Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-24 / 46. szám

Számvetés — számadás F alusi porták, városi la­kások kapuin, ajtóin csöngetnek, kopognak be ezekben a napokban az ösz- szeírók, hogy számba vegyék mindazokat, akik 1953. április 26-a előtt születtek, vagy ha később születtek is, de házas­ságuk folytán nagykorúak let­tek. Több mint hétmillió vá­lasztópolgárt írnak össze, hisz választásra készül az ország. Néhány hét múlva, március 19-én lejár a négy évvel ez­előtt megválasztott országgyű­lési képviselők és tanácstagok mandátuma. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsának — a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságával egyetértésben — benyújtott ja­vaslatára Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa április 25-re kitűzte az általános választá­sokat. Választásokra készülünk, s ez — a sok politikai, szervezé­si, technikai tennivaló mellett — alapvetően a számvetés, számadás időszaka. Visszate­kintünk az elmúlt négy eszten­dőre, s elgondolkodunk: jó po­litikára adtuk-e szavazatun­kat, megfelelő embereket állí­tottunk-e képviseletünkben e jó politika szolgálatába, meg­valósultak-e azok a célok, amelyeket a négy év előtti vá­lasztási program megfogalma­zott Négy évvel ezelőtt a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának választási felhívása ar­ra szólította fel a magyar né­pet, hogy támogassa a párt IX. kongresszusán megfogalmazott legfontosabb célkitűzéseket, vegyen részt azok megvalósítá­sában. Olyan választási prog­ramot fogalmazott meg a nép­front, amelyben *»a párttagok és pártonkívüliek, a különbö­ző egyházakhoz tartozó hívők és a nem hivők egyaránt meg­találják helyüket azoknak az egyetemes nemzeti céloknak a szolgálatában, amelyeket min­den hazáját szerető és a tár­sadalmi fejlődést megértő, ha­ladó ember elfogadhat«. A célok elérésének döntő fel­tételeként arra szavaztunk, hogy erősödjék szocialista ál­lamunk, a nép hatalma, tovább demokratizálódjék állami és közéletünk, fejlődjék a szocia­lista demokrácia. Az ország- gyűlési ciklus utolsó ülésén megalkotta az új tanácstör­vényt, amely egyszerre szolgál­ja állami szervezetünk fejlesz­tését, az állami tekintély és fegyelem szilárdítását, a fele­lősség növelését, a bürokratiz­mus leküzdését, valamint a he­lyi tanácsok jogkörének, ön- kormányzati jellegének növe­kedését. A négy év előtti választás program meghirdetői, a prog ram alapján megválasztott or­szággyűlési képviselők és ta nácstagok tiszta lelkiismerette’ állhatnak a nép színe elé, mer túlnyomó többségükben min dent elkövettek, hogy a szava' tettekké váljanak a program gazdasági, kulturális, szocialis­ta hazafiságot és nemzetköz szolidaritást szolgáló, békéi külpolitikánk alapelveit ille­tően. Elmondhatják és elmond hatjuk: a párt vezetésével, a Hazafias Népfront keretéber nemzeti egységbe tömörülve széles összefogással népűn! előbbre lépett a szocializmu: útján. Nálunk ma már a legtermé szetesebb dolognak számít hogy elért eredményekről, megoldandó gondokról többes szám, első személyében beszé­lünk. Így van ez most is. Nem csak azt vizsgáljuk, mérlegel­jük: mit végeztek az ország- gyűlési képviselők, tanácsta­gok. Ezen is elgondolkodunk, de azon is, hogy mit tettünk együttesen jól, és mit kell job­ban tennünk a jövőben. Ez egész társadalmi rendünk és választási gyakorlatunk de­mokratikus jellegéből termé­szete ;n következik. Orszá­gunkban a Hazafias Népfront és vezető ereje, a kommunis­ták pártja kéri a szavazatokat, de ennél többet is kér. Kéri, igényli a folyamatos, cselekvő részvételt a célok kimunkálá­sában, ha szükséges az igazí­Űj cipőmodell ek —- félmillió forintos megállapodás Negyven új őszi és téli ci- pő-modellt mutatott be a ke­reskedelemnek kedden Kecs­keméten az Alföldi Cipőgyár. Az új formák erősen követik a ruhaviselet változásait. Ezen a bemutatón úgy látszott le­tűnőben van a csizma, s he­lyette a magasított, gyakran féllábszárig érő, »midicipők« kerülnek a női lábakra. A ma­gasított sarok szinte követel­mény. Színben a sötét domi­nál. Az újdonságok élénkké tették a kereskedélihi tárgya­lást. Félmillió forint értékű cipőre kötöttek szállítási meg­állapodást a gyárral a hazai kereskedők. Ezt mondja a lakásrendelet A tervszerű lakáselosztásért A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló kormány- rendelet előírja, hogy azokat az új lakásokat, amelyek ál­lami beruházásként épültek, bérbe adás vagy értékesítés útján kell hasznosítani. A tanács végrehajtó bizottságát arra kötelezd a rendelet, hogy az állami lakások fel­használására készítsen két­éves elosztási tervet. Ebben a tervben szerepel­nie kell, hogy hány lakás épül a célcsoportos beruhá­zási keretből. .Azt is fel kell tüntetni, mennyit kapnak ebből — a velük kötött meg­állapodás alapján — a közü- letek, hogy kijelöljék a bér­lőt, illetve a vevőt. A jog­szabály intézkedik arról, hogy a központi feladatok megol­dására évenként az épülő la­kások legfeljebb két százalé­kát a megyei és a megyei vá ­rosi tanács vb saját rendel­kezése alatt tarthatja. Eze­ket a bér-, illetve tanácsi ér- tékesítésű lakásokat -is fel kell tüntetni a tervben. Itt tartják nyilván az egyéb for­rásokból épülő lakásokat is. (Ilyenek lehetnek a közületek befizetései, a tanács lakásépí­tési célt szolgáló helyi be­vételei.) A tervben feltüntetik, hogy a bérlakásokból és a taná­csi értékesitésű lakásokból hányat kell a közérdekű la­kásigények kielégítésére for­dítani, mennyit kapnak a ki­utalási ás értékesítési név­jegyzékben szereplő igényjo­gosultak. A rendelet intézke­dik arról, hogy külön sorolja fel a végrehajtó bizottság, mennyit kapnak ebből a fi­zikai, a termelést közvetle­nül irányító műszaki dolgo­zók, s mennyit a fiatal házas­párok. Azt is itt tartják nyiL- ván, hogy a minőségi lakás­cserékre mennyit kell föl­használni. Nem kell, de föl lehet ven­ni a lakáselosztási tervbe azokat az OTP-lakásokat, amelyeknek a vevőjét kivá­laszthatja a végrehajtó bi­zottság, s azokat a lakásépí­tő szövetkezeti lakásokat, ahol a szövetkezeti tag sze­mélyére javaslatot tehet. tás, akkor abban, de mindezek után a megvalósításban. A szo­cialista haza csak az egész nép együttes alkotásaként épülhet fel. A közös célra, a célhoz veze­tő, legalkalmasabbnak vélt út­szakaszra is szavazunk április 25-én, amikor megválasztjuk az új országgyűlési képviselő­ket és tanácstagokat. De nem csak szavazunk, hanem válasz tunk is. Sőt a választást meg­előzően kiválasztunk is — a je lölő gyűléseken. Az új jelölés eljárás két vonatkozásban is növeli jogainkat, fejleszti t választási eljárás demokratiz musát. Az egyik, hogy közvet ’énül ránk, a jelölő gyűlése­ken részt vevő választópo' tárokra ruházza a jelölé ogát. A másiK, hogy az eíjá ■isi módban nemcsak lehetősé ;et teremt, hanem minteg, .sztönöz is arra, hogy reálir társadalmi igény esetén ké ■agy több jelöltet állítsunk. r gk ma jogok növekedéséve; £\ növekszik állampolgár .'elelősságünk is. Lelki ■mereti kérdéssé válik, hog ■lyan jelöltet — vagy jelölte két — támogassunk már a je lölő gyűlésen, aki — vagy aki1 mberi magatartásuknál, ké­pességüknél, tenni akarásukná1 fogva a közösség érdekében képesek dolgozni az országgyű­lésben vagy a helyi tanácsok ban. J. R. Munka és tanulás Nem is olyan régen még a feltúrt föld rendetlen árokvo­nulatai, gödrei ásítottak a szemlélődőre. Majd falak kezd­tek emelkedni, s alig, hogy te­tő került rájuk, talán még meg sem száradt a festék az ajtó­kon, ablakokon, máris gépek települtek ide, melléjük asz- ;zonyok, lányok, fehér köpe­nyesen, tele várakozássaL Őket kerestem, az Egyesült zzó Kaposvári Elektroncső­gyárában, velük szerettem vol­na szót váltani. Munkájukról, ;ondolataikról, terveikrőL Kovács Ilona gyártásközi el- enőr. A múlt évben kiváló ’olgozó lett a vállalatnál. — A textilművekből kerül cm ide. Két éve már ennek )tt mint fonónő dolgoztam, s n lábaim nem bírták a sok áll- logálást. — Hogyan lett meős? — Magam sem tudom. Bu iapesten voltunk átképzésen, s ■.tana közölték, hogy én leszek ’. minőségi ellenőr. Gondolom, •ki legkomolyabb arcot öltött rra esett a választás. Amikor ide került, már má­sodik éve koptatta a gimná­zium esti kurzusának padjait. Az idén érettségizik. Havonta négyszer járna konzultációra, ha... A két műszakot azon­ban nem min­dig lehet a konzultációk­hoz igazítani. — Persze, ez nem válik a ta­nulás előnyére. — De nem is sok a kiesés. Szeretek tanul­ni, különösen a fizika és a ma­tematika megy jól. A^ üzemben dolgozik né­hány férfi is, művezetőként, gépeket kar­bantartó mű­szerészként. Közöttük Pál- kovics János. — Három év­vel ezelőtt érettségiztem Kaposváron, majd ipari ta­nuló lett belőlem. A múlt év­ben végeztem. Ügy érzem, egyelőre elég volt a diákosdi- ból. Munkám — mechanika1 műszerész vagyok — kielégí ti érdeklődésemet, s mivel ezt tanultam, ezt szeretem. — Mit jelent a maga számá ra az érettségi? — Talán azt mondhatnám, sok mindent értek igy, több dologhoz is hozzá tudok szólni. Kovács Ilona. Tablókon a helyi ipar fejlődése Pontos számvetés a HVDSZ megyei küldöttértekezletén Csökkentsék a túlórát — Tanácskozzanak a szocialista brigádok A tanácsi vállalatok részt vállaltak a megye iparfej­lesztési gondjainak megoldásában, a lakosság munkalehető­ségének megteremtésében, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javításában, a dolgozók szakmai és politikai ismereteinek növelésében — állapította meg a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének hatodik me­gyei küldöttértekezlete tegnap délelőtt. A FEGYVERES ERŐK KLUBJÁNAK nagytermében tizenöt hatalmas tabló szem­léltette színes és fekete-fehér fényképekkel, ötletes ábrákkal, pontos grafikonokkal a taná­csi vállalatok fejlődését. Az írásos beszámoló, a szóbeli ki­egészítés és az elhangzott hozzászólások is alátámasztot­ták, hogy soha nem fejlődött olyan gyorsan a tanácsi ipar. mint ebben a négy évben. A valóságban bebizonyosodott, hogy a tanácsi ipar a nagy­ipar előszobája, hiszen több vállalat azóta már átkerült a minisztériumiak közé. Dolgos Gyula, a HVDSZ megyei titkára a szóbeli ki­egészítésben felidézte, hogy a vállalatok többsége igen mos­toha körülmények között kezdte meg tevékenységét. Korszerűtlen épületek, elko­pott gépeli, egészségtelen te­lephelyek és műhelyek jelle­mezték a tanácsi helyiipart. Tisztelettel gondolnak azokra a munkásokra és vezetőkre, akik ilyen körülmények kö­zött szervezték a vállalatokat, és hozzájárultak a megye iparfejlesztési tervének meg­valósulásához. A fejlődés ellenére még na gyón sok a teendő, például a szolgáltatás javításából na­gyobb részt kell vállalniuk a helyiipari vállalatoknak és a kisipari szövetkezeteiinek, s ehhez jobb műszaki felkészült ség, megfelelő szakmunkás- utánpótlás szükséges. Elismerte a küldöttértekez­let, hogy a vállalatoknál dol­gozók szociális helyzete, ellá­tottsága, munka- és egészség- védelmi körülményei egyen­letesen fejlődtek. A helyiipa­ri üzemek százmillió forintot fordítottak a szociális létesít­mények korszerűsítésére, mű­szaki beruházásokra, fejlesztő setkre, új gyártási eljárások kidolgozására és új technoló­giák bevezetésére. Sajnos, íz üzemek bővülésével nincs arányban az orvosi ellátás, ezért gondoskodni kell arról, hogy több üzemnek legyen egy-egy főfoglalkozású üzem­orvosa. Két vállalat kivételével va­lamennyi áttért a negyven­négy órás munkahétre. Ez azért nagyon jelentős, mert a helyiiparban dolgozóknak csaknem a fele nő. A szak szervezet tapasztalata szerint a csökkentett munkaidő beve­zetése óta növekedett a túl­órák száma. Tűrhetetlen álla­potnak tartotta a bfeszámolő, hogy a szocialista brigádok vállalat iránti hűségét né­mely helyen arra használják fel, hogy pótoltassák a szer­vezetlenség, az anyaghiány és egyéb mulasztás miatt kiese termelést. A megyebizottság és az alapszervezetek nagy gondot fordítottak arra, hogy az üze­mi demokrácia minden tekin­tetben erősödjön. Ennek elle­nére még nem megfelelően vonják be a dolgozókat a gaz- dálkodással összefüggő kérdé­sek megtárgyalásába. Tovább kell javítani a termelési ta­nácskozások tartalmi színvo­nalát. Nagyon fontos, hogy a dolgozóknak legyen lehetősé­gük és módjuk részt venni a vállalati tervek kidolgozásá­ban és az üzemi feladatok meghatározásában. Nagyon sók szó esett a kül­döttértekezleten a szocialista munkaversenyről és a szocia­lista brigádmozgalomróL A felszólalók példákon keresz­tül bizonyították be, hogy e mozgalom nemcsak a terme­lési tervek teljesítésének egyik eszköze, hanem & szocialista erkölcsöt, tudatot formáló kö­zösségi erő. Éppen ezért java­solta Pajer Jánosné, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat kül­dötte, hogy rpinden évben rendezzék meg a helyiipa ~i szocialista brigádok megyei tanácskozását, sőt teremtsék meg e kollektívák országom 'órumát is. Értékelte a küldöttértekez­let az alapszervezetek műm kaját is, és úgy ítélte meg, hogy főleg az utóbbi két év­ben nagy fejlődést tapasztal­tak, érvényesülj, a testületi munka szerves részévé vált & szakszervezeti demokrácia Pauló Györgyivé, a HVDSZ Központi Vezetőségének tagja arra hívta fel a küldöttek figyelmét, hogy a szakszerve­zeti szerveknek fejleszteniük kell az önálló kezdeményező és javaslattevő szerepüket. Nagyon fontos például a szak­szervezeti bizottság részvéte­le a vállalati bérpolitika ki­alakításában. A törzsgárda megbecsüléséért a munkahe­lyeken tehetnek a legtöbbet, mégpedig úgy, hogy mindig támaszkodnak a véleményük re. Dr. Szerényt János, az SZMT titkára elismeréssel szólt a HVDSZ megyei bi­zottságának tevékenységéről a hozzájuk tartozó alapszer­vezetek józan hangvételű és kiegyensúlyozott légkörű tiszt­újító taggyűléseiről. Nagyon lényegesnek tartotta ő is, hogy minél önállóbban tevékeny­kedjenek az alapszervezetek, a bizottságok, s kiváltképp a bizalmiak. A DOLGOZÓ NŐK évről évre tevékenyebben vesznek részt a szakszervezeti mun­kában: ezt tükrözte a küldött- értekezlet is, hiszen huszon­nyolc nő vett részt azon, kö­zülük négy felszólalt, kilencet megválasztottak a megyei,' il­letve a számvizsgáló bizott­ságba, hatot pedig küldöttnek A HVDSZ megyei elnöké­nek Deák Istvánt, megyei tit kárának ismét Dolgos Gyula választották meg a küldöttek U G. — Ez fontos? — Persze. Azt hiszem, ez is hozzájárul, hogy szeretem azt, amit csinálok, s egyelőre nem s gondolok távozásra. — Beszéljen a munkájáról — vágtam mindjárt a közepé­be, amikor a szemben ülő kis­lányhoz, Virág Annához for­dultam. — Jaj, nem sokat tudok még erről. Alig több mint fél éve dolgozom csak itt a rácsüzem­Virág Anna. ben. Annyit tudok csak, hogy a gép, amelyen dolgozom egyengető-feszítő, s ezen for­máljuk a rácsot szabványra. — Korábban hol dolgozott? — Tanultam. A nagybajomi gimnázium tanulója voltam. —■ Gyorsan hozzáfűzi: — Ki kel­lett maradnom, mert a gimná­zium megszűnt. Nekem mindig ment a tanulás, nem volt sem­mi baj. — S most? — Mindennap bejárok Új­vári alváról. Közben az utolsó évet végzem a gimnáziumban. Sokkal fárasztóbb így. A ta­nulás mégsem követelt ilyen hosszan tartó, egy kis művelet­re irányuló f igy elmet. Palkovics János. — Mi lesz érettségi után? — Tovább tanulok. Szeret­ném megismerni jobban, ami a gyárban készül. A rácsalakítás­nak már minden csínját-bín- ját ismerem — nem volt ne­héz elsajátítani ezt a néhány fogást. De ez legföljebb csak egy hónapig lehet érdekes. Szeretnék minél többet tudni... az egészről, ami körülöttem van. S ez csak tanulással megy. Cs. T. SdHOfiH SSfÉF&AF I Snria» JOT1. Ssbrtia* 84. e 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom