Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

I Négy év alatt 1798 javastat Több önállóságot az állandó bizottságoknak! A z 1967-es tanácsválasz­táskor Somogybán hét megyei, harmincöt já­rási, tizenhét városi és három­százötvenhat községi állandó bizottság kezdte meg működé­sét Ezekben a hetekben, ami­kor csaknem valamennyi ta­nács megtartotta már utolsó ülését, és önkritikusan alko­tott véleményt négyéves tevé­kenységéről, az állandó bizott­ságok munkájának értékelésé­re is sor került. Hogyan látták el feladatai­kat, mennyiben váltak a ta­nács javaslattevő, véleményező szervévé? A megye négyszáztizenöt ál­landó bizottságában több mint két és fél ezer ember dolgo­zott, s véleményük, állásfogla­lásuk az állampolgárokat érin­tő ügyekben alakult át hatá­rozatokká, tanácsi utasítások­ká. Nem a statisztikai szemlé­let vezet, hogy az állandó bi­zottságok négyéves munkáját számokkal is lemérjém, mi­kor leírom: a különböző szin­tű állandó bizottságok 1967- től 1334 alkalommal ültek ösz- sze, s a tanácsokhoz, a végre­hajtó bizottságokhoz, a szak- igazgatási és a társszervekhez 1798 javaslatot juttattak eL Ez a szám ugyanis önmagáért be­szél. A csaknem ezernyolcszáz ja­vaslat között volt kisebb és nagyobb jelentőségű is, volt megvalósítható és végrehajt­hatatlan. Ha csak a szánkókat hasonlítjuk össze, a korábbi tanácsi ciklusban 1682 javas­latot tettek az állandó bizott­ságok, száztizenhattal keve­sebbet, mint most. A növeke­désből érződik, hogy mielőtt a tanács vagy a végrehajtó bi­zottság valamilyen kérdésben . döntene, a korábbinál jobban támaszkodik az állandó bi­zottságok véleményére. A számok alapján di­cséret illetné az állan­dó bizottságokat. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A járási, városi és megyei állandó bizottságok többsége ebben a tanácsi cik­lusban is olyan munkát vég­zett, amit választójuk, a ta­nács elvárt tőlük. A közsé­gekben viszont van még ja­vítanivaló. Tevékenységük sokszor csupán abban merül ki, hogy részkérdésekben foglalnak állást, de az átfogó, sokakat érintő döntések meg­hozatala előtt nem alakul ki önálló véleményük. Hiányzik a kezdeményezés, és sok he­lyen csak akkor látnak mun­kához — legyen az vizsgálat vagy bizottsági ülés —, ha va­lamelyik vb-vezető rájuk szól. A községi állandó bizottsá­gokat azonban nem lehet egy­értelműen elmarasztalni, sbár ez a kritika rájuk vonatkozik, mások is magukra vehetik. Többek között a végrehajtó bizottságok vezetői vagy az ügyintézők is. Ha a községi tanácsvezetés tehernek, fölös­leges »értekezletesdinek« . te­kinti az állandó bizottság meg­beszéléseit, ha az ügyintéző csak legyint, amikor felvilá­gosítást kérnek tőle, akkor nemcsak, a bizottságokban van a hiba. Az olvasónak feltűnhet, hogy a magasabb szintű ál­landó bizottságok munkájára csupán néhány sort szántunk, a községiekkel viszont lénye­gesen többet foglalkozunk. Ez nemcsak azért van így, mert a megye 415 állandó bizottságá­ból 356 községi, hanem első­sorban azért, mert az állam- igazgatás feladataiból — na­gyobb felelősséggel, nagyobb hatáskörrel párosulva — egyr több kerül a községekhez Miután a községi tanácsoknál D e; • I ál. * még koránt sincs olyan szak­képzett apparátus, amely ön­állóan, minden segítség nél­kül dönthet és határozhat, egy »külső« véleményezési és javaslattevő szervre feltétle­nül szükség van. Azok a köz­ségi tanácsok, ahol az állandó bizottság léte és munkája csu­pán papíron mutatható ki, maguk alatt vágják a fát; sőt azt is megkockáztatjuk: ha nem érzik nélkülözhetetlen­nek, nem tudnak (vagy akar­nak) rá támaszkodni, fölösle­ges volt létrehozni őket. Az állandó bizottságok ön­állósága elméletben minden­hol biztosítva van, csupán a ' -'-'"lat mutat mást. H e megbízást kapnak, jyekeznek annak ele­get tenni, a saját kez- ’.eményezásük azonban még kevés. A községi tanácsok önállóságával pedig együtt kell járjon a bizottságoké is. \zzal, hogy ez az önállóság nem szakadhat el, a tanácsok és a végrehajtó bizottságok te­rveitől és munkaprogramjá- ;ÓL S. G. Lényegesen javul a tej• és tejtermék ellátás A tejipar az elmúlt öt év­ben jelentősen fokozta telje­sítményét. A mezőgazdaság tejtermelésének növekedése és a felvásárlás korszerűsítése lehetővé tette, hogy 1970-ben a belföldi fógyasztők — 1955- höz képest — 26 százalékkal több tejhez, 60 százalékkal több sajthoz és 43 százalékkal több vajhoz jussanak. A IV. ötéves terv idősza­kában várhatóan lényegesen javul majd az ellátás. A tejter­melés fellendítéséhez jó ala­pot ad az a korábbi kormány- határozatj amely a szarvas­marha-tartóknak különféle kedvezményeket nyújt. A ter­melés öt_ év alatt 20 száza­lékkal növekedik. A nagyobb mennyiségű ts> jet az ipar csak akkor tudja majd átvenni, ha a XV. ötéves tervidőszak végére — 1970- hez képest — naponta mintegy 1,5 millió literrel bővíti ka­pacitását. A mezőgazdasági nagyüzemek 1975-ig évi 140 millió liter fogyasztói tej es tejtermék előállítására készül­nek fel. A beruházásokhoz 3P százalékos állami támogatás* vehetnek igénybe. A IV. ötéves terv idején az állami tejiparban új üzemei egész sorát'adják át. Az ipar 1975-re a múlt év­hez képest 17 százalékkal fo­kozza a tejtermelést, vajbő' 32, sajtból pedig 12 százalék kai több kerül majd a fo gyasztókhoz. Tavaszi munkák Kisgyalánban Műtrágyáznak. A borsót már elvetették a cisgyaláni Egyesült Erő Ter­melőszövetkezet kisgyaláni üzemegységében. A TTV—32- es gépet már a vetőmák föld- bejuttatására készítették elő. ’lorváth János üzemegyságve- xető elmondta, hogy a simitó- :ást százötven holdon fejezték be eddig, s a műtrágyázás is megfelelő ütemben halad. A borsó és a százhúsz holdra ve­rendő tavaszi árpa területén már elszórta a gép az apró műtrágyaszemeket. A fejtrágyázás nagyobb ré­szével is végeztek már ebben az üzemegységben. Fonóban és Büssübsn pedig a mák vetésé­vel készültek el. A kisgyaláni határban hét traktor dolgozik. \ lendületet táplálja a kedve- :ő idő és a múlt évi munka •redményessége. A tervezett ’.yolcvanhat forint helyett gvanis kilencvenhatot fizetet a termelőszövetkezet eg" mun­kanapra. Mák vetésére állítják be a gépet. Ezt mondja a lakásrendelet A társbérletek megszüntetése A tái’sbérleteket a felsza­badulás után — a gondok enyhítésére — átmeneti bér­leti formaként hozták létre. A tizenötéves lakásépítési terv megvalósulása után azonban enyhülnék a gon­dok. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló kormányrendelet ezért intéz­kedett úgy, hogy ezt a bér- lési formát fokozatosan meg kell szüntetni. A rendelet hatályba lépése — 1971. jú­lius 1. — után tanácsi bér­lakást társbérletként kiutal­ni nem lehet. Ha a bérlő jo­gos igényének mértékét meghaladja a lakás, akkor sem szabad a lakást társbér­letként két vagy több sze­mély között megosztani. A társbérletek megszün­tetésének másik módja a kormányrendelet szerint az, hogy a megüresedett társbér­leti lakást a bérlőtársnak kell — kérelmére — kiutal­ni, ha nem haladja meg jo­gos lakásigénye mértékének felső határát. Ha több társ­béri' marad az egyik elköl­tő'.' ' ■ n lakásban, a köréi figyelembevé­telé'. dón:::, el, hogy a megüresedett részt melyik kérelmezőnek utalják ki. Ha a megüresedett rész két­vagy több szobás, a bentma­radó társbérlők között meg­oszthatják a lakást. Külön intézkedik a kor­mányrendelet arról, hogy mit kell tenni, ha a visz- szamaradó társbérlő lakás­igényének mértékét megha­ladja a megüresedett lak­rész. Kérelmére ebben az esetben is ki kell utalni a lakást, de kötelezni is kell arra, hogy egy éven belül cserélje el. Ha nem teszi, a lofcüst a tanács igénybe ve­heti, feltéve hogy megfelelő önálló lakást ad helyette a bérlőnek. Ha a lakó nem fo­gadja el a felajánlott la­kást, a megüresedett részt ismét társbérlőnek utalják ki. Ilyen esetben is figyelni kell azonban arra, • hogy azok kapják meg a lakást, akiknek jogos igénye nem nagyobb, mint a szobák szár ma. Ha a társbérlet nem kü- lönbejáratú, a megüresedett részt a visszamaradó bérlő részére akkor is ki kell utal­ni, ha jogos lakásigényét meghaladja. Ha a társbérlő orré nem tart igényt, az ő lakrészét is igénybe kell venni, és számára másik la­kást kell kiutalni. Vendégasztal és a mezőgazdaság Legutóbbi vendégasz- Lal-adásában mezőgazdasá gunk továbbfejlődésének lehe­tőségeivel foglalkozott a te­levízió. Az ott elhangzott megállapítások közül nem le­het egyetérteni Zsarlócai Sán dór egyetemi tanárnak azzal a kategorikus kijelentéséve', hogy fejlődésünk egyedüli le­hetséges útja a vertikális,, út. Véleményem szerint a me­zőgazdaság fejlődésében a ho­rizontális útnak épp úgy meg­van a szerepe, jelentősége, mint a vertikálisnak. Szocialista termelési viszo­nyok mellett — marcali já­rási adatokra hivatkozom — a horizontális fejlődés nem jelenti a termelőszövetkezeti gazdaságok szövetkezeti jelle­gének csökkenését, másrészt nem eredményez feltétlenül deficites gazdálkodást. A járás területén az 1970. év gazda­sági adatait jellemezve meg­állapítható, • hogy az egyesült termelőszövetkezetek gazda­sági eredményei az 1969. év­hez viszonyítva jó irányban fejlődtek. Az egyesült ter­melőszövetkezetek közös va­gyona 11,7 százalékkal nőtt, míg a nem egyesült szövet­kezeteké 5,6 százalékkal. En­nek megfelelő ütemben emel­kedett az egyesült termelő- szövetkezetek halmozott ter­melési értéke és árbevétele is de hasonló tényeket figyel he­tünk meg az egy tagra ;ju* ' I munkadíjaknál is. A gazdasági élet fejlődéséi, a fejlődés útjait nem emberi óhajok határozzák meg, ha­nem objektív gazdasági tör­vények. Ha a gyakorlat szak­emberei ezeket az objektí törvényeket felismerik, és te vékenységük során fel is hasz­nálják, akkor a gazdaság fej­lődését elősegítő munkát vé­geznek. Tény, hogy mezőgaz­daságunk — a marcali járás szövetkezetei is — viszonyla­gos eszközhiánnyal küszködik. Viszont éppen az eszközkon­centráció az, mellyel elősegít­hető a hatékonyabb munka, a fejlettebb technológia megva­lósítása, a tudomány széle­sebb körű ^kalmazása. Vajon melyik szövetkezeti gazdaság képes a bővített újratermelés­re, újabb, modernebb beru­házások megvalósítására; az. amelyiknek felhalmozási alap­ja mindössze hárommillió fo­rint, vagy esetleg az, ahol a felhalmozási alap 19 millió fo­nni ot is meghaladja!? Azt hiszem, ezen nem is ér­demes vitatkozni. Ezekre a tényekre, körül­ményekre alapozva mondom, hogy a mezőgazdaság fejlődé­sében szerepe van a horizon­tális útnak is. A vertikális fej­lődés elsősorban azokban a termelőszövetkezetekben képes nagyobb esziközcentralizációt eredményezni, amelyeknél a gazdasági hatékonyság jobb. A vertikális fejlődés jelenleg szövetkezeteink nagy részénél értékesítési, melléküzemági vagy legfeljebb haszonállat­előállító tendenciákban érvé­nyesül. A termelés szélesebb körét átfogó vertikális kapcso­latok még nem- alakultak ki. Mezőgazdaságunk fej­lődése a két lehetőség (verti- í kális és horizontális) együttes felhasználásával érhető el és gyorsítható meg. Hogy a kél út közül melyik területen me­lyik lesz az irányadó, az el­sődleges, ezt az adott terülő' "^gazdasági, természeti ó íb viszonyai határozza, meg. Ssáatai tans Első helyen áll a Pórtélét Hetvenezer forint értékű politikai irodalmat vásároltak az atádiak A KÜLÖNBÖZŐ történelmi évfordulók s a X., kongresz- szus idején megnőtt az érdek­lődés a politikai könyvek iránt. A pártszervezetek vezetőségei­nek nagyobb része megértette, hogy a politikai irodalom az eszmei-politikai és agitáció: munka nélkülözhetetlen segí­tője. Több taggyűlési beszámo­lóban találkozhatunk az alan- szervezetekben ezzel a témá­val. Az alapszervezeteknek mintegy kétharmadában ad­ták pártmegbízatásként, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelentetett műve­ket terjesszék; Ezzel a feladat­tal a legalkalmasabb elvtársa­kat bízták meg; ezt bizonyítja az is, hogy egyre tapasztaltab­bak, és eredményeik évről év­re javulnak. A terjesztők közvetítésével 1969-ben harmincezer 'forint értékű politikai könyv és bro­súra talált gazdára. Tavaly csaknem tízezer forinttal töb bet vettek meg, s egy-egy párt­tag átlagosan ötven forint ér­tékű politikai irodalmat vásá­rolt. Nagy volt az érdeklődés a politikai szépirodalom, va­lamint a magyar munkásmoz­galomról szóló művek iránt. Sikerük volt a gazdaságpoliti­kai, közgazdasági témájú köny­veknek is. A megnövekedett érdeklődést bizonyítja a poli­tikai s elméleti folyóiratok ol­vasottsága: a községben min­den harmadik párttagnak jár valamilyen pártfolyóirat. Ezeb között az első helyen a Párt élet áll. Az alapszervezetekben mun­kálkodó terjesztők fáradságos .íunkája, szorgalmú, agitáció- ja tükröződik az elért eredmé­nyekben. Közülük néhányat név szerint is érdemes megem­líteni: Orbán Istvánná a kon- :ervgyärban. Csernovicz Kiár- i cérnagyárban, Ormai T.ás~’ Komfort Ktsz-ben, Dob renc pádig ré állami kk' . ■ .'skedalmi alapszervezetb végzi példamutatóan ezt a fe­lelősségteljes munkát. Tavaly már egyre több alap- jzervezetben éltek a terjesztést elősegítő lehetőségekkel, mód­szerekkel. Több helyütt ren­deztek könyvkiállítást a párt­napok, taggyűlések és jubileu­mi ünnepségek alkalmával. -* vt- /)r,y helyen könyvismerte­tést is tartottak, a pedagógus- .—pszervezetban például Lip­tai Ervin A Magyar Tanács- köztársaság; a II-es alapszer­vezetben John Reed Tíz nap, zmely megrengette a világot című művéről; a konzervgyár­ban gazdaságpolitikai köny­vekről. A cérnagyárban író— ->lvasó találkozót is rendeztek. Ez utóbbi két módszert a jö­vőben több alapszervezetben alkalmazhatnák, elsősorban ott, ahol még nehéz a politikai ródalom terjesztése. Hasznos segítőtárs volt a múlt év de­rekán a járási pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának a gondozásában megjelentetett cikkbibliográfia, amely a propagandisták, alap­szervi vezetőségek munkájához adott útmutatást, s egyben rá- 'rányította a figyelmet a leg- "ontosabb pártfolyóiratok cik- ■keir,e. Az egymást gyorsan követő nemzetközi események, továb­bá a hazánk politikai, társadal­mi, gazdasági és kulturális éle­tében bekövetkező változások — s ezek megértése — egyre 'nkább előtérbe állítja a párt­tagság eszmei-politikai felké- 'zültségének fontosságát. Eh­hez nedig nélkülözhetetlen a oolitikai irodalom, a pártfo­lyóiratok olvasása, tanulmá­nyozása. A PÁRTVEZETŐSÉGEK­NEK változatlanul fontos fel­adata lesz a jövőben is a párt­tagság olvasóvá nevelése. Biz­tosítani keli a terjesztők részé­re a folyamatos tájékoztatást, és gondoskodni kell nagyobb megbecsülésükről is. A jól be­rnit módszerek alkalmazásá- "1. szél-s^éeével el kell érni, vy tov.’-’-b ame,,-.2d,an a po- tli-.'i Irodalom olvasóin-’' ta­nerőinek a száma Nagya*'don. D. S. SOMOGYI NÉFI.AP Seemlwí., WT». MmHfe CT, 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom