Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
SZAVAINK EREJE É rtekezünk, tanácskozunk, ankétokat szervezünk. Talán kevesebbet, mint évekkel ezelőtt. De még mindig sokat. Többszörösét a szükségesnek — ha az eredményeiben és következményeiben hatékonyakat tekintjük mércének. Es az utóbbi követelmény érvényesülésével baj van változatlanul. Mert sokan szóvá tették már — glosszákban és humoreszkekben csakúgy, mint publicisztikai írásokban —, mennyi munkaórát, termékeny napot emészt fel a különböző összejövetelekre, tanácskozásokra szánt idő. De én azt tartom, hogy egy értekezlet is lehet eredményes, többszörösen visszatérítheti — persze jellegétől függően közvetlenü1 vagy alig lemérhető áttétellel — a ráfordított energiát. Az esetek többségében azonban nem ezt tapasztalják sem a szervezők, sem a részvevők. Miért? Megcsappant volna a jó szándék, a tenni akarás, a felelősség az emberekben? Nem erről van szó. Sokkal inkább annak a társadalmi jelenségnek egyre érzékelhetőbb megnyilvánulásairól, amelyet úgy fogalmaznék meg: csökken szavaink ereje. A kinyilvánított, javító akarat, még inkább a pontos utasítás, viláJancsi a plébánia melletti házban lakott. Apja urasági kertész volt, s olyan sárgadinnyéket termelt, hogy csodájára járt a fél falu. Amikor a kastélyban egy alkalommal a tanácsos úr — szentszéki tanácsos volt a falu plébánosa — megkóstolta, azon melegében megfogadta: márpedig ilyen dinnvét ő is fog termelni. így nem kell várnia, hogy újabb meghívást kapjon dinnyeéréskor a kastélyba. Sokszor látta, nogy Jancsi ott settenkedett apja mellett, amikor vetették a dinnvema- got a gyeptéglába, aztán a tánvérorásnál, kacsozásnál segédkezett. Az öreg kertész halkan okos szóval oktatta csemetéiét a dinnvetermesz- tés művészetére. A tanácsos úr röstoiit tanácsot ké^-ni az írástudatlan kertésztől a d.innv“t°rrrv>sztés mikér>i'iéze. Arra gondolt, hosv a ió ta- nároéT-t illő lenne eev kumca pálinkával va^v e°v pohár borral megkínálni. Hogv ezt meztazve. annál fukzr^hb volt. Néhány* álmatlan éjszaka után úgy döntött. Jancsitól tanulia meg a dinnve+er- mesztés magas tudnmánvát. J Aztán Jancsi .révén még talán dinnyemagot is tud szerezni. No. mindezeket nem ingyen kívánja. Illendőképpen megfizet érte. Megengedi, hogv Jancsi szedhet egv-egv sapkával a »potyogós« almából vagy körtéből. így Jancsi délutánonként a méhes melletti kispadon megosztotta tudományát a tanácsos úrral a dinnyetermesztésről, amit őtisztelendősége kellő áh’"s-attal hallgatott. Nem annyira a lila cingulus iránti tisztelet, inkább p kilátásba helyezett lépesméz utáni vágyakozás késztette Jancsit arra, hogy többszöri unszolásra végigvizsgálja otthon a mestergerendát, ahol újságpapírba csomagolva sorakoztak katonás rendben a különféle magvak. Vagy négy csomagocskában egyformái hosszúkás, fehér mag volt. Jancsi úgy vélte, hogy az egyik az a dinnyemag, melynek édes, ízes, illatos termése után a tanácsos úr annyira áhítozik. Vitt is belőle, és Jancsi nem várt ajándékot kapott. Egy használt és viszonylag még neun nagyon gosan megfogalmazott elvi állásfoglalás, kisebb vagy nagyobb jelentőségű határozat érvényesítésének nélkülözhetetlen mozzanata: a közlés energiájának feszültsége. Mondataink súlytalanodásának megfigyelői és szenvedő alanyai vagyunk napról napra. Hadd soroljak példákat. Ki ne figyelhette volna már meg, hogy milyen temérdek szóval fejezzük ki kevéske mondandókat? Akár írásban, akár szóban. Emiatt aztán a szavak tömegének agyat zson- jító hatására a hallgatók (olvasók) többsége nem képes figyelni a fontos, meghatároz." nondatokra. Lényegtelen, periférikus mozzanatok ragadnak meg az emlékezetben amelynek eredménye: ismétek magyarázat céljából helyszír' 'd szállás, netán újabb értekezlet (megbeszélés, ankét stb.' összehívása — persze, ha a hatástalanság napvilágra kerü1 Ekkor megállapítjuk, hogy p múltkor elmondottakat nem hajtottuk végre, legalábbis nem pontosan úgy, ahogy megszabták. Vagyis: ismételünk. Többször elmondjuk ugyanazt azonos vagy — és ez különösen falun gyakori — hasonló összetételű hallgatóság előtt. Igaz. nemcsak azért mert néhányan vagy többen fakult inget Ennek nagyon megörült, és ki is nevezte ünneplés ingnek. A tanácsos úr alig várta a tavaszt, a dinnyemag vetésének idejét, mely lassan, de biztosan meg is érkezett. A Jancsitól tanultak alapján elvetette a magot, időnként meglocsolta. Naponta talán kétszer is nézegette kelését, a palánták fejlődését. Kimondhatatlanul nagy volt az öröme, mikor az első leve- lecskék megjelentek, s még nagyobb, amikor meglátta a várva várt termést ígérő sárga virágokat. Előlegként két sapkára való bárányfarkú potyadék körte felszedését engedélyezte Jancsinak. Néhány nap elteltével nem az égbolt, hanem a tanácsos úr arca lett borús. Ugyanis a — Te nem szereted az embßTßlCßt • 1 — Én? Közismert filantróp vagyok... — Te? És amikor írsz? Amikor gúnyolódsz? — »Érted haragszom, nem ellened.« — Biztos? — Hát nem? — Hát nem! Bírálsz engem, mikor kevés a hús, miért nem eszem több tejterméket. De mit csináljak, ha egyszer szeretem a húst? — Sajnáld a disznót! — Értem. Szóval a disznóért haragszol — nem ellenem! — Ügy van. — És a tehén? De menjünk tovább. Bírálsz engem, hogy ponyvákat olvasok, pedig ott van Joyce, Proust és modern költőink. — Érted haragszom, nem ellened. — De mit csináljak, ha egyszer nem értem őket? — Olvass el egy ponyvát, tűnődj el rajta és vesd meg. — Értem. Szóval a ponyváért haragszol, nem ellenem. És a modernek? De menjünk tovább. Rám haragszol, engem gúnyolsz, mert ott a férjem és ott van Álmos. Almos, aki tehetséges, udvarias, aki csinos és elegáns, aki tisztel, aki izgalmas. És a férjem, aki unalmas, aki egoista, aki csak enni jár haza. — Érted haragszom ... — Ne folytasd! — értem. nem értették meg az utasítást, határozatot, elvi vagy gyakorlati állásfoglalást. Az is kényszerít bennünket az állandó smétlésre, hogy megértett szazaink is erőtlenek. És újra meg újra elmondjuk ugyanazt. Szinte kész formulaként rántjuk elő érveink tárából, ha néha már a hitetlenség bizonytalanságával formáljuk is a mondatokat. A példák sokaságából csupán egyet. Az óvodás korú gyermekek elhelyező - -.ének gondjára évek óta hallják a választ a terhet visel’" tanácsi szervek és intézmények csakúgy, mint a szülők- érdekeltté kell tenni a területen működő vállalatokat, üzemeket az óvodák létesítőben és fenntartásában. E helves törekvés azonban minduntalan ”sak óhaj. üres szólam marad mert az általános alanv használata nem vezet célra. Kiki folytathatná a sort saját szakterületéről. (L. a mezőgazdaság ellátása gépalkatrészekkel, a különböző egyéb témáid nyilatkozatok, apróbb vagy nagyobb jelentőségű ígéretek stb.) ztán nézzük csak meg ? különböző testületi határozatokat. A felelős szerkesztő nemegyszer már a fogalmazás perceiben tudja. sárga virágokból nem gömbö- yű, hanem hosszúkás valami fejlődött, s két nap múlva minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani: szép uborkatermésre van kilátás. Ugyanis a sárgadinnye- és az uborkamagot csak szakavatott szem különbözteti meg egymástól, s Jancsinak eddig még nem terjedt ki a tudománya. A mestergerendán egymás mellett voltak a papírba csomagolt magok. Innen eredt a végzetes csere. A tanácsos úr félig be'.ebetegedett a kudarcba. Meg is szakadt kettejük közt a diplomáciai kapcsolat hosszabb Időre. Ha valaki magot vásárol a boltban, ma is úgy kéri: — Tó legyen ám! Ne olyan, mint a tanácsos úr dinnyemagja! Kiss József De mit csináljak a férjemmel? — Válj el. Menj hozzá Almoshoz, ismerd meg. Akkor a férjedet látod majd elegánsnak, tisztelettudónak — talán tehetségesnek is. — És a szerelem? De menjünk tovább. Te írod az újságot, tanácsokat adsz és elégedetlen vagy. Mert ugye ott a tehén, a modernek és a szerelem. — Magamért haragszom, nem ellened! — Hát ez elég zavaros. Az azonban tisztán látszik, hogy magadra haragszol. — Igen. — Tehát még magadat sem bírod ki, hogyan szerethetnél másokat! Te nem szereted az embereket! Régen ezt úgy oldották meg, hogy lekevertek az újságírónak egy nagy pofont. De ez régen volt. Most csak tiltakozom! Hogy derékba töröd a pályám. Hogy szubjektív vagy. Hogy előítéleteid vannak. Én elmegyek innen — miattad. — Miattam? — Igen. Pedig ha kinyitod a füledet, észrevehetted volna, hogy tapsoltak, amikor bejöttem a színpadra! — De amikor kimentéi, csend volt... — Mert le voltak nyűgözve tőlem. — De ásítottak isi hogy — gazdasági és egyéb alapok híján — nem valósulhatnak meg a pontokba foglalt követelmények. Mégis formába kell önteni, mert így kívántatik, valami kiirthatatlan hivatalnoki szemléletből, a rosszul értelmezett demokratizmusból. És a teljesítés nulla vagy 20—30 százalékos — és az arány szavaink ugyanilyer értékcsökkenését jelzi. Ügy látszik, a tolmácsolás módja, szintje is — bár ez csak formai oldala a dolognak — megállíthatatlanul koptatja szavaink hitelét. Példa: ünnepi megemlékezés nagyszámú hallgatóság előtt. A központilag megküldött beszédvázlat szó szerinti felolvasásban hangzik el, színtelenül, unalmasan — és nemegyszer bosz- szantó olvasási hibáktól zavarva. Többször gondoltam már ilyenkor arra: vajon ünnepszámba vehető-e nagyon is »hétköznapi« szónoklat? Nem súlyos vétség-e egy személy vagy egy irányzat, eszme ellen? Vagy hányszor feszengünk kínosan egy-egy kommentár nélkül, száraz objektivitással előadott vagy eldadogott — egyébként fontos témájú — tájékoztató alatt amelyben — mintegy mentegetőzésül — állandó hivatkozással tűzdeli tele az előadó a mondandóját, miszerint az általa ismertetett állásfoglalás a felsőbb szervek véleménye (Mintha azt mondaná: nekem semmi közöm hozzá, értik ugyebár, nekem csak el kellett mondanom, mert megbíztak vele.) Vajon a meggyőzés erejével, az elfogadtatás őszinteségével hatnak-e az értelmi és érzelmi állásfoglalást nélkülöző szavak? f olytathatnánk még a bizonyító példákat szavaink erejének csökkenésére. Megemlíthetnénk a vaskos, stencilezett sokszorosí- tású anyagokat, amelyek valóságai elárasztják a testületek tagjait, és az értekezlet reggelén olvasatlanul kerülnek a táskába; a téma hiányos, megalapozatlan ismeretével terjengősen és megfellebezhetet- lenül elhangzó nyilatkozatokat; a fennkölt szakmai zsargonban elmondott referátumokat vagy az üres hozzászólásokat. De befejezem, mielőtt magam is hozzájárulnék szavaink erejének csökkentéséhez. — Leplezni akarták érzelmeiket! — De fészkelődtek is. Mert felajzottam az idegei két. Ha nem tudnád! Mondd te belebújsz az emberekbe?! Mondd, te tudod, mi az általános?! De hagyjuk, a művészetfilozófiához hogyan is ér tenél? A másikat viszont, azt a kétballábas fahangút, az! persze megdicsérted. Mert tapsoltak neki, amikor bejött a színpadra! — Nem azért! — Nem? Amikor kiment néma csönd volt! — Mert le voltunk nyűgözve... — Igen? Hát akkor kapsz tőlem egy olyan pofont. (A hóhért kivitték felakaszt! ni. Odaállították a bitófa alá üvöltött a tömeg — le vele' Le vele! A hóhér ijedt volt és remegni látszott. Mint a regényekben. És jöttek az em berek és asszonyok csuklyával a fejükön, kötéllel és bárddal. Volt, aki villamosszéket húzott maga után. De hát hogyan is?! Aki a kötelet akarta a nyakába akaszta ni, nem tudta rendesen megkötni a hurkot. Aki a villamosszéket kezelte, nem bol dogult a konnektorral. A hóhér elmosolyodott. Fellépett az emelvényre, és nyugodt mozdulatokkal megcsomózia a kenderkötelet és egy kedves bólintással beledugta a fejét.) Tröszt Tibor A úr dinnyéi Paál László A hóhért akasztják Délelőtt az iskolában Szorgalmas munka folyik az iskolákban, hisz nem mindegy, hegy milyen jegyek kerülnek majd év végén a bizonyítványba. A Krénusz János Általános Iskola tanulói Is lelkiismeretesen tanulják az anyagot, meg-inegizzadnak egy- egy nehezebb számtanpéldánál. Az Iskola tanárai sokat segítenek a gyerekeknek, igyekeznek minél több konzultációt tartani, hegy a tanulók eredménye jobb legyen. A nyolcadik osztály elvégzése után a legtöbb fiatal a szakmunkásképző intézetekben folytatja tanulmányait, ezért politechnikai oktatással könnyítik a tanárok a diákot helyzetét. Számtanóra az első osztályban. Bizony még sokat kell gyakorolni, hogy sikerüljön az összeadás és kivonás a számológépen. A tornaórán a röplabdázás szabályaival ismerkednek a fiatalok. Modern villanyvarrógépeken tarka kötényt varrnak a lányok. A kis mikroszkóp hasznos segítőtárs. Parányi élőlényekéi« sejteket figyelhetnek meg a gyerekek az élővilágórán. SOMOGYINfiPLAF Vasárnap, 1971. Január 24.
