Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

Munkások az asztal főn Nem túlzók ha azt írom, hogy mindenkit föllelkesített, sőt tűzbe hozott az a módszer, amelyet először próbált ki Nagyatádon a nagyközségi pártbizottság. A városiasodó járási székhelyen csak úgy alakíthat ki jó helyi politikát, ha megismeri az emberek vé­leményét, minél rendszeresebb és közvetlenebb kapcsolatot teremt a párttagokkal és a pártonkívüliekkel, s minden fontos döntést ezek alapján hoz meg. Sok vita, taggyűlési hozzászólás, majd a pártérte­kezlet érlelte meg az elhatá­rozást, azután a pártkongresz- szus adta meg a végső indíté­kot, hogy olyan mélyről hoz­zák fel ütz emberek vélemé­nyét, mint még soha. Csak a tiszta víz után kutatók igye­kezetéhez, kitartásához lehet hasonlítani ezt a próbálkozást, ők is számtalan mintát vesz­nek, mielőtt hozzálátnak a munkához, s így koronázza si­ker a kísérletüket Ez a »-mintavétel« már most. az első próbálkozásnál bevált. A pártbizottság egy-egy tagja és a munkahely vezetője együtt látogatta meg az első­nek kiválasztott szocialista brigádtagokat, kitüntetett munkásokat mégpedig min­den bejelentés nélküL S a családi körben, családias lég­körben úgy beszélgettek a vi­lág, az ország, a megye, a la­kó- és munkahely dolgairól, hogy a meglátogatott munkás ült az asztalion. Húsz család­nál jártak azok, akiket föl­kértek, s mindnyájan azt ta­pasztalták: a munkások örül­tek, hogy ilyen közvetlenül, őszintén beszélhettek, kérhet­tek, javasolhattak, bírálhattak és kérdezhettek. Senkit sem engedtek el két-három óránál előbb, s ez a marasztalás min­dennél többet kifejez. Az egyik nagyatádi megmondta, tíz év óta ez az első alkalom, hogy elmondhatja, hogyan ér­zi magát a munkahelyén, mi a gondja, problémája, pedig hem visszahúzódó ember, mindig nagyon sok társadalmi mun­kát végez. A családlátogatások legna­gyobb értéke az volt, hogy mindenki nagyon határozottan véleményt formált azokban a lenyeges kérdésekben, ame­lyek egy Nagyatádon élő em bért érdekelhetnek. S bár szó­ba kerültek a kereskedelem­mel, egészségüggyel, közmű velődéssel, kommunális ellá­tással kapcsolatos kérések is sok elismerő szó hangzott el a nagyközség eddigi fejleszti séről. Például egy munkásasz szony elmondta, hogy egyetér' tenek a távlati elképzelései: kel, egy munkás pedig azt hogy érdemes fáradozni a já­rási székhely gyarapításán. Ez a büszkeség érződött ki sza­főbb villamos berendezésre van szükségük a mezőgazdasági nagyüzemeknek Csütörtökön a Technika Há­zában befejeződött a IV. or­szágos mezőgazdasági villamo­sítási konferencia, amelyen több száz szakember foglalko­zott a mezőgazdasági nagyüze­mek villamosenergia-ellátásá- nak helyzetével. A konferen­cia munkájáról Sibalszky Zol­tán egyetemi docens, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület mezőgazdasági villamosítási szakbizottságánál: vezetője el­mondotta: — A mezőgazdaság villamo­sítása gyakorlatilag befejező­dött; a mezőgazdasági nagy­üzemeknél: most már arra kell törekedniük, hogy gazdaságo­sabban használják fel az ener­giát. Az elektromos áram ma már mindenhol rendelkezésük­re áll, de — amint ezt a kon­ferencia is igazolta — még nem mindenhol élnek a lehe­tőségekkel. A konferencián szóba került az is, hogy az ipar egyelőre nem gyárt elegendő mennyisé­gű villamos berendezést, és a választék sem felel meg a kö­vetelményeknek. Az elektro­mos áramot például az éjsza­kai órákban gazdaságosan le­hetne felhasználni vízmelegí­tésre is, ha megfelelő hőtáro­lóval ellátott készülékeket hoznának forgalomba. A vil­lamossági szakemberek fel­hívták a mezőgazdászok figyel­mét arra is, hogy az állatte­nyésztő telepeken tartalék áramforrásokra van szükség. Az esetleges áramkimaradás­nál ugyanis veszélybe kerül az állatállomány, és ezért — bár a központi áramszolgáltatás az elmúlt években lényegesen biz­tonságosabb lett — nem lehet nélkülözni a tartalék berende­zéseket. vaikból, amikor a konzerv­gyár vagy a fonalgyár korsze­rűsítéséről, a Danuvia Atádra településéről beszéltek. Na­gyon pontosan fogalmazott a nagyközségi pártbizottság tit­kára, amikor kijelentette: a munkások éppúgy megálltak a helyüket a beszélgetés során, mint a munkahelyükön szok­ták. A családlátogatásokkal egy időben hét csoportos beszél­getést folytattak, mégpedig a szakmunkásképző iskola, a gimnázium, a kollégium neve­lőivel, a cérnagyár és a kon­zervgyár szocialista brigádve­zetőivel, a Danuvia telepének műszaki ddgozóival és az if­júsági ismeretterjesztő bizott­ság tagjaival. Nem sorolor. fel, mi mindenről esett szó, hiszen a családlátogatásokról és a csoportos beszélgetésekről készült följegyzések teljesen megtöltenek e"y rózsaszín dossziét, s több oldalas volt a tapasztalatokat össze­gező előterjesztés is. Két dol­got azért kiemelek: minden­hol egyetértettek azzal, hogy a nagyközség pártbizottság: honosítsa meg e rétegtalálko­zókat. A kollégium nevelő.' aéldául örvendetesnek tartot­ták, hogy a helyszínen tájé kozódtak a gondjaikról és a problémáikról. A másik: ha a pártbizottság ennyi ember be­vonásával igyekszik megis­merni a nagyatádi üzemei-, munkásainak hangulatát, vé­leményét, gondjait és problé­máit, nem feladata-e ugyanez, mégpedig többszörösen, min­den munkahelynek és párt- szervezetnek. Az Új módszer sikerét a megsokszorozódás mutatja már az üzemekben is alkal­mazzák, mivel a közös munka során fölfedezték a még ben­ne rejlő lehetőségeket. Szinte sziporkáztak az ötletek azon a vb-üiésen, amelyen össze­gezték a tapasztalatokat. A Komfort Ktsz-ben ezután rendszeresen meghallgatják azoknak a véleményét, akik a legjobban ismerik a dolgozó­kat, mielőtt bért emelnek, ju­talmakat osztanak. A konzerv­gyáriak ezeket a párbeszéde két elsősorban akkor alkal­mazzák, ha az egész kollektí­vát érdeklő kérdésekben kel) dönteniük. Ezenkívül hamaro­san több réteg helyzetét elem­zik: összehívják például a ti­zenhat-tizennyolc éves fiata­lokat, aztán a két-három év­vel ezelőtt végzett szakmun­kásokat, majd az érettségizet­teket és egyetemet végzetté két, s közvetlenül tőlük tájé­kozódnak arról, hogyan illesz kedtek be a gyár kollektívájá­ba. A nagyközség tanácsát a színvonalasabb és gyorsabb tájékoztatásra ösztönözték a látogatások, és a beszélgeté­sek, mert a sok pozitívum mellett az is kiderült, hogy az emberek sok mindenről nem tudnak, sőt sok mindent rosz- szul ismernek. Az utcán meg­jelenő hirdetőtáblák, a na­gyobb üzemeknek küldőt* fényképek, a kiadandó brosú­ra, a tanácstagok és a párt- szervezetek rendszeres íráso: tájékoztatása sokat változta* majd a helyzeten. A szép köz­ségfejlesztési tervek megva­lósítása nem képzelhető el a lakosság egyetértése és támo­gatása nélkül, éppen ezért az elhangzott kéréseket folyama­tosan teljesítik. A tapasztalatok összegezés' ".am fejeződött be a végrehaj tó bizottság ülésén, biztosan sokáig foglalkoztatják majd s hasznos vélemények a pártb* zottságot, az új módszer ki- -'róbálóit, az üzemek vezetői* ■'okát finomítottak, tökéletesí­tettek a módszeren, elhatároz­ták, milyen rétegeket hallgat pák meg, hogyan teszik cél­tudatossá a kérdezést, s min+ készítik fel az aktívákat a családi otthonokban töltet' kérdések pontos megválaszolá­sára. Egy már most bizonyos a középvezetőket hamarosan fölkeresik odahaza, s csopor­tos beszélgetésekre is meghív­ok őket. Élményekkel tele ültek le a meghívottak és a végrehajtó bizottság tagjai a hosszú asz­tal köré, s ezért volt élmény az újságíró számára is ez a tanácskozás. Biztos, hogy a ve­zetés állandó elemének elfo­gadott közvetlen informálódár előrelendíti a helyi politika ki­alakítását Nagyatádon. ß I.ajos Géza MAI KOMMENTÁRUNK Sokat és sokszor hangsú­lyoztuk az elmúlt években, milyen fontos gazdálkodásunk minden területén a közgazda- sági szemlélet fejlesztése, erő­sítése. A gazdaságirányítás mai rendszere, az önállóság fokozása törvényszerűen hoz­ta magával azt a követel­ményt: minden döntést, min­den elhatározást előzzön meg széles körű, körültekintő köz- gazdasági, gazdaságossági elemzés. Ha' kritikusan — és önkri­tikusan — vizsgáljuk az el­múlt időszak tapasztalatait, meg kell állapítani, hogy nem mindenkor és nem minden­ben tettünk eleget ennek a követelménynek. Pártuk X. kongresszusa is foglalkozott többek között ezzel a gonddal és határozatában kimondta. »gyökeres javulást kell elérni a beruházási tevékenységben-. A szocialista építés magasabb szintű folytatásának fontos előfeltétele, a több termelést biztosító, gazdaságos beruhá­zások, korszerűsítések meg­valósítása. Amikor erről beszélünk, er­ről szólunk, akkor a hang­súlyt nem a beruházásra, a korszerűsítésre helyezzük, ha­nem a gazdaságosságra, a ha­tékonyságra. Erre figyelmez­tetnek a nemrég napvilágot látqft új hitelpolitikai irány­elvek. Olyan rendelkezések, olyan elvek ezek, melyek min­den eddiginél jobban ösztö­nöznek — mi több, megköve­telik —, hogy egy üzem, akár ipari, akár mezőgazdasági, csak olyan beruházás megva­lósítását kezdje el, mely va­lóban jövedelmező, hatékony és a befektetés gyorsan visz- szatérül. Ezért változott meg magának a hatékonyságnak a kritériuma is. Korábban elég sok beruházás indult, a befe­jezés viszont elhúzódott. Vi­szont jövedelmezőnek szgirii- iott minden olyan’beruházás, ahol szóé forint befektetett összeg legalább hét forint jö­vedelmet hozott. Az idei év­től, az új hitelpolitikai elvek értelmében, ez c gyakorlat megváltozik. Az iparban és az építőiparban legalább 15, az élelmiszeriparban és a ke­reskedelemben legalább tíz forint jövedelmet kell hoznia minden befektetett száz fo­rintnak, s csak ez esetben te­kinthető jövedelmezőnek a beruházás. A többi ágazatban — tehát a mezőgazdaságban is —, marad a korábbi, álta­lános hét forintos évi jövede­lem. Érthető, hogy így van, hiszen a mezőgazdaság az a terület, melynél — a jellegé­nél fogva — a többi ágazathoz viszonyítva lassabban térül­nek meg a befektetések. Ügy is mondhatnánk, a mérce emelkedett — és ez in­dokolt volt. Ahogy dr. László Andor államtitkárnak, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökének a közelmúltban tartott sajtó- tájékoztatójából is kiderült, egész sor olyan üzem, válla­lat van ma már, amely nem is 7—15, hanem 25—30 forint jövedelmet tud elérni száz fo­rint befektetéssel, hitel segít­ségével. Azt bizonyítja ez. hogy az új mérték, az új, ma­gasabb követelmény nem ir­reális. A tények, az új hitelpoliti­kai elvek nagyon határozot­tan arra figyelmeztetnek, hogy minden eddiginél dön­tőbb követelmény a közgaz­dasági, gazdaságossági szem­lélet további erősítése. V. M. Készü! az idei gazdasági terv Fonyódon Tábla hívja fel a figyelmet a veszélyre: »Vigyázat! Jégvá­gás!« Piros Zetorok várakoz­nak, hogy pótkocsijaik megtel­jenek. Hatalmas jégtömböket emelnek rájuk. Egyre jobban tágul a kezdetben léknyi terü­let. Megcsillan a víz tükre. Hallatszik a középkori fegyve­rekre emlékeztető jégvágó fej­sze koppanása. Ezt roppanás követi, melyet az egésztől el­szakadó jégdarab okoz. Mély­re merül, s a ringatózó vízi »ablaküveg« alá nyúl a csák- lya. Több is egyszerre. légtörök Szusszan ásnyi szünet. Zsinkó Dezső: — A balaton- keresztúri Egyesült Erő Tsz tagjai vagyunk. Most, hogy húsz centisre hízott a jég, ne­kiálltunk vágni. Harmincöt mázsa fér egy-egy pótkocsira, így aztán van munkánk bő­ven. f<átja, most is négy Zetor várakozik ránk... Varga Pál: — Traktoros va­gyok. A veremhez hordjuk a frissen kitermelt jeget. Várjuk a keményebb időket, hogy vas­tagabb legyen a jégpáncél. Most még kicsit »saras« a hó­tól. Györkös Jenő: — En is Ze- tort vezeték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a várakozás közben föl ne kapjak egy fej­szét vagy.csáklyát. Meg is fáz­nánk, ha nem tennénk. Emelkednek a fejszék, re- cseg-ropog a jég. Megpillant­ják arcukat a víz tükrében. Nagy munkában találjuk ezekben a napokban a megye termelőszövetkezeteinek ve­zetőit. A tervkészítés idősza­kát élik. Komoly, megfontoltságot, nagy szaktudást, széles látó­kört igénylő munka ez. Mura József, a fonyódi Balaton Ter­melőszövetkezet elnöke és Kiss János, a főkönyvelő val­lott így. — Hogyan készül a terv? — Többlépcsős munka. A szűkebb vezetés — az elnök, a főagronómus, a főkönyvelő és a csúcstitkár — tárgyal elő­ször. Az elgondolásokat rög­zítjük. Ezután a tizenkét tagú vezetés elé kerül ez az előterv. A szakvezetők elmondják vé­leményüket, javaslatokat tesz­nek. Megtárgyalják az előter- vet a pártszervezet csúcsveze­tőségének tagjai is. A vezető­ség állást foglal az elgondolá­sokkal kapcsolatban. Szelektá­ló munka is ez. A főagronó­mus irányításával a szakve­zetők a saját területük tervét készítik el. Végső formában a főagronómus önti a megalapo­zott elképzeléseket. Üjra ösz- szeül a vezetőség, elemzi a tervet. Ezután kerül a közgyű­lés elé. Csak a tagok hagyhat­ják jóvá. Tulajdonképpen minden embert érintő munka ez. A brigád vezetők, szakveze­tők ugyanis még »menetköz­ben« kikérik beosztottaik vé­leményét, meghallgatják ja­vaslataikat. — A fonyódi Balaton Ter­melőszövetkezetben jelen­leg hol tartanak a tervké­szítésben? — Ügy tervezzük, hogy a február eleji zárszámadásig a terv termelési része elkészül. Azután, körülbelül egy hónap múlva tárgyalja majd a köz­gyűlés. — Milyen változások vár­hatók az elmúlt esztendő­höz viszonyítva? — A tavalyi év, csakúgy, mint a többi gazdaságban, ki­Mura József és Kiss János az előterven dolgozik. esést hozott a gabonaféléknél. A hiányt sikerült pótolnunk a bérfuvarozással és az állatte nyésztésben elért jó eredmé- nvünkkel. IA talai°lőkéeszíté- siiok minősége m««fel°lő. Ez alapfeltétele az idei termés­nek. Az őszi mélyszántással t elles egészében végeztünk biztosíték ez arra. hogy a v°- *és mecf^lolő »á^'ba« ker»t- ’ön. A munkaerőkoívzet vál­fózt.atáseWfi késztet bQprtíip két az idei és az elkövetke­zendő gaz'tasáej évekbe^. Ta­valy nagv beruházással gépe­sítettünk. A gabona kompié« gépesítése mellett a kukorica- termesztést is szeretnéuk g^ní erővel végezni. A betakarító adaptereket és a szárítóbe­rendezést mór megvásároltuk Fejlesztjük az állattenyésztés* is. Itt tulajdonképpen már nemcsak az idei. hanem a kö­vetkező év feladataira is gon­dolunk. Az abrakkészletét meg kell kétszereznünk. Előtérbe kerül a juhászat fejlesztése. Az anyaállat-állomány egyéb­ként az utóbbi évek alatt megnégyszereződött. Ma már 1500 anyájuhot tartunk. Pe­csenyebárány hizlalással is fog­lalkozunk. Bárányaink export­képesek. A sertéskibocsátás a tervek szerint megháromszoro­zódik. Eddig 1200 hízott ser­tést adtunk el évente. — Milyen a termelőszö­vetkezet munkaerőhelyzete? — Háromszáz tagunk van. nem kis részük nyugdíjas, já­radékos. így aztán a kertészet­ben is lesznek változások. A termesztést beíterjesebb mó­don kívánjuk fejleszteni. A meglévő ötezer négyzetméter hollandi ágyat, illetve fóliafe­lületet még ötezer négyzetmé­ternyi fóliával növeljük. Több \ primőr termés lesz majd. így a Balaton-part ellátásából is nagyobb részt tudunk vállal­ni. Ordacsehiben a szántóföldi termesztés intenzívebbé téte­lére öntözőberendezést állítot­tunk be. Összefoglalva tehát, három területre összpontosul a fejlesztés: először a gépesí­tés terén, az állattenyésztés­ben, majd a kertészetben. A célunk az, hogy a mostani üzemegység-rendszer helyett szakosítsuk a munkákat egy- egy területen. L. L. SOS'OGfI JíBPkáP Periek, 1371, janaar 15. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom