Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
Társadalmi összefogást Az emberek hároméves koruktól közösségben élnek Az elsőben, az óvodai közösségben viszonylag a legrövidebb ideig, két, esetleg három esztendeig. De az itt eltöltött idő, az itt összegyűjtött sokféle hatás döntően befolyásolja viselkedésüket a többi (az iskolai, később munkahelyi) közösségben is. Az egészségesen gondolkodó, szemlélődő ember jellemvonásait már az óvodában meg kell kezdeni alakítani, formálni, nevelni. Nem mindegy tehát, hogy milyen szinten képzett óvónő és milyen környezetben kezdi meg ezt a felelősségteljes, társadalmilag igen fontos pedagógiai munkát. Az óvónőképzésre, továbbképzésre egyre több figyelmet és anyagiakat szentelnek az országban (bár köztudott a képzett óvónők állandó hiánya is). Országszerte igyekeznek az ösztönös, tudományosan megalapozatlan tevékenységet mindehol kiszorítani, önképzésre buzdítani az óvónőket Nem haladunk azonban ilyen nagy léptekkel az óvodai környezet átformálásában. Különösen a községi óvodák elhanyagoltak. Lapunkban is többszőr vizsgáltuk már azt, hogyan lehetne az óvodákban a nevelési célkitűzések eléréséhez szükséges optimális környezetet megteremteni. Az állami támogatás ugyanis csak egy (bár nagyobb) részt képez a prob- j léma megoldástervében. Megyei, városi és járási szinten is nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség. A társadalmi segítésnek szép példáival is találkozunk. Barcson például egy éve széles körű összefogással átalakítottak egy épületet óvodának. — Barcson három tanácsi és egy üzemi óvoda van — ' mondja Balázs Mikldsné, a barcsi járás óvodai felügyelője. — A fűrészüzem óvodája olyan, amilyen a «-nagykönyvben« elő van írva: nagyon szép a belső berendezése és a parkosítása is. A 3. számú óvodát a TÖVÁL, a termelőszövetkezet és az épü- letgépgyártó vállalat patronálja. Egy éve működik óvodánk, azóta számtalan területen segített a gépgyár. Virágtartókat, válaszfalakat, játékautókat készített részünkre. Jól fölszerelt óvoda a másik, a közteleki is. A vegyesipari ktsz-től és a költségvetési üzemtől kapnak támogatást. A 1 járásban nemrégen Csokonya- visontán is rendbe tette az óvoda környékét, udvarát a tanács, a gépállomás és az épí- tőinari ktsz. Általában azonban nem ilyen biztató a kép. Ladon például szép óvoda van jó adottságokkal, de mondhatnám, úgy van, ahogy hét éve felépítették. Nemigen törődnek vele a faluban. Pedig azt az udvart gyönyörű játékkertté lehetne alakítani. A vízvári óvoda pedig egészségtelen. Egy régi, nedves istállóépületben van — igaz, az iskola is — és ez káros az egészségre. Tudom, hogy ne héz, de valamilyen megoldást kellene rá találni a községben. Kálmáncsán állandó a személyi probléma. Képesítés nélküliek váltogatják egymást. Az óvoda épülete rendes, megfelelő lenne. De hetenként orvosi rendelés zavarja a munkát, nincs egy kényelmes szolgálati lakás sem, ahová végzett óvónőt lehetne hívni. Szerencsére Homok- szentgyörgyön jók a kilátások. Új, kétcsoportos óvoda épül. Bevallom őszintén, kicsit félek most, hogy az óvodák költségvetése is a községi tanácsokhoz került. Aggódom hogy sok helyen tizedrangú lesz az óvoda ügye. — Nekem is ezzel kapcsolatban van aggályom — kezdte beszélgetésünket Józsa Aranka, a nagyatádi járás felügyelője. — Tudniillik már most is sok jelzést kapok a járásból: a körzetesítés óta a központtól távolabb eső falvak óvodai gondjai is kieste’.: a megoldásra váró teendők közül. Kisbajomban panaszkodtak, a szabási óvoda berendezését is halasztgatták. Kutason még mindig veszélyes vaskályhával tüzelnek az óvodában. Persze a járási székhelyen is említhetnék problémát. Például az óvoda udvara hosszabb ideje nincs elkerítve. Alapjában véve itt, Nagyatádon nem panaszkodhatunk, hiszen a konzervgyár ral igen jó a kapcsolatunk Játékszereket vettek az óvodának. Az erdőgazdaság és a tsz ígéretet tett az óvodaudvar fásítására. Vannak jó példák, de úgy egészében véve azt mondhatom, több törődést több figyelmet érdemelnének a járás minden községében az óvodák. Panasz, akármerre jártunk, akadt. A panaszkodóka t azonban a szebb, a jobb cél vezérelte. Több helyen fölvetették például: a törpe vízmű építésekor szeretnék, ha az óvoda az elsők között kapna vizet. Néha filléres dolgokról lerne szó, csak az óvodai ügy szeretete, alaposabb ismerete hiányzik. S bizony a huzavonát a gyerekek sínylik meg. Ismeretes, hogy ez év szeptemberétől már megkezdik az új nevelési program bevezetését az óvodákban. A korszerű koncepció nagyobb fel- készültséget követel az óvónőktől, ugyanakkor azonban az óvodák jobb tárgyi ellátottságára is alapoznak. Helyes lenne, ha mindenhol, de különösen a kisebb falvakban az óvónők tájékoztatnák a falu állami, párt- és gazdaság! •■'ezetőit a programról. Szót értve, együttesen munkálkodnának az új nevelési program eredményes megvalósításán. Bán Zsuzsa Ne csak szárak Tavaly 4333 tudományos ismeretterjesztő előadást tartottak megyénkben. Ezek belső arányaival nem elégedettek a TIT szakemberei sem. Jelentős része a természettudományos előadásoknak a matematikai, de nem volt kielégítő a bioló giai, és nagyon lassan emelkedik a fizikai előadások száma. NEM EGYSZER ÍRTUK meg, sokszor hallom a TIT megyei központjában is, milyen jó a megyei szervezet technikai fölszereltsége, milyen gazdag a diatára. A tapasztalat azonban az, hogy ezskét az eszközöket sok előadó alig használja fel. A legutóbbi elnökségi ülésen is felvetődött a kérdés, vajon milyen tartalom rejlik a számszerű adatok mögött. Lehet-e mérni, és hogyan, a TIT-elő- adások színvonalát... Mert a számszerű rögzítés mellett ez is óhatatlanul szükséges lenne a biztos összegezéshez. Csakhogy ez megoldhatatlannak tűnik. Hadd fűzzem hozzá az előző tapasztalatot: a TITközpontban meglévő és kézzelfogható tárgyi gazdagság kihasználatlansága jellemzi sok előadó «-igényességét«. Szükséges tehát, hogy az elnökség keresse a megoldás útját — hiszen volt már példa arra is, hogy az előadást nagy érdeklődés kísérte, de a csalóIrodalmi szakkör a Kaposvári Gépipari Teckoikiinkai dás sokakat távol tartott a másodiktól... Értékes tapasztalatot fogalmaztak meg az elnökségi ülésen arra vonatkozóan, hogy c tömegkommunikáció és a tu dományos kommünikééi kapcsolatát a közönséggel hogyan lehet megteremtem hogy a ne puszta fogyasztójává, hanem feldolgozójává legyen a kapott ismeretanyc/’ nak. Élménnyé nőjön a tv- játék vagy egy ismeretterjesztő műsor megtekintése. A TIT a társszervekkel közösen rendezzen ilyen klubszerű anké- tokat — rendszeresen vagy alkalomszerűen — a kommunikációs program ismeretében. Egyszerű summája az egésznek — igényes nézővé formálni az embereket. Óhatatlan s kérdés — hogyan? Az a tapasztalat, hogy azok az előadások a legsikeresebbek, amelyeken kisebb létszámi': közönség nagyon aktívan vesz részt, s amikor az ismeretterjesztést vita, beszélgetés követi. A múlt évben harminc- hatan voltak átlagosan az ismeretterjesztő rendezvényeken. Az előbb nem kis örömmel említetem a társszerveket, hiszen — nyugodtan mondhatjuk — sok tekintetben közös a cél. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának oktatási igazgatósága és a TIT filozófiai szakosztálya közös tanácskozást rendez A marxista személyiségelmélet alapjai, a megyei művelődésügyi osztállyal és a KISZ megyebizottsággal közösen ankétokat szerveznek A kultúra szerkezete címmel. Érdemes egyébként megemlíteni azt a tervet — reméljük a megvalósulás sem marad el —, mely szerint a KISZ és a TIT közös programot kíván megvalósítani. Létrehozzák az ifjúsági isme.. erjesztő bizottságot. Bízur.a benne, hogy a bizottság koordináló, szervező tevékenysége egybehangolja majd a gyakran egy időben zajló, néhányszor az«. - nos témájú ifjúsági rendezvényeket. Egyre szorosabb kapcsolatot szeretnének kiépíteni az MTESZ helyi egye: életével, a Hazafias Nép’rent, mezőgazdasági csoportjával, a községi ÁFÉSZ-ekkel, az Országos Vízügyi Hivatallal. Csak mutatóba soroltam fel néhány intézmény, szervezel nevét. A lényeg az, hogy az ismeretterjesztő társulat és a gazdasági egység vagy egyt- sület között kapcsolat legyen, mert ez látszik egyedül járható útnak, hogy végre megszűnjön a sokszor tapasztalható, a tudományos ismeretterjesztés iránt rnegni 1 r-ánuló érdektelenség. Ezt a t".'okvést valamennyi hasonló küldetésű szervnek kötelessége támogatni. A DIFFERENCIÁLT szakmai képzés, a műszaki színvonal fejlesztése mellett szükséges a társadalomtudományi ismeretterjesztés további fejlesztése. Meg kell ismerkedni a sokat emlegetett szociológiával. A kamarakiállítások, bemutató estek által továbbra is a fiatal művészek fóruma lesz a TIT-székház. de teret adnak a népművészetnek, a történelmi, egészségügyi témájú kiállításoknak is. Ez az év gazdag programot ígér. Reméljük, nemcsak számokkal illusztrálható gazdagságban. Tröszt Tibor Alibit mindenáron Vérbe fagyva hagyta a barátját A bíróság elutasította a fellebezést 1968-ban tíz fővel alakult, Jónás József tanár vezetésével. Ma tizenöt tagja van a szakkörnek. Műsoraikat magnószalagra veszik föl. KÜRTI aNDRflS &<$ okol: Senate 5. — Egy napig maradok Aar- lesben — térek más tárgyra. — Mit érdemes megnézni itt? — Nincs nálunk semmi különleges látnivaló. Hát nem -akadtam össze Aarles első számú lokálpatriótájával, annyi szent. De azért ilyen könnyen nem adom fel a harcot. — Tudja, kérem, én magyar vagyok, Budapestről. Most Odensáben tanyázom, ide csak egy napra jöttem. Még otthon keresgéltem a lexikonban Aarles városát. Nincs- benne. Sem külön címszó alatt nem leltem rá, sem a Dániáról szóló részletes tájékoztatóban. Ebből néhány bölcs következtetést vontam le. Vagy azért nem említi a lexikon, mert egészen fiatal város, vagy azért, mert a kisebbek közül való, vagy mert szórakozottak voltak a lexikon szerkesztői, kifelejtették. — Az első két következtetés a helytálló, uram. — Igen? Mégis, hány ember él ebben a yároskában? — Tizenkétezer körülbelül. — Nem is olyan kevés. Eny- nyi emberrel már lehet kezdeni valamit. Mikor alapították? — Kerek húsz éve. — Szóval még csecsemová- ros. így persze nyilvánvalóan nem lehetnek tradíciói, romvárai, műemlékei. Azt azért nehezen hiszem, hogy semm> specialitása ne volna. Ez ugyanis pusztán elhatározás kérdése. Minálunk, például, a helyi vezetők gondosan ügyelnek arra, hogy a falujuk, városkájuk rendelkezzék valami sajátossággal, valamiben kitűnjék a többi közül. Népszokásokat elevenítenek fel, a halárban addig fúrnak, ásnak, amíg gyógyforrást találnak, vagy őskori települést, falakat, korsókat, régi pénzeket, rozsdás kardokat. A legrosszabb esetben néhány etruszk lábszárcsont, kelta koponya biztosan előkerül. Akkor nagy lármát csapnak körülette, idegenforgalomból, állami támogatásból, műemlékvédelmi alapból mindjárt csurran-csep- peii némi többletbevétel. Felfigyel rájuk az ország, köny- nyebben jutnak bekötőúthoz, törpe vízi erőműhöz és így tovább. Önöknél nem így van? — Nem. Nálunk nincs így. Csőd. Bedobom a törülközőt, feladom a játszmát. Ezzel nem lehet beszélni. Kibámulok az ablakon. Lám, megérkezünk nemsoká, bent járunk már a városban. Ez a főutca lehet. Szépen ki van világítva. Három-négyemeletes, modern, de nem egy kaptafára készült házak mellett suhanunk el. Az épületek nem tapadnak egymáshoz; kertek, játszóterek, sétányok húzódnak köztük. Nagyon helyes, így egészséges, így kellemes. Egyébként a táj népíelen, ilyen késő éjjel, ekkora esőben ezen nem is csodálkozom. A vezető kettesre kapcsol vissza. Kanyar, finom puha fékezés. Kiszáll, megkerüli a kocsit, kinyitja az én oldalamon levő ajtót, felkapja a táskámat, és az üvegportálos Folke-j[ tings-szálló kiugró eresze alá]> viszi. , Sietek utána. — Mennyivel tartozom? — Négy korona, húsz őre. Pontosan, ahogy a lilakörös mókus móndta. Kiguberálom a pénzt, aztán 4 valami főúri hevületből kifo-J lyólag előhalászok a táskámbóll egy kis üveg barackpálinkát és|> átnyújtom. } — Igya meg az egészségem # re! A viszontlátásra! # Felderül az arca, íme van# kulcs a még oly zárkózott lel-# kekhez is. Ha a barackkal kez-f dem, tudnék minden helyi# pletykát. De most már késő. Ballagok befelé. — Egy pillanatra, uram! Megállók. Hozzám lép, s odahajol a fülemhez: — Az imént nem voltam egészen őszinte — dörmögi. — Az az igazság, hogy Aarlosnek is van egy specialitása. Éppen J az a bizonyos lila kör. Az on, kifejezésével élve, a távdajka.< Minthogy ön csalt egy napig lartózkodik nálunk, szívből re-< mélem, hogy továbbra is csak# előnyös oldalairól ismeri meg^ a mi távdajkánkat. (Folytatjuk) Az édesanyja a háta mögött ül, telesírt zsebkendőjét szorongatja. Ingatja a fejét, még most is nehezen hiszi el: ide került a fia. Arca az elhangzottakat illusztrálja. Amikor a szerencsétlenül járt fiatalemberről van szó, vádol a tekintete. A fiát vádolja. Amikor az ügyvéd arról beszél, hogy a vádlott tisztességes ember, a munkáját becsülettel elvégezte, könnyei megerednek. Csendesen, kiapadhatatlan forrásból. Major gázt adott Október 11-én volt a búcsú Szőkedencsen. Major Ferenc egyébként sem vetette meg az italt, ezen a napon meg majd- csaknem törvényszerűnek tartotta a sűrű poháremelgetést. Délelőtt pálinkát és sört ivott az Italboltban, ebéd után visszament. Eszébe jutott, Szalasztópusztán meg kellene néznie a kukoricát. Hogy miért éppen a búcsú napján és főleg miért olyan részegen? De hát senki sem kereshet logikát az ittas ember cselekedeteiben. Volt egy Komár segédmotorja, másfél évvel ezelőtt vásárolta. Nem nagyon használta, vezetői engedélye sem volt. Félt, hogy igazoltatják, így inkább csak a házban tartotta. Már kiért Csákányból is, mikor meglátta, előtte kerékpározik a barátja, a huszonhat éves szőkedencsi Szelhof- fer György. Odaszólt, biciklizzen közelebb, mondani akar valamit. Szelhoffer György odahajtott és belekapaszkodott Major vállába. így húzatta magát. Bár Major megemlítette, hogy ebből baj lehet, maga sem vette komolyan a figyelmeztetést. Egy kanyarban észrevette «elük szemben motorkerékpár közeledik. Hogy megszabaduljon Szelhoffertől, megrántotta a vállát és gázt adott. A kerék páros elvesztette az egyensúlyát és az útteste esett. A motorkerékpáros, á huszonöt éves somogyzőitíai Dongó János már nem tudta lefékezni Jáwáját. Félrerántotta a kormányt, de így is ráhajtcf Szelhofferre, aztán az borult. Major hallotta a zi vissza is nézett. De n. ui:i meg, csak: jóval a szerencsétlenség után. Visszafordult, nagy sebességre kapcsolt, és mit sem törődve a kétségbeesetten integető szemtanúkkal, a vérző Szelhofferrel és a segítségért kiabáló Dongó Jánossal, egy mezei úton hazahajtott. Átöltözött és a kocsmába ment. A vádlott „védekezése” Szelhoffert «-kereste«. Cimboráival beszédbe elegyedett. Minden áron alibit akart szerezni magának, hogy egész délután a kocsmában italozott. Míg azon törte a fejét, miként terelhetné el magáról a gyanút, Szelhoffer György meghalt az úton. Dongó János sérülései súlyosak voltak, dé nem életveszélyesek. Major azt mondta a tárgyaláson, azért nem állt meg, meri iszonyodik a vértől és az "ilyer. látványtól«. Ezzel védekezett Ezzel mert védekezni. A Kaposvári Járásbíróság a huszonnyolc éves Majort fog lalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan vészé lyeztetés és a segítségnyújtás elmulasztása miatt háromévi szabadságvesztésre ítélte, há rom évre eltiltotta a közügyektől, és ugyancsak három évri a gépjárművezetéstől. A vádlott és védője enyhíté sért fellebbezett. A bűnügyet a Megyei Bíróság dr. Miklós János tanácsa tárgy alte, és elutasította a fellebbezéseket. Az ember, akinek minden gondja saját bőrének mentése, nem érdemel egyebet Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. január 23. 1
