Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

I 4 közös gazdálkodás 20. évében % ségben a közős célokért Zárszámadó közgyűlés a nagybajomi Lenin Tsz-ben A közgyűlésen részt vett és felszólalt Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke. — Saö vetkezetünk dol­gozó parasztsága és vezetősége egész évben szorgalmas mun­kával készült erre a számve­tésre. Községünk történetében ez a huszadik esztendő, mikor a falu tsz-paraszfsága zár­számadást tart — ezekkel a szavakkal kezdte a nagybaj o- mi Lenin Tsz vezetőségének beszámolóját Horváth László, a szövetkezet elnöke. Az ünnepi zárszámadáson részt vett Böhm József, a me­gyei tanács vb-elnöke, Dom­bóvári László, a Kaposvári Já­rási Pártbizottság első titkára, Varga Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára, Pfeiffer Ele­mér, a Közép-somogyi Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségének titkára. Olyan számvetés volt ez, melyen a három éve egy szö­vetkezetben gazdálkodó tsz tagsága nem csupán 1970 gondjait, eredményeit tette mérlegre, hanem sorra vette a tapasztalatokkal összefüggés­szönhető. Benne van a tagság odaadó szorgalma, a nagyon céltudatos, magas színvonalú vezetés, a pártszervezet, a tíz szocialista brigád és a kis lét­számú, de példamutatóan szor­galmas KISZ-szervezet segít­sége, munkája. Horváth László részletesen és őszintén a közgyűlés elé tárta az egyes ágazatok ered­ményeit. Elemezte a gazdaság anyagi helyzetét. Ez a nagy­üzemünk is — mont sok más szövetkezet Somogybán —, az elöregedés problémáival bir­kózik, az átlagos életkor las­san eléri a hatvan évet. S bár a szövetkezet igyekszik meg­tenni mindent a fiatalok meg­szerzéséért és megtartásáért (jó kapcsolat az iskolával, ösz­töndíj a szakmunkásoknak stb.), az elnök joggal fordult az egész közösséghez, hogy tá­mogassa a nagyüzemet e gond mielőbbi megszüntetésében is. — A holnap újabb feladatok elvégzését várja tőlünk — mondta Horváth László. — Horváth László elnök köszöntötte és megjutalmazta a most nyugdíjba vonult öregeket, ben a holnap feladatait, cél­jait is. Sok erőfeszítést kívá­nó, de újabb eredményeket ho­zó év volt a tavalyi. Különö­sen szembetűnő, hogy egyet­len — és a mezőgazdaságnak nem is kedvező — évben több mint négymillióval, 42 112 000 forintra nőtt a nagy közösség tiszta vagyona. Ezzel együtt járt a tagság jövedelmének növekedése; tavaly 69, az idén 77,45 forint részesedés jut egy tízórás munkanapra. Nagyon becsületes munkát takar ez az eredmény, hiszen csak a ke­nyérgabonában hárommillió forintos bevételkiesés volt, és az állattenyésztés sem hozta a várt eredményt. Hogy mégis fejlődésről, gyarapodásról be­szélhettek ezen a közgyűlésen, az a Lernn szövetkezetét jel­lemző nagy összefogásnak kö­Agronömiaí terveinknek meg­felelően következetesen to­vább kell javítanunk termőta­lajainkat. Célunk a szakosított tehenészeti és sertéstelep meg­építése, a juhászat fejlesztése, a gépesítéssel együtt az általá­nos műszaki színvonal emelé­se, a fiatalok nagyobb arányú bevonása gazdálkodásunkba. A tagságtól bizalmat, a ko­rábbiakhoz hasonló töretlen szorgalmat kérek, jó együtt­működést a mindig nagyobb céljaink valóra váltásához. A* Őszinte beszámolót őszinte vita követte, melynek során felszólalt Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke is Felszólalásának első részében méltatta a Lenin Tsz-nek — a megye egyik legjelentősebb nagyüzemének — gazdálkodá­sát, fejlődését. Elismerését fe­jezte ki a példamutató mun­káért. Külön hangsúlyozta an­nak jelentőségét, hogy a ked­vezőtlen talaj adottságokkal rendelkező gazdaságban hoz­zákezdtek a határ vízrendezé­séhez. — Ezen a területen talán ez az egyik legfontosabb feladat, melyet el kell végezni a to­vábbi célok valóra váltásáért — mondotta. — A magunk ré­széről igyekszünk mi is olyan támogatást adni, hogy miha­marabb túljusson a szövetke­zet ezen a nagy munkáján. A továbbiakban a megye termelőszövetkezeteinek hely­zetéről, a most folyó zárszám­adások tapasztalatairól szólt Böhm elvtárs. Utalt a múlt év nehézségeire, aminek követ­keztében nem mindenütt tud­ják kiosztani a tervezett ré­szesedést úgy, mint Nagyba­jomban, de egyben utalt a me­gye szövetkezeteinek eszköz­ás tőkeszegénységére, amely nem csupán egyéves, hanem hosszabb idő óta meglevő gond. A nehézségek számbavétele mellett arra irányította a fi­gyelmet, hogy elkeseredésre, aggodalomra nincs ok, nem hiányzik mezőgazdaságunkból az alkotó, kezdeményező erő, és már eleve más, jobb felté­telekkel indul ez az év, mint a tavalyi. Az értékelést, a bizta­tást, a hasznos tanácsokat jó szívvel fogadta a tagság és a vezetőség. Kedves és megható pillanatokkal zárult a szövet­kezet közgyűlése. A múlt év­ben 58 szövetkezeti tag ment nyugdíjba. Horváth László el­nök mindegyiküknek megkö­szönte áldozatos, önzetlen munkáját és ötszáz-ötszáz fo­rint jutalmat adott át nekik nyugdíjba vonulásuk alkalmá­ból. V. M. MAGASABB SZINTŰ PARTEPÍÍÉST Pártunk X. kongresszusa a párt és a társadalom előtt ál­ló feladatok lényegét egy mon­datban juttatta kifejezésre: »A szocializmus teljes felépítésé­nek. magasabb szinten való folytatása.« Ez a politikában, a pártmunkában a párt általános törekvését fejezi ki, hogy foly­tassuk, az eddiginél még kö­vetkezetesebben érvényesítsük a pórt politikai irányvonalát. A párt belső életében elenged­hetetlenül fontos feladat a pártegység, a munkamódszer, a munkastílus javítása. Most, hogy a X. kongresz- szus határozataiból adódó fel-, adatok kimunkálásán dolgo­zunk, elénk tárul, hol és mi­ben kell javítanunk, pontosí- íanunk, például a pártépítö munkában. Természetes, hogy a pártszervezetek többsége el­ső helyen ebben az irányban vizsgálódik, mert a kulcskér­dések közé tartozik a párt ál­talános tevékenysége szem­pontjából annak szervezettsé­ge, egysége, tagjainak összeté­tele és munkája, a párton be­lüli fegyelem. A kongresszus megállapítot­ta hogy a párt taglétszámának és összetételének alakulása, növekedése összhangban van a kommunista eszme, a párt po­litikai befolyásának növekedé­sével. A párttagság hetven százaléka eredeti foglalkozás szerint munkás, a két kong­resszus között újonnan felvet­tek negyvennyolc százaléka fi­zikai dolgozó. A pártba fel vett új tagok a munkában élen járók, zömmel a közéletben is aktívan tevékenykedők sorá­ból kerülnek ki. Ezt a fejlődést tükrözi lényegében a megye párttagságának helyzete is. A megye párttagságának összlét- szóma megközelíti a tizenki- lencezret. A két kongresszus között az összlétszám 18,6 szá­zalékkal növekedett, így or­szágosan a harmadik legjobb Somogy ebben a munkában. A párttagság összetételében a fi­zikai dolgozók száma megha­ladja a negyvenhat százalékot, nőtt a fiatalok és a nők ará­nya. A pártba fölvettek több­sége a közéletben aktív, a szo­cialista építőmunkátoan élen­járó, a tömegszervezetekben és a szocialista brigádokban . ne­velődtek párttaggá és váltak tudatosan a marxizmus—leni- nizmus híveivé. A TAGFELVÉTEL MÉRCÉIÉ A párt tagjainak jogaival és kötelességeivel kapcsolat­ban az új Szervezeti Szabály­zatban foglaltakat már a tagfelvételeknél érvényesíteni kell. Sokkal nagyobb a kö­vetelmény a párt tagjaival és a pártszervekkel szemben is. A felvételi korhatár leszállí­tása nem engedmény a párt tagjaival szemben támasztott követelményekből, mert azok korra való tekintet nélkül egy­aránt mindenkire érvényesek. Ennek az elvnek megértetése és gyakorlati alkalmazása egy­aránt nagy fontosságú. Nem lehet tehát eltekinteni ettől az egyes felvételeknél arra való hivatkozással, hogy »hi­szen még fiatal, majd ké­Négyezernél t§H tudományos (okozat A $zervmzmtt tudósképzés eredményei sőbb megérti«, vagy »majd megkomolyodik«, ha egyéb­ként politikai vagy erkölcsi kifogások merülnek fel, s te­gyük hozzá, hogy egy fiatal fölvételénél az sem elegendő ■önmagában, ha tagja a KISZ- nek. Rendkívül káros lenne természetesen, ha most úgy akarnánk magunkat »biztosí­tani«, hogy valamiféle plusz garanciákat követelnénk meg a fiatalok felvételénél. Nálunk is, mint minden más esetben, a párttagságra való alkalmas­ságot kell mérlegelnünk a Szervezeti Szabályzatban fog­lalt általános érvényű követel­mények alapján. A párt kapujához való érke­zés, vagy ha úgy tetszik, a párttaggá válás még nem tesz senkit egyszerre sokoldalúan képzett, a politikai munkában jártas, kipróbált kommunistá­vá, mert a párton belül végzett kollektív munka, a rendszeres pártélet, az egyéni pártmegbí­zatások teljesítése, a rendszeres tanulás szilárdítja a pártta­gokban a politikai meggyőző­dést, az elméleti felkészültsé­get, bátorít a politikai kiállás­ban,! formálja az egyéniséget. A mérce e tekintetben az a felvételeknél, hogy nem ele­gendő a párt és a párt politi­kája iránti lojalitás, az ahhoz való formális-külsőleges viszo­nyulás, hanem a párt politikai irányvonalának, Szervezeti Szabályzatának fenntartások és külön vélemények nélküli el­fogadása, s az ezekért való önzetlen dolgozás. Csakis ez garantálhatja, hogy később terjessze, a viták közepette képviselje a párt politikáját és védelmezze a pártegységet. Pártunk általános tevékeny­sége, politikája, sikereink a párt és tagsága révén rend­kívül nagy megbecsülésben és tekintélyben áll dolgozó né­pünk előtt Közismert azonban, hogy ezt az elismerést és megbecsülést »felülről« teljes­séggel nem lehet megterem­teni, hanem azt személy sze­rint és úgyszólván naponta be­csületes, szorgalmas munkával kell és lehet kivívná. Ezért a Szervezeti Szabályzat is ma­gában foglalja, hogy a párt tagja az lehet, aki a szocialista erkölcs szabályai szerint él, és munkája, magatartása alap­ján megbecsülést élvez. Nem elegendő tehát a tagfelvéte­leknél csupán azt venni fi­gyelembe, hogy a felvételét kérő elvégzi azt a munkát, melyért egyébként is fizetést, javadalmazást kap, mert ez mindenki számára minimális követelmény. A pártépítő munka során az a követel­mény: vajon azt a munkát milyen társadalmi hasznos­sággal, felelősséggel, odaadás­sal, igényességgel végzi, hogy mi az a plusz, és ha kell, ál­dozatvállalás, amely az ál­talános követelményeket meg­haladja, hogy munkája során miben és mivel érte el dolgo­zó társai megbecsülését. Úgy érzem, ezt hangsúlyozni kell, mert taggyűléseken, az egyes fölvételek élőterjesztésénél ma is elhangzik indokolásfcénpen, hogy »a párttagságra alkal­massá vált, mivel a rábízott munkát maradéktalanul el­végzi.-» vezettaL vagy annak vezetősé­gétől. Figyelemre méltó módo­sítás, hogy a jelenlegi Szer­vezeti Szabályzat nem teszi kötelezővé az ajánlásokkor a közös tevékenység évekhez va­ló kötését. Persze, 'az ajánlás ma sem lehet szívesség dolga, az ajánlók felelősségének vál­tozatlanul érvényesülnie kell, és néhány pártalapszervezet- ben jól cselekedtek, amikor számon kérték az ajánlók fe­lületességét, egyes esetekben elvtelenségét is. Pártunk általános gyakorla­ta azt mutatja, hogy a párt­építő munka fogalmát és gya­korlatát nem lehet leszűkíte­ni a tagfelvételi munkára. A pártmunkának e fontos ré­sze nem ott kezdődik és fe­jeződik be, hogy valakit a taggyűlés fölvesz párttagnak. Ezt hangsúlyozza a X. kongresz- szus állásfoglalása is például azzal, hogy a párt egységét nem tekinthetjük egyszer s min­denkorra adottnak, hogy azt a gyakorlati munkában minden új kérdésben újból és újból meg kell teremteni. A kong­resszus tanítása szerint a pártmunka továbbfejlesztése azt is megköveteli, hogy a. kollektív vezetés gyakorlata jobban párosuljon a kommu­nisták személyes felelősségé­vel. A pártépítő munka rendsze­rességének és folyamatosságá­nak alapja a tervszerűség. Néhány alapszervünkben a pártépítés terve csupán azt rögzíti, hogy az alapszervezet vezetősége (jobb esetben a bi­zalmiak és a párttagok) a fél év során kikkel foglalkoz­nak tagfelvétel céljából és nem azt, hogy az arra alkal­mas elvtársakat hogyan készí­tik fel, segítik abban, hogy párttaggá, komunistákká vál­janak. így aztán fél év múlva a pártszervezet munkája sok­szor eredménytelen, vagy csak nagyon kis részben valósul meg a terv. NAGYOBB FELELŐSSÉGGEL Húsz évvel ezelőtt, 1951-ben alakult meg a szervezett tudo­mányos utánpótlás vezető in­tézménye, a Tudományos Mi­nősítő Bizottság. Tolnai Gá­bor akadémikus, a bizottság elnöke a testület két évtize­des tevékenységéről a követ­kezőket mondta az MTI mun­katársának: — A Tudományos Minősítő Bizottságnak az első években legfontosabb feladata a megfe­lelő tudományos fokozatok, a doktori, illetőleg kandidátusi címek odaítélése volt olyan tudósoknak, akik addigi pálya­futásuk során kiemelkedő eredményeket értek el. A mostanáig eltelt idő alatt a bizottság több mint hétezer* aspiránst vett föl. Közülük 710-en külföldi aspiran túrára mentek, legtöbben a Szovjet­unióba. Az idői január 1-ig 4125 pályázó szerzett tudomá­nyos fokozatot, 513-an lettek a tudományok doktorai, 3612- en kandidátusok. Fél évvel ezelőtt a tudo­mánypolitikai irányelvek nyo­mán újból szabályozták az as- pirantúra rendszerét. A tudományos és technikai forradalom korában már nem­csak az alapkutatásban elért jelentős eredményekért, érté­kes tudományos alkotásokért, hanem olyan műszaki és egyéb alkotásokért is megad­juk a fokozatot, amelyek mö­gött tudományos megalapo­zottság van. Ily módon az ed­diginél jobban érvényesül az a követelmény, hogy a tudo­mány segítse elő a népgazda­ság fejlődését, hiszen az ilyen alkotások többnyire közvetle­nül érzékeltetik a tudomány termelő erővé válását. NE FORMÁLISAN Már eddig is kitűnt, hogy amikor a pártépítö munka magasabb szintjéről beszélünk, mindenekelőtt munkánk for­mális vonásainak megszünte­téséért, az igényesebb munká­ért szállurik harcba. Ide tar­tozik talán annak említése is, hogy sokszor kínos helyzete­ket eredményez, ha a taggyű­lések életrajzi adatokról kez­dik »vizsgáztatni« a felvételét kérő elvtársakai, bár . az adott helyein rendszerint ismerik ne- gyediziglen visszamenőleg származását, családi körét. Kevésbé kíváncsiak viszont a taggyűlések arra, hogy med­dig jutott el a párt általános nolitikájának megértésében, a Szervezeti Szabályzat kötelező elfogadásában, hogy párttaggá való felvétele családi és szű- kebb környezetében milyen ki­hatásokkal jár, s hogy milyen segítséget, támogatást vár 'pártmunkájában az alapszer­Több somogyi pártszervezet gyakorlata igazolja: a korsze­rű követelményeknek jobban megfelel és célravezetőbb, ha a pártépítési munkatervek azt tartalmazzák, hogy a párt- szervezet milyen intézkedése­ket tervez a tagság összetéte­lének javítására, a számításba vett elvtársak politikai vagi állami oktatására, a párt po­litikájának és Szervezeti Sza­bályzatának velük való meg­ismertetésére és megértésére, közéleti tevékenységük előse­gítésére, felvételük tán pedig pártmunkával való ellátásukra stb. A pártmunka gyakorlatá­ban a »magasabb szúrt« na­gyobb felelősséget is jelent. A párton belüli kollektív ve­zetés. elvének párosítása, vagy­is annak együttes alkalmazása a kommunisták személyes fe­lelősségével megkívánja, hogy minden szinten vonják felelős­ségre azokat, akik a munká­ban félreállnak, passzívak. Te­kintve, hogy ennek előidéző okai is rendkívül változato­sak, eltérőek, ezért az intézke­déseket személyre szólóan szükséges meghatározni és al­kalmazni. Hogy ez mennyire a pártépítő munkához tartozik, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a párt belső morális, fegyelmi helyzetének alakulá­sa mindig nagy kihatással volt az egész szervezet működésé­re, s tegyük hozzá, a párton- kívüliekre is. A területi pártszervek és az alapszervek szintjén a X. kongresszus, a megyei pártér­tekezlet határozatod más és más feladatot jelentenek a pártépítő munkában. Abban azonban minden szinten megegyezik a kötelességünk, hogy nagy körültekin­téssel, megfelelő alapossággal és felelősséggel munkáljuk ki a tennivalókat, ebben a mun­kában is hasznosítsuk azokat a véleményeket, észrevétele­ket, javaslatokat, melyeket párttagságunk a kancreszusi -i őkészítő munkában és most a kongresszus, a megyei párt- értekezlet határozatainak fel­dolgozásakor elmondott, illet­ve elmond. Dr. I átos István, az MSZMP KB PTO munkatársa SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. február 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom