.« A turnékon mindig külön hálószobát béreltünk, és megpróbáltuk távol tartani magunktól a női hódolókat. De kísérőink szobái bündig tele voltak könnyű nőcskékkel, és sphasem értem rá aludni a hancúrozások miatt.« Tiszta szeretem bic Rébeke a negyedik randevún hirtelen kést rántott elő maxija alól es Biatorbágy Béla nyakának szegezte. — Azonnal elhagysz vagy megöllek! — rikácsolta. A sajátos jelenet az Ebek harmincadja sugárút és a Sóderhalom utca sarkán zajlott le, aránylag széles körű nyilvánosság előtt. A megrémült férfiún egy pillanat alatt átviV.ant szerelmük egész története. A szép szál, deli főosztály- vezető még a nyár elején is- merke Jett meg a közveszélyes műnk iker üléssel foglalkozó, rendkívül előnytelen külsejű lánnyal. Az első szelíd homlokcsók után színtiszta józanul házasságot ígért neki. Rebeka előbb szembe kacagta, majd elgyengiilve a földre esett. Amikor a férfi talpra segítette, hirtelen ellökte ma gától, s dühösen acsarkodvn .kijelentette: — Vicce'jen o nénikéjévél Azzal elfutott. Biatorbágy Béla kocsival üldözte egy da rabig, de a lány a Külső-Szemétkupac úton hirtelen eltűnt a szeme elől. Soltúig kutatta, kereste, de hiába. Augusztus végén váratlanul ráakadt. Borzas és részeg volt, s nem ismerte föl Biatorbágy Bélát. A férfi a kocsijába tuszkolta, a lakására vitte, megfürdette, és a kádban újra megkérte á kezét. Rabic Rebeka a lábát nyújtotta. A férfi agyontörülgette, körülcsókolgatta, és Assziszi Szent Ferencre esküdözött hogy soha más feleséget nem kívánt magának. Erőszakosa követelte: kössenek azonnn házasságot. Hangos, és durva szavaitól < lány hirtelen kijózanodott kétszer pofonvágta, és fényé getőzve kényszerítette, hogy azonnal vigye a Rákóczi tér e, ahol egy fél tucat fiatal mberrel van találkozója. A férfi sírva vette elő Mer edesének aranyozott slusszkulcsát. A garázsban még gyöngéden ellenkezni próbált 'a lánnyal: sötét tónusokkal ecsetelte az erkölcsi fertő várható következményeit, mire a türelmetlen Rebeka bokán rúgta. — Jössz, vagy viszem a kocsit egyedül? — szólt villogó szemmel. Természetesen ment. Rebekával minden perc gyönyörű! Nélküle pedig megáll az idő, besötétül az ég, kitör a kolera. Életének nincs egyéb ér telme, csak ez a lány. Így még sohasem imádott senkit A Rákóczi téren megtör -ívvel búcsúzotl el tőle. A nsszapillantó tükörből látta 'mint az ifjú hölgy felszaba futtán, boldogan fészkelődül •gy hippi ölében. Néhány nap múlva a bal •seti klinikáról üzent érte « eány. ö egy kosár tulipánnal állított be a kórterembe Imádott ja múmiaként bepó 'yálva feküdt, begipszelt é felpolcolt lábbal. — Szentséges szűz! Mi történt veled?! — Tegnapelőtt kidobtak az emeletről... Béla feljajdult: — Mondd, hol és miért?! — Egy házibulin. Mert nem ettem meg a mákostésztát. — Inkább megetted volna — válaszolta naivan Béla. — Na jó, ezt ne firtassuk! — intette le határozottan Rebeka, s szeme villámlásába Béla megértette, hogy a ba’ eset részleteiről nem kívái vele mélyebb tárgyalásokb bocsátkozni. Aztán szigorúan negparancsolta, hogy többe 3 látogassa meg, inkább gon ózza csöpp kis ikreit, akikk•• nőst beteg mamája törődik' a Pacal utcában. Megadta a öregasszony címét, és leikéi kötötte: vegye magához a kú iedeket. Biatorbágy Béla a lány akarata szerint cselekedett Dajkát fogadott az ártatlanok mellé, s heteken át gyönyör ködött fejlődésükben. Egy hónap múlva imiko Rebeka mankóval, bicegi\ fölkereste gyermekeit Béla lo kásán, a férfi nem volt otthon. A jószívű i dajka hiába marasztalta a lányt, hogy várja meg Bélát, amaz hajthatat- lanul csomagolta össze az ikrek cuccait, s köszönés nélkül csapta be az ajtót maga után. A férfi ezután tűvé tette érte a fél várost. Benézett minden .rossz hírű kocsmába, vizslatott utána a Rákóczi térén — mindhiába. Az Ebek harmincadja sétány és a Sóderhalom utca <arkán véletlenül botlott bele. 1 lány részegen hempergett porban, és söröskupakokat ibált az őt csúfoló gyerekek tán. — Költözz végre hozzám z ikreiddel együtt, hallgass ím, Rebeka! — térdepelt le iozzá könyörögve. — Mellétem emberi életetek lesz. _ Tucatnyi bámész állta őket rül. Néhányan csendben, -ájtátva lelkesedtek, mások röhögtek rajtuk. — Én téged megbecsüllek •mádlnk — fogadkozott Béla — Kuss! — kiáltott rá a ány. S ekkor rántotta elő az éles acélpengét. Az emberek meghatottan 'múltak egymásra. Hát létezik ilyen tiszta sze »■elem ebben az Östoba, nya- kátékért világban? Zoltai Z. András Lennon, aki a beatleseket a »világ legnagyobb fattyüinak« nevezi, elmondja, hogy ő és három kollégája azért tudta olyan sokáig megőrizni jó hírnevét, mert egyikük sem akart beszélni a mozgalmas turnékról: »Mindannyian nősek voltunk, és nem akartunk fájdalmat okozni feleségünknek.« Nos, az önmérséklés korántsem volt következetes, sem hosszú életű. Lennon szerint mind a négyen jócskán kipróbáltak mindenfajta kábítószert. ö maga 1964-ben vett magához először LSD-t. »Végül abba kellétt hagynom, miután sok keserves megpróbáltatáson mentem keresztül.« Ami a többi beatlest illeti, George Harrison éppen annyi LSD-t nyelt le, mint Lennon. MacCartney és Ringó Starr is belekóstolt a drogokba. A heroinnal kapcsolatos tapasztalataikról szólva Lennon ezt mondja: »Nem sok örömöm telt benne.« Lennon a nyolc sűrűn nyomtatott oldalt megtöltő interjúban csupa keserűség barátaival szemben. MacCartneyt teszi felelőssé a kvartett felbomlásáért: »Ö akart a főnök lenni, és mi egyszerűen megelégeltük, hogy statisztáljunk neki.« SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. lebrnár 12. 5
