Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

^Párizsi ei pék Vírus a légutakban 1971 lábbelijeinek párizsi bemutatóján készült ez a kép. Bizonyosan nálunk is sikert aratnak. (MTI Külföldi Képszolg.) Tv-antennák A tv-tulajdonosok gyakran fordulnak olyan panaszokkal e szervizhez, hogy »-tegnap még kifogástalan volt a kép, mára nincs kontraszt, vagy életlen vagy szellemképes, villog e kép — elromlott a készülé kern«. A műszerész kiszáll, megné zi a készüléket és közli a tu­lajdonossal, hogy nem a ké­szülékben van a hiba, hanem az antennában. Miről is van itt szó? A tv-hullámok általábar úgy terjednek, mint a fény. Egyenes irányban. Jó vételt — az adó közelében lévő terüle­tektől eltekintve — csak ott lehet remélni, ahol az anten­na »-látja-“ az adótorony anten ­náját. Ez a látási távolság függ az antennák magasságá­tól és attól, hogy a két anten­na között van-e pl. egy hegy A gyakorlatilag jó vételű te­rületek 50—60 km-ig vannak az adó antennájától. „ A hiba oka Mi történt a fenti panaszos­nál? »Tegnap még jó volt stb.<- Az antennák a tetőre vannak felszerelve, ahol az időjárás­nak, a füstölő kéményeknek ki 5 vannak téve. Majdnem bizto­san ki lehet számítani, meny­nyi idő múlva korrodálnak el a levezető kábel kötései, az antenna rögzítése; a levezető kábel megtöredezik és átvezet.' Mint már említettük, az an- < tennánál cél az is, hogy csak 1 egy irányban »lásson«. Ha egy J erős szélvihar, vagy a korró-' ziótól meggyengült rögzítések miatt elfordul az antenna, ak­kor már nem »látja« az adó antennát, s az általa szolgálta­tott jel már nem elég a készü­lék tökéletes működéséhez. Hasonlóképpen zavarokat okoz, ha a levezető vezeték nincs jól szigetelve, az idő vasfoga tönkretette a kábelt, ha vihar vagy rossz szerelés következtében elszakadt, vagy hozzáér pl. az ereszcsatorná­hoz. Ilyenkor megint nem megfelelő a kapott jel, s pl. agy szél által mozgatott, kor­rodált antenna gyakran zavar­ba hozza először még a tv- müszerészt is, mert szinkron hibákat, villogásokat okoz, s aki még ilyennel nem találko­zott, a hibát esetleg máshol keresi. Magyarország egyes terüle­tein mód van külföldi adóál­lomások vételére is, ha azok­tól Vnegf elelő távolságon belül vagyunk és nem árnyékolja le azokat hegy vagy épület. lg> lehetséges a Dunántúl nyuga­ti felén az osztrák, déli felér) a jugoszláv adók vétele. A különböző adóállomások vételéhez különböző antennák­ra van szükség. Az antennák irányát, különösen távolsági vételnél igen pontosan kell be­állítani, mindig a venni kí­vánt adóállomás felé, és mére­teiknek is meg kell felelniük az adóállomás által kisugár zou frekvenciáknak. Jó vétel — jó antenna Találkoztunk már olyan tv- vel is, ahol a képen szikrá­zástól eredő zavar volt, s a tulajdonost csak akkor lehe­tett meggyőzni arról, hogy nem a készülékében van a hi­ba, mikor hosszas nyomozás itán megtaláltuk, hogy a tu­lajdonos lakásában lévő bizto­síték nem volt jól becsavarva, és apró szikrákkal ívet húzott A biztosíték becsavarása után megszűnt a tv-készüléken is a zavar. A közelmúltban hozott hatá­rozatok alapján 1972-ben Ma­gyarországon is megindul a második műsor — az UHF csatornákon. Ezek olyan rö­vid hullámhosszú tv-adól. '.esznek, amelyeknél hatványo­zottabban fog fellépni az an­tenna szükségessége, és jó vé­telt előreláthatólag még az adók közelében is csak jó an­tennával lehet majd elérni. Az elmúlt évben sok szó esett a Hongkong-vírusról, amely névadó városából kiin­dulva bejárta az egész földke­rekséget. Most amikor földkö­rüli vándorlásának végére ért, és valószínűleg néhány évre visszavonult pihenőre, alig hal­lunk róla. A mostani téli hó­napok, ha nem is a jellegzetes járványos influenza, de még­is az egyéb vírus okozta légúti fertőzés időszakát jelentik. Ezért érdemes a vírus okozts légúti fertőzésekről megemlé kezni. A hongkongi vagy A2-vírus csakúgy, mint a náthavíru­sok számtalan változata, cseppfertőzés útján terjed emberről emberre. Lé­nyegében tehát az történik, hogy náthás vagy influenzás ember köhög vagy tüsszent, mire százezernyi apró, leg­többször láthatatlan cseppecs­ke jut a levegőbe. Ezekben a cseppecskékben lakik, rejtőzik a vírus. A levegőben lebegő cseppecskéket az egészséges ember belélegzi. Az esetek döntő többségében — a szer­vezet védekező rendszerétől függően — megsemmisülnek a nyálkahártyára jutott vírusok. Ha a nyálkahártya védőbás­tyájának rendszerében rés van — ami különösen a dohányo­soknál gyakori —, a vírus rá­tapad a sejtre, behatol és 12 vagy 48 óra múlva annyira el­szaporodik, hogy a gyulladás tüneteit észleli magán az em­ber. A nátha jelei: a tüsszögés, a híg, bőséges orrváladékozás, és később esetleg gennyes vá­ladék. A náthás fertőzés ritkán okoz lázat. Ha a harmadik-ne­gyedik napon láz jelentkezne, az baktériumos fertőzés, szö­vődmény jele. Ilyenkor sürgős orvosi segítségre van szükség, hogy az idült melléküreggyul- ladásnak vagy más szövőd­ménynek elejét vegyük. — I Náthás em- j berrel utcán I munkahelyün- 1 kön mindun- 1 tálán találko­nyitja rendkívül egyszerű. Az egészséges, rendszeresen sza­bad levegőn mozgó ember nyálkahártyája az esetek több­ségében elöli a vírust. És ha évenként vagy 3—4 évenként egyszer náthás valaki, azt is minden különösebb károsodás nélkül átvészeli. Javítja a szervezet erőnléti állapotát a kielégítő vagy éppenséggel bő vitaminellátás, a szabadban végzett kiadós séták vagy az azzal egyenértékű fizikai mun­ka. Viszont fokozott mérték­ben fogékony az egyébként ed­zett ember is a fertőzésekkel szemben egy-egy bő ivással és dohányzással egybekötött, át­mulatott éjszaka után. Az al­kohol- és nikotinmérgezés együttesen igen lerontja a nyálkahártyák védekező ké- oességét. dig veszélyesebb, mint az egészségeseknél. Az a felnőtt tehát, aki tudja, hogy náthás vagy meghűlt, ne látogasson beteget vagy olyan családot, ahol csecsemő vagy beteg van a háznál. Mivel pedig a fer­tőzés esélyét a levegőbe jut­tatott mikrocseppek száma is befolyásolja, feltétlenül indo­kolt tüsszentéskor a száj elé zsebkendőt vagy akár masz­kot is tenni. Ez ugyan nem gátolja meg teljesen a fertő­zött cseppeknek a levegőbe jutását, de biztosan csökkenti számukat. Dr. Sz A. Csecsemők, aggok és betegek Amennyire nevetséges és értelmetlen az egészséges fel­nőttek túlzott félelme a légúti vírusfertőzé­sekkel szemben, annyira indo­kolt, hogy féltsük és óvjuk a csecsemőket, aggokat és bete­geket. Ugyanis mind a három csoport nagyon fogékony a légúti fertőzésekkel szemben, s náluk egy-egy nátha vagy lázas felső légúti hurut min­OTTHON Nem kell üvegbúra! zunk. Ebből az is következik, hogy légúti fert'^ést okozó ví­rus állandóan lebeg a levegő­ben. A fertőzéstől tehát csak úgy menekülhetnénk meg, ha üvegbúrába zárkóznánk és a búra levegőjét állandóan csi- rátlanítanánk. Épeszű ember­nek erre nincs szüksége, hi­szen tapasztalatból tudja, hogy gyakran évekig nincs náthája annak ellenére, hogy biztosan fertőződik vírussal. A titok Szobanovényeink téli öntözése A lakás élő zöldjei csak ak­kor díszlenek szépen és úgy biztosítanak örömöt mindany- nyiunknak, ha ápolásukról rendszeresen gondoskodunk. Ehhez viszont ismernünk kell a szobanövények sajátos igé­nyeit és azt, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálni. Növényeink téli gondozásá­nál legfontosabb és egyben legkényesebb dolog az öntö­zés. Az öntözővíz adagolásá­nak helytelen mértéke sok esetben a növény pusztulásá­hoz vezet. A nem szélsőséges vízigényű szobanövényeknél legjobb, ha a cserép földjét kísérjük figyelemmel, és ak­kor öntözünk, amikor a föld már porhanyóssá válik. Ehhez azonban tudni kell, hogy a nagy levelű, jól begyökerese­dett növények gyorsabban szá­radnak ki, mint azok, ame­lyeknek gyenge a gyökérzetük :s kicsiny a lombjuk. A vé­kony levelű, puha tapintású növények vízigénye is na- »vobb, mint a vastag, bőrsze­rű, szöszös vagy éppen viasz- i bevonatú levelűeké. A legke- I vesebb vizet a kaktuszfélék I igénylik. Minden szobanövényre ér­vényes szabály, hogy ha öntö­zünk, ne csak tessék-lássék módon végezzük, hanem úgy, hogy a víz a cserép földjét tel­jes egészében átnedvesítse. Előfordulhat, hogy valamilyen okból megkésik az öntözés, és a növények levelei lankadni kezdenek. Ilyen esetben állít­suk vízbe a cserepet, és hagy­juk ott addig, míg a virágföld vízzel telítődik. Az öntözéshez esetleg virágpermetezőt alkal­mazzunk. Ne feledjük el, hogy nem csak a gyökérzet, hanem a zöld részei is igénylik az ön­tözést, illetve azt, hogy a rá­juk rakódott port permetezés­sel vagy nedves vattával két- három hetenként eltávolítsuk. A téli öntözés különösen sok figyelmet és körültekintést kö­vetel. Az öntözővíz mindig olyan hőfokú legyen, mint a szoba átlagos hőmérséklete. Azok a növények, amelyeket hőigényüknek nem megfele­lően fűtött helyiségben próbál­tunk átteleltetni, túlöntözés esetén gyökérrothadást kap­nak és elpusztulnak. VÉ BENYÚJTJA A SZÁMLÁT RECEPT RUMOS KORONGOK: ni bennünket. Gyilkosság lát­szatát keltette bennünk ... — Marhaság! — vágott köz- — Miért nem mondod neki f oe Kreisinger-Király. — A sa- akkor, hogy keljen fel, elég a fját szemünkkel láttuk, hogy viccből? — vágott közbe éle- Miska ott fekszik a padlón. sen Kreisinger-Király. \ a * „„ — Mert halott. A vicc való­it Är*Lnvires^Ä fVé. — De azt mi bizonyítja, hogy halott volt? A piros föl­Hozzávalók: 37 dkg liszt, */a __„„ _____ c somag sütőpor, 25 dkg vaj, 12 ^ tok? Tessék! Menj oda az író- dkg cukor, egy kevés reszelt ^ asztalhoz és nézd meg a tin­citromhéj, 20 dkg barackíz, 2 evőkanál víz, 2 evőkanál rum, 2 tojás, só. A lisztet a sütőporral elve­gyítjük, 1 áadjuk a vajat, a tojást, sót, cukrot, a reszelt citromhéjat, és hűvös helyen tésztát gyúrunk belőle, majd vékonyra kisodorjuk, boros po­hárral kiszaggatjuk, és nem túl forró sütőben szép pirosra süt­jük. A barackízt egy nagyon kevés vízzel és rummal fel­hígítjuk. Az egyik korongot bekenjük vele, a másikat rá­helyezzük. Porcukorból 1 evő­kanál vízzel, egy kevés rum­mal öntetet keverünk és a sü­teményeket bevonjuk vele, a közepére egy szem cseresznye- befőttet teszünk, majd gyen­gén meleg sütőben kissé meg­szárítjuk. | tásüvegeket! Amelyikben azt pi­Nevetett is. Ezt hallottuk, mi­előtt kiléptünk a hálószobából, hogy Mariann és Kreisinger után menjünk. Ö kacagott raj­tunk. De a nevetés a torkára . . , ... LUiliY. ct iltfVeiA» < ros tinta van, azt vizsgáld mert m b()rdái meg! A nyaka is tintás, meg a közé szalasztotta a kést i szája is. Az oldaláról egy ke­vés az asztal lapjára is jutott. Ebből az üvegből nemrégen néztek ra. öntöttek ki, s nem is keveset, — Nemcsak — Honnan veszed ezeket? — onnan, hogy ihisz alig maradt benne né- Miska feje már nem a padlón, ihány csepp. A többit ott talá- hanem a tigrisszőnyegen nyug- lod meg Miska ingén, vérrel szik, meg hogy eltűntek a vér­i összekeverve. cseppek. A naplójában ez áll* »Ma vendégül láttuk Havast, — lehetetlent tiltasz — Kreisingert Lovászt és Vé-t rázta a fejét Lovász. — Miért . .. rí,0xnvhr-,, f„i és ki tette volna? — ö maga — felelte Vé. — Mindannyian emlékeztek, mennyi tréfát követett el a rovásunkra, hogy aztán har­sogva nevessen kárvallott arc­kifejezésünkön. Itt voltatok ak­Az új regényből olvastam fel nekik. Mariannái egy kicsit marasztaltuk őket. Nem volt nehéz, csak a...« Körülnézett, majd lassan ta­goltan mondta: — Egy utolsó »a«-val gyára­kor is, amikor Sartre-idézetet podott ez a szöveg, mióta elő­olvasott fel saját írása gya- szőr jártunk itt. Ez végső bizo- ínánt. Ma este így akart átejte- nyitók arra, hogy Miska nem volt halott, amikor mi már an­nak hittük. Egy »a« betűt még a távozásunk után vetett pa­pírra. Folytatni akarta a be­jegyzést, de akkor belépett a gyilkos... Ebben a pillanatban szólalt meg Mariann: — Megadom magam. Én tettem. Vé feléje fordult: — Örülök, hogy nem nekem kell magára bizonyítanom, Mariann. Az asszony halálsápadtan állt közöttük: — Honnan tudta, hogy én voltam? — emelte szemét az újságíróra. Az nem nézett rá: — A véletlen segített hoz­zá. Amikor Miska kiment hogy Kreisinger-Király zseb­kendőjét kivigye, lapozgatni kezdtem a kéziratokat. A ma­ga hajdani novelláit tartottam a kezemben, Mariann. Az egyik így fejeződött: Könnyű volt akkor — mondta valaki, talán a szakállas képű. — N. proletárfiú beverte Z. ficsúr fejét, mert az kikezdett repedt sarkú menyasszonyával. Nem volt kecmec! Te a ring bal sar­kában, ő a jobb sarokban. De most ki áll ott abban az isten­verte jobb sarokban? Ott is te!« — De hiszen ezt Miska a sa­ját regényéből olvasta fel! — kiáltott közbe csodálkozva Kreisinger-Király. — Minden ötletemet, min­den soromat eltulajdonította — sírt fel Mariann. — Házi­asszonnyá degradált. Az isten háta mögé hozott. És mindezt érted vállaltam... Mariann Havas Balázsra né­zett. A költő fülig pirult. — Miska tudta, hogy szeret­lek — folytatta. — Hallgatóla­gos beleegyezése volt az ára annak, hogy eltulajdonította az ötleteimet, a gondolataimat. Ezért vitte magával Balázst, ezért segített neki a Jelzőtűzbe bejutni. Az én novelláimmal fizettetett velem. Mindenki hallgatott. — Tudtam — mondta Vé. — Miska naplója is megerősített ebben. Nem figyeltétek? Nem azt írta, hogy »az új regé­nyemből olvastam fel«, hanem azt: »az új regényből olvastam fel«. Egészen nem érezte ma­gáénak. Ezért hagyta el a bir­tokos ragot. — Ezekből tudtad meg, hogy Mariann tette? — kérdezte Havas. — Csak ennyiből? — Nem — rázta meg a fejét Vé. — Gondolkodj! Ahogy a tettet elkövették. Nőre vall az a »gyengédség«, hogy a halott feje alá tette a tigrisbőrt. Fel­törölte a vércsöppeket. Csak a női pedánsság, rendszeretet produkál ilyeneket. És még va­lami, amire csak később jöt­tem rá. Tamás, te jöttél ki utoljára a szobából, amikor Béri ingén még csak piros tin­ta volt. Lekapcsoltad a vil­lanyt? — Égve felejtettem. — Amikor másodszor léptem be ide, akkor sötét volt — mondta Vé. — Ismét győzött a női rendszeretet. Miután Ma­riann elkövette a bűntényt, ki - felé menet lekapcsolta a vil­lanyt. Ezt mindig megteszi. Láttam, amikor kiléptem in­nen. Ti már megtaláltátok Kreisinger-Királyt és Ma- riannt. Az asszony egy pilla­natra visszanyúlt, hogy vil­lanyt oltson. Akkor tudatosult bennem, hogy a dolgozószo­bában is ő járt. — Mennyi kísérteties mo­mentum — sóhajtott fel Lo­vász. — Talán az én Traban­tommal is hasonló történt? — Eltaláltad — mosolygott Vé. — A kipufogócsövében Kreis5 nger-Királv véres zseb­kendőjét láttam. Mariann dugta be, hogy ne tudjunk hazamenni. A meghívókat is ő írta. Előre megfontolta tet­tét. Azt akarta, hogy minél többen legyünk itt. Hogy a gyanú körbejárjon. Szeme találkozott Mariann gyűlölködő pillantásával. Senki sem nézett az asz- szonyra. — Virrad — mondta halkan Lovász. — Ideje, hogy indul­jak a rendőrs ... A mondatot nem fejezte be, csak kezével tett egy tétova mozdulatot. (Vége a 2. résznek.) B SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. Január 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom