Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

Ismét lesz népfrontfórum

Eredmények és kudarcok

Beszélgetés Hotter Istvánnal, a kaposvári városi népfrontbizottság titkárával

1970 eseményekben és izgalmakban gazdag év volt. Tavasszal felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját köszöntöttük, majd a tiszai árvíz mozgatta meg az országot, s az év végén pártilnk tizedik kongresszusa foglalkoztatta a közvéleményt. Ezek csupán az év legkiemelkedőbb, az egész országot átfogó eseményei voltak, de közben az élet sem a falvakban, sem a városokban nem állt meg. Milyen évet zárt Kaposvár, milyen eredményeket ért el a népfrontmozgalom a városban — kérdeztük meg Hotter Istvánt, a népfrontbizottság városi titkárát.

— A tavalyi év az eredményekkel együtt kudarcokat is hozott. Jóllehet végső összesítésünk a tavalyi évről még nincs, azt azért nyugodtan mondhatom, hogy jóval több az eredmény, mint a kudarc. A tíz-tizenöt évvel ezelőtt dolgozó aktíváink maguk is elcsodálkoztak azon, mennyit nőtt a népfrontmozgalom szerepe és jelentősége Erre az egyik példa a nőtanácsok megszűnése és a mozgalomba való bekapcsolódása. Az új feladaton kívül hozzátenném még azt is, hogy Kaposvárhoz csatolták Toponárt és Kapos- füredet. Ezzel tízre emelkedett a városi népfrontkörzetek száma.

— Véleménye szerint az

1970-es év legnagyobb népfronteseménye mi volt, s hogyan értékeli ezt?

— Erre a kérdésre feltétlenül a népfrontfórum életrehí- vása és megszervezése a válasz. Alkotmányjogi munkánk került, ahogyan elterveztük, s

egyik lépcsőfoka volt a márciusi kérdezz-felelek. Elértük azt, hogy a város lakói közvetlenül is beleszóltak a kaposvári tervekbe, elképzelésekbe, s az azért is volt fontos, mert a negyedik ötéves terv összeállításának és kidolgozásának időszakában a terv alkotóinak szükségük volt a városlakók véleményére. Ez egyben kulturális esemény is volt, s eredménye abban erősített meg bennünket, hogy a Fórum közelebb hozza a városi vezetőket, a kaposváriakat.

— A népfrontbizottság sokat foglalkoztatta a város országgyűlési képviselőit és a tanácstagokat is.

— Valóban az az érzésünk, hogy a képviselők és a tanácstagok annyi munkát kaptak 1970-ben, mint még soha. Képviselői beszámolókon, tanácstagi fogadóórákon találkoztak választóikkal, s sikerült általában úgy összeegyeztetni, hogy ugyanazon az eseményen a képviselő és a tanácstag is megjelent.

— Részvétel?

— Függetlenül a témáktól, szép számú. A donneri rendezvényen például a Bartók Béla Általános Iskola folyosóin is álltak, mert már nem jutott ülőhely. Véleményünk szerint tavaly sokkal jobban sikerült az emberek érdeklődését fölkelteni városuk iránt, mint korábban.

— A bevezetőben a kudarcokról is beszélt. Kezdjük a társadalmi munkával.

— Ez valóban nem úgy siet Tegyük szebbé Kaposvárt akciói sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

— Véleménye szerint mi az oka annak, hogy amíg a kaposváriak a közéletben szívesen tevékenykednek, addig a társadalmi munkában csak ímmel-ámmal vesznek részt.

— Könnyebbet is kérdezhetett volna, mert például a Vöröshadsereg úti körzet tavaly kétszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett, s ez a tény a »pangó« társadalmi munkáról szóló mondatokat alaposan megcáfolja. Talán egyetlen témát emelnék ki ebből a tárgykörből, a város tisztaságát. Sokat szidjuk, de arról már mélységesen hallgatunk, hogy a város azért szemetes, mert mi szemetelünk. A város tisztaságának megtartása viszont nem csak azon múlik, hogy hány kuka-kocsi közlekedik a városban. Szervezési hiányosságokról is beszélhetnénk, de nem ez a döntő. Inkább az, hogy a közéletben való részvétel energiáját más területekre is el lehetne osztani, s így azonnal csökkenhetne a kritika éle.

— Korábban már beszéltünk róla, hogy tavaly elkezdtek egy olyan felvilágosító munkát, amely az első negyedév egyik legfontosabb feladata is.

— A negyedik ötéves terv ismertetéséről van szó. Az a véleményünk és tapasztalatunk, hogy az embereket nagyon is foglalkoztatta a város fejlődése, a legkisebb részletekben is nagy viták voltak. Most miután már ismert a végleges terv, változatlanul magyarázzuk célkitűzéseit és az eléréséhez szükséges módszereket is terjesztjük.

— Hogyan működnek a bizottságok?

— Aktívabban, mint a korábbi években, vállalkozó kedvűek, de olykor elkedvetlenednek a bizottságok tagjai. Gondolok itt a tanácsok állandó bizottságaiban végzett munkájukra, ahol bizony többet is tehettek volna.

— A népfront téli művelődésügyi feladata a politikai oktatás.

— Ez talán az egyik legnehezebb feladat. A város ipari jellegű, az üzemekben a szak- szervezet és a pártszervezet olyan szintű oktatást szervez, amivel mi nemigen tudunk versenyezni. A lakóterületi oktatásban viszont igyekszünk többet tenni, reméljük, sikerrel.

— Összességében hogyan értékeli az 1970-es évet?

— Sok munka áll mögöttünk, de az idei sem lesz kevesebb. A választásokkal kapcsolatban sok ismeretterjesztő, felvilágosító előadásra és tájékoztatóra van szükség. Most erre készülünk. Az az érzésem, hogyha nem is teljesen, de igyekeztünk megoldani a társadalom építésében ránk háruló feladatokat.

S. G.

MAI KOMMENTÁLUNK

HASRA ÜTÉS HELYETT

Biztosan tudom sokakba u fölmerül a kérdés mostanában, lehet-e a kultúrát, a köz- művelődést tervezni. Hiszen sokáig elég volt a séma, a megszokott módszerek alkalmazása. Egy népművelő emlékeiből idézem: «Behívott a főnök és azt mondta, hogy a tervet el kell készíteni.« »Wo — és kérdeztem — miért nekem?-« «Mert maga a kultúr- felelős« — válaszolt a főnök. «Eddig nem tudtam róla.« «Most tud.« «És hogyan?« «Van valamilyen központi nyomtatvány is, és üssön a hasára — aztán majd elküldjük.«

Az emlék úgy került mostanában elő, hogy aki mesélte, már valóban tervezi a kultúrát, a közművelődést. Készülnek az egységes köz- művelődési tervek — nyugodtan leírom. Azt is hozzátéve, sokan fáradoznak azon, hogy egységessé tegyék. Sok helyütt a művelődési otthon vezetője, a községi tanács illetékese, a községi klubkönyvtár vezetője, pedagógus, szóval — o népművelésben gyakorlott, járatos ember hangolja össze a tsz, a fogyasztási szövetkezet vagy más helyi üzem kívánságait, A lényeg azonban, hogy legyenek ilyen kívánságok, legyen minden vállalatnál, a község valamennyi gazdálkodó egységénél valaki, aki szintén összegyűjti, megfogalmazza ezeket. A pártszervezet, a KISZ-szervezei, a szak- szervezet kísérje figyelemmel ezt a tevékenységet. Igen, tervezzük meg saját házunk táján is a kultúrát. Senki sem

s legyinthet, hogy a boltban oti a könyv, legyen ügyes a boltos és adja el. Senki sem legyinthet, ho'gy ott a televízió, kapcsolják be vagy hallgassák a rádiót. És ott van a kezében a kultúra, ott a szeme előtt a közművelődés. Sok ez meg kevés is. Irányítás, kellő kipillantás nélkül elveszik benne az ember. Es ha pusztán szemléli mindezeket, úgy meg szegényebb marad. Mindezek után azt a nagyon sokszor leírt, idézett mondatot írom ide — legyen közös ügy a kültúralódás — pontosabban minden közösség ügye.

Mérjék föl a tervezéskor, mire kell majd, mire érdemes fordítani azt a bizonyos szociális-kulturális alapot. Igen. most már nincsenek sémák — kitölteni való apró pontok és nem célszerű a hasra ütés. Annál több a tennivaló. Sok helyütt még a dolgozók iskolai végzettségét sem ismerik pontosan, nem tartják számon a változásokat. Azzal még kevésbé törődnek, hogy hol szórakoznak vagy szórakozik-e egyáltalán a dolgozójuk. Nem nagy számokkal, nem óriási tervekkel kell kezdeni, hanem ott, hogy hói, miben maradtunk el. Hol és milyen távolságban ballag az üzemi közművelődés — sajnos néha nagyon hátul — as élet egyéb területei mögött, így aztán a termelési szintek, eredmények, munkaegységei: mellé felírhatjuk egyszer, hogy üzemi műveltség, községi kultúra. És más egyebeket. Szépen hangzanak, de gyakran távolról még. De ezt a teret, ezt a távolságot kell fölmérni, megtervezve gondosan minden lépést.

T. T.

Kezdődik a szőlőoltás Balatoabigláron

A. terv és a reform - vállalati teendőként

Kinn csikorgó fagy, benn barátságos meleg. Kint a területen vastagon öltözött férfiak metszik a szőlőt, bent melegítőben, köpenyben asszonyok dolgoznak.

A Balatonboglári Állami Gazdaság előhajtató üzemébe látogattunk el. Fürge női kezek válogatják a szőlővesszőt. Boot Miklós, a szaporítóiskola telepvezetője lép oda hozzánk. Prémsapkás, bőrkabátos férfi.

— Évente két-két és fél

millió szőlőoltványt szállítunk a Szovjetunióba és a szocialista országokba. Megoldjuk vele az asszonyok, lányok téli foglalkoztatását is. Az európai simavessző feldolgozását naponta száz-százhúsz ember végzi. A lengyeltóti kerületben is munka folyik. Első oltásra 150 000 darab alanyvesz- szőt állítanak elő. Így van ez minden évben náluk: január

közepe után 140 000 vesszőt oltunk naponta. Ez is mintegy száz munkaerőt igényel. A nőkre gondoltunk itt is elsősorban. Ezt a könnyebb munkát ők végzik majd.

Kiss Józsefné azok közé tartozik, akik az európai simavesszőt készítik elő az oltáshoz. Törékeny, széparcú asszony. Villámgyors mozdulatokkal dolgozik.

— Még csak másfél éve dolgozom az állami gazdaságban, így ezt a munkát sem végeztem még azelőtt. Hamar belejön az ember. Teljesítményre dolgozunk, aki szeret »pihenni«, maga látja kárát. Köte- gekbe kötjük a vesszőt. Egybe- egybe százat. Nyolc forintot fizetnek kötegenként. Én tegnap nyolcvan forintot kerestem ezzel a munkával. Máskor a gyümölesosztályözóban dolgozom ellenőrként. Nem is telik el lassan a napi nyolc óra itt sem.

Egy másik csoport asszony és lány az alanyi vesszőket kötözi kötegbe. Közülük Katona Lajosáéval beszélgetünk. A törzsgárdába tartozik. Mi- "\or is kezdte?

— 1956 márciusában lettem a gazdaság dolgozója. Egyik

munka sem új már nekem. A közös az bennük, hogy egyforma gondosságot igényelnek. Jó is a változatosság, nem engedi, hogy bármelyiket is megúnjuk. Nemrégen még a szőlőiskola karóit szédítik fel, most meg ezt csináljuk. Egy kétszázas köteg után három forint nyolcvan fillért fizetnek. Balatonszemesről járok be egyébként. A gazdaság autót vagy buszt küld értünk. Mert nem egyedül jövök, többen is járnak ide onnan.

Futószalagról eshetnek ilyen gyorsan a gépileg előállított termékek, ahogy a csapvágók kezéből hullanak a néhány centiméteres vessződarabkák. Péterfai Jánosáé előtt hatalmas láda, abba pottyannak a »csapok«. Csattog az olló az apró széken ülők kezében. Péterfai Jánosné közben elmagyarázza munkájuk lényegét, szabályát.

— Mindig a rügyek fölött kell levágnunk a vesszőből. Nem többel, mint egy ujjnyival. Az oltásba ezeket a kis darabokat illesztik majd. A többiekhez hasonlóan, mi is teljesítmény alapján kapjuk a bérünket. Egy százas köteg felaprítása három forintot hoz nekünk. Aki szorgalmas, száz forintot is kereshet egy nap alatt. Csak akarni kell. Tizenegy éve dolgozom itt, ha egyszer majd eljön az ideje, még nyugdíjba is innen megyek. Ehhez a munkához egyébként erős csukló kell, meg gyors kéz. De mondja: tulajdonképpen melyikhez nem kell ez?

Lassan elfogy a szó, a munka nagy figyelmet követel. Kötegek tucatjai állnak már egymás mellett, katonás sorban. Telnek a ládák is a vesz- sződarabokkal. Közeledik az ebédidő.

L. Ej.

A népgazdasági terv

és a reiu-i.i szoros Kapcsolatban áll egymással. A terv a gazdaságfejlesztés céljait, arányait, irányait jelöli meg. A reform e feladatok végrehajtásához szolgáltat eszközöket, módszereket. Tehát a tervcélok a meghatározóak, az elsődlegesek, az eszközök, a módszerek másodlagos szerepet játszanak, jóllehet visszahatnak magára a tervezésre.

A harmadik ötéves terv harmadik esztendejétől változott meg a gazdaságirányítás rendszere. Nem kétséges, hogy a va-tozás hozzájárult a nemrégen zárult tervidőszak célkitűzéseinek színvonalas teljesítéséhez. A negyedik ötéves terv cél- és eszközrendszerét először dolgozták ki komplex módon, egyidejűleg, a kölcsönhatások figyelembevételével. így a terv céljai és a közvetett gazdasági szabályozás szerves egységet alkotnák. Ezt formailag is jól tükrözi az a körülmény, hogy a negyedik ötéves tervről szóló törvény első része tartalmazza a fő elvi és ágazati célkitűzéseket, második része pedig a gazdasági szabályozás rendszerét.

Ez a formai kapcsolat tartalmi egységet is jelez. A negyedik ötéves terv középtávú célkitűzéseinek meghatározásánál a központi irányítás először vehette számításba az egész tervidőszakra a reform által kínált lehetőségeket Ezért a terv viszonylag kevés részletadatot tartalmaz és az eddigieknél jobban összpontosít a fejlesztés fő irányaira, arányaira, a szerkezeti változásokra. A konkrét számszerű összefüggések, célkitűzések sem kategorikusak, hanem bizonyos értékhatárokat jeleznek, tól-ig-okra utalnak. S ez érthető, hiszen a feladatok megvalósításának fő eszköze nem a közvetlen utasítás, hanem a közvetett gazdaság szabályozás. Ezért hangsúlyoz za a tervtörvény második ré sze: «A kormány alakítsa úg i a gazdasági szabályozókat,

hogy azok elősegítsék a tervben előirányzott fő arányok, az előirányzott növekedés és a fő tervcélok megvalósulását«.

A negyedik ötéves terv vezérgondolatához, a hatékonyság emeléséhez alkalmazkodnak a közgazdasági szabályozás formái, módszere is. A módosított vállalati bér- és jövedelemszabályozás az észszerű eszközgazdálkodáson túl megfelelően ösztönöz a létszámmal, az élőmunkával való takarékosságra. Érdekeltté teszi a vállalatokat abban, hogy hasznosítsák belső létszám tartalékaikat s a nép- gazdasági tervek megfelelően emeljék a munka termelékenységét, mivel alapvetően az élőmunka hatékonyságától függ a dolgozók bérének, egyéb személyi jövedelmének növekedése.

A gazdasági szabályozás másik 'ényeges változása, hogy az e. •port állami támogatása az ipa -ág átlagos devizakitermelési költségeihez igazodik. Ezzel — az ötéves tervvel összhangban — a gazdaságos kivitel fokozására ösztönzik a vállalatokat.

Hasonlóképpen sorba vehetnénk a gazdasági szabályozás valamennyi elemét, amely együttes hatásában eredményezi a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtását A vállalatok kénytelenek saját terveik összeállításánál mind a gazdasági szabályozás sokoldalú hatását, követelményeit, mind a munkájukat, a kapcsolódó ágazatokat érintő népgazdasági célkitűzéseket figyelembe venni. Saját érdekeik ellen vétenek, ha ezt elmulasztják. Az irányító hatóságok viszont szüntelenül elemzik, hogy a gazdasági szabályozás és az egyéb körülmények hatására a vállalati magatartás, a döntés mennyiben felel meg a népgazdaság érdekeinek, a központi ten célkitűzéseinek. Kirívó ellent mondások láttán — ha azoi elszigeteltek — utasíthatják a vállalatot, közvetlenül beavatkozhatnak a gazdasági munkába. Ha a vállalati és a nép- gazdasági érdek szélesebb kör ben kerül szembe egymással, azért, mert a szabályozás hibás, vagy elavult, akkor a közvetett irányítás közgazdasági eszközeit módosítják.

A gazdasági szabályozásnak vannak viszonylag állandó és változó elemei. A változások lehetősége persze korlátozott, ha a gazdálkodás stabilitására, a hosszabb távú vállalati érdekeltség kialakítására, a középtávú népgazdasági tervek hatékony teljesítésére törekszünk. Bizonyos változtatásokat a terv célkitűzései, a népgazdaság érdekei föltétlenül megkövetelnek. Azért a központi tervcélokat és a népgazdasági érdeket sem szabad olyan teljesen biztos viszonyítási pontoknak tekinteni, amelyekhez akár közvetlen beavatkozással, akár közvetett szabályozással a vállalati tevékenység minden részletét ■gaz’tani kell.

A vállalati önnállósag és a gazdasági szabá- lyozás közvetett, keret jellege bizonyos fokú mozgási lehetőséget feltételez a helyi tevékenységben. Vagyis számolni kell azzal, hogy a vállalati magatartás visszahat a nép- gazdasági célok megvalósítására. Ez a visszahatás nem nagyobb, haneijn kisebb eltérést eredményez azonban, mint amit a reform előtt a termelési egységekre felbontott tervek különböző mértékű vállalati túlteljesítése, illetve az elmaradások okoztak. Az önálló vállalati tevékenység — főként a piaci hatásokra —, azokban az apró részletekben finomítja, teszi pontosabbá a népgazdasági tervet, amelyeket a központi célkitűzések, az átfogó társadalmi szükségletek meghatározásánál eredetileg nem vehettek figyelembe.

K. J.

SOMOGYI NÉPLAP

Szombat, 1971. január 11