Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

EGY HÉT a világpolitikában Zsákutca a Capitóliumieai és a repülőtéren A világpolitika — híven e szóösszetétel első feléhez — az elmúlt héten valóban mozgás­ba hozta az egész világot. A messzi Távol-Kelétről, Singa- poreból keltezték a jelentések, ahol a nemzetközösséget a széthullás veszélye fenyegette, miután Anglia fel akarja újí­tani Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítmányait. Az ugyancsak messzi Távol-Nyu­gaton Chile áll a figyelem kö­zéppontjában, a reakció el­lentámadásokkal ■ próbáljr. megakasztani a népi kormány lendületes kezdeményezéseit. Az északról érkezett híradá­sokban különösképpen érde­keltek voltunk, hiszen a ma­gyar—finn tárgyalások jelen­tősnek bizonyultak az európai biztonság egészének szempont­jából is. Közben folytatódott a négyhatalmi nagyköveti esz­mecsere Nyugat-Berlinről; A nyugatnémet ellenzék vezető' közül Barzel Varsóban, Schrö­der Moszkvában járt; Pompi­dou francia elnök -De Gaul- le-i hagyományokat« követve, megtartotta sajtóértekezletét • az ENSZ-palotában pedig je­löltek nevei kavarognak az­után, hogy U Thant nem akar­ja további öt esztendőre vál­lalni a főtitkárságot. A történések helyileg szét­• húzott mezőnye azonban nem áll ellentétben azzal, hogy a nemzetközi események két legfőbb válságcentru­ma változatlanul a Közel- kelet és Délkclet-Azsia. Az arab világ fejleményeire kétségtelenül rányomta bélye­gét a közelgő február ötödiké, ^aJfe.í?rolongált tűzszünet lejártá- -,rjDgk napja. Erről, tárgyaltak 'Kairóban 'ä jövendő négyet föderáció (EAK, Líbia, Szu­dán. Szíria) vezetői, előzőleg szovjet—egyiptomi párbeszéd zajlott Podgornij látogatása alkalmából. Úgy tűnik, változások kö­vetkeznek be a palesztin moz­galom álláspontjában — jólle­het a néha egymásnak ellent­mondó nyilatkozatok és cáfo latok között nehéz egyértel­műen tiszta képet kapni. Tény azonban, hogy a palesztir mozgalom derékhada először jelentette ki teljes egyetérté­sét a haladó arab országok po­litikai rendezési törekvéseivel 1A gerillák ugyanakkor fenn tartják a cselekvési szabadsá­got fegyveres osztagaik számá­ra, saját céljaik elérésére egyelőre nem tartják megfe lelőnek a politikai rendezést.) A palesztinaiak le tudjál hántani magukról a káror szélsőségeket, az új elemet hoz az arabközi kapcsolatok­ban. Az esedékes kuwait- csúcstalálkozón — amelyre ed­dig már nyolc arab ország jelentkezett — valószínűleg érezteti már hatását ez az el­határozás. AZ ESEMÉNYEK KRONIüAJA Hétfő: Fook Jenő Finnországba utazott. Amerikai légitámadások a VDK ellen. Kedd: Négyhatalmi tárgyalások Nyugat-Berlihről. Szerda: Heves viták a nemzetkö­zösség singapore-i érte­kezletén. A BVT felhívására világ­méretű akciónap a Ntxon- politika ellen. Csütörtök: A párizsi Vietnam-konfe- rencla századik ülése. Péntek: Partizántámadás a Phnom Penh-i repülőtér ellen. Négyes arab csúcs Kairó­ban. Szombat: Nixon kongresszusi üze­nete az unió helyzetéről. Délkelet-Ázsiában — az amerikai sajtó egyik kedvelt szóhasználatával élve — egye lőre nem dereng fény az alag út végén, Washington száma ra minden vonatkozásban tel­jes a zsákutca. Nixon szerdán volt »félidős«, letelt elnöki megbízatásának első fele, s a világ — stílusosan — tiltakozó akciónapot ren­dezett. Az elnöknek lassan már a jö­vő évi kampányra kell ka­csintgatnia. Ennek jegyében készült a hangsúlyozottan bel­ső reformígéreteket tartalma­zó, az unió helyzetéről szóló jelentés is a kongresszus két háza számára. Csakhogy Ni- xonnak számolnia kell indo­kínai magatartásának áthidal­hatatlan ellentmondásaival. Az elnök meghirdette az úgynevezett »vietnami zálást- az amerikai terhek csökkenté­sét, a »fiúk« hazavitelét. Az amerikai törvényhozás tavaly elfogadta a Cooper-Church 'ndítványt (érdekessége az ügynek, hogy az 1 első névadó köztársaságpárti, a másik de­mokrata szenátor) — ez meg­tiltja a közvetlen katonai be­avatkozást Kambodzsában. A valóság, hogy az indokínai harcok súlypontja érezhetően áttolódik kambodzsai terület­re, s ott a Lón Nol féle, illet­ve saigoni csapatokat az Egye­sült Államok vadászbombá­zókkal, tüzérséggel, rakéta- fegyverekkel felszerelt heli­kopterekkel támogatja. Wa­shingtonban hivatalosan mind­máig tagadják az amerikai katonai személyek jelenlétét Kambodzsában, de jónéhány tudósító bizonyító fényképfel­vételére el kellett ismerniük »összekötők« s »technikusok« bevetését. Nem a neveken, a ’ányegen múlik, az amerika5 sajtó is gúnyosan tesz emlí­tést a szavakkal űzött jelen­téstani játékról... Más nyu­gati lapok Ho Si Minht idé­zik, az elhunyt elnök annak­idején csapdába esett rókához hasonlította az ellenséget, amely úgy akarja kiszabadíta­ni az egyik lábát, hogy bele- veszejti a másikat is. Az amerikaiak tehát tovább­ra is úgy jönnek, mintha men­Singapore-ban elszigetelődött Anglia Anglia, a nemzetközösség egész története alatt, még a rhodesiai válság idején sem kerül tolyan elszigetelt hely­zetbe, mint a singapore-i kon­ferencián —, állapítja meg a New Statesman című hetilap, amely rámutat arra, hogy csax Nagy-Britannia és Ausztrália helyezkedett szembe a nemzet- közösség nyilatkozatának ter­vezetével, amelyet Kenneth Kaunda zambiai elnök terjesz­tett elő. Kaunda annak a cél­nak akart eleget tenni, hogy meghatározza a szervezet tag­országainak egy sor igen fon­tos nemzetközi kérdésben, mindenekelőtt a fajüldöző, diszkriminációs politikát foly­tató rendszerekkel szemben követendő álláspontját. A fentieket tartalmazó nyi­latkozat-tervezet egyik pontja javasolta, határozottan ítéljék el a fajüldöző politikát foly­tató rezsimeket, vonjanak meg azoktól mindenféle segítséget, amelynek révén e rendszerek erősödhetnek. Edward Heath miniszterelnök — írja a New Statesman — a konferencián ragaszkodott ahhoz, hogy tá­volítsák el a határozati javas­latból ezt a kitételt. Amint kitűnik — írja a lap — Anglia, a korábbi időkhöz hasonlóan, nem hajlandó fi­gyelembe venni mások véle­ményét a délafri Icába irányuló fegyverszállításokkal kapcso­latban. nőnek. A háború katonai, gaz­dasági, társadalmi, bel- és kül­politikai terhei növekednek, az áhított célok mind mesz- szebb kerülnek. Joggal váltott ki valóságos sokkot az a pén­teki hír, hogy a szabadsághar­cos egységek gyakorlatilag megsemmisítették Phnom Penh, a kambodzsai főváros repülőterét, s súlyos csapást mértek az amerikabarát rend­szer légierejére. Hogyan akar vajon Washington »kambod- zsaizálni«, ha ez a fekete pén­tek elvitte a szövetségesi légi­flottát? Vagy feladják pozí­cióikat — s ezt nem teszik —. vagy az amerikaiaknak szemé­lyes részt és kockázatot kel’ vállalniuk a folytatásból. Er­re jellemző különben, hogy január folyamán jóformán nem volt olyan nap, amikor amerikai gépek valamilyen formában ne hajtottak voln" végre akciókat a Vietnam' Demokratikus Köztársaság el­len. Nixon tehát elérkezett f legrosszabb johnsoni logiká­hoz ... Ebbe a körképbe illik a hét különös jubileuma is: Párizs­ban századszor ült össze a Vietnam-konferencia. A több mint két esztendős diplomá­ciai csatározásnak elszomorító a mérlege, semmifajta haladás nem történt. \ hírügynökségek legfeljebb azt emelték ki,'hogy a tárgya­lóasztalok formájában sike­rült megegyezniük. A csütörtöki összejövetelek mégsem értelmetlenek, mivel megmutatják a világnak, s nem utolsósorban az ameri­kaiknak, miként utasít vissza Washington minden ésszerű lépést, aminek következtében zsákutcák sora sötétlik. A kongresszusban, a Capitólium épületében éppúgy, mint a párizsi konferencia teremben s nem utolsósorban a Phnom Penh-i repülőtéren ... Réti Ervin Amerika póíoija a kambodzsai veszteséget . Phnom Penh repülőterén késszült felvételünk, az egyik szétrombolt dcl-vlctnaml repü­lőgépről. A kambodzsai partizánok pusztító erejű péntek hajnali támadását követően a Phnom Penh-i repülőtér továbbra is zárva van minden polgári lé­gijárat elől, s azon további utasításig csak katonai repü­lőgépek szállhatnak le a meg­rongált kifutópályákra. A fő­városban változatlanul pánik- hangulat uralkodik, olyan hí­rek terjedtek el, hogy a népi erők általános támadása kü­szöbön áll és több partizán­egység már beszivárgott a fő­városba. A UPI Phnom Penh-i tudó­sítója úgy értesült, hogy Sai­gonból 200 dél-vietnami ka­tonai tehergépkocsi indult e’ Phnom Penhbe, lőszerrel és hadianyaggal megrakodva. Le­hetséges, hogy dél-vietnami csapatokat is a kambodzsai főváros körzetébe irányítanak. Az amerikai külügyminiszter szóvivője, McCloskéy pénteken kijelentette, hogy a washing­toni kormány tervezi azoknak a repülőgépeknek és katonai be­rendezéseknek a pótlását amelyek a pénteki partizán- támadás során elpusztultak a Phnom Penh-i repülőtéren. McCloskéy közölte az újság­írókkal, hogy a támadás során erősen megrongálódott a Phnom Penh-i amerikai kato­nai attasé repülőgépe, de ame­rikai részről veszteségek nem Nixon 35 törvényjavaslatot ígér Belpolitika hat pontjai Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök pénteken este, magyar idő szerint szom­baton hajnalban mondotta el a kongresszus két házának együttes ülésén az »Unió helyzetéről« szóló hagyományos évi üzenetét, amelyben hatpontos programot terjesztett elő. Egyúttal felszólította az új kongresszust, hogy haladéktala­nul fejezze be a 91. kongresszus félbemaradt munká’át, s bejelentette, hogy a következő két hétben 35 törvényjavas­latot terjeszt elő jóváhagyásra. Nixon elnök kongresszusi üzenetének elhangzását köve­tően a CBS tv-hálózat villám- közvéleménykutatást végzett nézői körében. Az elnöki üze­netet élő adásban figyelő né­zőknek ezt a kérdést tették fel: a beszéd meghallgatása után nagyobb bizalma van-e Nixon elnök iránt? A megkér­dezettek 38 százaléka »nem«- mel, 23 százaléka »igen«-ne’ válaszolt, 39 százalék pedig nem nyilatkozott. A kongresszusban hasonló­képpen vegyes érzelmekkel fo­gadták az elnök új törvény­hozási’ programját. Megfigye­lők szerint »lelkesedést« csu­pán Nixon legközelebbi párt­hívei mutattak, de annál na- gyob gyanakvás fogadta a demokrata párti táborban az »új amerikai forradalmat« meghirdető »legújabb« Nixon felbukkanását. »Természetesen szó sincs társadalmi forrada­lomról« legfeljebb a kormány­zati struktúrában és ügyinté­zésben végrehajtandó palota­forradalomról lehet beszélni« — jegyezte meg kommentár­jában Eric Sevareid, a CBS politikai főmunkatársa. A legélesebb bírálatok amiatt érték Nixon elnököt hogy egyáltalán nem beszélt a vietnami háborúról és annak az amerikai társadalomra, bel­politikai és gazdasági helyze­tére gyakorolt súlyos vissza­hatásairól. Washingtoni megfigyelők körében egyébként általános az a vélemény, hogy az »új amerikai forradalomnak« mi­nősített kormányzati reformok heves ellenállásba fognak üt­közni a törvényhozásban, am! viszont majd lehetővé tesz' Nixon elnöknek, hogy az 1972-es elnökválasztási hadjá­rat során »3 forradalom meg­hiúsításával« vádolhassa a kongresszus demokrata párti többségét. A képviselőház 12 néger tag­ja bojkottálta az elnöki üze­netet meghallgató kongresszu­si együttes ülést, mivel — amint nyilatkozatukban hang­súlyozták — a Nixon-kor- mányzat programja nem nyújt reményt az ország 22 millió fekete bőrű lakosának a tár­sadalmi és gazdasági elnyomás megszüntetésére. Az elnök ezúttal kizárólag belpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott. Közölte, hogy az Ideiglenes lengyel belügyminiszter Kazimierz Switala lengyel belügyminiszter azzal a ké­réssel fordult a miniszterta­nács elnökéhez, hogy tekintet­tel egészségi állapotára, bizto­sítsanak számára szabadságot. A minisztertanács elnöke ele­get tett kérésének. Ezzel kapcsolatban a mi­nisztertanács elnöke megbízta Franciszek Szlachcic belügy­miniszter-helyettest, hogy lás­sa el a belügyminiszteri tiszt­séget. Ugyanakkor a miniszterta­nács elnöke azt a javaslatot terjesztette a szejm marsallja elé, hogy hívják vissza a bel­ügyminiszteri tisztségből Ka­zimierz Switalát és nevezzék ki erre a tisztségre Franci­szek Szlachcicot (MTI) Egyesült Államok nemzetköz1 helyzetről és a kormány kül­politikájáról külön üzenetben sZól majd a kongresszushoz a jövő hónapban. Hatpontos belpolitikai prog­ramjában Nixon elnök a kö­vetkező legsürgősebb feladato­kat jelölte meg: 1. Szociális reform megvaló­sítása, mert '— mint mondotta — »a jelenlegi szociális ellá­tási rendszer förtelmes, égbe­kiáltó gyalázattá vált«. 2. A »teljes prosperitás bé­keidőben, amiben az ameri­kaiaknak 1957 óta nem volt részük«. 3. Az ember természeti kör­nyezetének védelme. 4. Az egészségügyi ellátás javítása és »igazságosabb el­osztása«. Ennek a pontnak a kifejtésénél az elnök nem szólt egy esetleges országos társadalombiztosítási rendszer megvalósításáról, csupán álta­lános elvként azt hangoztatta, hogy »egyetlen amerikai csa­lád se legyen fizetőképtelensé­ge miatt megfosztva az alap­vető orvosi ellátástól«. 5. Az állami és helyi kor­mányzati szervek megerősíté­se és megújítása kapcsán Ni­xon megemlítette, hogy ame- rikaszerte pénzügyi válsággal küszködnek az államok és a városok. Bejelentette, hogy ennek orvoslására a jövőben a központi szövetségi kormány kincstárába befolyó adókból 25 százalékkal nagyobb része­sedést utalnak vissza az egyes államoknak. Ezt az intézke­dést jellemezte az elnök úgy. hogy »visszaadjuk a hatalmat a népnek«. 6. Végül »nagy célként« ha­tározta meg a szövetségi kor­mányzat teljes reformját. Be­jelentette, hogy javasolni fog­ja a minisztériumok számá­nak csökkentését. A jelenlegi 12 minisztérium helyett esze­rint csupán nyolc lesz. Meg­marad a külügy-, a pénzügy-, a hadügy- és az igazságügymi­nisztérium, s összevont új tár­ca lesz az emberi erőforrások minisztériuma, a településfej­lesztési, a gazdaságfejlesztési minisztérium és a természeti erőforrások minisztériuma. (Telefotó: AP—MTI—KS) voltak, minthogy a támadás .Uupontjában egyetlen ameri- ..ai sem tartózkodott a repülő­téren. Szombaton délelőtt újabb oombaroODanás volt a kam- oodzsai fővárosban: a rendőr­ség bevándorlási hivatalának épületében robbant fel egy PiaszLkbomba. Egy személy meghalt, 12 megsebesült. Ko- ráboan a dél-vietnami nagy- követség épületében robbant tel egy pokolgép. Lón Nol tábornok, kambod­zsai kormányfő pénteken este rádióbeszédet mondott, Lón Nol a partizántámadást — amelyben a kambodzsai légi­erő szinte valamennyi harcoa vethető gépe elpusztult — .»másodlagos jelentőségűnek« minősítette. A kambodzsai fővárosban alkonyaitól hajnalig kijárási tilalmat rendeltek el, a kato­nai alakulatok teljes készült­ségben vannak. A város belte­rületén szombaton délután vi­szonylagos nyugalom volt, a harcók színhelye a Mekong folyón túlra tevődött át; Délelőtt viszont újabb bom- barobbanás rázta meg a bel­várost: bomba robbant a kam­bodzsai rendőrség bevándorlá­si hivatalának épületében. Tiz személy megsebesült. A kambodzsai hadsereg fő­parancsnokságán még mindig teljes a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy várható-e a szabadságharcosok általános offenzívája. A repülőtér egy részéről már eltakarították a romokat, hogy le tudjon száll­ni az a két amerikai szállító- repülőgép, amely Saigonból fegyvert és 1 őszeit hozott a pénteki partizán támadás okoz­ta veszteségek pótlására. Tovább tart a postássztrájk Negyedik napja tart úgyszól­ván százszázalékos részvétel­lel az angol postások általános sztrájkja, de a megoldásnak még a körvonalai sem bonta­koztak ki. Az igazgatóság me­reven elzárkózik a 15 százalé­kos béremelés teljesítése elől, és egyelőre inkább lélektani háborút viselnek: napról nap­ra nyilvánosságra hozott szám­adataiban azt állítják, hogy egyre több postahivatal nyit ki, tehát növekszik a sztrájk­törők száma. Christopher Chataway pos­ta- és távközlépügyi miniszter egy pénteki beszédében arra célzott, hogy a kormány sze­retné független döntőbíróság elé utalni az ügyet, amit a sztrájkolok határozottan el­utasítanak. A szakszervezet vezetősége vasárnap »haditanácsot« tart. A sztrájkolókhoz közel álló források szerint ezen megerő­sítik, hogy a kormány és az államosított posta igazgatósá­gának manővereivel szemben kitartanak bérkövetelésük és a sztrájk mellett SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. január 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom