Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-04 / 29. szám
Óvodák, tantermek, rendelők MAI KOMMENTÁRUNK Vállalatok Kaposvár fejlesztéséért Válaszlevél helyett Anyagilag is segítik a Kaposvár negyedik ötéves tervében megjelölt célkitűzések megvalósítását a megyeszékhelyen működő vállalatok, szövetkezetek, s egyre több szocialista brigád kapcsolódik be a Kaposvári Húskombinát két brigádja által meghirdetett óvodaépítési akcióba. Mindezt tegnap mondták el a városi tanács nagytermében, azon az ankétem, amelyen vállalatvezetők, üzemi párt- és szakszervezeti titkárok tanácskoztak arról, hogyan lehetne biztosítani a megyeszékhely negyedik ötéves tervében meghatározott célok megvalósításához a hiányzó fedezetet. A tanácskozáson — amelyen részt vett Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, Sasi János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és dr. Szerényt János, az SZMT titkára — dr. Ormosy Viktor, a városi tanács vb-elnökhelyettese ismertette Kaposvár negyedik ötéves tervének elképzeléseit. A tervkészítésnél azt vették figyelembe, hogyan lehetne javítani a városban élő emberek életkörülményeit A következői öt év programja a foglalkoztatási gondok újabb jelentkezésének megakadályozására biztosítani kívánja az ipar fejlődését. Ez egyrészt területelőkészítést jelent, másrészt kedvező feltételeket ahhoz, hogy megfelelő műszaki gárda álljon az ipar rendelkezésére. A lakásépítésnél is gondolni kell erre. a gépipari szakközépiskola megépítése pedig kifejezetten ezt a célt szolgálja. Az óvodai elhelyezés nyomasztó gondjának, az általános iskolai tantermek zsúfoltságának a megszüntetése ugyancsak a célkitűzések között szerepel. Ezenkívül kiegyensúlyozpttabban. nagyobb ütemben folytatják a városrekonstrukciót, s előkészítik a területet az ezután következő tervidőszak lakásépítéséhez is. E feladatok megoldása ra 950—960 millió forintja van Kaposvárnak. Egyedül a lakás- program megvalósítása 720 millió forintba kerül. A szak- középiskolára 60 millió forintot irányoztak elő. Az óvodák, általános iskolai tantermek épi tésére 44 millió forint van. Az anyagi lehetőségeket figyelembe véve 36 általános iskolai tanteremmel számolhatnak a tervben, pedig legalább ötvenAz új kenyérgyárban Balatonszárszón a múlt év októberétől üzemel a Bala- ton-paet legkorszerűbb sütödéje. A hétmillió-kétszázezer forintos költséggel épült üzem hat községet lát el friss kenyérrel és süteményei. A három olajtüzelésű gőzkemencében 120 mázsa kenyeret sütnek naponta, s nyáron százezer sütemény kerül majd ki a kemencékből. A süteménydaraboló. A zsemlemorzsa tésztáját készítik elő. »Bevetés« a kemencébe. re lenne szükség. A városban állami, szövetkezeti, OTP-la- kásként és magánerőből — nagyrészt a Kalinyin lakótelepen — várhatóan 4500—5000 lakás épül öt év alatt. Ehhez legalább 650—700 óvodai hely kell Pénz ennyire nincs. Ugyanakkor fejleszteni kell a bölcsődéket, növelni az orvosi rendelők számát, s ötezer köbméterrel több vizet kell adni a városnak a tervidőszak végére. Kaposvár bevételeinek 82 százaléka a célcsoportos beruházásokra — lakásra, szakközépiskolára stb. — kell. A hiányzó pénz előteremtéséért erőfeszítéseket tesz a tanács, de egyedül képtelen megoldani a gondot. Ezért kérik a vállalatok segítségét. Mint Rostás Károly vb-elnök elmondta, az együttműködésnek sok formája lehet: a tanács most azt kezdeményezi, hogy a lakosság igényeinek jobb kielégítése végett fogjanak össze a vállalatok, intézmények, tsz-ek, ktsz-ek a tanáccsal. Közös beruházással az üzemekben például olyan orvosi rendelőket lehetne építeni, amelyek a környék lakóinak körorvosi ellátását is biztosítanák. (A textilművek február 15-én megnyitja fogászati rendelőjét a környék lakói részére is.) A város és a vállalatok közös beruházásával sokat lehetne segíteni az óvodák építésében, az általános iskolai tantermek számának növelésében, s javíthatnák az orvosi ellátást. Amikor a város ezt a fajta együttműködést kéri — mondta —. elsősorban arra számít, hogy szeretik Kaposvárt, s fejlődéséért készek többet tenni. A hozzászólók bizonyították ért. Róna Imre felajánlotta: a textilműveknek van olyan területe, amelyikre nincs szüksége. Parcellázza fel ezt a város, értékesítse, s az érte kapott pénzt fordítsa e célokra. Ostoros István, a húskombinát igazgatója és Pápai István szb- titkár arról adott számot, hogv az üzemben nagy volt az érdeklődés a város gondjai iránt. Ezt mutatja, hogy már szinte az egész üzem csatlakozott a százszemélyes óvoda építési akciójához. Az igazgató ezenkívül bejelentette, hogy fejlesztési alapjukból jelentős összeget biztosítanak a városnak. Rajta Mihály, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója elmondta- a vállalat is megkeresi a lehetőséget, hogy segítsen. Bencze József, az OTP igazgatója számításokkal bizonyította: ha Kaposvár város minden dolgozója csak száz forintot ad évente társadalmi munkában, vagy e munka megváltásaként, akkor a negyedi kötéves tervben három százszemélyes óvodát is föl lehet építeni. Györfi Endre, a Beruházási Vállalat igazgatója bejelentette: a szocialista brigádok óvodájának tervezését és az építkezés műszaki ellenőrzését társadalmi munkában vállalják. Egyöntetű volt a vélemény — s célzott erre felszólalásában Szigeti István és Somogyi József is —, ha a lelkesedés e szép program megvalósításában is ilyen lesz, akkor megvalósulnak Kaposvár negyedik ötéves tervi elképzelései. Apró betűkkel teleírt, négyoldalas levelet kaptunk öt- vöskónyiból. Termelőszövetkezeti tagok írták. Több mint tíz aláírás szerepel a sorok végén. Idézetek a levélből:»Aranykalász Termelőszövetkezetünkből elloptak egy növendékbikát ... Ez nem hagyta a tisztességes embereket nyugodni ... Ez vezette azokat arra, hogy még hónapok múlva is keressék az eltűnt bikát ... Meglett az állat is, meg a tettes is... A tagságnak és a vezetőségnek joga védeni a közös vagyont!... Nem lehet megengedni, hogy bárki is a közös vagyon, illetve a társadalmi tulajdon fosztogatásával harácsolja össze személyes vagyonát...« A levél idézett részei tulajdonképpen önmagukért beszélnek, nem igényelnek kommentárt. Ady egyik verse jut az eszembe, amelyben az égő asztagok mellett álló »rossz- álmú« zsellérek »titkon« érzik, hogy az övék »e bús élet, s a kalász«. A levél már mást jelez, napjaink falujának do- komunetuma. A paraszti élet változásáról vall. S ebbe a szemlélet alakulása is beletartozik. Nemcsak a közösség megtartó ereje, de cselekvésre késztető hatása is lemérhető ebből a levélből. Mi késztethette volna más arra a tsz- tagokat, hogy nyomozzanak az eltűnt állat után? »Csak« az, hogy a sajátjuknak tekintik a tsz minden állatát, gépét, épületét. Már nem »titkon«. Nyíltan, a gazda jogán, a gazda keménységével, protestálni sem resten. Minőségi ez a változás a tíztizenöt évvel ezelőtti faluhoz, falusi morálhoz képest, az »egyéni gazdálkodó« szemléletéhez is. A kiállás, a pro- testálás akkor legtöbbször így kezdődött »én«. Most így: »mi«. Mértékkel nem mérhető a két személyes névmás közötti különbség. Hosszú volt az út, amíg a közös tulajdon fogalma egyenlő lett az emberek tudatában azzal a három szóval: »az enyém is«. S még távolabbi volt ettől as a »kilométerkő«, melyen ez állt: »cselekszem is érte, védelmezem is«. Ötvöskónyiban úgy tűnik: az emberek eljutottak eddig. S hogy máshol sem lehetnek messze már, azt jelzi az a különböző szövetkezetek tagjaiból feltörő vallomás: »Ha kényszeríteni akarna valaki, akkor sem vállalnám már az egyéni sorsot!« S emögött ott vannak az ösz- szetevők: a biztos jövedelem, az emberibbé lett élet. A közös vagyon iránti felelősségérzet íratta az ötvöskó- nyialckal a levelet, s a sorok mögött meghúzódott az isi tartanak attól, hogy a köztulajdont megkárosító nem nyeri el büntetését. Mlinorics György ötvöskó- nyi lakos a Nagyatádi Járás- bíróságon dr. Tomasics Ödön tanácsa elé került folytatólagos lopás elkövetése miatt. Héthavi felfüggesztett szabadságvesztésre és háromezer forint pénzbüntetésre Javítás átalányban ítélték. L L. Egyenlő feltételekkel Új szglgáltatási forma Hatodik éve működik a fővárosi vállalat üzemeként a j-ELKA marcali szervize. Azóta sok ezer házban várták türelmetlenül műszerészeit, köszönték gondos munkájukat, asetleg szidták a késés, netán a nem kielégítő javítás miatt 5ket. Csak kevesen vették figyelembe, hogy e fiatal szakma — különösen vidéken — hallatlan erőfeszítésekkel próbált lépést tartani a tévékészülékek rohamos szaporodásával, típusválasztékának bővülésével. Még ma is nagy megterheléssel dolgozik az üzem, pedig a kilenc szerelő munkáját jelentősen megköny- nyíti a megyei tanács által alig agy hónapja juttatott szervizkocsi. A szerviz fiatal vezetője. Bakos Antal, tulajdonképpen az üzem alapítójának is tekinthető. A fővárosból jött vidékre, és úgy tűnik, meg is gyökeresedik e fejlődő nagyközségben. A gyors és megbízható munkavégzés kialakításán fáradozik, ehhez keresi a minél célravezetőbb módszereket, szervezési megoldásokat. Mégis, hadd kezdjem egy kissé kényes kérdéssel a vele folytatott beszélgetést: — A tévétulajdonosok közül többen szóvá tették, hogy a szerelők kutyafuttában, igen gyorsan végzik el a javításokat, illetve nem várják meg, amíg az eredményt a működés legalább 10—15 percig igazolja. — Többnyire egy-egy út alkalmával alig teljesíthető mennyiségű hívásnak kell eleget tennünk, és bizony nem érnek rá szerelőink a műsoridő alaft hosszasan időzni a házaknál — válaszolja Bakos elvtárs. — De javításunk amúgy is garanciális, no meg a jó műszerész 1—2 perc alatt is meg tudja állapítani, hogy elhárította-e a hibát. I — Hány készülékei javítanak havonta? — A múlt évben átlagosan [ kilencszázat. — Mennyi a javítási idő? — 3,8—4 nap átlagosan. — Ügy hallottam, merő ben új szolgáltatási forme bevezetését tervezik. — Igen. Szervizünk — kellc ;zámú jelentkezés alapján — megkísérli az átalánydíjas ja vítási rendszer meghonosítását. Ennek lényege, hogy a? srre szerződést kötő tévétulaj donosok készülékeit, havont fizetendő meghatározott díj ellenében, rendszeresen karbantartjuk, meghibásodás esetén javítjuk, vagyis üzemképességét biztosítjuk. E rendszer vezetésével az a célunk, hogy növeljük a fogyasztók biztonságát, a kiszolgálás kultúrált ságát, és elősegítsük a tulaj donosok és a szerviz anyag érdekeltségének egységét. — Milyen elveket alkalmaznak a díjtételek megállapításánál? — A fogyasztók több lehetőség között választhatnak, attól függően, hogy minden azaz a legnagyobb költséget — pl. képcsőcserét — igénylő vagy csak ezen kívüli javításokat igényelnek-e. A készülékeket pedig ugyanakkor — életkoruk szerint — kategóriákba osztjuk. — Hány szerviz foglalkozik e rendszer bevezetésével? — Rajtunk kívül a vidéki üzemek közül csupán három — igaz, valamennyien városban működnek. De a készülékek száma a mi vidékünkön is rohamosan szaporodik, és minden bizonnyal egyre több fogyasztónál talál helyeslésre törekvésünk a körzetünkben — fejezte be a tájékoztatást Bakos Antal. P. L. M ár régen nincs szükség arra, hogy a nők a szüfrazsettek valaha /olt harcosságával küzdjék be magukat a férfiak társadalmába. Voltak helyek, vannak ma is, ahol a munkások derékhadát alkották, alkotják. A munkásokét igen, az irányítókét nem — és még ma sem. Aztán voltak idők, amikor férfiúi babérok szerzésére ingerelték őket. Traktorra szálltak, öntödékbe mentek, s hasonló férfias dolgokat műveltek. Hamarosan kiderült, nem nekik való. Sokáig tartott, amíg elértünk máig, amikor méltó társként állnak mellettünk. S ha 'gymás mellett állunk, ám lássuk, egyenlő feltételek körött ki viszi többre? Elérkeztünk a kritikus pont hoz: egyenlő feltételek között Feltételeink azonban nem 'gyenlőek. Ne kelljen részleteznem hogy az évezredek előtti mat- -iarchátus elmúltával, mióta férfi vette kezébe az irányítást, a maga kénye-kedve sze rint mi ezer törvényt hozott a maga képére, hasonlatosságára, és főleg — kényelmére Keményen körülbástyázta ma gát, de a nőt valahogy kívül 'elejtette a bástyákon. Csoda-e, hogy nem kis munkába került egy-egy bástyát ledönteniük, és időre var szükség még ahhoz is, amíg az előttük terpeszkedő göröngyö" talajt elegyengetik. Ezt az időt éljük napjainkban. Ám, a »talajegyengetés- hez« ma már okos és gyorsan járó »gépek« állnak rendelkezésre: a sajtó, a televízió, a rádió. Mögöttük az irányító agy a demokratizmus, s ma már az egyetértő belátás, a sürgető segítség, az: eredményre vivő támogatás, a szocializmus — a folyamat tehát gyorsan halad. A segítségre kinyújtott kéz azonban csak akkor értékes é" életmentő, ha meg is ragadják. Ha tudomásul veszik, hogy még játszani is csak az a gyermek tud, akit megtanítottak rá. Ha tudomásul veszik, • hogy hiába itt a pálya, hiába itt a tér, a játéknak szabályai vannak, melyeket be kell tartani, főleg pedig feltételei, melyeknek meg kell felelni. Ebben pedig a férfiakra vér sokféle feladat. Vegyük végre tudomásul, hogy asszonyaink, lányaink sokkal alacsonyabb szintről futnak neki a mércének, mint mi. Agyonkoptatott közhely, de annál igazabb: a terhesség, a gyerek, a család, a bevásárlás, takarítás, mosás, a számos asszonyi kötelesség mind, mind megannyi buktató a mérce előtt, amit ennyi hendikeppel terhelve — nem lehet egykönnyen átvinni. Mindezek mellett tanulni, társadalmi munkában, politikai munkában részt venni és — ez is jogos igény — szórakozni nem, hát nem lehet. Ez az igénybevétel egy férfi idegi-fizikai erejét is meghaladná, s ha egy nő mindezzel mégis elbír, inkább kivétel csupán, és annál nagyobb tisztelet jár neki. Amíg az utat járhatóvá nem ámítottuk, amíg a terhek egy "észét nőink válláról le nem vettük, korai a beteljesedett egyenjogúságról beszélni. Egyenjogú csak az lehet, akinek törvényben biztosított, egyenlő jogai, lehetőségei mellett terhei is egyenlők. "Tért hiába jobb ez és az. ha “hhoz, hogy ezt és azt elérjem, először át kell rágni magam a mesebeli — de sajnos, valóságos! — kásahegyen, miközben vagy a kását utálom meg. vagy azt érem el, hogy szénen biztosított jogaimra fütyülök. A feladat tehát reménytelen? Nem teremthető meg az egyenjogúság férfi és nő között? A cél irányában nagy haladást tettünk már, de még nem elegendőt. Módot kell találni arra. hogy á férfiakkal azonos szintről, velük egyenlő, nem nedig sokszorosan nagyobb teherrel induljanak. Joguk és a tényleges emancitv rin csak így tud beteljesüld . E. SOMOGYI NÉPLAP Csata ' ok, 1971. február 4. 3
