Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

Fizetik a békekölcsönt A legnagyobb nyeremény tízezer forint — ötszázhetvenhét beváltott kötvény A múlt év utolsó békeköl­csönhúzásán nyert összegeket tegnap reggel kezdték fizetni. Az év első nyereményfizeté­si napján “Zsúfolásig megtelt« az OTP megyei igazgatóságá­nak kifizetőhelyisége. Rögtön a nyitás után tizesével érkez­tek az emberek, kezükben a második, harmadik és negye­dik békekölcsön-kötvények­kel, ki már a biztos nyere­mény tudatában, ki csak meg­nézni, vajon nyert-e? Az üveglap alá kitett nye­reménylistát olyan sokan bön­gészték, hogy alig fértek a pénztárhoz a boldog nyerte­sek. Tizenegy után kissé megfo­gyatkozott a tömeg, ebédszü­net következett, majd két óra után ismét megnőtt a forga­lom. — Hosszú hónap a január, már szilveszter előtt megkap­tuk a fizetést, és hol van még február eleje? Jól jön a “fi­zetéskiegészítés« — mondta egy asszony, aki ezer forinttal a zsebében távozott. Az első kifizetési napon délután fél négyig ötszázhet­venhét nyertes kötvényt vál­tottak be, a legtöbbet névér­tékben, A legnagyobb nyere­mény tízezer forint volt, több. kötvénytulajdonos vett fel ezer-kétezer forintot. Az OTP összesen több mint száztizenhatezer forintot fize­tett ki. Fiatal tehetségek kiállítása Moszkvában Moszkvában nemrég meg­nyílt az ifjú alkotók kiállí­tása. A képen látható robot­embert a kali- nyingrácli fia­tal ezermeste­rek szakköre’' készítette. Eb­ben az évben a robot a város! közlekedésben is dolgozott. Készítői sok mindenre meg­tanították: üdvözölte az utasokat, fel­kérte. hogy váltsák meg je­gyüket, maga is jegyeket árult, pénzt váltott és bejelentet­te a következő állomásokat. (MTI Külföldi Képszolg.) Tv-jegyzet Célpont: az aiteregó Az embereket mindig izgatta másik énjük — az a bizonyos alterego. Ott van ez a kíván­csiság a lélekvándorlás hité­ben is, ott van az irodalomban is. (Egy regényben olvastam, egy kisfiú tűnődik: hátha a Holdon is él egy ilyen kisfiú, mint én.) Aztán Freud is rend­kívül sokat tanított róla. Van tehát, ha nem is rajtunk kívül, hanem bennünk egy másik én. Ez ihlette Wilde Dorian Cray arcképe című művét, és megír­ta Babits is a Gólyakalifa cí­mű könyvében egy úri fiú — szegény gyermek alteregóját. Rátaláltunk a tv műsorában is — mi több, egy héten kétszer. A Hasonmás című filmszatírá­ban, amiből ugyan igaz a film, meg igaz a szatír is (uram bo­csa! szójáték), amelyik a pro­fesszorban lakik. Csak éppen filmszatírának gyenge. Egyet­len oknál fogva — mint már annyiszor a jó alapötletre vér­szegény vázat húztak, arra meg már semmit. Pedig a sze­replők korántsem vérszegé­nyek, sőt! Sulyok Mária, Piros Ildikó, nemkülönben Várkonyt Zoltán — tehetségüknek bi­zony csak gyenge hasonmását nyújthatják. Brana Crncevic meg azt ál­lítja, hogy van olyan alterego, amikor két különböző ember lesz a másiknak hasonmása. Illetve csak lenne. Az ötlet így nem is abszurd, de hát az ab­szurdum mindig a kézenfekvő dolgokból táplálkozik. Függet­lenül társadalomtól, kortól. néha logikától is, emberek mennek, azonosulnak, elvál­nak, mert... És itt felvillan néhány jó megfigyelés, melyet a tv-játék — Lucifert idézve — belé helyez egy rossz gépe­zetbe. Mert hát a szerző sze­rint is ilyen a világ. A nézőnek meg szembe kell nézni, no nem önmagával, és nem is a hasonmásával, hanem az abszurditással. Én már egyetemi tanár főszerkesztőtől is hallottam, hogy úgy va­gyunk ezzel az abszurditással, hogy csak nézzük, nézzük öl­hetett kézzel, mint egy csoda­bogarat, és magyarázgatjuk. Ottó, Mottónak alteregója, mert hogy ilyen az élet, az­tán jön a második Mottó és így tovább. Mérhetetlen pess- szimizmus húzódik az abszur­dum mögött, ezt már az iroda­lomtörténészek leírták. Most már csak az a kérdés, hogy jó-e ez? Ha igazság az, hogy amit láttunk, az egy jó tv- játéknak csupán alteregója, gyengébbik énje volt. És miért is kell szembenézni ezzel a nézőnek? Hogy elmondják a szerelemben csak egyvalaki az első, a barátság egy üveggo­lyón múlik. Mintha az iroda­lomtörténetben már írtak, vol­na ilyesmit. Aztán még azt is hozzáteszik, hogy mindez nem ér semmit, mert az ember nyomtató ló módjára baktat az életben és kész. Nem hiszern, hogy igy lenne. Legföljebb az alteregója. Már akinek. X. T. | XXVII. évfolyam, 9. szám. Kedd, 1911. jannár 12. IfltiBSDZa- figyeiőszojálat Európából még sehonnan ;em jelentettek ezideig in­fluenzajárványt, hazánkban sem ütötte még föl tömeges megbetegedés a fejét. Ennek ellenére az Egészségügyi Mi­nisztérium járványügyi főosz­tálya utasítást adott, hogy or­szágosan szervezzék meg az nfluenza-íigyelöszolgálatot. Megyénkben is ennek megfe­lelően kiadták a körzeti orvo­soknak az utasítást, hogy nyomban jelentsék, ha a be­teglétszám hirtelen megnő. A figyelőszolgálat az első lépés a betegség megelőzése érdeké­jen. Az iskolai szünet csak a pa­pokban ért ugyan véget, és ezért még nem lehet pontos képet kapni a hiányzások mértékéről, az eddigi értesülé­sek szerint azonban a hiány­zók száma normális. Megtudtuk azt is, hogy me­gyénkbe tizenhatezer influen­za elleni védőanyag érkezett, ki js osztották a járásoknak — a jelentkezés azonban a várt­nál alul maradt. Pedig az ed­digi gyakorlat azt igazolta, hogy az influenza elleni védő­injekció hatásos. 2,2 milliárdos forgalom A zárszámadási vásárokra készülnek A fogyasztási szövetkezetek a napokban összesítették üzleteik 1970. évi forgalmi adatait. A kiskereskedelmi és vendéglátó egységek kivétel nélkül elérték, sőt jelentősen túlszárnyalták az 1989-bén el­adott áru mennyiségét. Éhnek egy része a hálózatfejlesztés­nek köszönhető. A siófokiak 81 százalékkal (az eredményt' fő­leg a Sió Áruház hozta) a kadarkútiak 35 százalékkal (elfekvő árukat vásárló és ér­tékesítő részlegük működik), a kaposfőiek 29 százalékkal (bú­torboltjuk nyílott), a karádiak 29 százalékkal, a kaposváriak 22 százalékkal adtak el több árut, mint 1969-ben. A vendéglátó üzletek között a karádi, böhönyei, göllei, me- zőcsokonyai és mernyei szö­vetkezet adta el a legtöbb ételt és italt az 1969. évihez viszo­nyítva. A megyei összesített adatok szerint a somogyi szö­vetkezeti üzletekben és ven­déglátó egységekben 2 mil­liárd 232 millió forint forgal- ! mat bonyolítottak le Í97ö-ben, 336 millió forinttal többet, mint az előző évben. A forga­lomból a kiskereskedelemre 1 milliárd 872 millió (119,3 szá­zalék), a vendéglátó tevékeny­ségre 360 millió (110,3 száza­lék) forint jut Ezekben a hetekben a szö­vetkezeti üzletek zárszámadási vásárokra készülnek. A tsz ki­fizetésekre január végén, feb­ruár és március hónapokban kerül sor. A tsz-tagok sok üz­letben már előj egyeztették, hogy mire lesz szükségük. Az üzletvezetők is — igen helye­sen — piackutatást végeznek. A legtöbb tsz-tag — akik a kifizetéskor nagyobb összegre számítanak — nagy értékű fo­gyasztási cikkeket: televíziót, rádiót, háztartási gépeket, mo­torkerékpárokat és bútort vá­sárol. Sokan vesznek más ipar­cikket, textilárut is. Mások új családi házakat építenek és ehhez akarják megvásárolni az építőanyagot, a szövetkezeti TÜZÉP-telepeken. RÁDIÓZZUNK! A hét vége rádióműsorából két adást hallgattam különös figyelemmel. A Szombaton délutánt Rapcsányi László ri­porter vezette. Másfél óráé műsora jóízű koktél volt: tu­dósításokból és művészi élmé­nyekből keverve. Témámra Rapcsányi László, illetve mű­sora vezetett rá. Rádiózunk-e? Különbséget teszünk-e műsorainak sokféle­sége között? rádiósélményre van szüksé­günk. Mert ha csak kiszolgál­tatjuk magunkat, részvételünk hiányában nem teremtődik Kapcsolat a műalkotás — és miköztünk. Bach némán orgo­nái és Peer Gynt némán zo­kog... Elképzelhető még, hogy a rádiótól művészi élményt is várunk. As időjárásjelentés után más füllel ülünk le mel­lé? A fogyasztási szövetkezetek áruházai, iparcikk szaküzletei, de a kisebb vegyesboltok is január es február hónapokban mintegy 140 millió forint ér­tékű friss iparcikkel töltik fel a készleteiket, hogy a tsz-ta- gok igényeit a zárszámadási vásárok idején kielégíthessék. Sok vendéglő számit arra, hogy az ilyenkor szokásos bá­lokat, összejöveteleket náluk rendezik a termelőszövetkeze­tek. D. Z. Konfliktus Nagyapámról őrzök egy fényképet, mely elárulja, hogy rádiózik. Detektoros készülék áll előtte, fülén a hallgató. A mi arcunkon ilyen “átszelle­mült« vonások aligha fedezhe­tők föl szuperkészülékünk, zseb- és táskarádiónk előtt Nein rádiózunk, rádiót hallga­tunk. Miközben kezünk, sze­münk jár. így ér bennünket a hatás. Azaz félig-meddig vagy sehogy. Az információkhoz szo­kott a fülünk. (Akié nem, "ar­airól most nem beszélek.) Es ha esetleg művészi műsorra kapcsoljuk be a készüléket, kattan ismételten a gomb, vagy süketen szól Bach, Peer Gynt. Pedig ebben a kommuniká­ciós dömpingben mind több Egyre tudatosabhan kell rá­dióznunk. Különbséget téve a hírek és a nótacsokor, a Julia- nus barát között. Vasárnap délután hallgat­tam a Julianus barát befejező, V. részét Kodolányi János re­gényének átdolgozása ismét megerősítette bennem, hogy rádiózni jő. Igaz művészi él­ményt is nyújt. Hány ember élvezhette egy­szerre a remek előadást! Több műsort is hallottam a hét végén. Amire figyeltem is, amiben magamat is meg­találtam, ez a kettő volt. Nem sok ez. De mintha egy isme­retterjesztő előadást és egy színházi előadást hallgattam volna. Az arány is jó. Hét vé­gére való. H. B. Anyu majd felkiált: — Hon­nál hoztad ezt a melltartót?! Mire apukám felugrik: — Mindjárt visszaviszem... (A Wochenpresse karikatúrája) Dokumentumfilm a televízióban Jelenet *r ntea« rímé dokmuentam játék bél. ÍA televízió ma 18.10-kor v-i-r-HASA adása.) Kívánság Simekné megkérdi fér­jét, mit szeretne kará­csonyra. A férfinak jó kedve van, s álmodozó arccal mondja: — Tudod, Erzsi, legjob­ban egy tizennyolc éves, tüzes nőnek örülnék. Szép szőke haja lenne, gyönyö­rű alakja, nagy kék sze­me. — Na és ne feledd — vágja rá a felesége —, a legfontosabb az, hogy rö­vidlátó legyen! Párbeszéd Két régi ismerős talál­kozik. — Öregem, megnősül­tem. •*- Gratulálok. — Sajnos, idősebb, nem éppen szép asszonyt vet­tem el. — Részvétem. — De ezzel egy nagy házat is szereztem — Gratulálok. — Csakhogy a ház a múlt héten leégett — Fogadd részvétemet. — Az asszonyom is benne égett! — Gratulálok! Levél Kovácsné levelet ír fér­jének a fürdőből. »Drágám, hat hét alatt leadtam a fele súlyomat. Meddig maradjak még itt?« Postafordultával meg­jött a válasz: »További hat hétig«. Gyermekész Két gyermek egy fest­mény előtt álldogál, ame­lyen Ádám és Éva lát­ható. — Melyik ezek közül a bácsi? — kérdezi az egyik. — Honnan tudjam — mondja a másik —, hi­szen nincs rajtuk ruha! Áruházban A zsúfolt áruházba egy ijedt asszony rohan be szvetterbén, de szoknya nélkül. Rémült arccal kérdezi: — Nem láttak, kérem, egy rózsaszínű szoknyát, amelybe három kisgyerek kapaszkodott? Női dolgok Cicvarekné panaszkodik: — Rájöttem, hogy meg­öregedtem, és nem va­gyok olyan szép, mint va­lamikor. — Ugyan, ne túlozz. Miből gondolod ezt a sza­márságot? — kérdezi ba­rátnője. — Hát abból, hogy a munkahelyemen, a pénz­tárnál azelőtt minden fér­fi rögtön zsebrevágta a visszajáró pénzt, de az utóbbi időben először pon­tosan megszámolják... Somonifinéplap Áss MSZMP Somogy megye! Bizottságának lapja. Főszerkesztő: jávori béla Szerkesztőség ? Kaposvár, Latinén Sándor u. S. Telefons 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latin ea S. u. 2. Telefon: 11-51« Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrziink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 067. Készüli a Somogy inggyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemebeo. Kaposvár. Latínca S. u. 6. Felelős vese tő; Mautner Józ&sf

Next

/
Oldalképek
Tartalom