Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

Könyvtáraink Medgyessy Ferenc emlékezete sorsa wamcven *w> gstiletqt« «ödem mobtaszataeSc. agyi* legnagyobb mestere, Medgyessy Ferenc, A hazai könyvtárügy tel­lies problematikája még soha­sem tárult föl olyan sokré­tűen, mint a könyvtárosok HL országos konferenciáján, arney 15 év eredményeit és a jelen gondjait fölmérve azt is bebizonyította, hogy ko­runkban a könyvtár egészen más — új és sokkal fonto­sabb — intézmény lett, mint amilyen valaha is volt. Jelenleg a felnőtt lakosság 20—25 százaléka a gyerme­kek 40—50 százaléka — tag­ja valamelyik könyvtárnak. A könyv ma »termelő esz­köz«, a könyvtár pedig a tár­sadalom élettevékenységének nélkülözhetetlen része, mely nélkül sem a termelő munka, sem az oktatás nem járhat eredménnyeL »Dinamikus intézmény- rendszer« és »művelődési alapintézmény«. — Mit je­lent ez a két, a konferencián gyakran hallott kifejezés? Az első a könyvtárak éh­ségét és összetartozását hir­deti, mivel ma már nem vál­hat mereven szét a tudomá­nyos és közművelődési könyv­tárak útja. Mindkettőnek jut mindkét szerepkörből. Á könyvtárközi kölcsönzés, a jól szervezett hálózati mun­ka és az összehangolt tájé­koztató tevékenység teszi mozgékonnyá az egész intéz­ményrendszert, és hozzásegí­ti, hogy betöltse a »művelő­dési alapintézmény« szerepét Ez utóbbivá azért lett a könyvtár, mert az ismeretek mai bőségében az iskola nem boldogul' már a hagyomá­nyos módszerekkel: kényte­len ránevelni a diákot az ön­álló búvárkodásra, amely a későbbi fejlődésnek is alapja lesz. Ezenkívül az Iskola nem adhat többé lezárt tudást A »holtig való tanulás« ma min­den pályán kötelező, a könyv­tár szolgáltatásai nélkül pe­dig a legbuzgóbb könyvgyűj- 1ö sem képezheti magát ala­posan. *■ •- ■ • - ' ; A könyvtárak azonban csat, megfelelő fejlesztés esetén tölthetik be megnövekedett társadalmi szerepüket. A? elmúlt tizenöt ev va­lóbaJi nagy fejlődést hozott Hazánkban me 11 000 könyv­tár működik, s könyvállomá­nyuk meghaladja az 50 mil­liót, a forgalom pedig évi átlagban a 60 milliót. Az ol- vsajgókaf 4028 főfoglalkozású és csaknem 20 ezer tisztelet­díjas könyvtáros látja • eh Számos vidéki városban épült korszerű új könyvtár­épület, és ez hivatásának megfelelően kultúrcentrum- má is.lett Ám a kezdeti lendület az utóbbi években megtorpant. Stagnálás, sőt visszafejlődés kezdődött, s éppen akkor amikor a társadalmi Igény már erősen megnyilvánuL Vajon miért? • Az élet furcsa kőldsönha­tásainak játéka folytán azo­nos tőről fakad a szükséglet is, a sorvadás is. ? A gazdasági mechanizmus­ban egyik alapelv, hogy a nagyobb tudás több hasznot hoz, ám a fönntartó szervek nehezebben áldoznak a jöve­delmet közvetlenül nem nö­velő intézményre. A tanácsi könyvtáraknál 1964 óta 25 százalékkal csökkent a vá­sárlási keret, pedig időköz­ben körülbelül 12 százalékkal emelkedett a könyvek ) ára! Ilyen körülmények között sokkal kevesebb új könyv kerülhetett a könyvtári pol­cokra, s ez a tény máris érez­teti hatását az olvasók fo­gyatkozásában. Az országos statisztikák . mögött persze erősen . eltérő " helyi különbségek húzódnák még. A könyvtárügy Sók eset­ben szubjektív alapokra he­lyeztetett, amikor is a fenn­tartók személyes belátásától, műveltségétől és könyvszere- tetétől függ, hogy a könyv­tár miként részesül az anya­gi javakban. Az utóbbiak hiánya hoz­za nehéz helyzetbe a könyv­tárosokat is. Jövedelmük köz­tudomásúan alacsony. Kö­vetkezésképp nagy a fluktu­áció, és rendszerint a leg­képzettebbek távoznak, mert ők találnak könnyen jobban fizetett munkát A könyvtárosi pályát női hivatásként ismeri a közvé­lemény és a könyvtárlátoga­tók serege. Azt azonban alig hinnék, hogy a nők fizetése az azonos beosztású férfia­kétól itt is körülbelül 30 szá­zalékkal lemarad! A községekben túlnyomó- részt tiszteletdíjas könyvtáro­sok működnek, s a 100—120 forintos havi juttatás még jel­képes honoráriumnak is ke­vés. Ezért aztán alig- akad pedagógus munkavállaló, ho­lott ez volna kívánatos. Sze­rencsés esetben elvégzi a havi 34—30 órai munkát egy-egy megszállott könyv­barát; sokszor azonban be kell érni szerény igényű fa­lusi háziasszonyokkal, akik­től pontos adminisztráción kívül aligha követelhet töb­bet bárki is. Sok részletkérdést vitatott meg még a konferencia. De a gondok fő vonulata itt hú­zódik, ebben az ellentétben: a társadalom számára a könyv­tár fontos, mint az éltető le­vegő, ugyanakkor a gondos­kodás fogyatkozik. Ideje volt hát mindezt őszintén feltárni és tudatosí­tani — a megfelelő döntések érdekében. Bozóky Éva Debrecen szülötte volt, a patinás múltú cívisvárosé, amely legszebb munkáit őrzi. Á Déri Múzeum lép­csőjét díszítik híres heverő férfi- és asszonyszobrai, a művész, aki eredetileg orvos­paraszti súlyú megszemélye­sítői, Vélük keltett feltűnést itthon és Párizsban az ifjú művész, aki eredetileg orvos­nak készült, s csak később kezdte el tulajdonképpeni mesterségét Mert arra ter­mett, a szépség szolgálatára, s programja volt ideállá ma- gasztosítani a magyár pa­rasztot, akit addig csupán népszínműves hámissággal és inkább mellékszereplő^ ként tartottak szobortalap­zatra méltónak. A nagyszerű Izsó Miklós után legföljebb pásztor Jánosnak volt, szeme ,hózzá, hog>' meglássa a Bú- csúzkodók - kézfogásában, ‘meg a korsós parásztlány tartásában a megörökítésre érdemes, eredeti szépséget Igaz, a festők gyakran vet­ték ecsetjükre .a falu népét, a mélyen .látók Munkácsy színeivel és az ő szenvedé­lyével vallottak a paraszti élet sanyarúságáróL Medgyessy , áz 6 harcos­társuk volt, de szobrász, akinek tiszte elsősorban az emberi test szépségének a dicsérete, ezért munkáiban . hiába keressük az éhezés­ben, robotban és megalázta­tásban megnyomorítottak el- esettségét Gyermekkori él­ményed' határozták meg szépségeszményeit is. A Hor- tobágyról és a Tisza tájáról hozta magával zömök, ará­nyos, mokány, szemükben s arccsontjaikban a kun ősök vonásait őrző parasztférfiak meg telt húsú, szerelemre termett asszonyok képét, s ezt a kevés beszédű, méltó- ságos tartású emberfajtát örökítette meg műveiben. Szőkébb pátriájának embe­red voltak a modelljei, bár­mit mintázott is: munkás magvetőt vagy a művészet múzsáját, íröt, festőt vagy ,a világjáró vándor emlék­művét, hun lovast vagy a bánat- súlyától komoly kő- aaszonyt, síremlóküL Inkább ösztönös alkotó volt, mint tudatos. Nem la­tolgató esztétaszemmel, ha­nem erős ráérzéseivel- alakí­totta ki minden ízében mo­dern stílusát. Kiváló érzéke volt az anyaghoz, kivált­képpen a tömör formálást igénylő kövekhez. Látásmőd­A művészi alkotótehet- ség rftkán egysíkú. A magyar irodalomtörté­net is nem egy olyan írót is­mer, aki vagy a színpadot kí­vánta meghódítani, vágy a képzőművészet valamelyik agában kereste egyéniségének másik kifejezési formáját. Olyan is akad közöttük, aki mind az irodalom, mind a képzőművészet terén mara­dandót alkotott. Kazinczy Ferenc eredetileg művésznek készült; 1777-ben Bécset is e célból kereste fel. Ismerőseiről, barátairól ka­rakteres arcképek sorozatát készítette, amelyek Árnyék- rajzolatok címmel meg is je­lentek. A költő Kisfaludy Károly katonai pályáját 1811-ben azért szakította meg, hogy a bécsi művészeti akadémián tanuljon, bar édesapja a fes­tői pályát »méltatlan foglal­kozásnak« tartotta. Egy ideig portrék és eiefántcsontszelen- cék festéséből tartotta fent magát. »A tatárok Magyar- Országon« című drámájának sikere utá- •••• írói pályát vá­lasztotta, de a képzőművé­szethez továbbra sem lett hut- ’en: az Auróra legtöbb met­szete az ö rajza után készült. Tájképeiben a romantika minden eleme (viharos ten­ger, villám, romok, távoli tü­zek stb.) megtalálható, ame­lyek jól kifejezik lobogó szen­vedélyességét, csapongó kép­zeletét. Tengervész, Éjszakai szélvész, és más, naivan ro­mantikus bájú tájképei bele­tartoznak a magyár képző­művészet történetébe. A ro­mantika Kisfaludy Károly pit'túrájában jelentkezett leg­először a magyar képzőművé­szetben. P 'tőfi Sándor képzőmű­vészet iránti érdeklő­dése Orlay Petrlch So­mával való barátságának kö­szönhető, aki 1848-ban kitűnő portrét is festett róla. Petőfi munkái közül a Bem apót ábrázoló rajz a legismertebb. Jókai Mór már gyermekko­rában maga rajzolt szörny ala­kokat ábrázoló illusztrációkat a meséihez. Mint egy hivata­los okmány bizonyítja, a rév- komáromi »Királyi Rajz Os­kolát« is látogatta. Tollraj- zokat, akvarelleket, olajfest­menyeket készített, amelyek­ből néhányat sokszorosítva it. terjesztettek. Tizennyolc éves korában festett önarcképe »A magyar szabadságharc 1848— 49« című albumba» jelent meg; barátairól is több port­rét készített A festészettel akkor sem hagyott fel, ami­kor már irodalmi sikerek áll­tak mögötte; útirajzai a »Ma­gyarország és Erdély — ké­pekben« című munkában és a Vasárnapi Újságban is meg­jelentek. A regényeihez ké­szített helyszíni vázlatait és számos arcképét noteszei őr­zik. Képzőművészeti alkotá­sai sokkal többek, mint ama­tőr kísérletek, s ha a festé­szetet választja élethivatásul, kora első művészei között vol­na talán a helye. Képzőművé­szeti tudásának, sajátos látás­módjának írásművészete is nagy hasznát látta, főleg szí­nes-plasztikus leírásaiban. Utolsó rajza 1903-ban fiatal szerelméről, Nagy Belláról készült. Les^p&i Apna, a Nyugat, Napkelet, a Szép Szó és m; folyóiratok megbecsült poéta­asszonya mint képző- és ipar­művész is jelentős volt. Köny­veket illusztrált, s a többi kö­zött Ady néhány versesköny- véhek a címlapját is 6 tervez­te. Expresszív szellemű fest­ményeit először 1911-ben »a nyolcak« kiállításán mutatta be; Tóth Árpád, a Nyugat nagy nemzedékének kivételes ké­pességű költője, szobrász fiá­nak született, s így a képző­művészet világával már gyer­mekkorában megismerkedett. Nagyon jól rajzolt, leveleiben gyakran megtalálhatjuk a vele történt eseményeket ábrázoló vázlatokat. A Nyugatban több képzőművészeti kritikája is megjelent. Az erdélyi Kös Károly épí­tészmérnöki oklevelet szer­zett; alkotásaiban — a buda­pesti Állafkert pavilonjai, a zebegényi templom, a sepsi­szentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb. — szecessziót a Móricz Zsigmond, konstruktív, formálása ösz- szegező és érzékletes; — arehitektonikus nyugalmú figurái mindezért elsősor- “ ban monumentálisak. A kő­be faragott gyermekes Anya — ez a magzatát bensőséges mozdulattal ölelő, modem földi Madonna — az egyip­tomi emlékművek erejét árasztja magából, akár a Súroló asszony. A Szüreti stiemet emberei pedig a ba­biloni és az aptiik görög dom- bonnűvek nagy lélegzetű ritmusával lépnek. Nem közvetlen hatások ezetk, in­kább csak alkati rokonság tükröződik bennük, mert Medgyessynek sem hazai, sem külföldi tanítói nem voltaik, legföljebb az ókori Kelet remekeiből, régvolt kultúrák korai archaikus pe­riódusának a termékeiből merített ösztönzéseket. Eredeti művészete, amelyet Maillol is megcsodált már, életében is nagy hatást gya­korolt kortársaira. Alkotá­sait múzeumok őrzik — Hód­mezővásárhelyen (ezt a vá­rost második hazájaként sze­rette) külön gyűjteményt ál­lítottak össze a munkáiból —, és számos szobra áll Bu­dapesten s vidéki városaink köztéréin. A hajlott koráig fáradhatatlanul munkálkodó nagy mester életigenlő mű­székely népi építészet forma­kincsével ötvözte. Grafikával is foglalkozott. Főleg színes linómetszetei híresek. Nem így könyvét maga illusztrál­ta, sőt maga is nyomta sztá- nai otthonának kézisajtóján. Több művészeti könyvet írt, s azután lett szépíró, — regé­nyek, elbeszélések, drámák hosszú’sorának alkotója. K assák Lajos mind az irodalomban, mind a képzőművészetben for­radalmian újat teremtett. Hosszú élete folyamán könyv­tárnyi írást hagyott maga után. Képzőművészként az aktivlzmus, a konstruktiviz­mus mellett kötelezte el ma- : gát. Képarchitektúráknak ne­vezett grafikái, kollázsai, olajfestményei a kor legmo­dernebb művészeti törekvé­seihez kapcsolódnak. Számos kötetét maga illusztrálta. Mű­vészeti könyveiben, cikkei­ben a művészet minden prob­lémájához hozzászólt, a ti­pográfiától a reklámművé­szetig, a festészettől a könyv- művészetig. Kollázsainak gyűjteménye most a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható. Galambos Ferenc vészeiének maradandó em­lékművei ezek. Artner Tivadar Bertcze József: EMLÉK Nyergeltem, megnyargaliam bodza-vessző ménest; soha, soha nem felejtem nagyanyát, az édest. Birsillatú almamáter, üres hamus kráter. Mustja mostoha már szökött kisfiút: engem senki se vár. Táncát az égen járja, Ősz nagyapó a párja Elfajzott unokája lelke - zörgő csodakosár. Szíved . gyümölcse óvjon a morc vádak ellen bölcs«* Éji érkezésem szép menekvésem, nem lesi senki — íe draga jó asszony, nekem lakásul csillagot bérelj ki‘ CSELÉDFIU PANASZA Venicse vézna rút parasztkölyök cafatos ingén látszott a könyök. Tehén-ürülék kente be talpát, mert sajogva etetett fogta a karfát, Bűzlő istálló volt a palotája, elsírta magát, ha rászólt gazdája. Fartő-hosszában alomra feküdt, , tök rnag-pipicsc dalokra derült, Pók-pacsirtákai szült képzelete, amíg a padlást este nézegette, türelmes szemmel ■ ézték az ökrök, arát. ásítottak bádog vödrök | torgó álmaitól uékes. lett a jószág, s oesut lopni'mept értük lett gonosszá. Beteg volt, mint én botolgó cseléd, és szívén egy ország érezte a verést. Somogyi Pái: Viharzik a téli ej Hazunk felett a légben Hodarazsak serege csatázik Csattan ablakom, Suttyognak a jégostorok. A szél jajgat, sír sikong, Kapuk csapódnak, mint agyúszó« Fák reccsennek halálos kínnal, Ebek vónítanak vészesen. Borzad az ember, És a Föld testén is , borzadály vonaglik. Viharzik a téli éj. SOMOGYI 5ÉPL1 I Vasár»«*», 1971. január 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom