Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
Premier előtt Requiem egy apácáért A cím ne tévesszen meg senkit, az apácát idézőjelbe teszi maga a darab is. Mert kiért szól a requiem? Egy jólkereső amerikai állampolgár feleségének keserű szavait halljuk, akinek múltjában túl sok a homályos folt S ezek a homályos foltok az utca, pontosabban a csatorna világát jelentik. Látszólag szilárd házassága, hazugságra • épült, s kíméletlenül ki- í — Főleg a konfliktus nagyon igényes lélektani mélysége ragadott meg. Okvetlenül mainak érzem ezt a darabot, és aktuálisnak problémái' napjainkban is — mondta. A feleséget Olsavszky Éva játssza, a debreceni Csokonay Színház Jászai-díjas művésze. A darabban színre lép az amerikai társadalom »új típusa-« is, az igazságkereső ügyOlsavszky Sva, Kovács János és Polgár Géza próba kézben. mondja a darab is, hogy ilyen hazugságban nem lehet élni. A cselekmény egy életút, mely a társadalom útvesztőjében kanyarog és még gyermekgyilkosságon is átvezet. Emberek őrlődnek önmagukkal, társadalommal meg- hasonlódva. Magányosan. William Faulkner lelkiismeretet, emberi felelősséget keres. A darab rendezője Komor István. A főszereplő férjet Kovács János Jászai-díjas színművész alakítja. Ez már a hatodik szerepe a kaposvári Csiky Gergely Színházban. véd alakjában. Polgár Géza Jászai-díjas színművész alakítja ezt a szerepet HOgye Zsuzsannát Nancy, a nevelőnő, Garay Józsefet a kormányzó, Dánffy Sándort a börtönőr, Kardos Gábort a zsaroló és Balázs Andort a bíró szerepében láthatjuk majd. William Faulkner alkotását Albert Camus írta színpadra és Klumák István fordította magyarra. A kétrészes színműhöz Kecskés András írt zenét. T. T. A Forsyte Saga írójának látogatásai Budapesten A magyar tévénézők százezrei ismerik meg a Forsyte Saga című, sokrészes, folytatásos tévéjátékból John Galsworthy társadalmi regényciklusát —a világirodalom egyik nagy alkotását —, amely az angol realista regény csúcsteljesítménye. Benne az író egy nagypolgári család történetét több nemzedéken keresztül mutatja be, és az olvasó — most már a tévénéző — a család életét megismerve, teljes képet kap az angol nagyburzsoázia életformájáról. Galsworthy jól ismerte ezt a társadalmi réteget. Regényében kíméletlenül ostorozta az angol társadalom legkirívóbb hibáit, főként az álerkölcsöt és az álszenteskedést, amely különösen sértette igazságérzetét. A Forsyte Saga ciklusán végigvonul a harc az álszenteskedés ellen. Galsworthy egész lényével gyűlölte a háborút, az imperializmust, a sovinizmust, a nemzeti önteltséget, rendületlenül hitt az egyéniség jogában, de úgy látta, hogy a társadalom szerkezete következtében az egyén minduntalan szembekerül a társadalommal Ebben a társadalomban kötelező volt az egyénre az a törvény, hogy vagy alkalmazkodik, vagy elpusztul. Az író ro- konszenve mégis mindenkor az áldozaté volt. A háború elleni következetes gyűlölete állította John Galsworthyt a költők, esszéisták, írók nemzetközi együttműködését szolgáló Pen Club mozgalom élére. Amikor Mrs. C. A. Dawson Scott 1921-ben megalapította a Pen Clubot — amely nevét a benne résztvevő három nagy írócsoport (poets — költők, essayistis — esszéisták, novellistists — elbeszélő írók) kezdőbetűit kapta — azzal a céllal, hogy közelebb hozza egymáshoz a világháború által szellemileg is széttagolt Európa íróit és ezáltal a nemzeteket is a megértés, az együttműködés jegyében, John Galsworthy lett a Per Club elnöke. Euben a minőségben kétszer járt Magyarországon Először 1926-ban a Berlinben megtartott negyedik nemzetközi Pen Club kongresszusa után látogatott Budapestre. Itt megállapodtak abban, hogy az 1928. évi kongresszust a magyar fővárosban tartják meg. De erre csak 1932-ben került sor. Európa hkkor már meglehetősen kaotikus állapotban volt. Ezért felvetődött a gondolat, hogy az 1932-re tervezett budapesti nemzetközi kongresszust el kellene halasztani. Végül mégis úgy döntöttek, hogy megtartják a budapesti kongresszust, időközben Galsworthy felesége is felgyógyult, és eljöhettek a kongresszusra. Galsworthy a budapesti kongresszuson nagyhatású beszédében arra kérte a kongresszus résztvevőit, hogy minden eszközzel szolgálják azt az eszmét, amelyet az egyesület célul tűzött maga elé az emberiség álmának, az igazságon és a nemzetek egyenjogúságán alapuló világbékének a megvalósításáért. John Galsworthy néhány hónap múlva, 1933 januárjában meghalt, Európa népei pedig csakhamar az első világháborúnál is pusztí- tóbb, öldöklőbb második világháborúba keveredtek egymással. A VONAT már percek óta vesztegelt, a mozdony zöld teste beleolvadt a ködbe. Menetrend szerint félórás a várakozás. Az utasok megrohamozták a büfét, mások kibontották az útravaló elemózsiát, vagy a homályos ablaküveget tisztították abban a hiú reményben, hogy valami változatosat lássanak a somogyszobi vasútállomáson. Én is leszálltam friss levegőt szippantani. A szerelvény mellett sétált komótosan a kalauznő, aki alig néhány perce kezelte a jegyemet. — Soká állunk még? — A szentgyörgyi személyre várunk. — Nem kellemetlen itt kinn, a hideg szélben? — Megszoktam. — Miért nem ül be a meleg vagonba? — Nem lehet Ez az elő' Esti beszélgetés Buzsákon A félig teljesült vágy A falu központjában kivilágítva várt a művelődési ház. Gyakran találhatja így mostanában az erre látogató: néhány hét múlva körzeti művészeti bemutató lesz itt, a tenni vágyás hozza be az ittenieket. Azt mondták a bu- zsákiak, hogy több mint két évtizedes vágyuk teljesült tavaly ősszel, amikor ünnepélyesen átadták a szép művelődési házat. Ez új színt vitt Buzsák életébe. És nem mondhatjuk azt sem, hogy hosszú évekig csak tétlenül áhítozták a kultúra házát: néptánccsoportok, hímzőszakkörök régóta vannak a faluban. Ezek most helyet kaptak, és újabbak keltek életre. Menyecs- kekórus, leánykórus alakult, az irodalmi színpadot most szervezik. Az idei művészeti szemlén Buzsákot négy csoport is képviseli. Knézics István, a Bokréta népi együttes vezetője egy kicsit mégis gondterheltnek látszott. — Két év kihagyás után bizony nehezebb bizonyítani. A felnőtt tánccsoportban a lányokkal nem lenne baj, hiszen valamennyien táncoltak Németh Gézáné iskolai tánccsoportjában. Csak a fiúk. őket nehezen lehet a folklór ápolására lelkesíteni. Pedig az idén is szülőfalujuk hagyományait elevenítik meg. Buzsákra jellemző táncokkal; leány tánccal, oárostánccal készülünk. Talán, ha sikerül a szereplés, a táncoskedv is megsokszorozódik. A menyecskekórus egy éve alakult, szép hangú, víg kedélyű asszonyokból. Karvezetőjük Németh Géza. — A felnőttkórus hiánvzott a faluból, most van, a lány- kórusunk is szépen fejlődik. Buzsáki gyűjtésű népdalokat tűztünk műsorunkra; két csokorban négy-négy dalt adunk elő. Az asszonyok lelkesek, de kérdezze meg őket. Fólia: Jánosné (a legtöbb eredeti dalt ő vitte a kórusba): — Sok szép dal van, például a Csak mégegyszer húszesztendős lehetnék, vagy a Miért nincs minden lánynak kantáros köténye. Ha nem szeretnénk énekelni, nem is jönnénk higgye el. Ez a legfőbb szóra Az ifjúsági klubban. kozásunk. Ha még valamelyikünk ura ágál is, megszokja hamar. A legtöbb férj azonban elkísér bennünket szerepelni, jártunk már Pesten és Kaposváron is. Az I970/71~es esztendőt különösen megjegyzik a buzsáki csoportok, hiszen nagyobb ösz- szegű anyagi támogatást kaptak. A menyecskekórus 12 000 forintot a megyei művelődési osztálytól. A néptáncosok a MESZÖV-től tízezerét. A lengyeltóti és Vidéke ÁFÉSZ pedig évente 20 000 forinttal járul majd hozzá a sikeres próbálkozásokhoz. Nem panaszkodhatnak Bu- zsákon a fiatalok sem. Olyan pinceklubjuk van, amelyet sok város fiatalsága megirigyelhetne. De részt vállaltak a munkából ők is. A pinceklubot eredetileg 65 000 forintos költségvetéssel tervezték. Ezt a nagy terhet nem tudták volna a községben tavaly vállalni, segített azonban a társadalmi munka. A'ig több mint .ízezer forintért minden igénynek megfelelő klubot varázsoltak a fiatalok. Természetesen a községi tanács é; a tsz segítségével. A helyiséget, amelyben a tv, az újságol: és a lemezjátszó is megtalálható, a járási KlSZ-bizott- ság rendezte be. Egy héten több este is Összejönnek, szeretnének tartalmas klubélete1 kialakítani. Programjuk már van és kedvük is hozzá. Legközelebbi erőpróbájuk a művészeti szemlén lesz: Szende báró balladáját akarják irodalmi színpadra rendezni. A buzsákiak azt mondták. De a tsz vezetősége már nem, vagy keveset kér, önmagától nem érez elég felelősséget a község művelődési életéért, a isz-ben dolgozó emberek nagyobb műveltségéért. Nem hallgatták el, hogy egy mező- gazdasági szakkör van, de az .-vek óta visszaesik, nem sok eredményt mutat föl. Igaz, a sportkört is támogatja a tsz, de egy faluban ma már nemcsak sportkör van. Érdemes lenne elgondolkodni például a művelődési ház közös fenntartásba vételén. Párnástánc, még párna nélkül. Megbeszélés a menyecskekórusban. hogy teljesült a vágyuk. Én így helyesbíteném: félig már teljesült a vágyuk. Mert lehet-e egy község művelődési életének teljességéről beszélni a termelőszövetkezet aktív részvétele nélkül? Aligha. S úgy vettem ki a szavakból ez az öt-hat éves gond áz ú.i ház megjelenésével sem szűnt meg. Kérdéseket tettem föl Mit igényel a tsz a művelődés1 háztól? Van-e mezőgazdaság5 klub, vannak-e szakkörök mezőgazdasági szakmai tanfolyamok, továbbképzések? Bekapcsolódik-e a mezőgazdasági értelmiség a művelődési élet vezetésébe? A válasz mindenre az volt: nem, részben. A tsz, ha hívják, ad előadót, ha kérik, ad segítséget. Soha jobbkor nem töprenghetnének ezeken a kérdéseken a buzsákiak, mint most: február elsején fiatal, függetlenített népművelőt köszönhettek a művelődési ház élén. Fe- renczi Erzsébet gyakorló hónapjai után is Buzsákon szeretne tevékenykedni. Szeretettel fogadták, a tanács szolgálati lakást adott neki. Knézics István vb-elnök, mint a falu közművelődésének jó ismerője, segítséget ígért neki. Buzsákon minden adva van a színvonalas művelődési élet megteremtéséhez. A gondos, előrelátó tervezéstől és szervezéstől függ, tudnak-e bánni ezzel a forrással. Bán Zsuzsa írás. Utasvédelem mondják. — Hogyan? — Ki igazítsa útba az em bereket, ha nem mi? Hová indul, mikor indul, meddig megy, van-e étkezőkocsi meg ilyesmi. Kifogyhatatlanok a kérdésekből. — Melyik volt a legérdekesebb kérdés? — Nemrégiben egy öreg bácsi szólított meg. »Mondja aranyoskám, biztos, hogy nerr térítik el az úton a vonatot?* \lig tudtam megnyugtatni. — Sok érdekes emberrel ta 'álkozik? — Persze. S ez benne az iz- lalmas. Vannak állandóan utazó, ismert arcok. A többiek arca azonban naponta új. — Hány emberrel találkozik naponta? — Nehéz lenne megmondani. De mondja csak. Nem kérdez maga túl sokat? — Mit csináljak? Ez a mesterségem. — Újságíró, ugye? — Honnan tudja? — Láttam a vasúti igazolványában. — Igen? Akkor még kérdeznék valamit. Tapasztalataim szerint tíz kalauz közül 'egföljebb, ha kettő szokta elzárni a félárú igazolványomat Miért van ez? — Én se kérem mindenkitől. Csak akit gyanúsnak ta- álok. — Hm ... igen. Na, mindegy S mindig megnézi, kinek mi a mestersége? — Általában. — Mire jó ez? — Hogy tudjam, utazik-e orvos, rendőr a vonaton. Minidig szükség lehet rájuk. Egy kicsit kíváncsiságból is. — Sokat dolgozik? — Most nem ég a körmömre a munka, mert csak egy kocsin ellenőrzőm a jegyeket. De volt rá példa, hogy öt kocsi is jutott rám. — Ma mikor állt szolgálat ba? — Hajnalban. — Mikor lesz vége? — Tíz óra körül szoktam befejezni. Persze akad közber szabad idő is. Ma délelőtt és kora délután például szabad voltam. — Mennyit keres ezzel a munkával? — 2000—2500 között. — Sok gyárban nem keresnek ennyit. — Mert nem is dolgoznak ennyit. Ezt a munkát nem mindenki tudja vállalni. — Örülök, hogy ilyen sokra becsüli a munkáját. BESZÉLGETÉSÜNKET a bedöcögő balatonszentgyörgyi szerelvény vágta ketté. Megszólalt az állomás recsegő hangszórója, siető emberek, füttyszó, nyüzsgés, mindaz, ami hozzá tartozik az indulás -szertartásához«. — Lépjen fel, mert a Diesel hihetetlen gyorsan indul — szólt a kalauznő. — Nem marad ideje felkapaszkodni. — Csak még a nevét kér- lezném meg. — Brodarics Erzsébet vagyok. Csupor Tibor SOMOGYI NÉPLA |j! Vasárnap. 1971. február 7. SÍÉ
