Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
Koronás királyok Somogyi farsang A kofcmáa királyok legtöbbször magányosan éldegélnek az erdő szélén, a völgyben, forrás vagy patak mentén. Nem szerepelnek a nyilvánosság előtt. Legföljebb ta- , vasszal — madarak és fák napján — mikor vidám iskö- lásSerog vonul ki hozzájuk, hogy megrohamozzák őket: ki ér oda először. Aztán kéz a kézbe forrva táncolják körbe az évszázados fa szekérnyi derekát! Mert faőriások a koronás királyok! A természetjáró ember csodálattal áll meg egy-egy faóriás előtt. Deréknyi vastag gyökereik földbe búvó óriáskígyóként fúródnak a talaj mélyébe. Törzsük az évszázadok alatt kiszélesedett, megerősödött. Égbetörő ágaik és oldalt lengő karjaik hatalmas gömbkoronát tartanak az arra sétáló ember főié. Ezek a fák talán látták a török hadakat. Talán Rákóczi kuruCai alattuk ütöttek tanyát Talán a szabadságharc kapás-kaszás emberei is alattuk gyülekeztek egy-egy rohamra. A századelején elcsodálkoztak. Mivé lett a világ? Az asszonyok, gyerekek mennek szántani? Vetni? Aratni? Megérték, hogy lánctalpas rém közeledett feléjük. Végül megértek egy felejthetetlen langyos tavaszt, mely ezernyi új rügyet fakasztott vlllámvágta, csonkos ágaikon. Hallottunk a Tisza árterében nőtt 400—500 éves fehér nyárról, a diósgyőri vár Mátyás- korabeli mogyorófáiról, a szarvasi papiak elszáradt óriás-akácáról, melyről az egész ország minden altácerde je származott, De a Dunántú Ion és a Balaton-vidéken is akadnak méltó versenytársak. A magyar pusztg első fája a tölgy. Óriásra csak magánosán, a folyók partjain, árterein nőhet, A legnagyobb tölgy a rábagyarmati határban a Császár-tanyán élt. Korát 500—600 évesre becsülték. Magas volt éS széles. A jó öreg Császár néni ez alatt szeretett volna »-örökre pihenni«, mert hisz itt élte le egész életét. A közelj rétek óriástölgyeit a felszabadulás Után kiirtották, mert grófi birtokon nőtt valamennyi. Egy-egy fa helyén 20 méteres ölfarakások sorakoztak. Gyönyörű halála volt a gasZ- tonyi 500 éves tölgynek! Épp a felszabadulás napján, nagy • pénteken reggelre döntötte ki az enyhe déli szél, az urasági parkban. Á cselédség szétforgácsolta törzsét, jelezvén ezzel a grófi birtok széthullását is. Az országosan ismert »-Deák- fákat« a rátóti vízparti 'ligetben az úttörők gondozzák. 300—350 évesek lehetnek. Deák Ferenc vendégként szívesen elidőzött alattuk. És hol van a bükkök királya? A határszéli Magyarbükkös erdeiben számtalan hercegi példányt lehet találni. Az ivánci gróf Raba-menti bükkösének gyönyörű példányait a front közeledtével kivágták. A bükkök királyáért tehát a Balajon-vidékre kell menni. A csicsói erdőben áll az öreg fa. 400 éves lehet. Hatalmas törzse égre tör, lombkoronéjával Vinyaként védi a magjából nevelt 60 éves bükkerdőt. A SZÍ Ifák a száraz puszták remetéi. A felsőrönöki templom mellett 400 éves szilfa áll. Az aszófői mesterföldek végében nőtt 5Ö0 éves szilfát csak az öregek ismerték. A szilfák királya bizonyára az akarattyai Rákóczi-szil- fa ... volt. Puszta fennsíkon állva ötszáz éven át mutatta a halászoknak a Balaton felezővonalát: ez Veszprém, ez Somogy! A szilfahalál nevű gombabetégség őt is megtámadta. Csúcsszáradást kapott. Pár évvel ezelőtt talaját feljavították, megöntözték. Nem lehetett megmenteni, tavaly nyáron már levelek nélkül állott A- BalatoU-vidék egyik ősi fája.,, halott! A lucfenyők királyából, fekve is egy méter magas volt, gyantaillatú sajtárokat, csöbröket, kádakat készítettek az ügyes rábagyarmati kádárok. Az erdei fenyőknek öt királya volt. Egjfmás mellett, körben álltuk a gasztonyi erdőn, az osztrák határ szomszédságában. Az öt fa Valóságos toronnyá nŐttfe magát. Aki alulról felnézett magasban összefutó törzsükre, szinte szédült. 250—300 évesek lehettek. Takács Imre, á fák tulajdonosa új házat épftett. A természetnek e gyönyörű temploma leomlott egy téli napon. A szelídgesztenyék királya a kőszegi Királyvölgyben nőtt Egyik ága kihajtott még a közelmúltban. 600 éves törzsét a viharok, villámok nyesték, verték, szaggatták. Törzsének csak az alsó harmada maradt meg, melyet tizenhárom kislány körbefogózkodva ért át. A nagy idők tanúja nemrég száradt el. Utóda a bazsl határban álló óriásfa lesz, Versenytársai akadhatnak azokban a cák-Velemi ősgesztenyésben, a nagymarosi és zen- gővárkonyí gesztenyésekben is. A platánok az urasági parkok, kastélyok díszei voltak. Gyorsnövésű fák, hamar vastagodtak, azonban jó néhány -,záz év kellett ahhoz, hogy törzsük két méter szélesre hízzon. Gyönyörű példányokat látni a szelestei, ötvöst, jeli parkokban, a zirci arborétumban és másutt. A jakabházi kastély előtt kivágott' platánok fekve szekérmagasságúak voltak, Ennél hatalmasabbat robbantottak fel a határvadászok a körmendi hercegi parkban, mert nem volt fűrész, ami átérte volna vastag törzsüket. A robbanás ereje a törzset • szekrény nagyságú forgácsokká tépte szét. A gyertyánfák királyai valahol a vlgánt-petendi erdőben éltek, Kapolcs és Vázsony között. Urasági erdőben nőttek egy út mellett. Az uraság nem tudta már nézni öreg, le- egonkolt törzsüket, clgányku- ravánt hozatott, hogy a vastag fákat kivágassa. A fejszélek csak három hétig voltak hajlandók a fákat kidöntenl és oldalukat leforgácsolni. A közepük olyan kemény volt, hogy ettől a karaván megszökött. Forgácsuk, törzsük évekig ott feküdt, míg el nem tűnt az anyaföldben. Somogy földjének a felét erdő borítja. Minden falu határában akad egy-két öreg fa. Mentsük meg ezeket az utókor számára. Szeretnünk, védenünk kell az öreg fákat! Már a pogánykorban is tisztelte őket a magyar! Most, hogy egyre ritkulnak, fogynak, /nég jobban kell őket véde mink! Pillér Dezső falusi komédia SOMOGVÉSlTFANr, ebben a kis faluban szinte ősidők óta kiveszhetetlenül él a. farsangbúcsúztató maszkajárás. Nem találni párjukat a zsitfai gyerekeknek, öregeknek, felnőtteknek, akik szigetként őrzik megyénkben ezt a régi, víg hétköznapi. húshagyókedéü ünnepet. Maga a maszkájárás is különös helyen áll szokásaink között. Talán az egyetlen, legfurcsább, mivel írásban nem is jegyezhető le belőle semmi. Itt minden a szemé. Az álarcot öltő legény vagy leány az istennek sem szólal meg, hangjával sem árulja el kilétét. Ez is lényege a maszkának. Fura álarcok alatt, jelmezben búcsúztatják a farsan got, a mulatós napokat. A délutáni órákban már magukra öltik a vásárolt vagy az otthon készített álarcot a gyrekek, s csapatostul járják a falut. Betérnek minden házba, s nem maradnak ajánlók nélkül: botjukra szúrja á háziasszony a híres farsangi fánkot, így láttuk Somogyzsitfán. Egy ló monológja Visszavonultam a versenyzéstől Azok a régi szép •dök! Nézze — magunk között vagyunk: elhagyhatja a lóságod megszólítást. Szólítson egyszerűen csak. Pa- ckardnak. Nemességemen talán nem esik csorba. Mert a magához hasonló, jegyzet- füzetet szorongató kétlábúak azt szokták írni rólam: »nemes paripa«. Jaj, hogy mi mindent össze tudnak maguk firkálni ! Hát esküszöm — nyihognom keil! Nyihaha! Hallgassa csak a jelzőket, amiket rám aggattak, mint a gazdám a szerszámot! »Gyönyörű, természetesen ügető, lendületes, büszke tartású, tértölelő lépésű.,.« Óhajtja, hogy folytassam? Látom, ennyi is elég. No, nem mondom.- a termetem bércig, annyi bizonyos. És itt, látja itt ezt a fehér csíkot pejsötét homlokomon? Jól áll ne- kefh, ugye? És három patám felett azt a fehér »zoknit?«. A negyedikre nem futotta jó mamámtól. No, hallja: nem tud maga kérdezni ? A származásommal kellett volna kezdenie a kérde- •ősködést! Atyám a boldog emlékezetű olasz mén ... Hogy hová mén? Nem »mén« sehová! A »mén« lovat jelent maga... maga, kétlábú! Szóval — de kérem, ne szóljon folyton közbe —, atyámat a híres íróról, Boccacclóról nevezték el. Hallotta már ezt a nevet? Ne '.zakítson félbe! Megvan a véleményem a maga Irodalmi tájékozottságáról ! Elnézést, mielőtt folytatnánk, egy pofa zabot zabálok zajosan ... All right! Most mit hegyezi a fülét? Jól hallotta, maga, kétlábú! A mamám ugyanis, akit Recordnak hívtak, törődött a nevelésemmel! Nos, igen! öt évvel ezelőtt születtem a - mezőhegyesi méntelepen. A versenyzést kétesz- téndős koromban kezdtem. Ne csodálkozzon, hogy párás a szemem! A volt Versenyekre gondolok. Ahogy sivitott a fülem mellett a levegő. Avanti! Avanti! így biztattam magam, mert jó atyámtól, rámragadt néhány olasz kifejezés... A zsokémról kérdez? Mondja, honnan szabadult maga ide az istállóba? Én ügető voltam, érti? Ü-ge-tő! Nem akadályugró, nem galoppos! Kocsit húztam —1■ így mondom, mert ha szul- klt mondok, magának fogalma sem lesz róla, hogy mi az! — a kocsin ült a hajtóm, Menyhért Ferenc. Nem zsoké, nem lovas: hajtó! Érti? Hajtó! Csak úgy húztunk el a lókollégák mellett! Hej, azok voltak a szép idők! Flsőnek célba jutni a Nemzeti, a Béke-, a moszkvai, az Alkot» mány-díjért... Nyipahat helyezést elérni a Tavaszi-díj versenyén, a Magyar Ügető Derbyn, a Villám* meg a tungária-díjért futva ... Ah, hiába mondom én mágának, !átom! Az átlagteljesítményem sem rázza fel magát? Egy perc huszonegy másodperc alatt szaladtam az egy kilométert Mondja csak: a kétlábúal, mennyi idő alatt futják ezt a távot? Itthon ötvenkétezer, külföldön hatszor indultam, Tizenhétszer győztem, húszon ötször helyezést értem e!* Pénzdíjakban 320 750 forintot nyertem. Pénz! Pfuj! Mihez kezdjek vele? Szénát kaptam frisset, ropogósát! Az az igazi' No, aztán eljött a nyugdíjaz tatás, 1970 decemberében, Akkor kerültem ide, a Kutasi Állami Gazdaság somogysárd; méntelepére. Házasságot kötöttem kát lóhölggyel, Gittával és Epedével. Hallom, maguknál monogámia van. Nylhahaha! A napokban beszélgettem Hal- pint kollégámmal, Huszonöt éves. Utódait még összeszámlálni is nehéz. Apropos: mi a véleménye Swift könyvének arról a részéről, amely Gullivernek a Nyihahák országéban tett látogatását taglalja?.,, Hallja, irodalmi kérdésekben ne packázzon Packarddal! Különben is: bemutatkozott már? Hogy ezek a kétlábúak milyen neveletlenek! Mintha nem lett volna gyerekboxuk.. — Elnézést kérek lóságodtól neveletlenségemért: Leskó László t özv. György- falvy Jánosné tűzhelyén mar a kora délutáni órákban sültek, pirultak a tészták, gyűlt a fánk délutánra, estére a maszkáknak. Minden házban készültek a vendégfogadásra, mert húshagyó kedden mindenki vendég is, házigazda is. Györgyfalvy Jánosné mesélte el, hogy á maszka tulajdonképpen: falusi komédia. *- A férfiak asszonyruhába öltöznek, a nők nadrágot Vesznek föl, de nam ritka, hogy állatbőrbe is bújnak az emberek. A tv új népszerű sztárja, Judy sem maradhat ki az idei somogyzsitfal farsangi menetből, Ruháját a szekrényben lestük meg, hogy Igazán csak mi lássuk, egyébként oda a fáradozás, este felismerik a gazdáját. A vénlányok báljának is nevezik a húshagyó keddi örömöt. A pártában maradt lányokat meg is csúfolják Például az ajtókilincsre ba- romfietető vályút kötöznék a férfiak. Az egyetlen farsangi maszkamondóka, melyet hallottam, ükét csúfolja: »Húshagyó, húshagyó, engem itt hagyó. Kócot, mócot megfontam, mégis itthon maradtam,« Amikorra a gyerekek kifáradnak, elkészülnek a szülők is a2 öltözködéssel. A sötétben aztán elindulnak házról házra, s a tréfás nap' bizony sokszor szerda hajnalban ér véget. & hónapok múlhatnak él. amíg kitudódik a faluban, hogy k! rejtőzött egy-egy álarc mögött... A kertek alatt a tavasz közeledtét várják mér a maszkák. . A húshagyó keddi népszokásról a Hippi-Rónai Múzeum néprajzos muzeológusánál, Knézy Juditnál is érdeklődtünk. — Mit tart számon a tudomány e hagyományról? — A maszkázás Európában a tél temetésének szimbóluma is. Egyes helyeken szalmabábukat készítenek, és vízbe dobálják, Nálunk nincs már meg a hiedelemalapja ennek a szokásnak, az »alakoskodás«, az álarcos öltözék maradt meg belőle. Somogybán időnként fölelevenedik a maszkajárás, elsősorban ott, ahol egy-egy személy lázba tudja hozni a többieket. ITT SZERETNÉNK kapcsolódni Knézy Judit szavaihoz Somogyzsitfán senki sem erőlteti a maszkázést, mégis az egész falu egy emberként, lelkesen vesz részt a húshagyó keddi komédiázásban. Az eredeti népszokás anyagát valakinek föl kellene dolgoznia, hogy a hagyománynak teljesen megfelelően jelenjék meg már jövőre itt is a maszka. Horányi Barna Miloslav Svandrlik: t4 futball je Rettenetes lázban voltam, hogy tud-e Klapper barátom jegyet szerezni a futballbaj- nokságra vagy nem. Az eszembe se jutott, hogy becsap, annak ellenére, hogy közös főnökünk, Kosticka, előttünk jegyezte meg: — Hát, emberek! — egy tribünjegy, nagyszerű dolog lennel Érthető hát, hogy izgatott voltam. Klapper jelleme vizsgázik: vajon az értékes belépőjegyet nekem adja-e, a barátjának vagy a pocakos főnökünknek? De az is foglalkoztatni kezdett, hogy vajon én ezt a szívességet hogyan tudom neki viszonozni. Persze, Kosticka igazgató, az más! Befolyásos vezető ember — nefcf szívességet ‘tenni csak hasznos lehet. Klapper csakhamar megérkezett, és széles mosollyal átnyújtotta a jegyet. — Tessék, itt van! A harmadik sor jobbra, majdnem középen. Legjobb hely az egész stadionban. Könnyeztem a meghatottságtól. Klapper igazi jellem, nem férhet hozzá kétség. — És Kosticka? — Majd otthon megnézi a tévében. Rólad tudom, hogy nagy, futballrajongó vagy. ö pedig csak sznobizmusból jár a meccsre ... — Soha nem felejtem el neked — mondtam ünnepélyesen. — Megígérem, ha mindenki elhagy is, én nem... És ha valaha is segíteni tudok neked valamiben..-. — Ugyan, hagyd! — szólt közbe Klapper. — Csak nem fogsz egy vacak futballjegy miatt hálát érezni7 Ha valamit megígérek a barátomnak, annak úgy kell lennie! Nem beszéltünk többet a dologról. Munka után Klapper odajött hozzám. — Ideje, hogy lelépjünk.,. — Még van■ egy kis dolgom — mondtam papírjaimba bújva. — Akkor szervusz, jó szórakozást! — biccentett, és elment. Alig haltak el léptei a folyosón, összeraktam az aktáimat, és bekopogtam áz igazgató ajtaján. — Igen...! — kiáltott bentről Kosticka. ' Beléptem. — Bocsánat a zavarásért.. I — szóltam. — De úgy tudom, hogy önt nagyon érdekelné egy tribünjegy a futballmeccsre. Engedje meg, hogy felajánljam az enyémet... Fordította: Antalfy István SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. február 25.
