Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

i NŐK ÉRDEKÉBEN Érvényesítik jogaikat a kollektív szerződésekben Középpontban az egyedülálló és a többgyermekes anyák Kétnapos értekezleten vettek részt a szakszervezetek megyei nőfelelősei a múlt héten a fő­városban. Megkértük Horváth Sándornét, az SZMT megyei nőfelelősét, hogy tájékoztassa lapunkat az elhangzottakról. — A nők helyzetéről megjelent párthatározat, majd az ezt kö­vető SZOT-határozai nyomán minden megyében figyelemre mél­tó Intézkedéseket tettek. Mit mondott el a somogyi helyzetről a kétnapos értekezleten? — Kiemeltem, hogy nem a nők nélkül döntenek az ő hely­zetüket érintő kérdésekben, hi­szen minden vállalatnál, üzem­ben megvan a képviseletük minden testületben. Az elmúlt nyolc hónap alatt több történt, mint öt év alatt. Levélben ér­deklődtük meg a szakszerve­zeti megyebizottságoktól, a na­gyobb üzemeli szakszervezeti bizottságaitól, hogyan tükröző­dik a párthatározat szelleme az elkészült intézkedési tervek­ben. Örültünk neki, hogy azon­nal fölmérték az üzemekben az egyedülálló és a sokgyermekes anyák helyzetét, sőt már kará­csonyi ajándékot is adtak ne­kik, többek között a villamos- sági gyárban, a Volán 13. szá­mú vállalatánál. Ami nagyon fontos, nem két-háromszáz. hanem öt-nyolcszáz forintokat nyújtottak át, a szakszervezeti tagok egyetértésével megszün­tették a segélyezés egyenlősdi- ségét. A közérdeklődés közép­pontjába került a gyermekin­tézmények bővítése, fejleszté­se. Több gyár és vállalat, pél­dául a Volán, a posta, a villa­mossági gyár szívesen hozzá­járul új óvodai helyek létesí­téséhez. Most készülnek a vál­lalatok, a tanácsok ötéves ter­vei, ezekben remélhetőleg szin­tén kifejeződnék majd a nők érdekei az anyagi lehetőségek figyelembevételével. A szak- szervezeti választások eddigi adatai is bizonyítják, hogy mindenhol több nőt választot­tak meg. Az előző tisztújítás­kor a tisztségviselők 36,4 szá­zaléka volt nő, most pedig — a korántsem végleges adatok sze­rint — harmincnyolc százalé­ka. Például a villamossági gyárban, a textilművekben is több nő került szakszervezet tisztségbe. — A fővárosi tanácskozáson felhívták a nőfelelősök figyelmét arra, hogy az új kollektív szer­ződésekben érvényesítsék a nők jogait. Mit tettek ennek érdeké­ben Somogybán? — Ajánlásokat küldtünk minden vállalatnak, üzemnek és gazdaságnak, s ebben fel­hívtuk a figyelmet arra, hogy a kormány múlt évi határoza­ta milyen kérdésekben kötele­zi a vállalatokat a dolgozó nők gazdasági és szociális helyzeté­nek javítására, a SZOT tava­lyi határozata pedig miként rögzítette a dolgozó nők érdek- védelmével kapcsolatos szak- szervezeti tennivalókat. — Mi az, amit különösen ki­emeltek az ajánlásban? — Javasoltuk, hogy tüntes­sék fel a nők számára tiltott munkaköröket a kollektív szer­ződésben, fogalmazzák meg azt is, hogyan fogadja a munka­hely a gyermekgondozási se­gély lejárta után munkába ál­ló nőket. Elsősorban a kiskorú gyermeküket egyedül nevelő anyák, illetve a több gyerme­kesek érdeke, hogy mentesül­jenek az éjszakai műszak alól. Kértük, hogy a kormányhatá­rozat szellemében ezzel is fog­lalkozzanak. Az egyedülálló és a több kiskorú gyermeket ne­velő anyákat ne kötelezzék túl­órára, a gyermekes anyát pedig hozzájárulásuk nélkül ne osz- szák be túlmunkára a heti pi­henőnapokon és munkaszüneti napokon. Nagyon fontos, hogy a kollektív szerződések tük­rözzék az »egyenlő munkáért egyenlő bért« elvét, a törzsgár- datagok nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülését. Fogal­mazzák meg a normák felül­vizsgálatát, különösen azokon a helyeken, ahol a dolgozó nők nagy idegártalomnak vannak kitéve. Sehol sem változtathat­ják meg a nők munkanormáit anélkül, hogy megkérdeznék a nőfelelősöket, a nőbizottságo­kat. Javasoltuk, hogy ahol le­het, tegyék lehetővé a vacsora hazavitelét (a legjobban rászo­rulóknak ingyen). Tartalmazza a kollektív szerződés a gyermekintézmé­nyek bővítésével, fejlesztéséve', vagy támogatásával kapcsola­tos elképzeléseket is. Részesít­sék előnyben az alacsony ke­resetű és nagy családos, vala­mint az egyedülálló dolgozó nőket a gyermekintézmények­be való fölvétel eldöntésekor, valamint a lakásépítés támo­gatására létesített alap elosz­tásakor. Minél több nagy csa­ládos üdülhessen, s térítés nél­kül kapjanak beutalót a már említett családok. Nagyobb összegű külön alapról is gon­doskodjanak a vállalatoknál, s ebből évenként egy vagy két alkalommal segélyezzék a leg­jobban rászorulókat. A kollek­tív szerződés írja elő azoknál a vállalatoknál, ahol sok nő dol­gozik, a nőgyógyászati, ideg­gondozási rendelést. Javasol­tuk, hogy vezessék be az éven­kénti rendszeres rákszűrést a nőket foglalkoztató munkahe­lyeken. Végül arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a családos anyák szakképzése, átképzése lehetőleg munkaidőben legyen. Reméljük, hogy a kollektív szerződések készítésekor min­denhol hasznosítják majd a közgazdasági bizottsággal kö­zösen készített ajánlásokat a nők érdekében — fejezte be nyilatkozatát Horváth Sandor- né. L. G. Tahi műanyag tasakban exportálják a kendőket a Hawaii szigetekre Színes műanyag tálak, pvc-lemezek Szürke csa­ládi ház áll Ta­bán, az út mel­lett. Három műszakban 70 ember dolgo­zik a Horizont ÁFÉSZ tabi műanyagüze­mében. Mű­anyag tasakok, vállfák, apró gyümölcsöstál­kák készülnek itt. Színben és méretben a legváltozato­sabbak. Angyal József üzemvezető kalauzol végig bennünket a műhelyeken, elmagyarázza a gépek működé­sét, teljesítőké­pességét. A fóliafúvó gépből áttetsző színű, henger­szerű tömlő emelkedik a ma­gasba. A fólia csévére tekere- dik, s az a fiatal lány, aki a gép mellett áll, mérőműszerrel ügyel a fólia vastagságára. Ti­zenöt centitől egy méter szé­les lehet a műanyag fólia a kereskedelem igénye szerint. Egy műszak alatt 180—220 kiló fóliát készítenek. Méretben bi­zony nehéz lenne ezt megmon­dani. A tömlőből készül a mű­anyag tasak. A hegesztőmű­helyben tizenhat nő boszorká­nyos ügyességgel kezeli a kis kézi hegesztőkészüléket, s na­ponta több ezer tasakot készít. Apró műanyag tálakat tesz elénk az üzemvezető. Más-más színű és méretű. Vákuumszívó Ellenőrzik a fólia vastagságit. gépek készítik. Nagyon ízlése­sek ezek a gyümölcsös és zöld­séges tálkák. Az alapanyagot a Budapesti Vegyipari Kivitelező Vállalattól kapják. Sajnos, nem mindig a legjobbat. Az egyik műhelyben akkora gépet mutattak, amely az egész helyiséget betölti. Ez két szint képes a műanyag tasakokra nyomni. A festék bekeverése Tóth László feladata, ő felel a minőségért, a mennyiségért, valamint a drága olasz gép zavartalan működéséért. Ezekben a tasakokban utaz­nak a Győri VEDITEX Ruhá­zati Kereskedelmi Vállalat szí­nes kendői a Hawaii szige­tekre. A Tabon gyártott színes mű­anyag tálkák, lécek eljutnak az ország egész területére, s oly­kor a határokon túlra is. Gy. L. Aranyszínt nyomnak a műanyag tasakra. Közvélemény-kutatás a tsz-ben Egy követésre érdemes módszerről A zárszámadó közgyűlésen Illés János tsz-elnök többször is utalt arra beszámolójában, hogy milyen fontos a vezető­ség és a tagság szoros kap­csolata, milyen nagy jelentő­sége van az őszinte vélemény­nyilvánításnak. S ez nemcsak Huszonegyen mellette, tizenheten ellene Sok volt a látogatóm! — Vétóztak a tanácstagok — Tízen tartózkodtak a szavazástól A tanácsülés izgalmas napi­renddel kezdődött: a nagyköz­ség idei és negyedik ötéves terve, az 1967—70-es tanács­ciklusban végzett munka és a középtávú pénzügyi tervjavas­lat. A Nagyatádi Nagyközsé­gi Tanács negyvenhét megje­lent tagja jóformán szótlanul hallgatta végig a szóbeli elő­terjesztéseket és kiegészítése­ket, mintha az utolsó napi­rendre tartogatták volna ere­jüket. Amikor Kovács János vb-titkár ismertette a közmű- fejlesztési hozzájárulás össze­geit, kitört a vihar. A hozzájárulás megállapítá­sára különbizottságot hoztak létre, s javaslataikat azzal a kiegészítéssel terjesztették a tanács elé, hogy a végrehajtó bizottság alacsonynak véli az összegeket. Halk zúgás támadt a beje­lentésre, majd Tóth Ferenc ta­nácstag keze emelkedett a ma­gasba : — Nem értek egyet a javas­lattal. Választóimnak nem tu­dom megmagyarázni, hogy né­melyeknek miért kell fizet­niük, másoknak miért nem. Az a véleményem, hogy vala­mennyi nagyatádi lakos fizes­sen, mert az utat, a járdát mindenki használja, nemcsak az, akinek a portája előtt meg­építi!. Egyébként is úgy lenne igazságos, ha a fejlesztésből kivétel nélkül mindenki ki­venné a -ászét. Kérem a taná­csot. a közműfejlesztési hoz- 7ú\o —"-nzza meg, h~, m'nder'' hogy a különbizottság álfal megállapított hozzájárulás súrlódást idéz elő a lakosság és a tanácstagok között, s megindokolásra — miután ő is sérelmesnek érzi — nem vállalkozik. — Három osztályt akarnak létrehozni Nagyatádon — állt fel az ősz bajuszos Klisz Pista bácsi. — Az egyik társaság fi­zeti az utat és a járdát, a má­sik csak a járdát, a harmadik pedig egy vasat sem ... — A közműfejlesztési hozzá­járulás összegének megállapí­tását és kivetését két minisz­ter együttes rendelete szabá­lyozza. Ez olyan utasítás, mely az egész országban általános érvényű és végre kell hajta­ni — érvelt a vb-titkár, de hiá­ba. A következő felszólaló sze­rint meg kell változtatni a rendeletet, mert a nagyatádiak így nem fogadják el... Kispeti László, a Bajcsy- Zsilinszky utcabeliek tanács­tagja elpanaszolta, hogy vá­lasztói egymásnak adtált a kilincset, amikor megtudták, milyen határozat van születő­ben, s nem tudta meggyőzni őket igazáról. A Bajesy-Zsilinszky utca lakói tavaly kaptak járdát, út­juk viszont még nincs. Magyar István a Mező Imre utcaiak nevében azért kért szót, mert az itt lakóknak sem létszükséglet az út (!), csak annak a két embernek, iki személygépkocsijával a i í árdán közlekedik. Ez a két eg, . ,i , ■; Ij.V j személy viszont nem azonos az Turnár István azt fejtette ki, I utcával. (Zárójelben jegyezném meg, hogy a fizetendő összegeket a következőképpen állapította meg a különbizottság: út 1500, járda 750, földszintes beépítésű lakóterületeken a villany, víz, járda és út együtt 5000, több szintes beépítésű lakóterülete­ken a villany, víz, út és járda 3750 forint. A bizottság min­denhol a rendelet adta maxi­mális összeg felét vette.) — Már a múlt tanácsülésen sem tudtunk közös nevezőre jutni a tanácstagokkal — emelkedett szólásra Hamvas János vb-elnök. — Az az ér­zésünk, hogy sem a tanácsta­gok, sem az állampolgárok nem ismerik eléggé a rendele­tet. A javasolt összegeket csak akkor kell kifizetni, ha az út, járda, vízvezeték-hálózat vagy villanyvezeték megépült, s in­dokolt esetben lehetőségünk van részletfizetési kedvez­ményt is adni. Tudom, hogy a javaslat nem lehet mindenki számara igazságos, de azt se felejtsék el, hogy a közműve­sítéssel valamennyi ház értéke emelkedik, s nem annyival, amennyit a háztulajdonos hoz­zájárulás címén kifizet. A tagságot az elnök sem tudta meggyőzni, a felszólalók és vétózok megmaradtak ere­deti álláspontjuk mellett. A tanácstagok azt az elfo­gadhatatlan álláspontot képvi­selték, »ha én fizetek, fizessen nuis is, ne nevessen ki a szom­széd vagy harmadik utcabeli, akinek nem érinti pénztárcá­ját a tanácsi határozat.« Szót kért az atádjak or­szággyűlési képviselője, Böhm József, a megyei tanács vb-el- nöke is. — Véleményem szerint a rendelet igazságos — mondot­ta —, s nem tartom indokolt­nak, hogy megváltoztatásáért folyamodjunk. Az az érzésem, mintha az atádiak nem igé­nyelnék a kommunális fejlesz­tést. Önök is tudják, ha vala­mit kémek, megkérdezik: a község lakói mit tudnak hozzá­tenni? Az államnak szüksége van a lakosság segítségére, szá­mít is arra, s ha nem fogad­ják el, vállalniuk kell a kö­vetkezményeit. Akinek fizetni kell, magát a fizetést érzi igaz­ságtalannak, de az a világ leg­természetesebb dolga, hogy járdáért, útért és a vízvezeté­kért harcol. Sajnos, ezek nem pottyannak az égből.;. — Szavazásra teszem fel a kérdést — mondta Hamvas János. — Ki fogadja el az ere­deti javaslatot. Egy, kettő ... nyolc, tíz ... tizenöt, tizenhat!... húsz, huszonegy! Ellenvéle­mény: három... öt, kilenc... tizenhat! Tartózkodás: tíz. Megállapítom, hogy a ta­nács 21:16 arányban a javas­latot elfogadta, s a közműfej­lesztési hozzájárulás összegét a különbizottság előterjesztése alapján állapította meg. Kö­szönöm a részvételüket, a ta­nácsülést ezennel berekeszteni Saly Géza a kapospulai Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetben van így, nemcsak itt mondható el ez az igény, hanem mindenütt a közös gazdaságokban. A ka­pospulai tsz vezetősége úgy döntött, hogy a szövetkezeti gazdákat még jobban bevonja a közügyekbe; az eddiginél fo­kozottabban kikéri vélemé­nyüket. Közvélemény-kutató íveket készítettek és adtak ki valamennyi gazdának. A kér­désekre adott válaszokat alá­írással vagy név nélkül várja a vezetőség, de a közléseket mindenképpen figyelembe ve­szi a következő munkáknál. Mit kérdez tanaitól a kapospulai Ezüstkalász Tsz vezetősége? A tizenöt kérdést most nem sorolom fel, jólle­het mindegyik érdekes és fi­gyelmet érdemlő. Itt van mindjárt az első: Miben látja és hogyan értékeli termelő- szövetkezetünk fejlődését? A könnyebb eligazodást szolgál­ja, hogy a múlt évi gazdálko­dási eredményeket — össze­vetve az 1969. évivel — rövi­den, mindössze két oldalnyi terjedelemben sokszorosíttatta a vezetőség, és eljuttatta az Ezüstkalász valamennyi tag­jához. A személyes jövedel­mek alakulását egyébként ki­ki a zárszámadási részesedés­ben is mérhette. A válaszadá­sok, mivel szubjektív eredetű­ek, minden bizonnyal érdekes képet adnak majd, és össze- ségükben sok-sok egyéni meg­látást tükröznek. A második kérdés így szólt: A vezetőség­nek tett bejelentése, kérése, panasza, sérelme meghallga­tásra talált-e, illetve elintéző­dött-e? Kíváncsi a vezetőség arra is, hogyan értékeli a tagság a munkafegyelmet, elé- gedett-e a társadalmi tulaj­dont károsítókkal szemben ed­dig alkalmazott eljárással. Az Ezüstkalász Tsz-ben munkaegységeket írnak jóvá a közösben végzett munkáért. Hol látható aránytalanság, bérfeszültség, s miként lehet­ne ezt megszüntetni; jó-e ez a munkadijazási rendszer? Aztán egy nagyon fontos kér­dés: Mi a véleménye a tag­nak a brigádvezető szervező és ellenőrző tevékenységéről, a munkaidő ésszerű és célsze­rű kihasználásáról, általában a munkateljesítményekről? Itt nyilvánvalóan szükség van ar­ra, hogy a gazda lelkiismere­tes önvizsgálat után adja meg a választ, és őszintén nyilat­kozzon a szomszédjáról, a ba­rátjáról, esetleg a rokonáról is. Olyasmiben is véleményt kér a vezetőség, hogy a ter­melés különböző ágaiban mely munkafolyamatoknak a gépesítését szeretnék a tagok, helyeslik-e az évi 3000 hízó­sertés kibocsátására alkalmas sertéskombinát megépítését, és mit javasolnak ezzel kapcso­latban? Milyen üzemág létre­hozása segítené megoldani a téli foglalkoztatás gondját; ki hogyan látja és várja a közös és a háztáji állattenyésztés to­vábbi fejlődését? A kérdésekre adott vála­szok feldolgozása nyilván sok munkát, de gyümölcsöző ráfordítást jelent majd Kapospulán. A módszer azért is jó, mert min­denki elegendő időt kap a kér­dés alapos tudatosítására, a válasz megérlelésére, majd pe­dig leírására, magyarán: az olykor kínosan csöndes köz­gyűlés helyett egy olyan fóru­mot kapott a tagság, ahol fesztelenül »felszólalhat« és »elmondhatja« a véleményét, kifogását, tanácsát annak a közösségnek a munkájáról, amelynek ő is tagja. És ezt annak tudatában teheti, hogy az egész közösség ügyét szol­gálja vele. A manapság annyira diva­tossá vált közvélemény-kuta­tásoknak egy olyan formáját alkalmazzák az idén a kapos- pulaiak, amelyre mindenkép­pen oda kell figyelni. Hiszen nem más ez, mint a szövetke­zeti demokráciának kiemelke­dő példája. És érdemes lesz az eredmények összegezésére is visszatérni. Hernesz Ferenc SOHOGTI NEFLAT SzwnlMt, 1971. január 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom