Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
„Mit várunk az új évtől?” Békés együttélési — Jenőkém, mit hordjak: minit vagy maxit? — Semmit. (Komódi István rajzai) Bunda nélkül Női labdarúgó-bajnokságot Elismerést Népszokásokat! Sokszor hallom mostanában nagy bánattal emlegetni, hogy eltűnnek a régi népszokások. Es valóban: miért tűnnek?t Hova tűnnek?! Hát nem lehetne elevenné tenni őket? Mondjuk a régi újévköszöntést: Hálistennek megértük az újesztendő naptyát ésatöbbi. Az újesztendőben kendtök boltjába lehessen kapni frissebb kenyeret, jó talpú cipőt, tartós méterárut. Persze rigmusokba szedve újmódi tartalommal. Aztán nem ártana például feléleszteni a fonóbajárást. Nem tudom, mit szólnának a tinédzserek, ha a bulizás mellett a Metróék zenéjére csinálnák a guzsalyost. Ügy j » divat a kanászing, hadd tudj I meg a fránya hippi, hogy mi- bül lészen a díszes öltés meg i vitézkötés! Hasonlóképpen a szappanutáló hippiknek lehetne ajánlani a húsvéti locsolást is — intenzívebb, kádas kivitelben. (Úgyszintén vezsdítőleg hatna az építőipar ácsorgó alkalmazottainak nyaka közé is — zuhanyos módszerrel.) Hivatalokban meg lehetne honosítani a busójárást. Mert mennyivel érdekesebb lenne az ügyfeleknek azt is kitalálni az ügyirat kanyargós útvesztőit követve, hogy milyen lélek lakik vajon a kifejezéstelen faarc mögött!) Persze, minek pazarolni az ötleteket? Tessék utánajárni a folklórnak! Télen különösen van rá lehetőség, így disznóölés táján. Mert — mondjuk — a húsipar mihelyt levágja a disznót, a toron már ott lehetne a kereskedelem is a vásárlók nevében... Nyársot dugni. fTroszt) A Azt hiszem, allergiás vagyok. ... A lexikon szerint az allergia: embernél vagy állatnál bizonyos (lélegzéssel, táplálkozással, oltással stb.) a szervezetbe került anyagokkal szemben megnyilvánuló, fokozott alkati érzékenység. Tapasztalataim szerint azonban fülön keresztül, hallás útján is lehet valaki allergiás. Mert, ha én azt hallom, hogy »pénz«, alkatilag azonnal érzékeny leszek. Van, aki a szénától náthát kap; én a »pénz« szóra ideges, türelmetlen, veszekedős leszek; az arcomon megfagy a mosoly és az ajkamon elhervad a nóta. Tessék mondani: súlyos ez? Már annyiszor kértem a feleségemet, hivatkozva fokozottabb alkati érzékenységemre, ne ejtse ki előttem azt a szót, hogy »pénz« — ha nem akarja, hogy ideges, türelmetlen és veszekedős legyek. Juszt is mondja! Nincs tekintettel rám. Ha angolul mondják ki előttem, hogy »pénz«: money, vagy németül: Geld, akkor aránylag még nyugodt vagyok', csak a bal szemem kezd el hunyorogni. Teljesen nyugodt vagyok viszont, ha ezeket a szavakat hallom: szagosbükköny, hód, tutaj, kemence, hárfa, szelence, kútágas, gorilla, hokkedli, jegenye, nyenyere, túró, cséré, Vecsés, spinét, alkonypír, főkötő, hajcihő, mongúz és tatvitorla. Ha viszont azt hallóm, hogy »pénz«, recsegni kezd valami a fejemben. Itt, jobb oldalt, fenn, balra, lenn; a torkom kiszárad, a gyomromon nyomást érzek, és a füleim majd kiugranak a helyükből. Tessék mondani súlyos ez? őszintén mondom: boldogan élek a feleségemmel, s ha veszekszünk is néha-néha, mindig csak a »pénz« miatt Emiatt a vacak, négybetűs szó miatt. Hát nem borzasztó? A »szagosbükköny« miatt még sohasem veszekedtünk a TABI LÁSZLÓ: Szilveszteri muri — Magát is meghívták szilveszteri piknikre a Somberekiék? — Engem is. — És magának is aszonták, hogy öt üveg pezsgőt vigyen? — Nekem is. — És maga is aszonta, hogy kész örömmel? — Én is. — Hát mit szól ehhez a pimaszsághoz. Mit akarnak ezek? Pezsgőnagykereskedést akarnak nyitni a mi pénzünkön? öt üveg pezsgő! Maga visz öt üveg pezsgőt? — Mi mást tehetnék? A meghívást elfogadtam. Nem lehetek olyan smucig, mint ők. — Én is viszek. Viszek én, pedig nekem az egész szilveszter nem ér meg ennyi pénzt. # — Egész évben a mi pezsgőnket fogják inni, azt remélem, tudja? — Világos. De igazuk van, ha két olyan verebet tudtak fogni, mint mi ketten. Beszéltem Blazsekkel. Húsz keménytojást és egy kiló almát visz. — Na, persze, mert a Bla- zsek és a Somberekiné között van egy kis etyepetye. — Mi lenne, ha csak négy üveg pezsgőt vinnénk? — Már én is gondoltam erre. Nem valószínű, hogy gondosan leszámolják. — Együtt mennénk, egyszerre adnánk át a nyolc pénz feleségemmel: A »tatvitorla« miatt még sohasem csapdosta az ajtókat. A »hárfa« miatt még sohasem akart visszamenni a mamájához. »Vecsés« miatt sem. Ha azt mondom neki: nincs hódom —, az arcizma sem rándul. Ha azt mondtam: nem adok jegenyét, nevetett. Ha azt mondtam: kellene egy kis cséve nekem, az ölébe ültetett, és megsimogatta a fejem. Hát kérdem én, miért kell mindig a »pénz«-ről beszélni, amikor annyi szép szó van a magyar nyelvben: bazsarózsa, harmatcsepp, vegyszer, napraforgó, cink, ügyvédi munkaközösség, szájtáti, hangár, lepke... Hogy csak néhányat említsek. Mi már otthon nem beszélünk a pénzről. — Mi újság, édes? — kérdeztem minap, midőn hazaérkeztem. — Semmi drágám — mondta a feleségem. — Holnap be kell fizetnünk a telefont. — Fizesd be, édes — mondtam én. — Jó pofa vagy! — mondta a feleségem. — Miből? — Nincs egy árva harmatcsep- pem sem! — Na ne viccelj, édes! — mondtam én. — Tegnap még volt bazsarózsád! — Tegnap! Hol van az már, drágám! — mondta a feleségem. — Ma rengeteg lepkét kellett kiadnom. Néha magam sem értem, de úgy repül a lepke, hogy az fantasztikus! — Szóval már egy harmal- csepped sincs? — kiáltottam. — Gyönyörű, mondhatom! Te két kézzel szórod a bazsarózsát! — Én? — sikoltotta a feleségem. — Ezt te mered jnon- daní nekem? Te, aki... Nem bírtam tovább. A fejemhez kaptam és azt ordítottam: — Azt hiszed, lopom én a bazsarózsát? Ügy látszik, a lepkére, a harmatcseppre, a bazsarózsára is érzékeny vagyok. Mikes György üveg pezsgőt. Látnák, hogy jó sok pezsgőt hoztunk, és kész! — És mondja már, ha meg- számólják! Csak nem vetemednek arra, hogy reklamálják a hiányzó két üveget? — Nem valószínű. És ha annyira smucigok, hogy van képük reklamálni, akkor megérdemlik, hogy csak négy üveggel vigyünk fejenként. Nem igaz? — Teljesen igaza van. Nem leszünk bolondok, hogy a Blazsek szerelmi ügyeinek anyagi terhét mi viseljük! — Ügy van! Mi közünk nekünk a Blazsek magánügyeihez? — Ügy van! Jelzem. Figyeljen csak ide! Ha nem számolják meg, hogy hány üveget vittünk, akkor vihetnénk fejenként hármat is. Nem gondolja? Kétszer három üveg, az hat üveg, az már elég sokat mutat ahhoz, hogy egy szavuk se lehessen. — És ha megszámolják? — Akkor is jobb, ha hármat viszünk. Mert a négyről azonnal látszik, hogy nem öt A négy az feltűnően nem öt, nem gondolja? — És a három? — A háromról az öt eszükbe sem juthat Meg aztán a három az misztikus, kaba- lisztikus szám. Három a kívánság, három az igazság, három- a magyar és három a kislány. A legszebb szám. Hármat kell vinni. — Ügy van. És tekintve, hogy egyszerre fogjuk átadni, az hat üveg. A hat pedig erősen emlékeztet az ötre, amennyit kértek. — Ügy van. De nem gondolja, hogy a négy éppen úgy emlékeztet? Ami nem öt, ahhoz a hat épp oly közel van, mint a négy. Ha ketten néEste, amikor hazaértem, szállásadónőm — özvegy Som- sáné — azzal fogadott, hogy idézést kaptam bűnügyben. A vékony papírszelet arra figyelmeztetett, hogy szerdán délelőtt kilenc órakor jelenjek meg a Markó utca 25-ben, ahol tanúként leszek kihallgatva Drinajda Jenő autólopási ügyében. Rögtön tudtam, miről van szó, hiszen szemtanúja voltam, amikor el akartak lopni egy vajszínű Skodát. Másnap reggel özvegy Som- sáné elzárta előlem a szappant a fürdőszobában, a házmester nem köszönt vissza, a szomszédom révetegen elnézett a fejem fölött, és Mlado- nácz a földszintről —, aki köztudomású, hogy két évig le volt csukva — jó akarattal utánam szólt: — Szegedre kérje magát, ott sokkal jobb a koszt! Szerdán reggel megmutattam az idézést a munkahelyemen, és elmentem a tárgyalásra. A KIHALLGATásomra már sor sem került. Drinajda Jenő az én közreműködésem nélkül is megkapta a magáét. Még ebédidő előtt visszaértem a munkahelyemre. Klassai, a kettős könyvelő álrészvéttel hozzám lépett, és szomorúan megjegyezte: — Látom, az ítélethozatalig feltételesen szabadlábra helyezték. Majd intézkedünk, hogy többet túlórázhasson. Minden fillérre szüksége lesz a családjának, amíg maga odabent van. Trepcsányi, a szobatársam csak ennyit mondott, miközgyet viszünk, az teljem rendben lesz. — Vagyis fejenként kettő. Nagyon helyes... Látja, ez jó ötlet! De ... Tudja, mire gondolok? — Tudom. Hogy vigyünk fejeként egy üveggel. Eltaláltam? — El. Mert ha fejenként egy üveggel viszünk, akkor már- nem mentünk üres kézzel, vagyis a piknik szabályainak eleget tettünk. Finoman, elegánsan, szimbolikusan vittünk pezsgőt Nem gondolja? — Dehogynem. Amellett azt, hogy »öt«, nem lehet se négynek, se háromnak, se kettőnek érteni. De egynek lehet, mert az »egy* éppen olyan rövid szó, mint az öt — Pontosan erre céloztam. Arra nem is gondolhatnak, hogy mi öt üveg helyett vittünk egyet, mert ilyen pofátlanság eszükbe sem juthat Ha nincs érzékük a szimbólumokhoz, arra fognak gondolni, hogy félreértettük őket És mit érdekel minket, hogy ők mit gondolnak. Nem igaz? — Ügy van! Tehát egy üveggel viszünk. Mégpedig ketten egy üveggeL — Világos. Mert ha szimbolikus pezsgőt viszünk, elég összesen egy üveg is. Így legalább nemcsak a pikniket fogja szimbolizálni, hanem azt is, hogy mi ketten milyen jó barátok vagyunk. Egy szív, egy lélek, egy üveg! — Gyönyörű! Vegye meg, aztán majd elszámoljuk, jó? — Jó. Nem baj, ha pezsgő helyett habzóbort veszek? — Persze, hogy nem baj. Ügy se mi isszuk meg! ben mélyen a szemembe nézett: — Hát érdemes volt? Addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik. Előbb-utóbb minden visszaélést lelepleznek. Korponai jóságosán megsimogatta az orcám, és gyengéden hátbaveregetett: — Nézze, szépen leüli a büntetését! Ha kiszabadul, ígérem, visszafogadjuk közösségünkbe a mi megtévedt bárányunkat Mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájan tévedhetünk. A lónak négy lóba van, mégis kivonták a forgalomból — jegyezte meg tréfásan, hogy jobb kedvre derítsen. Ekkor dühösen felordítottam: — Értsék meg, nem vagyok bűnös! Ich bin undschuldig! Csak tanúként idéztek be a rendőrségre. Tessék utánanézni! Tessék ellenőrizni! Én csak tanúvallomást tettem egy autólopási ügyben! — Ez a mai autóőrület már sok embert juttatott lejtőre. Maga is beérhette volna egyelőre a villamossal — közölte megvető tekintettel Drubnói, és a többiekkel együtt eloldai- gott mellőlem. Pillanatok alatt kiközösítés lett a sorsom. ' Azóta riadt tekintettel, gör- nyedten osonok az utcán. Tegnap keserűségemben végül is elhatároztam: nem tűröm tovább, hogy alaptalanul gyanúsítanak, a jövő héten tízmillió forintot fogok sikkasztani. Nekem már mindegy. Megbélyegzett ember vagyok. Galambos Szilveszter IDÉZÉS BŰNÜGYBEN