Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
Piros betűs ünnep — fény nélkül Körzeti művészeti szemle Szennán HIÁBA MUTATOTT a nap- táf vasárnapot, én azzal az érzéssel léptem be a szennai művelődési ház nagytermébe, hogy a versmondás a táncolás, az éneklés, piros betűs ünnepe a mai délután. A művészeti együttesek, csoportok, szólisták ünnepe. Melyben egyaránt fontos a «-felvonulás'« is — a körzet ezzel is fölmutathat valamit az életéből, s a falvak egymással versenghetnek — és a fölcsendülő szennai népdal is a menyecskekórus ajkáról, a látványos viselet, az arcokon a pirosló báj. A körzeti szemlére kilenc környező falu iratkozott föl • líapasújlak, Kaposszerdahely, Gálosfa, Szentbalázs, Cserén- fa, Simonfa, Hajmás, Zselickis- falud küldte el -névjegyét« a vendéglátó szennaiaknak, nagyobb horizont alatt a-Tegyünk többet Somogyért! művészeti szemle minden szereplőjének. Két részben huszonegy műsorszám pergett le előttünk. Legfőbb észrevételem, hogy a csoportok nem tudják, mivel foglalkozzanak, mit mutassanak be. A legnépesebb mezőnyt a szavalók alkották. Élményt egyikük sem nyújtott, s rajtuk kívülálló okok is hozzájárultak ehhez, de erről majd később. A versmondás miértjére nem kaptunk választ, ebből természetesen következett, hogy a hogyannal is adósak maradtak. Némi üdítő hatással volt rám a cesrénfaiak Gicele-já- téka. A műfaj hangulata, bája erősebb volt ebben az esetben, miiít maga a tánc. A néptánckategóriában aztán táncnak jóakarattal sem7 nevezhető -sürgést-forgást« is láttam. A jelenetek mutatják talán leginkább a faluban végbemenő változást, a polgárosodást. De ezt maguk a -művek« adják, melyekre — egy kivételével — az igénytelenség volt a jellemző, s a mindenáron való neveltetési szándék A szennai asszonykőrus kezdett, kedvtelen szereplésük rányomta bélyegét a háromórás műsorra. Másodszori, műsorvégi fellépésük már sikeresebb volt: balladájukra szívesen emlékezem vissza. Ebben a -kategóriában a meglepetés: a szennai cigánylányok voltak. Nem sok kellett, hogy táncra perdüljenek. így éreztem igaznak éneküket. Kirívó példa itt is akadt. A -Nem zavarlak többé«. ízléstelen kocsmahangulata aratta mégis a legnagyobb sikert. A szentbalázsia- kat választásukért — katonadalokat adtak elő — dicséret illeti. » Két beat-eg3'üttes mellett egy citerákettőst hallottunk. Számuk kidolgozatlan, de mindenképpen onnan való, ahonnan a művészeti szemlék műsorát várjuk. Aki itt ült a szennai művelődési házban, érezte .csak igazán, hogy nv baj van községeinkben. Sokan járnak tévúton, s csak kevesen találtak a járható útra. A forrás nem a polgárosodó álkultúra, innen el kell vezetni minél előbb a csoportokat, szólistákat, veszélyes terület. A népi kultúra felfedezése és továbbfejlesztése oldhatja meg sokéves bajunkat a falusi művelődésben. Nemcsak a szereplők tehetnek arról, hogy nem volt igazán piros betűs ünnep a szennai körzeti művészeti szemle. A rendezők és a közönség is. Felkiáltottam volna sokszor szívesen a műsorközlőknek, hogy tessék szívélyesebben beszélni. a közönségnek meg azt mondtam volna el — a műsort is félbeszakítva —, hogy tessék tisztelni a fiatalokat, akik a színpadon akarnak valamit. Nem teremtődött meg a varázslat, a piros betűs ünnep fénytelen volt. A MŰSOR szünetében a könyvtárban a népi használati tárgyakból rendezett kiállítást is megnéztük. Nem a sokaságra törekedtek. Amit bemutattak, azt ízlésesen tálalták. Horányi Barna SZÁZ ÉV Julis néni születésnapja Egy ménes áru A szegedi Móra Ferenc Múzeumban vasárnap bemutatták a nagyközönségnek az egy héttel ezelőtt Tápé határában, a Porgány-ér partján, az úgynevezett Malajdok-halmon talált nagy ezüstpénz-leletet. A XVI. században elrejtett 25 ezer pénzérme együttes súlya 18 kiló. Többségük magyar- üveptárlókhan veretű, magyar címert ábrázoló dénár. Ezek mellett ugyancsak nagy mennyiségben szerepel lengyel verésű — III. Zsigmondot, illetve Báthori Istvánt ábrázoló úgynevezett hármas garast is. Az egész pénzleletért — egykori értéke szerint — mintegy fél száz lóból álló ménest lehetett vásárolni. Csokoládéval bevont' tortán fehér habból formálták ki a számokat: 100. Már a vége felé járt a ritka születésnap megünneplése, amikor a rokon kislányok teletűzködték kék gyertyával, s meggyújtották ükanyjuk tiszteletére. Az asztal előtt fekete fejkendősen, ölébe ejtett’ kézzel ott ült az ünnepelt, özvey Kiss Jánosné. Egy szót sem szólt mindvégig, csak nyomogatta a patyolatfehér zsebkendőt kivörösödött szemesarkához. Amikor azonban az iskolaigazgató azt kívánta, hogy még sok szép napot töltsön el békességben, boldogságban közöttük, elcsuk- ló hangon közbekiáltott: engedje meg a jó Isten. Ragyogó tiszta volt az ég, tavasziasan sütött a nap, talán még a természet — amely megajándékozta a hosszú élettel — is őt ünnepelte ezen a szombaton. Schumann Margit, a tanács adminisztrátora kísért el bennünket délelőtt Julis nénihez. Olyan volt, ahogy az ágyában ült, mint a népmesék jóságos öreganyója. A lánya, a pesti unokája sürgölődött körülötte, igazgatta a párnáját. „ — Sokat szenvedtem én életemben, kedveskéim ... Rengeteget kapáltam, meg kukorica- kenyeret ettem. — S hol született? — Miklósiban. — Mikor? — Így télen ... nem is tudom, egy kicsit, már felejtek. Lánya, a hatvanhat éves özvegy György Jánosné papírba csomagolt iratokat hoz ki a szobából. Az egyiken ez áll: Szekeres Julianna, született 1871. február 12-én, a másikon : házasságot kötött Kiss Jánossal 1891. február 8-án. Felélénkült, amikor meghallotta, hogy a férjé került szóba. — Csörgő csizma volt a lábán, akkor jött meg a háborúból. A bajusza kisodort, télen ráfagyott a pára . .. Egy sütő £ ste hat óra körül járt az idő. Dühöngött a csúcsforgalom a nagykörúton. A villamosokon lassan, érezhetően emelkedett az u.asok vérnyomása. Magam is görcsösen igyekeztem egy idegen könyököt eltávolítani az oldalamból, amikor Ilonkát, volt munkatársnőmet fedeztem fel a könyök folytatásában. , — 'Ráér egy kicsit? — kérdezte bevezető nélkül. — Hááát... akad egy kis időm. Ha akarja, leülhetünk egy feketére, és elbeszélgethetünk a régiekről — Nagyon érdekel, hogy mi van a régiekkel, de most fontosabb dologról van szó. Azonnal szálljon le velem a villomosról. Meg sem várva a válaszomat, lerángatott a kocsiról. — Rövid leszek — nézett a szemem.közé komoran. ■— Segítene nekem? Valakit hajszolok. — Kit? — kérdeztem kíváncsian. — Egyelőre nevezzük X.- nek! Ennek az X-nek legkésőbb neygven percen belül■ a kezem közé kall kerülnie, különben végzetes következmények várnak rám... — Állok rendelkezésére — tamadt fel bennem a lovag, a nők hőslelkű védelmezője. Ilonka katonásan rendelkezett: — Igazítsuk össze az óránHaj\ kát! Nálam IS óra 24 perc van. — Nálam 18 óra 36 perc. Valami baj van a hajszálrugóval — mondtam mentegetőzve. — Nem baj. Állítsa vissza a mutatót! Tíz perccel ezelőtt kapott telefonértesítés' szerint X-et 18 óra 10-kor a 4-es körzetben látták utoljára. Onnan már bizonyára továbbhaladt. Tehát irány az 5-ös körzet, ami az V. kerület bizonyos területét jelenti a Tanács körút környékén! — Gyalog nem mehetünk — biccentettem előkelőén és magamhoz intettem egy taxit. — Jó napot! Legyen szíves megmondani, hányas autóbusszal Jártunk a Tanács körútra? 18 óra 31. Átfésültük a 8-as körzetei Eredmény nincs. Ilonka valami központot hivott fel telefonon. Határozott női hang válaszolt: Itt Sommerné! Jelentést kaptam a 11-es körzetből. X-et nercekig figyelték, de sikerült egérutat nyernie. A 14-es körzet felé menekül. Tíz perc múlva hívjon fel újból. Vétel. Vége. — Vettem. 19 óra 4 perc. Ilonkával elértük a 14-ep körzetet. Óvatosan megközelítjük a 196 759-es italboltot. A helyiség előtt egy nő lép Ilonkához és jelenti: — A kijáratot elálltuk! A férjed a boltban van. Még ki tudja mondani a nevét, és emlékszik a születési évére. Ilonka bólint. — Köszönöm! — majd felém fordul. — Most már elárulhatom, hogy a titokzatos X azonos a férjemmel. Somfai Bélával. Csak eddig restelltem bevallani. ~Ä hangulatosan piszkos helyiségben Somfai Béla a rozoga pultnak támaszkodva szürcsölte a szekszárdi kadart Ilonka egyetlen ugrással mellette termett, és elszedte a pénztárcáját. Lázasan kutatott benne, majd megkönnyebbülten sóhajtotta: »Még csak 57 forint 20 fillért ivott el. Időben érkeztünk, mert egy órai bemelegítés után rátér a pálinkára, és akkor már nincs hatalom, ami megfékezhetné.« Rutinos mozdulattal ösz- szecsomagolta a férjét, és indult a kijárathoz. Az ajtóban álldogáló harcias őrszem\ irigyen mormolta: — Á maga férje már megvan. Tetőst az enyém«í • megkeresni. Galambos Szilveszter lisztet kaptunk, úgy kerültünk össze. De régen volt a’. Valahova nagyon messze réved- a tekintete. Lehet, hogy éppen most idézi föl azt a pillanatot, amikor a nyalka Kiss János megpillantotta a piros szoknyás eladó lányt, ahogy a disznókat hajtotta befelelé. — Csak most vagyok ám ilyen gyámoltalan — szólal meg nagysokára. — Nagyanya, nincs itt baj, tudja, tegnap még danoltunk — biztatja az unokája felesége. Aztán rákezdi a nótát, Julis néni pedig utána dúdolja, hogy »egy-két szál, három szál, csalfa voltál babám, megcsaltál«. Hej, valamikor minden búcsúi vigalomban "eljárta az üvegtáncot. A postás kopog be a konyhába. Dísztáviratokat hozott. Csak nézi rajtuk a piros meg a sárga virágokat, amikor kiterítik elé, nem olvassa el, mint pénteken a tortára írt szöveget. — Csak három télen jártam én iskolába — motyogja. Legszívesebben arról beszél, milyen »szenvedtségben élt«, mennyit dolgozott. Aztán egy hatalmas monológ, amelyet csak a mi kérdéseink, a családtagok magyarázatai szakítanak félbe. Ráncos keze, megfáradt háta és lába minden idegében ott őrzi a töméntelen •robotot. A cselédsorsot, amelyet én csak történelemkönyvekből, megsárgult iratokból ismerek, megszületésétől végigszenvedte. A puszták népének abból a szikár, csontos fajtájából való, amely egy fej vöröshagymán és egy karéj kenyéren túrta a földet látástól vakulá- sig. Egész életében gyermekekét nevelt: először a testvéreit, aztán a férje testvéreit, majd a gyerekeit, unokáit, dédunokáit. Az iskolaigazgató egy franciakockás lapra felrajzolta a családfát. Julis néniék kilencen voltak testvérek, neki négv gyermeke született és kettő maradt életben. Nevek, vonalak töltik be a papírt, s bal oldalt ott az összesítés: három unoka, hét-hét déd- és ükunoka. Ehhez én még néhány érdekes adatot írnék ide: édesapja hetvenhat, egyik öccse pedig nyolcvankilenc évet élt. A férjével hetven évvel ezelőtt telepedtek le Kötésén, itt álltak a saját lábukra, szakítottak a cselédsorssal. Harmincnyolc éve özvegy. Mária lánya hat évvel ezelőtt temette el a férjét, akkor költözött a házába, s azóta élnek egy kenyéren. Mindketten tsz-járadékot kapnak, s főképpen Julis, néni nagyon várja a postást a pénzzel. — Azt mondják, ha nem tettem volna magamat úgy tönkre fiatal koromban, most nem járnék bottal — döcögve nevet. Azt azonban elhallgatja, hogy még öt-hat évvel ezelőtt is elgyalogolt a dédunokákhoz Sómogymeggyesre, pedig az hét kilométer, sót felutazott Pestre az unokájához. Úgy mondják, hogy négy évvel ezelőtt megkérdezték tóle a felvásárlónál, meddig hordja még a gyümölcsöt. * zt válaszolta, hogy nem , mert nagyon öregek a fu Csengő gyermekhangok .rö- szöntötték a századik születésnapján: Szép hajnalra virradtunk, / Felragyogott víg napunk I A gyöngyvirág is virít, / Így köszöntjük Kiss nénit. Zsúfolásig tele volt a klub a tanács, a Jóreménység Tsz vezetőivel, a pártszervezet, a tömegszervezetek képviselőivel, a somogymeggyesi, budapesti, dombóvári és helybeli rokonokkal. Julis néni először úgy tervezte, hog? gyalog megy a klubba, de aztán belenyugodott, hogy a szövetkezet gépkocsija vigye oda. Amikor Böjté Sándor iskolaigazgató meleg hangon köszöntötte Kötcse legidősebb lakosát, kiemelte, hogy nemcsak azok jöttek el, akiket szoros családi kötelék tart össze, hanem azok is, akik a nagy családot, a közösséget képviselik, hogy kifejezhessék jókívánságaikat. Szavalat, ének, ajándékozás, gratulációk. így pergett az ünnepség. Julis néni ölet tele volt csomagokkal, a keze virággal. Még az elnöki asztal is megtelt a végén. Schmidt Gyula tsz-elnök nyújtotta át kék borítékban a szövetkezet születésnapi «külön nyugdíját«. Később kecskelábú asztalokat hoztak be, a vendégek körülülték, s Julis néni került az asztalfőre. Mindenki vele koccintott, mindenki neki gratulált. Ö meg csak ült megillető- dötten, s ezt hajtogatta: — Megtakarítanak ezek az áldott jó kötcsei népek ... Soha nem gondoltam volna! Lajos Géza A 8. osztályos tanulók jelentkezését várják Középfokú földmérőképzés Pécsen A szakközépiskolai reform lehetővé tette a megnövekedett igények kielégítésére a középfokú szakemberképzést. Az országban négy helyen, köztük Pécsen, a Komarov * Gimná zium és Szakközépiskolában szerveztek földmérő szakközépiskolát. Beiskolázási körze te — Baranyán kívül — kiterjed Somogy megyére is. A geodéta a föld felszínét, a felszínen lévő létesítményeket vizsgálja, méri, s erről kellő gondossággal térképet készít. A felhasználás határozza meg a térképkészítés pontosságát és ezzel a felmérés munkamódszerét. Má már korszerű eszközök és módszerek könnyítik a régen oly fárasztó, erős fizikai igénybevételt jelentő geodétamunkát. A térkép elsősorban légifénykép felhasználásával készül, miáltal jelentősen csökkent a munka dandárját dó terepmérés. A pálya sajátosságainak megfelelően az iskola elsősorban olyan fiúk jelentkezését /árja, akik fizikai felépítésük folytán a terepmunkát jól fog iák bírni, matematikából jó eredményt értek el, rajzkészségük kielégítő, szemük egészséges, munkában szorgalmasak és kitartóak. A földmérő nap mint nap rengeteg számmal dolgozik, ezért lényeges követelmény az is, hogy figyelmét huzamos ideig tudja összpontosítani. A fiúkon kívül néhány leánytanulót is fölvesz az iskola A felvételt nyert vidéki tanulók részére kollégiumi ellátást biztosít az iskola. A négy tanulmányi év során különböző szakelméleti és gyakorlati tantárgy megismerésén keresztül sajátítják el a tanulók a szakma alapvető ismereteit. A »fő« tantárgy az iskolában a matematika és a földméréstan. Megismerkednek a földmérő műszerekkel és módszerekkel, a térképkészítés szabályaival. Ezenkívül topográfiai, fotogrammetria műszaki ismeretek és szakrajz szakmai tantárgyak szerepelnek a képzésben. Az érettségi vizsga letétele után előnyösen jelentkezhetnek a tanulók műszaki jellegű felsőoktatási intézményekbe, vagy a termelőmunkában technikusi képesítést kaphatnak. Az érdeklődő tanulók jelentkezési lapjukat a szokásos úton juttassák el március 1-ig az iskolának. Cím: Komarov Gimnázium és Szakközépiskola, Pécs, dr. Veress Endre u 8. szám. SOMOGYI NÉPLAP MMUL 1971. február 16. 5
