Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
I Mai kommentárunk ONMÜGONKÉRT-KÖZÖSEN Az a szó jutott eszeinue: család. A legkisebb sejt a közösségi életben, a legnagyobb egység parányi alkotóeleme. Ott nö az ember közösségivé, ott tanulja először becsülni, segíteni a másikat; szeretni, küzdeni és áldozatot vállalni; munkálkodni valamiért önzetlenül, de saját gyönyörűségére, épülésére is. Eszembe juthatott volna az is, hogy brigád, gyár, szervezet, falu, osztály megye vagy ország. Mind egy-egy közösség gyűjtőneve, ha erről az oldalról közelítem a dolgot. Mégis a családnál maradok, a legkisebbnél. Mert onnét indul minden — önmagunkért, közösen. A tervet böngésztem vasárnap délelőtt. A törvényt, amely utat mutat, segít és követel, célokat jelöl és munkára szólít. Túl korai még, hogy apró részletek ragadjanak meg bennünk, hisz álig néhány napja, hogy a megyei tanács igent szavazott Somogy negyedik ötéves tervére. De elég rég ahhoz, hogy elgondolkodjék az ember, s a közeget kutassa, amelyben született a terv, az embert, aki nélkül üres szócséplés maradna csupán. Jól tudja mindenki, hogy az emberért van, s őrá épít az ötéves program. Most mégis erről szeretnék beszélni. S hogy miért a családot állítom a középpontba? Meri sok család sok nagyszerű terve valósult meg előttem másfél évtized alatt. Nagy családoké, egy egész országé is természetesen. S láttam: a hajtóerő mindig az egyet akarás volt. Kisebb-nagyobb tervek a családban a jó vasárnapi ebédtől a télikabátig, a szobabútorig, a televíziós készüléktől a rég óhajtott nyaralásig. Az apa, az anya álma ez külön-külön, a gyerekeké, az egész családé? Töprengés, számítás előzi meg a tervet a legkisebb sejtben, s a legnagyobb közösségben is. Azután dönt a »családi tanács«. Gondoljuk csak meg, hogy van ez otthon, mindennapi életünkben? Úgy érezzük, nem az apa döntött, hanem mi mindannyian, nem őérte lesz jó ebéd, bútor vagy nyaralás, hanem mindannyiunkért, s nem neki kell csak dolgoznia; ki-ki megtalálja a maga feladatát. Valahogy így kellene közelednünk a mi nagy — megyét és országot építő — tervünkhöz is. Nem úgy alkották ezt a programot, mi alkottuk magunk; nem találtak ki célokat, mi magunk jelöltük a jövőt. Nem a »nagy házban« akarnak csak jobb életet nekünk, nemcsak a nagy család tanácsa szavazott igent, hanem mi mindannyian, akik itt élünk, s még jobban akarunk élni. Somogy programját akarjuk megvalósítani? Igen, a magunk rogramját, hisz ablakaink rég kinyíltak már: család nélkül nincs falu és nincs megye, ország. Tekintetünk kitágult már, közösen dolgozunk önmagunkért. Együtt a kis és nagy családokért. S ha egy kicsit is megindít minket ez a közösségi hajlandóság, akkor sajátunknak tekintjük a célt és a programot, akkor könnyebben és jó szívvel, nagy energiával dolgozunk megvalósulásukért, S akkor nem kívülről szemléljük életünk alakulását, akkor nem háborgunk és nem türelmetlenkedünk, csak a felelőtlenség, a rosszindulat, a tehetetlenség láttán. De higy- gyük el, az is a miénk, azt is nekünk kell kiirtani hétköznapjaink valóságából. Nos hát ezért jutott eszembe a család, amikor a tervei olvasgattam. Mert azt hiszem, mindennél, minden óhajmi és részfeladatnál fontosabb, hogy megyénk minden becsületes lakója együtt, egyetlen nagy szellemi és fizikai ener- giahalmazzá egyesülve munkálkodjék a következő öt évben. J. B. Bcncsík Mihály. Magyar LAszloné. Kritikusan és tettre készen Megjegyzések a fiatal agrárértelmiségiek tanácskozásáról Este Felső gálán Villát fognak. Zsákot emelnek. Megszokott, biztonságos mozdulatokkal. Kinn talán újra szállingózni kezd a hó. A fény halványulása megtenni ellentétét, a sötétséget. Este van már. Csak az istállók ablakán sárgul ki a világosság. A borjúnevelő előtt hatalmas szénacsomó. Magas asszony emel villájára belőle. A taranyi Május 1. Termelő- szövetkezet felsőgólai majorjában járunk. — Magyar Lászlóné vagyok. Már nagyon régi tsz-tag vagyok, 1959-ben kezdtem. Mindig az állattenyésztésben dolgoztam. Jó itt. Nem válogattam meg soha a munkát : na, te nehéz vagy, elhagylak holnapra... Nem, ezt sohasem tettem. Amit el kell végezni, jobb előbb megtenni. Volt úgy, hogy a juhászokat kellett helyettesítenem. Elvállaltam. Aztán meg azt mondja az elnök: Te, Annuska, mondjad! Elvállalnád az éjjeliőrséget? így lettem éjjeliőr is asszony létemre, ha kellett. A sertéstenyésztést is ismerem. Az idén százhetven napot váltottam az állattenyésztésben, aztán a helyettesítésekből is gyűltek a munkaegységek. Sok van belőlük. Ha negyvenkét forintot ér egy, ükkor kapok jócskán, úgy gondolom. Alsógóla-pusztán lakom, nincs messze, csak két kilométer ide. Este nyolcra végzek, akkor hazaballagok. Harmincadikán lesz a zárszámadás. Akkor kimulathatjuk az egész évi fáradalmat... Végigmegy az istálló folyosóján, ellenőrzi a borjakat. A másik épületben is dolgoznak. Csillén tolják a takarmányt. Párás a levegő a tehenek melegétől. Rácz György áll meg mellettem, köpenyben van, mint a többiek. Csendes a szó, téli estéhez illő. — Hatvankét éves vagyok, tíz évet tsz-tagként dolgoztam. Hat esztendeje már csak az állatoknál. Itt több a kereset. Igaz: reggel háromkor már indulni kell a pusztára. Takarítás, tehéntisztítás, abrak-előkészítés, etetés — ez a sorrend mindennap. No, aztán a fejés. Géppel, persze. Mit mondjak? Egyéni korunkban nem voltak ilyen szép teheneink. Itt jobban megkapják, ami kell. Takarmányozásban is, talán gondozásban is. Nem mondom, addig könnyű ide kijárni Taranyból, amíg kerékpáron lehet. Most a hóban neRácz György. hezebb. Otthon nem is igen marad másra idő, csak egy kis favágásra, vízhúzásra. Aztán, ha ballagok hazafelé, el-el- gondolkodom. Leginkább- a munkán. Állattenyésztési szempontból jó volt a múlt év, s ebben talán egy kicsit az én munkám is ott van ... Zsákkal a vállán svájcisapkás férfi közeledik. Megszólítom. Szívesen áll meg néhány percre. — Bencsik Mihály a nevem. Alapító tagja vagyok én a szövetkezetnek. Ilyenkor, januárban az ember már várja a zárszámadást. Nyolcszáz munkaegységem lesz. Amikor kezdtük 1959-ben, még csak tizenhét forintot tudott fizetni a termelőszövetkezet. Most meg, ahogy hallom, negyven- kettőt ér majd egy munkaegység. S a terményeket még nem is számoltam ... Sok minden megváltozott az elmúlt évek alatt. Látja, ez az istálló is új. Az állattenyésztő munkája is más lett. Szaktudás kell hozzá. Háromhónapos tanfolyamon vettem részt én is, sokat tanultunk ott. A nagyobb szaktudás is az állatok hasznát szolgálja. Emelkedett a tehenek tejtermelése. Régi módszerekkel ezt nem lehetett volna elérni. Na, aztán az is igaz, hogy a takarmány is biztosítva van. Mindig előre kell lépni. Ez az én kívánságom. A teljes gépesítés ideje eljön majd a mi szövetkezetünkben is... it fogyasztási és értékesítő szövetkezetek új szabályozó rendszeréről Kialakítottak a közgazdasági szabályozók új rendszerét, amely a IV. ötéves tervben a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre érvényes. Az alapelvek természetesen változatlanok, hiszen az állam a továbbiakban is szabályozza a személyi jövedelem és a felhalmozás, tartalékolás arányait Megváltozik azonban egyes szabályozók mérték- rendszere, a nyereségérdekeltség elvének érvényesülése mellett nagyobb erőfeszítést igényel a föltételek teljesítése. A növekvő nyereségérdekeltség mellett erősödik az érdekeltség a forgalom növelésében is. Ugyanakkor az állam bizonyos intézkedésekkel megakadályozza, hogy az ármanipulációk révén növeljék a nyereségüket. Változik az állami támogatás rendszere: elsősorban az ésszerű fejlesztési, beruházási törekvéseket támogatja. A fejlesztés így jobban közös érdekké válik, hiszen minél többet áldoz egy szövetkezet saját erőből, annál több állami támogatást kaphat. Az AFÉSZ-ek fejlesztési prob, imáinak megoldásában jelentős erőforrás a szövetkezeti közös alap. Emellett állami pénzügyi támogatás is jut a szövetkezeteknek, amellyel elsősorban a nagy alapterületű ABC és iparcikkáruházak építését, az ellátatlan területek üzlethálózatának, a zöldség-, gyümölcskereskedelemnek a fejlesztését, a raktár- építést és a szolgáltató tevékenység bővítését kívánják előmozdítani. A támogatást közvetlen t anyagi hozzájárulásként és közvetett módon (pl. adóengedmény) kaphatják a szövetkezetek. Régi gondot orvosol az az új rendelkezés, amely az ÁFÉSZ-ek mezőgazdasági _ termékforgalmazását mentesíti a nyereségadó és az eszközlekötési járulék, élelmiszerfeldol- gozó tevékenységüket pedig az eszközlekötési járulék fizetése alól. Ezzel elhárul a legfőbb akadály az ÁFÉSZ-ek és a tsz-ek szorosabb együttműködése, a közös vállalkozások elől. 1971. január 1-től a fogyasztási szövetkezetek is kereskedelmi adót fizetnek. A vendéglátást nem terheli kereskedelmi adó. Mentesülnek ez alól a háromezer lakosnál kisebb települések üzletei is, az ötszáz lakoson aluliak pedig a mentességen túl teljes árbevételük 1,5 százalékáig állami ártámogatásban is részesülnek. Mentesül továbbá a kereskedelmi adó alól a szövetkezeti zöldség-gyümölcs forgalmazás, a könyvértékesítés stb. A részjegyek utáni részesedést, amelyet eddig az érdekeltségi alap terhére fizettek, már költségként lehet elszámolni, ha a szövetkezet jöve- lelmező gazdálkodást folytat. A várfts-, illetőleg községfejlesztési hozzájárulás az adózatlan nyereség hat százaléka, ez azonban nem terheli a fejlesztési alapot. Hasonlóan az adózatlan mérlegeredményből képezhető a kilenc százalékos tagsági érdekeltségi alap is. Ezután a nyereségadót is különbözőképpen kell fizetni: a fejlesztési rész nyereségadója továbbra is 55 százalék, a részesedési nyereségrész adója azonban progresszív. A fejlesztési nyereséghányadot terhelő adó tíz százalékát a jövőben is visszatarthatja a szövetkezet, ha azt már felhasználta tartós forgóeszközök fedezeteként Az új bérszabályozók erősebben ösztönöznek egyrészt a forgalom növelésére, másrészt a termelékenység emelésére. Egyes ágazatokban bérszínvonal-szabályozással, másokban bértömeg-szabályozással befolyásolja az állam a szövetkezetek bérpolitikáját, Minden bérnövekedés adóköteles. A teljesítményekkel arányos, a népgazdaság bérpolitikájának megfelelő bérfejlesztés azonban adókedvezményben részesül. Az ezt meghaladó fejlesztés viszont progresszív adóztatást von maga után. Az új szabályozórendszer alapos tanulmányozása és megismerése a fogyasztási szövetkezeti vezetők egyik legfontosabb feladata most. A SZÖ- VOSZ ezért hamarosan összefoglaló tájékoztatót bocsát ki. amely részletesen ismerteti az új szabályozók teljes körét. Ihr. & I. A legidősebbek hegy éve szerezték diplomájukat, több ezer holdas gazdaságok szakvezetését látják el, fiatalabb társaik között többen gyakornoki idejüket töltik a marcali járás mezőgazdasági üzemeiben. Főképpen agrármérnökök, de akad köztük mezőgazdasági gépésztechnikus, erdőmérnök és állatorvos is. Fiatal férfiak — köztük három nő. Figyelmesen hallgatják a pártbizottság, tanács, és ifjúsági szervezet vezetőinek tájékoztatóit, helyzetük, szerepük értékelését, a hozzájuk intézett kérelmekért. És helyeseltek — meg vitatkoztak. Nem annyira a hivatalos összegezésekkel és felhívásokkal, főtanácsokkal — inkább egymással vagy jelen nem levő társadalmi réteggel, el nem hangzott nézetekkel, említetten gyakorlattal. Az idősebbek persze bátrabban, a pályakezdés bőséges tapasztalatával. Miben értettek egyet? Többek között abban, hogy fokozódott a lakosság, a tsz- tagság körében a mezőgazdaságban dolgozó fiatal értelmiségiek szerepének elismerése; hogy általában javultak élet- körülményeik, emelkedtek a fizetések, a különböző juttatások, de nem kielégítóek a lakásviszonyok, és súlyos gond az étkezés a községekben; hogy a diplomamunkák elkészítéséhez számottevő segítséget kaptak a gazdaságok szakembereitől, hogy a végleges letelepedés szándékát még néhány évnyi kedvező munkahelyi tapasztalat után sem kívánják saját ház építésével kifejezni; hogy mérnöki oklevéllel és ennek megfelelő beosztással sok helyütt kénytelenek középszintű irányító munkát is végezni a brigádvezetők nem kis részének alkalmatlansága miatt; hogy a szükséges tekintélyt minden fiatalnak munkájával, magatartásával kell kivívni. És amiben vitatkoztak? Elsőso-ban a jövedelem nagyságában és differenciáltságában. Abban, hogy meg- éri-e a tsz-nek havonta 6—800 forinttal kiegészíteni a gyakornokok 1500—1800 forintos állami támogatását? Célszerű, megalapozott gesztus-e közvetlenül a diplomaszerzés után 2500—3000 (ilyen is volt) forinttal honorálni a tapasztalatszerzés, ismerkedés időszakát? Hogyan lehet így később fokozatosan elismerni a tényleges munka eredményét? Miért nem az irányított terület nagyságához, jellegéhez szabják az üzemegységvezetők jövedelmezését? Miért nem lehet Önálló, igényesebb feladatokkal is megbízni a gyakornokokat? Tapasztalható-e szakmai féltékenység az idősebb szakvezetők részéről? (Igen — nem.) És talán a legizgalmasabb kérdéscsoport: be tud-e kapcsolódni a mezőgazdász a falu társadalmi, politikai életébe? A vélemények külön elemzést érdemelnének, ift meg kell elégednünk szűkszavú felsorolásokkal: önmagokban is sokat mondanak. Tehát; elhangzott olyan, hogy nem tudnak a közéletbe bekapcsolódni, mert sajátos beosztásuk, a kötetlen munkaidő egyszerűen nem teszi lehetővé, mert a pedagógusok és a párttitkárok kisajátítják (!) maguknak a terület vezetését, mert nem kapnak alkalmat, és képességeiknek megfelelő megbízatásokat; mert a pedagógusok zártabb közösséget alkotnak, másként alakul napi munkabeosztásuk, így ők nem tudnak beilleszkedni művelődési, szórakozási hagyományaik kialakult rendjébe — különben amúgy is ráérnek az iskolai munka mellett ilyesmivel is foglalkozni. De volt ellenkező vélemény is, hogy igenis ott a helyük a falu társadalmi, politikai életében, mert nem maradhatnak meg szakmai tevékenységük szült körében, a főiskolán, egyetemen is közösségben éltek; föltétien kapcsolatot kell találni a falu többi értelmiségével, részt vállalni politikai és kulturális munkájukból. A tél: hónapokban lehetőségeik nyílik például a politikai oktatás segítésében, ha önálló vezetést nem is tudnának vállalni; nem lehet kibújni az értelmiségre háruló általános felelősség alól, és különben is hozzátartozik a tekintély kialakításához. Élesen kritikus, esetenként tagadhatatlanul szélsőséges vélemények. A negatív nyilatkozatokat kellő tapasztalat hiánya és a feszítő tettvágy magyarázza. Az előbbi fokozatosan megszűnik, az utóbbi legalább olyan gyorsan kielégül, majd magasabb szinten ijrr- termelődik. P. L» SOHOGII Nßpur Kedd, 1931. Jaanar 12. 3
