Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-19 / 15. szám
A cigányokkal vagy nélkülük ? Elet liátorszái nélkül M agyarországon a becslések szerint mintegy háromszázezer cigány él. Többségük falusi, kisebb részük városszéli cigánytelepeken, csekély hányaduk pedig elvegyülve a magyar lakosság között. A cigányság alkotja jelenleg társadalmunk legalacsonyabb életszínvonalú, legelesettebb rétegét. Társadalmi helyzetük mind a mai napig rendezetlen, s elmondhatjuk, hogy a magyar lakosság élet- körülményei és a cigány népesség átlagának életkörülményei között az elmúlt két évtizedben észrevehetően növekedett a távolság, bár a cigányok helyzete is javult. Az, hogy a cigányság leszakadt a magyar társadalom zömétől, nem meglepő. A cigánylakosság iskolázottsága jóval alacsonyabb, mint a magyar lakosság átlagáé, számukra tehát valamilyen szakmát elsajátítani, s így megbecsültebb munkát végezni nem nyílt alkalom. Ahogy a parasztságba korábban sem tudtak beolvadni, úgy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sem tudták tömegesen befogadni őket, részint azért, mert nem volt annyi munkaerőre szükség, részint pedig azért, mert a tagság kétkedett abban, hogy megfelelően dolgoznának. A cigány keresők számára leginkább a szakképzettséget nem igénylő városi, ipari munkahelyek elérhetők, a cigánycsaládok viszont zömükben faluszc- li telepeken élnek. A férfiak ingázásához és a kereset hazajuttatásához különös fegyelem kell, azonban a beosztásnak, a tervezésnek azok a szívós képességei, amelyeket a parasztlakosság századokon át felhalmozott magában, hiányoznak a kétfelé szakadt cigánycsaládokból. A városi letelepedés két szokványos útja közül ók egyiket sem választhatták. Lakást kiutalással nem kaptak és építeni sem tudtak. Ha mégis beköltöztek a városokba, több- nyíre megint csak engedély nélkül épített putrikba kényszerültek. A telepi cigányok lakáskörülményei nyomorúságosak. Míg a magyar lakosságra átlagosan személyenként 14 négyzetméter lakóterület esik, a sárból tapasztott, földes pad- lójú, eső, szél, hideg ellen alig védő, roggyant putrikban jó, ha másfél négyzetméter jut egy személyre. A putrikban hat-nyolc emberre egy-két fekvőhely jut, alvásra ott a föld. egymás hegyén-hátán, leterített szalmán, rongyokon. Nincs hely, ahova ágyat, szekrényt, asztalt tegyenek, ruhájuk elko- szosodik, ha vesznek is valamilyen tárgyat, hamar tönkremegy, hajlékuk annyira ideiglenes, még ha évtizedekig élnek is benne, hogy abba beruházniuk, berendezésre költeniük nem érdemes. Megemlítenénk: a takarékos életmód szervező központja a lakás; akinek van lakása, az élelmezésen felül minden fillérjét beruházhatja, akinek nincs: elverheti. A cigánycsaládok termékenysége jóval meghaladja a magvarokét, a sokgyermekes családok zöme hovatovább a cigányok közül kerül ki. Három gyerek után az asszonyok rendszerint otthon maradnak, a cigánycsalá dókban még inkább, hiszen e bölcsődék, óvodák sem kapkodnak gyerekeikért. Innen adódik, hogy a cigánycsaládok zömében egy keresőre háromnégy eltartott jut, nem ritkán nyolc-tíz is. Osszunk el egy segédmunkás keresetet ennyifelé és kiderül, hogy vanna'-' családok, ahol egy főre alig több. mint kétszáz forint jut Táplálkozásuk ebből követke zően szegényesebb, tej, hús ritkán kerül asztalukra, az iskoI laorvosok megállapítása szerint a cigánytanulók lényegesen rosszabbul tápláltak, s ezért testi fejlődésükben is el- maradottabbak, mint a magyarok. A cigányság elmaradottságát tartósítja az a körülmény, hogy gyermekeiknek egy tizede sem végzi el az általános iskolát, sőt túlnyomó részük még a felső tagozatot sem éri el. Pedig kiemelkedésükben kulcsszerepe lenne az iskolánál:. Ez a kulcsintézmény mégsem tudja betölteni társadalomszervező rendeltetését a cigányság körében. A tankötelezettség épp úgy vonatkozik a cigányokra mint az összes többi állampolgárra, de a pedagógusi kötelességteljesítés 'indítékán túl valójában senki sem érdekelt abban, hogy a cigánygyerekek elvégezzék az általános iskolát. A gyerekek eleve hátránnyal indulnak kétnyelvűségük, fogyatékos magyar nyelvtudásuk miatt. Tetézi ezt, hogy otthonukban nincs egy zug, ahova leckéjükkkel félrehúzódhatnának. Szüleik többnyire analfabéták, nincs aki segítsen. Sőt, vigyázni kell a kistestvérre, aki sikerrel tépi össze az ingyen ka pott könyvet, füzetet. Öltözetük az átlagosnál rendetlenebb, piszkosak, a többiek elkülönülnek tőlük, kicsúfolják őket, a tanítókat ingerli, hogy többet kell bajlódniuk velük, hogy a munkájuknak nincs látványos eredménye, hogy gyengébb előmenetelükkel lerontják a statisztikai eredményt, s így az ő nevelői sikerességüket is. Mindezek révén a cigánygyerekek — bár természettől nem butább a többinél — egykettő re "a szellemi ' fogyatékosok osztályában találja magát. Az iskolát sérelmek sorozataként élheti át, onnan ezért, ha csak teheti, elmaradozik, amit se szülei, se nevelői, se osztálytársai nem bánnak különöseb. ben. I ltalános iskolai végzett- *4 ség nélkül rájuk vár- ' * nak a legnehezebb, legpiszkosabb, a köztudat által a legkevésbé becsült segédmunkák, melyeket a városiak már nem vállalnak, melyek így_ a legigénytelenebb munkaerőre, a országon belüli »vendég- munkásokra“, főként a cigányokra hárul. A cigány tehát született segédmunkás, sorsának csekély mértékben ura, szükségképpen megreked a társadalom legalacsonyabb életszínvonalú, legtudatlanabb csoportjában. (Folytatjuk.) Konrád — Pünkőflti j A minisztériumi főosztályvezető, fejes elvtárs a feleségével érkezett. A imndégl/á- tók kissé csodálkoztak ugyan, amikor a közeli üdülőbe érte küldött vállalati kocsiból kiszállva bemutatta élete párját a némi kikapcsolódásra meghívott, magas rangú hivatalnok, de a fiatal, jóképű főmérnök gyorsan odasúgta a főnökének: — A nőt vállalom. A köpcös igazgató egyetértőén bólintva adta áldását az önfeláldozó gesztusra. Az asszony magas volt, telt, de nem kövér, szőke kontya aranyszálakból font koronaként csillogott a napfényben. A pincében férje és a főmérnök között foglalt helyet. Az igazgató a vendég jobbjára került. Rajtuk kívül még négyen ültek az asztalnál. Körülöttük két gépírónő és egy bérelszámoló sürgölődött, valamint Pityók Lajos bácsi, a A fonyódi járásból jelen tjük Művészeti szemlére készülnek Hárman egyszerre ültünk gépkocsiba, egy kérdésre vártunk feleletet: hogyan készülnek a művészeti együttesek, csoportok a mozgalom demonstrációjára, a művészeti szemlére? Északnak vettük utunkat, s a szombat délutánt, estét a fonyódi járásban töltöttük. Február: a művészeti együttesek, csoportok, szólisták hónapja. Hol tartanak a felkészülésben? Leningrad emlékezete Lengyeltótiban Bessenyei Istvánná, a művelődési ház igazgatója így beszélt terveikről: — Néptánccsoporttal, irodalmi színpaddal, tánczenekarral és egyéni szavalatokkal veszünk részt a körzeti bemutatókon. K. Tulajdonképpen még nagyon"'’az elején tartunk, a szervezés köti le a legtöbb időt. Néptánccsoportunknál eddig nem volt szakképzett vezetője, Kaposvárról kértünk szakmai irányítót, az ígéret szerint a héten meg is érkezik. A fővárosból leköltözött kötőüzem támogatja a csoportot vállalták, hogy ellátnak bennünket anyagiakkal és még a csoport kiegészítésében is se gítenek: sok fiatal lány dolgozik az üzemben. Az irodalmi színpa.d Vörö Mária orosz szakos tanárnő irányításával olyan összeállí tással készül a művészeti bemutatóra, melyben emléket kívánnak állítani a hős leninA teremben a legmodernebb soul zene rezegteti a levegőt. Táncos összejövetelre készülnek a fiatalok. — Van-e itt a bogiári gazdaság néptáncosai közül? — érdeklődtem. Két lány vált ki a csoportból, nadrág volt rajtuk, színes pulóver és blúz. Távolabb húzódtunk a magnótól. Magamgrádiaknak, akik háromszáz napon át védték városukat. *— Kik a csoport tagjai? — Két tanárnő, egy képes! tés nélküli tanítónő, bíróságon dolgozó lány, fonyódi munkahelyéről siet haza egy másik kislány a próbákra. Körülbelül ennyi a tevékeny fiatal jelenleg Lengyeltótiban. A Goldens tánczenekar lelkesen készül. A rövid beszélgetés után be tértem a presszóba, itt talál koztam Szabadi Zsuzsannával . Táncolt, szavalt, énekelt mindent megpróbált már. Húszéves, fiatal,.. — Ne csak szombat délután találkozzunk a táncteremben — él benne az igény a kulturált szórakozásra, önkritikusan beszél fiatal korosztályáról. — Ne ez — mutat a oresszó füstben úszó zsongására — elégítse ki őket. A klubmozgalom lehet igazán az ■ lapja a művészeti munkánál: is. »Anyaga« pedig: érdeklődő fiatalok. Én például az orvosi előadásra is szívesen elmegyek ... H. B. ban automatikusan ismételgettem a szót: néptánc. — Hová helyezitek magatokban a néptáncot? — Ha lehet, én például a legkedvesebb dolgaim közé — hajol közelebb Gács Ágnes; a Balatonboglári Állami Gazdaságban gyors- és gépíró. — összeszámolom, hány éve táncolok. Az óvodában kezdtem aztán az általános iskola, a középiskola Székesfehérváron, a Helikonon egy harmadik helyezés, meg most. Pontosan nem is tudom, nagyon régen, Szeretem a folklórt, a mozgást. Itt á gazdaságban má: tavaly is szerettünk volnr egy csoportot, de csak az idén sikerült. Nyolcán, nyolc lány készül a művészeti szemlére. Február elején lesz a premierünk a körzeti művelődés házban. — S mindannyian ennyire szerettek táncolni? —■ Igen, pedig nyolcán nyolcfélék vagyunk és nyolc- felől jöttünk: fizikai munkás, laboráns, adminisztrátor Mit mondja? Van, aki több műszakos, fáradt, de hétfőn és szerdán késő estig ropja ?. táncot. Most éppen a Székely lánytáncot. Hász Mihály vezetésével ez az első produkciónk. Ha bemutatkozásunk eredményes lesz, a gazdaság még jobban támogat majd bennünket, ruhákat kapunk és bővítjük a csoportot. A másik kislány, Pados Klára laboráns is közelebb jön székével. — Nagyon jó lenne bővíteni a csoportot fiúkkal. Ez most a legfontosabb tervünk. — Nyolc lány. A táncon kívül össze köt-e még valami benneteket? — A néptánc szeretete a legerősebb kapocs, de lehet-e hallgatni, ha szünetet, pihenőt tartunk? Nehéz lenne összeszedni, mi mindenről folyik a vita. Például a teremproblémánkról. A gazdaságban nincs ifjúsági klubtermünk, a művelődési házzal egyezkedünk; minden héten megkapjuk az egyik klubtermet (amíg föl nem épül a gazdaság új irodaháza). Aztán vita a továbbtanulásról. Lehet-e munka mellett, kell ma a nagyobb tudás? No és itt a palackozó lányok gondja. Brigádban dolgoznak, teljesítménybérben. Ha kiesnek, kevesebb a fizetés. A gazdaság azonban könnyített rajtuk, a brigád többi tagja vállalja, hogy amíg táncpróbákon vannak, helyettük Is elvégzik a munkát. A legtöbb szó persze a Erős kapocs: néptánc Regét hallgatnak. táncról esik. Többen most találtak meg. lelkes, ügyes csoport szerelnénk lenni. Törekvéseink bizonyítása február elején lese, reméljük íletképeseknek minősítenek, R. Zs. Békés, téli este fogadott az öreglaki Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában A zsibongóban pattogott a pl tg- pongiabda, a klubszobúbar a képernyő fénye verődött ví iz- sza a gyerráekszemekből. De hát nem is gyerekek ők már, hanem ifjú kertész jelöltek valamennyien —, Somogy különböző részeiből. Néhány arc ismerős volt, tavaly láttam őket a bogiári körzeti kulturális szemlén. Nép táncosok. — És az idén? — Először Buzsák.. Ott lesz az első »próbatétel“. Körbetelepedtünk. Vaiameny- nylen mesélnek. Van mit, hiszen énekkarosok, néptáncp- sok, irodalmi színpadosok — sőt akad köztük, aki két csoportnak is tagja. Fekete szemű kislány sóhajtja várakozással: — Az énekkar csak most kezdi meg a próbákat. Biztosan sok szép népdal vár ránk. Aztán egy emberként mutatnak Lugics Rózsára, ő az énekszólista. — Mit énekelsz? — Népdalokat... — Kezdj el egyet. »Jaj, de szép két szeme van magának...“ Szép, tiszta hangja van. A gyerekek meleg mosollyal, nem titkolt büszkeséggel hallgatják. Remélem, ezen a tiszta, üde hangon azért egyre több igazi népdal csendül majd fel... A tánccsoport az idén is bemutatja a pásztortáncot. De tarsolyukban izgalmasabb dolog is van — egy mese. Pontosabban egy rege, Rege a Balatonról. Azt kezdik mesélni. Együd Árpád gyűjtötte, juttatta el hozzájuk magnószalagon, és előadja majd az iskola irodalmi színpada, tánccsoportja és énekkara. Háss Mihály készítette a koreográfiát. — Lesz benne lánytánc, párostánc, énekmondás, versmondás. — Nagy munkába fogtatok. A fiúk bizonygatják. Elmondják, hogy a tanuláson, a gyakorlati munkán kívül jólesik a tánc a kertészlegényeknek is. Az irodalmi színpados kislány arról beszél, hogv ez a közös munka újdonság a színpadnak. Tavaly Radnóti- műsorral szerepeltek, az idén mesemondókká lettek. — De nemcsak a szemlére készülünk, hanem ami nagy örömünkre szolgál, járhatjuk a műsorral a falvakat. S a közönség előtt saját kedvünkre is elmondjuk majd a mesét az óriásról, Csilláról meg az öreg Balatonról... T. T. Feleség hordók szigorú őre és gondozója. Malacsültet szolgáltak fel. Poharat emeltek a vendégek egészségére, s alig hogy másodszor koccintottak, az igazgató közelebb hajolt a vendégéhez: — Nem tudom, referáltak-e már az újabb elképzelésünkről, legalábbis ami a ... Az asszony hirtelen, mintha csak erre várt volna, belevágott a mondatba: — Ja), megint ilyen csúnya hivatalos ügyekről beszélnek! Pedig a férjem megígérte, hogy ma aztán igazán csak semmiségekről lesz szó- Elvégre szabadságon vagyok. Igaz, szívem? — Persze, persze — pacs- kolta meg békítőén felesége kezét a főosztályvezető. — Majd igyekszünk. Valóban: — funkcióban itt milyen futballcsapat is működik a városban? Harmadosztályú? Az is valami, ha jól csinálják. Az igazgató kelletlenül vá- laszolgatott az érdektelen kérdésekre, aztán egy óvatlan pillanatban ismét vendége füléhez hajolt: — Sajnos, a mi szűk lehetőségeink ... Az asszony áthajolt a férje előtt: — Tessék mondani, igazgató elvtárs, hány fokos ez a bor? Milyen mennyiségtől lehet berúgni? No, nem nagyon, csak hogy könnyűnek és gondtalannak érezze magát az ember. Mondjuk, egy igazgató. — Kitűnő füle van, kedves asszonyom — mosolygott udvariasan az- igazgató, és gyorsan egy borsos anekdotát kezdett mesélni. Továbbra is így folyt a társalgás. Az igazgató valahányszor meg akarta beszélni az üzem bővítésének ügyét, amelyre hivatalos támogatást nem kapott, az asszony mindannyiszor tréfásan figyelmeztette. Végül sétát javasolt a vendégének. Az asszony azonnal felállt: — Ragyogó! Úgyis vágytam már egy kissé langyosabb levegő után. Legalább kedves vendéglátónk kalauzolásával szakszerűbben gyönyörködhetünk a tájban. Az igazgató kényszeredett mosollyal engedte előre csinos vendégét. Kint hosszú ideig sétáltak. Az asszony folytonosan csevegett, érdeklődött, kérdezett kifogyhatatlanul. Késő estébe i. aj lőtt, már az idő, és az igazgató még egyetlen mondattal sem volt képes — alkalom í •anyában — előtárni témáját, amiért tulajdonképpen a főosztályvezetőt meghívta. Magában szidta a Iröszt vezérigazgatóját is e javaslatért: hogy, ugye, pohár mellett mindjárt könnyebb megpuhítani az öreget, próbálja meg, dobjon föl egy kis hangulatos repít. Persze, a feleségéről igazán nem volt szó! De az a Szulo- ki főmérnök is mire nézi a napot! Képtelen lekötni ezt a csinos asszonykát, pedig nagy szoknyavadász hírében áll. Tíz óra félé az asszony felállt, vele a férje is. Köszönték a szíves vendéglátást, a kitűnő sültet, a nagyszerű rizlinget. és az igazán kellemes szórakozta*ást, majd. barátságosan elbúcsúzva beültek az igaznató kocsijába. A főosztályvezető az autóban átkarolta feleségét, és a fülébe súgta: — Ragyogó formában voltál, szívem! v. l; SOMOGYI NÉPIiSP Kedd, 1971. január 19. I
