Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
,,Ezergyökerű Htuen áll ötven kicsi mWSli 6T« szentjánosbogár világít Sipos Gyula ötágú falevéltenyerén. A Duna, a Tisza, a Tüskepusztán hullott csapadékon is hízó Kapos —, amely üzenetet hozott a gimnazista fiúnak otthonról a városba — a falevéltenyér erezete. Nézem a domborzatot jelölő sárga-barna levélszíneket. Mi más Sípos Gyula egyszerű keze, mint térkép? Az ország térképe... Sipos Gyula 1921. február 19-én, a mai Üjdombóvár városrészben született — azóta város lett Dombóvár —, a régi Tüskepusztán tarthatják számon szülőházát. »-Költő, újságíró. A gimnáziumot Kaposváron végezte, majd Budapesten járt egyetemre. A Györffy-kollégium egyik vezetője volt. Verseivel és újságcikkeivel egyaránt részt vett a kulturális forradalom megvalósításában. Költői munkásságáért 1954-ben József Attila-dijat kapott.« A lexikont félretolom, maradnak előttem a versei, mellettük az irodalmi munkásságot méltató kritikák, s fénykép helyett Ő néz rám, emlékezetemben őrzött tekintetével. Most róla szólnom — tudom, ha még oly vázlatosan is teszem —a történelem és a politika párhuzamos figyelése nélkül nem lehet, különben vakon írnám e sorokat... Hz ill töltött ST* kénytelen vagyok most átugrani. Sipos Gyula két leginkább kézzelfogható kaposvári kapcsolatánál állok csak meg. 1939 április elsején ötszáz példányban itt jelent meg az első verseskötete a Berzsenyi Társaság gondozásában, Lámpák a ködben címmel. (A Kultúra nyomdában, a Gr. Tisza István utca 1/a Matt készült.) Kitörölhetetlen emlék az első szó, hátha még ez alatt az ég alatt szállott föl a második is... 1941-ben az Üj-Somogy Nyomda és Lapkiadó RT-ben készült el A három lépés című füzete, Hegedűs László fametszeteivel. Az előbbi — mai szemmel is a sikeresebb. Egy telkiül to jeles papírlapot tűztem a kötet címlapjára ezzel a gondolattal: magával sodró. S ezt a kis papírzászlőt az egész életműre is kitűzhetném, azért, mert igazából semmit sem veszít ... A messze asszonya, az Asz- szony: minden című versek és a kötet hangja Ady hatását mutatja. S ez leginkább a bűnérzet-kivetitésében mutatható ki. A kötet legértékesebb vonásának tartom: a költő már érzi a háború szelét. Gyakorlat után című verséből idézek: »S már el is felejtettem, hogy gázálarcot (és harcot) próbáltam egy órával ezelőtt-«. A Nézz ránk, uram című verse Síposnak már későbbi magatartását vetíti előre: »Nem egy életem van, száz életem«. Vagy: »Ezergyökerű az én életein«. A keleti vallás, a miszticizmus is jellemző része a második kötetnek, de akkor már határozottabb a holnaptól való félelme is. A Háború című versében nyíltan rámutat a veszélyre. Az Archimédesnek három sora pedig eképp hangzik: »Ember akartam lenni! Ember. (Köröket rajzoltam a porba) s barbárok jöttek nagy sereggel.« ... A pesti egyetemi évek alatt jut el a paraszti társadalomtól a munkásosztályhoz. Felszabadulásunk uegf kötete Szóljatok bátran címmel jelent meg. Lukácsy Sándor a Csillagban, a Magyar Írók Szövetségének folyóiratban Sipos »ingadozás nélküli hangját« emeli ki a könyv értékeként, de számon kéri tőle, hogy »túl keveset úrul el munkájáról, életéről, szerelméről, hangulatáról __« E nnek az időszaknak egyik éles irodalmi kérdése: a fel- szabadulás és hatásának irodalmi megjelenítése. Mielőtt felszabadulásunk tizedik évfordulójára írott Tíz év című kötetének fogadtatásáról ejtenék szót, hadd idézzem a Csillag 1954-ben megjelent egyik számából azt a vezércikket, amelyet a Szabad Nép 1954. március 15-i számából vettek át »Beszélhetünk-e valóban a szó teljes értelmében, új irodalomról? ... Van néhány sikeres mű a szövetkezeti mozgalom kezdetéről, de sem a földreformnak, sem a dolgozók élete más sorsfordulóinak nincs méltó irodalmi tükre.« Sarkadi Imre válasza erre (szintén a Csillagból idézve): »Nincs ennél fontosabb a számunkra, ki kell szakadni az eddigi rossz, sematikus ábrázolás útvesztőiből, újat, jobbat, értelmesebbet kell csinálni.« Diószegi András így méltatja Sipos könyvét, amelyben a költő az 1954/55-besn írott művei találhatók: »Sipos forradalmárnak vallja magát, a forradalmár indulata adja költői erejét.« És mit kér számon? Hogy miért »különálló« forradalmár. De elisLEÁNY VIRÁQQAL Nemeth József festménye. (Sélmeczi Tóth János felvétele) az én életem** meri róla, hogy »az értelem költője«... A felszabadulás utáni negyedik kötet a Férfikor. Szabó Pál sorait érdemes itt felidézni: »Nagyon nehéz s nagyon tragikus idők voltak azok, amikor a kötet első versei felcsendültek. Milyen nagyon döbbenetes, egyszerű szóval érdekes, hogy ahány vers, megannyi alatt messzebb vagy közelebb érződik a zilált s felbolydult történelem. (Kortárs, 1962.) Nem szükséges, hogy Sípos Gyula életútját csak a versek során kövessük. A Kortárs 1962. februári számában prózai írást közölt A hősök mind megöregedtek? címmel. Ebben arról szól, hogy az apák hite még, nem fogyhatott ki fiaikból. A költő ezzel nemzedékének forradalmi hitére utal. és számon kéri, hogy ki fogja átvenni tőlük ezt a lángot. A kilené éve papírra vetett gondolatok közül most hadd erősítsem fel ezt: »Az élet lényege nem a maximum, hanem az optimum __« 1 969-ben mutatták be filmszínházainkban Jancsó Miklós Fényes szelek című filmjét. Nagy port kavart, a Nép- szabadságban a hozzászólások rolyamatát Indította meg. Sipos Gyula a február 28-i számban Miről szól válójában a Fényes szelek? címmel közölte véleményét. A filmet nem a néző, hanem az érdekelt szemével nézte. (1945-től 1948-ig ő is részt vett a népi kollégiumok — NÉKOSZ — szervezésében.) A rendezőtől a filmben politikai hibát látva — a művészi, etikai felelősséget kérte számon ... Hz újságíró f'-JK falvakban is gyakran megfordul. És a Képes Újság hasábjain örömmel olvassuk mindig segítő szándékú riportjait. Ma is a változás — a változtatás — foglalkoztatja, szeme ezen van. Szarszó pedig már somogyi költőként tartja nyilván... Az országos József Attila szavaióversenyek költői estjén szülőként öleli át •fiát a szeretet. . , " Nem''egyetlen jélfenség' a magyar irodalomban, hogy egy költőt két szülőföld is nevel, fiának hív. És joggal vallhatja Somo- gyot is szülőhazájának Sípos Gyula — miként teszi is —, mert életének »ezer gyökere« a magyar földben fogódzik. Köszöntjük az ötvenéves Sipos Gyulát! Horányl Barna „Egy kaposvári csodagyerek“ ; paraszti ősei hosszú sora f* után elsőként apja — de valójában a tehetséges fiú —- szakította meg rendhagyó módon a sort. A korábban Kaposvárra költözött család a gyermeket az akkori Pécsi utcai (ma: Vöröshadsereg úti elemibe járatta, ahol már észrevették rendkívüli képességeit. A jó szemű tanítónő felfigyelt a gyermek Sipos Gyulára. Az akkori Somogyi Üjság Egy kaposvári csodagyerek címmel a következő cikket írta róla: »A Pécsi utcai elemi iskola III. osztályába jár egy elég fejlett, szelíd kinézésű szőke kisfiú. Sipos Gyulának hívják, s nemrégen töltötte be a tizedik évét... A gyermek neve talán -sohasem került volna nyilvánosságra, ha egyik tanítónőjének, Ódor Gyulánénak fel nem tűnik ez a szorgalmas, folyton csak a könyveket bújó fiú. A felfedezés valójában akkor történt, amikor a tanítónő a kisfiú feleltetései alkalmával arról győződött meg, hogy az a feladott leckét betéve mondja el, egyetlen szócskát sem hagyva ki. Ekkor kezdett érdeklődni Siposék körül. Megtudta, hogy a gyermek nemcsak leckekönyveket, hanem szépirodalmi munkákat is olvas, de a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor arról értesült, i hogy a tízéves gyermek 2—S szőri olvasás után kívülről már hibátlanul felmondja azt, amit olvasott. Ennek a felfedezésnek hamar híre terjedt. Tanító és tanári körökben is élénken kommentálták, különösen pedig azt, hogy a fiatal gyermek versírással. is foglalkozik. A verseit eldugta, csak amikor érdeklődtek utána, láttak napvilágot. ... Ügy tudjuk, most akció indul meg, hogy a tehetséges Sípos Gyula tanulmányainak tovább folytatásában anyagi akadályok ne legyenek.« A következő évben bizonyára — már az Anna úti (ma: Tóth Lajos) — iskolai tantestületnek is része volt abban, hogy Sipos Gyula bekerült a nagyhírű kaposvári fiúgimnáziumba. Jó tanulmányi eredményéért már a második osztályban jutalmat kapott. A négy felsőben Pintér Lajos lett az osztályfőnöke, aki a latin mellett a történelmet is tanította az osztályukban. gimnázium serkentő levegője további versírásra buzdította Sípos Gyulát. Az önképzőkör vezetője pedig biztos kézzel irányította az irodalom berkei felé a fiatal diákot. Az utolsó gimnáziumi évben Sipos Gyulát már az önképzőkör diákelnökének választották meg, él A. Sipos Gyula verseiből Elégia egy somogyi vadkörtefához Jaj, nékem az a legszebb, mégiscsak az a legszebb, az a vadkörtefa, a félig lomb javesztett, áll a legelő szélén, áll a tűnő időben, nyája nélküli pásztor, szikár magános őrszem, üszkös fekete ágak, fészket nem rejtő ágak, úti pihentétől tovaszálló madárnak, makacsul még a kék ég táblája felé nyúlnak 3 nem írnak, nem törölnek ezek a görcsös ujjak, nem élnek, el se múlnak, nem írnak, nem törölnek, mondják a mondhatatlant, a minden szónál többel, ősz van, kései ősz van, fanyar-édes izekkel borzongató vizében fürdet a hűvös reggel, a nap heve is enyhül, fáradt mosolya van csak, éjszaka mellig ködben állnak a szénakazlak. Ősz van, kései ősz van, tudom, elmúlik minden, elmúlik ez a perc is, hogy az új megszülessen, Szerelem teljessége! Honnan támad e bánat, hogy jajszót mondunk néked és jajszót a halálnak, Nőnek még fák meg erdők, tölgyek, platánok, hársak, nekem már ez marad meg örökre óriásnak, ez a vadkörtefa, a félig lombjavesztett, jaj, nékem ez a legszebb, mégiscsak ez a legszebb. Fényes dél van Fényes délben állok részegen és jön egy asszony a másik világból, egyszerre rámzúdul a félelem, minden hiányzik most, te is hiányzol Mi minden lehettem volna, istenem! mennyi emberi formában és hányszor tudtam volna győzni az életen és jön egy asszony, hangtalanul rámszc! és már nem tudom és már nem merem azt a választ kipréselni a számból, míg egyet éltem, ezer életem vált hamuvá, szürkítő, sivár ptx ül vastagon kiégett kábelen, és nem vigasztal most már semmi mémot Mindent megpróbáltam, és nem lelem a kiutat e szörnyű szabadságból úgy is lehet élni Ügy is lehet élni, hogy reggel fölkel az ember, nézi vidáman a napsugarat vagy a csöndes esőket, prüszköl a vízcsap alatt s fütyörészve dörzsöli végig karját, melle bozótját, jószagú, bolyhos kendő, reggeli éteüzekkel indul iJpjga.Utäß és fújja a füstöt, ,, el nem véti a lépést, soha nem siet, mégse késik és ha csavart gyárt, jó a csavar, ha vasdarabokba lyukat kell fúrni ábra szerint, hát pontos a mérték, ha meg hivatalban szavakat ír vagy számokat ír, elosztja, szorozza, ősszerakosgatja aszerint, mint rendelte az utasítás. Ügy is lehet élni, hogy reggel fölkel az ember és este lefekszik. Nem éjszakázik, verset nem ír és nem kérdez semmit, Es akkor És akkor öleld meg a fákat, beszélgess a mókusokkal, de ne legyen megalkuvásod, Simogasd meg a füveket. Tudj jó lenni egy tört szárnyú verebher. Állj szóba ismeretlenekkel, villamoson, erdőben, söntésekben. De ne legyen megalkuvásod. Vagy feleselj vissza a csillagoknak, a törvény szerint mozgó, távoli, nagy izzásé, de számodra hideg égi fényeknek. De sose maradj egyedül a földön Hajnali madár Mindig egy madár kezdi meg, talán egy álmatlan öreg, egy vén rigó, nincs fészke sem. csak bóbiskolt az ághegyen, most fölriadt és hajnali szóval a tájat fölveri, vagy talán épp egy fiatal fészkéből röppent ki a dal, a boldogság, a súlytalan, hogy fészke van és párja van hogy dereng már és élelem terem á fákon, réteken, hogy no a fű és kel a nap. a. bizsergető vágyakat jaj, nem lehet kimondani, csak sírni, nevetni, teli teli torokkal, pelyhesen dalolni ott az ághegyen ezt a hajnali riadót, a mondhatatlan jót, a szót, . az első szót, az éneket, . amely meg hajnalt sem jeleni, amely még semmit sem jelent. esafe a mindent, a végtelent. 6 SOMOGYI NÉPLAP i/ssÁfornyL. :t£iTL íeímsás- ti.
