Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 18. szám
Egyiptomi álláspont hat pontban El-Zajjat, az Egyesült Arab Köztársaság nagykövete szerdán eljuttatta Gunnar Jar- ringhoz kormánya válaszát Izrael legutóbbi javaslataira. Egyiptom egyszersmind túllépett a Jarring-misszió keretein: a válasz egy példányát emlékirat formájában átnyújtották Sir Colin Crowe brit ENSZ-nagykövetnek, a Biztonsági Tanács soros elnökének. Az ily módon nyilvánosságra került egyiptomi álláspont hat pontban foglalja össze Kairó elképzeléseit a közel- keleti válság rendezéséről. A hat pont alapvetően a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatára támaszkodik, s ennek megfelelően követeli az izraeli megszálló csapatok visszatérését az 1967. június 5-i határokra. Ugyanakkor — és ezt a hírügynökségek nyomatékosan aláhúzzák — Egyiptom elismeri Izraelnek azt a jogát, hogy »békésen, biztonságos és elismert határok között, fenyegetésektől, erőszakos cselekményektől mentesen együtt éljen« a többi közel-keleti ' országgal. Az egyiptomi rendezési tervezet a Biztonsági Tanács hatáskörébe utalja annak eldöntését, milyen intézkedésekre le- ,het szükség a térség összes állama biztonságának szavatolásához, s ezzel kapcsolatban kilátásba helyezi nemzetközi békefenntartó erők állomásoz- tatás^t az országhatárok mentén létrehozandó demilitari- zált övezetekben. A Biztonsági Tanácshoz eljuttatott emlékirat a konstruktív javaslatok mellett leszögeI zi: Izrael nem tesz egyebet, csupán korábbi álláspontját ismételgeti, s nem hajlandó egyértelműen elkötelezni magát a BT-határozat maradéktalan végrehajtása mellett. Az emlékiratban az EAK felkérte a Biztonsági Tanácsot, segítse »méltányos és hatékony« intézkedésekkel Gunnar Jarring békeközvetítő tevékenységét. Nyugati hírügynökségek Jeruzsálemből keltezett jelentései szerint Izrael a New York-i tárgyalások »titkosságának« megsértését látjá abban, hogy Egyiptom nyilvánosságra hozta elképzeléseit. Annak sem örülnek az izraeli oolitikusok, hogy a Biztonsági Tanácshoz eljuttatott emlékirat elmarasztalja Izraelt a BT-határozat végrehajtásának akadályozása miatt. Ezzel szemben a Reuter hírügynökség a közel-keleti béketárgyalásokhoz közel álló »nyugati és el nem kötelezett« diplomatákat idézve azt jelenti New Yorkból, hogy az eevip- tomi tervezet ENSZ-körökrc »bátorítólag hatott«. Meghalt Russel A washingtoni Walter Reed kórházban csütörtökön — néhány órával azután, hogy megkezdte munkáját a 92. amerikai kongresszus — 73 éves korában meghalt Richard Russel, Georgia állam demokrata párti szenátora, Russel korelnöke volt a szenátusnak. Bonni dokumentáció a beszámoló elé Szép elvek, megválaszolatlan kérdések Brandt kancellár január 28- án mondia el a Bundestagban a nemzet helyzetéről szóló évi beszámolóját. A bonni kormány most terjedelmes doku- . « mentációt adott ki e beszéd «»» hátterének „megvilágítására, Az előszóban a bonni kormány hangoztatja: Az NSZK kész az NDK-val kötendő szerződés alapján intézkedéseket tenni, hogy a két állam tagja lehessen a nemzetközi szervezeteknek. Ezt Bonn egy általános megoldástól kívánja függővé tenni, amelynek három kötelezettséget kellene tartalmaznia: 1. Lemondást az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről. 2. Minden olyan akció kiküszöbölését, amely zavarhatná a népek békés együttélését. 3. A leszerelés és fegyverzet-ellenőrzési fáradozások támogatását. Franke miniszter ezenkívül egy sor kérdést jelölt meg, amelyek — szerinte — alkalmasak a két német állam viszonyának rendezésére. Ezek között olyan régóta ismert bonni elgondolások szerepelnek, mint az »utazási szabadság« biztosítása, a családegyesítés problémája, a határmenti forgalom ügyének megoldása stb. A bonni miniszter hangoztatja, hogy az NDK-val folytatandó tárgyalásokat Bonn minden diszkrimináció nélkül akarja lebonyolítani. A dokumentáció szépen hangzó elveket tartalmaz, de nyitva hagyja azt a kérdést, milyen alapon kívánja Bonn a »szerződéses viszonyt« kialakítani az NDK-val. Világos, hogy a részletkérdéseket, amilyeneket Franke miniszter felsorol, csak olyan szerződés érvénybe lépése után lehet megvitatni, amely szabályos államközi megállapodás. Brandt január 28-i beszéde is elsősorban abból a szempontból tarthat számot érdeklődésre, hogy végre hajlandó lesz-e tiszta vizet önteni a pohárba az alapvető kérdés — az NDK és az NSZK államközi viszonyának rendezése — megoldásával kapcsolatban. A századik Tegnap tartották meg a Vietnammal foglalkozó párizsi béketárgyalások századik ülését. Az erről szóló hír csaknem egy időben érkezett azzal a Hanoiban kiadott közleménnyel, amely ismerteti, hogy az amerikai légierő január 4—17 között gyakorlatilag naponta intézett támadásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A B— 52-es bombázókkal együtt megjelentek az észak-vietnami légtérben az amerikai fel- deritögévek is: a hónap eleje óta több ezer berepülést hajtottak végre, s az amerikai 7. flotta hajói több esetben megsértették az észak-vietnami felségvizeket. Mindezt pedig aligha lehet másnak nevezni, mint agresz- sziónak. A Pentagon állításait pedig nem más, mint az AP hírügynökség saigoni tudósítója cáfolta meg, amikor — ugyancsak tegnap esti jelentésében — azt közölte, hogy a Kambodzsában harcoló saigoni és Phon Penh-i kormánycsapatokat amerikai tanácsadók B SOMOGY' NÉPIA p éntek, 1971. Január 22. ülés után és dél-vietnami katonatisztek helikopterről közösen irányítják. Ezek a tények, s ezek ismeretében mondta a tegnapi párizsi tárgyalásokon Nguyen Thi Binh külügyminiszter-asz- szony, hogy a Nixon-kormány nem a békés megoldásra, hanem a katonai győzelmekre törekszik. Háborúval, agresszióval pedig nehéz a békés szándékot bizonyítani. Különös módon a tegnapi párizsi tárgyalásokon éppen az amerikai küldöttség vezetője, David Bruce nagykövet mondta azt, hogy az értekezlet — idézzük — »tárgyalási paródiává« lett. Igaz, ezért a VDK-ra és a dél-vietnami szabadságharcosokra hárítja a felelősséget, s a fogoly-kérdéssel hozakodott elő, információkat kért a fogva tartott amerikaiakról. Amit Észak-Vietnamban a hónap eleje óta a B—52-esek csináltak, arról győz meg, hogti a tárgyalásokból az amerikaiak csinálnak paródiát. (Kercza) P Az angol kormányt nyugtalanítja a 230 000 postás sztrájkja Barzel Varsóban tárgyal Chris Chataway ultrakonzervatív képviselő szakszervezet- cllencs kijelentéseivel magára haragította a sztrájkoló angol postásokat. Képünkön: Nődolgezók egy csoportja feliratos táblákkal tüntet Chataway ellen a postaügyi minisztérium épülete előtt Londonban. (Telefotó: AP—MTI—KS) Csütörtökön folytatódott a brit postás szakszervezet 230 000 tagjának sztrájkja, anélkül, hogy közelebb került volna bármiféle megállapodás lehetősége. A postások és a postaigazgatóság képviselői mereven ragaszkodnak korábbi feltételeikhez, és így a munkáltatók továbbra is elzárkóznak a 15 százalékos bérkövetelés teljesítése elől. A munkabeszüntetés következtében kialakult helyzet a kormányt is nagymértékben nyugtalanítja. Erre mutat, hogy a kabinet rendkívüli ülésen vizsgálta meg a sztrájkhelyzetet. Jól értesült körök szerint nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a posta- igazgatóság a rendkívüli állapot kihirdetését kéri, s így katonaság kivezénylésével próbál véget vetni a postások sztrájkjának. A munkáltatóknak a sztrájk naponta 500 000 font sterling veszteséget okoz. Miközben a postai alkalmazottak sztrájkja csaknem 100 százalékos, a telefonkezelők sztrájkjáról ellentmondó jelentések érkeznek. A postás szakszervezet szerint csak néhány százan nem tettek eleget a sztrájkfelhívásnak, míg az alkalmazottak azt állítják, hogy a telefonkezelők 40—50 százaléka jelent meg munkahelyén. A belga és a francia postás szakszervezet csütörtökön bejelentette, hogy bojkottálják a Nagy-Brittaniába irányuló telefonhívásokat. A sztrájkoló brit postásokkal való szolidaritást sürgette Carl Stenger, a nyugatnémet postás szakszervezet elnöke is. A postai alkalmazottak nemzetközi szövetsége csütörtökön Brüsszelben közzétett felhívásában teljes szolidaritását nyilvánította ki a sztrájkoló brit postásokkal. Egyidejűleg felszólította valamennyi tag- szervezetét, hogy tegyenek eleget az angol szakszervezet kérésének és bojkottálják a Nagy-Britanniában irányuló vagy onnan érkező telefon- hívásokat Rainer Barzel, a CDU—CSU nyugatnémet ellenzék parlamenti csoportjának elnöke csütörtökön Varsóban folytatta politikai megbeszéléseit Délelőtt Piort Jaroszewicz lengyel miniszterelnökke' találkozott. Barzel szerdán, lengyelországi látogatásának első napján Adam Willmann és Jozef Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettesekkel tartott megbeszélést. Szóvivője e megbeszéléseket »őszinte és szívélyes« jellegűnek nevezte. A nyugatnémet politikus péntekig marad Lengyelországban. Kennedy veresége Edward Kennedy szenátor csütörtökön vereséget szenvedett a nyugat-virginiai Robert Byrd szenátorral szemben a szenátus demokrata párti csoportja helyettes vezetői tisztségéért folytatott küzdelemben. Ezt a tisztséget — az előző, 91. kongresszusban — Edward Kennedy töltötte be. Byrd szenátor 31 szavazatot I kapott, míg Kennedynek 24 szavazattal kellett megelégednie. A szenátus demokrata párti csoportjának vezetője az előző kongresszusban Mike Mansfield volt, s ő nyilvánvalóan megtartja ezt a tisztséget a 92. kongresszusban is. Indokína az amerikai kongresszuson A kairói csúcstalálkozón a közös politikáról tárgyainak Az USA indokínai légiháborújának kiterjesztésével kapcsolatos nyugtalanság nyomta rá a bélyegét a washingtoni Capitol Hill hangulatára, amikor csütörtökön délben a B2. kongresszus két háza megnyitotta a távaly novemberben felújított törvényhozó testület első ülésszakát. John Cooper republikánus szenátor, aki Frank Church demokratapárti szenátorral együtt társszerzője volt az USA közvetlen kambodzsai beavatkozását megtiltó törvénymódosításnak, megállapította, hogy az amerikai légiós haditengerészeti erők közvetlen bevetése a kambodzsai harcokba a Nixon-droktrina olyan kiterjesztését jelenti, amiről a kormány eddig nem tájékoztatta a közvéleményt. \ republikánus szenátor egyetértett demokrata kollégájának azzal a követelésével, hogy sürgősen idézzék a hadügyminisztert és a külügyminisztert a szenátus külügyi bizottsága elé, s kérjenek világos magyarázatot a kormánytól a kongresszus határozatának megsértésével kapcsolatban, az indokínai háború kérdését, tekintettel az ügy sürgősségére, haladéktalanul napirendre kell tűzni a kongresszusban. A szerdán este Kairóban megnyílt a Tripoli Chartához tartozó országok csúcstalálkozójáról közleményt nem adtak ki, sőt, — a tárgyalások bizalmas jellegének megfelelően — az információkat is megtagadták az újságíróktól. A Reuter tudni véli, hogy az államfők külügyminisztereik és hadügyminisztereik jelentéseit tanulmányozták. Szó esett a Jarring-misszió előrehaladásáról, s főként arról, amit a csütörtöki A1 Ahram így fogalmazott meg: milyen legyen a közös politika február 5-ig, a tűzszünet lejártáig, és azután? A négyes szövetség csúcs- értekezlete csütörtökön reggel folytatta munkáját. Szadat, Nimeri, Kadhafi és Asszad a Kubbeh-palotában ült ismét tárgyalóasztalhoz, hogy a szerdán este megkezdett eszmecserét felújítsa. Mielőtt a négy államfő megkezdte volna csütörtöki tanácskozását, Asszad Marsall Ali Szabri egyiptomi alelnök- kel folytatott másfélórás megbeszélést. Amerika jobbra tart Trükkös Dick formulái mikor 1968 novemberében Nixon győzelme után a New York-i Waldorf Astoria Szálló nagytermében összegyűltek a hívei, hogy ünnepeljék a győztest, az egyik szemtanú ezt írta az ünnepségről: »Fekete arcokat csak a zenekari emelvényen lehetett látni-e. Ez a megjegyzés pontosan megfelelt anak a társadalmi törésvonalnak, amely az elnökválasztást jellemezte, s amelynek jobboldalán haladt a politikai életbe visszatérő Nixon, egészen az elnöki székig. Szavazói azok közül kerültek ki, akik — röviden jellemezve — nem négerek, nem fiatalok és nem szegények. Tehát az Egyesült Államok vidéki városaiban lakó, konzervatív többség, akikre különösen hatott a nixoni legfőbb ígéret: »law and ordere. Jog és rend. Vagyis a belső ellentétektől megosztott, állandó robbanással fenyegető társadalomban visszaszerezni a kispolgár békéjét, nyugalmát. Ugyancsak fontos volt az infláció megszüntetésére és rugalmasabb, árnyaltabb külpolitikára tett ígérete, természetesen a vietnami háború mielőbbi lezárása is szerepelt az ígéretlistán. S az elnök beiktatása után eltelt két év feleletet adott sok mindenre. Legélesebben talán arra derült fény, hogy mennyit érnek az »új« Nixon liberalizálási kísérletei. A jobboldali-konzervatív múltjáról ismert Nixon liberálisabb mezben tetszelgett a választások idején, s hogy politikája széles bázisát demonstrálja, kormányában néhány ismert liberális is tárcát kapott. Ilyenek voltak Finch és Hickel miniszterek, akik ma már nem tagjai a kormánynak. Felülről jövő nyomás ellenére sem tettek lakatot a szájukra, amikor a kambodzsai beavatkozás nyomán felzúdult az amerikai közvélemény. Csak egy valaki kapott zöld utat: »Nixon Nixonja«, Agnew alelnök, aki szónoklataiban nyíltan szélsőséges úszító hangnemben szól a diák- és négermozgalmakról, a józanabb liberálisokról, és »szemtelen sznobok elnőiesedett hadtestének« nevezi az értelmiséget. Valójában Nixon igazi véleményét mondja el. Ezért nem fékezték meg egyetlen egyszer sem az alelnököt, tekintélyes egyetemi rektorok," világhírű publicisták figyelmeztetése ellenére. A jog és a rend terén — a demokrata adminisztráció csatazajától hangos kormányzáshoz mérten — némi haladás mutatkozik. A felszínen csend van. Az ellentéteket nem szüntették meg, csak befagyasztották. S közben támadásra készül a reakció. Angela Davis és a Kissinger elrablásának szándékával vádolt katolikus békepapok ellen kibontakozó, koholt vádakra alapozott perek igen messze vannak a hivatalosan is tucatszor deklarált amerikai demokrácia elveitől. A látszólagos nyugalom Nixon ügyes lavírozá- sának, s a hírközlési eszközök minden eddiginél nagyobb manipulálásának az eredménye. Az elnök a közvéleményt befolyásoló, körmönfont taktikázó tehetsége alelnök korából ismert: ekkor ragadt rá a Tricky Dicky, Trükkös Dick gúnynév is. os. Trükkös Dick számára is akadt banánhéj: még pedig a — republikánusok ismert gazdaságpolitikájának csődje. Az amerikai tradíciók szerint a demokrata kormányok általában a munkanélküliség csökkentésére törekedtek az infláció rovására, míg a republikánusok éppén fordítva képzelik el a hatékony gazdaságpolitikát. A Nixon-adminisztráció példája azonban példa' nélkül áll az Egyesült Államok történetében. 1968 óta az infláció megállíthatatlanul fokozódik, s vele versenyt tart a munkanélküliség emelkedése is. S e tény a közvéleményre nem maradt hatástalan. A félidős kongresszusi választásokon a ráfordított óriási energia ellenére kudarc érte a pártot, s ezzel szemben a demokraták szétzilált, bomlott sorai rendeződtek a számukra kedvező választási eredmények következtében. a külpolitika — minden hajlékonyabb, rugalmasabb momentum ellenére — is egyre jobbra tolódik. A célok még merevebbek, s az alkalmazott finomabb módszerek csak a célt hivatottak jobban szolgálni. Guam-szigeti doktrína — nyílt kambodzsai beavatkozás; Ro- gers-terv a közel-keleti rendezésre — minden eddiginél nagyobb mértékű so«ély Izraelnek; fokozott üt' t 1 »vietna- mizálás« — a bomoázók ismét a VDK fölött zúgnak, s a kambodzsai harcokban újabban közvetlenül besegítenek az amerikai katonák. S közben Párizsban egy jottányit sem halad előre a tárgyalások ügye. Szaporodnak a nyílt fenyegetőzések és a kardesörtetés. Még két év és újra itt a »nagy amerikai társasjáték«, az elnökválasztás. S Nixonnak, ha ismét nyerni akar, gazdag, befolyásos támogatókat kell szereznie. A mai USA-ban legsúlyosabb a katonai ipari komplexum óriás keze. Lehet, hogy ezt szeretné végleg a markában tartani Trükkös Dick? Csupor Tibor
