Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

A Siófoki Városi Tanács V. B. napirendién ! Párizsi utazás Hz erkölcsi nevelés tapasztalatai a művészei örök A város fiatalságáról, világ­nézeti, erkölcsi és politikai nevelésének helyzetéről tár­gyalt Siófok város végrehajtó bizottsága. Az általános, mondhatjuk országos tapasz­talatokon túl sok helyi hatás­sal számolhatnak szülők, pe­dagógusok egyaránt. Az ide­genforgalom, amely gazdasági szempontból vitathatatlan nagy előnyöket és hasznot hoz. a város fiatalságára nem egy­szer károsan hat A tantes­tületekre fokozottabb feladat hárul tehát — emelte ki zár­sz- vában dr. Gáti István vb- elnök. Szenvedélyes hozzászólások, a problémák fölvetése jelle­mezte a városi tanács végre­hajtó bizottságának ülését- Toriéi Dénes, a városi tanács vb művelődésügyi osztályveze­tője kiegészítésképpen beszélt a kettős nevelés hatásairól, elemezte az általános és kö­zépiskolai tanulók lélektani adottságait. Beszélt a gyakor­lati tapasztalatokról, s el­mondta, hogy a korábbi lopá­sok s más ifjú kori bűntettek száma egészen lecsökkent. Mégsem elégedettek a siófoki nevelők, mert gyakori, hogy a gyerek tudja, mit lenne helyes tennie, mégis sokszor előfor­dul a durva hang, a trágár be­széd. S ez nemegyszer a hely­telen családi élet következ­ménye. A felnőttek világa pél­daadó a fogékony gyermekié­lek számára. Nagyon kritikusan és önkri­tikusan vetették fel, hogy a tanulók világnézetének alakí­tásában döntő szerepe van a nevelői személyiségnek. Ez az »alapozás-« csak akkor igazi és hatékony, ha a nevelő ma­ga is ismeri, értelmi és érzel­mi szempontból is azonosul a marxista—leninista világné­zettel. Érvényes ez a családra is, és tegyük hozzá, hogy hiá­ba az iskola minden erőfeszí­tése, ha mégis mást lát ott­hon a gyermek. Sokszor ta­pasztalták, hogy a szülők ti­zenhat éven aluli gyerekeket magukkal visznek az éjszaka: szórakozóhelyekre, sőt néha nevelők maguk is találkoznak egyedüli, de szülői beleegye­zéssel »szórakozgató« gyere­kekkel. Az idegenforgalom nagyon sok könnyű kereseti lehetősé­get kínál a gyereknek, és egy­re uralkodóbbá lesz az a hely­telen szemlélet, hogy milyen jól lehet az üdülőkön, a kül­földi vendégeken keresni és egyedül a borravalós szak­máknak van jelentősége. El­mondták, hogy a pályaválasz­tásban körülbelül fele-fele arányban jelentkeznek a tanu­lók középiskolába és szak­munkásképző intézetbe. Van­nak, akik nem választanak pá­lyát, rájuk figyelnie kell ké­sőbb is az iskoláknak — fo­galmazta meg javaslatképpen az egyik igazgató. A gebines gondolkodású, kispolgári tuda­tot szétsugárzó gyermek ko­moly feladatot jelent a neve­lőtestületeknek. Az egyik ne­velő elmondta, hogy a serdü­lő korba került gyerekek any- nyira nyitott szemmel járnál' a világban — és erre is ha­tással van az idegenforgalom —, hogy nem igénylik már a hagyományos szexuális felvi­lágosítást. El sem kell az or­vosnak vagy az orvosnőnek kezdeni, már tudják, »miről van szó«. Tegyük hozzá, hogy a szexhullám még a félig csu­kott szemet sem kerüli el nap­jainkban. De nagyon korsze­rűen és jó pedagógiával úgy foglaltak állást, hogy nerr szabad elvetni a felvilágosí­tást, hanem új formákra van szükség, amelyek őszinte mó­don eligazítást nyújtanak a másfajta, talán kényesebi kérdésekben is a tanulóifjú súgnak. T. T. Magyar világszámok Újra vau cirkusz! Szaltó négy ember magasságában — Európa egyetlen idomított vízilova A Louvreban láttam a Milói Vénuszt, Raffaelló, Tiziano, Delacroix lenyűgöző képeit és Mona Lisa elbűvölő mosolyát. Az impresszionisták múzeumá­ban gyönyörködhettem Monet, Degas új irányzatot nyitó al­kotásaiban, Van Gogh virág­csendéleteiben, Renoir nim­fáiban, Cezanne fürdőzőiben és Gauguin tahiti képeiben. A Modem Művészet Palotájában hosszasan időztem a Picasso, Matisse, Braque munkáit be­mutató termekben, Henry Moore szobraiban és hazánk fiainak — Csáky, Vasarely, Moholy Nagy László, Kemény Zoltán — munkái előtt. A Ro­din Múzeumban végigkövet­hettem a világhírű szobrász egy-egy művének megszületé­sét; az első vázlatoktól a meg­valósulásig. Embere válogatja, lehet, hogy néhányan maradi­nak tartanak, de nekem Rodin csodálatos, szinte élő szobrai vitathatatlanul jobban tetszet­tek, mint a modern művészek összenyomott gépkocsikból, iz­zólámpákból, fémhuzalokból és piéhlemezekből készített riasz­tó szörnyei... Montmartre * I A Montmartre-hoz — mű­vészek és bohémek kedvenc tanyája — a legendák és igaz történetek százai fűződnek. (Az első legenda 272-ből való ás Saint Denis-sel kapcsolatos. Párizs első püspöke lefejezése után — hóna alatt levágott fe­jével — még öt kilométert gya­logolt.) A hangulatos város­részben egymást érik a festő­állványok, melyek, előtt a fes­tők tucatjai dolgoznak. Nem nesszé tőlük, a panoptikum Berlioz szalonjában — Chopin társaságában — ott látható Liszt Ferenc viaszfigurája is. Sok látogatót vonz a Sacrc üoeur székesegyházhoz és a Place Pigalle-hoz — a bűn- bocsánat és a földi örömök központja — egyaránt közel 3ső 175 éves montmartre-i te­mető is. Talán e két ellenpó­lus az oka, hogy a híres te­mető nem sugároz szomorúsá got; inkább azt érzi az ember, hogy szabadtéri múzeumban van, fák és virágok között A sírok között járva megelevene­dik előttünk a művészettörté­net. Sok száz híres ember alussza itt örök álmát Sdit Piaf, Stendhal, Berlioz, Of­fenbach, Heine, Nizsinszkij, a világhírű táncos, Ampére, a Uzikus és az ifjabb Dumas. Van egy sír, amelyen télen és nyáron virít a hóvirág, a szeg­fű, az ibolya és a sok-sok ka­mélia, itt nyugszik Alphonsine Plessis kisasszony, akit »kamó- liás hölgy«-ként ismer a világ. Maxi, mini es az egyenjogúság Olvastam a lapok beszámo­lóit, amelyek arról tudósíta­nak, hosv a párizsi nők vég­képp búcsút mondtak a mim- viseletnek; meghódította őkel a maxi. Való igaz, a leghíre­sebb divatszalonok és a kis áruházak kirakatában is ott vannak ezek a szélsőséges ru­hadarabok, de a párizsi utcá­kat járva mégis azt állapítot­tam meg, hogy a legtöbb pári­zsi nő egyszerűen és ízlésesen öltözik, nem hajolt meg a di­vat parancsai előtt. Kivételek persze vannak. Láttam Wehr- macht-tábornokokat és hárem­hölgyeknek öltözött nőket, de szemtanúja voltam annak is, hogy egy ifjú hölgy földet söp­rő maxi-kabátban érkezett a kávéházi randevúra. Meleg lé­vén lekerült a maxi és előtűnt a miniszoknya meg a teljesen átlátszó blúz... A párizsi asszonyok és lá­nyok nem sokat törődnek a di­vat változással. Annál inkább foglalkoztatja őket az egyen­jogúság. De Gaulle 1945-ben válasz­tójogot adott ugyan a nőknek, de gyermeknevelésben, pénz- és örökösödési ügyekben még ma sem egyenjogúak a törvény előtt. (A rossz nyelvek szerint ebben Napóleon is ludas. A nőnek a házasságban betöltött szerepéről ugyanis a követke­zőket írta: »A nő engedelmes­séggel tartozik férjének, aki ezért védelmet nyújt neki.« (A paládért kizárólag a férfi fe­lelős. így aztán olyan eset u előfordulhat, hogy a kiskorú gyermeken csak akkor lehet VE BENYÚJT A SZÁMLÁT Plakátokkal tele a város Hírveréssel az ország. ötév> kényszerszünet után megnyílt a Fővárosi Nagycirkusz. Igaz — így utólag a fényes üvegpa­lotában szemlélődve, megkoc­káztathatom — megérte. A cirkuszban minden vado natúj. A berendezés, a világi tás, a hang. a fűtés-hűtés a legkorszerűbb. A technikai berendezés a legmodernebb. S csupa világszám a gálaest mű­sora is. A konferanszié min­den második szám után ezt mondja: Európában egyetlen a világon egyedülálló, a hazai közönség előtt először. S \ i itt fény, pompa, szel­lem, erő, ü ; ;ség, • humor, bátorság, szépség, varázslat. A A fergeteges taps nemcsak az öt éve nem látott, joggal hiá­nyolt műfajnak, 's képviselői­nek szól. Szól a cirkusznak, a Középületépítő Vállalat szak­embereinek is. Erre az alkalomra — a nyi­tó műsorra — hazajöttek ar­tistáink, akrobatáink, bohó­caink, idomáraink — Moszk­vából. Dél-Amerikából, Japán­ból, Teheránból, Spanyolor­szágból, s ki tudja még hon­nan. Hogy itthon, az új cir­kuszt. a káprázatos külsejű, s berendezésű épületet szuper- produkciókkal töltsék meg. A kupola tizenöt méteres magasságában csillogó ruhá­ban a Jászai-díjas légtornász, Simon Tibor. Lélegzetelállító. És most, amikor a fején állva jgyensúlyoz a trapézon, el­hallgat a zene, csak a dob pe reg sűrűn, halkan — mögöt­tem megszólal egy ötév körüli kisfiú: — De jó a bácsinak I Telivér lovak idomítója; fe hér ruhában a két Donnert. Vágtában, galoppban, térdet hajtva, táncolva fut, nyargal a két ló. Hófehér lipicaiak jön­nek, piros lakk sallanggal, kék tolldísszel. Mintha Toulouse Lautrec világa elevenedne meg! Szellemesek, mértéktar­tóak, ízesek a bohóctréfák. Ügyességgel, akrobatikával pá­rosulnak. Három perc alatt, szinte gombnyomásra felépül az oroszlánketrec. A ketrecfelhú­zás maga is izgalmas, látvá­nyos. Hát még a 8 berber oroszlán, s idomítójuk, Kom- lós Sándor produkciója. Az el­ismerés moraja hullámzik vé­gig a kétezer néző között, mi­kor a vékony, fiatal legény vállára emeli 180 kilós kedvenc oroszlánját. A 4 Dunai káprázatos lovas zsonglőr, a 8 Lyros a levegő­ben balettozik, a 3 Kunffy ügyes akrobata. Rodolfo, a szokás szerint boszorkányos. A tánckar. akár a Folie Berger­ben is fölléphetne, olyan lát­ványos a lányok öltözéke. Aztán a Kicsi, a 15 mázsás víziló táncolja, futja körbe a oorondot. Két lábra ül, egy lábra áll a Jubi és a Dia, a' két elefánt. A Kicsi — Euró­pa egyetlen idomított vízilo­va, s egyedülálló az elefánto­kon produkált akrobatika is. Négy gyönyörű nő a levegő­ben — ők a Syriusok — erő, ügyesség, szépség. Moszkvából jött haza a tíz tagú Váradi ugrócsoport, hogy a magyar közönségnek is bemutatkoz­zon. Szaltók, páros ugrások, csak úgy röpködnek a levegő­ben — egymás vállára, vállá­ról. Világszámuk — szaltó 4 ember magasságban. S végig komédiázzák a mű- ;ort az Eötvös zenebohócok, a Jászai-díjas Eötvös Gábor és két fia. Ónálló számaikkal és a porond átváltozásait elfe­ledni hívatott villámjelene­teikkel. Zenélnek, dobolnak trombitálnak, - klarinétoznak, úgy bohóckodnak, énekelnek, táncolnak, s csak úgy mellé­kesen zsonglőrködnek is. Csu­pa kedves humor, ötlet a játé­kuk. Nevettetnek, szórakoztat­nak. ök is világjáró család — az azóta cirkuszigazgatóvá avanzsált Eötvösnével — négy földrész országait bejárták. Mindenütt siker, taps fogadta műsorukat. Eötvös Gábornak svájci fellépésekor Chaplin is melegen gratulált. Jó ez a cirkusz. Színes, lát­ványos, szórakoztató. Jó, hogy újra vqn cirkuszunk. K. M. — Szépen lakik a tanító úr Egy nagy koffer állt a szo­ba sarkában, egy bőrönd pedig kinyitva a pamlagon feküdt. — Kirándulni megyek hol­nap. Vasárnap lesz, aztán ilyenkor... — mondta a taní­tó, észrevéve a »raktáros« pil­lantását. — Jó lenne, ha segítene ab­ban a példában, elvégre azért vagyunk itt a szülőtárssal — noszogatta a kellemetlen né­zésű Kamarást. — És ez a táska! — kiáltott Vé kezét összecsapva. — Disz­nóbőr, ugye? Príma áru! El­sőrangú áru! Értek hozzá, ké­rem. A kellemetlen hangú türel­metlenül Intett. — Ó — mondta Vé. — A Tamáska nagyon sokat mesél az ön kis... hogyishívjákjá­ról. — A Petikéről — egészítette ki az idegen. — Ügy van — derült fel Vé arca. — A Petikéről. Hogy az milyen szemfüles -gyerek. Én mondom magának. — Hát kérem, a feladat.. — vágott közbe az őszülő ha­jú tanító. — Szóval a példa a gyerek fantáziáját akarja meg- mozgatni. Gondolkodtató fel- adat. Szeme fürgén járta be a Vé tiszteletlenül félbesza- I szobát. Kissé zsúfoltnak tűnt a ki tóttá: isok bútor miatt. — Jé, de aranyos kulcstar­►Mint egy bútorraktár« — tó! Nahát, ez igazán eredeti. 1 gondolta. Hangosan viszont - Vezetni tetszik? 'csak ennyit mondott: Kamarás Endre egy pillana­— Kérem ... kékéremm — (dadogott szándékosan Vé. — A kis öcsém, az én kis unoka- i öcsém, a Tamáska, hihiszen I tetetszik isismemi... Egy másik férfit is megpil- i lantott Kamarás Endre mellett. Annak a szeme mélyen ült, mint fészekben a tojás. Átható 1 nézése volt. — Maga ... maga is a szám.. 'a számtanpélda miatt? — kér- 1 dezte egyik lábáról a másikra 'állva Vé. — Én is. Alighogy 1 megjöttem a gyárból, a kis 1 öcsém, a Tamás ... a Tamáska I hozta a pél... a példát, hogy [segítsek. Egyszerű ember va- 'gyok én, kérem. Raktáros. — Ezért jött ide, hogy ezt el­mondja? — kérdezte szigo­rúan az átható pillantású. — Hogy a tanító úr segíí- , sen... Kamarás Endre megvonta a vállát: — Jöjjön be, kérem! Nem olyan nagy dolog az a szöveg- készítés, mint az ember első 1 pillanatban hinné. A másik is bemutatkozott. ’Vé nem értette, hogy milyen nevet mond. műtétet végrehajtani, ha ah­hoz az apa hozzájárul. Ez ar­ra az esetre is vonatkozik, amikor a »teremtés koronája« éppen megérdemelt börtönbün­tetését tölti... Ügy hallottam, a francia «ők következetes harca nem volt hiábavaló: az idén — az új törvény értelmében — már egyenjogú félként szólhatnak bele a fenti kérdésekbe. Könyvek között Külföldi útjaim során min­dig szívesen időzöm a köny­vesboltokban és a könyváru­sok sok érdekességet rejtegető üzleteiben. Párizsban is több­ször jártam a bouquiníste-ok, i híres könyvárusok Szajna- parti bódéi előtt. Elsősorban ócska könyveket, régi levelező­lapokat és rézkarcokat árusí­tanak, de ha valakinek szüksé­ge van rá, még Hitler hírhedt Mein Kampfját is megveheti. A könyvesboltok őszi sláge­re de Gaulle emlékiratainak első kötete volt. A Megújho­dás címet viselő könyvben a volt elnök elemzi az Ötödik Köztársaság megalakulásának körülményeit, belső gazdasági problémáit és a nemzetközi helyzetet. A reprezentatív ki­állítású kötet mellett ott lát­hatjuk Lenin, Fidel Castro, Liu Sao-csi, Mao, Szolzsenyicin műveit, és Bernadette Devlin önéletrajzát is. A könyvek mellett a pári­zsiak kedvelt olvasmánya a la­pok horoszkóp rovata. Eluta­zásom napján az Echo-ban én is megnéztem a horoszkópo­mat Megtudtam, hogy ezen a napon el kell intéznem függő ügyeimet mert újabb jelentős feladatok várnak rám; jóaka­ratot kell tanúsítanom minden­kivel szemben, és — bár dús­kálhatok a lehetőségekben — igen mértéktartónak kell len­nem. Ez utóbbi intelem betar­tása nem okozott gondot: mind­össze egy frank árválkodott a zsebemben. Az új, jelentős fel­adatra pedig még a mai napig is várok... (Folytatjuk.) Bracsok István tig hallgatott, aztán kellemet­lenül válaszolta: — Na igen, olykor-olykor. — Az nagyon jó — vélte a »raktáros«. — Én is szerettem volna mindig. De még nem adatott meg. Hiába. Sosem ment úgy a sorom, mint egy hercegé. Zavartan nevetgélt: — Bár volt egy tervem ... Egy hercegi tervem... Nem folytathatta, mert a kellemetlen nézésű odaugrott eléje. Keze revolvert markolt. — Halljuk, mit tudsz, te po­jáca! Vé csodálkozva húzta fel a szemöldökét: — Na, de kérem! Van önnek fegyverviselési engedélye? — Elég a hülyeségből, mert úgy maradsz 1 — förmedt rá a kellemetlen hangú. — Egy per­cet adok: ha nem beszélsz, hulla leszel! Vé belátta, hogy nem játsz- hatja tovább a raktáros figu­ráját. — Ma valaki elütötte autó­jával Herczeg Géza mérnököt — kezdte. — Talán éppen Wartburggal. Nem gondolják? — A kocsi nern az enyém — nyögte Kamarás Endre. — Nem én voltam. — Senki sem volt a jelen le­vők közül, ha csak nem maga tette, »raktáros« úr. Aztán ide­jön, hogy megkavarja a szószt — mondta a revolveres férfi. — Jenő, nem érdemes tagad­ni. Nem véletlenül jött ide az úr — motyogta a tanító. Vé ránézett. Kamarás Endre hajából már eltűnt a választék. Magá­ba roskadva üldögélt a csukott kofferen. És a kellemetlen hangú jeges pillantására sem hagvta abba: — őrültség volt, Jenő! Tud­tam, hogy rájönnek. Istenem, csak előbb indultam volna el innen hazulról! (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Swialwt, 1971. Január 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom